Pl. sí-tréner haver szerint: 3 nap sízés után 1 nap kirándulás. Eztán az 5.naptól baxottjóú lesz minden.
Sajnos ahhoz, hogy "szabadságidőn" kívűl, más témában is próbálgassam, nincs elég szabadidőm, pedig az általad vázolt "beosztás" tetszik.
Ezt én is tapasztaltam, de nem csak éneklésben, hanem gitározásban, sportban, tanulásban is. Azaz, 1 nap gyakorlás, 1 nap pihenés váltakozva a leghatékonyabb. Egy elmélet szerint az izmok teljesítménye terhelés után kicsit visszaesik, de utána (1-2 nap) az előzőnél kicsit magasabb szintre kerül a terhelhetőség. Ezt a pontot kell elcsípni (egyénfüggő), és megint terhelni (azaz gyakorolni), így folyamatosan emelkedő tendenciát mutat a dolog... nekem ez bejött eddig, persze nehéz egyeztetni, és gyakran borul az "edzésterv" (pl. ma futok, holnap gitározok, holnapután énekelek, utána megint futok stb. :)
És persze bemelegítés mindig, minden előtt szükséges :)
Arról nem is beszélve, hogy amíg pihentetem mondjuk a gitározást, addig pár napig szépen gyűlnek az ötletek fejben, ami pluszt ad. Hát így kerülöm el az ingadozást, ami ugye demotiváló is (ha 'tegnap ment, miért nem megy ma' típusú kétségbeesés ellen :)
Ma próbálgattam egy számot, amit eddig nem tudtam máshogy csak fejhangból "kiénekelni" . Most vagy 2 hete semmit nem énekeltem aztán azon kaptam magam hogy kijön, és elég szépen, mert nyitva van belül...
Ez nálam szerintem ilyen napi dolog, néha tökjó, néha meg szar és szenvedős... de holnap kipróbálom, hátha megint jó lesz. Akkor majd elmondhatom hogy úgy fejlődtem hogy nem is gyakoroltam.
A végén még kiderül, hogy mindenki így csinálja... :) Igen, a legnagyobb baj, hogy nincs visszaút.
(Lehet, hogy valamennyire kompenzálható lenne a dolog a mikrofon közeltéri hatásával, de én nem szeretem bekapni a miksit, ráadásul direkt olyan típusba énekelek, ahol minimalizálták a proximity effektet... :)
Az világos, hogy a dolog valamennyire természetes (lásd reggeli bluesos hang :) , de jó lenne megtudni, mégis hogyan lehet kezelni ezt, és a legtöbbet kihozni a helyzetből... ha végre lesz megint énektanárom, majd megkérdezem őt is...
Egy cipő. Én is csak azt tudtam kitalálni, hogy a mélyebb fekvésű számok a próbák/setlist elején vannak, a magasabb meg üvöltősebbek meg a végén. És nincs visszaút :(
Nekem detto ugyanilyen a hangom. A beszédhangom bariton, alaphelyzetben az énekhangom is, és mire bemelegítek, addigra a magasak előjönnek, a mély meg eltűnik. Vannak érdekes felvételek is, ahol az általam írt szám mély tartományát a felvételkor már nem tudtam kiénekelni, mert nem az elején vettük fel Megoldást nem tudok rá, kimondottan azt sem tudom, hogy mi okozza vagy hogy ez egyáltalán probléma-e.
Azokat kérdezném, akik többféle stílusban is énekelnek, mondjuk egy szám mélyen rekesztve, utána egy szám operásan magasan ilyesmi.
Nálam az a történet (mondjuk koncerten), hogy bemelegítés után az első pár számnál még remekül megy a rekesztés, de utána kb. fél óra múlva egészen 'feltisztul' a hangom, ami egyrészt jó, mert jó magasra fel tudok menni (sikolyok, jee :), de mégiscsak kompromisszum, hogy a 'szőrösebb' számokat kénytelen vagyok a setlist elejére tenni, a fellegekben járósakat meg a végére... :)
Más is találkozott már a jelenséggel ? Illetve tudtok valami tanácsot adni, hogyan lehetne a dolgot javítani, mert nem szeretem a kompromisszumokat... :)
Nekem is a netről jött az ötlet: olvastam, hogy a Roland csinált egy ilyen "silent" próbatermet.
Eleve az volt az elméletem, hogy a fő rákfene az, hogy az "ideális mix", sőt még az "ideális hangerő" se létezik, mert mindenki magát szeretné legjobban hallani, meg ugye ízlések és pofonok...
Mázlim volt, hogy a gitáros se cső-buzi, meg a dobos is hajlott a kompromisszumra, volt is egy tűrhető eladó padtech. Ő azért szegény elálmodozik néha, hogy azért az akusztikus dob az igazi. :)
De az tény, hogy azóta valóban ideálisak a próbakörülmények.
Én azt értem, itt a poén nem is a drótnélküli cuccon volt, hanem amit te is mondtál, hogy nem kihangoaítva megy a gitár, hanem vonalból. A dobnál megoldható a hangerő plexifallal vagy tényleg egy padtech cuccal, ha van rá lóvé. Amit megspórol a zenekar a fullstacken, azt belenyomhatják dobba
A fülmonitor nem más, mint egy vezeték nélküli (általában kicsi, fülbedugható) fülhallgató rendszer. De a vevő részen egy teljesen standard kisjack kimenet van, olyan fül- vagy fejhallgatót dugsz bele, amilyet akarsz.
Ahhoz, hogy csak próbákon használd, felesleges ilyet venni, mert ott nem baj, ha a keverőtől jön hozzád egy fülhallgató-hosszabbító kábel. (Színpadon furán mutatna... :))
Én arra gondoltam, hogy egy viszonylag jól záró fejhallgató (vmi DJ füles pl.) tompít annyit a hangnyomáson, hogy már nem lesz kellemetlen.
Persze, ezután is hallani fogod a gitárládákat, pergőt, cineket (nem is cél, hogy egyáltalán ne halld őket), de a túlzott hangerőt lecsillapítja. Tény, hogy a magasakból többet levesz, mint a mélyközépből, ezért kicsit borul maga a hangzás is, de számomra egyértelműen ez a kisebb rossz, mint megsüketülni.
A saját énekedből, vokálokból, billentyűből, mikrofonnal hangosított fúvosokból stb., meg annyit keversz oda magadnak a fejhallgatóval használt AUX-ra, amennyi pont kényelmes.
Persze ízlés dolga, de szerintem jó kompromisszum.
Az akusztikus zene különben is sokkal dinamikusabb És még a csövet sem kell halláskárosodásig kihajtani hozzá Azért egy jó bluesrock is igen hangos. Az ideális az lenne, ha megengedhetné magának, hogy 60-70nm-es próbaterme legyen, meg értelmes zenészkollégák
Vagy nem kell metalt nyomni és akkor nem süketül meg az ember!
Mi bluest, blues-os rockot nyomunk, egy időben mi is füldugóval csináltunk (nem zavaró ha megszokod hogy nincsenek magasak), aztán rájöttünk hogy mi lenne ha lejjebb tekernénk a hangerőt a dobos pedig finomabb lenne, és bejött!!! Pedig a próbaterem ahova járunk mindössze 22 m2, és négyen vagyunk.
Te, ne tudd meg mennyire irigyellek. Ilyen egy kulturált próbakörnyezet. A füldugó/fülhallgató totál halott dolog. A füldugó levágja a frekiket, megöli a zenélést, a fülhallgatón meg átszól a nyolcszázmillió wattos csöves erősítő, mert ugye kihajtva szólnak azok a szarok jól. Viszont amit még el tudok képzelni az a füles monitor megoldás, amikor a dob plexi mögött van, de ahhoz egyrészt baromi nagy próbahely kell, másrészt a monitorfülesek sem két fillérbe kerülnek. Akkor már inkább a ti megoldásotok. Leszarom, hogy a csöves motyó szól jól, digibe be, dobnak meg padtech aztán rock...
Ha olyan hangszeresek vannak, akik úgy is tudnak játszani, ha nem hallják magukat rendesen, akkor lehetnek képesek alárendelni magukat a zenekari összhangzásnak, különben mindenki backing tracknak használja a többieket :) (nem csak a dobosok... :)
Teljesen átérzem, amit mondasz.
Én is úgy volt, hogy nem bírom tovább azt, hogy a próbák a "ki tudja legyőzni a dobot" című versengés jegyében teltek.
Nagy szerencsémre a dobosunk hajlandó volt elektromos dobon próbálni, valamint a gitárok is vonalból szóltak már eleve (digital age rulez...), így mindenkire fejhallgató és most végre béke van. Ráadásul mindenki személyre szabott mix-et kérhet a fülébe, mert volt annyi AUX-unk a keverőn.
Ha erre nincs mód, akkor fülvédő és be alá egy fülbedugható füles, aztán hajrá. Vagy egy jól záró fejhallgató. Ezutóbbi még jobb is, mert annyit csillapít a dobokból-gitáralapokból, hogy kb. jó is lesz.
Valami füles erősítővel rádugod a keverő egyik AUX-ára, aztán azt tolsz oda magadnak amit akarsz.
Én már csak akusztikus bandát vállalnék dob nélkül. Elég volt a süketülésből Ott nincs gond a hangosítással sem, az akusztikával sem. Valahogy engem meg a próbák szoktattak le arról, hogy "ösztönössen elboruljak", lehet nem vagyok csapatjátékos?
Bizonyos szinten tudok, de zenekar az nincs, csak volt. Eredetileg basszusgitáros voltnék, két éve vettem az első el. gitáromat mert nagyon érdekelt a számírás (ami basszuson nehezebb : ) )
Aztán most ráfüggtem jobban a gitárra-énekre egyszerre, egyelőre csak itthon. Nehéz, de cserébe szopatós De lehet fejlődni, függetleníteni úgyh szerintem jólesz : )
Van zenekarom, ahol énekelek, van zenekarom, ahol gitározom, és újabban van, ahol a kettőt együtt próbálom művelni. Ez utóbbit egyelőre még csak próbatermi körülmények között teszem, ha nem számítjuk a tábortüzi gitárénekelésben szerzett tapasztalataimat :) Egyébként 16 éve gitározok, és (ha a vokálozást nem számítjuk) 4 éve énekelek szólóban is. A gitár autodidakta, az énekben jártam tanárhoz 1 évig, és így most kb. ugyanazon a szinten vagyok gitáron és énekben... ez azért tanulságos :) Ha épp egyikkel sem foglalkozom, akkor meg csöves erősítős hangzásokat csiszolgatok magamnak és másoknak. "Sajnos" sokféle stílust szeretek (de tényleg :), így próbálok mindenbe belekóstolni, szóval egy picit lassabban mennek a dolgok, de hát lassú víz partot mos, reméljük... :)
Tegnapelőtt írtam egy tanárnak, aki a közelemben lakik, remélem bevállal. Érdekes, de az évek előrehaladtával egyre nagyobb kedvem van zenélni, illetve azt tudatosabban megtanulni, és aztán próbákon, koncerteken ösztönösen elborulni :) Vasárnap lesz próba, de már most mocorog a kisördög :) (naná, ilyenek vannak műsoron, hogy Toto, Rush, Peter Gabriel, Sting, Mr. Big, Tears for Fears... egy másik bandával meg Van Halen, némi Jorn, és persze a sajátok is mindkét zenekarban...)
Én inkább gitáros vagyok, mint énekes, legalábbis az utóbbi 7-8 évben így volt ez. Most, hogy elindult a zenekarom, össze kellene szednem magam, el kéne kezdeni járni megint énektanárhoz, mert baromira érzem a sok kihagyást...
Én két tanárhoz jártam arról tudok nyilatkozni, de én klasszikus technikát tanulok, opera éneklést, de gondlom a könnyűzenében is légzéssel indítanak. Figyelj viszont a has-rekesz problémára, amit két napja tárgyaltunk ebben a topicban.
Már régóta szeretnék énektanárhoz menni, mert a youtube-on, meg itt-ott összeszedett gyakorlatok ugyan használnak valamit, de az igazi a rendszeres kontroll lenne szakemberrel. Hogy zajlik egy ilyen énekóra egyébként? Nyilván nincs két egyforma, de úgy nagyjából... Meg mivel szoktak kezdeni a tanárok? Gondolom a legfontosabb alap a jó légzéstechnika...
Ne komolytalankodjunk, énekolni vagyunk itt. Én pl. ma négyre megyek énekórára, de őszintén nincs kedvem, mert a kispapásditól fáradt vagyok egy kissé, de októberig ez az utolsó, és az utolsó kontroll fontos, amikor kiosztják az instrukciókat nyárra.
Ne igen, és még sorolhaznánk a szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb művészeke, televiziósokat.
Egyébként ha jól tudom Tom Jones-nak volt egy részleges hangszalag szakadása még valamikor a karrierje elején, de mint látható felépült és 70 évesen is eléggé jól nyomja. Egyébként az a csávó elképesztő, 7.-én múlt 70, és a nők még mindig bugyikat dobálnak neki a színpadra! Behalok!
Ja, az Awake turné előtt romlott kaját evett asszem Kubában vagy hol, és elég sokat hányt, ami miatt megsérült a hangszála (remélem ezt most minden piás zenész olvassa ). Ha a youtube-on meghallgatsz Awake-es koncertfelvételt hallani fogod, hogy a magasaknál szabályosan szenved James bátyó. Állítása szerint olyan 6 év kellett, mire rendbejött a hangja teljesen, addig csak a szopás volt vele. Nem lehet egyszerű emberként, mikor pont abban tesz az élet keresztbe, amihez a legjobban értesz, lásd pl Antal Imre...
Nem vagyok szihhólógus, de szerintem totál tojd le a beszédhibád. A báttyjám olyan pösze mint az állat ő mégis a társaság és imádják a csajok. NEM a beszédhiba a lényeg, hanem hogy hogyan viselkedsz. Tudom könnyű mondani, mint ahogy jorn is mondta, de hidd el mások is csak akkor foglalkoznak vele ha te is túl sokat foglalkozol vele.
A pöszeség, az éneklés és sikertelenség hármasról meg csak annyit kérdeznék hogy hallottál te már egy bizonyos D. Nagy Lajosról?????
Nekem ez kimaradt (mármint James problémája), így már érthető a dolog. Viszont az 1999-es Mullmuzzler szólólemezen szerintem úgy énekel, ahogy kell, lazán, felszabadultan, akárcsak anno a Winter Rose-ban.
Egyébként a Ziltoid név Devin Townsend miatt (is) van ? Az egy isten, ennek ellenére egy interjút láttam vele, és visszahúzódó srácnak tűnt, beszélni is alig tudott (izgult, vagy mi...) de ezek szerint ki tudja rántani magából a kisördögöt, amikor éneklésről vagy gitározásról van szó :)
Szerintem ne vedd ezt annyira tragikusan (tudom, mondani könnyű :) mert vannak rá példák, hogy beszédhibával is lehet valaki elismert és jó hangszeres+énekes, például Pap Szabi.
Ha tudsz énekelni, meg gitározni is (akár csak külön-külön) az ma már nagy dolognak számít, erre legyél büszke, mert ez ritka. Még a legnagyobb zenészeknek is vannak hibáik, mindenkinek más. Olyan emberek véleményére (viccelődésére) ne adj, aki semmiben sem kiválóak (se a munkájukban, se a hobbijukban, se nem jó szülők stb.). Testi dolgokon viccelődni amúgy is csak egy bizonyos IQ szint alatt szokás.
Az egyszerre énekelés és gitározásban a 'kis lépésekkel' módszert javaslom, egyszerű tábortüzi dolgokkal kezdeni stb. És persze külön-külön is sokat kell gyakorolni. De ne mechanikusan, bemagolva, hanem inkább a hallást fejlesztve - tulajdonképpen ez a kulcsa az egésznek. Egy bizonyos szintig lehet ugyan bemagolva játszani, de utána már nem, legalábbis ha némi művészetet, önmegvalósítást is akar az ember csempészni a dologba.
A gyakorlás, a technika (ének vagy gitár) célja szerintem az, eljussunk arra a szintre, hogy ami a fejünkben megszólal, azt le tudjuk játszani, vagy el tudjuk énekelni. Na, ehhez kell a hallás fejlesztése, a végtagok függetlenítése, meg egy alapos magunkba mélyedés, elgondolkozni a dolgokról, mit is akarunk, és hogyan valósítjuk meg... leginkább fejben dőlnek el ezek a dolgok, nem fizikai akadálya van... Ha te eljutsz arra a szintre, hogy mások is elhigyjék rólad, hogy komolyan és jól csinálod azt, amit csinálsz, akkor nyert ügyed van. De ehhez előbb magadat (és a céljaidat) kell megtalálnod...
(remélem, azért valamennyire a kérdésedre is válaszoltam :)
Aránylag jól énekelnék, de eléggé beszédhibás vagyok, ezért inkább kerülöm. Pösze vagyok, ezen kívül rosszul artikuálok (éneklésnél valahogy nem hallatszik) és néha dadogok (éneklés esetén nem). Az elsőnek a rossz logopédus az eredménye, a többi a visszahúzódottságom eredménye. Szerintem én csak kisegítő énekes leszek (mert bezavar gitározáskor), de jó lenne egy kis segítség, legalább a valós életben se lennék annyi vicc tárgya.
Hála az égnek nekem van egy visszafogott dobosom. Illetve mivel ő a másik bandájában énekes, így aztán tudja hogy a hangos dob mennyire árt a jó próbának.
Én ugyan bluesimádó vagyok, és metal körökben annyira nem vagyok otthon de mivel mindenevő vagyok ismerem egy kicsit. Az Awake alapmű! Nem is lehet máshoz hasonlítani., de valóban a "baleset" a hangszálaival nagyban hozzájarul ahhoz hogy már nem a régi.
Egyébként ma reggel eszembe jutott még valaki akit érdemes hallgatni: Greg Lake. Na persze nem a mostani felvételeit, hanem a régieket. Első két Crimson album, meg a ELP albumok. Ő az az eset akinek nem a rossz technikától hanem a kábszertől ment el teljesen a hangja.
Zenekari próbán mindig ez volt a kedvencem, hogy a dobosoktól soha nem lehetett semmit hallani, se azt, amit játszol, se azt, amit énekelsz Éneknél meg kiemelkedően fontos lenne, mert a belső hallásod teljesen más hangkaraktert ad vissza, mint ami jó a szpíkerekből. Node magyarázd meg ezt egy félsüket dobosnak
Gondolom azért, mert az Awake turné előtt sérült meg a hangszála, ami miatt később ki akart lépni, aztán ki akarták dobni, aztábn mégis maradt Meg a zene is sokat változott, nem kell már hozzá az az extrémitás mindenben. Mondjuk nálam inkább az Images and words az etalon, az eléggé egyben van
Ez a dolog függ a hangosítástól is (illetve próbán a zenekar hangzáskultúrájától is :) Ha nem hallod magad, akkor az eléggé idegesítő, így meg nehezebb a technikára koncentrálni, meg be kell "kapni" a mikrofont, hogy hallatszódjon valami stb. szóval a produkció rovására megy. Még egy dolog, amire figyelni kell... :) Meg a tagokat és a hangmérnököt rávenni, hogy hadd hallja már magát az énekes, mert az a jó :)
LaBrie érdekes fazon, mert élőben (nagyon) máshogy énekel, mint az albumokon (a régi albumokra gondolok, az újakat nem annyira követem már). Nekem lemezen jobban tetszik... különösen amit az Awake-en művel.
Na ez nem igazán tartozik a jó Mudvayne fellépések közé viszont itt refrénnél szinte nekem is fáj ahogy nyomja hasból a csávókám, jó a hangkaraktere mellesleg, nekem tetszik viszont az újabb slbumokon sem tudnak semmi újat hozni és nem is hallgattam őket szarrá (nemúgy mint a jóöreg l.d. 50 albumot pl...)
Amúgy az ami kurvamagas nekem egyszerkétszer megpróbáltam énis full izomból nyomni de éreztem azér hogy idő előtti nyugdíjbamenetelt okozhatna a hangszálaimnak,
Na ő az aki élőben elég gyakran nem tudja produkálni a magas hangokat...
Én pl. nem is iszom fellépések előtt mert visszaüthet. Ha az ember rutinszerűen becsiccsent fellépés előtt akkor előbb-utóbb függő lesz, és ha nincs meg a rituálé akkor arra fogja hogy szar volt aznap!
Szerintem neki régen se volt, ott van pl a Lies album, azon valami gyötrelem, ami van. A hangja meg abszolút nem természetes, nemhogy torokhang, de valami elb.szott módon képzni, de alapból nem értem, hogy miért jó kasztrált hangon énekelni. A beszédhangja bariton. Azt nem tudom, hogy tönkrement-e a hangja, de jó esély van rá.
Egyébként ha már a hideg sörnél tartunk, pl nem túl egészséges pl nagyon hideget inni. Sőt ismerek olyan énekes aki például fagyizni sem szokott, csak ha tudja hogy utána egy hétig nincs fellépés. Ezt mondjuk túlzásnak érzem, de túl hideget nem szabad inni.
Axl egy érdekes állatfaj. Amikor erősen nyomja akkor torokból, de amikor a lágy részeket énekli akkor meg "orros", nazális (ami a jó technika) a hangja, és ha megfigyeled egész más a hangszíne. Pl a Knockin on the heavens door-ban a verse alatt jó technikával nyomja aztán a refrénben torokra vált. De ha megfigyeled neki sincs már hangja.
A cigi meg a pia rongál, de Axl, Plant és még sokan a rossz technika és nem a körülmények miatt vesztik el a hangjukat.
Arra gondoltam, hogy a torkot lehet nyitni lefelé, hátrafelé, vagy felfelé. Mivel a legkönnyebb a lefelé nyitás, a legtöbben lustaságból csak lefelé nyitnak, ez elvastagítja a hangot, és nem cseng szépen. hátrafelé nyitásnál szintén színtelen. Egyszerre kell nyitni lefelé és fölfelé. mint mondtam se nem gödör se nem kupola hanem GÖMB!!!
Pontosan! Akkor tudod leginkább megfigyelni, hogy mit kéne tudni előidézni "szándékosan". Én amúgy torok nyitásnál erre gondoltam. -nem tudom te mire..?
Jó ötlet :)
De kell hozzá egy sötét színpad, és egyeseknek némi lazító ital is :) Hagyományos kerekasztal konferencia öltönyben milyen vicces lenne már, pl. extrém énektechnikákról, amolyan igazi multicéges meeting-feelingben :)
Komolyan: én is szívesen meghallgatnám a többiek gondolatait az éneklésről élőben.
Hú vazze, itt aztán baromira hallatszanak a különbségek! Gillan sztem értékelhetetlen Pavarotti mellett..Elképesztő, hogy a legvégén lévő magas hangokat is milyen "egyszerűen" képes kivitelezni, mintha csak ásítana egyet..Hát igen, ilyen az, amikor vki tanult, képzett, technikás énekes..
Egyébként szinte kedvem volna összetalákozni egy baráti énekkonferenciára az elmúlt 24 órában itt megnyilvánult emberekkel!!!
Sok érdekes tanulhatnánk egymástól, mert az éneklés meg lehet mutatni, meg lehet hallgatni de beszélni róla elég nehéz mint az kiderül az elmúlt napban.
És még a csövet sem kell halláskárosodásig kihajtani hozzá 
Ott nincs gond a hangosítással sem, az akusztikával sem. Valahogy engem meg a próbák szoktattak le arról, hogy "ösztönössen elboruljak", lehet nem vagyok csapatjátékos? 
Azért egy-egy anathemat vagy pinkfloyod eltolok, de most a megélhetésre koncentrálok 
