Érdekes tévhit az, hogy aki képes gyorsan játszani, az csak azt tudja. Nem tudom ezt miből következtetik ki, talán az ok a tudatlanság, vagy az irigység?
Szerintem maradjunk annyiban, hogy a gyors játék a bővebb halmaz, tehát aki már azt is tudja, előrébb van, mint aki nem. De hát ez full logikus is, ha valaki picit is belegondol.
Mások nevében nem tudok nyilatkozni, egy biztos, én szeretem a jó dallamokat, és néha a kevesebb valóban több, de ez nem zárja ki a technikás játékot. ( jó példék Slash, és Kee Marcello )
A technika csak eszköz, hogy kifejezhesd mindazt, amit szeretnél, hogy lehetőleg minél kevesebb akadály legyen előtted.
Én már 3 akkord ismeret után saját dalokat írtam 14 évesen, mégis évekig azt éreztem, hogy de jó lenne ide vagy oda, egy ilyen- vagy olyan fikcsi, azonban nem tudtam kivitelezni. Sokkal nyugodtabban írsz úgy, ha nincsenek, vagy alig akadnak határaid ezen a téren.
Számomra egyébként is a vibrato az, ami eldönti, hogy ki milyen gitáros, nem a sebesség.
3 hang után eldöntöm, hogy ki jó, és ki nem, mert lehet valaki bármilyen nagy jazz tudor, vagy akármekkora virgamatyi, ha azt az egy hangot nem tudja kellően megformálni, akkor nálam el is ásta magát.
Ebben (is) Daczi Zsolt játéka számomra az etalon. Épp tegnap olvastam egy Dandó Zolika interjúban, hogy ő is ugyanígy vélekedik, és ott merült fel, hogy a 80-as évek végén rászóltak a Zsoltira is, hogy valami nem okés, és utána ráfeküdt a dologra. A végeredmény meg magáért beszél. Hibátlan.
Míg vannak híres, és jónak tartott gitárosok, akiknek borzasztó vibratojuk van, emiatt nem is bírom hallgatni őket!
Én sem szeretem hallgatni az ilyen Francesco Farreri meg Rusty Cooley féle arcok reszelését, de nem írom le őket csak azért, mert találtam róluk pár tucat ilyen videót.
Valszeg jóval többet tudnak ennél, csak épp ezt is tudják, és így lettek ismertek a hálón.
Amikor először megláttam ezeket a fickókat, akkor én is azt mondtam, hogy ugyan már, ennek semmi értelme. Csak nem gondoltam bele abba, hogy ez csak egy kis szelet a tortából, és lehet ott még egy halom finomság, amibe a monitor előtt ülve nem látunk bele.
Erre leginkább akkor döbbentem rá, amikor a videóimnak köszönhetően több szűk látókörű barom elkezdett bekategorizálni cover tekerőgépnek, miközben halvány fingjuk sincs rólam, sem a játékomról. Hiába, az ember már csak ilyen, legtöbbször az első benyomások alapján ítél. Az ilyen embereket csak sajnálni lehet.
Összegezve, egy gitárosnak törekednie kell arra, hogy leküzdje a fizikai korlátait, ha tetszik, ha nem. Így válhat a játéka egyre izgalmasabbá a saját számára is. Persze lehet valaki lassú tempóval is jó gitáros, hiszen számtalan ilyen arcot is ismerünk.
Az igazi lényeg azon van, hogy zenélni akarj, ne csak gitározni. A dal a lényeg, és a dalnak alá kell rendelni a játékod, hogy minél inkább elérd a kívánt hatást. Ahol keveset kell játszani, oda játssz keveset, ahol meg el kell ereszteni a kezed, ott ereszd el. Ja, hogy ( még ) nem tudod? Hát igen, ezért kell gyakorolni, kinek mennyi szüksége van rá. ( a tehetségtelenség szorgalommal ellensúlyozható bizonyos fokig!!! )
De azt a mai napig nem felejtettem el, amikor először éreztem azt, hogy nem akad el a kezem, és mindenhová odaérek időben, ahogy kell. Ez egy hosszú folyamat része, vagy inkább eredménye, de marha jó érzés. Ha elérted, akkor pedig karban kell tartani, főleg a két kezed szinkronját, akárcsak egy sportolónak a testét. A kivételes mutatványokra ugyanis csak akkor vagy gond nélkül képes, ha mögötte megfelelő edzés, gyakorlás áll. Egy-két hét kihagyás után rozsdásodnak a kezek, ahogy kell
Amúgy szerintem még egy átlag zenéhez nem is különösebben értő ember is sokkal jobbnak fogja találni azt a gitárost, aki iszonyat tájmmal játszik mondjuk sima pentatonokat (SRV pl. vagy Gary Moore), mint akármelyik hírót, aki legitározza a világ összes skáláját, de a 32edeken kívül nem ismer semmit...
állítólag amerikában a kisgyerekek zeneoktatását úgy kezdik, hogy az első évben kizárólag ritmikákkal foglalkoznak. ez az alapja mindennek.
bár nálunk nem ennyire tendencia ez, de azért itt is fontos szerepet kap, nem hiába tripla olyan jó a ritmusérzéke azoknak, akik mondjuk zenei általánosba jártak és 18-20 évesen kezdenek újra (vagy először) zenélni
szerintem ezt nem is úgy kell érteni, hanem improvizációban vizsgálni, amikor te játszol, a (zeneszerető-értő)közönség pedig lesi mit csinálsz...
így sokkal fontosabb a ritmus egy-egy figuránál
Nyilván, én sem mondtam, hogy lehet akármit játszani. csak azt mondom, hogy egy jó ritmussal szinte bármit el lehet játszani, szar ritmussal meg a jó hangok is szarok lesznek...
itt csak arra világít rá hogy fontos a ritmika és a ritmusnak is akkora szerepe van a zenében mint a harmóniáknak. de ez nem azt jeéenti hogy nem kell tisztán játszani.
bár jó zenei poén, de azért egy teljes repertoárt ne építs erre
Próbáld ki! Játszd el a Boci boci tarkát valami ismerősödnek, de csupa kandesz hanggal. Azt fogja mondani, hogy ez a Boci boci tarka, csak hamisan játszod... Próbáld ki!
Van egy oktató videóm Scott Hendersonnal. Azzal kezdi, hogy elmondja, hogy mennyire fontos a ritmus egy improvizációban és, hogy mennyire meghatározó egy dallam ritmusa. Hogy demonstrálja is a dolgot eljátszik egy ismerős dallamot, de csupa rossz hangot fog benne. És mégis azonnal meg lehet mondani, hogy mit játszik... Tanulságos!
A te eseted idevág, mert tulajdonképpen tanárt keresel, csak kicsit körbejárod a témát. Viszont a pentatonok tologatása adott akkord tükrében, az már másik szakkör..
Gondolom nem nagy titok, hogy az "emberünk" szó a mai hozzászólásaimban engem takar
A metált meguntam. Tele van a tököm a szarrá torzított dzsi-dzsivel.
Valamikor (úgy 15 éve) Malmsteen volt a nagy kedvencem, ma meg sem bírom hallgatni. A mai tekerőgépekről nem is beszélve. Szerintem értelmetlen hanghalmozás (tisztelet a kevés kivételnek, sceletor szerintem pl. közéjük, a kivételek közé tartozik, ő valóban tud érzéssel tekerni... krvajó a srác, remélem nem olvassa el amit ide írtam...) Én biztosan az életem végéig viszonylag lassú zenét fogok játszani, mert szerintem a sebesség egy bizonyos határ fölött tornamutatvánnyá teszi a zenét, és elveszi a lelkét. Persze ez szigorúan magánvélemény.
Viszont majdnem összehugyozom magam, valahányszor sikerül egy-egy igazán szép tiszta hangot kihoznom a gitáromból. A dallam nagyon fontos, és érzem, hogy ott van bennem egy dallam, és nem, nem tud kijönni... csak nagyritkán... nem tudom volt-e már hasonló érzésetek, hogy ott van benn, és nem jön ki (képzettársításokat kerüljétek most pls. mert magasztosnak szánom a mondanivalót ), és érzed hogy ott van, de mégsem... Szerintem az akadály, amiélrt nem jön ki, az a magabiztos zenei tudás hiánya, legalábbis én úgy érzem... Rutin kellene, és akkor el tudnám játszani a dallamot, ami bennem van.
Na, én ezért akarok tanulni.
Nem akarok senkit legyőzni sem tekerésben, sem hírnévben. Csak meg akarom szülni a saját dallamomat, dallamaimat.
nem beszéltem akkord váltásról :) az megint egy másik lépés. no de mindegy mert ebben a topicban csak keressük a tanárokat, még a végén offnak tekintik a metál rajongó szeptimakkordtagadó zenészek az eszmefuttatásunkat.
Amúgy lenne hozzád kérdésem, de azt már a jazz topicban.
igen, de pl az azért elég hülyén tud szólni, ha egy akkordváltásnál egyre benyomsz egy nem odaillő hangot. pl mint írtad példának, a Cmajorra egy a-dúr pentatonos ciszt.
figy kromatikus alapon elméletileg mindenre rájátszhatod a 12 hangot, ugye? mert a kromatikus skála sosem hamis. szóval mehet mind csak nem szól jól mindegyik. de az elméletetre a magyarázatot a miért illik rá a skálákban is keresheted.
Hozzám jár te korodbéli emberke, előtte sosem zenélt és azokban az időszakokban, mikor van ideje normálisan gyakorolni, (ne lepődj meg) sokkal jobban halad, mint egy 15 éves. Sokkal könnyebben átlátja a dolgokat, megérti és használja őket. Kb. másfél éve jár, nulláról kezdte, most már egész komoly kis témákat nézünk.
Én inkább hangokban gondolkodom, nem annyira skálákban. Szóval, hogy adott két skála között, amit rábrumlizhatsz mondjuk egy adott akkordra melyik miért jó és melyik hangokban térnek el és az miért OK mégis. Persze a skálákat azért illik vágni, de azt vettem észre, hogy pár jó helyre tett jó és érdekes hanggal csodákat lehet csinálni egy szólóban, főleg ha tudod, hogy az oda miért jó, meg hogy mit akarsz belőle kihozni...
próbáld ki h pl a 12 fekvésben megtanulod az alábbi skálákat és a c maj7 re variálod őket.(például) mindjárt több hanggal fogsz garázdálkodni mint 5db. és mindjárt megváltozik a ahngulat is. de amúgy ez csak egy dolog. persze h kell a többi skála is, modálisok és szimmetrikus skálák is. no meg a moll móduszok.
egy blues alapba is beletehetsz min 3 pentatont. :) plussz egyéb skálák
Meg nekem a zeneelméletnek inkább a számírásos, hangszereléses része érdekel. A szólózás nem annyira. És amióta kicsit jobban értem az elméletet, sokkal érdekesebb témákkal tudok előállni...
Értem én. Egyébként én azt utáltam a pentatonokban a legjobban, hogy totál elszoktatott a kisszekundos hangköztől, mert hogy azokban ugye nincs. Gyakorlatilag nem játszottam kiszekundos hangközt és hirtelen nem is tudtam mit kezdeni vele, ha valahol előkerült. Ez a felismerés engem pl. tökre megdöbbentett annó és ezért is néztem tanárt. Meg egyszerűen untam, hogy mindig ugyanazt a hangulatú skálát játszom mindenhova... Szóval, olyan igazi egyhelyben toporgás érzete volt a dolognak...
Amúgy semmi bajom a pentatonnal, ma is többnyire azt használom, mert olyan a zenénk, hogy nem kíván többet sokszor (no meg nem is nagyon szólózom), de nagyon jó érzés, hogy ha akarok, tudok mást is simán...
Na az egy baffottul szar érzés, mikor valahogy egyszerűen nemtudsz továbblépni tanulásban. Itt vagyok most én is. Eddig jól ment autodidakta mód is, aztán most akárhogy is, de nem megy.Ilyen kor kell tanár és rendszeresen járni hozzá, mert tuti, hogy sok dolog figyelmemet elkerülte, vagy nemfoglalkoztam vele kellően és most érzem, hogy kijött. Olyan ez mint a matek, hogy hasonlatokkal éljek, ha valamit az elején kihagytál, nincs azaz isten, hogy megérts a többit.
Persze, nyilván. Nem egy megahíres arc van, aki az egész pályafutását arra építette fel. Inkább csak az volt, hogy mást is akartam, sokkal többet, mert én baromira untam már és magamtól nem bírtam kilépni belőle...
Amúgy tök egyetértek azzal, amit mondasz. Az a jó a tanulásban, hogy hirtelen eltűnnek a korlátok és iszonyat sokféleség bontakozik ki azonnal.
pedig a pentatonokbanm is geci sok lehetőség van.....ú de még mennyi
amúgy a zenáben ez a jó , hatalmas anyag mindíg van mit tanulni, főleg ha nem ismersz műfaji határokat.
ezt szeretem benne nem lehet megunni, ha metál rock csömöröm van, egy csomó más műfajjal lehet foglalkozni
Nem azért tanulok, hogy tekerni tudjak vagy hogy lenyomjak valakit gitárpárbajban. Azért tanulok, mert nekem fontos a zene meg a gitározás és szeretném, ha sokkal többet tudnék, mint most és sokkal tágabb lenne a zenei horizontom.
Az "önkifejezés" meg egy nagyon közkedvelt kifogása azoknak a kutyaütő szar zenészeknek, akik három proli akkordból "művészkednek".
Mielőtt félreértesz, természetesen eszembe sincs rád gondolni meg semmi ilyesmi, csak rendkívül ostoba felfogásnak tartom azt, hogy nem kell tanulni, mert ez "önkifejezés" és "művészet".
Jó dolog ez a "mindent tudni akarok" érzés, persze párom utál ezért engem, éln is ilyen vagyok. De a hangszer arra való hogy kifejezd magad, pont annyi tudásra van szükséged, hogy el tudd énekelni vele ami kell. az hogy bárkit letekersz, azzal nemfejeztél ki semmit. Inkább arra kell a tanulás, hogy megértsd, mint ahogy megtanulsz írni é tudod, hogy kell lap+ toll+ betűk. Jó ha letudod ugyanazt írni 15 különböző nyelven, de egyel is sokra mész.
Neked kéne kicsit gondolkodni. A 31-gyel arra próbáltam utalni, hogy én most 34 vagyok. Azaz három évvel ezelőtt, amikor elmentem tanárhoz, pont 31 voltam és nem 35, mint most Aszpirin...
én a postás zenesulit tudom, a székesfehérvárit, a köbányait, meg a lászló attila féle jazz tanszakot. zeneművészetin is van asszem jazz tanszak De nem tudom melyikbe milyen kritériumokkal vesznek fel
Pyra, most komolyan, legnagyobb tisztelettel, felnőtt ember vagyok, és elég rosszul tűröm a nyilvánvaló szopatást. Fogalmam sincs, mit takar a "postás". Szóval ha szeretnél segíteni ez ügyben, hagyni kellene a madárnyelvet.
Persze persze. A szükséges alaptudást is meg akarja szerezni emberünk, természetesen.
Tegyük fel hogy meg tudná oldani az intézményes tanulást, milyen konkrét "intézmény" jönne szóba?
Ez az ember pont én vagyok, három évről ezelőttről (szóval, akkor 31, nem 35). ja, és hegedű sem volt. Pontosan ugyanezt éreztem. Imádok gitározni, van zenekarom, egy csomó cuccom, mégis a francos blues-skálán nyúzom már évek óta és magamtól nem tudom, hogyan lépjek tovább.
Szóval én elmentem magántanárhoz, méghozzá úgy, hogy kezdjük az alapoktól mindent. Olyan tanárt kerestem, aki diplomás, képzett, profi zenész és nem valami local hírót, aki veszettül tud tekerni. Sokkal, de sokkal egyszerűbb, mint elmenni valamilyen iskolába, illetve szerintem hatékonyabb is, mert csak veled foglalkoznak és a saját tempódban mész előre.
Jó tanárom van, nagyon szeretek hozzá járni, asszem elég sokat fejlődtem is (sokkal tudatosabban játszom), úgyhogy csak ajánlani tudom mindnenkinek.
A napi 3-4 óra gyakorlást viszont felejtsd el. Nem megy, nem lehet meló mellett és én ezt úgy mondom, hogy nekem még családom sincs, akik miatt esetleg csökkenne az erre fordítható időm. Ha valalki komolyan meg akar tanulni gitározni/zenélni, az frankó full time elfoglaltság évekig, azt meló mellett nem lehet. Arra viszont jó, hogy a te tempódban és a te igényeid szerint magasabb szintre emeld a hobbidat. Én életem végéig szeretnék tanárhoz járni...
35 évesen nem olyan fogékony már az agy, tehát lassabban fog haladni jó eséllyel az illető mint 10-en éves társai. főleg meló után fáradt aggyal, tudom h milyen nehéz.
ha időben és pénzben meg tudja oldani az intézményes tanulást lehet az jó mert ott rnedszerességre nevelik, tanterv szerint. de biztos ott is van időrabló tananyag és szar tanár. ahoyg a magántanárokból is.
ehhez szerencse kell.
de szerintem egy jó magántanár is sokat segíthet.
de a jazzhez kell jó alap tudás ismétlem mert nem szoktak azzal kezdeni, nem véletlen
rangsort kell csinálni az életed dolgai között!
mi az amit betudsz vállalni úgy hogy akörnyezeted nem sinyli meg...
ha ez az út amit akarsz, akkor gondold végig a hogyant!
ennyi!
..és máris megváltozott a gondolkodásmódod!
Egyéni vélemény: egy intézménynél jórészt magát a papírt fizeted meg, amit soha a büdös életben senki nem fog elkérni tőled. Mint a jogsi, azzal a kivétellel hogyha nincs, megbüntetnek, itt meg nincs semmi. Én legalábbis nemsok olyan zenekarról tudok akik tagfelvételkor azzal kezdenék hogy na mutasd milyen papírod van. Ilyen szempontból szerintem érdemesebb magántanárt keresni. Még Peta is 4500ért ad órákat ha jól tudom, az még mindig csak 120 félévente, és a félév itt 6 hónap nem 4.
Szerinted mi a baj az emberünk gondolkodásában?
Elhatározta, hogy mindenképp, kerül amibe kerül, időben, pénzben stb... Az viszont egy status quo, hogy a munkáját nem adhatja fel, mert ebből él.
Az intézményesített keretekre van válasz? Vagy mindenképpen CSAK magántanár jöhet szóba az elején?
elösször is kérj engedélyt az asszonytól :)) ezen minden bukhat,
nem tudom h pl a postás jazz suli létezik e még, de magántanártól is bőven meg lehet tanulni gitárolni.
rajtad áll mennyire gyakorolsz szisztematikusan, és menniy érzéked van hozzá. akár 5 év is nagy idő ha hasznosan töltöd. általában a jazz sulik azért kérnek alapszintő elméleti és gyakorlati tudást.