Lett egy ehx dirt road specialom.
25 watt, tranyós.
Nem greenback van benne, valami alnicós szóró+ egy small stone, meg a hálózati trafó ls ki lett cserélve.
Azt kell mondjam, kurva jól, és iszonyat nagyot szól, nagyon kihajtva kicsit fuzzos, de félhangerőn simán kiszól dob mellett (ez igazán meglepett), és rohadt jól elkapták a hangját, némileg orros (ugye zárt kis kombó), rohadt sok közepe van, és nem sokkal marad el hangban a fender super sixemtől, komolyan (mondjuk hangképe azé' más)
Szóval csak ajánlani tudom.
Ez egy schmitt trigger kapcsolás, megismerem a hangjáról. Nem zajzár van benne, hanem magának az áramkörnek a sajátja, hogy csak adott jel felett működik. Azon felül viszont 100%-os négyszögjelet produkál.
Asszem kb. az ötödik torzító amit csináltam, az ilyen volt. Hamar meg lehet unni, szétbassza a fület.
Én 10-46-on kezdtem,de úgy hozta az élet,hogy a legelső zenekaromban pár hónap után átálltunk D hangolásra,akkor még kezdőként (fogalmam se volt a húrméretekről,mert klasszikus gitárra csak puha,normál meg kemény megjelöléssel lehetett húrt venni,nem voltak különböző méretek) azt a tanácsot kaptam,hogy tegyek rá 10-52-est,úgyhogy évekig azt használtam. Aztán tavaly jött az,hogy egy banda miatt vissza kellett tennem az egyik gitárt normálba,de maradt a 10-52,mert megszoktam,közben meg átálltam a 11-52-es Newtone-ra,úgyhogy mostmár a normál hangolás nálam 10-52,a D 11-52, a héthúros A meg 11-70.De emlékszem,mikor először visszatettem a 10-52-est Eszbe,akkor nagyon szenvedtem a nyújtásokkal (gitársuliban a vizsgadarabom - Glenn Hughes - Soul Mover - Esz hangolásban volt,és saját gitáron akartam nyomni,jól megszopattam magam.)
Jaja, gondolom ez lehet az oka. Főleg, hogy pl. a PRS Single Cut-on teljesen ok a 10-es szett nekem. Sose bonyolítottam túl ezt a húr dolgot. Kerestem egy darabig, hogy nekem melyik a legjobb márka (GHS győzőtt), de méretben mindig a standard 10-46-ot toltam és csak, amikor meglett a Yamaha akkor kezdett zavarni, hogy a 10-es szett nagyon lobog.
Jaja, hajtottam is egy darabig, de aztán valahogy abbamaradt a hunt. Asszem, ha most otthon lennék és aktívan próbálnék, akkor lehet, hogy már lenne. Főleg, hogy a legutóbbi bandában a JCM800-at küldtem, amit azért elég meredek történet 20 négyzetméteren használni...
A balladához nem is, de ha egyszerre játszol balladát meg utánna valami rákenrólabbat, akkor ahhoz a rákenrólabbhoz, ilyen alapbeállítások mellett, nekem már elkél...
Tényleg nem. Sőt, az is igaz, hogy én a sima 10-46-ot használom a Fendereken, és mostanában már az van a zacskóra írva, hogy light. Régen a 8-as volt a light, és a 10-es a heavy. Viszont a Les Paulra meg a Yamahára már 11-est teszek. Valahogy ezeken a 11-esnek van olyan érzete, mint a Fendereken a 10-esnek.
Köszönöm Mado bácsi, említetted már és utána meg is hallgattam (igaz nem élőben) -> valóban igen kellemes a hangja és jó az ára is, de most egy darabig nem tudok sajna pedálra költeni. Látom mennie kell a Shera-nak :(
Jó, de ha betennétek egy balladát a repertoárba, akkor te sem sikálnád el a pengető felét a nóta alatt. Én is adok a gitárnak, vastag húrokkal, és ez szerintem is így az igazi, de van amikor átmész nyálasba meg ilyenek, és akkor azért nyugisabban tolod... Meg szerintem az a sweet pot a gitáron, amikor finoman pengetsz és klín, ha meg odabaszol egy kicsit, akkor azért előjön a crunch történet...
próbáld ki vibe -ból a t-rex pedálját, az 28e körül van és szerintem baromi jó! saját táppal, masszív kütyü! az enyémet ki is próbálhatod, de az nem eladó! :))
Hát meg nem belezős zenék esetén szerintem valaki minél jobban tud gitározni annál kevésbé igényli a durva drive-ot, egyszerűen úgy tud játszani, úgy penget meg hozza a dinamikát hogy azt nem szabad eltakarni :) Egyszer megtanulok gitározni aztán én is kibaszom az összes drive pedálom :)
Ja, és dehogynem lehet kivenni a témát. Szerintem az már ilyen csúnya sziszegő distortion, semmint drive. Én amúgy addig szeretem tolni a drive-ot, hogy ha iszonyat finoman pengetek, akkor még clean-nek is elmenjen...
Jó, de te nem is black crowes coverekben utazol, szenyor Miki, meg nem az tölti ki az életed, hogy lemásold azt a hangot, amit a By Your Side-on hallasz...
Kis túlzás persze, de nagyjából ez van... Én pl. a delay-jel vagyok úgy, hogy se használni nem tudom, se nem tetszik annyira, viszont azt a kis sima boostnál több krémeződést, amit egy jó overdrive csinál, eléggé igénylem.
De ha mondjuk minden helyen kitolhatnám az anyjába az erölködőmet, akkor lehet nem kéne drivepedál, csak egy kis sima boost szólóknál, azt helló...
Meg ez amolyan megszokás kérdése is valahol. Ha elég régóta így muzsizol, akkor már bele se gondolsz, hogy minek, csak tolod be a drivepedált a kiskábelek közé automatikusan...
Amúgy én régen utáltam a fuzz-t, sose tetszett, de épp mostanában járt a fejemben, hogy azért szivesen rákísérleteznék egy kicsit a dologra, hátha csak eddig elmentem valami nagy májerség mellett...
csak ha én krémesítek a fele témát ki sem lehet venni (már amennyiben nem valami alapakkordot tolok, de azt asszem kerülöm) élőben, szólóra meg a fuzz 100x vastagabb, tele vagány feedbackkel (mondjuk a szóló sem a világom:D).
Szóval nekem kapufa egy overdrive.
Kicsit krémesíteni jók ezek a holmik szerintem, főleg azokon az erősítőkön amelyek dob melletti hangerőn már crunch-osodnak. Azoknál melyikek k. nagy hangerőn is tisztán szólnak ott több értelme lehet, pl ezzel hozod már crunch-ot is... szerintem.
Tulajdonképpen asszem én is csak boostolok, csak valszeg egy kicsit krémesebben meg folyósabban szeretem, mint te mondjuk. Illetve sajnos szinte soha sem lehet kiküldeni ezeket a cuccokat, még nagyobb helyeken sem, úgyhogy ezen is segít a sima natúr boostnál kicsit többet toló overdrive. De ha a clean boost az egyik véglet és a Metal Zone a másik, akkor én is a clean boosthoz vagyok közelebb...
Az OCD az nem annyira TS. A FD az viszont tényleg eléggé az. Nekem viszont az eredeti Ibanez TS nem tetszik drive-hangszínre, csak szólóra. Az FD viszont prímán hozza azt a krémes, karakteres hangot ritmusra is...
A legfrissebb szerelmem meg tegnap szereztem be Harry-től, egy BOSS DM-2. Nagyon fincsi! Nem hiába használja a sztereo kimenetes (DM-3) verzióját Mike Mccready bácsi is a mai napig még a DL-4 mellett is.
Ja és a különbséget a két FD2 verze között úgy próbálgattam hogy nálam volt mindkettő, betekergettem ugyan oda és úgy tűnt kicsit krémesebbnek a mosfet nélküli.
Ja-ja, nézegettem én is, elég ritkán bukkan fel és olyan 50 körül szokott használtan mozogni...az line6 m9 is jópofa cucc lehet... Meg ezek olyan holmik amiker néha szórakozól, de nagy általánosságban nem kellenek (nekem)... úgy meg kicsit luxus egy vibe pedálért 60-80 ropi...
Nem próbáltam a mosfet-est, de ismerve Fulltone-ékat, nem lehet egy szarság.
Amúgy effekt témában én is nagyon izgultam a Deja Vibe-ra, de kicsit drágának találtam én is. Úgyhogy megvettem inkább Peta MM4-ét és azóta azzal is teljesen happy vagyok. Minden szar benne van, ami kellhet, és az árától sem szakadsz meg... Pompás kis találmány...
Nekem is volt nem mosfet-es (meg a piros verzió is) és a humbival a mosfet nélküli tetszett legjobban, szerintem egy cseppet krémesebb, sc-vel viszont talán ez... de ezek lófütty különbségek. OCD rulez! Egy wah-ra vágynék még meg mondjuk egy vibe-ra....... csak itthon k. drágák....
Óóhh, pedig nekem ez az FD2 volt az első olyan overdrive pedál, amitől egyböl lefeküdtem a földre (mondjuk nekem a régebbi, nem mosfetes van) és azóta is messzemenően kultiválom. Igazából, csak az OCD tett rá nekem egy lapáttal, de az sem sokkal. Igazából, amióta megvan a FD2 meg az OCD már nem is keresek tovább overdrive vonalon, mert ennél jobbak nekem nem is kellenek. Szólóra meg ott a kis TS9-em, úgyhogy asszem nálam a drive pedál téma le is van tudva egy életre. Iszonyat nagyra tartom a Fulltone-okat...
Kurvajó a Buckcherry. Kajak rákenról, iszonyatosan kurvajó énekes, és nekem külön az jön be nagyon, hogy rengeteg nóta van Open-G-ben és ettől kicsit ilyen blues-os feelingje lesz és nem ez a fos 80-as évek glamszarság...
Én több Duesenberget is kipróbáltam (Greg a brüsszeli zenei kiállításon a D nagykeres emberrel volt egy nagy standon), és nem ájultam el. Nehézkes, és jellegtelen hangú gitárok voltak nekem, bár jó minőségűek. Általános volt, ami tetszett, hogy nyaknál humbi méretű P-90 volt, a hídnál pedig humbi. Ja, van egy kistestvére a gyárnak, ami Diego néven futtat strato copikat. Azok nem voltak rosszak, de Fender árban inkább Fendert...
Amúgy gitárban még két dologra vágyom nagyon, egy fogólapos stratóra meg egy anyabaszó p90-es valamire. Egyszer Chicagoban majdnem vettem egy Les Paul Specialt - mostmár kicsit bánom is, hogy otthagytam -, de a vámmal meg mindennel együtt kicsit sok lett volna.
De amint szerzek végül magamnak ebből az új biometrikus útlevélből, asszem körülnézek kicsit Houston-ban, hátha akad valami barbár nekemvaló cuccéró...
Nem láttad még miket aggat SM a Teléjére 
