Igyatok meg méezzsört mert már nagyon okosak vagytok! Én úgy tudtam, hogy minden faanyagot frankón kiszáritanak szárítókemencében. De én csak egy mezei gépészember vagyok...meg le is szarom...nem is tudom mit pofázok...ehhe...
Az égerről mi a véleményetek? Mennyire jó használni, gitárhoz?
2007-11-06 19:22 |
#2026
Szerintem, itt nem a vetemedés, a fő kérdés, az asztalosokat, pedig mint szakembereket, teljes mértékben elismerem! Itt a fa valós szerkezeti átalakulásáról van szó szerintem, aminek az a jó ha minél lassabban megy végbe! ettől lesz aztán igazán minőségi a hang(szer).
Ebben igazad van de azért a pár-százezret érő dió,vagy cseresznye bútoroknak sem jó,ha repedt,csavarodott meg ilyesmi.És azért a hangszerkészítés nagyon nagy alapja az asztalosszakma.
Remélem a gitárom nem fog vetemedni ezután sem.
Így készül, a konyhaszekrény, ennyi! De kíváncsi lennék egy Custom Shopos Fender, vagy Gibson esetében is így járnak-e el?!Az asztalos, az asztalos a hangszerész, meg min főiskola, úgyhogy ebben az esetben, ildomos inkább az utóbbi tanácsát kikérni!
Ezért én a tavaszi áradás után, minden évben a Dunán összeszeem a vastagabb törzsű uszadék fákat, kiszárítom, egyik része hangszernek megy, a másik tüzelőnek. Ezt úgy döntöm el, hogy egy hintára teszem őket és mikor egyensúlyban vannak, ítéletet hozok.
Egy asztalos akitől vettem faanyagot szárítóban szárította a fát mielőtt megvettem,rámért a nedvességmérővel(az értékre már nem emlékszem),és azt mondta hogy a jól műszárított anyag közelíti meg legjobban azt az állapotot,amikor egy anyag a legkevésbé deformálódik el .
Ő mindig ilyenekből készít bútorokat(dió cseresznye juhar meg ilyesmi).
Csak annyit mondott még hogy kb.2 hétig műszárítás után pihentessem a szekrény tetején.
Így is lett-és jó getár lett belőle.
2007-11-06 18:59 |
#2020
Erről beszélek! 1,2 év semmi! Ott az élő példa a kezedben!
Létezik olyan, hogy a már kiszáragt fát, vízbe teszik pl. diót, és addig benne marad, míg meg nem feketedik. Utána kiveszik, gyorsan kiszárad, mert az már nem természetes nedvesség, és azt nem lehet leírni, milyen gyönyörű! Ezt nevezik, a régi mesteremberek, "vízadta" fának. Gyönyörű!
2007-11-06 18:56 |
#2018
Az én bubingámat meg 1930-ban ültették Tanganyikában!
Szeretem, a fával való munkát, és pl egy asztalos mester, avval dicsekedett, hogy nézzem meg, milyen szép dió anyaga van, és már 10 éve szárad, pihen. "Ebből lesz ám a jó bútor" mondta, pedig az csak bútor, nem hangszer, halkan jegyzem meg.
Mert öt évig gyüjtöttem a két marógépre, amikor azokból az azonos formájú kontúrozott testekből az egyiket magcsináltam saját basszernak. Egyébként több szempont játszik közre, hogy mennyit kell egy faanyagot pihentetni. Milyen fajtáról van szó, mennyire kemény és sűrű rostjai vannak és, hogy törzs, vagy tönk és, hogy a kimunkált darab lakkal lesz-e bevonva, vagy marad natúr szellőző fa. A tönkök, főleg a sűrűbb szerkezetű fajok, mint pld., a bubinga is, egy éven belül felhasználható, akár gitár testnek is, mert a szálirányai olyan formályúak, mint ezernyi S betű össze-vissza, tehát nem deformálódnak a száradás időszakában sem, úgyhogy le lehet csalni kicsit az erre szánt időből.
Ha túl sokáig és nagyon száraz helyen szárad egy faanyag-szárazabb helyen mint a belőle készülő temék előreláthatólag élete végéig tartózkodni fog,akkor a túlszárítással még rosszabb is lehet a helyzet.
Láttam én már olyat hogy nagyon régi faanyag-feldolgozva kinyílt mint a tubarózsa.
Hát én is...az én mahagónim is már kb másfél év után szerelhető volt,csak sose foglalkoztam vele,azért húzódott el 5 évig. Igazán csak tippelgetünk,a tapasztalatainkra hagyatkozva,mert eggyikünk sem hangszerkészítő,de ja...
Nem a nedvességtartalom miatt pihentetik annyira hosszú ideig a fákat!!! Minden más, más tipusú fa, más, más vízben oldódó illóolajakat tárol, amiknek a kipárolgása hosszabb időt vesz igénybe, mit a víz távozása.
Az a helyzet hogy a szárítás egy idő után értelmetlenné válik,mert a fa folyamatosan ad le és vesz fel a környezetéből páratartalmat.
Aza kérdés,hogy milyen fánál mennyi ez az idő.
A lényeg,h szobába szárítani kell. Ha azt akarod,h igazán fasza száraz anyagod legyen,akkor hosszútávra gondolj/én mahagónim 5 évig száradt a meleg lakásba/ Azt,h mennyi a fa nedvességtartalma,1 jobb fatelepen jóindulatból megmérik neked egy kis kézi mérővel De ilyet lehet kapni is,bár egy alkalomért nem éri meg...
Ha palló állapotban van, meg kell tudnod, hogy a feldolgozás után, mennyi időt állt raktáron! Ha legalább egy évet, felhasználhatod gityónak. Ha, rönkről van szó, a fa valóságos hosszanti irányában szeleteltesd fel 50mm-es vastagságú pallókra és sűrűn alátámasztva, egymástól fél arasznyi magasságra pihentesd legalább egy évig közel állandó 20 fokos hőmérsékleten! Utána felhasználhatod!!
Gyerekek, tudok venni frankó kőrist, ami tele testnek való (Fraxinus pennsylvanica, swamp ash).
Kérdéseim: érdemes-e saját építésű gitáron agyalni, vagy a kellékeket annyiért kapnám meg, mintha vennék egy fender telét?
Második: ha érdemes, mi a teendőm egy kőris rönkkel? Felfűrészelés? Vastagság? Szárítás, kezelés? Meg ilyenek...
Hali
Nekem is volt nyárfa testű gitárom-nem tudom milyen fajtája,de magyar volt az biztos.
Én magam csináltam a testet és nagyon könnyű vele dolgozni.
Tulajdonképpen azok a cégek,amelyek ilyen,vagy hasonló puhafából készítenek hangszert-javarészt ilyen meggondolásból is alkalmazzák.Persze a hangja sem utólsó,és tulajdonképpen az enyémnek sem volt rossz hangja.
Az azonban személy szerint eltántorított a további használatától,hogy ha egyszer kicsavartam egy csavart,az nem tudtam többé rögzíteni.Azóta már szétbontottam az egészet és más testet kapott.
Mindazonáltal biztos van a nyár-nak olyan fajtája ami alkalmasabb mint amit én használtam.
Mesterek!
Örülök, hogy ilyen sokan megszólaltatok.
Lehet, hogy ma szert teszek egy gitárra, aminek poplar teste van.
Bevallom egy kicsit megtorpantott amikor megtudtam, mert én is általában az éger, hárs, mahagóni, juhar hangszerfákról hallottam.
Azt tudom, hogy pld. szobrászok is nagyon szeretik a nyárfát használni.
Jó tudom a gitárt nem faragni kell...
Ami nálam volt eddig kelly, azok mind nyárfból voltak, talán a js30-at leszámítva, azt nem tudom miből csinálták:) Nekem nem tűnt fel, hogy nagy különbség lenne a hangjuk között.
Jó lett volna mindegyikkel ugyanazon a beállításon hangmintákat készíteni, most már egész érdekes tesztet írhatnék róluk. PS-6T, JS-30ke, Kelly XL volt, Kelly pro van, KE-3-at nem vettem, de próbáltam, a Ke-2, és a Ke-1 az, amit még nem volt alkalmam kézbe venni, és érdekelne is.
A Ke-2-t már más fából készítik, (alder, ez az éger, ugye?) azzal lenne jó összehasonlítani a kelly pro-t.
Nekem nehezebbnek tűnt az égernél. Volt egy js20-am poplar testtel és egy js30 éger. A js20 nehezebb volt pedig az vintage tremolós volt nem volt benne még egy kiló vas (a tremoló). :)
Olyasmi hangban mint az éger csak letisztultabb, nem olyan "koszos", durva (ezek jó értelemben vett jelzők)... ezt nem csak a kellynél, de a dinkynél is megfigyeltem...
Volt már nálam olyan nyárfa testű gitár, amit át kellett festeni, és lecsiszoltam, de a fene tudja, mi a különbség, még itthoni nyárfát sem láttam akkora darabban:)
Nem túl nehéz anyag, de nem igazán puha, körömmel pl. nem tudtam árkokat nyomkodni bele. (Ki lehet próbálni, tremolónál, vagy az elektronikánál, lekaparni egy kis festéket, aztán nyomkodni körömmel, elég kemény az.)
Én se gondolnék rá, hogy nyárfából készítsek gitárt, de hallottunk már olyan történeteket, ahol valaki kitalált valamit, amire senki más nem gondolt, és bejött neki.
Én is úgy tudnám leírni a hangját, hogy homogén, sima, nem emeli ki sem a mélyet, közepet, magasat.
Főleg metálra, szénnétorzított gyors riffelésre tartom jónak, nincs az, hogy a hang elején ott az erős attack, és utána jön a "rendes" hang, hanem szól úgy, ahogy. Mondjuk a Dean-be meg pont ezt az erős, karakteres induló hangot szeretem, ez is jó, az is jó:)
hülyeséget beszélsz jeti úr.
a nyárfának magyarországon ia legalább négy-öt fajtája őshonos: fehérnyár, rezgőnyár, feketenyár, szürkenyár, jegenyenyár. a nemesített nyárfának pedig legalább 15 faja. gyakori hangszerfa, amerikai fender is készült belőle egy időben, american traditional series. bár ez egy olcsóbb széria volt, kissé elnagyolt kidolgozással, de maga a test nem volt rossz. hangzásban szerintem elég közel áll az égerhez. de más gyártóknál is gyakori. nem fogpiszkáló kategória
Nekem van egy átmenőnyakas Jackson Kelly Pro-m, íme a specifikációi:
-átmenő jávor nyak
-nyárfa test
-ében fogólap
-gyöngyház berakások és logó
-schaller tremoló
Itt Írnak róla pár sort, hogy mégis milyen minőségűek ezek a gitárok.
Kurva jók. Eddig kb. 20-30 gitárom volt, ez az egyetlen közülük, amin minden alkatrész, de még a forrasztások is az eredeti állapotukban vannak, nem kellett rajta semmit változtatni, kicserélni! Kurva jól szól, nagyon metál, harapós hangja van, valami eszméletlen sustainnal.
Na, az éger, az más! Abból csináltak testet és most is csinálnak, mint pld., a Squer, vagy a Johnson. De az is a fuhafák kategóriába tartoznak. Lágyabb hangot produkálnak, nincs meg velük a pregnánsság, a hegyes amplitudo egy átlagos pickup esetén.
Nekem két nyár testű gitárom is volt/van, meg volt egy éger. Igaz mind más kostrukció volt, más elektronikával, de én úgy vettem észre az égerhez hasonló karaktere van, az éger kicsit morcosabb, a nyár meg sima homogénebb hangú. Meg nehezebbnek is tűnt kicsit mint az éger.
Kapjál be egy gyufaszálat és rágicsáld! Egy perc után atomjaira hullik. 19 évig Fenederen, fendereken nyomtam. Pld.,
a telecaster, vagy a jazzbass 9kg! A nyárfa pehely könnyű.
A legszarabb puhafa egyike, mint a fenyőfa.
Gyufaszálat és nyelvlapocotot készítenek belőle, világ szerte, semmi mást.
Hogy mi a nyelvlapoc? Az a lapos fácska, amivel leszorítja a nyelveded a gégész, mikor megnézi a torkodat. Igen, a Fenederék, és más cég is a mai napig használják a kemény tokok hajlított és a nagy lapjaihoz, de hangszernek SOHA, SENKI.
Nagyon friss fa ez -a pecsét szerint szept.végén indult útnak,valsz. hajón és olyan friss,hogy a rigófüttyöt még hallom halványan.
Bár lehet hogy papagájfütty.
Azt azért elvetném hogy kétszer használnak fel egy ládát,mert eredeti pecsétek-meg ilyesmik voltak rajta.Az pedig lehetetlen hogy szétbontanák és újracsinálják,mert egy fölösleges lyuk sem volt rajta,és személyes tapasztalatom az hogy k. nehéz bontani.(mindenféle trükkös szögek meg kapcsok)
Az oldalai 12-es -5 rétegű lemezből vannak-ami külön jó,mert abból meg hangszóró láda lesz,és szerintem ez sem itteni szabvány.
Én is erősen arra hajlok,hogy a cseresznyének valamilyen gyakori dél-amerikai változata lehet.
A neve meg tulajdonképpen mindegy is.
Kicsit szárítom,aztán majd meglátom hogy mi lesz vele.
Félkemény, vöröses színű, könnyen megmunkálható, szépen pácolható fafajta. Fája kívül ezüstös és szürke, belül sárga és csíkos. Szívós, hajlékony, rugalmas anyag.
Ezt találtam a cserkóról, a #1883-ban van egy deszka, amire az ezüstös külső rész rá is illik!
A cseresznye honos Európában,de előfordul az Egyesült Államokban Ontariótól Floridáig,vmint Dakotától Texasig is. Ezenkívül megtalálható Észak-Afrika hegyvidéki területein is.
