A zenekar napjai meg vannak számlálva, ugyanis többen elhúzunk ebből az országból egy időre. Ha visszajöttünk talán újrakezdjük, bár én inkább a saját zenekaromra és a saját zenémre fogok koncentrálni.
áááá... "dobosom" ... nem hazudtolod meg önmagad mekkora ajtó van azon a próbatermen?
2008-01-26 14:31 |
#1920
Tegnap csináltam, csak a nagy hangerő miatt elég torz lett, így nem nagyon értékelhető. Majd ha a dobosom felépült a betegségéből, akkor leviszem a termünkbe, ott többnyire tudok értelmes soundot rögzíteni.
Én úgy szoktam használni, hogy összekeverem a piezo hangját a magnetikus pickupok hangjával, és úgy egy semmihez sem hasonlítható gyönyörű hangot kapok. De a Petrucci tisztája önmagában is nagyon szép, akárcsak magában a piezo.
Ebben a videóban a Pull me under szólója előtt a hárs Petrucci magnetikus tisztája szól a JSX-en, és szerintem elég frankón visszaadja a dal eredeti feelingjét és szépségét:
Kimeritő volt a válasz!Kösz!Jó lenne egy ilyen gitáron,ilyen jól játszani!
Arra lennék még kiváncsi /saját tapasztalat hiján/ mire-mikor jó a beépitett piezo?
Egy kicsit imádja csak magát. Úgy beszél J.P.-ről,mint egy intézmányről. Félre ne értse senki,intézmény,de ezt nem a saját szájából kellene hallanunk..
Hagyd már ez a normális fa témát légyszi", mert semmi alapja sincs.
A tegnapi teszt azt bizonyítja, hogy nekem volt igazam akkor, amikor azt mondtam, hogy múlnak ugyan dolgok a fán, de egetverő különbségek ilyen minőségű hangszereknél nincsenek. Egyik sem jobb a másiknál, csak másabb. Ízlés kérdése, hogy kinek melyik tetszik jobban.
Én biztos nem adom el a hárs Petruccit, mert kurva jó, de lesz egy BFR is, a változatosság kedvéért.
A hárs egy nagyon jó faanyag, semmi baj sincs vele!
Miért fogyott volna ki? Ez egy limitált széria, jóval drágább, mint a hárs Petruccik, de ettől még azokat is ugyanúgy gyártják, sőt.
Tegnap 2,5 órát teszteltük a Bakery stúdióban egy csöves Soldano combón+4x12-es Rivera ládán, és egy Roland Jazz Chorus-on. Mellé tettünk egy hét és hat húros hárs Petruccit is, hogy halljuk mi a különbség.
Végleges konklúziót nem sikerült levonni, ugyanis igen érdekes meglepetések értek minket, és további tesztelés szükséges..
Azt hittük csúnyán elveri majd a hárs modellt, de nem így történt.
Meglepő módon a hársban több mély és középtartomány volt, valahogy mocskosabb, és orrosabb soundot produkált.
A BFR-é pedig egy nemesebb, letisztultabb, finomabb hang. Zoli azt mondta, hogy neki a PRS-t juttatja eszébe. A sustain iszonyat durva.
Én egy olyan hasonlatot tudnék használni, hogy a BFR egy mocskos szálkásra és gyönyörűre kigyúrt testépítő, a hárs meg a szalonnán nevelkedett nyers, paraszt őserő
A Jazz chorusra kötve volt a nagy döbbenet, tisztában nagyon elverte a hárs társát, pedig annak is nagyon szép a hangja.
A BFR nagy előnye a push pull poti, ami a két humbucit egyszerre kapcsolja.
Szóval a tisztája vmi gyönyörű volt, tényleg mindent vitt.
Aztán átdugtuk egy Orange fejre, ott már nem volt meg az a nagy különbség..
2,5 óra folyamatos A-B tesztelés után -éjjel 1 óra volt- nem tudtuk megfogalmazni egyöntetűen, hogy mi is a helyzet.
Felmerültek kérdésként, hogy mennyit számít a húrvastagság és a húrtípus, vmint, hogy mennyire van leeresztve a húr?
(A BFR ugyanis csörgősre le van tolva 0.09-es Elixir-el, a hárs hat húroson Dean Markley volt magasabb húrtávval, a hetesen meg 10-es készlet Elixir magas húrtávval.)
Ez sima A-B teszt volt, tehát nem variáltunk az erősítő beállításon, a mély és középtartományok vszeg előcsalhatók a BFR-ból, csak tekergetni kellene picit a potikat.
A BFR mindenestre egy nagyon nemes hangszer, nagyon kényelmes, a nyak hátul lakkozott, szemben a többi MM-el, ez engem picit zavar, Zolinak meg ez tetszik jobban, a teste más alakú, karcsúbb, az alsó szarv sokkal jobban meg van csinálva, így már az Under a Glass Moon sweepjet is el tudom végre játszani, mert elfér a kezem a 24-et elérni a hárson is egyszerű volt, de ezen még sokkal jobb.
Idő kell még, egy nap alatt nem lehet kielemezni ezt a gitárt..
Kifogyott a Musicman a maple anyagból hogy Mahagony gitárt gyárt?Tényleg más lett a hangja?Gondolom rajtad kivül nem sokan tudják összehasonlitani a régit az ujjal.
Nemsoká indulunk csöves cuccon is megdörrenteni, de beszaráshhhhh a kis micro cube-on is...
2008-01-25 18:51 |
#1902
Bocsánat mindenkitől, de nem bírom megállni, hogy ne tegyem fel a képeket, amit ma délután csináltam.
A gitár eladó: Music Man John Petrucci 2007 Piezós, fullos! E-mailen keressen, akit érdekel! hangmester@hangmester.hu
2008-01-25 17:45 |
#1901
A MM honlapja sajnos borzasztóa elavult. Az igaz élet az Ernie Ball fórumában zajlik. Ott aktív résztvevő az összes MM-es.
Az hogy lehetséges, hogy árulnak több helyen is "Purple Sunset" színben MM-ket (pl: Steve Morse), miközben a cég honlapján a color chart-ban ilyen színt egyáltalán nem találni?
a gitár szóund az erölködőn is múlik... szerintem... de ha tehetném én is vennék 3-4, vagy 5 féle gitárt.. mindet másra... :).. mondjuk nem vagyok egy studio zenész...
Attól függ melyik MM-en, szerintem egy Axis, egy Morse, egy Luke és egy Albert Lee is frankón hozza a blues soundot, ha úgy akarod. A Petrucci persze nem erre való.
Van itt még valami, ami egy kicsit böki a csőrőmet, mégpedig ez az " "univezális gitár" " dolog. Szerintem ilyen nem létezik, mivel vannak olyan márkák, modellek, amelyek kifejezetten csak egy bizonyos zenei stílúsra készülnek. Ezek pedig verhetetlenek abban a kategóriában. Persze egyes modelleknél bizonyos korlátok között ezek a határok kitólhatók...de nem hiszem, hogy Panterától Robben Ford-ig minden jól szól egy MM-en
2008-01-25 15:41 |
#1893
Hát ettől nem combosodsz, max gerincferdülést kapsz, meg jó kis hátfájást Ha valakinek az kell, hát nekem aztán nem fáj
Gyúrunk wazze, gyúrunk...Az ember legalább megcombosodik egy kicsit a legkedvesebb elfoglaltsága közepett...két legyet egy csapásra. Szerintem ez jól hangzik.
A MM közel sem olyan nehéz, mint egy LP, a sok órás próba végén azonban ez is húzta a vállam rendesen. Bele se merek gondolni mi lett volna egy LP-vel..
Nem kötekedésből mondom, de miért probléma az, ha van anyag egy gitárban és ebből kifolyólag nehéz? Azért csak nem tartunk ott, hogy felnőtt férfiként ne bírnánk el egy gitárt a nyakunkban max 1-2 órára. A próbák,koncertek meg általában nem 24 órán keresztül tartanak.
egyszer olvastam egy Nuno interjút ahol arról beszélt hogy alkalma adódott valami zenei kiállításon EVH cuccán játszani. Nagyon megörült mert nagy kedvence Eddie és a soundjáért is odavolt. De csalódott amikor nekiállt játszani mert azt vette észre, úgy szól mint Nuno és nem mint Eddie :)))
2008-01-25 15:06 |
#1877
Ezért kell azt csinálni, hogy no effekt egy évig. Erősítő, kábel, meg gitár. Aztán ott előjönnek a hibák. Videóra felveszed, visszanézed, levonod a tanulságot, javítod a hibád.
Egy évig csináltam így, ki is tisztult a játékom, a két kezem meg szinkronba került. Hiányzott a delay, meg a többi, de nagyon hasznos volt, mindenkinek ajánlom.
Senki nem állította, hogy suta lesz más hangszeren, csak nem mindegy, hogy lazán, zsigerből jönnek a dolgok, és át tudod adni magad a zenének, vagy görcsölsz ezerrel. A játékod is megsínyli, ha kínlódsz vmivel.
Nemrégiben volt egy Gibbon LP-m, soha többet nem veszek a kezembe ilyen lapátot. Borzalmas volt, egész komolyan megdöbbentem. Tufa nyak, 20 bund fölött felejtsd el, hogy játszanál, embertelen nehéz, ráadásul seggnehéz, és tud 2 hangot. Hát akinek ez tetszik...lelke rajta, nálam egy életre leszerepelt.
Egyébként a belinkelt képen tisztára úgy tűnik, mintha csak a top lenne lefújva és csak rá lenne helyezve, dehát ez csak egy kép, nekem meg még soha nem állt módomban egy ilyen darabot a kezemben fogni.
Így igaz, "kézben a szand"! (ahogy az itt már annyiszor elhangzott.) Szerintem az is egy tipikus hiba a kezdő gitárosoknál, hogy megtanul egy kicsit prüntyögni, aztán meg azonnal beruház ilyen-olyan multikra, ami eltereli a figyelmét a lényegről. Arra amire pedig tényleg igazán sok időt kellene fordítania, azt meg hanyaglja. Persze a nagy hangzáskavalkádban meg efektezésben nem olyan szembetűnőek az alapvető technikai hiányosságok...és sorolhatnám. Nem a drága gitároktól, meg a pedálkisvasúttól, multicsodáktól lesz valaki jó gitáros. Nem tudom, hogy ez most, hogy jött ide, de valamiért kikivánkozott. Bocs az OFF-ért!
2008-01-25 14:47 |
#1871
Nézd meg az Illusion Tokyo dvd-t, a B.C. Rich pont olyan jól szól, mint az LP, sőt..
Gondolom a Gibsonra gondolsz, bár sztem a GNR azért írt pár rock történelmi slágert, és ott jól szólt a cucc.
Vagy mondjuk az AC/DC, de ez most lényegtelen.
A játékkényelem megítélése is szubjektív. Egy normál klasszikus gitárnak is elég vastag nyaka van, és a húrtávolság is lehet nagy. Ahhoz képest egy Gibson szerintem nem olyan vészes. Haveromnak MM Petrucci signaturja van, fasza a tremolója, meg a piezo is, neki az a legjobb Gitár, de amikor mondtam neki, hogy én Gibsont szeretnék és kérdezgettem róla, nem mondta, hogy szar, vagy hogy kényelmetlen. Neki az is kényelmes volt.
Vannak előnyei, hátrányai. pl. nincs tremoló, viszont a Slash signaturban szintén van piezo.
Tehát a végkövetkeztetés, amit leszűrtem, az az, hogy egy jó gitáros minden gitáron tud jól játszani.
Ahogy Ronaldinho tud naranccsal is dekázni, meg Federer is faütővel játszani, úgy egy jó gitárosnak majdnem mindegy mivel játszik. Nyilván azon szeret a leginkább, amit a kezére szabtak, de egy másik gitáron sem lesz suta.
Én szívesen meghallgatok mindenkit...Az Al Di Meola signature biztos nem úgy szólna, de az én alsóbb kategóriás modellem akusztikusan nagyon szépen szól, csak az erősítőben vagy PC-re kapcsolva felvétekor elveszti ezt a jellegét.
" Sosem tudtam megérteni, hogy sok százezres gitárokat miért dugnak kriminálisan szar erősítőkre, hogy a kutya se vegye meg??? Nem értem a magyar marketinget, én még a Johnson-t is full cső fejre dugnám, hogy letépje a kiskölök fejét, de ez az ostoba magatartás is lassan a többi agyatlan baromsághoz hasonlóan igazi magyar kuriózummá válik, hát ez van. És ennek köszönhetően rengetegen csalódnak, velem is megtörtént már, lehetne sztorizni reggelig, akinek van egy kis füle, meg némi tapasztalata, és meg is tudja szólaltatni a hangszert, az tudja, hogy miről beszélek. "
Ezé lenne jó egy saját kisató:)
Egy kis corsába simán beférnék én meg a cuccom:) nagyobb meg gyorsabb meg jobb nem is kellene mert az csak vinné a péézt és nem tudnám gitárra költeni:)
Akkor meg kell mondjam, hogy az bizony az Ovation szégyene, ha ugyanúgy szól egy elektroakusztikus hangszer mint a piezo. De mindegy, ne is figyelj rám, én nagyon érzékeny vagyok az akusztikus hangra, úgyhogy az ilyesmi különösen érzékenyen érint.
Van egy Ovation gityóm, aktív elektronikával, az erősítőn a Petrucci a piezon ua. a szandot hozza. Mintha 2 gitárom lenne, ráadásul a elekromos gitárhúr könnyebben játszhatóAz Ovation-t árulom, ha elmegy akkor Perucci 200-zal kevesebbe kerül. A piezok között nagyon nagy különbségek lehetnek, volt Godin elekrtoakusztikusom, annak a piezoja eszméletlen volt, a Gibson Chet Atkins nylon húrosa nem semmi elekrtonikával van ellátva, de közelébe sem ér.
Mármint mi hozza a pénzt, a koncert? Remélem nem arra gondoltál. Én még nem hallottam, hogy valaki autót befektetésként vásárolt volna (kivéve ha valami jó kis oldmobilt vett vagy éppenséggel nélkülözhetetlen a munkájához, mert akkor végül is befektetésként foghatjuk fel), de sajnos sok esetben elég nehéz megoldani a dolgokat autó nélkül.
ha hozza a pénzt, akkor no problem. De egyébként? Befektetésnek meg egyenesen borzalmas.
Nagy dilemma ez, mert a gyerekek miatt tényleg nagyon jó lenne, de komolyan frusztrál a gondolat, hogy kihajítsak egy valag pénzt az ablakon..
Ja, nekem is jó lenne egy kocsi a család miatt, de az csak a pénzt viszi, csak a baj van vele, és azon kívül, hogy eljutsz A-ból B-be, sok örömet nem okoz-legalábbis nekem nem
Szerintem az enyém is jóárasított, tekintve, hogy fullos és új. Picit utánanéztem az árának, simán adhatnám egy 100-assal drágábban is, az lenne kb. a reális..
Hát tavaly sok0-ás összeget öltem bele a hangszerbiznicbe, és igazából mostan má inkább szeretnék egy kocsit vásárolni,hogy legalább magamat elszállítsam a koncertjeinkre és ne kelljen taxira költeni, meg megkérni a havert hogy vigyen má el.
Californiában -9 órával számolj, úgyhogy az sem mindegy mikor küldöd. Írj be a fórumukra, a szériaszámok topicba, és hamarosan válaszolnak majd.
Végül milyen Morse-t vettél?
MusicMan szériaszámok ügyében kinek érdemes írni?Küldtem egy mélt a customerservicenak tegnap este, de még nem jött válasz...
2008-01-25 11:54 |
#1850
Én már rég nem osztom meg az asszonnyal ezeket a dolgokat, mert úgysem érti meg ezt egy nő sem. Nem kell tudnia, mit csinálsz. Amiről nem tud, az nem fáj
én az összes gitárom nyakát, átszabtam a saját igényemnek, és a számomra ergonómiailag a lehető legkényelmesebb lett. legyen az akár strat, ibanez laposnyak, LP, C profil, 7 húros
10 év múlva már nem is kell gitár mert a terminátor úgyis megsemmisíti a világot:) Egyébként nyakra nekem is idáig az axis tetszett a legjobban. Rohadt kényelmes és olyan yeahhh
életérzés árasztja el a kezed ahogy elkezdecc rajta jáccani:)
Azt kell mondjam, hogy szerintem életre szóló dolgok nincsenek, főleg egy nyak esetében, de ez csak az én véleményem, nem kell vele foglalkozni, ha tényleg egy életre kiszolgál téged, az fasza, bár azért kíváncsi leszek, hogy 10-20 év múlva milyen gitárt használsz majd és milyen nyakprofil lesz a kedvenced.
Én konkrétan ezért (is) próbáltam végig azt a rengeteg hangszert.Ezért nem bánom,hogy olyan sokáig készült a hangszerem,mert így tényleg életre szóló lett.Ugyanaz a helyzet,mint sceletor és a MM esete.
Én pont ezért sem készíttettem mesterhangszert, pedig egy időben nagyon rá voltam izgulva a témára... Ha belegondolok, hogy akkor készíttettem volna mesterhangszert, amikor azt hittem, hogy majd a tekerős irányba megyek én is... Pff. most verném a fejem a falba.
Régebben én is nagyon finnyás voltam a nyakat tekintve,ami legjobban bejött akkoriban,az a 92-es Jackson Fusion SX Professionalom nyaka volt,mert rövid menzúrás és nem annyira lapos,mint az Ibanezek,de kellően "sportos".Aztán az alatt a kb. 2,5 év alatt,ameddig készült a gitárom,átment a kezeim között vagy 15-20 gitár,és tökre megváltozott az igény a nyakat tekintve.Rájöttem,hogy szólóknál,nyújtásoknál sokkal kényelmesebb a strat-féle C profilú nyak,illetve az Axis-féle asszimetrizált profil,és a saját gitárom nyaka is eszerint készült már el.A Petruccinak meg az Axisnek tényleg kurvajó nyaka van egyébként,de igazából kényelmetlen MM még nem volt a kezemben.
Jól van, csak érdeklődtem. De végül is az a legfontosabb, hogy megtaláltad a számodra legideálisabb gitárt. Végül is ennél kevés fontosabb dolog van egy olyan ember életében, aki szeret gitározni.
Én nagyon háklis vagyok erre. Ezért is mondom, hogy a Petrucci modell után nekem nincs jobb gitár.
Azt sosem állítottam, hogy csak ez a jó hangszer, de számomra nincs jobb, sem soundban, sem kényelemben.
Összeségében a második legkényelmesebb MM a Luke.
Egy olyat még fogok venni magamnak, mert tök más hang, mint a Petrucci, ugyanakkor szerethetően kényelmes. A JS volt még ilyen gitár. Ott a pu váltót helyét nem csíptem, meg hogy a kövérke nyak átfogása riffelésnél fárasztotta a bal kezem.
Háklis vagyok na, ez van
Arról még nincs,mert egyelőre csak félkész,a mai koncertre rakta össze nekem Zoli cseregitárnak,mert nincs kész még a héthúrosom.De alakra olyan,mint a Horváth Andris gitárja.A manufaktúrák topikba dobok be arról linket,hogy ne itt offoljunk.
Ja,a nyaktuskó lesz még átgondolva,mert felül elég zavaró a kiképzése.Meg a nagykezűeknek az alsó szarvnál szűk a hely,azt is revidálja majd még Zoli,de az a gityóforma lesz az első "széria" Amarant.
A próbák,koncertek meg általában nem 24 órán keresztül tartanak. 
