Úgy látszik, a Mesterek most még nem érnek rá - de majd biztosan adnak véleményt. Szerintem nem kellene rezonálnia, lehet, hogy el kéne vinni hangszervizbe - biztosan van rá garancia.
Vettem egy Ibanez AEG10NE elektroklasszikus "hobbigitárt". Sajnos azt tapasztalom, hogy bizonyos hangoknál rezonál (gondolom az elektromos cucc) erősítő nélkül használva. Ez normális vajon ilyen hangszernél vagy mit lehetne csinálni?
Nemrég olvastam itt, hogy szólókiemelésre Clean Booster pedált használt valaki. Mivel nem olyan rég használok elektronikát a gitárban, ezért eléggé bajban vagyok a 'sika' és a szóló/fingerpicking dinamikiájának különbségével. Szerintetek a szólókiemelésre megoldás lehet valamilyen pedál?
Ha igen, akkor milyet és hol érdemes beszerezni? A Kasléder Wild Horses-ról elsőre csak 2008-as ajánlatot találtam.
Köszönöm a linket, elolvastam őket, sőt azt is amit a 23-mas sorozat jumbojáról írnak. Hát pont ugyanaz a kontraszt szerintük is mint szerintetek. A 40 tuti ár érték arányú de rétegelt, a 22 az fa de az egy százassal drágább, mondjuk ahhoz van keménytok. Az lesz szerintem, hogy beszerzek egy 40-est, aztán ismerkedek egy darabig ezzek az akusztikus világgal. Ha egyszer meg "nagy leszek" akkor meg tényleg belaborálom valamelyik csúcsmodelljüket, vagy egy Martint vagy Taylort vagy valamit. egyelőre szerintem 40, de még futok pár kört. Pl Joe bácsival!
Köszönöm mindenkinek az önzetlen segítségét.
Van difi, az tuti. Nem is feltétlenül azért, mert a maha helyett rózsa van, inkább a lakkozott test miatt. Viszont nem tudom, érdemes-e feljebb menned, mert ez még mindig rétegelt hát és káva... Tehát az, hogy "rárakok még huszat-harmincat-ötvenet" nem garancia arra, hogy később ne akard lecserélni. Az is szempont lehet (ha most még nem is gondolsz rá), hogy mennyire könnyen szállhatsz ki belőle. Az én 40-esemet gyakorlatilag a hirdetést követően rögtön elvitték, mert a legtöbben azt veszik... Amúgy meg ne szégyelj huszadszorra is bemenni, én is ezt csináltam Próbáld ki, ha jobban tetszik, akkor hajrá! Szerintem egyébként kevésbé lesz agressziv hangja, mint...
Köszönöm mindenkinek a segítséget, Ati: Szerintem kipróbálom ezt a Morrist, nagyon jól hangzik ez a bolt, egyetlen gond vele csak, hogy nem cut. A Martin amit belinkeltél álom kategória, ez sajna egy jódarabig nem menne.
Szerintetek a furch 22-es szériája mennyire jó? Ez még, ha nagyon összehúzom magam és lemondok egy időre az elektronikáról, még valahogy menne talán talán.
Én is így jártam az előbb, mivel annyi ideig írtam, hogy autómatikusan kiléptetett a rendszer és amikor rákattintottam a mehet gombra, közölte, hogy bekéne jelentkeznem.
Na úgy tudtam visszahozni az irományomat, hogy a böngészó vissza gombjára addig kattintgattam, míg vissza nem jött a hozzászólás lap. A biztonság kedvéér vágólapra tettem a szöveget, majd elküldtem mégegyszer.
Én úgy gondolom, hogy a 40-es, 41-es széria SEM kezdőgitár. Az árát és a minőségét illetően sem összevethető azzal a sok szeméttel, amivel tele vannak a boltok. Szóval ha valakinek csak ennyi jut rá, akkor sem vesz szart, nem kell szégyenkeznie, sem magyarázkodnia.
2009-12-03 15:35 |
#1605
hogy a jó édes anyját ennek a fórummotornak, elszállt a hozzászólásom, pedig egy csomót írtam...még egyszer nem írom le :(((
Na szóval amúgy én teljes mértékben egyetértek ezzel az eljárással. Mi ennél több pénzt nem szántunk volna rá, vehettünk volna drágábbat is, de simán elég arra amire kell és teljes mértékben elégedettek vagyunk ennek a hangjával is. Azért sem keresgéltünk tovább. :)
Tudod én csak azért jártam végig azt a sok boltot, mert biztos akartam lenni, hogy a lehetőségeimhez képest tényleg a legjobbra adom-e ki a pénzem. Szóval a felelősség. Nem éreztem volna jól magam, ha nem tettem volna meg mindent azért, hogy a legjobbat vehessem meg ennyiért. (De ez szubjektív nagyon.)
Néhány márkát azért hagytam ki, mert vagy egyáltalán nem illet volna a stílusunkhoz, pl. Ovation, vagy nem tudtam volna kipróbálni korrekt módon. Ilyen volt pl. a Takamine.
Ott ahol kipróbálhattam, kettő volt és amikor azt kérdeztem, hogy van e még, akkor azt mondták, hogy ne legyek már ilyen maximalista, ez bőven elég.
Aztán meg az üzletpolitika. Amikor a vége felé jártam már a nézelődésnek, többször is elhangzott, hogy a Takamine igen agresszív üzletpolitikájának és marketingjének köszönhetően nagyon sok zenész kezében láthatjuk a hangszereiket, de csak a drága darabjaik méltóak az elismerésre.
Nem is említettem a Johnson, Harley B., Julia, Dovina, stb. neveket. Ezek mind-mind ugyanazt a színvonalat képviselik, csak más a nevük, de a koncepció ugyanaz: Olcsón sokat nagy haszonnal.
Szóval én csak néhány jó hangot találtam. Ilyen a Furch, Washburn, Taylor, Martin, Guild, Fender és Yamaha. Talán a Seagul még, de azok valahogy nem a szívemnek szóltak.
Ahogy visszaolvastam, ati fórumozó társunk hozzászólásaiban látom ugyanazt a véleményt miszerint: Spórolj, spórolj, spórolj és a türelem (vagy a télapó, vagy valamelyik haverja tavasszal) meghozza a jó gitárt.
Mi mondjuk nem próbálgattunk ki ennyi gitárt, bár jó lett volna, de ennél lustábbak vagyunk és elsőre nagyon megtetszett a Furch, végül egy D41 CM -et vettünk. 12-es húrokkal nagyon jó mélyekkel bír, bár most 10-es került rá, mert a barátnőm használja és neki így kényelmesebb. Akkordozásra kellet, de ezt csak részletkérdés, mert nem csak arra jó! A Martin került még szóba, Ati gitárját volt szerencsém kézbe venni és az egy remek darab, viszont árban nem szántunk rá annyit. Nekem nagyon tetszik, szerintem minőségben/kidolgozásban nagyon jó és nekünk tökéletesen megfelel. Ha egyszer veszünk még egyet és ebben az árkategóriában, szerintem ugyanilyen lesz, csak cw, mert én azt kicsit jobban szeretem. Bár azért még egy morrist kipróbálnék :)
Kipróbáltam egy olyat is, mint a tiéd és hát az egy álom, persze ez is :))
Mi mondjuk nem próbálgattunk ki ennyi gitárt, bár jó lett volna, de ennél lustábbak vagyunk és elsőre nagyon megtetszett a Furch, végül egy D41 CM -et vettünk. 12-es húrokkal nagyon jó mélyekkel bír, bár most 10-es került rá, mert a barátnőm használja és neki így kényelmesebb. Akkordozásra kellet, de ezt csak részletkérdés, mert nem csak arra jó! A Martin került még szóba, Ati gitárját volt szerencsém kézbe venni és az egy remek darab, viszont árban nem szántunk rá annyit. Nekem nagyon tetszik, szerintem minőségben/kidolgozásban nagyon jó és nekünk tökéletesen megfelel. Ha egyszer veszünk még egyet és ebben az árkategóriában, szerintem ugyanilyen lesz, csak cw, mert én azt kicsit jobban szeretem. Bár azért még egy morrist kipróbálnék :)
Kipróbáltam egy olyat is, mint a tiéd és hát az egy álom, persze ez is :))
Én éppen nyáron jártam körbe az akusztikus gityó piacot.
Szerettem volna venni egy fémhúrost.
Elkezdtem 20e. Forinttól és a végén vettem egy Furch D24-SR-t. 300e-ért.
Elég alapos ember "hírében" állok és sokat talpaltam. Végigjártam kb. húsz boltot és mindenütt annyi időt töltöttem el amennyit csak lehetett. Volt ahova többször is vissza mentem, volt ahova soha nem fogok visszamenni. (Talán be sem engednek.)
Én azt tapasztaltam, hogy kb. 60-70 ezer Ft-ig naggyából egyforma a gityók kialakítása, hardverezése. A hangjuk egyforma gondokkal küzdenek. Nem válik le a testről a hang, dinamikailag beszűkültek, kényelmetlenek. Ebben a kategóriában a Washburn volt az amelyik mindig kicsit más volt a többinél. Nagyön tökös, ütős hangjuk van, viszont a mélytartományuk kicsit szűk, a magasak meg kemények. A közepük az ami nagyon ott van. Úgyanennyiért még a Fender volt elfogadható. A Cort, Epiphone, Ibanez, SX, Yamaha és még nemtudom milyen kóreai, kínai csodák egykaptafa.
100e. Ft. felett már egész jó különbséget lehet tenni közöttük. Itt viszont a választékkal volt gond. Néhány márkán kívül nincs gitár a hazai piacon. A Martinok amiket kipróbálhattam az eladó nem nagyon favorizálta őket. Tulajdonképpen állandóan más gitárt nyomott a kezembe. A Seagul-okat. A Martinok azon az áron semmi pénzért nem kellenének. Nem volt meg az az igazi Martin érzés amire számítottam és a hangjuk is visszafogot, csak egy jó gitárhang és semmi több. Volt ott még Guild is. Azok mindegyike jobb volt a Martinoknál. Telt, meleg hang, kényelmes és további játékra ösztökélt. Na itt jön be egy újabb választási faktor: az inspiráció. Biztos voltál már úgy, hogy játszottál egy gitáron és az istenért sem akartad letenni és érezted már ennek fordítottját is. Ezt nem lehet egzakt módon az árcédula mellé odaírni, mint a többi adatot. Megfogod és játszol. A többit úgy is megérzed.
Volt még a boltban egy 20 éves Morris is. Nagyon jó állapotban volt, de a kora visszatartott, pedig abban már ott volt az a hűha faktor.
A Seagul-ok nagyon szép és jól megépített hangszerek, de nem szóltak a szívemhez. Ez már üzletpolitika. Mindig odaszuszakolt az eladó, hogy ezt meg ezt nézzem, azokkal meg ne foglalkozzak. Ja és még valami. Állandóan erősítőre kötve próbálgatta a gitárokat. A saját hangjukról így azt kell mondanom, hogy kissé középkiemelt, kevés lágysággal megalkotott hangszerek.
Ezután jöttek a Taylor-ok. Itt ahogy mész felfelé az árban, úgy kapsz egyre jobb hangot, de a családra jellemző meleg, testes, majdhogynem fülbemászó simogatás már a legolcsóbb 110-es modellre is jellemző. Ezekről azért nincs mit mondanom, mert 210e. Ft. felett indul az alapmodell és ennyiért szerettem volna még nézelődni. Volt az üzletben egy 314-es grand auditorium modell alig használtan. Nagyon beállítva alacsony húrmagasság, stb. Nagyon jó volt rajta játszani, de a megindulások, a dinamika kicsit lusta volt. Igazi kísérő hangszer, én meg nem olyat kerestem. Végül a Furch gitárokat próbáltam ki. Sok volt (van) a boltban és az aljáról indultunk és így haladtunk felfele. Mivel úgy kb. 300e. Ft-nyi pénzem volt hangszerre, így erre az ársávra figyeltem jobban. Az alsóbb árfekvésűekre is jellemző volt a gyors megindulás, a mindig doboztalan, nyílt erőteljes hangzás. Ahogy haladtál felfele, úgy finomodott a hang több, melegebb méllyel, csilingelőbb magasakkal. A végén két modell között hezitáltam. Amit később megvettem és egy vintage modell között, ami viszont 60e. Ft-tal drágább volt. A Vintage több középtartománnyal, tényleg olyan Martinos hangu volt. A D24 pedig mint egy csöves erősítő a tranzisztoros ellenében. Meleg, fülbemászó dögös hanggal, minden hangtartományban kiegyenlített. Besz...ás. Bármikor a kezembe veszem azt érzem, hogy még-még.
Eddig bárki hallotta, vagy kézbefogta, csak pozitívan nyilatkozott róla. De nem is ez számít, hanem az, hogy játékra inspirál.
Egyszóval: Az olcsó hangszerekkel sok kompromisszumot kell kötni. A drágábbakkal is kell, de sokkal kevesebbet és ott már inkább a hang, a feeling ami dönt. Vegyél mély levegőt és egy igazán értékes gitárt. Én a negyedik gitárom után jutottam el odáig, hogy annyit, ha nem többet költöttem rájuk mint erre az egyre.
Te Bálint!
Én a helyedben kipróbálnám ezt a gitárt:
Morris Én ettől a sráctól vettem a Morrisomat és van még neki egy pár másik akusztikusa is. Ez a hangszer mindössze 90 ezer, de ez egy beérett, pontos, egyenes nyakú szuper gitár ennyi pénzért. Szóval Hajrá!
Hát nem pont olyat gondoltam, mint a Tied, mert az 250 ezer körül mozog(ha van még), de valamelyik kistesóját.
Emlékeim szerint volt néhány jóféle yamaha.
Na látjátok! Csak Ati mesternek lesz igaza. Olcsóé szar minden
Fenderből má nem érdemes kipróbálni semmit, takának alja nincs,a cort szerintem fos, az olcsó gibson már számomra értelmezhetetlen okok miatt fosfészek, a furch befullad
Biztató kis felokosítás folyik az elektroakusztikus topicban
Gibson DSM. Én sajnos beáldoztam amikor vettem a Gretsch 6120-ast. Már úgy értem a srác beszámította. Amikor mostanában kerestem második gitárt a Martin mellé, akkor rögtön néztem a Thomannál, de már nem forgalmazzák. Nekem nagyon bejött, már sajnálom, hogy nem tartottam meg. Én pont akkor vettem másfél éve amikor az euró a béka segge alatt volt és így 150 ezerből kijött. És ebben az árban benne volt egy pöpec gibson keménytok is.
Ati! Mintha neked lett volna gibson akusztikusod olyan kilóhatvan kilóhetven körül. Az Miféle lapát, hol lehet beszerezni.....??? mesélj kicsit az ifjúságnak
cortból próbáltam ma earth 1500-ast, hát az még drágább a furchnál tízezer ft-al és katasztrófa. Meg volt valami mini jumbo is, de simán önmagába semmi hangja nincs. Persze lehet kierősítve jók, de pl az az 1500-as ahogy így nézegettem má szinte csúcsa a cortnak és mégis gyenge ....(szerintem) Nézegettem neten takamine gityókat, de ott meg pont az az árkategória esik ki, amiben én vadásznék. Vannak belőle elektroakusztikusok olyan 110-ig, aztán meg a teljesen fából gyártott gityók 3 kiló környékén.
Fendert azt ha valaki, hát te vágod. Tőlük mit lenne érdemes kipróbálni?
A válasz egészen egyszerű, amelyiknek tényleg belött a hangjuk azok nagyon drágák, furchból meg nincs gyárilag elektroakusztikus. Most gyakorolgatok egy ilyen egyszál gitáros ámlgágd produkcióra, s mire abból lesz valami, tán má lesz benne valami szedő.
óóó mire nekem kétszer ennyi pénzem lesz, addigra már minimum bottal járok sajna. Eladtam a baja telémet a másik gitárosunknak, normálisnak mondható akusztikus gitárom még sose volt, de mindig vonzott ez a világ is, csak valahogy mindig a villanygitár volt az első. Attika7777 kollega eljött ma velem furchot próbálni, neki egy taylor nyolcszázvalahányasa van, és azt mondta, hogy természetesen megjelenésre, kidolgozottságra nem összehasonlítható a két hangszer, de hangban bár ez szubjektív, nem marad sokkal alatta az s-40. Szóval megmondom őszintén én abszolút adok a véleményedre és ha nem csóró diák lennék, hanem legalább kicsit a semminél többet kereső valaki megvárnám még összejön egy Martinra, vagy valami brutál furchra vagy másra, de ez egy olyan távoli dolog, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy ne vegyem meg
DE azért kösz a tippet!
b
Nekem nincs gond a gitárom hangjával.
Mondjuk most már múltidőben kell írnom, mert már nincs nálam, de nem volt gond soha ilyesmivel, pedig pár lemezt felvettem vele.
Nekem hál'Istennek nem voltak ilyen gondjaim a kezemmel. Kipróbáltam már egy pár húrt az elmúlt évek során de nálam csak a 12-esnél jött meg a gitárok hangja. Pedig nem gyengén pengetek...
Ha elfogadsz egy javaslatot: Várj addig, amíg összejön kétszer annyi mint amennyit most rá akarsz szánni a gitárra. Nem azért mondom, mintha szerintem valami gond lenne a Furch gitárokkal. Sőt. Nagyon jó ár-érték arányúak. Csak én már átmentem ezen az agyaláson egyszer-kétszer. Vettem egy tök jó hangszert, aztán eladtam, mert találtam jobbat, aztán annál is jobbat és ez ment egészen addig, amíg meg nem vettem a mostani hangszert. Ha elsőre veszel egy tényleg profi gitárt, akkor baromi sok pénzt spórolsz meg magadnak. Ezt nagyon komolyan mondom. Össze sem merem számolni, hogy mennyit buktam azon a tizenegynéhány gitáron, amit megvettem majd eladtamNem tudom most milyen akusztikus gitárt használsz, vagy használsz-e valamilyet egyáltalán, de ha nem és csak azért akarsz venni, hogy gyakorolj rajta "akusztikusul" akkor inkább várj vele.
Mikor 12 -es készlettel használtam, nőtt egy bumpszli a kezemre a csuklómnál. Doki azt mondta, hogy nagyon erőltetve van a kezem, ezért kevesebbet dolgoztam utána! :)
A húrtól volt. Vissza álltam 11-esre, de hogy 13 készletet használjak az nekem elképzelhetetlen, mert nem tudnék 1.5 órát barrézni.
Na megálapodtam!
Furch s-40 cm cut. lesz a lapát, elektronikára még egyelőre nincs lóvém sajna, de előbbutóbb kerül majd bele az is.
Ott volt egy seagull s6 slim viszonyítási alapnak, meg a cortnak az earth 1500-as majdnem csúcsmodellje, az egy elég gyönge gitár, próbálgattuk a Martin műanyagtestű gitárjait, nagy meglepetésemre ezek baromi jó hangszerek. Ami érdekes volt még, az egy másik Cseh manufaktúrának a gitárja nem vagyok benne biztos, de mintha R K lett volna a márka. A d-40 cm és az s-40 cut között vacilláltam, a d-40 egy iszonyatosan brutál hangszer, abba nekem opont az tetszik, az s-40 cut kicsit letisztultabb, de még van döge rendesen, viszont könnyebben játszható a d40-nél, ez a tulajdonsága nem tudom minek tudható be, de tény. Szóval elektronikára még nincs lé, meg nem tudom, hogy schertler vagy aer kéne, a stageshoposok szerint az aer egy kalap fos, a v52-be meg állítólag hordják be a furchokat, hogy kivetessék belőle a scherclert és aert rakassanak bele. Baromi jó lenne hallani mindkettőt két ugyanolyan gitárban, dehát ez nagyjából kivitelezhetetlen.
Attika úr! Kösz a segítséget!
Csodálkoztam volna, ha rossz lett volna a véleményük, mert a srácokkal előre lebeszéltük, hogy csakis jót mondjanak.
Az egy csúcskategóriás hangszer, aminek gyakorlatilag mai napig nem ment le az ára és nem is fog. :)
Én is játszottam rajta a 10-esekkel is, de mikor mentem keménytokot szerezni, beugrottunk (mármint a Yamaha és én)Hun-ékhoz, oszt kifundáltam a húrcserét, de épp nem volt 10-es kéznél - így most kipróbáltam a 11-est is.Különben ott egyáltalán nem volt rossz a szakvélemény
Én Ír balladákat és kocsmai tánczenét játszom egy Takával .
Más-más hangerő és dinamika szükséges egy ballada bontott kiséreténél és a pörgős táncdallamok sikálásánál : ezt eddig a jobb kéz volt hivatott megoldani , több-kevesebb sikerrel .
Kasléder Albert barátom Wild Horses-ja tökéletesen megoldja a gondom : bontásoknál a lovak közé csapok a szükséges krafttért , míg a sika true
bypassal történik .
Nagyon jó clean booster : nem változik a hang karakterisztika majdnem teljesen kitekert állapotban sem !
Csak ajánlani tudom minden akusztikus gitárosnak , aki szóló kiemelésre , vagy mint én , dinamikára keres megoldást elektromosan hangosított akusztikusához .
Köszönöm Mester a választ, magam is így gondoltam. Azt gondoltam esetleg megfordult már a kezedbe mindkét típus, és személyes benyomásaid is vannak. Próba mindenképp lesz vásárlás előtt, de Cortot nagyon dícsérik árértékarányban, majd meglátjuk.