fel kéne találni a hangosfórumot, ahová egy kis mikrofon segítségével lehetne felmondani a hozzászólásokat (és akkor lenne hangsúly, meg minden, nevetés stb...)
Borzalmasan rossz amúgy ilyen módon hozzászólni bármihez is, mert teljesen félreérthető. Pl a hangsúlyozás már nem jön át írásban, ami aztán mint tudjuk perdöntő lehet.
..ha nem gondolkozol, akkor valóban csak egyszerű mondat, amit bárki leírhat.
Nem azért írtam, mert olyan baromi bölcsnek tartom magam.. csak végig kell gondolni. Amúgy: Ha a közel 60éves Allan Holdsworth képes olyanokat mondani, hogy Ő nem tud semmit, akkor azon esetleg érdemes elgondolkozni. Persze első körben mosolyt csal az ember arcára.
Az utolsó mondatodhoz csak annyit fűznék hozzá (amellett, hogy egyetértek jól), hogy tényleg nehezebb a dolga azoknak, akik a "saját útjukat járják", kevésbé lesznek ismertek, sőt, talán még olyan is előfordul, hogy meg sem élnek majd a zenélésből, de talán ez őket nem is érdekli. Nem szempont náluk. Nem az ismertségért zenélnek elsődlegesen, nem a hírnév miatt, vagy a pénz miatt, hanem mondjuk a művészetet szolgálván, , hogy ilyen sóderesen fejezzem ki magam:) Vagy épp az önkifejezés miatt, mert az nekik jó. Aztán ha eljut az emberekhez az külön jó. Ha nem, akkor végülis mindenkinek szívás, mert az alkotó produktuma nem él tovább és/vagy homályba vész s mindemellett mi sem ismerjük meg:)
Szóval, egyfajta kompromisszumra minden normális esetben szükség van, a kérdés, milyen szintű ez, milyen mértékben rendeljük alá az értékeknek.
Szerintem nem áll meg. Illetve aki fejlődni akar, az sosem fogja azt érezni, hogy nem tud hova tovább. A fejlődésbe nem csak a technika és gyorsaság tartozik szerencsére és nem csak a fullos elméleti megfejtések, hanem pl. az is, hogy olyan új stílusokkal ismerkedik meg az ember, amikkel eddig nem igazán (vagy csak érintőlegesen, felszínesen) foglalkozott. Aztán ugye zeneszerzés terén is van hová fejlődni szerencsére, hacsak az illető nincs már olyan szinten, mint Bartók, vagy Gershwin De még tán akkor is van hová... szóval.
Véleményem szerint. A fejlődés egy bizonyos szint után megáll. Nyugodtan nézhetünk megunkba, mikor már elérünk egy bizonyos szintet, már nagyon nehéz tovább lépni, akinek sikerül azelőtt le a kalppal. A "Nagy" előadóknál köt a biznic, a kis előadóknál (lásd "amatőr" zenész) az "eladhatóság a szempont. Akinek lehetősége van, hogy hivatásos zenész-szerzőként működjön az meg irígylésre méltó (főleg, ha ért is a aszerszámához), szeorntem inkább itt van lehetőség fejlődésre. Bár anno már valamelyik topicban megfejtettük, hogy Bach már mindent leírt, max techinkailag lehet fejlődni. Ez pedig megint csak szabadidő kérdése. Nyugodtan akasszatok ha valamivel nem értetek 1-et.
Mondjuk az valóban jó dolog, ha vki nem áll le a fejlődésben, és ebből a fajtából van a legkevesebb, hiszen szinte mindenki rááll egy adott dologra, és azt csinálja évtizedeken át, ami egy idő után marha unalmas tud lenni. Ilyen pl Satriani zenéje. Ő rohadt régen kiszámíthatóvá vált, de hát ez neki jó biznisz, mert jól megél belőle, mindig jönnek fiatalok, akik ugyanakkora hátast dobnak tőle elsőre, mint mondjuk én vagy sokan mások anno, és azért ezt a felépítésében könnyedebb műfajt az egyszeribb ember is fel tudja fogni, így jobb üzlet, mintha mindenhova "fejlődgetne" , és pár év múlva már csak az UFO-k értenék meg a játékát.
Úgyhogy dícséretes dolog a fejlődés, és hogy a saját útját járja, nem pedig kereskedelmi és marketing szempontok alapján dolgozik, viszont azt tegyük hozzá, hogy nehezebb is a dolga, ha nem is pont neki, de annak mindenképp, aki ezt az utat választja, de semmi ismertsége sincs még.
Jó, nyilván nem gondoltam komolyan, hogy meg lenne lőve tremolókar nélkül, mert tudom, hogy nem, de engem zavart, hogy fél percre se engedte el egyhuzamban. Majd egyszer talán utánajárok a korábbi munkásságának.
Egyébként teljesen egyetértek abban hogy a Henderson hiába állítja magáról hogy ő rocker, és hiába mondja hogy amit játszik az blues, mert ha elmegyünk és meghallgatjuk akkor egy hang szóló nélkül már a témákban is halljuk a dallamok összetettségét ami már nem blues. Egyébként van neki még 94-ből szinte tiszta blues lemeze a Dog Party. Ha tiszta bluest szeretnénk tőle hallani akkor ezt tudom ajánlani. De az tény hogy már a Tribal Tech utolsó lemezén (annak is már 7 éve) is hallható volt a hangzásvilágában egy változás ami mostanra teljesedett ki, és ez elég bizarr hangzás, aminek része a tremolózás is. Én a mai napig szeretem szinte minden dolgát de az is igaz hogy a 90-es években készült fusion lemezei a legjobbak, mind zeneileg mind rázásilag. De hát a zene nem áll meg (a jobbaknál ) hanem folyamatos változásban van és az ő uta erre vezet. Nekem mindig ő marad a legnagyobb király akkor is ha holnaptól egy hangot sem játszik többet. Minden megvan benne ami nekem fontos a gitározásban. 87 óta hallgatom
Henderson nem játszott mindig ennyire igy, ahogy most.
Régebbi Tribal Tech lemezeken szinte nem is használja a tremolot. Ezt, hogy ennyit "karozik" szerintem az hozta be nála, hogy egyre inkább a blues felé fordult, és ezzel a sok nyújtssal meg kis figurával szerintem az autentikus blues "fésületlenségét" jelenítí meg. Hamiskás hangok, előkék, stb.
Szóval ha kivennéd a kart a gitárjából akkor sem lenne gondban, ugyanúgy lejönne a játékábál, hogy "ki a főnök".
Feltételezem nem ismered Henderson régebbi munkásságát, ha érdekel nézz utána.
Számomra leginkább azért volt blues, mert a ritmusszekció blues-os alapokat hozott, de a gitárolásban nem nagyon sikerült az általam blues-nak ismert zene jegyeit, jellegzetességeit fellelnem Persze, lehet, hogy csak én vok hülye, de nekem lövésem se volt a gitárszólóknál, hogy ki kivel van
Én voltam a legutóbbi Henderson koncerten, de kb. 3 nótán kívül egyet sem tudtam élvezni, mert ez már nagyon jazz, pedig a blues band-jével volt itt A dobos játéka mondjuk végig kiváló volt, számomra ő volt az est "hőse", aki megmentette a bulit. És valahogy az az érzésem volt, hogyha kitekerném a tremolókart a gitárjából, akkor meg lenne lőve hatszor inkább, mint mondjuk Vai, aki szintén tremolo technikákra építette a fél karrierjét.. Szóval...
Persze,én pl. így vagyok egy rakás jazz meg fusion zenével,annyira nem érdekelnek,hogy kutassak a jó anyagok után,maximum ha épp nincs mit hallgatni olyanokból,amiket kifejezetten szeretek.Mostanában pl. szinte kizárólag filmzenéket vagy tufa kőbunkó thrash-t hallgatok,de ez utóbbit ritkábban.
Naja,engem pl. abszolút hidegen hagyott a csóka,ameddig kíváncsiságból le nem szedtem 4 lemezét.A 4-ből 3 tök izgalmas zene,sok kiváló dallammal és dallal.
Yngwie "szafaládéujjú" Malmsteennak is van 1-2 (számomra) fogyaszthatóbb száma, pl a Black Sheep Of The Family.
Hasonló eset szerintem ez is, mint amikor Batio elkezd úgymond normálisan gitározni. Én is csak a hipertérugrás-feelingbe akadtam, amikor néztem a videoit.
Albumai nekem nincsenek meg, tehát csak abból tudom leszűrni a dolgokat, amiket eddig láttam youtubeon.
csak az a rossz ebben, hogy mindenki úgy ismeri, hogy "van az a 70"-es évekbeli frizkós csákó, aki teker, mint állat, kétnyakú gitáron" ...
akárhol beleakadtam, mindenhol ezt láttam tőle.
Érdemes meghallgatni Michael Angelo Batiot,amikor nem idétlenkedik,hanem nekiáll normálisan gitározni.Ott a fénysebesség,ha kell,de nem azt erőlteti inkább,hanem a baromi kiforrott,érett,intelligens dallamjátékát.
I never got into Shred that much. I just never really liked it because it sounded to me like a lot of notes but not a whole lot of feel and not a whole lot of phrasing. It just sorta sounded like chops to me.
When I first heard Van Halen I didn"t feel that way. You know, I heard Van Halen and I heard him play with all this technique and this 2 hand thing that I thought was really cool, then just about everybody that followed Eddie... I didn"t get it. I see that they are copying Eddie and I see that they are tapping on their guitars with their fingers but I didn"t hear the soul and the phrasing that Eddie Van Halen had.
The only guys that have come around to me... like Yngwie (Malmsteen) is really good, he can actually play the guitar. When I heard everybody else it seemed like, "Ok, I don"t hear a lot of good phrasing. I just hear a lot of notes."
It sort of bypassed me. I hear this really wide vibrato and a super amount of notes but it all started to sound the same to me.
Bár az is tök érdekes, hogy olvastam egy interjút Scott Hendersonnal, akit megkérdeztek, hogy mi a véleménye a shred-ről meg a grunge-ról. Mind a kettőről azt mondta, hogy számára tök unalmasak, mert a shredderek tök kiszámíthatóak és ezért baromi unalmasak, kivéve talán Malmsteen-t, aki szerint elég jól nyomatja.
Ez így van. A legtöbb darálómágus mindenre e-moll skálát nyomat. Lásd: ... öö, nem írom, mert Kether ugrik :D
(persze van néhány kivétel, de ők meg lassan nem tudnak játszani, legalábbis sehol nem mutatják...)
Hát, van csomó jó példa arra, hogy mennyire jól lehet variálni az ilyesmit...Timmons, Guthrie Govan, blaaaa blaaa...
Szerintem ha vkinek célja, hogy elérjen egy bizonyos szintet a hangszerén akkor az nem árt ha kezében van egy kicsi ebből is, abból is... Bizonyos zenei szituációk kívánhatják mindkettőt. Gyakoroljon mindenki azt ami neki jólesik, aztán boldogság, gitározni jó
Szerintem nem. Minnél inkább a gyorsulásra gyurmázol, annál inkább beleragadsz az adott skálába, amit egész nap gyakorolsz. Aztán azt fogod rábaszni mindenre ezerrel...
minél többet tudsz sebességileg és technkailag, annál szélesebb a "skála" amiből válogathatsz.
olyan, mintha énekelnél, de csak egy kvinten belül vagy tiszta.
nó tenx gyakorlással egyre több lesz. persze az elején azt gondolod, hogy 2 és fél oktáv lehetetlen. stb.
napi 1-2 óra alatt a TECHNIKA 5-8 év alatt igen magas szintre juthat el.
a
Felejtsétek el a gyors játékot szerintem, unalmas és egysíkú. Inkább azt gyakoroljátok, hogy hogy kell rendesen megfogni egy hangot és hogyan kell jó helyre a jó a hangot behúzni, no meg persze hogy kell a ritmussal játszani. Sokkal zeneibb és élvezetesebb úgy zenélni, mint tekerni a tizenhatodokat meg az arpeggiokat, mint egy kibaszott autómata.
Elviekben mindennel meg lehet csinálni, "csak" gyakorlás kérdése, de gyakorlatilag meg egyénenként változó, hogy kinek milyen hangszer kényelmes... Ez rajtad múlik, nem Gilberten meg a többieken.
sziasztok! nemrég kezdtem felfedezni steve vai, buckethead és paul gilbert zénéjét, az érdekelni, hogy az ilyen gyors játékhoz mint amit ők csinálnak szükséges-e valamilyen speciális gitár vagy beállitás vagy mindennel meg lehet csinálni?
Annyira nem érdekel, van egy halom gitáros, akiknek a játékában évek óta nem sikerül kellőképpen elmélyednem, de azért kösz, majd szólok, ha meggondoltam magam
Olvasgattam itten h. rusty cooleyval kinek mi baja.
Az improi nagyon durván unalmasak.
De ha mondjuk az outworld lemezt meghallgatod, kegyetlen jó témák vannak, és vannak szép lassú kis szólói.
de amiket improzik az marha tré.ha vki nem ismerné a zenéjét írjon mailt v. inkább msn és küldhetek számot (pl sceletor)
V
és a 3. ujjamat nem használom, mert sztem moll arpeggióra tré, meg összezeng meg mittomén
ujjrend g-ről 1-2-1-4-1-2-1(itt érek vissz a g-re)
Jó a tekkem rá?mármint a végén a legatok
V
van benne G dúr skála meg G dúr pentaton a végén meg hangnem váltásvan és ott A dúr skála és A dúr pentaton keverve
meg azzal szórakoztam hogy az eredeti énekdallamból indultam ki. azt csürtem csavartam.
Még Satriani bácsi mondotta egy interjúban, hogy nem szabad a dolgokat eröltetni, siettetni. lassan járj, tovább érsz. Idővel beérik a lassú gyakorlás gyümölcse.
Ahogy Landmine is írta, csak a türelem meg a kitartás segít. Én már sokszor rájöttem, hogy hiába eröltetem, hogy minél gyorsabban menjen egy dolog, mert volt egy kitűzött célsebesség, ahogy mondjuk más is eljátszotta, nem ment olyan gyorsan, mert egy bizonyos ponton megrekedtem. Aztán meguntam, hogy nem jön össze és félreraktam egy időre. Közben kicsit leülepedett a dolog és amikor újra nekiálltam, akkor már jobban ment. Szóval szerintem az, ha egy témán nagyon görcsöl az ember, hogy minél gyorsabb legyen, az nem vezet eredményre.
mesterek segítsetek
Ideje birkózom a nevermore- this godless endeavor végső arpeggiójival
Hozzá teszem arpeggiok elég jól mennek, ez is megy, 75%-on még simán hibátlan, de egyszerűen ezen a sebességen még a levegőben se megy a mozdulat, a 3 húros része túl gyors
a technikám:
3 húros arp-nál (g-ről kezdve): föl föl föl le legato le le le ( tehát ahogy az e húrra érek, visszarántom és ugye pull off)
vmi mással próbálkozzak tecnikailag? főleg a végén az e húron történő dolog nem megy.
V
hallgattam tegnap tovább, végülis nincs nagy mefejtés, végig ez megy, illetve a szólóknál van Ebm7 egy jó pár ütemig, utána újra a téma harmóniái jönnek.
tehát a hangnem végig fisz-moll
A téma mondjuk nem is olyan bonyolult, viszont a ritmika rafináltabb...
Szóval az akkordok (bármely meglepő, itt is):
F#m7 (3 negyedig), Hm7 (2 negyedig), E9 (2 negyedig), C#7b9 (egy negyedig) és ez ismétlődik körbe-körbe
tehát vmi ilyesmi:
5/4 |F#m7 Hm7| 3/4 |E9 C#7b9| ezek mennek körbe.
De még tán akkor is van hová... szóval. 
Fekvés, fekvés, fekvés. 
