Tudom hogy igazam van mind akétszer ott voltam aFonoba JHMB az elsőn ott volt a Petendy is egy piros sratal Benkő Zsolti A holland cirkuszos Nemes nagy Petivel jokat Dumáltunk.A másodikra Nyertünk 2darab jegyet arádióba a Svédek a Lengyelek isteniek voltak mond már hogy igyvolt.
Zsoldos Tomi igen mindenhol ott van volt 1tanyitványa a Lepke Mr proteszky Gábor este leultél vele muzsikálni eszméletlenül kevestt játszott reggel megivott 2liter5 bort este már használhattalan volt.
Soha az életben nem drogoztam nem is fogokk füvet szivtam egy párszor nem volt benne örőmőm,Blájen hogy érted aharasztit nálunk legendás zenészek voltak egy páran meg is maradtak.
Na mi ez a halgatás nagy prüntyőgővagy van ithon vagy50 blues DVd-ém van aBuddyGaynak egy cingár dobosa nem adagatt amikor dobol eszméletlen akét cint alva sem érném el.
Na végre valaki talpon van bedobtam a moziba Albert collinsot egy rossz tele kápoval SRV-pánt ráférne egy bundozás is (istenöriz)nagy spanok voltak stevikével
Bocs Buddy Whittington nehéz egy név,pilisszánton egy telével muzsikált tele szappann tartokkal,elől segg hátul segg de,olyan Freddy kinget nyomot hogy hihetettlen de szerintem egy páran látták,a Led-et is be vaok nyalva lekéne feküdnőm!
Hát igen a Blues,én imádom claptont watch your self Buudy gay Robert Cray nincsenek kőrők ez nem rock anyitt játszol ami pont jo,lehet hogy gáz hogy é-be van,mind a három srat máshogy szol.
Hát jo volna BB-it látni,biztos hatalmas élmény lesz.Láttam Clapton papát is de.előtte Robert Cray nálm mindent vitt,meg is kaptam a magamét érte.Legnagyobb élményem Jhon Mayall 70valahány évesen a dagatt Buddy Wétonnal bocs Buddy,imádom a palit ahogy pacekra vesszi a fát.Multkor voltam Magyar Atomon,a buli után 1kicsit itassan elénekeltük a fojoson kalasnyikowal a Chold Shotot elmesélte nekem hogy ő még látta SRV-ét miután letette a drogot,mit nem adnék ezért.Bocs a sokk dumáért zenekar nélkül vaok és nagyon hiányzik.Addig is még nem jőn aKing remélem ott leszek halgassatok Freddy Kinget.....Bubu
Na gyerekek! Ha összejön - miért is ne...-, akkor Londonban nézzük meg B.B. Kinget és John Mayall-t együtt! Találtam a Wembley-ben 45 fontos jegyet, és nincs is rossz helyen. A 2 vonatjegy kb. 150 font oda-vissza (1 óra 50 perc), aludni meg lesz hol. Nem is vészes, nem drágább, mint a pesti koncert a pofátlan árakkal.
SZIASZTOK! EGY BLUESBANDÁBA KERESÜNK EGY ÜTŐS GITÁROST AKI ODABASZ...
TEXAS BLUEST NYOMUNK, NINCS KECMEC, ÜTŐS RIFFEK, ORDÍTÓ GITÁROK!
NAGYRÉSZT SAJÁT SZÁMOK VANNAK/LESZNEK, DE EGYKÉT FELDOLGOZÁS IS AKAD...
KB FÉL ÉVE JÁTSZUNK, EGY LEMEZNYI ANYAG MÁR SZINTE KÉSZEN ÁLL!
4 EN VOLTUNK MIND A 4 EN TESTVÉREK, DE LELÉPETT A BÁTYÁM NŐ MIATT....
PEST MELETT VAGYUNK, MI ÍGY 3 AN IS PRÓBÁLUNK (DOB BASZ GITÁR) DE HOSSZÚTÁVON KEVÉS LESZ! HA VALAKI JELENTKEZIK NEM BÁNJA MEG! ÜDV: joe fender17@freemail.hu
Juteszembe, eddig nem sikerült sem Gary Moore, sem Bonamassa előtt, Nem akarunk koncert elött talizni a blues topik rezidenseivel? :) Alig ismerek innen valakit...
Ben Harper-t ha netán nem ismeritek, nézzetek utána. Nem csak blues, de sok van benne és nagyon eredeti amit csinál, tele van élettel ellentétben a mai zenészekkel, pedig még fiatal. Nekem egyik kedvencem.
Lucky petersont én is csípem, jó fej, meg a gitárosuk állati.
a fatpossum records-nál van még jópár név, akiket érdemes hallgatni pl.:
robert belfour, aki még él is..
rl burnside charles caldwell - róla nincs link, de a fatpossum honlapon bele lehet hallgatni pár számba (tök öregen csináltak egy lemezt vele, aztán meg is halt)
junior kimbrough - nagyon bejövős stílus
ők szerepelnek a deep blues c. filmben.
és the black keys - két fiatal srác, akik szeretik a fentieket (kicsit más stílus, de elég egyedi szerintem)
új telitalálatom: jimmy duck holmes - (ezt tekerni kell a 2. percig)
Érdemes még meghallgatni: THE HAMSTERS
Egy angol rock-blues banda, a 90-es évektől vannak. Három nagyon összeszokott fazon.
Sok Hendrix-et játszanak, de vannak nagyon nagy blues-os számaik is, pl: THE WALK.
Megnéztem youtubeon, nem Ő az. Úgy emlékszem western gitáron játszott. Akkoriban amikor láttam (kb. 4 év) még nem nagyon gitároztam, így nem túl sok minden maradt meg, csak hogy nagyon jó volt.
Nem az Ian Siegel volt az? Nagyon kopott, eredetileg talán krémszínű single cone rezonátorossal játszik, vagy egy Jimmie Vaughan signature strat-tal, egyenes, hátranyalt zsíros haj, mély tekintet, és Tom Waits-eket is énekel...
Eszembejutott még 3 mai előadó, akiket rongyosra hallgatok:
1; Marcia Ball: ő zongorista-énekes, és nagyon szejpít szegény (még sokkal jobban, mint kishazánk koronázatlan mulatós-rock-blues ikonja, Pataki Attila). A csaj nagyon érzelemgazdagon énekel, és van egy iszonyatra sztratósounddal rendelkező jó gitárosa is.
2; Jay Hooks: Délvidéki rock-blues a primitív fajtából. Nagyon szeretem. Gibson Firebird a fő hangszere, meg Strat. A legjobb száma: Straight Whiskey
3; Peter Green második élete; Ugye a faszi mélységes-mélyen benne volt az alkoholizmusban, a gitárjait eladogatta (Gary Moore vette meg a legendás Les Paul-ját, amit használt is pl. A Blues For Greenie című lemezen). Annyira lent volt a pasi, hogy a zenész barátainál lakott, pl. Nigel Watson-nál. Egyszer a konyhában elővette Nigel rezonátoros gitárját, és elkezdett Robert Johnsont játszani. Nigel Watson-nak nagyon tetszett, és elkezdtek Robert Johnsonokat játszani. Mejelent egyűtt azóta több lemezük együtt, meg a Splinter Group-pal, aminek tagja a Nigel Watson. Van Ohne Filter-es videójuk is. A pécsi gitáros, az idősebb Katona Tamás-nak kölcsönadtam a videót, és amikor visszaadta, ő fogalmazott Peter Green-ről a legkorrektebb módon: "Rossz ránézni, annyira árnyéka régi önmagának, de nagyon érzi a blues-t." Osztom a véleményt..
Láttam egyszer valamelyik csatornán(talán átv) egy koncertfelvételt ahol egy csávó énekelt és közben slide gitározott. Fehér blues gitáros középkorú csóka volt ha jól emlékszem. Mintha szólóban játszott volna. Nincs valakinek ötlete hogy ki lehetett az? Nagyon jól gitározott.
Én mostanában John Mooney-t, Sugar Ray Garcia-t, Junior Wells-t no meg Percy Mayfield-et hallgatok. nem tudom ismeritek-e őket. Nem annyira elektromos blues, de nekem az elmúlt 10-15 évben ez sokkal inkább bejön.
Bernard Allisonban azt szeretem, hogy egész egyedien szól a kezében a gitár valamint olyat dörrent mögötte a zenekara, hogy beszarás. Istentelen jók a fúvósok, meg a ritmus szekció is.
Corey Harrist én is szeretem. Érdemes azoknak megnézni Youtebon Taj Mahal közös előadását, Sittin" On Top Of The World címmel. Sokáig azzal keltem feküdtem.
Taj MAhal nekem kicsit olyan mikor egy jó módu New Yorki próbál mesélni a déli csóróságról. Nem rossz, de nincs meg benne a sör-sült marhaszag.
Jimmie Vaughnt szerintem csak a zenekara viszi el, a hírneve meg családon belül marad. Nem annak lenne a testvére akinek akkor nem lenne signature gitárja.
Keith Dunn marhajó. És a legszebb, hogy itthonról is tudok majd ilyen kategóriás embert. Kettőt is.
Egyébként mostanság az igazi underground cuccokat keresem. Southern bluest, Southern rockot. Valamint rá vagoyk állva a déli népzenére. Ilyen country és amcsi népzene ügyben meg Tim Eriksen a nagyon nagy kedvencem.
Ja és persze az egyik nagyon nagyon nagy kedvencem akitől kevés anyagot találok úgy cakumpakk: Willie King
Real-time böfizek, nem virtuális sörtől Egy kis megjegyzés: Jimmie sajnos annyira halvány, hogy érthetetlen számomra, mivel érdemelt ki "signature" stratot, szerintem a testvére iránti tiszteletből lebegtetik azon a szinten, ahol ... biznisz van itten. Amúgy egyetértek, jó áttekintést műveltél
Doug MacLeod két lemeze megvan: az Unmarked Road és a You can"t Take My Blues. Szerintem zseniálisan játszik, igen jó a hangfelvétel minősége (Audioquest), de a pasi hangja picit túlképzettnek tűnik. Keb"Mo" igen jó, de manapság tényleg pop-osodik. Az azonos című lemeze meg a Just Like You agyonhallgatott kategória nálam, az utóbbiakon felcsillan néha a az őserő, de azok már nemhiába nem kaptak Grammy díjat, mint az első lemeze.
Aynsley Lister télleg nagy alak, van tőle egy koncert CD-m, aminek a borítója egy karikatúra a csávóról. Kúúvajó lemez.
Philip Sayce tekintetében csak a Pori Fesztiválos koncertet ismerem, ahol a Jeff Healey (R.I.P.) side-gitárosa volt, és egy számban énekelt is. Ő tényleg nagy arc.
Szerintem Bernard Allison elsősorban egy pojáca, aki tud gitározni is... Walter Trout jó, technikás, de kicsit egysíkúan játszik szerintem, pár szám után megunom...
Akik szerintem a mai mezőnyben még figyelemreméltók:
1; Jimmie Vaughan: ő egyszerűen primitív, jó a kísérőzenekara, és karizmatikus.
2; Keith Dunn: ő szájharmonikás, és egyedül játszik, énekel hozzá. Nagyon szeretem a pasi zenéjét, bár a környezetemben mindenki megőrül tőle. (anyag: Alone with the blues (www.cdbaby.com))
3; Tab Benoit: ő ilyen mocsárvidéki csávó, mostanság inkább New Orleans felé kacsintgat, de régebben jó kis primitív blues-okat játszott (anyag: Standing At The Bank)
4; Tom Shaka: ő meg akusztius, jó gitárizás, jó hang...
5; Corey Harris: őt meg kell hallgatni... slide és hátborzongatóan autentikus ének
Aki ezt végigolvasta, annak fizetek egy virtuális sört, amitől egy virtuálisat böffenthet...
ami igazán szomorú a dologban, úgy a hangszer fórumozók-kal kapcsolatban, hogy egy olyan személyes clippet, hangfelvételt sem találni ami a nagy példák-at juttatná az ember eszébe .. ja hogy agyon torzítózott , másodpertzenként 50 rifftet prezentáló ifjú titánokkal Dunát lehet rekeszteni .. talán majd ők is rájönnek egyszer arra hogy mi a lényege a dolognak
bár nem csak blues gitáros , ajánlom figyelmedbe az érdekesség kedvéért Stanley Jordantn (ha még nem..) itt két gitáron játszik egyszerre két külön szólamot
Látom kimaradt pár, a számomra "alapműnek" számitó ember.
Reverend Gary Davis, Seasick Steve, Mississipi John hurt, Bukka White, Son House. Korai John Lee Hookerek zseniálisak még. Az újak közül két szám után kénytelen vagyok mást betenni.
Akkor imádom Doug MacLeod stílusát az újak közül. Youtubeon azt hiszem fent is van egy Bukka White feldolgozása, a The new panama limited.
Keb Mo" tud még zsigeri lenni slide oldalon amikor éppen nem pop-oskodik. :)))
Az új vonalból meg pár nagy kedvencem van akik mindenkit zsebbre tesznek: Walter Trout, Bernard Allison, Philip Sayce, Aynsley Lister. Aynsley borzalmasan ügyes slideos is egyben. Kár, hogy kevésbé ismert.
2008-12-22 23:19 |
#1071
ja és még Steve Vai , az akinek olvastam a karrierjét, az újításait, aprólékosan megsasoltam a gear-ját de egy számára sem emléxem és nem is fogok hallgatni tőle semmit ..dixi
2008-12-22 23:14 |
#1070
a Robert Cray ért minden bűne elengedve ..(peg akasztottak sokkal rendesebbeket ..mármint chr.) ..van valami megfoghatatlanul kellemes a bazseválásában .. nahja ,..nagytatája még, érett dinnye hangon, gospelt énekelve , szedte a gyapotot
De ha beteszünk egy John Lee Hooker-t, vagy egy R.L. Burnside-ot, az meg attól jó... Mert 3 hangból tudod, hogy ki az, megérint a zenéje, élvezed. Ezek pl. primitívek, de benne van az őserő. Nem kell racionálisan gondolkodni a zenével kapcsolatban, pláne ha az nem kotta-alapú, hanem improvizatív. (Gondoljunk bele: a szex-et sem lehet ésszel csinálni...) Nálam ilyen érzés pl. még Steve Vai-val kapcsolatban sosem jelentkezett. Ki érti...
Miért lenne? Kétlem. 
, jó áttekintést műveltél
