Ez majd egy éves kép, de Luca már most tudja, hoyg nagyon fontos kiválasztani a megfelelő húrt. Itt éppen azt szemrevételezi, hogy 9-es húrt használok, pedig ő is tudja, hogy azért a 10-es szól rendesen a cucc. Csak ahhoz meg többet kellene gyakorolni ....
Nálunk a nagy 4, a kicsi 2 éves. A nagy lelkissebb, a kisebbik meg egy igazi huncut roszcsont. A nagy már elég értelmes, hogy többnyire felfogja mikor meddig lehet elmenni. de a kisebbikre szinte semmi nem hat, csak ha azt mondom neki, hogy szégyelld magad fiam! Persze ezt a megfelelő nyomatékkal (nem feltétlenül kiabálva). Na ha ezt meghallja akkor jön először a döbbenet aztán száj legörbülése, meg a krokodil könnyek! Olyankor aztán én sajnálom a legjobban!
Az a helyzet, hogy nekem egy hülye alkesz volt az apám, és elég rendesen elbaszarintotta, a gyerekkorunkat, ezért igyekszem az én fiaimat úgy nevelni, hogy azért legyen súlya a szavamnak, de ha kérik akkor gondolkodás nélkül képes vagyok nekik megcsinálni a legnagyobb marhaságot is!
Amikor elnézem, hallgatom a srácokat, sokszor jut eszembe, hogy faterom nem is fogta fel, hogy mit veszített a pia miatt!
A legkeserűbb pillanatokat is meg tudják édesíteni, egyetlen szavukkal vagy akár egy pillantásukkal!
Csak én kb. 30 kilóval könnyebb vagyok, mint Te, úgyhogy tekintélyről nálunk nem nagyon lehet szó... Az enyém akkor is kiröhög, ha teljesen komolyan akarom leüvölteni a haját...
Én is jártam már úgy, hogy valami rosszat csinált a nagyobbik, és én meg kemény akartam lenni mint a vídia, a végén meg nem bírtam tovább és elröhögtem magam. Azért a párom szerint nagyon látszik a szememen, hogy mikor vagyok tényleg mérges, mert akkor villámokat szórok, na olyankor nincs röhögés! Olyankor csend van és hullaszag!
Tudják ők pontosan, hogy mit mikor, miért!
Mi most jövünk ki a ciki időszakból, nem volt egyszerű.
Bár én sokszor, előbb sértődöm meg.
Meg egy gitárra sem tudok várni egy percet sem,
úgyhogy inkább én maradtam kamasz.
Csak nézek nagyokat, amikor meglát valami gitárt, mindjárt mondja a márkáját. Legalábbis Fender Strat, Tele, Gibson LP, SG, Flying, Explorer, meg még néhány típus megvannak már.
Igen, én is úgy gondolom, hogy ezek az első évek a legszebbek, mert még olyan őszinték! Arról már mi is beszéltünk a párommal, hogy milyen szar lesz amikor majd kezdünk cikik lenni nekik, pedig tutira nem fogjuk megúszni azt sem. Na mindegy, csak azt remélem, hogy le tudok majd menni kutyába akkor is amikor a srácaim már nagyok lesznek!
A kamaszkortól én is tartok egy kicsit, nem lesz egyszerű...
Már most olyan akarata van, hogy ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné, iszonyat hisztis lesz... Mint az apja... Azzal a különbséggel, hogy én (már) nem (mindig) vágom magam földhöz üvöltve. Mostanában elég csak egy kicsit rászólni pl. amikor piszkálja a konnektort, vagy egyéb nem gyereknek való dolgot csinál, már eldurran a petárda. Visít, mint a malac, hasra fekszik, üt-vág-rúg, és semmi nem állítja meg.
Ha viszont valamiért megszidom, vagy rákiabálok, kiröhög... Az a legnagyobb buli, amikor látja rajtunk, hogy 220 a vérnyomásunk. Akkor tud a legjobban röhögni rajtunk.
Remélem, előbb-utóbb kinövi...
Nem tudom túl szigorúan fogni, nem vagyok rá képes, de szeretném, ha lenne egy egy kis tekintélyem, de barátok is lehetnénk, és mindent meg tudnánk együtt beszélni.
(de hol van az még..?)
Innét is tiszteletem, minden zenész feleségnek!
Kivétel nélkül, mind különleges nők!
És észrevettétek, hogy egy idő pl. lazán tudják
milyen gitár milyen fa, milyen pickup stb...?
Ó, hát én már most is úgy vagyok, hogy imádom azokat a perceket amiket együtt töltünk, mert olyan aranyosak! Szerencsére annak ellenére nagyon jó a viszonyunk, hogy én elég szigorú vagyok velük! Remélem ez később is megmarad!
ebben a korban alap 
magától 
a lekkkissebb 
... 
sok egészséget minden gyerkőcnek az újévben!! 
