Elméletben olyan vagy mint egy lexikon.
Hát néha fordíts hátat az állandó moderálásnak, és ereszd ki a hangod,
hogy szakadjon a membrán a hangszóróban!
Jöjjön át!!!
Nem a 4 oktáv a lényeg, hanem az erő!
Érzed ebben milyen erő van?
Zene mindegy, csak az éneket figyeld!
Félre értettél.
Ezek nem tetszenek.
Attól még énekelhetsz jól!
Falra mászok, mikor valamit egy oktávval lejjebb énekelnek ahhoz képest, mint ahol kéne.
Az adott pillanatban ezt éreztem.
Ez jelent-e valamit?
A világon semmit!
Ne gondold, hogy pökhendiségből írtam.
Rendes srác vagy, úgy érzem jóban is vagyunk,
de ezt kellett erre írnom, mert ezt éreztem.
Még egyszer mondom, ez teljesen szubjektív
ráadásul egy porszem véleménye a gépezetből, az adott pillanatról/ban.
Külön értékelendő az intelligencia, amivel kezelted.
Rispect!
Összejöttünk egy kis jammelgetésre régi haverokkal, csak gitárok meg ének, dob nélkül. Semmi komoly, a zene döcög néhol, de arra jó, hogy a hangszínemet meghallgathassa, akit érdekel :)
A szoba tuti jóval nagyobb, mint amennyit a videó sejtet.
Ettől függetlenül, ha azt a 2:10 utáni Dan Kargyraa nevűt tényleg ki tudja tolni ilyen öblösen, akkor emelem a kalapom.
Csak régi felvételeim vannak, de azok már nem aktuálisak, azaz nem tükrözik azt a szintet, ahol épp most tartok.
Jómagam is gitárosból 'képzem át magam' énekessé, kb. pár hónapja volt a fordulópont, amikor egy szintre került a kettő (szerintem :) Szóval egyre komolyabban veszem a dolgot, mostanában annyit fejlődtem pár hónap alatt, mint előtte évek alatt. Ezért a kb. 1 éves felvételeimet már nem akarom mutogatni.
Ha lesz koncert mostanában, szólok majd, meg fel is vesszük, és közzéteszem... :)
Jaizé, fogalmazásgátlót vettem be biztos.
Szóval számomra olyan "öregesnek" tűnik a hangja a korához képest.
Lehet csak azért, mert megszoktam, hogy a tinisztárok mindig fejhangra kihegyezett gyermeki nótákat adnak elő, vagy nem tudom... de 1-2 korosztállyal idősebbnek képzeltem a hangja alapján, aztán ez volt furcsa, hogy hogyan jött ez össze.
Hát, én semmi különlegeset nem hallok a hangban. (a klipet szándékosan nem néztem, hogy ne vonja el a figyelmet a csaj :) Átlagos... A sorok végén levő kontrollálatlan kecskevibrato meg kimondottan nem tetszik. Amúgy is eléggé mű az ének, hallatszik, hogy átfuttatták pár cuccon. Bocs, de tényleg nem tudom, mi tetszhet benne annyira a magjelenésén kívül. Az, hogy ilyen fiatalon énekel ? Nem ő az első... :)
Ezt tessék megnézni, mert ritkaság. A klip vicces, ne vonja el a figyelmet arról, hogy a fiatal Jorn Lande mekkorát énekel. Még teljesen tiszta a hangja.
Amúgy ez egy Michael Bolton szám.
Ha már ez a korszak, meg Wetton: az Asia-ból nekem az 'új' is bejött, asszony meg különösen rá van izgulva a hegyesfülű Payne-re, biztos azt hiszi, egy tünde :) Tényleg jó arc Payne, szimpatikus, és van tőle (is) egy pengetőm :)
Ugyanezek nekem is Meg még Mahavishnu Orchestra, Shakti, Billy Cobham, Al Di Meola, Trio Stendhal ezerrel, mellette Bartók, Bach nagy mennyiségben, mindez persze szülői hatásra addig a pillanatig, amikor 93-ban unokatesómtól kaptam egy másolt kazettát olyan dalcímekkel, mint The Four Horsemen, Motorbreath, Whiplash, Phantom Lord.
Hibás feltevés, King Crimson koncerteken is játszott 2003. körül (én akkor láttam őket utoljára sajnos) egy kb. 20-25 perces hangulatteremtő introt, ahol javarészt gitárszintikkel pakolt egymásra csomó réteget, "Soundscapes" címmel. Mivel azon a turnén beugró volt már nem is tudom ki helyett, gyanítom, hogy nem volt teljes értékű szólóműsora, meg ő tényleg az a figura, akinek egész pályafutása arról szól, hogy szembe megy mindenféle trenddel, szokással, ettől friss és eredeti a mai napig bármilyen zene, ami King Crimson név alatt megjelenik. A szó igazi értelmében progresszív, nem úgy, mint a sokszor egy egész stílust kliséssé tévő "prog." zenekarok, akik esetében a progresszív szó használata igazi oximoron.
Colosseum, Chase, Chicago, Blood, Sweat & Tears (ebből él a mai napig Csárli!), Ten Years After,
Thin Lizzy, Pink Floyd, Jethro Tull, Abba/Boney M., AC/DC,, Grand Funk, Cream, Foreigner, Roxy Music,
Bad Company, Climax Chicago Blues Band, Rory Gallagher & Taste, Adam and the ants, Beatles, Rolling Stones,
és millió rengeteg dolog még, hétfőn és pénteken kettőtől ötig, magnósok figyelem, meg a Komjáthynak volt egy vasárnap délelőtti műsora 10-12ig
Sajnos amit ott játszott, leginkább az értékelhetetlen kategóriába tartozott.
Ott állt a szabadtéren cca. 5000 ember és azt hittük, csak beáll.
Aztán 10 perc után kiderült hogy nem. Hálaistennek csak további 10 percig tartott a műsora, gondolom rájöttek, hogy a közönség nem veszi.
Én szeretem a prog zenét, pl imádom a KANSAS-t, Jethro Tull-t:
Én is, gyerekkori kedvenc (bár sokan szörnyülködnek meghallva a KC-t, hogy milyen gyerekkorom lehetett ), és ha már énekes topik, nagyon jó énekeseik voltak mindvégig. Főleg Greg Lake, John Wetton és a 80-as évek óta Belew. A Wetton-féle magvas bariton fekvésű hang az egyik kedvencem, ha férfi énekről van szó.
Én az összeset imádom, de a Discipline-Beat-Three_of_a_perfect_pair trilógia a kedvencem. A Frame by Frame-et kb egy éve tanulom, majdnem minden nap gyakorlom, és kb most jutottam el oda, hogy el tudom játszani. Fripp is megmondta: némelyik gitártémának adni kell 1-2 évet. :D
Frippet azok fikázzák, akik leragadtak a hagyományos gitározásnál, amit ő a hetvenes években túlhaladott már. Teljesen más megközelítés, szerintem kiváló fricska volt a gitárhírókra erektálóknak. Aki meg azt hiszi, hogy nem tud gitározni a figura, hallgasson 90-es évekbeli King Crimsont, mondjuk a ConstruKction Of Light környékéről, megnézném, hogy a kedves 'mester' el tudna-e játszani egy FraKctured-öt mondjuk. (Szerintem az első olyan témánál lenne megfázás a dologból, ahol a tizenhatodos futamok 1-eire és 3-jaira játszik az egyik gitár, 2-re és 4-re a másik.)
Lovrek Krisz is ezt mondta. Fripp egy annyira más univerzum, mint a hagyományos gitárhősök, hogy kár volt betenni G3-ba. Gilmour mellett talán a legnagyobb hatással ő volt a progresszív rockgitározásra. Elég betenni mondjuk a Discipline lemezt és kiderül, hogy egy UFO.
Harry nagyon ott van, gitáros, énekes, dalszerző, producer stb. minden szempontból etalon ember a szememben. Nem soktam ilyeneket írni, és nem is szép dolog, tudom, de mégis úgy gondolom, belőle csak az a frontemberi kiállás hiányzik, ami egy zenekart a mennyekbe tud repíteni. Persze tudom, ez szubjektív, de a feleségem is pont így gondolja, hogy 'nem jó frontember'.
Tökre bírom az ilyen finom humort:
'If you never go away
How can I miss you'
:)
Ameddig ilyen kulturáltan zenélnek, és nem kell komolyabb hangerőt produkálni az énekesnek (és a konntroll is jó), addig szerintem még belefér az ilyen levegős hang.
Bíztam benne hogy megtetszik:)
Sokat nem lehet tudni róluk. Kanadai csipet-csapat, szemtelenül fiatalok és baromi jól csempészik be a dallamokat a zenéjükbe.
Nekem nagyon bejövős az énekes és rengeteg vokál van. Vagy vokálgép?
Tegyük fel, hogy van egy átlagos, nem túl meggyőző produkció, ami önmagában nem ad okot a dicsekedésre. De ha van mellette egy sokkal gyengébb, akkor az átlagos máris sokkal jobbnak számít. Gyakori trükk. Erre utaltam.
De természetesen nem gondoltam komolyan, hogy Te is ezt a trükköt akarod alkalmazni.
Egészen jók a régiek is, úgyhogy ha azokat pocséknak tartod, valószínűleg izgalmasak lesznek az új, mostani anyagok.
Meg még Mahavishnu Orchestra, Shakti, Billy Cobham, Al Di Meola, Trio Stendhal ezerrel, mellette Bartók, Bach nagy mennyiségben, mindez persze szülői hatásra addig a pillanatig, amikor 93-ban unokatesómtól kaptam egy másolt kazettát olyan dalcímekkel, mint The Four Horsemen, Motorbreath, Whiplash, Phantom Lord. 
