Az első pár próbán, az ismerkedés fázisában természetes, hogy benne van a zabszem az ember fenekében, nem tudja elengedni magát. A másik lehetőség a profikra jellemző "szép, szabályos" éneklés, azaz nem tudnak ellazulni, házifaladat, amit igyekeznek 100%-ra megoldani a tanárbácsijuk/nénijük szabályait alkalmazva, nulla egyéniséggel.
Ha később sem megy a lazítás, akkor ez egyéni, mentális probléma, te kívülről nem sokat tusz tenni. El kell mélyednie az illetőnek az önismeretben, stresszkezelés, meg úgy általában elgondolkozni, hogy miről szól a rock'n'roll. Elsősorban nem a szépségről, és az unalmas, uniformizált tökéletességről.
A komolyzene világába belepasszol az ilyen, ott aki elénekli pontosan a kottát, az ünnepelt sztár lehet. A musical theater is hasonló, bár oda már beszivárog némi "szabálytalanság", viszont legtöbbször az is erőltetett, mű dolog. (nem is lehet lázadónak lenni minden páros pénteken 20:00-22:00-ig :)
Az énekesen áll, vagy bukik a dolog, neki önmagáből kell kihoznia kisördögöt, különben uncsi lesz. Jamie-ék sem vitték sokra, hiába zenéltek szépen, pontosan, és még szponzoruk is volt.
(az alkoholt nem javaslom lazulásra, főleg énekesnek, ide tényleg egy alapos önelemzés kell, mi a cél stb. Persze egymás között is tisztáznotok kell, hiszen ha jól sejtem, két külön világ találkozott, ami megfelelően kezelve(kommunikálva) lehet érdekes is, de lehet életképtelen párosítás is.
Igen, egy felvétel segítene, bár én sejtem miről beszélsz. Egy korábbi bandánk énekese volt ilyen. Aztán az a banda feloszlott, ő csinált egy új bandát, és az utóbbi időben ott kezd egész jó hangja lenni (mármint élő, erőteljes, mert pontosnak pontos volt mindig). Rájött magától, hogy mi a gond. Sztem alapvetően nem arról van szó, hogy ezt nagyon tanulni kellene, egyszerűen el kellene tudni engedni magát, és bele kell élnie magát a zenébe. Sztem akkor ez a "dög" jön magától, addig meg az ember csak egy zenegép. És igen, eleinte ez a beleélés a pontosság rovására szokott menni, asszem ez az, amit tanulni kell: hogy a pontosság is megmaradjon mellette. A rossz hír az, hogy ezt nemigen lehet sztem kívülről rátolni egy énekesre. Vagy jön magától a ráérzés, vagy nem, és akkor szopacs van, lehet akármilyen pontos.
A helyzet a következő: Van egy projectem amiben brti pop-rock alapokon nyugvó zenét csinálunk
(Jamie Winchester, Muse, Coldplay stb...), azonban az énekessel nem boldogulok.
Tudni kell róla, hogy Ő igen tapasztalt, magas fokon képzett, győnyörű hangja van. Eddig főleg komolyzenét,
és musical-eket énekelt. Most kedvet kapott valami máshoz, és csatlakozott hozzánk.
Az a baj vele, hogy olyan a hangja, mint a vonalzó. Minden hang ritmusban tökéletes pontossággal, tökéletes hangmagasságban
szólal meg, de valahogy mégis borzasztó. Mint egy kocka. Valahogy hiányzik belőle a "dög", vagy nem is tudom,
olyan "sterilen" énekel, pegid van benne tüdő, nem is akármilyen, de valahogy nem illeszkedik a zenébe.
Van erre megoldás? Mi a véleményetek, mit, és hogyan kéne gyakoroltatnom vele?
Hogyan lehete egy kicsit "elrontani" a hangját? Kéne bele az az "egy csepp méz".
a másik oldal:
Critics and other singers often called him lazy. He seemed as undisciplined in singing as he was about food, abandoning diet after diet in favour of porterhouse steaks or caviar scooped up with a tablespoon. Certainly he was unintellectual, without conservatory training and barely able to read music. Learning from a score, he once said, was like making love by mail.
Itt az interjú, ha valakit érdekel, ő ezt mondta, aztán vagy igaz, vagy nem :)
Pavarotti: Depends what you mean. You can say that I barely read the score for the orchestra. That, yes. But the tools you buy for the tenor, piano, no. I read perfectly.
Wikipedia:
"In an interview in 2005 with Jeremy Paxman on the BBC, Pavarotti rejected the allegation that he could not read music, although he acknowledged he did not read orchestral scores."
az van hogy épp szervezés alatt áll egy "szeminárium"
amin összeülünk és a tapasztaltabbak segítenek a tapasztalatlanabbaknak, illetve egymásnak; lehet majd énekelni, felvételt is készíteni, szal ilyen hosszúra nyúlós dolog lenne, akit érdekel
kifejezetten technikai dolgokról, hangképzésről, légzésről
lesz szó
A leírtak alapján mindenképpen tanárt javaslok, hiszen tudod, mik a problémák. Pár alkalom egy személyre szabott oktatáson, amely csak a problémáidra fókuszál, és sokkal előrébb leszel. Figyeli, hogy éneklés közben a megfelelő izmokat használod-e ilyesmik. Szolfézs nem kell, meg ilyenek, hanem csak célzottan :) Biztos vannak jó könyvek (angolul) mindezen témákról, mondjuk ha rákeresel amazon-on arra, hogy 'singing', de mindenképpen gyorsabb és hatékonyabb a személyes oktatás, ha az alapok már megvannak, és konkrétak a kérdések.
A következő van: nekem zeneiskolai tanulmányok végigkísérték az óvodát-általános-középiskolát, szokásos furulyával kezdés, majd át 3 év trombita, aztán klasszikus gitár meg zongora (zongora sajna elmaradt, most már csak a gitár megy).
Tehát ott volt szolfézs, ének, énekkar, stb. Van fülem, hangom, érzékem hozzá, hallom, hogy mi a szar, épp ezért is érdeklődöm ezzel kapcsolatban.
Összejött egy banda, ahol énekes-gitáros poszton vagyok, és igénylik a számokat, hogy kicsit rendbe rakjam a hangom, intonáció, hangkitartás, légzés, hangterjedelem - megvan az a magas, csak majd be szarok, hogy kijöjjön, meg lehetne ezt oldani könnyebben is -, szal ilyeneken segíteni.
Ja, hogy hívják azt (főleg jazzben van), amikor a gitáros ugyanazt énekeli, amit szólózik ? Az is biztos fejleszt, de nem tudom a nevét, nem unisono-ra gondolok, van valami spec. neve.
Nincs direkt összefüggés a kottaolvasás és az énektudás között. Ezen ne is veszekedjetek... :)
Aki előadóművész, vagy dalszerző, annak biztos hasznos.
Rockban nem igazán kell, az az én egyedi perverzióm, hogy szeretnék majd egyszer jól megtanulni kottát olvasni. Az is egy olyan dolog, ami szélesítheti az ember zenei látókörét, szóval miért ne ?
Jaj, van ez a rossz vicc:
- hogyan halkítod le a gitárost ?
- kiteszed elé a kottát
:)
(én gitáros is vagyok, kicsit bosszant, mert van benne valami :)
De mivel George Lynch, az egyik legnagyobb gitáros semmit sem tud a zeneelméletről, ezért én sem kapkodom el a kottaolvasás tanulást :)
ja, meg ahangközök hallása na az még elég fontos, hogy tudj hangközöket énekelni, meg kihallani zenéből
ezt egyébként hangszerrel kva jol lehet fejleszteni, szal aki kicsit is énekel, érdemes leglaább alapszinten vmi hangszeren játszani, zongora/gittyó, vagy valami
Amikor bejön hozzám a boltba egy ember hogy olyan könyvet keresek amiből megtanulhat kottát olvasni, legszívesebben azt mondanám hogy: "baszd meg, miért nem figyeltél az iskolában énekórán!!!!!"
Nem értem hogy emberek hogy nem tudnak kottát olvasni, iskolában tanítják, én igazán trehány rossz átlagú tanuló voltam, de én is ott tanultam és azóta nem felejtettem el.
Nem akarok belepofádzani a dologba, de ha már az énektechnika rovatban vagyunk, és szó esett a kottáról ha jól tudom, legalábbis azt hallottam hogy Pavarotti sem tudott kottát olvasni, és ő azért tudott énekelni egy kicsit.
Nem azt mondtam, hogy jobban, hanem könnyebben Nyilván ha tudsz kottát olvasni, akkor zeneelméletből, összhangzattanból sem vagy síkhülye, mert ezeket együtt tanítják.
A jó hallás a legfontosabb, na azt nem lehet venni a boltban :) Sajnos mi meg a kottaolvasással vagyunk így, kényelmi okokból kimaradt, pedig dalszerzésnél fontos lenne.
én autodidakta tanultam gitárolni, de tegyük hozzá volt a környezetemben pár igazn jó gitároló ember akit lehet nézni, hogy mit és hogy csinál.
Abban igazad van, hogy kb. 6-10 év alatt át tudnám adni a tudásom, amit én 30 év alatt szereztem.
mi még mk27 magnó mellett füleztünk (jobb is a zenei hallásunk!), a külföldi oktatóanyagokért-kottákért ölni tudtunk volna, ráadásul tanár sem volt aki oktatta volna a müfajt...
Hát csak tanárt találni max kalasszikus zeneit lehet szinte. Ami persze nem rossz, mert az alapokat tök jól meg lehet tanulni tőle, de mondjuk stilushoz megfelelő hangképzést már kevésbe sajnos.
Extrém esetben igen, de alapvetően nem ez a baj, hanem a lassú fejlődés, meg a zsákutcák, amelyekbe könnyű belefutni. Mint a gitározásnál, érdemes az alapokat tanárnál elsajátítani, ne a helyes pengetőfogással menjen el 5 év :)
Tanár nélkül hajítófát sem ér az egész. Egyedül nem fogod hallani, ha valamit rosszul csinálsz, kell a külső kontroll.
Ha ragaszkodsz hozzá, magyarul van ez, nem próbáltam, de az ingyenes (hírleveles) verziója korrekt volt: http://enekesleszek.blog.hu/ .
YouTube meg tele van videokkal, de irány és kontroll nélkül éveket elpazarolhatsz, illetve rossz technikát sajátíthatsz el...
Sziasztok srácok,
arra lennék kíváncsi, a neten fellelhető-e - ne adj' isten, letölthető - olyan cucc (songbook, tutorial, video, stb.), ami az énektechnikában, hangképzésben segít - akár az alapoktól.
Szerintem a Subhuman Race is baromi jó lemez, sajnos a közönség többsége nem így gondolta akkor (ma már van respektje annak az albumnak is). A régi rajongóknak túl kemény volt, a Pantera-Machine Head vonalon meg nemkívánatos stigma volt a hajmetalos múlt.
A kaziról jut eszembe, azt olvastam még régen Sebastian Bachról (az ex-Skid Row énekes), hogy koncert előtt felteszi a walkmant, és Judas Priest meg egyebeket hallhat, úgy melegít. Na, az én walkmanem annyira nyávogott, hogy ha az alapján melegített volna, egy hangot sem talál el :) Mondjuk láttam is tőle koncertet, ahol hamiskás volt, de az így utólag technikai problémának tűnt, azaz inkább kiabált ének helyett. Pedig hatalmas zenekar lehettek volna, ha nem szúrják el a második lemez után...
95-ben én még Mászterofpuppeccel terrorizáltam a családot, mert megtetszett a sok jazz,70's prog meg hard rock után,amiket fater szeret hallgatni De rápróbálok majd a koraiakra, elég komolyan beleástam magam egy időben a progresszív dolgokba,nem is teljesen sikerült kijönni belőle De nekem is volt a 90-es évek végén nagy másoltkazi-gyűjtemény, a CD még akkor is luxus volt, sőt igazából egy pár éves átmeneti időszakot leszámítva,amikor a letöltögetés/mp3 elkezdett bejönni,végülis az is maradt, ma is inkább csak státusszimbólum a CD.
A korai lemezeket nézd, nagy különbség nincs, eléggé hasonlóak, de egységesen jók. Emlékszem, egy haver adta nekem kazin anno a Carved in Stone albumot (akkoriban a CD luxus volt itthon), a kazi másik oldalán szintén egy ismeretlen banda volt, valami Symphony-X... :) 1995... persze akkor még a gitárra figyeltem inkább :)
Nekem az a banda valahogy kimaradt, az utolsó lemezükkel próbálkoztam, de nem fogott meg. Viszont szegény Mike ezen az Ayreonon nagyon nagyot alakított.
OK, meghallgatom, a Shadow Gallery régi kedvenc. Sajnos az egy hónappal ezelőtti (első :) turnéjukat ki kellett hagynom, pedig a közelben voltak, csak én voltam kehes. Kollegák mentek, azt mondják nagyon jók voltak a vokálok (is).
A Human Equationt érdemes meghallgatni, szerintem messze a legjobb lemeze, és az jól hallgattatja is magát. Amit szegény Mike Baker (RIP) csinált a Loserben, az tanítani való ilyen epikus témában, nagyon élethűen formálja meg a szereplőt a hangjával.
Köszi a linkeket. Tisztelem, becsülöm Arjent, de nekem sok ez a sokszereplős, hosszadalmas koncepciója, nem tudom végighallgatni ezeket a lemezeit. A Star One a kivétel, ott néhány számot repeat-re is rakok néha :)
Zseni a fickó, az biztos, és nagyon szimpatikus figura. A gitárhangja mondjuk nagyon mű, persze ez ad neki egy speciális űrbéli feelinget :)
Kubában történt ételmérgezés miatt sokat hányt, az tett be a hangszalagjainak.
Igazából az első Mullmuzzler jön be nekem is, de a többi lemeze is jobban leköt, mint bármelyik DT a Change után. Nincs erőlködés.
Hát nehéz egy videót linkelni, mert ez egy sokszereplős rockopera (mint ált. az Ayreon-ok), érdemes az egész lemezt meghallgatni. Meg persze a többi Ayreont is, mert hihetetlen énekesen szerepelnek rajtuk. De itt van akkor három dal:
Asszem akkortájt ment el teljesen a hangja vmi fertőzés miatt. Szerintem a szólólemezei feleslegesen keménykedő, hozzá nem illő dalokkal vannak telipakolva, a Mullmuzzler néven kijött anyagok még jók voltak, de amióta a Sfoglival dolgozik, számomra hallgathatatlan hosszú távon a zenéje, a hangja meg erőtlenül erőlködő vékony szar. Érdemes meghallgatni a 92-es Live At The Marquee koncertfelvételt a DT-től, ott tényleg nagyon jól énekel, nem hamis, erőteljes is, és kijönnek neki eszméletlen magasak a Killing Handben (ami eredetileg a jóval magasabb hangfekvésű Charlie Dominici hangjára lett írva).
Na ott tényleg jól énekel, és megfigyelhető, hogy ott nem erőltetik bele ilyen mesterkélten keménykedő 90-es Metallica utánérzésű zenei környezetbe, sokkal jobban is megy a hangjához. Amúgy azt a lemezt leszámítva nem is bírom sokáig hallgatni.
Awake is jó volt, de ott már előjött a nyögdécselős LaBrie énekstílus, ami nemgyerebe. Élőben meg szegény tök máshogy énekel, mint lemezen. A szólólemezei viszont tetszenek, jó az ének, a zene is, abszolut nem technikázásról szól.
Ahogy öregszik (bluesosodik :) az ember, folyamatosan megy az egyszerűbb, direktebb önkifejezés felé, ez így van jól.
Mindezzel együtt az általam linkelt banda a jobbak közül van, ami a progresszivitás/technika/dallamok viszonyát illeti. A Dream Theater a Change of Seasons lemez után valóban öncélúnak tűnhet, de szerintem inkább elvesztették a fonalat, és kiszolgálják az igényeket, amit várnak tőlük. Ettől még összeegyeztethető a komplex dalszerkezet és a valódi zene, csak ez inkább más bandáknál keresendő. A Psychotic Waltz például az önkifejezés magasiskolája, amellett hogy nagyon technikás, de nem tűnik fel, mert szépen 'örvénylenek' a számok, nem riffzuhatag. A Fates Warning is hasonló.
Szóval ne a DT-ből kiindulva nézzük ezt a műfajt, ők üzletileg a legsikeresebbek, de nem több.
jA ha technikailag is érdekel, a srác torokbol énekel. mindössze azért jönnek neki viszonylag könnyedén másoknak nehezebb fekvések, mert alapból magas a hangja. nem kicsit. bariton hangszin nulla a hangjában
és aki torokbol énekel, annak sose lesz vastag a hangja.
ezt szoktam óbégatós éneknek nevezni, a La'Brie is ezt cisnálja csak neki az adottságai kicsit jobbak.
A véleményem állandó ezen a téren. Számomra csak a helyes technikával, vagy minimum 60-70%-ban azzal keverve előadott ének a kellemesen hallgatható. Ami szenvedős, torok, érzem hogy nem jó a csávónak kai énekel, szinte nekem befeszül megfájdul a torkom attol hogy hallgaotm, azt nem kellemes hallgatni.
Ez amit mutattál valahol a határon van, úgy 50%-nál, szal nagyon necces
De hát ezért jó hogy a különféle előadásokban nem csak a technika lehet az ami tetszhet, sőt. Max. nekem nem annyira.
Mindenesetre ha már valaki tud enniyr eis énekelni, mint a srác abban amit linkeltél, az már alapból értékelendő.
kérdezz meg akármyleik rocksztárt vagy rockzenészt miért jó a színpadon lenni...
de ha már a művészetek egészét tekintjük, akkor sem igaz.
ugyanis minden művészeti ágban a művész amit cisnál, az csak egy eszköz az önkifejezésre (jobb esetben, ha nem csak úgy csinálja mert az jó meg divat). Namármost ebből máris következik hogy mások számára készül a műve. Azt akarja, hogy az emberek megértség őt,elfogadják. Szted magának akarja önkifejezni magát? Francokat.
Na már most. Aki igazán tehetséges művész, az ezt úgy tudja megtenni hogy hogy a legbonyolultabb műfajt is érthetően, befogadhatóan adja elő.
Ezek a mai öncélúan komplexkedő, szinte csak riffeket számötleteket egymás után rakosgató, érzéseket ki nem fejező gizdázó virgázásokat egyszerűen unalmas hallgatni.
Jó, lehet, hogy ez a vélemény szubjektív, de sztem elgondolkodtató a dolog, és ha van ellenérved szívesen hallgatom, az ember ettől fejlődik
Srácok, mit értetek az "öncélú" kifejezés alatt itt? Számomra minden zene öncélú: a zenész alapvetően magának csinálja, aztán a hallgatóság vagy érti vagy nem. Na jó, a mulatósról, meg a zenéről, mint iparágról most nem beszélek, hanem arról, amikor valaki többé-kevésbé művészetként csinálja a zenélést.
á, zenészi teljesítményeknek vajmi köze van a befutáshoz
öncélú a zenéjük, ezért nem futottak be
öncélú zenével eddig csak 1 zenekar futott be, az a Dream Theater,
de ők is akkor futottak be, amíg még voltak igazi DALOK és kevésbé volt öncélú(pl Images and Words album)
Igen, úgy értettem, önmagához (képességeihez képest) magasak :)
Igazából az a kérdés, hogy amit produkál, az a közönség számára vajon elfogadható-e, és csak énekesek veszik észre ezeket az 'érdekességeket', vagy így egyáltalán nem szabadna lemezre énekelni/koncerten előadni a dalokat, mert zavaró még az átlag hallgatónak is... (szegények sosem futottak be, lehet, hogy az ének miatt ?)
Nem tudom mire gondolsz pontosan. Mert nicnsenek nagyon ebben magasak.
Egyébként a srácnak alapból magas a hangja, nincs benne semmi bariton hangszín, ilyen torok technikával énekel a felső-közép tartományban, mint a La'Brie. 3. regisztert egyáltalán nem használ ugynaúgy, emiatt jönnek ezek a hápogós torok magasak, szal nekem nem tetszik.
A zenészek vizsont leég jók. Csak nekem ez afajta zenélés öncélú.
Zeneileg tízpontos kultbanda.
Viszont sok hasonló zenekarban találkozni ilyen vékonyka énekkel, szerintem túl magasra megy fel a srác.
Szerintetek ez még elmegy, vagy már zavaró, ahogy elvékonyodik ott fenn ? Valószínűleg nagyon 'szorít' ott fenn a srác...
Gitáros kollegák kedvéért itt van külön a szóló (gyengébb hang, de látható), lehet elélvezni, Marcel nagy varázsló és még vicces is :)
Az egyik kutyám volt Sabbat, de amúgy a zenekar után, meg a zsidó szombat után.
Mindig is Sacival zenéltem, neki vannak anyagai aszem.
Amúgy rapszodikus a pályafutásom, mivel alapvetően lusta vagyok.:)
ezeket a tipikus thrash énekeket én sem szeretem, én inkább iesmire operálok, szóval azért énekelgetek is a hőbörgés mellé;)
http://www.youtube.com/watch?v=mSr0ny4wRQU
egyébként favorit bandám imádom a srác hangját, ha már linkelgetünk
Azt elárulnád nekem, hogy mi a neved megfejtése ? Van Sabbat nevű zenekar valahol Angliában, de gondolom nem azért, merthogy ők tök ismeretlenek... ja, és melyik magyar heavy metal bandában énekeltél ? Tényleg érdekelne. nomen est omen :)
Ezen ne bánkódj, sokan így vannak ezzel :) Kb. annyira elterjedt, mint a gitárosok között a vibrato tremolónak nevezése - sőt, ezért állítólag maga Leo Fender a felelős :)
Trash az a 'szemét', a műfaj neve thrash metal :) (csapkodós metal :) Amúgy én nagy technikás thrash rajongó vagyok, régi Rage, Coroner... Király zenék, bár ének szempontból nem egy nagy durranás, kicsit egysíkúak.
De rápróbálok majd a koraiakra, elég komolyan beleástam magam egy időben a progresszív dolgokba,nem is teljesen sikerült kijönni belőle 
