Hát igen, a szabadság...
És ha már itt tartunk, kedvenc számom még a Freedom! :)
Régen fel is dolgoztuk, írtam rá magyar szöveget, az volt a címe, hogy Úton. :)
Effects Used: Light Distortion (Fuzz), lots of reverb!
This is "Angel" by Jimi Hendrix. Even though it is titled
"Little Wing" on the South Saturn Delta LP, it is actualy
the same chord structure that Jimi used for "Sweet Angel".
I do not want people to think that this is "Little Wing",
and that"s why I titled this "Angel". Jimi and Mitch used
this song as a routine jam before recording sessions, and
it is a great song for anyone to warm up to, and a fun song
to jam with."
Keress rá Guitar Slimre!!
Ô volt a saját korának Hendrix-e! Érdemes meghallgatni. Sokan (Jimi, SRV,Clapton) játszottak tôle dalokat. Ô már akkor torzított, és olyan színpadi show-t csinált, mint utána évekig senki..
És a magát a torzitást ő találta ki? mer ugye ez a "túltekerte a marcikat cimü sztori",hogy ekkor találta ki a torzitást és,hogy ő alkalmazta először! legalábbis ezt hallotam pár embertől! de ezt már jobban eltom képzelni..bár kitudja..
Nem Hendrix találta ki, ez egy tévhit, Zappáéknál ismerkedett meg vele egy próbájukon, ők már korábban is hápogtattak... Egyébként nagyon nem kellett kitalálni, ha a strat tone potiját fel-le csavargatod, miközben szól a hang, eléggé hasonlít a wah-hoz.
Van egy történet, Hendrix mászkált valahol a nagyváros sűrűjében egy cimborájával. Egyszer csak befordult egy kamion irtózatos nagy zajjal az utcába, és Jimi elkezdett szaladni, mint egy eszeveszett. A haverja nem tudta mire vélni, csak ott állt megkövülte. Majd elindult visszafele, egyenesen Jimi lakásához. Mire megérkezett, Hendrix éppen a gitárjából próbálta előcsikarni a kamion eszeveszett zajait. Gondolom nem kevés sikerrel, mivel a Marshall-nak két állapotát ismerte csak: a kikapcsoltat és a full kitekertet...
ÚÚÚ, már mióta akarom megkérdezni! Valaki tudja, h hogyan született a wah hangzás??? Azt tudom, h Hendrix találta ki, de hogy hogyan, miként jött rá, azt nem... Szóval?
Eléggé szeretett kísérletezni az elektronikával, mármint volt ugye Eddie Kramer(?) aki az effektjeit, erôsítôit módosítgatta, tervezte. Szerintem kihasználná a számítógép adta lehetôségeket...
Szerintem el sem lehet képzelni, milyen lenne ma. Olyan szuperszónikus gitárnyűvés lenne, amitől a Lánchíd oroszlánjai egymásnak ugranának. Szerintem manapság Josh Homme-al nyomná, meg Mark Lanegannel. Stonerrock extavaganza.
Nekem az a legnagyobb kérdésem vele kapcsolatban (hallgatva a legutolsó munkáit, koncerteit), hogy vajon merre fejlôdött volna tovább? Mi történt volna, ha nem hal meg?
Miles Davissel terveztek együtt dolgozni. Blues-Rock-Jazz-Rap? Azt nem hinném, hogy a metál tetszene neki, ô annál többet, komolyabbat akart (elnézést a m?faj kedvelôitôl...)
Milyen zenét játszhatna vajon most? Vajon egy kicsit más zenék mennének az MTV-n?
S.R.V. szerintem azért elég jól túrta a stratót... De az a Malmsteen gyerek, hát... nekem nem tetszik, arcoskodó hülyegyerek. Nagy a pofája, én ráadásul találkoztam is vele.
Hendrixről nekem mindig ugyanaz jut eszembe,... hogy elég volt neki 3 év és átformálta a zenét a világ majdnem minden pontján. Félelmetes egyéniség volt. Nekem Ő az első ember aki nem zenélt a gitárján hanem játszott.
Van nekem egy little wing nevü felvételem,de a megszokott little wingre egyáltalán nem hasonlít! de az is valami iszonyat jó annyi energia van benne,hogy eszméletlen! valami impro szerüség lehetett vagy nem is tudom,de áhh! imádom!:D
A Doors, és a Led Zep is sok mással együtt persze jelentôs... A korai Santana...
De mégsem akkora hatásúak, legalábbis nekem. Ha Doors, akkor nekem a Soft Parade, ami szintén 69-es, tehát késôi. Furcsa, hogy mennyire elüt a többi lemezüktôl...
Még jó, hogy egy ilyen zenész kapcsán mindenki egy irányba húzza a hajót! Legfeljebb a nézőpontok különböznek.
A pentatonkodáshoz néhány szó: nekem nincs vele bajom, sőt, magam is főleg...De nem mindegy, azt ki hogyan csinálja. Inkább játsszon valaki szép pentatont, érzéssel, persze bluesban, minthogy 180 bpm-mel tekerje a rokkot/metált. De ez már szubjektív, csak rám érvényes kijelentés. Senki ne vegye magára! "Egy Pentatonhuszár"
Ha jól tudom Hendrix halála elött években akart zene elméletet tanulni (landmine)! Azért az nem semmi.
"Élete utolsó szakaszában, egy NSZK-beli koncerten az első részben zavarodottan, összevissza játszott, majd a színfalak mögött beadva magának akellő adagot, visszatért és a régi Jimi virtuozitásával nyűgözte le közönségét."
Ez a lényeg, a kísérletezés!
Nem csak hangzásban, hanem a számok szerkezetében, hangulatában, mondanivalójában is!
Sok varázslatos pillanatot hozott létre na...
És érdekes a párhuzam a rengeteg fiatalon elhunyt zenésszel, akik nagyot alkottak.
Pl. a másik nagy kedvencem ilyen tekintetben Bon Scott, és a régi-régi ACDC.
Homlokegyenest más mint a mai zenéik. Eszméletlen szövegek, dinamika, energia...
Ajánlom azt is mindenkinek... 74-tôl 78-ig.
Nekem az a Marcsi sound még jobban tetszik...
Jimi még mai szemmel nézve is kiemelkedő képességű, mert nem csak technikás, hanem a hangzásvilággal is folyton kísérletezgetett. Neki - akkor, amikor "She loves you..." ment főleg - nem volt elég a marci stack kitekerve, betorzulva, neki még kellett valami, egy fuzz, wah, oktáver, hogy máshogy szóljon, hogy visítson-nyávogjon.
Ma már sokan eljátszák a számait, nem is rosszul, de egyrészt ezen látszik a halhatatlansága, másrészt természetesen azt is látni kell, hogy akkoriban ez a hangzás sokkolt! Láttatok már ti is olyan koncertjét, ahol a töbeg 2/3-a csak néz, mert fel sem tudja fogni, mi szól. Pedig csak egy csoffadt strato...
Kár érte, öt évnél többet érdemelt volna a csúcson, de talán pont így maradt hős. R.I.P Jimi!
A "Best Of" válogatásokon, mindig ugyanaz a 15-20 száma van, pedig tényleg vannak SOKKAL jobb számai, mint amiket mindenki ismer.
Nagy kedvencem pl. a "My Friend", és a "Belly Button Window".
Zseniális. Hendrixnek nem csak a szólóira érdemes figyleni, amik néha tényleg pentaton-sémákból állnak (a kevés üdítő kivételek egyike pl. a "The Wind Cries Mary" szólója), hanem a ritmuskíséreteire is.
Olyan dolgokat mível, hogy csak na.
Závody "Zacskó" Jancsi bácsi rengeteget tanult belőle, a Piramisos évei alatt szerette is használni azt a fajta ritmusjátékot.
Hendrix mindig is megfoghatatlan lesz, felületes hallgatók észre sem veszik, miről is szól a zenéje. Én is csak a 20-as éveim vége felé kezdtem megérteni, pedig akkor már sok számát játszottam mindenféle zenekaraimmal.
Aztán rájöttem, hogy azt a fílinget nem lehet megfogni...
Hiába játszik Hnedrixet sok zseniális arc (S.R.V., Malmsteen, Clapton, Eric Johnson), mindegyikük kezében máshogy szólal meg.
Uff.
Én beszéltem.
"Stay Free!"
Igen, így van..
Fôlag akkor igazán korrekt a dolog, ha mellette meghallgatod az ô kortársai munkásságát.
65-tôl 70-ig... OK, voltak jó zenék, és kezdett kialakulni a "fehér blues", de azért az mennyire erôtlen volt Jimi-hez képest?
Ami nekem a leginkább tetszik, az nem is a koncert anyagok (persze van jó pár felejthetetlen), hanem a stúdióalbumok, és az otthoni "örömzene". Fôleg a pályafutása végefelé. Akkoriban nem is nagyon adott bele mindent a koncertekbe. Volt néhány pillanat, amikor látszott, hogy elkapta a dolog, de szegény elég fáradtan nyomta sokszor... Volt olyan, hogy pár óra telt el a koncertek között éjjel, egyik helyen abbahagyta, másikra meg beesett a repülôút után. Gondolom hajszolták is ezerrel, amíg ment a szekér.
Mai szemmel is király!!! Csak nem a Greatest Hits-eket kell hallgatni... Nemrég került a kezembe egy album ahol számomra eddig ismeretlen számokat játszott (nem vagyok megszállott Hendrix rajongó, szóval lehet, hogy ti a számomra még nem ismert számokat már rég hallgatjátok...)és az gyakja az összes mostani ehhez hasonló (bár szerintem megközelíthetelen) gitárost.
Nem akarok túl patetikus lenni, de Ő találta ki a rockgitározást.Az pedig egyértelmű, hogy a saját korához kell mérni.Szerintem a legnagyobb hatású gitáros egyénisége volt a rockzenének.Kb. mint a jazzben Wes Montgomery és Joe Pass együtt.Némi kis túlzással.Szerintem.
Az a jó benne, hogy annyira időtlenek a felvételei, hogy soha nem figyelem, hogy milyen technikai minőségűek a nóták, annyira magával ragad a számokból áradó zeneiség.
Nem tudás, hanem ösztön. Kottát sem olvasott, ha jól tudom.
És ez a különbség. A mai "technikás" fiatalok, akiket a Youtube-on is láthattok,
totál érzelemmentesen nyomják. Technika van, érzelem nincs. Lehet választani...
Én pl. még soha nem játszottam két ugyanolyan szólót, és mindig mások a számok is.
Szerintem ez a zene lényege.
És Londonban felfigyelt rá Clapton bá... Jó, de nekem innen számitódik az igazi munkássága! Én is tudom, hogy azelött BeeBop zenében ritmusozott, meg utazott... De azért az igazi pályálya Londonban kezdödött!
Ebben tévedsz:
"A részben indián származású néger muzsikus már 63-tól kíséri az akkori csillagok, szólisták előadásait. B.B. King, Little Richard, Wilson Pickett mellett, és az Isley Brothers zenekarában is ott találjuk, és amikor Jimmy James művésznéven Curtis Knight énekét kiséri, new York művésznegyedében, a Wha nevű lokálban felfigyel játékára Chas Chandler, az Animals basszusgitárosa, aki ez idő tájt menedzser. "
Végre Jimi topic!!
Kíváncsi vagyok, ki szereti manapság, és hányan értékelik a munkásságát.
Nekem rengeteg anyagom van tôle, köztük ritkaságok is, kalóz felvételek...
2006-09-25 11:21 |
#3
Igazságod vagyon! Javítottam. Bocs, még korán van...
Szerintem manapság Josh Homme-al nyomná, meg Mark Lanegannel. Stonerrock extavaganza. 
