Most írt a lánya. Megkapta a covid oltást, utána rosszul lett, hirtelen tüdőembólia. Pedig mennyire várta, hogy megkapja, és unokázhasson. És, hogy mondta, mennyire biztonságos.
Imádtam a szövegeit, a zeneket, stìlusát. Felutaztam Pestre (200km) csak miattuk, egy 1 orás koncertre, hazafele csöveztem a vonatért. Egyszerűen nem hiszem el, fáj a szívem Fantasztikus zenész volt :(
Megittam, meghallgattam jo pár zenét a tisztelrtére, a magyar fiatal metál, zenei irányzat egyik ikonikus alakja távozott. Nyigodj békében, a zenéid kísérnek minket egy életen át
Érdekes, úgy látszik szeretett hazánkba látogatni, ahogy láttam, gyakran járt nálunk...ennek ellenére mégis halogattam, tavalyelőtt a váci koncertet is kihagytam, belátom, kár volt. Még a Blackfoot-ban is játszott...
Isten nyugosztalja!
Meghalt Spencer Davis brit zenész. A hatvanas évek egyik legnépszerűbb beatzenekara, a Spencer Davis Group vezetője, gitárosa, énekese kedden, 81 éves korában halt meg egy kaliforniai kórházban, ahová tüdőgyulladással került. R.I.P.
Hát, ez ...döbbenetes.....
Pont valamelyik héten olvastam, hogy a tapping-et ki találta fel, vagyis, ugye a köztudatba a Mester hozta jobban. Állítólag, George Lynch szerint a veterán Harvey Mandel-től (izgi lemezei vannak) lesték a dolgokat.
Isten nyugosztalja!
Ez azért bonyolult, mert ez nemcsak a doki döntése, hanem a betegé is. Ha teszem azt van 0,0001% esélyem a gyógyulásra, a maradék meg fájdalmas és lassú haláltusára, akkor azért hadd legyen már döntési lehetőségem a saját életemmel kapcsolatban. De persze a gond ott kezdődik, amikor nem ennyire egyértelmű a helyzet vagy a pácienst nem lehet megkérdezni, mert nincs öntudatánál.
Egészen más szempontból meg milyen alapon várnám el egy orvostól, aki az élet védelmére esküdött fel (de egyébként bármilyen átlagembertől), hogy segédkezzen aktívan egy élet elvételében? Ez neki is hatalmas lelki teher, amit nem várhatok el, hogy hordozzon.
Bonyolult. nagyon ritkán a legreménytelenebb állapotból is van megmagyarázhatatlan gyógyulás, ezért az orvosi eskű arra kötelezi a dokikat, hogy tartsák életben a beteget, amíg lehet.
( Olyan sejtésem van, hogy tapasztalt, öreg, bölcs dokik azért pontosan tudják, hogy kinek milyen mennyiségű morfiumot adnak, nem biztos, hogy tudatosan el akarják húzni egy menthetetlenül szenvedő haláltusáját. )
Valamint hozzátenném, hogy nem tudom, hogy a gyakorlat mi. Mármint ugye a kezelésed megszüntetését kérni neked kell, de pl. mi van, ha teljesen magatehetetlen vagy, netán kómában fekszel? A család mit kérhet és mit nem? Illetve a megengedettektől a kórházak méltányossági alapon vagy akár teljesen illegálisan is hogyan térnek el, ha egyáltalán?
Nagyon nehéz kérdés, én remélem, hogy sosem kerülök olyan helyzetbe, hogy ezzel foglalkoznom kelljen. A saját életemmel kapcsolatban most, 42 évesen azt gondolom, hogy a lehetőségek keretein belül szeretném én eldönteni, hogy mikor érjen véget, pont azért, hogy a családomat megkíméljem ettől a problémától. De abban is biztos vagyok, hogy amint közelebb leszek a végéhez, akkor már másképp fogom látni a dolgokat. A kérdés csak az, mennyire?
Van a passzív eutanázia meg az aktív. A passzív az, amikor nem kezelik, és meghal. Ez ugye kevésbé vonzó, mert adott esetben hosszadalmas és fájdalmas is lehet. Persze bármikor elmehetsz saját felelősségre a kórházból és felakaszthatod magad - elviekben. A gyakorlatban ez sok végstádiumú betegnél vagy öreg embernél már nem működik, mert ugye felkelni sem tudnak az ágyból egyedül.
Az aktív eutanázia az, amikor az orvos segít meghalni, végső soron ő adja be a halálos adag mérget.
És van határeset is (miért ne lenne), amit Greg is mondott, amikor az orvos a kezedbe nyomja a mérget, és te döntöd el, mikor veszed be.
Magyarországon tudtommal se az aktív, se a "félaktív" megoldás nem engedélyezett, azaz az orvos semmilyen módon aktívan nem segédkezhet az élet elvételében. A passzív megoldás nyitott, bármikor kérheted a kezelésed megszüntetését és saját felelősségre elmehetsz a kórházból. Illetve az öngyilkosság sem bűncselekmény (nonszensz is volna, egy halott embert ugye elég nehéz megbüntetni...)
Ezt o donti el asszem. Ha kepes arra, hogy ezt kerje akkor tudatanal van meg tisztaban van azzal, hogy neki ez igy jobb. Meg ha tud errol a lehetosegrol persze.
Olvastam egy ilyen gyogyithatatlan tumorral kuzdo norol, aki meg mielott a tumor total kiutotte volna, kerte ezt a dolgot aztan kapott egy gyogyszert meg volt egy datum kijelolve aztan ennyi.
De csaladtagok nem donthetik el, hogy ehh, szarul nez ki ez a Gazsi, csak kapkodja a levegot, latom a szemen, biztos meg akar halni, basszuk agyon a lapattal.
Ezt most nem látom tisztán, hogy Magyarországon van-e. Egyébként meleg pite, mert egy magán kívül, félhülyén fekvő embernél elég nehéz eldönteni, hogy nagyon akarja-e, vagy nagyon nem akarja.
Nem szívesen offolok itt, de miután mostanában pont egy 94 éves, magatehetetlen, várhatóan nem túl hosszú életű hölgyet ápolunk a lakásunkban, óhatatlanul az jutott eszembe, hogy ha nekem választanom lehetne, akkor inkább azt választanám, hogy valamelyik fiam egy ütéssel küldjön át a másvilágra a többéves, ágyhoz kötött haldoklás helyett.
Pontosan, ez az állapot mindenkit tönkretesz, aki benne él. Aztán előbb-utóbb jön a tragédia.
Talán csak a kényszerkezeltetés marad mint megoldás, ha felvállalják a hozzátartozók meg az érintett is.
A helyzetet súlyosbítja, hogy azt is naponta végig kell nézni szegény szülőknek, hogy akibe annyi törődést, időt, pénzt belefektetett az ember, az egy totális zsákutca.
Ismertem egy nyugdíjas házaspárt, akiket hasonlóképp terrorizált a súlyosan alkoholista gyerekük (akit az asszonyka vitt a házasságba özvegyként). Gyakorlatilag állandó félelemben éltek tőle egy kis panel lakásban, a mostohaapját rendszeresen verte. Közben persze elvárta hogy eltartsák, mert az iváson kívül gyakorlatilag semmit nem csinált.
Szóval ez egy borzasztó helyzet sajnos.
Nem tudom mi lett aztán a történet vége, mert elkerültek a látókörből - remélhetőleg a csávót előbb vitte el a májzsugor, mint hogy agyonverje a szüleit...
