Volt egy ido, amikor a boltokban ez volt "AZ" elektromos gitar. Mas tipusu hangszert kizarolag hasznaltan, hangszerbizomanyiban lehetett kapni, vagy kulfoldrol hozni.
Nekem az elso egy Orfeus bolgar elekrtomos gitar volt (tremoloval!!!) 2000 forintert vettem 1986 ban. Utana egy evre ra jott egy Onyx tipusu piros Cseh Les Paul fazonu gitar, az mar nem volt olyan rossz. Azzal jatszottam egeszen 1989 ig, mig az Aria Diamonds gitaromat meg nem vettem. Azt a mai napig hasznalom, igaz hogy kozben egyszer dimarzio, es utana meg Gibson Classic 57 pickupok kerultek bele.
Na ezeknek szerintem egész tűrhető nyaka volt. Egyik haverom be is újított egy ilyet, kipofozta egy kicsit, és vígan használja. Mondjuk attól a húrlábtól ma is kiver a víz. Nem lehetet lefogni a húrt:)
Vaze-82-ben eccerre kaptam 6 hónapi ösztöndíjat...12 ruppót!A kanizsai hanxerbótban akkor ennyi volt egy japán Strato!!!Én barom nem vettem meg!!!3-4000 -ért adták a cseh meg bolgár gitárokat....Ha tudtam vóna....
Nme hinném, h ez tudatos választás volt...Lennon nem volt nagy gitárgyűjtő, Harrison inkább. Az mondjuk érdekes, h Les Paulja csak Harrisonnak volt, az is a vége felé. És azt is Claptontól kapta...
A múltkor jutott eszembe, amikor a Gibson topikban ment a szokásos "sportgitár vs LP kapanyél" flame, hogy az 1969-es Höfnerem tulajdonképpen színtiszta sportgitár volt. Nagyon könnyű, vékony nyakú, tényleg kényelmes. Meg is értem, hogy az egész napos zenéléshez ezeket választották.
Én nem láttam...az első balkezes elektromost, amit láttam, meg is vettem: egy Hohner St.Special, strato-kópia. Mai napig megvan, a hangszedői most a squieremben lapulnak. De majd szerzek a sq-ba vmi fendert(tex-mex-et), és akkor visszakerül a helyére...érdekes lapos nyaka van, tök fura a Tele után kézbe venni...
Kb. én is 12 voltam,amikor a Beatles hatására gitárt(jobbkezeset)fogtam a kezembe...:D
Nyugodtan offoljatok(bár ez nem is off, mert kortárs gitárokról van szó), legalább fent van a topicunk...:DDDD
Én 86-ban vettem azt a gitárt, amit ma is használok. De az már a végkifejlet volt.
Jó pár évvel előtte, volt két srác a környékünkön, akik a parkban folyton gitároztak. Persze Beatles nótákat. Minden kibaszott csaj beléjük volt szerelmes. No, mondom ennek a fele sem répa, én is gitározni akarok. Mutattak is pár akkordot, de mire nagynehezen felfogtam, miről van szó, addigra az egész környék tudott gitározni. Még a csajok is. Úgyhogy a sekélyes tudományommal semmire sem mentem a nőknél. De ahogy egy bakter barátom szokta mondani: amelyik vonat késik, az még jöhet, mára már csak én játszom a galeriből. És én még meg is élek belőle. És mára azoknak a csajoknak már akkora fenekük van, mint egy Malév koffer.
Vagyis kész szerncse, hogy ilyen későn érő tipus voltam. Most lenne egy nagyseggű feleségem.
86-ban a második fizetésemből vettem a Höfneremet. Épp a múlt héten beszéltük egy barátommal, hogy milyen jó lenne azt megtalálni és visszaszerezni.
(Az első ötösömet meg pont aznap kaptam a gitáriskolában, amikor a Hotel Menthol megjelent.)
en Hungarias voltam, volt egy gitarom veletlenul, de nem ertdekelt. 15 evesen a kozepiskolaba egy osztalytarsam rabeszelt, hogy vigyem el az osztalykirandulasra, es ott mutatta nekem az 8 day of week cimu dal akkordjait, es igy lettem gitaros 1986 ban. (illetve igy indultam el, mert meg most sem vagyok gitaros)
Igaz! Bocs a Beatles-esektől!
Mentségemre legyen mondva, hogy tőlük kaptam kedvet ehhez az egészhez, annak ellenére, hogy már nem is léteztek, amikor én még nem is léteztem. (mint zenész)
De egy poénnal búcsúzom:
A 12 éves fiam egyszer elém állt és azt kérdezte tőlem: Apa te ismersz olyan zenekart, hogy Beatles? Mert ha nem, keress rá a youtube-on! Beszarás, hogy milyen jó!!!
Az azért tudott valamit? Egyszer már, a franc tudja milyen nótát kellett feljátszanom, és már mindent behoztam a konyháról. Mosogató szivacsot, konyharuhát, viledát, papírzsbkendőt, hajgumit, csak hogy egy normális muted gitárhangot kapjak. Na nosztalgiáztam is a tompító filc után. :)))
Nem, de valahogy nem sajnálom. Volt viszont egy ládagyári "jazzgitárom", egy hosszú utazáshoz vettem, mert szétszedve belefért a hátizsákba.
Ha van egy kis stílusérzékük, akkor Móni típusú furulyát vagy szaxit is készítettek volna.
Te nem is játszottál a magyar gyártmányú Móni gitárokon. A gitár úgy ahogy volt szar volt, de a márkanevet semmi nem múlja felül.
Móni szóló
és
Móni bassz
Az enyémnek Gracioso volt a neve ( de nem pont olyan, mint amilyet most mutogatnak a csehek ezen a néven), viszont pont ugyanolyan sz@r nyaka volt, mint a tele-kopinak - az volt egy darabig a másik gitárosnak. Lehetett kapni valami jazz-gitár fazont is, annak jobb nyaka volt. (ezek olyan 2-4 ezer ft-ba kerültek, a drága Fenderek, Framous-ok azt hiszem kb. 20-asba)
Végül is mindenkinek van kedvence, bálványa, hőse, még a nagyoknak is. SRV nem titkoltan Hedrixet utánozta - fordított tremoló, kalap, sál -, Mark Knopfler olyan piros Stratra vágyott, amilyen Hank Marvinnak volt. Csak a nagyok túllépnek ezen, legfeljebb marad egy kis inspiráció.
Na várjunk csak! A Jolana Rubin-nak például kifejezetten jó nyaka volt. A Galaxinak, meg a telekaszer kopinak (elfelejtettem, mi volt a márkaneve) már tök szar. De volt még egy nagyon jó Jolana. Tremolókaros volt, és sok szirszar billenőkapcsoló volt rajta. Talán még muted filc is!!! (úristen, hogy mik voltak) A tremolókar egy formatervezett lap volt, nem kör keresztmetszet, mint a maiak. Volt egy bonbon, aminek egy ilyen gitár volt a fedlapján.
Nyugdíjas vénfrancok! Jöhet a megfejtés! :)
Én sem látom a képeket.
A "gagyi (inkább: olcsó) gitár" témával kapcsolatban meg azt vettem észre, hogy egy drágább hangszeren könnyebb játszani (volt Stagg, Epiphone, van Fender, Gibson) - két kitétellel: 1.,az igazán jó gitárosok majdnem mindenen bazi jók 2.,úgy tűnik, annyival nem jobbak a drága hangszerek, mint amennyivel többe kerülnek.(nekem pl.40! évvel ezelőtt volt Jolanám: 3 pick up-os, gerjedt mint a nyavala, a nyaka olyan volt mint a kapanyél mégis jobban tudtam játszani rajta mint most a drága cuccokon - igaz, hogy sokkal több időm volt gyakorolni). A mostani olcsó cuccok biztosan sokkal jobbak mint egy Jolana!
Csak azért írtam, mert vannak, akik még hendriksz hamutartóját és a taknyos zsebkendőjét is le akarják utánozni, mert azt hiszik, hogy akkor majd őbeléjük költözik a nagy manitu, és egyszerre minden megoldódik. Pedig dehogy. Ha hendriksz vagy herizon utánozta volna elviszt, mint ahogy akkoriban sokan tették, most még egy topik se lenne róluk, mint, ahogy nics is. Hehe, úgy kell nekik.
Íjjj, akkor én vagyok az új George Harrison, mert most egy pont 35 000-ért vett gitáron nyomom és egyre inkább minimalista leszek.
Ehh, bár ezen múlna... De az olcsó gitárok néha tényleg meglepően jók.
A gagyi gitárok nem feltétlenül rosszak, lényeg, hogy gagyi áron kell őket megvenni.
George, meg nem ezért játszott úgy, ahogy, mert tököm tudja milyen gitárja volt, hanem mert elég jól tudott gitározni. Ha ma kezdené, bizonyára egy 35000 Ft-os kínai gitárja lenne, és gyűjtene egy 45000Ft-osra. És közben játszana szépen, miközben a zsűri azon törné a fejét, hogy milyen kábelt, milyen kütyüt, milyen húrt használ.
Pedig ez mind lényegtelen.
Vákicsit.
Azt hiszem, négyféle Rickenbacker híres a Beatles által:
- 325, hathúros, Lennonnak volt kettő is, az elsőt még Hamburgban vette. Ilyesmi volt, nem véletlen, hogy Lennonnal hirdetik:
- 325/12, 12 húros. Egyedi darab, Johnnak készítették, mintha ebből is lenne reissue.
- 360/12, 12 húros, George-nak volt belőle kettő, mindkettőt ajándékba kapta, ebből az első gyári száma 002, csak egy eltérő prototípus előzi meg. A Rickenbacker szerint ez egyben a világon az első 12 húros villanygitár is volt. Még a Cloud Nine-on is használta. Efféle:
- 4001, basszsugitár, ez is ajándék volt, szintén sokat látott gitár:
Az érdi valami más akar lenni, de egyikre sem hasonlít.
Az biztos, hogy ha egyszer gitárt veszek, lehetőleg innen fogok (vagy legalábbis felkérek valakit szakérteni), mert egyre jobban néznek ki a gagyik, és jó sokat lehet bukni.
De most meg van már 360-as (évjárat:2007) 2400-ért, ugyanakkor feltünt egy 330-as típus is: úgy látom, mégis az hasonlít jobban az érdi-hez. Különben a 60"-as években a másik (Molnár-Omega)George is olyanon játszott, 6 húroson.
A feltett képhez viszonyítva tényleg csak olyan "madártávlati" hasonlóság látszik. Azért kérdeztem, hogy szólógitárból is van-e többféle, vagy csak ez a kis szépség, ami itt topicban látható? Meg tudtad tekinteni az inkriminált példányt is?
E, a legnagyobb boltok se tartanak Rickenbackert, érdekes...
Ebayen volt egy 25 éves példány valami 1760 dollárért, meg egy pár éves 2600-ért. Mármint 325C58.
Nem tudom, még nem volt a kezemben, de az nem Rickenbacker, csak elnagyolt másolat, szóval ahhoz nagyon jó hangszernek kéne lennie, hogy elgondolkodjam a vételén.
Meg is nézem, mennyibe kerül az eredeti.
Látam koreai Rickenbakert - 79.900-ra leárazva - egy kiss házban (Érden)lévő hangszerbolt honlapján( de az csak 2 pick upos, és olyan mintha egy fél f-hole is volna rajta). Ilyen eredetiben létezhet egyáltalán, vagy tök gagyi? (na jó:)
Á, életben hagyunk, ez nagyobb büntetés...DDDD
Lennon azért igen jó rákkendroll énekes volt, elég jellegzetes hanggal(hallgasd meg a Twist and shout-ot, sztem sok mai énekes örülne, ha így tudna énekelni); és igen komoly zenei fejlődésen ment keresztül, mint dalszerző...
De sztem ezt Te is tudod...:)
Lennonnak azért nagyságrendekkel komolyabb hangja volt, és azt hiszem, ezt bátran kijenethetjük, anélkül is, udvariaskodnánk a topik címének, és látogatóinak.
Meg valahogy olyan "nonkomformista feeling" vette körül - akkor ez a polgári-szerű életmóddal való szembefordulás divatos volt (főleg persze a demokratikus országokban - nekünk csak zavaros fogalmaink voltak a polgárságról: lehet, hogy itt ez még ma is így van)
Ezt akkor már így már értem. Azonban láttam egy klippet, ahol Tom Peety, Bob Dylan, George és még egy szakállas ember nagyon komolyan (=bazi jól) muzsikáltak - ha jól emlékszem éppen Traveling Wilburys néven: azok akkor kik?
Igen, tulajdon név, hiszen a borító szerint mindannyian testvárek:
Lucky Wilburys
Otis Wilburys
Charlie T. Jnr. Wilburys
Nelson Wilburys
Lefty Wilburys
(na jó:
) 
