Talán itt a leginkább ontopik,ilyen zenét nem játszik valaki itthon? Hetek óta megy ez a dal a fejemben,nagyon tetszik a hangszerelés,és meghallgatnék élőben ilyesmi zenéket,csak nem tudom,hogy hol lehetne,és kik játszanak egyáltalán ilyen igényesen összerakott muzsikát.
Azaz A (szovjet) dobozgitárba szerelt keletnémet hangszedővel csatlakoztam a Tesla lemezjátszóba A szomszédok meg kérdezték anyámtól, hogy "hegedülni tanul a fiú?" Hogy ontopik legyek, a Rock around the clock szólóját tanultam meg gyakoroltam, lehet, hogy még most is el tudnám játszani egy részét. Más szólót nem biztos...
Ott voltam azon a koncerten. Meggyőződésem, hogy a közönség nem volt felkészülve arra, hogy Magyarországon ilyen színvonalat is lehet hallani, egyszerűen nem tudták beemelni, amit hallottak. Ha ugyanez a buli Bécsben van, és egy külföldi zenekar játszott volna mindent ugyanúgy, akkor úgy jöttek volna haza a fanok, hogy "ááá, csak a külföld az igazi, ott lehet magas színvonalat hallani..."
Meggyőződésem, hogy nívósan csinálni ezt a műfajt (mint ahogy a többit is), ha nem a közönségnek, akkor az embernek saját magának. Elhiszem, és kicsit átérzem, hogy "megkeseredtél"(vagy hogy mondjam), én is belekeseredtem a metálba meg a rokkba hasonló okokból. Változtatni a helyzeten úgysem lehet, a fiatalok már csak azért sem fogják elfogadni a tapasztaltabb, évtizedek óta tevékenykedők észrevételeit, kritikáit, ha belül nincs meg bennük az alapvető igényesség a munkájuk iránt. Fennakadnak a beképzeltnek, arrogánsnak, vagy bárminek vélt stílus miatt, és onnantól maga a mondanivaló nem is érdekli őket, ahelyett hogy örülnének annak, hogy világhírű, és világklasszis zenészek egyáltalán szóba állnak velük a zenélésről. A tapasztaltabb formák meg vagy abbahagyják, vagy el sem kezdik a stílust a körülmények miatt. Én már a '80-as évek végén is koncertezgettem (nyilván más stílusban), láttam már egyet s mást, de Tom Alien levelei meg hozzászólásai ki vannak nyomtatva otthon, annyit lehet okulni belőlük. Oszt még zenekarban sem játszom, csak otthon gyakorlok.
(A Pete Gorilla Band koncerttel kapcsolatban annyi beszólást engedj meg, hogy szerintem hiba volt ülve játszanotok azon a lapos kis színpadon. /kivéve persze Tubust/ Nekem is nagyon furcsa volt, pedig első pillanattól vágtam, hogy inkább ülve precízen, mint állva néhány hibával)
Mit jolanázol???? Az maga volt a mennyország, az álmok netovábbja:) Én egy Orfeus-on kezdtem, amin 1 centis volt a húrtávolság, és egy Akai kazettás deck felvétel bemenetébe ment a gitár, és az szólt két orion hangszórón.
Én nagyon készültem ezzel a Pete Gorilla Banddel, 8 körös szólók, rengeteg gyakorlás, kitaláltam, begyakoroltam, rengeteget költöttem a hangzásra, leszedtem nehéz Gatton, Harmann, Setzer témákat stb, és amikor az Amígóban játszottunk nyáron, akkor a közönség első soraiban álló, - az én távillétemben is rendszeresen ide járó és a sok zenekart hallgató - keménymag emberek ugyan azzal az arachaikus, félrészeg mosollyal nézték, kezükben az aktuális korsó sörrel, mint a korábban fellépő zenekart, akik egy hangot pengetve elintézték az összes gitárszólót, és a zene is csörömpölés volt, de persze fentrengtek a színpadon. Ott eltört bennem valami, és a mai napig itt kísért a kérdés, hogy vajon érdemes e egyáltalán magas szinte csinálni ezt? Vagy a sok rossz zenekar már olyan szinten tönkretette a megítélést, hogy eltűntek az elvárások, és már minden mindegy?
"inkább játszom metált vagy rokkot, vagy bármi mást".
Biztos tudod, hogy én fertless basszusozom, mint második hangszer, mert nagyon szeretem. És pont azon gondolkodom, hogy elmegyek valami zenekarban basszusozni, nem baj ha műfajidegen, lehet blues, caribi, funky vagy akármi, kalapot veszek, szakállt ragasztok, napszemüveget teszek fel, nehogy véletlenül felismerjenek, és hátul állok a sötétben, de végre jól érzem magam, és a 10 ember aki ott van, annak tetszeni fog a zene, és jó érzéssel megyek haza.
A 198 nyilván tulzás volt, de még az 50 is sok, mert ha a tagjait veszed, akkor kb megkapot a magyarországi tábor teljes tagságának számát.
akkor még egy jolana iris,egy recsegő rft kombó meg egy amati dobcucc,plusz néhány palack nagyburgundi elvitt egy bulit...ezzel szemben ma meg műcsöcs,műszáj,tetkók,fények,koka...oszt kájsz...
Hát ennek nyilván valami sajátos keverékében van az igazság.
"hogy ez egy tök egyszerű zene, I-IV-V-I oszt' jónapot. "
Egyébként itt jön be az én történetem, mert én is ezt hittem egy ideig, és egy iskolai "rocky" zenekarban voltam ritmusgitáros, fel sem merült bennem, hogy ennél lehet többet. Lenézték a zenekart, mert a kisképzőben már jazzrock meg blues, alternatív és hasonlók mentek az iskolai zenekaroknál (Levelező Tagozat, Tereskova, ezek voltak az osztály és iskolatársaim) , és 88 ban hallottam meg a Stray Catset, a Setzert, és akkor rájöttem, hogy ez mégsem ilyen egyszerű, és ha belegebedek, akkor is megtanulom ezt, mert ezt legalább olyan nehéz játszani, mint a jazzrockot. De van aki megáll az általad írt zeneui mondantál.
Még annyit hozzátennék, hogy nagyon egyformák a hazai rockabilly zenekarok, ugyanaz a hangszerelés, ugyanaz a megszólalás, (szinte)ugyanazok a külsőségek, ráadásul a ugyanazokat dalokat játssza mindenki. Persze tudom, hogy őrizni kell a hagyományokat, meg minden, de hagyományőrzőnek elég lenne 5-8 zenekar is. Szerintem sokkal több rejlik a műfajban, mint amennyit kiaknáznak belőle, csak valamiért nem mernek jobban belenyúlni. Elég a Sixteen Chicks és a többi 15 unásig játszott dal, az a néhány ember, aki hallgatja úgyis őrjöng rá, mert haver. Felesleges kísérletezni, szépen énekelni a kántálás helyett, jobb hangszereket venni, más hangszereket is használni a Gretschen meg a bőgőn kívül, ne adj isten élvezhetővé kidolgozni a vokálokat...
Aztán azok a (zenélni vágyó)fiatalok, akik elmennek egy rockabilly koncertre vagy abban a hitben maradnak, hogy "ezt én is meg tudom csinálni egy hónap gyakorlással", vagy abban, hogy ez egy igénytelen unalmas nulla műfaj, részegen jó rá bulizni, de én villantani akarok a tudásommal, inkább játszom metált vagy rokkot, vagy bármi mást".
A 198 nem túlzó egy picit? Én úgy 50-re saccolnám a hazai színteret, persze lehet hogy tévedek
Ebben van igazság. Mármint, hogy ha nincs külsőség, akkor sokkal jobbnak kell lennie magának a zenének, hogy a nagyérdemű kapjon valami a pénzéért. De szerintem még lényegesebb- mint ahogy írtad- hogy úgy vannak vele sokan, hogy ez egy tök egyszerű zene, I-IV-V-I oszt' jónapot.
Én úgy vettem észre, hogy a rendszerváltás előtt olyan emberek álltak neki zenét csinálni, akiknek valóban volt művészi kvalitásuk.
Azután meg azok, akik így akartak "menők" lenni és sok pénzt keresni.
Persze akkor nem volt az "üzlet" ennyire benn a dolgokban.
Egyéb ként én asszem rájöttem, hogy ez miért van. Van egy nagyon fontos törés a rendszerváltás környéként. Az én generációm a nyolcvanas évek második felében kezdett zenélni, vagy a végén, és akkor nagyon rossz hangszerekhez, erősítőkhöz jutottunk hozzá, rosszul szóltak, csúnyák voltak, effekt nem volt, és külsőségekben sem lehetett extrém frizura, mint most, tetoválások, showelemek stb, amik elvitték volna a bulit, mert a társadalom sem fogadta volna be, és nem votl rá érett a világ. Muszáj volt zeneileg produkálni valamit, hogy az ember az elismerés vagy a szórakoztatás legapróbb csiráját is kivívja. Ehhez kellett zenei széleslátás, rengeteg gyakorlás, dalszerzés stb. Talán még a 90-es évek legelejére is igaz ez. Aki ezt megszokta, az ezzel a hozzáállással csinál zenét. Aki utána jött, jóval később, az megvehet bármit. Ma a legolcsóbb hangszerek és legolcsóbb erősítők is jól szólnak, van koncerhangosítás (nem pedig cseh alapcuccos buli beag énekerősítővel), és minden jól szól, a lányok extrémre sminkelve, minden megengedett, és ez átvette a hatalmat a zene felett, a zene mint az alkotás lényege háttérbe szorult. És ez a két generáció ütközik egymással, és nem tudom kiutat sajnos.
örülök,h végre ezzel a témával is foglalkoztok...tele tudnám írni a topikot az érveimmel.szerintem elég annyi,h minden szubkultúra "elferdül" magyarországon (kis ország ,mindenki ismer mindenkit!) szal ez pont olyan,mint amikor a szkineknek mesélsz a rude boys-ról.azt se tudják mi van...
ennek a műfajnak az a hátulütője, hogy elméletben viszonylag könnyen el lehet játszani, három akkordot kell verni hozzá meg megerőszakolni a nagybőgőt, és akkor az már jó. Nincs ipari sztenderd, amihez lehetne igazítani a mércét. A Gorillát igazából ez a társaság nem szereti, pont emiatt. Engem meg aztán kifejezetten nem. A 90 es évek végén, mikor a Gorilla jól ment, ezek messze elkerülték, maximum pár lézengő jött oda. Voltak punkok, alternatív zene kedvelői, underground zene kedvelői, zenei mindenevők, és nagyon hálás közönség voltak. A lent említett társaság tagjai legtöbb esetben csak elszeparáltal álltak és vágták a pofákat. Persze ennek ellenére mi bezenéltük Európát, és az életnek ezt a "szörnyű igazságtalanságát" nem tudják hova tenni.
Elfelejtik azt, hogy annak ellenére, hogy ez egy látszólag primitív zene, sajnos ezt sem lehet jól csinálni, ha az emberből hiányzik a muzikalitás. A zeneiséget, a dallamot, a lelkületet és a hangszeres tudást bizony észreveszi a közönség, és aki azzal nyigtatgatja magát, hogy ebben ez nem kell, itt nincs rá szükség, mert elég a "feeling", akkor nem érti, miért nincs 30 embernél több egyetlen koncerjén sem. Csak ezzel nagyon sokat ártanak, mert a rockabilly zene megbecsülése szenei szempontból elég alacsonyan van az ilyenek miatt. Psychobilly detto.
Amikor a Fácánék szervezték az első Gorilla koncertet a visszatelepülésem óta novemberben a Dürerben, akkor előttünk fellépett egy ilyen zenekar, és a Fácán elkeseredésében odajött hozzám, és azt mondta, hogy "látod az emberek hallgatják ezt, és azt mondják magukban, hogy: Ez a psychobilly... Nekem ez a műfaj nem tetszik".
És sajnos ebben a közegben kell megfelelni, rockabillyben is. Ott is ez a jelenség van. Nem véletlen, hogy nem játszik egyik zenekar sem Stray Catset. Azért, mert azt nem lehet elsimlizni. A Setzer szólók olyanok, mint egy József Attila vers, nem lehet körülbelül elszavalni. Lehet kicsit hozzátenni,, lehet kicsit eltérni de a kulcs az az, hogy nagyon sokat kell vele dolgozni. Ez viszint sokaknak már nem tetszik, és fel sem vállalják. Van 198 rockabilly zenekar budapesten, kb még annyi vidéken, mégis elég nagy fejfájást okozott az, hogy kit lehessen kiállítani erre a Stray Cats fesztiválra. Ha jók lennének a zenekarok, akkor örömmel lehetett volna válogatni.
"no kívülről ennyire offenzívan nem akartam leírni, de kb. ez is jön le sajnos. "
mert ez a pimasz igazság. Én 23 éve csinálom ezt a zenét, és a fiatalokat, akik közöl sokat ezután születtek, néha szembesítem ezzel, és akkor iszonyatosan megsértődnek, és nekem már állandó relülőjegyem van a melegebb éghajlatra, és nagyon utálnak engem ezért. Pedig csak az igazat mondom.
Nekem is az a kedvenc Gorilla számom, csak azért haragszom, mert azt nem én írtam, hanem az öcsém:) Aki egyébként nem sok dalt szerez, de ez az ő műve:)
Persze, hogy jó, csak ezt a szemellenzős társaság nem tudja. Én még a Halász Judit és Kaláka féle verziót ismertem a gyermekkoromból. Tőlünk egyébként ez nem áll távol, a feleségem szereti a népdalt énekelni.
Gorilla, én nem tudom h pontosan mit szeretnél elérni, de ha az dicséret, hogy egy death-metalos ronggyá hallgatja az albumotok, és minden nap felkeresi a myspace-tek, hogy meghallgathassa a Vampire strikes back című számotok, akkor érezd magad megdicsérve
no kívülről ennyire offenzívan nem akartam leírni, de kb. ez is jön le sajnos.
Az amigóba is lejártam néha, de egyrészt nem voltak jók a koncertek amiken voltam, másrészt simán elég paraszt módon kinéztek néha, hogy nem úgy öltözöm, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva- szóval enyhe ellenséges hangulatban senki nem érzi jól magát.
Lesznek igen. De nem kell velük foglalkozni. És most, hogy megy a nagy autentikus rockabilly mánia, engem úgy veszenk, mint aki a kísérletezéseivel elárulta a műfajt. Én pld feldolgoztam egy Demjén nótát, bár még nem adtam elő. Ilyet a vérjampik szájukra sem vesznek.
Tudod én nem nagyon szoktam ilyenekkel foglalkozni, de olvasva a rockinboard.com-ot, bennem is felmerült, amikor a Fácán meghívott az áprilisi bulira, hogy biztos lesznek akik élből ugranak majd arra, hogy mit keresünk ott mi, "agrármuzsikusok"...
"igen, gyakorlatilag a legzártabb zenei közösségnek tűnik. "
A rockabillyben (psychobillyben kevésbé), van egy szörnyű paradoxon: "Ez egy nagyon jó zene, csak az emberek hülyék, és nem szeretik, mert nem tudják mi a jó, de ha valaki rájön, és csatlakozni akar, akkor azt jól kinézzükinnen és menjen a búsba, mert még a végén sokan leszünk, és akkor nem mondhatjuk el, hogy csak mi tudjuk, mi a jó zene, és hígúl a társaság, nem leszünk különlegesek"
Az emberek folyton űberelik egymást, az újakat kinézik, iszonyatosan földhözragadt és sznob a társaság. A zenészek jórésze is. Én pld játszom bluest, jazzt, funkys dolgokat szórakozásból, sokat tanulok belőle. A legtöbbjüknek egyszerűen szentségtörés még az is, hogy kiejted ezeket a szavakat. A zenekarok annyira rosszak, és annyira primitíven játszanak, hogy a közönség tagjai azt mondják, hogy "ez nem nagy szám, ilyet én is tudodk", és másnap az is zenekart alapít, egy próba után kiáll, és elszáll rettenetesen. Már szinte csak zenész van. Vanakinek 5 zenekara van, és abban csörömpöl, más más hangszeren.
Iszonyatosan beképzeltek, fenn hordják az orrukat, lenézik, aki nem a fiatal kemény mag tagja, és a kritikával illeted őket, úgy esnek neked, mint egy frakashorda. És este meg mennek csörömpölni.
nem aszogatnak, csak azt mondják rá sokan, hogy ez nem "pure" psychobilly. Én már Gorilla-Billynek hívom, mert keveredik benne mindenm, hiszen én egy rockabilly gitáros vagyo,, az öcsém egy veszett psychobilly bőgős, a dobos meg egy holland/brit neorockabilly típusú dobos. Ebből van a gorilla
igen, gyakorlatilag a legzártabb zenei közösségnek tűnik.
Nem túl jó hír a nonkonformista rókabili zenészeknek:D
De azért te vagy itthon a műfaj "keresztapja", tényleg azért baszogatnak, hogy nem trú dolog effektet/szintit/estébé. használni?
nem a francot. Ezért próbálok kitörtni belőle. Már a psychobilly stílusnév helyett is újat szeretnék magunknak. Én minden szarral próbálkozom, mindenféle zenei elemekkel, mondanivalókkal, külsőségekben is próbálok szélesebb tömegeket megérinteni. Sokan azért nem szeretnek minket, mert csinálunk olyanokat, ami úgymond "nem fér bele". pld alkalmazok szintit meg hangeffekteket a lemezeken stb.
ez a TV felvétel még az első magyar demóra készült. Aztán lett rá angol szöveg a német lemezekre, de koncerten az utolsó verszakot magyarul szoktuk nyomni.
"A majmokat az emberhez való fiziológiai és biológiai hasonlóságuk keverte bajba. Egy gorilla az ember számára egyértelmű, érthető, olykor megrázó módon képes hangulatváltozásait közvetíteni mozdulataival, mimikájával, hangjával. Akik ilyen állatokkal együtt éltek, rövid idő alatt mint teljes jogú személyeknek fogadták el őket."
nem a punk zenével van bajom, hanem azokkal a bakancsba zárt kötekedő balfasz nyomorékokkal, akik az aluljárókban a saját hányásukban fetrengve tarhálnak. Azokkal van bajom.
tényleg, mit lehet csinálni mozgás szintjén egy ilyen pszichó zenén? én legszívesebben ugrálnék hedbengelnék meg idegbetegségeket csinálnék, de gondolom ilyesmin ez nem szokás xD
ez egy les paul mary ford nota, igazi klasszikus. Jeff Becknek van egy nem egyszerü rockabilly lemeze, ahol mindenkit megszégyenítű módon nyomja a rockabillyt.
...azoknak akik szeretik ezt a stílust, bulizni akarnak és nem nézik a koncert ajánló topikot:
2010. január 15-én, pénteken a téli álmából egyenesen a Delirium Pubba (VII. ker. Kertész utca 33. - a Kertész és a Dob utca sarka) tér vissza hozzánk a THE SILVER SHINE, aki az elmúlt hónapokban a következő nagylemezére öszpontosította minden energiáját. Így nem meglepő, ha néhány új szám is terítékre kerül majd. Vendégük lesz az első és egyetlen szlovák rockabilly/psychobilly banda, a DEVIL STREET 13. Őrült, pörgős feldolgozások az 50-es évekből és pár saját telitalálat, amit biztos, hogy nem fogsz elfelejteni! Az estét az epöli mezőgazdász pánkok, a THE VAPORIZERS fogják nyitni és remélhetőleg a színpadi kellékek közé fog tartozni egy permetező is! A belépő: 800 Ft, amiből 500 Ft lefogyasztható!!!!!
Minden bulizni, táncolni, pogózni, wreckingelni vágyót szerettetel várunk!
A (szovjet) dobozgitárba szerelt keletnémet hangszedővel csatlakoztam a Tesla lemezjátszóba
Tengermély tiszteletem! : )
Nekem félig angolul van meg.
