Van egy (számomra) kellemetlen mellékíze ami egyben a fő íze is. :) Pár napja másodikként véletlenül egy ilyent bontottam fel, (buli maradék) pár korty után gyanakodni kezdtem, hogy az előbb nem ilyen volt. Miután megnéztem a dobozt rájöttem miért. Ment a lefolyóba. Persze ettől más szeretheti. :)
Egy kicsit másabbak azért.
Nekem ez az Elektra volt a szívem csücske sokáig. '83-ban vetten, kis bütykölés és egy előerősítő beszerelése után még pedál, nem is voltak akkor pedálok, szóval a művházi Wermona erősítőbe dugva is jól szólt, meg otthon a Videoton rádió lemezjátszó bemenetén is élveztem. Ha meg valamelyik nagy banda előzenekara voltunk, hát el voltam ájulva tőle. Jó kis megbítható igásló volt. Nem hangolódott, az oktávot is be lehetett állítani és a nyaka sem hintázott.
Ne csak a Jolánkákról beszéljünk már, hanem a Musimákról is. Nekem nincsenek olyan rossz emlékeim róluk. Jó kis vaskos hangú gitár volt a deLuxe-om. Vastag, de keskeny nyakkal, normális húrlábbal, P90 szerű hangszedőkkel és a nyolcvanas évek elején kapható Shadow húrokkal nekem tökéletes volt.
Találtam is hangmintát, ilyesmit úgyse szoktatok hallgatni. Valami minimál tranyós, lehet, hogy házi gyártmányú cuccon szól.
https://www.youtube.com/watch?v=V0na7w2XITw
https://www.youtube.com/watch?v=URAignerxKI
Nekem stratnál egyébként 19-22, versenygitárnál 18-20 ami bejön, utóbbi elég lapos u profillal, majdnem kocka alak a közepén egy csíkban. Ezt szoktam meg, mindig ilyenre alakítom.
Nem csak a vastagság a lényeg. :) Nem tolómérővel állapítom meg, hogy egy gitár nyaka milyen. Felveszem a hangszert, megtapogatom és egyből kiderül, hogy NEKEM mennyire tűnik kényelmesnek, jónak. Nem emlékszem, hogy bármelyik Jolánánál elájultam volna a gyönyörtől. Akkoriban a kölcsön Jolánák előtt egy "Eko Indy" gitárom volt, gyönyörű kivitelezés, csodás, pontos nyak, botrányos hang. Ezen az sem segített sokat, hogy fémre cseréltem a húrláb eredetileg MŰANYAG babáit. Hangban verte a Galaxis. Aztán jött az első Ibanez Artis, de ez már egy másik történet. :)
Ez igaz.
Amúgy tényleg használhatók voltak,de pl. egy jó nyakat ugyanannyi idő alatt lehet megcsinálni mint egy lapátnyél szerűt. Csak le kellett volna koppintani egyet a rothadó nyugat termékeiből. :)
a korukban nem szóltak rosszul! volt jobb is, de elérhetőbbek voltak, különben most is működik a Jolana gyár és dolgoztak együtt 90 körül a Kramerrel is, jelenleg az utód: EKO, VGS, MANSON, ELECTRIC BABES, XOX, HAGSTROM, SPECTOR, ELRICK, LODESTONE and MANSON márkáknak gyártanak a Jolanák mellett!
Azt nem mondtam, hogy jól koppintották le, csak hogy az elv ugyanaz a PU-nál. :) Azért egy Superstart elfogadnék (ezt váltotta az olcsó Disko, majd Galaxis)
Rövid ideig játszottam egy kölcsön Galaxis gitáron, (az addig használt botrányos "Fresher" Les Paul kopit és az átbuherált Regent 30-as erősítőmet becseréltem egy csont új Marshall JCM 800 4103-ra) elég vacakul szólt. Átkötöttem a hangszedőket szokásos humbucker kapcsolásra, úgy valamivel jobb lett. Gyárilag elég érdekes megoldás volt.
Irisem nem volt,arról nem tudok nyilatkozni.
A Galaxis meg az első elektromosom volt,annak meg akkor végülis megfelelt.
Egy olcsó akusztikus gitárt+hangszedőt adtam érte akkoriban cserébe.
Ott baszták el nagyon a Galaxist,ahogy Kócos is írja,hogy a húrláb konkrétan a műanyag koptatón állt,de odarögzítve nem volt,így egy akaratlan mozdulattal,vagy csak ha kézéllel tompításhoz rátetted a hídra a kezed,már el lehetett tolni a helyéről az egész szart.
És persze ment a hangolás,az oktávok,meg minden a levesbe. :D
Éger test, jávor nyak, bükkfa fogólap (egyes modelleknél ében és rózsafa, a Jantar és D-bass modelleknél a test is jávor). A lebegő húrlábasoktól nyilván olyan hangot kell várni akusztikusan is. A Galaxisnál ezt olyan szinten elbaszták, hogy a híd a műanyag koptatón áll, nem a fán. Azért van olyan bendzsós hangja.
Ja-ja, a 90-es évek elején mekkora élmény volt már bemenni egy ilyen helyre! Persze most is élmény jó gitárok közelébe menni, de akkor ez nagy szám volt.
Utána Debrecenben is nyílt egy oroszlánbarlang, ott kisebb volt a választék, de voltok ott is jó cuccok.
alapvetően jók, rendes fából készültek, legenda a pozdorja..., szerelvényeket sem kell cserélni, csak ha nagyon kopott, a kulcsok nyitottak és csavarhúzóval lehet "zárni", a pickupokat viasszal ki lehet önteni és nem rosszak úgy, gyári alnicos és ferrites pengés single változatban mentek, az egyiket eléggé szétszabtam, az elsőt, abban hátul shadow humbucker van és bádog koptató, előre két single-ből humbucker :) a gyári vibrato is jól bírja, meghúzott kulcsokkal tartja a hangolást.
a beállítás sokat számít, az irisnek jobb C profilú volt a nyaka általában, de ott is változott a profil, nekem kettő van, ami kényelmes, az egyik egészen modern szinte, a fogólap íve is kisebb a másikhoz képest, nem olyan lapos gyárilag...
ja-ja nem volt valami kényelmes rajta játszani, bár akkor kezdő gitárosként szerintem a nyak-állítás lehetőségéről semmit nem tudtam, ha jól emlékszem húr magasságot állitgattam rajta, nagyon kicsire nem állíthattam a húr magasságot, mert akkor már nem hogy bezörgött, hanem több hang meg sem szólalt, ha meg feljebb vettem a húr-magasságot az első fekvésekben jó volt, de feljebb már kb a 12 bund felett már nagyon kényelmetlen volt.
Mondjuk ha ismertem volna valami hangszerész akkoriban biztos tudott volna a nyakon állitani hogy kényelmesebb legyen.
Én is az Oroszlánbarlangban vettem a Hohneremet 92-93 környékén. Nekem ez a második (elektromos) gitárom volt,az első egy Jolana galaxis. Hát ég és föld volt a különbség a két hangszer között!
Egyébként valamelyik Oroszlán mindenképpen le akart beszélni a Hohnerről és egy Yamaha (strat formáju) gitárt akart rámbeszélni,hogy az sokkal jobb gitár, de én nem hagytam magam, mindenképp a Hohnert választottam, mert az metál balta volt (st lynx) és hát metál zenekarba kellett a cucc.
Volt ott Ibanez Steve Vai modell is, majd el élveztem a látványától, ki akartam próbálni, de Oroszlán nem adta a kezembe azt a drága gitárt, ő viszont játszott rajta, megmutatta nekem hogy szól valamilyen kombón.
Ja a Hohner st lynx olyan 65-70 ezer ft körül volt akkor.
Majdnem ilyen lett az első gityóm...aztán Hohner lett.:)
Orsozlánbarlangban 3 balos gitár volt: egypiros Lead Star, egy Big Sound LP és egy fekete-fehér Hohner strato.
Egyébként ez egy Lead Star III. Abból nekem a konkord fejű kéne, azt gyárilag satus Gotoh tremolóval szerelték :) IV-esem van, az ugyanilyen, csak elöl is humbi van benne.
Igen, gondolkoztam a megfogalmazáson, de szerintem ebben az esetben helyes.
Akkor nem jó, ha kicsire írják, hogy nagy.:)
430-nál nagyobb az biztos.
Csak nem tudtam, hogy direkt lett-e ilyen bubdozáskor, vagy eredeti-e.
Most azért lesz rajta egy kicsivel nagyobb ív, meg kap új bundokat is.
De a koszfolt ott marad, mert igen vékony a fogólap, nem tudom kicsiszolni.
A Falcon Vagy Stanbury névvel logózottak akár 50-ért is gazdát cserélnek, vagy ha épp Marlin by Hohner került a fejre Musima helyett, mert az nem kgst fos. Nem baj, hogy tök ugyanaz, de az érzés más :)
Én fordítva emlékszem... Volt egy Jolana Vikomt-om (nagy szó, annak két hangszedője volt már!), egy Tesla lemezjátszóba dugtam be, és instant boldogság jött. És amikor meg tudtam venni hozzá az első Boss DS2-met (de lehet, hogy DS1 volt, fene se emlékszik...), akkor még nagyobb lett ez a boldogság. És szartam rá, hogy fos a hangzás, a Nirvana számoknak amúgyis mindegy :D
Van :) Amúgy az sem szól olyan szarul, mint ahogy emlékszel.
Bár ezek a hasonlítgatások is olyan értelmetlenek. Anno, mikor kezdtél gitározni - tehát még nem tudtál -, volt egy NDK hangszered, de Fendert szerettél volna, volt egy NDK basszuserősítőd hozzá, de Marshallt szerettél volna, és csudálkoztál, hogy nem szólsz úgy, mint Jimi Hendrix lemezről :D Persze, hogy szar volt az egész.
Van pár Musimám, többek közt két Lead Starom is. Azokban sima strat single coilok vannak átlagos ferrit mágnesekkel. A régebbi Simeto 4-es pickupok alnicosak, "erejük" semmiben nem különbözik a nyugatiaktól, és elég jó hangjuk van (pl. DeLuxe széria, amiknél azonban más miatt volt gond a hanggal. Bár a Midlemist Redben elég faszán szól).
A múltkorában 15 ezerért árultak egy Lead Star szettet GSF-en, persze nem tudták, hogy az, vintage cherinek írták és :D De tényleg jó hangjuk van, full strat hangzás, Affinity Squiereknél szerintem sokkal jobb.
Srácok ez baromi jól szól.
Éger a teste, a furnér alul-felül meg teljesen megszokott, sőt elég jó dolog a festés szempontjából.
Kramereken pl mindig van.
Le volt törve a fej, azt javítottam meg lekaptam a festéket róla.
Tegnap délután jött.:)