Szerintem legalább két lemezjátszót tettem tönkre, viszont a sharp (APSS-es) kazettás magnót nem tudtam én sem, pedig...:))
Mindez 82 benés környékén. Aztán apám rájött, ha vesz nekem egy erőlködőt jobban jár.
Steigerwald Ernő, néhai hangszerkészítő híres mester (Békéscsaba) boltjában
lehetett kapni, az általuk készített pick up-ot. Nagyon-nagyon jól szólt.
A szegedi kis moniba beraktuk a hídhoz, egy poti volt hangerőnek és annyi.
Hangszínpoti, és egyéb tekergetők nem voltak. Szólt mint az állat, nem búgott, nem súgott.
2010-01-19 22:35 |
#1502
300Ft akkoriban fél havi fizetés volt, jól nyomta az öreg...:)
Hú, mekkora sztárnévsor lehetett ez akkoriban. (az én első "koncertélményem" a Holéczy együttes volt gyerekkoromban. (Apám vitt el a helyi művházba erre)
Apám Tornadojában mindhárom single pikap Balogh-félére van cserélve,és az elektronikán is történt vmi tuning,bár meg nem tudnám mondani,hogy az a rengeteg kapcsoló meg poti pontosan mit csinál De én pl. még a Metallica - Fade To Black és az Iron Maiden - Wasting Love szólókat azon tanultam bőszen,amikor még csak klasszikus gitárom volt normális. Igazi szenvedés volt rajta 19. fekvés környékére nyúlkálni,és a RTÉK-ből épített Korg torzítópanelen keresztül a kétkazis Sharp magnóm mikrofonbemenetére kötve zizegett,mint a veszedelem
nekem van itt egy a polcon, utólag "készítette" valaki egy Defil akusztikus jazz gitárba. a "pólusok" 4-es D-fejű csavarból vannak, és parafinnal ki van öntve, ahogy kell. Lehet vagy 1000 menet összesen, viszonylag vastag drótból :D
Ezt Régenben csinálták 76-ban és elég drága volt, ahogy apám mondta jónéhányszor a fejemhez vágva, hogy minek ez? Aztán meg hallgatta az első koncertemet és többet nem mondta, hanem vett agy ibanezt. :)Van az öregnek füle! :)
"A Váci utca Dimitrov (ma: Fővám) téri végén lakott Balogh Géza, ismert hawaii gitárművész, aki saját gyártmányú, szabadalmaztatott pick upokat árult. Mindenki úgy ejtette: piköp. Balogh Géza háromszáz forintért adta darabját, az ár tartalmazta a beszerelést is, függetlenül attól, hogy barkácsolt lapgitárt vagy akusztikusat hozott a kuncsaft. Tibi is járt nála, később, amikor sikerült az apjától kisírnia élete első gitárját. A papa Prágából hozta – csempészte – be. Ennek megfelelően csehszlovák gyártmány volt, kiejthetetlen névvel és hat húrral. A pengetővédőt Tibi maga csavarozta rá, olyan is lett. Kár, hogy így tönkretetted, sopánkodott Balogh Géza, föltettem volna neked ingyen."
2010-01-19 22:23 |
#1489
nekem Hora van a fej és a nut alapján azonosítottam be, ez 26" nagy fekete nehéz, de sima pontberakásos.
Megmondom őszintén nem emlékszem a menzúrára, régen volt én meg fiatal. Első gitár! De lehet igazad van. Azt tudom, hogy gyöngyház berakás is volt a nyakon, téglalap, mint a gibón. Vastag volt a nyaka nagyon.
Nem egy öreg csávó gyártotta, valahol a váci utcában, egy lakásban árulta az emeleten, csak egy tábla volt a kapu alatt, meg hawai gitárokat gyártott?
Mert ha az, akkor nekem volt egy az Orfeusban a nyaknál
Felker Gyula, Wirth Rudolf (klarinét)
Mittai Attila (szaxofon)
Orosz János, Tihanyi Péter (zongora)
id. Pege Aladár, ifj. Pege Aladár (nagybőgő)
Kovács Andor (gitár)
Balogh Géza (hawai gitár)
Schwarba Zoltán
Kovács Gyula (dob)
Bergendy István
Bergendy Péter
Dudás Lajos, Váradi György (szaxofon)
"
azt hiszem Balogh Géza gyártotta...
A kapcsolójáról lehet azonosítani: akkorák voltak,(3-as) mint a régi állólámpákon a billenőkapcsó.(a másik, hogy a nyakán hátul diófa csík volt, mint a Fendereken)
Az én első elektromos gitárom is egy román lp volt! :) Fekete, nehéz, durum nyak és hangolódó kulcsok amit egy lakatos ismerős valahogy megbuherált és jó lett. :)
Oktávhibás volt kissé, de valahogy mindig "középre" hangoltam és akkor valamit lehetett vele kezdeni. 76-os volt. Eladtam 85-ben és vettem egy ibanez art.-ot. Na, az már jó volt. :)
Az ún. "Balog" pickuppal volt dolga valakinek? A 70-es évek elején még az is elérhetetlen álom volt számomra. Maradt az, hogy ajtócsappantyú-mágnesből csináltam pu-kat. (kézi tekercseléssel, ami vagy 10x elszakadt a művelet során) Az első igazi gitárom egy Jolana lapgitár volt: a tipusnevére nem emlékszem: annyit tudok róla, hogy 3 nagy billenőkapcsoló volt a neck pu alatt. Mindez 40éve....
...ezek után életem legnagyobb bűnének tekintem, hogy ezelőtt kb. 2 évvel egy lomizás alkalmával "nagylelkűen" kitettem az utcára . Mondván én billentyűs vagyok, minek vacakolgassak vele ? Pedig a legelső gimis zenekarunkkal a Nazareth "Hair of the dog" úgy szólt vele, hogy besz@rás... éppen 35 évvel ezelőtt Azóta persze az "élet" kárpótolt, a kölöknek a zsibin sikerült egy 1979-es német akusztikus gitárt warezolni .
A lidlis sz@rokhoz képest ötödáron csodás minőségben.
...az első gitáromat magam készítettem a 60as évek második felében (mint akkortájt szinte mindenki) titokban, mivel a szüleim a gitározást a köztörvényes bűnözés előszobájának tekintették a nyakát elvittem egy hangszerészhez, mert a bundozást nem tudtam házilag megoldani, meglátta és szó nélkül kettétörte a térdén , majd a segédjét felküldte a raktárba egy használt "moni" nyakért, amit néhány kelletlen szó kíséretében nekem ajándékozott később mikor otthon kitudódott a dolog apám megsajnálhatott és karácsonyra vett egy szegedi fémhúros dobozgitárt
Nekem még mindig van egy ilyen román tele utánzatom, életem első "gyári" gitárja volt... Amikor megkaptam, hónapokig barkácsoltam, mire játszani lehetett. Az első, amit kihajítottam, a tremolókar volt, mert az első lenyomásnál úgy maradt és nem mozdult. Utána a műanyag hidat cseréltem le egy Jolana hídra. A bundokat napokig kalapálgattam, mire mind a helyére került. Viszont azt sikerült elérnem vele, hogy olyan alacsonyra lehetett leengedni a húrokat, amilyenre a Squier-emet soha... A hangolókulcsokat már cseréltem, igaz az átkosban csak akusztikus készlethez jutottam hozzá, az van rábarkácsolva. Az eredeti gyakorlatilag használhatatlan volt.
Ma is itt figyel a kicsike a szobában. Majd csinálok róla képet, most szét van szedve, mert kisérleteztem dolgokkal.
Nemrégiben komolyan elgondolkodtam, hogy egy hangszerész mesterrel megcsináltatom. Nemtom milyen fából van, de dögnehéz, mint egy LP és ha megpengetek egy akkordot, az egész gitárt érzem a testemmel, ahogy rezeg... és szól még fél perc múlva is. Hiába na, a 25 évnyi szobai szárítás jót tett neki.
Ezzel szemben nekünk meg volt olyan falusi bálunk, hogy a "kultúrban" egy fia földelés nem volt. Úgy csípett a mikrofon, hogy már soundcheckkor elment a kedvük az egésztől...
Aztán szóltam a dobosnak, hogy egy cin-gémet áldozzon már be a buli kedvéért...jobbhíján
Kimásztam az ablak alá a fémpálcával be a földbe, egy mazzagot meg visszavittem az elosztó földelésére.
A dobost megkértem, ha vizelni támad kedve, akkor lehetőleg a védőföld erősítésére fordítsa az energiáit...
Nem is volt gond hajnalig a vellannyal
" de a húrlába elveszett sajnos " b.miki én annakidején az Ezermesterből faragtam az első gitáromat, és ott tettek rá utalást, hogy húrlábat marhacsontból csodásat lehet faragni!
Úgyhogy anyának említsd meg, jövő 7végére a levesbe egy komoly darab marhalábszárcsontot beszerezni legyen szíves.
Te meg feltűnés nélkül kicsempészed az alapanyagot, és nekiállsz fémfűrésszel/lombfűrésszel/tűreszelővel/polírpapírral a hiányzó alkatrészt kifarigcsálni. Nem viccelek, örök darab lesz !!!
Azért nekünk az erősítő hálózati zsinórja már akkor is sodrottréz, többeres, jólszigetelt kábel volt földeléses dugóval. De egyszer közös bulink volt egy szovjet katonai gitáros bandával, és az ő szintén szovjet erősítőik hálózati zsinórja 2x 1 eres törö rézhuzal volt marha vékony szigetelésű, és nem földelt dugvillával. A problémájuk meg az volt hogy a kultúrház szinpadán meg csupa földelt aljzat volt, még a hosszabbítók is. Aztán ők is szétcsavarták a dugvillát, és gyufaszálakkal szorították be hálózatba az erőlködő zsinórvégeit. Nagyon durva dolgok voltak.
Aztán voltak nagyon képzett, felszerelt, "technikusaink", akik a tuchelaljzatba kettétört gyufaszálakkal szorították be a gitárzsinór csupsz végeit, miután a színpadon összetaposódott a tucheldugó, és már nem volt több.
Majdnem annyi gomb van rajta mint egy Videoton rádión.
Erről jut eszembe, egyszer az egyik haver tesójának kellett építenünk egy erősítőt a magnó, lemezjátszó stb-jéhez.
Aztán kérdeztük, hogy mégis milyen tudású legyen a készülék, meg ilyesmi. Azt mondta a haver erre: mindegy csak sok gomb legyen rajta!!!
Szebbnél szebbek....))))))
Nekem van fent a padláson egy Cremonám amit 1980-ban kaptam, és nagyon korrektül van összerakva, és ezt most vicc nélkül mondom. Sajnos nagyon komolyan kapott tőlem az első pár évben. Képeket rajzoltam rá pickupot tettem bele. Nylonhúrról fémhúrt tettem rá, és a nyaka meg sem mozdult. Szóval komoly kis hangszer volt. Azon tanultam az alapokat. Aztán lett egy Orpheus hegedű gitárom tuhel aljzattal az is megvan még de a húrlába elveszett sajnos, pedig szívesen újjáraknám csakhogy itt lógjon a falamon. Szinte használhatatlan volt.)))) Majd készítek róluk képeket.)))
Én Móni Basszus-on (ez volt a neve így, dupla sz-szel :D ) nyomtam egy koncerten :) Hozta vele a gazdája ( akitől kölcsönkértük, mert én előtte széttörtem az East-emet (china), haverom születésnapjára rendezett koncerten :D ), a "speciális" kábelt : egyik végén jack, a másikon tuchel :) Ujjal nem lehetett pengetni, mert akkor leugrott a húrlábról az E-húr. De megoldottam, mert aláékeltem egy pengetővel, nehogy már pengetővel játszak :)
a Boldog szép napok ( mert ilyen kiváló zenéket játszottunk ám ! ) slapes basszustémáját próbáltam volna nyomni rajta, de úgy puffogott, hogy inkább csak ujjal pengettem :)
És , hogy akontraszt még nagyobb legyen : A koncert első felét egy amcsi Kramer Neptunnal toltam, amit Steve Harris írt alá, a második felét, pedig a Mónival :)
moni solo-m volt rétegelt, lemez üreges test,tuchel aljzat, nagyon menő volt,mint a dobozos bor.....de akkor ez 1200 forint volt a gibó meg 23..... a fizetés 700-800 piz....
Mondjuk ez a mustang indulhatna a világ leggörényebbül kinéző motorja címért. Első ránézésre még rendben is lenne, de aztán a részletek, a lapos szögletes tank, az ormótlan ülés, a durung váz, a gégecső.....WÁÁÁÁÁÁÁ!!! Förtelem.
A blokk, kurvára ugyanaz mindben. Nagyjából szinte mindegy, melyik melyik, lehet valami pici módosítás volt az ideal, meg a pioneer között, de nagyjából egy szar mind.
De én pl. még a Metallica - Fade To Black és az Iron Maiden - Wasting Love szólókat azon tanultam bőszen,amikor még csak klasszikus gitárom volt normális. Igazi szenvedés volt rajta 19. fekvés környékére nyúlkálni,és a RTÉK-ből épített Korg torzítópanelen keresztül a kétkazis Sharp magnóm mikrofonbemenetére kötve zizegett,mint a veszedelem 
A kapcsolójáról lehet azonosítani: akkorák voltak,(3-as) mint a régi állólámpákon a billenőkapcsó.(a másik, hogy a nyakán hátul diófa csík volt, mint a Fendereken)
később mikor otthon kitudódott a dolog apám megsajnálhatott és karácsonyra vett egy szegedi fémhúros dobozgitárt 
