Te akkora egy ....fely vagy, hogy már tiszteletet ébresztesz az emberben.
Mert ahhoz hogy ezt elérd, rengeteget kellett érte dolgoznod.
Alapból senki sem lehet ilyen.
Én nem vagyok szakértő, de ha azt akarod, hogy az erezet megmaradjon, akkor pác és lakk. A lakk nem minden esetben magasfényű, van belőle selyem és matt is. Ha meg egységes feketére akarod, akkor valamilyen fedőfestéket kell választanod. Abból is van magasfényű, selyemfényű, matt, metál... stb
De remélem kisegítenek a mesteremberek, például itt Sabbat, akinek van itt gitárfestős topicja. Ha szépre akarod, bízd szakira!
Megolvadt autófesték... Az semmi, az egykori helyi Terror együttes basszerosa debüt koncert előtt 1 nappal olajfestékkel pingálta le a gityóját. Aztán felsőöltözet nélkül lemnyomta a bulit...
Elvileg auutófestékkel nem lehetne ilyen gond, ha szakszerűen lett bekeverve. Ha szép az erezete én visszacsiszolnám fáig, aztán valami szép színű pác, majd lakk.
sziasztok,
van egy ibanez rg321 gitárom, fekete, erezetes, és le szeretném festeni újra. Milyen festéket tudtok ajánlani? Egy ismerős valami autófestéket használt, és megolvadt a napon.
Lehetne 1/3 a 2/3-ad arányhoz és akkor meglenne úgy a karletörés, de a bubinga nagyon nehéz fa, és nagyon sok középpel és magassal rendelkezik, amit nem ildomos szólógitárnál szerintem túlzásba vinni. Én leginkább a rock maple-hoz hasonlítanám hangkarakterben. Basszushoz jó (persze ez is izlés kérdése) de én szólóhoz toppon kívül nem nagyon használnám és 1cm-től vastagabban arra sem.
A kotibe pl nagyon jó fa a khaya mahagonival párosítva. Igazi zúzda hangszer.
Azt nem próbáltad még, hogy nem furnérvastagságban, hanem mondjuk ilyen 2/3-1/3 arányban rakod össze az alapfával, és utána a kontúrt úgy alakítod ki, hogy nem kell hajlítani? (Én nem vagyok otthon a famunkákban egyáltalán, csak volt/van pár egyedi hangszerem, meg sok időt töltöttem el Tóth Zoli műhelyében, ahol láttam jópár készülőfélben lévő gitárt) Mondjuk nem tudom, hogy egy 1,5 centis bubinga top milyen karaktert adna a hangszernek, érdekesnek biztosan érdekes lenne Én most az amarantba/purpleheartba vagyok teljesen belezúgva, eszméletlen jól néz ki az a fa "nagy tömegben", hangra leginkább a kőrishez közelít, valamivel több középtartománnyal.
Nagyon köszi! Törekszem. Most van két bubinga top-om már összerakva, azok még szebbek. Egyikre már megvan a gazdi, a másik az enyém lesz. Természetesen telére. Sajnos a bubinga főzve/gőzölve sem hajlítható jól.
Szép nagyon, hajlítva nyilván szebb volna, de szerintem így sem dobálják le a színpadról, aki kiáll vele, nagyon impozáns az erezete annak a fának. Tetszenek a gitárjaid, szépen dolgozol!
Igen. Az volt az első munkám. Sajnos a bubinga top-ot nem lehetett ráhajlítani a karletörés ívére, ezért ott szögben vágva rá kellett külön darabként ragasztani.
A legjobb oldószer a fűrész. Ha használni akarnám, akkor biztosan számítanának a repedések, de dísztárgyként még jól is mutatnak rajta.
Stradivarius Road Worn.
Szegény öreg, kiszolgált bozsevának ez volt az egyetlen lehetséges haszna: hogy hozzájárulhat új, egészséges hegedűk születéséhez.
Aztán meg pihenhet a vitrinben.
LÁtszik így is, hogy a fenyő top, vagy 6 helyen repedt. Rosszul illesztve lett összeragasztva. Friss korában meg lehetett vona csinálni úgy, hogy nem is látszik, de mivel már tele van dzsuvával a rései, ezért már nem érdemes.:(
MIvel a hátlap már félig le volt válva, és elég gyatra ragasztás volt, ami könnyen repedt, így elég volt egy kis snitzer betenni a résbe és végig vinni. Néhol erősebb rásegítés, de ennyi.
A nyak már bajosabb volt.
Oldószert nem akartam, mert az amúgy sem szép festést nem akartam tovább rontani. Ott speckó snitzer, amit úgymond vésőként alkalmaztam. Minimális roncsolással, vagyis csak a nyaktartó fenyő tőke sérült felületesen. Ha enyvel lett volna ragasztva ilyen gond nincs. De még ez is nulla sérülés a többihez kpest, amit a régi "restaurátor" csinált.
Ezer köszönet YOGI-nak, hogy tanulmányozásra bocsájtotta nekem egy már többször restaurált antik hegedűjét, sőt még szét is szedhettem.
Sajnos az egyik restaurátor abszolut nem hozzá való ragasztót használt, így a szétszedéséhez a hővel nem értem semmit, csak a mechanikus szétválasztás lehetett a megoldás.
okok :)
a plasztika készítésben tudok segíteni... Én is készítek egy hegedűt, de időhiányában elég lassan haladok...
Van egy-kettő rajzom is, meg egy könyvem, de ezeknek a lemásolását kéne megoldani, mert odaadni nem tudom
Stradivariról sok minden mese terjeng a köztudatban... Sok hangszerész állítja, hogy nagyon sok modellt az inasai készítették...
ha fenyő válogatásra kerül a sor akkor minél sűrűbb erezetűt válasz.. a legjobb ha találsz egy nagyon régi fenyőszekrényt... hegedűnél nem szabad olyan fát használni amit fatelepen veszel, mert nagyon friss vágásúak...
a legfontosabb hogy a megfelelő vastagságúra képezd ki a tetőt és a hátat, ragasztani csak is csontenyvvel a legjobb erre a nyúlból készült... A lélek elhelyezése is nagyon fontos, de ez már nagyon a végső fázis.. egy klasszikus zenész egyből megmondja, ha rossz helyen van, mert a hegedű nem megfelelően fog szólni... lakkból általában olajlakkot használnak a mesterek, ez a fajta lakk nagyon lassan szárad a végén a lakkot politúrozni is szokták...
Mindenesetre itt is alapvető ellentmondás van: személyesen válogatta a fákat Trentinóban, illetve Velencéből szerezte be azokat... De gondolom hamar találnánk még néhány verziót arra, hogy honnan szerezte be a fát.
Az a jó a Stradivarikban, hogy az elképesztő mennyiségű pletyka, ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen állítás, elképzelés és teória mögött elbújik a valóság. Még hangszerészek is egymásnak homlokegyenest ellentmondó dolgokat állítanak, így aztán szinte lehetetlen rábukkanni a valóságra.
Végül is nem csoda: még a Stratocaster vagy a Les Paul születése és varázsuk titka is tele van homályos foltokkal, pedig az csak néhány évtized, és a gyárak is megvannak még.
Azt hiszem, nem lehet ezeket csak úgy lemásolni. Minden hangszerkészítőnek be kell járnia a saját útját, ha maradandót akar alkotni.
Szerencse,hogy ma már szinte minden infó beszerezhető,és videókon is megnézheted a munkafázisokat.Hajrá,vágj bele!
A vörösfenyőt azért gondold át,én még sehol sem hallottam,hogy használnák rezonánsnak,viszont a lucfenyőt mindíg megemlítik.
Hol hallottad ezt? Esetleg fatelepeken ajánlották? Az tény,hogy kültéri nyílászárókhoz jobb a vörösfenyő! hegedűkről
Ez ilyen sport, én is örülök, amikor kétpercenként szakadnak el a lombfűrész-szálak. Nekem a legközelebbi beruházás egy rendes (nem barkács) szúrófűrész lesz. Ami azt illeti, már karácsonyra akartam, de más kedvéért lemondtam róla.
A legérdekesebb a rózsafa. Legalábbis az, ami nekem van (ha van még belőle valahol). Mert annak kimondott rózsaillata volt, ahogy csiszoltam. De amikor nagyon porolsz, gondolom úgyis viselsz maszkot.
Egyenlőre megvagyok egy erős hobbi szinten.
Ha már 2 hétig nem érzem a műhely illatát nagyon hiányzik.
Csak az a baj, hogy pl. a bubingának az illata (pora) mérgező És a szalagfűrész élezése egy két vágás után, elég drága
Ej, de gondosan két szóba írtad...
De komolyan, nagyon irigyellek ezért a hobbiért, ráadásul látszólag szép lassan elkezdi kinőni a hobbi szintet.
És olyan lelkesítően tudsz beszélni róla, hogy az is kedvet kap a hangszerkészítéshez, akinek eddig eszébe nem jutott ilyesmi.
Valóban nagy a lelkesedés, de hobbinak ez jobb, mint kocsmázni;)
Eddig elég alaposan körbejártam a dolgot, és úgy gondolom, érdemes belekezdene, és szerintem menni fog, ha meg mégse, hát ez van, max tüzelő lesz. Aban igazad van, hogy inkább sima jávorral kezdjek.
Egyébként a vörösfenyőt javasolják a legtöbb helyen, szemben a luccal.
Na mindegy.A szerszámok amiket veszek máshoz is jók lesznek, vagyis, ha nem jól sülne el a hegedű buzerálás, akkor sem vész kárba, max újrapróbálkozom. elég komoly videók vannak a készítési fázisokról, kézügyesség van, fa szeretet van, stb:D
De,könnyebb lenne!Próbáltál már egy tömb fát domborúra faragni,belül homorúra úgy,hogy a vastagsága megfelelő legyen?
Ez alapján könnyű belátni,hogy könnyebb egy akusztikus gitárt csinálni annak akinek nincsen rutinja a hangszer készítésben.
Szimpatikus a maximalizmusod,de azt javasolnám,hogy az első hegedűdet ne drága anyagokból csináld!Gyakorláshoz teljesen megfelel a sima jávor is. Ha a hang is fontos ne vörösfenyőt használj,a hegedűk tetejét lucfenyőből csinálják.Egyébként nekem egy hangszerész mondta,hogy jobb lenne a hegedűk hangja ha a hát válogatott,sűrű,egyenes rostú jávorból készülne nem hulámos rostúból,de akkor nem lehetne eladni,mert a habos a divat évszázadok óta.
Ami az ismerősödet illeti azt azért ne felejtsd el,mindent meg lehet csinálni,de sokat kell gyakorolni.Neki hány év,hány elrontott munka kellett ahhoz,hogy majdnem egy szál bicskával kifaragjon egy hegedűt? Azért gondolom a homorú oldalakat nem sima bicskával faragta,az egy kissé nehézkes lenne!
A Stradivari-hegedűk titka – 1.
Négy évszázada találgatják már, vajon minek köszönhető az Antonio Stradivari (1644-1737) cremonai mester által készített hegedűk utánozhatatlan hangzása. A lakkozáson múlik, valamilyen fakezelési eljáráson vagy máson, hogy a hangszereknek azóta sincs párja?
Évtizedeket szentelt a Stradivari-hangszerek kutatásának Joseph Nagyvary. Nagyvary a Texasi Egyetem biokémia és biofizika tanszékének professzora volt, ma már nyugdíjas. Szenvedélye és kutatásainak tárgya a hegedűkészítés, a régi nagy hangszerkészítő mesterek titkának megfejtése. Szegeden született 1934-ben, az ELTE-n tanult, 1962-ben Zürichben doktorált. 1962-64-ben Cambridge-ben ösztöndíjas, majd több amerikai egyetem után 1968-tól Texasban tanít. Kísérleteinek, felfedezéseinek eredményeit átültette a gyakorlatba: régi technikával készített hegedűit nagyra értékelik a művészek. Azt tervezte, hogy Texas a hegedűkészítés olyan centrumává válik, mint amilyen Cremona volt a 17-18. században. Nagyvary szerint két tényező tette csodálatossá a cremonai hegedűket, csellókat: a mikróbák által megdolgozott fafelület, valamint az erre rávitt keménylakk bevonat. Mint a The New York Times-ban nyilatkozta: „Stradivari valószínűleg nem tudott többet a hegedűk készítéséről, mint amit mi tudunk. Szerencséje volt, a megfelelő anyagokkal dolgozott. Elektronmikroszkópos és más modern technikákkal végzett vizsgálatokkal kitűnt, hogy a nagy hegedűk csodája a kémiai megdolgozásban, a mikroszerkezetben és az alakban rejlik.”
A fa minősége nyilvánvalóan döntően befolyásolja a jó hangzást, de nehéz pontosan meghatározni, hogy mitől lesznek jók vagy rosszak a fa akusztikai tulajdonságai. Sok hegedűkészítő az öregítésre esküszik, 10-50 évig pihentetik a fát, mielőtt munkába fognák. Elítélik a kémiai módszerekkel gyorsított öregedést, mert ez a hangszer gyors tönkremenetelét okozhatja. Mások megengedhetőnek tartják a vegyi kezelést, hiszen a fa megmunkálásához gyakran használnak vegyszereket, hogy megelőzzék a repedezést vagy a rothadást. Az e célra használt nátrium-hidroxid, nátrium-permanganát és a különböző kromátok viszont károsítják a fa szerkezetét, csökkentik szerkezeti stabilitását. Valamilyen kezelésre mégis szükség van, mivel a kezeletlen fából készült hangszer hangzása a merev fában levő feszültségek miatt nyers. Éles rezonanciák jelentkeznek a 2-6 hertz tartományban és jelentős zaj a magasabb frekvenciákon. A fa feszültségmentesítésének hagyományos módja a füstölés. A füstölgő trágyadomb légtere kis koncentrációban ammóniát tartalmaz, a relatív páratartalom 90%. Kémiai reakciók sora indul meg a fában, ami ezáltal repedésbiztossá válik. Az ősi módszer modern változataiban néhány hétig zárt térben, ammóniagázban tartják a fát, ami amellett, hogy feszültségmentessé válik, szép, aranyos színt kap. Az előkezelés másik módja a forró vízben való áztatás. Ez nemcsak a belső feszültséget csökkenti, hanem kiold több gyulékony és oldható anyagot is. Az oldható anyagok eltávolítása után a fa merevebb lesz, mivel csökkent a nedvességtartalma. A hangszerek faanyagának jelentős terhelést kell kibírnia. Minél merevebb, annál nagyobb hangsebesség érhető el, és így lehetővé válik, hogy a hangszer vékony anyagból készüljön, ám nagy és erős hangot adjon. Nagyváry saját kísérletei alapján megállapítja: a rövid idejű forró vizes kezelés előnyösen csökkenti a zajszintet, de nem növeli a merevséget. Ha a forrásban levő vízhez merevítő anyagokat, pl. csontlisztet vagy kitint adunk, növelhető a merevség és ezzel a hangszer ereje.
Enyhébb hatású és könnyebben ellenőrizhető kezelés érhető el mikróbákkal, melyekkel a friss fa a vízben találkozik. A kívánt hatás elérése mellett nem lépnek fel a magas hőmérséklet okozta károk. A 17-18. században ez az eredmény spontán megszületett, amikor a fákat leúsztatták a folyókon. Az Észak-Olaszországban kivágott fákat folyókon úsztatták le Velencéig, ahol is azok a sós vízű lagúnákban úszva vártak a feldolgozásra. A fákon baktérium- és gombatelepek alakultak ki, ezek nem sok kárt okoztak és azt is szelektíven. A mikróbák a fa hosszú csöves sejtjeinek nyílásait tágítják. A száraz fához képest ötvenszeresre nő a permeabilitás (áteresztőképesség), a levegő szabadon mozog a nyitott lyukakon sejtről sejtre, eltüntetve a belső nyomást. A fa mechanikai szilárdsága eközben változatlan marad. A nyitott lyuk lehetővé teszi, hogy a fa alapvető tulajdonságait, merevségét és nedvességtartalmát befolyásoljuk; a nyitott lyukakon a lakk vagy valamilyen töltőanyag mélyen behatolhat a fába. Nagyvary felismerése szerint a mikróbák nagy szerepet játszottak a 18. századi csodálatos hangzású hegedűk létrejöttében. Régi hegedűket vizsgálva egyértelműen megállapította gombafonalak jelenlétét, és baktériumnyomokat is megfigyelt.
A régi hegedűk sejtfalaiban több a nyitott lyuk, mint a modern hegedűkben. A lyukakban agyag, kalcium-karbonát és sok más ásványi anyag lelhető fel. A sótartalom 10-50-szer nagyobb, mint azokban a fákban, amelyek nem áztak tengervízben.
Az 1980-as években Nagyvary - hivatalos hegedűkészítőkkel együttműködve - 30 modern hegedűt készített különféle módon kezelt fákból, és megállapította, hogy az „olasz módra”, vízzel kezelt alapanyagokból jobb akusztikai tulajdonságú hangszer készíthető, mint a modern atmoszférikus kezelésekkel. Atmoszférikus kezelésnél a fa nedve beszárad a sejtekbe, elzárja a pórusokat. A vizes kezelés döntő eredménye a nagy permeabilitás: a lakk jobban behatol a fába. A fa és a lakk együttese a meghatározó a hangszerminőség szempontjából Nagyvary szerint. (A lakkokról a folytatásban, a következő számban írunk.)
A faanyag szerepéről új elmélet született tavaly: a hideg lehetett a Stradivari-hegedűk titka. Az amerikai Tennessee Egyetem dendrokronológia professzora és a Columbia Egyetem klímakutatója szerint a rendkívüli hangzás annak köszönhető, hogy a fölhasznált fák olyan időszakban nőttek csemetéből terebélyes növényekké, amikor évtizedeken át hosszú hideg telek és hűvös nyarak váltották egymást. Grission-Mayer professzor, aki 2001-ben bebizonyította a legértékesebbnek tartott Stradivari-hegedű, a Messiás eredetiségét és L. Burckle, a globális klímaváltozások szakembere elméletét arra a már korábban is ismert tényre alapozta, hogy a 15. század közepén egy kisebbfajta jégkorszak köszöntött Európára, ami a 19. század közepéig tartott. A hidegebb éghajlati viszonyok miatt lelassult a növények növekedése. A négy évszázadon át tartó lehűlés 1645 és 1715 között érte el mélypontját. Stradivari a legértékesebb hangszereit 1700 és 1720 között készítette el. Grissino-Mayer professzor 16 vörös-, luc- és erdei fenyők alkotta magasan fekvő európai erdőséget vizsgált meg Nyugat-Franciaországtól Dél-Németországig. Azt találta, hogy az 1625 és 1720 közti időszakban példátlan lassúsággal nőttek a fák, erre utaltak a sűrűn álló, vékony évgyűrűk. Az évgyűrűk sűrűsége bizonyára erősebbé tette az ilyen fából készült hangszert, és a fa tömörsége hozzájárulhatott az utánozhatatlan hangzáshoz.
Az sem lenne könnyebb, de ahhoz nagyobb famennyiség kell, illetve speckóbb gépek. A hegedűt akár egy bicskával is meg lehet csinálni. Volt egy cigány ismerősöm, hegedűket csinált és a fő szerszáma egy brutál erős kés volt
Az tuti, de ha meg sem próbálom, akkor nem derül ki soha, hogy megy-e
Szobrot nem akarok faragni, mert minek, ez meg izgalmas. Ha elszarom még fogpiszkáló lehet belőle Úgyis ritka a habos jávor fogpiszkáló.
MOst megy a faanyag vadászat. A vörösfenyő nem akadály (halsshawn).
A szép habosjávor már nehezebb. Szerintem romániába fogok kimenni, majd nagyobb adagért, ha a jelenlegi szállítóm nem tudna.
Megveszem a szerszámokat külföldről jövőhónapban, ehhez a projekthez, meg a bundozáshoz is, aztán neki ugrok öregesen:)
Abban, hogy teljesen tömör lenne a teste, mint a '82 előttieknek, esetleg lehetne átmenőnyakas, de ebben még nem vagyok biztos, de az alapanyagok használatában ugyanazon anyagok, mint az eredeti (mahagóni, ében, jávor) - nyilván ezekből van ezer féle meg az árfekvés is erősen változik, kíváncsi vagyok, hogy milyen lehetőségek vannak, mennyi pénzből lehetne egy ilyen gitárt kihozni.
( bocs hogy beleugattam)
de ha bemész egy hangszerésznek, hogy te ezt szeretnéd csinálni és hogy inasként fogadna-e, és vagy szerencséd lesz vagy elküld a francba
... mer' nem tudok jót csinálni 
Kösz!
