Jónás Tamás (instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek)
Instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek
Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!
Most jut eszembe, hogy a gitárválasztásos kérdésedre nem válaszoltam még: Mostanában a Gibson és a Fender a két legjobban "reagáló" gitárom, úgyhogy ha lassabb, nyugodtabb alap van, akkor a Fender kerül elő a krémes stratocaster hangjának köszönhetően, rock/metál esetén pedig a Gibson.
Igencsak szívesen, örülök, hogy ilyen szuper szólókat nyomatsz rájuk És külön köszönet a majdani GS-cikkért! Sztem fel fogom tenni mindet addig a SC-ra.
Köszönöm! :) És ezúton is újra és újra nagy köszönet a heti alapokért, sokat jelent ez számomra (és remélem, még sokaknak). Januárban írok erről egy cikket a GS-en, belinkelek sok alapot és szólót.
(Látom, elkezdted SoundCloudra feltenni az alapokat. Ha esetleg mind az 52-t szándékozod feltenni, akkor a cikkbe be tudom tenni az SC playlistet is. A YT videóid lejátszási listáját mindenképpen beillesztem majd.)
Igen, erre vártam! A belecsapunk a lecsóba kezdés a legszebb klasszikus praeludiumokat is felül múlja! Kezdettől végig virtuózitás is lehet nagyszerű felemelő úgy hogy nem öncélú! Grat!
Most mindkettőn halottak a húrok, az Ibi tűnt jobbnak, de az se jobb, utólag hallottam ki, hogy az e-húr már oktáv után hamiskás, pedig a hangolás jó volt..
Köszi!
Látom, nálad Ibanezért kiáltott az alap, és a PRS pihent
A fő kedvenceim: 0:10-0:13 közötti precíz felszaladó futamok, a tapping-dallamra épülő refrénkezdet, a 0:44-0:50 közötti sokszoros motívumismétlés, valamint a végén a lelépkedő és sokszínű* tompított téma.
Szerencse számom. Elkezdtem tudatosan használni, pl 7 zsemlét veszek a boltban stb :) De mióta figyelem, mindenhol észreveszem. Remélem nem járok úgy mint a 23-as című filmben jim carry :)
Jó'van, de mi van, ha elszakad és nincs kéznél póthúr? Meg ha mondjuk nem h-ban, hanem mondjuk c-ben kell megcsinálni egy üres húrra épülő témát?
Akkó' jön jól dagitech kolléga.
A videóban nagyon sok helyen nem pontosan azt játssza, ami a felvételen van (előbb csúszik le, nem annyit vibratozik, későn vált fekvést, stb). Valószínűleg ütemről ütemre felvette az audiót (így akkor gyorsítás nélkül is vállalható), és aztán megtanulta az egészet a mock-up videóhoz.
Hasonlít a Charlie Robbins-féle zenékhez, egy modernizált neoklasszikus vonal, és valamiért nagyon szeretik mostanában ezeket.
Igazad van.
A 90-es évek elején járta az országot Tomi,akkor minden workshopjára elmentem itt Szegeden(a Csermák Hangszerüzlet hívta)imádtam.
Precíz volt,pontos,egy gép.Azóta se hallottam senkitől sem olyan jól az Always with me always with you-t.
Volt,hogy nyáron,Sörfesztiválon,a szabadban tűző napon tartotta óráját(rengeteg saját számmal),ahol kb.:7-8 ember ült és figyelte...a másik 5000 ember meg csak lófrált...akkoriban sem voltak értő fülek a zenéjére,tudására.
Hollandiában az év gitárosa is volt,annyi lemezt adott el ott,mint Satriani,ha az USA-ba születik...mindegy.
Szerintem a 2000-es évek elején volt még kreatív korszaka,az Omegázással csak lejtőre került,persze pénz,biztos bevételi forrás.
A Joy of Perspective Claudio Pietronik dal, a Dorian example is valamelyik jtc csóka dala, sztem Chris Mike.
Az Awakening sztem Jack Thammarat vagy a másik 2 thaiföldi fazoné.
A Feeling of well being pedig Brian Maillard.
Nem játssza amúgy jól óket, darabosak a szand is fos.
Most őszintén ennek milyen húzása van, hogy gurulnak azok a legatók, minden hang definiált, organikus, szétvisz:
Az imént végighallgattam...nem az,csak a Scorpions nóta.4 éve készült...hát...nem ezt vártam...vagy anno nem ez volt a megszokott.Kicsit elhaladt mellette a világ.Néha vannak rájellemző dallamok,triolák,de összességében nagyon öreg uras(mondjuk én az Omegás ténykedést sem értettem soha).A 2 utolsó szám(11,12)a maga nemében zseniális,és fogós,tanítani való...,de rendesen hallatszik Satriani hatása rajtuk.
Nuno Bettencourt az Extreme számaiban sokat használta a domináns szeptimeket, még riffekbe beépítve is.
Reb Beach sok mixolíd szólót játszott, ahol a kíséretben volt dom7 (vagy a sima kvintet mixolídosította a szólójával).
A moll/maj7 ritka állatfaj ezekben a műfajokban, de Nick Johnston időnként odatesz egy sima E-mollra játszott D#-t (ami amúgy harmonikus moll lenne, de ő nem úgy használja, mint a neoklasszikus ősök).
Talán vannak mollmaj és szűk négyesek metálban is, de azért nem igazán jellemző, azt inkább nagyítóval érdemes vadászni. Nem mintha ezzel gond lenne, az másról szól.
Valóban nem instru példa, de ezt csak úgy bedobtam, hogy vannak benne 7esek és nem jazz, vagy funky kontextus.
A ritkább típusok érdekeltek volna amúgy.
Hát de ez nem instru és nem is metöl Ha ennyire tágan lehet értelmezni az "instru rock-metált", akkor persze más a helyzet, ezer példát lehet mondani :D
Most így hirtelem ami épp beugrik gondolkodás nélkül: Eric J- Manhattan, Clapton-change the world refrén, Vai- crying machine, Alvin Lee-bluest blues, Hendrix-long hot summer night , stb...
A kiegészítés nem árthat.
Minden hasonló okfejtés és lecke ott vérzik el, hogyha szeptim akkord vagy hasonló, akkor jazz, holott kurvára nem kellene, hogy az legyen.
Példának okáért az Is this love whitesnake teli van 7esekkel és rohadtul nem egy lagzis smooth jazz track, mint amiket a tanárok produkálnak általában.
Én Tomit is ezzel "öltem" meg anno, amikor tanítványa voltam, hogy szép és jó az mz/x akkord és technika, de hogy megy ez majd bele az én zenémbe. :D
Instru rock/metalt nem nagyon hallgatok, így most hirtelen ilyen példát mondani nem tudnék.
(a heti szólókban volt ilyen pl itt, bár az nem hírös:D )
Dom7 nem olyan ritka, ez a blues alapja; mollmaj és félszűkítettek inkább jazz-közeli zenékben gyakoribbak.
Amúgy rock-metalban nem feltétlenül akkord-formában szerepelnek ilyenek, lehet, hogy inkább egy riff formájában, mondjuk ahol alaphang mellett szeptimeket és terceket hangsúlyoznak. Ezzel viszont lehet, hogy ki is egészítem a cikket
Olvastam tetszik.
Ezekere a ritkábban előforduló 7es akkordokra, mint domináns7, mollmajor7, félszűkített tudnál instru rokk/metál példát hozni ismert dalokból (Tomi te is besegíthetsz).
A szűkített gyakran előfordul neoklasszikus zenében, spanyol frígekre nyomatják a szűkített árpedzsiókat.
De mondjuk szűkített akkord, ami benne van a harmónia körben, valamely dalban?(sosem használtam ilyet saját dalban, spanyol fríges szekció van a Cloudsban, ill. egy momentum a 7moonsban is.)
Ez a szabályzat két hét alatt már a második alkalommal vegzál engem. Először a zenei alapom nevezését nem vonhattam vissza, most meg szólóznom kell stíluson kívül. Kezdem azt hinni, hogy ki vagyok pécézve.
Tényleg, most friss füllel visszahallgatva (azóta 3 percnyi szóló készült Csabi egyik dalára) szerintem is jöhetett volna a nyitódallam ismét. Szerintem elkódorgott valahol a novemberi ködben.
Jó lett, tetszik az improvizatív jelleg, elképzeltem, ahogy a bigband előtt tolja Tomi, nagy beleéléssel Kicsit hiányoltam az első dallamka visszatérését, vártam, hogy még előbújik valahol.
Utánaolvastam a Karácsonyi Szabályzat közeljövőre vonatkozó leírásában, és azt láttam, hogy a Tükörkép alapra november-december folyamán szuper szólót alkottál, egy bordó gitárt (is) használó gitáros motivációja mellett. Szerdán meg is nézzük!
Én is hallgattam a napokban, onnan jött az ötlet, hogy a karácsonyi penzumot letudom ezzel. Ennek a számnak a hallgatására pedig Imi egyik zenei alapja inspirált. Próbáltam kicsit igazodni a szám szellemiségéhez. Tudnék még mit javítani rajta, de minél előbb be akartam fejezni, mert a nyújtások eléggé megviselték az ujjamat.
Örülök, hogy tetszik. Lehet, hogy majd folytatom valamikor, illetve a a szólót is szeretném megtanulni. Leginkább a Pompei (2016) változat érdekelne, de mivel ahhoz nem találtam kottát, jó lesz a Pulse is.
Az OTM-hez képest új hangszín, a heavy metal ritmus hangszínemhez (19-08 és karácsonyi) adtam delay-t és reverb-et, és talán a beállításokon is változtattam valamennyit, de ez nem biztos (hetekkel ezelőtt csináltam).
Ez zseniális elegye a finomságnak és a virtuózitásnak! Megosztott első hely neked és landminének! 
Ez az első "Beatles" album amit végig hallgattam:
