Jónás Tamás (instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek)
Instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek
Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!
Nagyon szépen fel lett építve a szóló, pedig nem könnyű két és fél percen át végig érdekes szólót írni. És persze mindezt egyben feljátszani is nagyon szép teljesítmény.
Nagyobb hangerőn hallgatva már én is hallom. Akkor eddig csak megéreztem... Lehet, hogy kicsit kéne tolni a két szólamnak, hogy az ilyen süketek, mint én, hallják rendesen.
Ott a fő szólam mellett van egy alsó és egy felső terc.
Eredetileg azt hittem, hogy onnan jön a zaj és tompítani kell a húrokat, de úgy néz ki inkább földhurok-szerű valami van. Aztán azóta nem vettem ki onnét a tompítást, de kb semmit nem számít.
Azért lássuk be, egy speed/power metal alap sokkal jobban kívánja a technikásabb játékot, mint egy könnyedebb rock zene (nem mintha abban nem lehetne aprítani, csak általánosságban mondom). Én pedig mostanság rámentem a nyújtásokra, mivel azokat (is) borzalmasan csinálom, ezért nem árt gyakorolni. Mint régen a szúnyog-vibrátóknál is történt, csak ott én magam nem hallottam, hogy mi a rossz benne. Mindenesetre szerintem jövök majd a havi szólókkal is.
Köszönöm! Erre mindig figyelek, de a megvalósítással (főleg a nyújtásokkal, de úgy egyébként is a konzisztens játékkal) kapcsolatban sok fejlesztenivaló van. Számtalan apró szerkesztés/javítás volt ebben a szólóban, ami egyrészt abból jön, hogy már nem gitározok aktívan, de egyébként sem voltam soha teljesen pontos. És én már sokszor egy 99%-ban megszólaló hang miatt is képes vagyok újravenni egy fél perces szólót, mert az ugye mgsem 100%. Na, itt most a konzisztencia a 80%-ot is alig érte el. Node majd a havi szólóknál...! Ott meglesz a 81% is!
Igen, maga a zeneelmélet inkább a készletekre, szerkezetekre, építőkövekre világít rá elsősorban. Olyasmi, mint a nyelvtan. Aztán, hogy ebből hogyan lesz vers vagy próza (netán egy zenemű), az már nem szimplán a nyelvtani részhez (zeneelmélethez) tartozik, így önmagában (iban)ezzel nem is tanítható meg. Az alkotás, jóval túlmutat azon, sokkal egyedibb folyamat.
Az érzelmek, belső tartalmak kifejezése persze serkenthető, ill. a zenében át is adható egy-egy ilyen aspektus. Pl. átadható, rendszerbe foglalható, hogy egy-egy zenész hogyan fejez ki bizonyos hangulatokat bizonyos elemekkel, megoldásokkal, hogyan gondolkodik, stb - de ez csak egyféle út, ami ráadásul mindig annyira szubjektív és egyéni, hogy másnál az nem fog tudni ugyanúgy átjönni és működni. De ez jó is így, mert minél inkább átvesszük mások rendszereit, annál jobban el lesz nyomva a bennünk lévő potenciál és egyéniség, ill. akadály is lehet a saját világunk kibontakozásában.
Valószínűleg eredményesebb és hasznosabb, ha mindenki maga próbál rátalálni a saját útjára, önkifejezési módjára, még ha több idő és munka is (ettől persze a tanulás fontos és hasznos, egészséges mértékig).
Igen, állítólag a végtelenek sem egyenlőek. Ha vesszük az pozitív egész számok halmazát és a pozitív páros egész számok halmazát, akkor a kettő nem lehet ugyanakkora, pedig mindkettő végtelen.
Láttam régen egy dokumentumfilmet a Polgár-lányokról. Fejben sakkoztak az apjukkal. Nemrég elém került egy videó, amiben az egyik lány, azt hiszem a Judit, szabadtéri sakkozásokon verte a nagymenő férfi bajnokokat.
Szerintem ezen a ponton ketté kell választani a témát. Az egyik, amikor egy könyv a klasszikus összhangzattant kívánja megtanítani. A másik pedig az alkotáshoz szükséges ismereteket mutatja be. Más az iránya, megközelítése a kettőnek. Az egyik megfejti, magyarázza a kész művet, a másik pedig létrehozza.
Számítottam erre. Ettől emberi ez a kijelentés, hogy nem hibátlan. Amúgy ha a ház fűtött belülről, akkor nem ugyanakkora mértékben megy össze, tehát az autó relatíve kisebb lesz a kapuhoz mérten, mint nyáron.
Ezen én is sokat gondolkozom, legalábbis ebben az univerzumban.
Egyszer valahol olvastam, hogy végtelenből is többféle végtelen van. Például az egész számok sorozata is végtelen, de ez egy apró kis kupac a párhuzamos univerzumok végtelenjéhez képest. Például ha lenne olyan univerzum, ahol minden ugyanaz, mint itt, csak most nem zöld pólóban gépelném ezt, hanem kék pólóban... és olyan is, ahol zöld pólóban lennék, viszont az ország leghíresebb régi költője Petőfi János lenne, minden más ugyanaz... vagy zöld póló pipa, Petőfi Sándor pipa, de Argentínában, Buenos Aires 7. kerületében egy lakásban egy ketrecben egy tengerimalac 1 másodperccel később harapná meg a szárított répát, mint a mi univerzumunkban...
Tanulságos példa a Polgár lányok esete, ahol az apuka döntötte el, hogy sakkozók lesznek, és sima családból indulva a világ legjobbjaivá váltak sakkban. Nyilván a részleteket nem tudhatjuk, de az biztos, hogy a lézerszerűen fókuszált szándék sok mindenre képes.
Persze, régen is voltak kitűnő zenepedagógusok, olvastam Vásáry Tamás önéletrajzát, amelyben ír sokat a pozitív példáról (Kodály), aki mondjuk nagyon szigorú és "grumpy" is volt. (És ír olyan példát is, ahol egy tanár visszavetette őt a fejlődésben.)
A Kesztler-féle könyvről már hallottam én is, és valószínűleg minden egyéb könyvből össze lehet rakni egy stabil tudást. De valahogy sok tananyagból az érződik, hogy abból a lényeget nem lehet megtanulni: hogy hogyan fejezze ki az érzelmeit, belső világát a zenélni vágyó tanuló. Helyette bemagoltatják a modális skálák sorrendjét.
Persze, mindenkinél van egy "bemenő" csomag, amiből el tud indulni, és ez nagyon nem egyforma adag tud lenni. Valóban az a fő kérdés, hogy mit hozunk ki magunkból. Én is azt gondolom, hogy a világhírű gitárosokat átlagos csomaggal indulva nem lehet utolérni (azaz Hendrix, Clapton, Gilmour, Satriani nem lehet bárkiből), de egy magát zeneileg jól kifejező, egyéni módon alkotó, örömöt megélő gitáros mindenkiből lehet.
Persze, mindig vannak egyéb tényezők, és az érdeklődés lehet egy átmeneti dolog, vagy kamaszkori menőség miatti vágy, stb. Akik viszont a Szólómánia videókat nézik, azok általában már 5-10-20 éve gitároznak, és ez már nem lehet véletlen. Ilyenkor már abban hiszek, hogy a zenei adottság tart minket a hangszer mellett.
Posztmodern módon azt mondom erre, hogy ez teljesen igaz lehet, amit írsz, és közben teljesen igaz az ellenkezője is. Vannak óriási sikertörténetek és átalakulások, amelyek belső elhatározásból indulnak ki. És persze sosem tudhatjuk előre, hogy ezek mikor, kinél, és miért jelentkeznek.
Ha minden ember (nem csak a 8 milliárd, hanem akik valaha éltek) összes "döntését" vennénk (ami kb percenként jópár), plusz az összes így létrejött univerzum összes emberének összes döntését, plusz az azokból létrejövőket, stb.... akkor igencsak végtelen lenne az univerzumok száma.
Inkább gitároznék rajta De lehet, h széttörném. Esetleg a húrjaival... na de hagyjuk.
(Egyébként nem maguk a történések vezetnek a "döntéshez", hanem a hatásai, tudatalatti lecsapódásai. Ill. a kényszerben nincs "döntés" )
Vannak kvantumfizikusok, akik hisznek benne. Valami olyasmi lehet, hogy amikor az új univerzum létrejön, akkor a valóság kvázi kettészakad. Mindkettőnek ugyanaz a múltja az adott pillanatig, de a jövője más. A másik választás nem sorvad el, az új univerzumban "él" tovább. Rengeteg ilyen univerzumról lehet szó, próbálták is megbecsülni bizonyos feltevések alapján. Nem akarok hülyeséget írni, de talán valami 10^18 körülire becsülték a jelenlegi számukat. Amennyiben léteznek persze.
Rossz emberek hosszú időre bezárnak egy szobába egy hegedűvel. Addig esetleg nem akartál hegedülni. De valószínűleg fogsz. Mint gyerekkorban, amikor egyszerűen még nincs annyi előélet, illetve tapasztalat, aminek eredményeképpen megszületne a zongorázás iránti vágy, de a szülők kényszerítenek. Ez sem szabad akarat, de kissé más értelemben, mint a már említett predesztináció.
Persze visszavezethető ez is arra, de nem mondható el az, hogy "egész életem történései az éppen aktuális döntésemhez vezettek".
Valójában nem akarok filozofálgatni, mert nem a szakterületem, csak picit elgondolkodtam azon, amit írtál.
Ja és a "párhuzamos univerzum"-dolog is kérdéses azért egy kicsit, mert ha a "döntés" lezajlott két dolog között az egyik javára, az elsorvadt másikat (vagy annak tényét) mi indukálná egy saját univerzum létrehozására és hogyan "tenné" önálló lét és akarat híján? (Persze csak költői kérdés, úgysincs rá konkrét válasz)
- A Kesztler könyv megvan nekem is, majd szeretném újra elolvasni.
- Az IQ-t én máshogy látom. Vannak fejleszthető képességek, például a laterális gondolkodás, ilyenformán az IQ eredmények is javíthatók szerintem. Persze nem csak egyféle intelligencia-hányados létezik, de általában a logikai terjedt el a köztudatban. A többi talán nehezebben is mérhető.
Azzal teljes mértékben egyetértek, hogy a lustaság általában nem segít a célok megvalósításában. Az adott területen tehetségesebb, jobb képességű embernek valószínűleg kevesebb hozzáadott munkára van szüksége ugyanazon cél eléréséhez, mint egy gyengébbnek. Például a sportban is hamarabb érhet el jó eredményeket az, akinek a fizikai és fiziológiai képességei eredendően jobbak az adott sportághoz.
- Maximálisan egyetértek. Maga a vágy nem a tehetség jele.
A bónusz megjegyzésben a komplex reakcióval, ami korábbi életünk tapasztalatainak, döntéseinek eredménye, egyetértek. Azonban vannak külső tényezők, amelyek befolyásolhatják a döntésünket, és annak ellenére cselekszünk, mint amire korábbi életünk predesztinálna minket. A szándék kérdése, hogy vajon a korábbi életünk tapasztalatai csúcsosodnak ki a döntés pillanatában, vagy egészen hirtelen máshogy is dönthetünk, már filozófiai kérdés, de különösebben talán nem is érdemes ilyen kérdésekkel törődni, mert annyira komplex a rendszer. Minden-mindennel összefügg. Lehet, hogy rendkívül kicsi mértékben, vagy késleltetve. De nincs semmi veszve, ugyanis minden egyes kvantumdöntéskor egy új univerzum jön létre, ahol az ottani énünk, aki szintén magamnak hiszi magát, megízlelheti a döntés ellentétes oldalát.
- Sztem a régi elmélet anyagok között is voltak nagyszerűek. Én pl Kesztler és Gonda könyveiből tanultam, és igen alapos, részletes tudást adtak át, kitűnően rendszerezve. Nálam működött Az persze egyértelmű, h nincs objektív "legjobb módszer", mindenkinek nem működhet ugyanaz ugyanúgy, ez rengeteg dolgon múlik. (Olyannal viszont többször találkoztam, h kiderült, nem is foglalkoztak túl komolyan ezekkel a könyvekkel. Belelapozásnál kicsit több kell.. :) )
- A velünk született képességek, adottságok (pl zenei intelligencia) létező jelenségek, mérhető dolgok. Ezeken tényleg nem lehet változtatni. Mint pl egy IQ-ereményen se lehet. Inkább azon lehet, amit ezekből ki tudunk hozni. Fejlődni mindenki képes, én sem hiszek a reménytelen esetekben (de a képességek létjogát is elismerem), egy szorgalmasabb "átlagosabb képességű" ember "többet elérhet", mint egy "jobb képességű" lustább. (Bár ezt Tomi is hasonlóan gondolta sztem, csak másképp fogalmazott)
- Az érdeklődés, vonzódás vmi iránt sztem nem feltételezi a (bennünk lappangó) tehetséget. (Ellenben képes energiát adni a fejlődéshez)
Mivel én alapból a hagyományos értelemben vett szabad akaratban sem hiszek (minden "döntésünk" inkább egy mechanikus, komplex reakciónak tűnik a minket ért eddigi végtelen hatásból és azok lecsapódásaiból, mátrixából), így a hozzáállásról sem hinném, hogy szándékkal irányítható lenne.
Ez szerintem nem jelent problémát, mert mindig a zene különféle területén maradsz. Az lenne csak gond, ha 2 hónap zenélés után 2 hónap szobrászat, majd 2 hónap kosárlabda lenne. (De még ez is azt jelenti, hogy azt csinálod, amit szeretsz.)
Ez jó jel, mert a szakmailag képzett és kreatív elme tud csak ilyet létrehozni. Még akkor is nagyon biztató, ha létező dolgok is voltak esetleg benne.
Igen. Az eltelt időben írtam 10 rendkívül fontos hozzászólást (a 18-ból). Azokat jó lett volna rögtön látnod. Ezért nem szabad elutazni, mert lemaradsz.
Igen. A dallamaim eléggé szűk intervallumban mozognak, talán két oktávnál nem szoktak bővebbek lenni (már ez is haladás). Tényleg ideje lenne alkalmanként tágítani. Majd karácsonykor.
Az a probléma, hogy ez rendre változni szokott. Általában két hónapig tudok maximálisan egy dologgal foglalkozni. Utána mindig jön egy leküzdhetetlennek látszó akadály, vagy megunom, vagy más elképzelésem lesz (nem tudom, hogy miért szinte pontosan kéthavonta), ami után mással szeretnék foglalkozni. Most például december óta leszedtem szinte kompletten egy számot, de a billentyűsnek más sürgős elfoglaltsága lett, nem találtam énekest, a szöveget nem értjük (énekes hiányában nem kérdeztem meg angol anyanyelvű ismerősöket), és szólógitárost sem találtam (én nem tudnám a szólókat eljátszani, vagy csak rendkívül hosszú gyakorlással - vö. a 2 hónapos problémával). Szóval az most szünetel. Gondolkodtam egy másik számon is (nem annyira konkrétan), de ott is biztosan lennének problémák. A 2018-as karácsonyi alap is egy leszedett szám, de ott eleve lehetett tudni, hogy mások fognak rá szólózni, illetve nem lesz ének sem.
Most, miután belehallgattam abba a lentebb említett 300 zeneszámba, megjött a kedvem egy kis alkotáshoz. Nem sokkal ezelőtt megjelent a fejemben egy részlet szinte 3 dimenzióban (ilyen még nem igazán volt), vagyis a képzeletemben megszólalt egy prog gitár riff, és a szintetizátort, illetve az énekdallamot is hallani véltem hozzá. Azt hiszem, némi dob is megjelent, de kezd kikopni az emlékezetemből. Ez lehet, hogy furán hangzik, vagy pedig nem jól írom le, de eddig mindig riffekben gondolkodtam, és utána találtam vagy kerestem ki hozzá a többi szólamot. Most ez más volt. Persze előfordulhat, hogy egy a minap hallott szám részlete sejlett fel. Sajnos hajlamos vagyok arra, hogy ilyenkor ne ismerjem fel, hogy ez egy már létező dolog.
Ez egy valóban létező jelenség. Aztán ismét az egyszerűbb zenéket fogod készíteni, de addigra már benne lesz a játékodban az egyediség, ami a sokféle stílus ötvözéséből alakult ki.
Köszönöm szépen És akkor itt az ideje a magas hangoknak. Ez is olyan, hogy eleinte át kell esni az 1. évad 6. videójában említett fázisokon, amikor még nem megy könnyen az új dolog. Ilyenkor nem szabad feladni, mert a "nem jól megy" fázison át vezet az út a "jól megy" fázisba.
Lehet, hogy az alapján kellene tevékenységet választani, hogy mi szerzi a legnagyobb örömöt/elmélyülést számodra jelenleg. Ha ez a keverés, akkor az is jó, ha riffelés, akkor ez lesz a jó, ha dalírás, akkor pedig ez a cél.
A rockerek izgága, tesztoszteron túltengésben szenvedő figurák. Ezzel szemben a metálosok nyugodt, kiegyensúlyozott, nem kakaskodó arcok. Mindez azért van, mert a rockerek nem hallgatnak eléggé kemény zenét, és emiatt frusztráltak.
Ha sok elvadult prog és jazz zenét hallgatsz, akkor egyre inkább elfogadod a disszonáns hangzásokat és a furcsa ritmusokat. Ezeket aztán beépíted a játékodba. Így azok számára, akik nem hallgatnak annyi zenét, illetve maguk nem zenélnek, egyre rosszabb zenéket kezdesz játszani.
Az elmúlt néhány napban belehallgattam pontosan 300 db (nagy többségében) prog metal számba. szerintem 10 %-okukat sem mentettem el magamnak vagy későbbi meghallgatásra, vagy azért, mert valamilyen inspiráló megoldást tartalmaz. Eddig is tudtam, hogy nagyon válogatós vagyok, de számomra is meglepő a mértéke. Ezért lehet, hogy szinte sosem tudom egy-egy album összes számát kedvelni. Alig van néhány olyan, aminél ez előfordul. Például: Queensryche: Operation Mindcrime, Ad Infinitum: Chapter I - Monarchy, azt hiszem Deep Purple (talán a Europe, és a Japan koncert) és AC/DC (talán a Back in Black), esetleg Ozzy, Accept, Yngwie, Bon Jovi egy-egy régebbi albuma. De biztosan van még néhány, csak elfeledkeztem róluk.
Klassz volt a szóló. Érdekes, hogy már régóta a fejemben van, hogy a nagyon magas hangokat is kellene játszani. Konkrétan azóta, amióta olvastam egy régebbi írásodat erről. De valahogy sosem mertem megpróbálni, amikor szólót alkotok. Az emberiség védelme érdekében szerencsére nagyon ritkán végzem ezt a tevékenységet. Amúgy most vettem észre, hogy a karácsonyi szóló óta semmiféle produktumom nem volt. Pedig annyira nem lazsáltam. Leszedtem egy prog metal számot, de objektív okok miatt szüneteltetnem kell. Elkezdtem egy power metal számmal foglalkozni, ami szintén cover, azonban elbizonytalanodtam, hogy valóban akarom-e. Ennek apropóján kezdtem keresgélni, leginkább prog metalt, de megtanulási szempontból még azok sem igazán érdekelnek, amik a listámban vannak. Ami érdekelne, ahhoz vagy 7 húros gitár kellene (ami nincs), vagy annyira összetett, hogy meg sem próbálom. Ja, hívtak 3 zenekarba is, de egyik sem az én játszani kívánt zeném (blues/rock). Pedig elmondtam, hogy mennyire kutyaütő gitáros vagyok, csak nem hiszik el.
Várom a jövő heti videót, a kedvcsináló alapján hasznos lesz számomra.
Engem a hangnemre vonatkozó kérdés zavart meg, ezért hangnemekben próbáltam gondolkodni. Sőt, a két körről (leginkább az elsőről, mert már ott elakadtam), mint két darab hangnemről emlékeztem meg. Más volt a koordináta rendszer, az enyémben nem tudtam megoldást, vagy nincs is. Legközelebb más perspektívából próbálom megközelíteni a kérdést.
...és erre tegnap jött még ez a fura szám is. A refrén 0.35től következik be. (Amúgy a két sor ugyanaz a kör, csak elválasztottam)
Hangnemileg tényleg F#m vagy A jön ki, de vhogy mégsem érezni egyáltalán benne ezt az oldódást, vagy vonzódást, pedig a zenék 98%-ánál mindig lehet érezni. Ezért is érdekes egy kör. Kíváncsi voltam, ti mit éreztek hangnemnek.
Ez az áprilisi szólóalap köre, és amikor felvettem rá a szólót, nemigen gondolkodtam a skálákon, hangnemeken, mert ált. hallásból játszom. Aztán utólag esett le, h nem is olyan egyszerű ez hangnemileg.. de mostmár marad :)
Indy által egyszerűsített neveknél maradva:
Lehet egy C-dúr hangnem (1-4-5) és a D kilóg a végén. Ezesetben két skála: c-dúr és c-líd (utóbbi egy d-mixolíd hangkészletben, ami passzolhat az azonos alaphangú dúr akkordra)
De lehet akár két részben is: C-F és D-G külön hangnemek, így is működik skálailag.
A második kör inkább d-moll hangnemnek hat (3-7-6-1), a visszatérésnél az tonikát dúrosítva, h picit felemelőbb legynen a hangulat
De ha még jön ötlet, hogyan lehetne másképp (is) gondolni, mik jutnak még eszetekbe, ne kíméljetek!
Valójában technikailag lehet, egymásba ágyazhatók. A lényeg, hogy minden zárójelnek párban kell állnia. De itt egyébként az első záró nem a zárójel bezárásának szerepében lenne. Mindegy egyébként. Ha teszel orrot is, akkor egy sárga pötty fog vigyorogni a képernyőn, és nem kell több hozzászólást írni a zárójelek szerepét, tündöklését és bukását illetően.
Bocsi, szakmai ártalom. Egy nyitó zárójelnek van egy záró párja is, és nem tölthet be kettős szerepet ugyanaz a záró elem. Amit nem értettem volna félre, az a "(Hesz:))" lett volna, vagy még inkább az, ha van orra is.
Megnéztem a videót, és íme az első három gondolatom.
A bácsiknak nem tanították meg, hogy:
1. A nyíltvonali vasúti pálya közepén nem életbiztosítás magunkról elfeledkezve tartózkodni.
2. A vágányvégzáró bak nem dobszerkó, de legalább kevésbé veszélyes az 1. pontnál.
3. A dohányzás továbbra is káros az egészségre.
Sajnos nem tetszik ez az opus... így nem is tudok vele mit kezdeni. Mint a történelem az iskolában.
A letranszponálással csak annyit értem el, hogy később akadtam el, de az is valami...
Nekem is a négy dúr tűnt fel, meg az, hogy minden esetben a Bb sántít valahogy a többihez képest, de nem tudom, hogy merre induljak tovább. Szerintem nem a modális skálák van a megfejtés. Kíváncsi vagyok a megoldásra és arra is, hogy megértem-e?
Úgy nézem, az első lehet 1, 2 és 3 keresztes hangnem. F#-mollra tippelnék (3#).
A második lehet 0, 1, 2 keresztes hangnem. H-moll (2#)?
Azt hogy mi tekinthető itt alaphangnak, nem tudom, mert elsőre nem tudtam megállapítani, hogy melyik rész a refrén a dalban.
Gondolom, az E leszállítását. Hangnemileg szerintem akkor lehet leszállítani, ha moll skála 2., vagy dúr skála 7. foka. 2. fok D-moll esetén lenne, de az 1b előjegyzés. 7. fok pedig F-dúr esetén lenne, ami szintén 1b. Ráadásul mindkét esetben csökken a keresztek száma, illetve a b-ké növekszik, vagyis az eredmény 2b előjegyzés lenne.
Blues skálára akkor jönne ki a két egymást követő kis szekund, ha A lenne az alaphang, de az meg előjegyzés nélküli, ráadásul nem hangnem.
Lehet, hogy passzolok, mert zavart okoz nálam az Eb (ami E-ből lesz és nem D-ből), és hogy ez mind dúr akkord. Ez valami egzotikus hangnem lehet, ami meghaladja az ismereteimet, vagy a gondolkodási képességeimet.
És hogy ne lazsáljatok, itt van egy másik gyömgyszem "akkordkör" (ami inkább pávörkord-kör), amit bízvást ajánlok megfejtésre F# G D G A
B(H) G
ominózus dal refénje
Látom, hogy kérdeztél valami, csak nem hiszem el, hogy képes voltál ilyet kérdezni.
Nem akarok Indy válasza elé szaladni, de ez mind dúr akkord?
Vajon milyen modális hangnem az, amiben 4 dúr akkordot lehet felépíteni? Megjegyzés: a megmaradt olvasóközönséget csak ebben a tárgykörben érdemes kérdezni. Az Eb az enharmonikus megtévesztés szeretne lenni? Mert olyan modális hangnem szerintem nincs, ami két kis szekund lépést tartalmaz egymás után. D-nek is ott kell lennie valahol valamilyen formában, célszerűen módosítás nélkül, kerülve a hangnemben nem létező enharmóniát.
(ellenben nőtársainkkal) Ezért is megéri.
De lehet, h széttörném. Esetleg a húrjaival... na de hagyjuk.
)
