Jónás Tamás (instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek)
Instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek
Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!
Sziasztok.:)
Osztálykirándulásom volt, ottalvós :D / "alvós" / Szóval most hogy nem vagyok K.O. átolvastam ezeket a zeneelméleti dolgokat :) Nagyon érdekes ezt a dúr-ra húzható 2.3.6.-fokos pentaton skála. Ez új volt :) Nekem csak annyi jutott eszembe erről, hogy még tanárom tanította anno, hogy mondjuk egy C-alapra mindig a c-pentatonból építkeztem, holott a C párhuzamos mollja /C->Am/ tehát az Am-pentaton is rájátszható.:)
huu ez eszméletlen ! :D Nagyon szépen köszi h alkottál rá valamit és még hozzá mit ! Nagyon jó ez a sound ! Mennyire másabb így saját alapra hallgatni vkinek az alkotását... Főleg a tiedét Tamás. Még1szer köszi !!
A Bb-re gondoltam, mert az F-dúr skálát említetted, de akkor így a mai kiegészítéssel (A-dúr skála) már világos a dolog.
A "H" hang valóban nem hiányozna senkinek, a középkor a "H"ibás ezügyben.
Csomószor volt már hogy angol nyelvű anyagokba is írtam H-t, és úgy kellett kigyomlálni:)
Sziasztok! Tudom nincs köze a zenéhez, sem a topikhoz.
Tegnap elkapott a főnököm, és a főnökasszonyom, és igen megdicsérték a munkámat. Utána a nagyfőnöktől kaptam ezzel kapcsolatban egy levelet amiben szintén megköszönték a munkámat. Este megjelent a volt kenyéradó gazdám, és azt mondta ha szeptemberben végzek itt akkor számít rám mert júliustól újra kinyit. Ma találtam egy patkót...
Na megnéztem ma, és nem F dúr skálát használtam, hanem A dúrt és az A5 részre, szóval mindenki megnyugodhat, nem írtam át a zeneelmélet szabályait!
Ugyanakkor érdekes, hogy egy ilyen kvintnél mennyire jól megfér egymás mellett a moll, a dúr és a mixolid.
Nem tudom melyik fasztarisznya találta ki, hogy az abc betűit cseszzük szét azzal, hogy behozzuk a H-t - nehogy véletlenül logikusan egymás után jöjjenek a hangok - mindenesetre feltételezem most a B hang alatt az európai elméletben használt H-t érted. Bár így akkor a Bb az meg Hb, ami nem szerepelt a szólómban. A H igen.
az a lényege hogy minden dúr skála 2. 3. és 6. fokáról lehet moll pentaton skálát játszani
c dúrban ez dmoll emoll és amoll pentatonokat jelent
azaz olyan akkordmenetnél ami szintén a c dúr hangjaiból építkezik használhatóak ezek a pentatonok
és ott azt írtam ha van egy Am akkordod azt alapon vehet úgy az vagy dór vagy fríg vagy eol skálával fejthető meg. Ennek eldöntését a többi akkord segíti. Akkor a példa kedvéért írtam hogy legyen dór azaz a G dúr 2. fokán lévő Am. G dúrból meg lehet származtatni a hm pentatont
Akkor félreértettelek. Minden esetre a demómban (amivel azért haladgatok, szűkös időm és energiám ellenére;) sem tudom hogy jön ki a dolog. Majd ha a vizsgaidőszak is úgy akarja, elkészülök vele ebben az életben.:P
Persze, az Am-D dolgot csak példának írtam, lehet félreérthető volt. Ezt már megfejtettem magamnak régebben.:)
Akkor menjünk bele olyanba, amit írtál: ha jól értettem ekte A-moll alapra néha egy kis H-moll? Mert a hangkészletük majdnem ugyanaz (f->fisz, c->cisz kivételével). Akkor itt mi van? Mert ha jól emlékszem Hammett az egyik szólójában játszik ilyet, nem emlékszem melyikben (ha egyáltalán jól emlékszem). De nem sokáig, talán egy lemenet erejéig. Akkor itt is az érvényesül, hogy ha nem áll meg az ember ezeken a disszonáns hangokon, és viszonylag gyorsan is játszom, akkor tulajdon képpen jól is szólhat?
Ja, és köszi az éneklős tippekért is. A gyakorlás dolog egyértelmű volt, csak valami egyszerűbb dallamvilágú számra kértem volna tippeket esetleg.:)
A hangulatokat elsősorban nem a relatív hangközök (pl. itt a kis szekund) hozzák létre, hanem a fokok, tehát a referenciához (=alaphanghoz) viszonyított abszolút hangközök. A 7. fok hangulata kellemesen elszállós, a megemelt 4. fok (líd jelleg) hangulata markáns és vadabb.
A példádban a viszonylag mély húrokon elhelyezett tritónusz (C-F#) okozza a disszonáns hatást. És ehhez jön még a fentebbi adott fok --> adott hangulat tényező.
Amúgy tök jók a kérdéseid, látszik hogy 1) foglalkozol zeneelmélettel és 2) már csomó mindent összeraktál. Ez a két tényező pedig garancia arra, hogy sokat elérhess a zenében.
A hangulatokat elsősorban nem a relatív hangközök (pl. itt a kis szekund) hozzák létre, hanem a fokok, tehát a referenciához (=alaphanghoz) viszonyított abszolút hangközök. A 7. fok hangulata kellemesen elszállós, a megemelt 4. fok (líd jelleg) hangulata markáns és vadabb.
A példádban a viszonylag mély húrokon elhelyezett tritónusz (C-F#) okozza a disszonáns hatást. És ehhez jön még a fentebbi adott fok --> adott hangulat tényező.
Amúgy tök jók a kérdéseid, látszik hogy 1) foglalkozol zeneelmélettel és 2) már csomó mindent összeraktál. Ez a két tényező pedig garancia arra, hogy sokat elérhess a zenében.
A hangulatokat elsősorban nem a relatív hangközök (pl. itt a kis szekund) hozzák létre, hanem a fokok, tehát a referenciához (=alaphanghoz) viszonyított abszolút hangközök. A 7. fok hangulata kellemesen elszállós, a megemelt 4. fok (líd jelleg) hangulata markáns és vadabb.
A példádban a viszonylag mély húrokon elhelyezett tritónusz (C-F#) okozza a disszonáns hatást. És ehhez jön még a fentebbi adott fok --> adott hangulat tényező.
Amúgy tök jók a kérdéseid, látszik hogy 1) foglalkozol zeneelmélettel és 2) már csomó mindent összeraktál. Ez a két tényező pedig garancia arra, hogy sokat elérhess a zenében.
Az eredeti Timmons stlye Sfogli szóló mennyire nehéz ? Én az 80's styleban is elakadtam, pedig az magasan a legkönnyebb a 3 közül, sebaj spirális tanmenetet alkalmazok, először vázlatos elsajátítás, majd 3-4 havonta visszatérve magasabb szintekre érkezés.
Bekapcsolódva a vitába:
Azon gondolkodtam, hogy ha például a sima C-dúrra bejátszok egy H-t (pl.: C(x32010)-re egy G4-et) az még kiállva is jól szól, nem csak átlibbenésben. Sőt talán még feszültség sincsen. Ellenben ugyan úgy C-re egy F# már nem (pl.: C(x32010)-re egy E2-t). Pedig az elsőben konkrétan megjelenik a kis szekund. Akkor most mi okoz gondot?
Vagy ha átmegyek akkordokba: A Cmaj7 jön ki az első esetben. Ezt lejátszom úgy hogy: x32410. Minden tök jó. Ellenben a második esetben Cadd#11(?) (x34010) jön ki amit nem igazán hallgatnék sokáig. Akkor itt mi okozza a disszonanciát?
Csabi közben leírta a választ, beleértve az Am-D kör dóros voltát is. Úgyhogy én a fenti mondatodra reagálok: igen, én említettem ezt (#21557), de nem így értve, hanem úgy, hogy ez a két hang egymást váltja. Azaz egyszerre nem szólnak. Egy A5-F kör esetén az A5-re mehet C#, az F-dúr akkordra pedig C.
ha pl egy kromatikus skálát j átszol akármilyen akkrodra akkor nem lesz hamis érzeted de vagy 5 hang nem is lesz hangnemben. Viszont előtte utánna "jó" hangot játszol. Ezek igazolják a nem jó hangot és teszik azt a környezetbe olvadóvá. Ezek a passing tone-ok. Álátalában erre illik figyelni hogy ne hangsúlyos helyekre kerüljenek.
Általában kerülendő olyan dolgok mint pl c-re cisz hosszasan alkalmazása mintha a dallaom fontos hangja lenne. De hacsak átheledsz rajt pl c cisz d hangokkal akkor a c és d hangok közötti kapcsolatot fogja erősíteni. És mivel nem hosszú ideig szól nem lesz az az érzésed h húú ez hamis hang volt mert egyből oldja is a d hang ami a hangnemhez tartozik
kb ez a működési elve
az egész elve a feszültség keltés oldás
ahhoz hogy ne legyen katyvasz amit játszol hanem egységet alkotó érthető valami legyen nyílván megválogatod a hangkészleted.
C AM F G akkor menetre nem fogok pl egy esz dúr skálát eröltetni. Mert nem sok hangja fordul elő az akkord menet hangnemében a c dúr skálában. Így ha azzala ksálával dolgoznék nem lenne sok kötődése a harmóniákhoz és hamis érzet lenne
viszont ha a fent említett módon csempészel bele a "jó" hangok közé
"rosszakat" akkor azok működni fognak.
Az Am - D akkordváltásnál az a célod hogy öszekapcsold a két harmóniát
mivel Az Am a G dúr skála második a D meg az 5. fokán megtalálható közös pontod lesz a g dúr skála hangjainak használata
így nem lesz f hangod hanem fisz mindkettő akkordon. azaz dór skálát játszol az moll helyett
de ha a moll skálát akarod mindenképp hazsnálni akkor az Am akkordra az f hangot a D dúr skála alatt meg a fisz hangot kell játszanod
kapcsolódási pont lehet a ezt a két hangot kapcsolod össz az akkordok váltásánál
Azaz amikor az akkor am -ról d dúrra vált Te az f hangról lépsz fel fiszre
És persze tudom, hogy vannak fokok, amin jó megállni, van, amin nem. Ez a konkrét F-hang nálam olyan, ami nem nagyon tetszik a fülemnek, ha megállok rajta. Szóval ha valaki válaszol, kitérhet erre is, hogy mi van akkor, ha egy olyan hangon állom meg, amin kellemes (és itt van súrlódás), vagy egy olyanon, ahol nem (és persze itt is van).
Remélem érthető a dolog, és nem kérdezek valami oltári baromságot.:)
Én egy dolgot nem értek így a skálák, harmóniák összefüggéseiben. Remélem nem kérdezek hülyeséget, és érthető a kérdés:
a kis szekund súrlódásokkal ilyenkor mi van, ha valaki elkezd ilyenekkel ügyeskedni? Mennyire kell ezekre figyelni, mi az, amit elbír az alap, és mi az, amit nem?
Tamás is a versenyes videómban ezt megemlítette (jogosan, mert zeneelméleti szinten igaza van, mégis, mivel nem álltam meg azon a bizonyos hangon, csak billentettem, ezért az én fülemet nem bántotta), azóta nem tudom mennyire figyeljek ezekre. Mert épp lent írta valaki (talán pont Tamás?), hogy néha a C-re Cisz is jól tud szólni, ami azért elég nagy ellentmondás.:) Persze tudom, mert én is írtam egy alapot, amire játszottam olyan arpeggiot, amiben pont ez a két hang volt, és szerintem jól szólt.
De mi a határ akár a modálisoknál, akár a különböző, hagyományostól eltérő, egzotikus skáláknál? Mi az ami mehet rá ilyen téren, mi az, ami nem?
(tök egyszerű, két akkordos harmónia menetre, pl. A-moll, D-dúr, ezekben ugyebár az A-moll skála F hangja súrlódik a D-dúr harmónia Fisz hangjával. Utána lehet bonyolítani a fejemnek:).
Élő erősítőn nagyjából én is így állítottam a hangszínt,de ez hely függő volt.Mivel már csak digitális cuccon játszok itthon "jamvox" a program sajátossága,hogy van freki amit nem lehet kiírtani belőle és nem tetszik.Pl a presenc és a treble is szinte nullán van,és drive-on is nullán,mégis csillingel.Külön eQ nincs benne.Ilyen a program.Mást csinál a hangszín modellezősön és mást egy csöves fejen...A guitar rig cuccokat nem próbáltam,de biztos annak is van sajátossága.
1. Indulj ki az alaphangból, legyen ez mondjuk F-dúr
2. Kezdjed el felírni a soron következő hangokat. A dúr skála szerkezete: 2 egész, 1 fél, 3 egész, 1 fél (és az összes modális skálának is van egy kötött szerkezete)
3. Tehát először "2 egész", azaz
- az F után egész (nagy szekund): G
- a G után egész (nagy szekund): A
Most jön az "1 fél"
- az A után fél hang (kis szekund): itt jön a B, angolosan Bb
(és itt futhattál volna bele abba, hogy A#-t írsz, de az nem lehet, mert minden betű csak egyszer szerepelhet)
Most "3 egész":
- a B (Bb) után egész (nagy szekund): C
- a C után egész (nagy szekund): D
- a D után egész (nagy szekund): E
De akkor most ezt tegyük helyre 1szer és mindörökké. Mert úgy látszik felejtettem :D vagy nem tudom, szóval mikor hogyan dől el h mikor használunk # és b-t. Nagyából van róla fogalmam de inkább vki írja le nem akarom még jobban szennyezni a topicot :)
Pumpa mester, arra figyelni kell, hogy egyszerre nem lehet b és # is egy hangsorodban, ha a sima modális skálákról van szó*. (Egyéb esetben előfordul ilyen: már a spanyol frígnél is van rá példa, és az egzotikusabb skáláknál is lehet néha egyszerre b és #.)
Én úgy szoktam hívni ezt, hogy "A-ról indított" v. "A alaphangú" modális skálák.
Kiegészítésképpen még annyit, hogy az A5-re játszott C# hang abban is segít, hogy utána az F-dúrra játszott C hanggal kontrasztba állítható. Így a szólóban a C#-->C lépés, amely általános esetekben kerülendő, itt pont a szóló dísze lesz. Olyan plusz értéket ad a szólónak, mint egy hibás nyomású bélyeg, amely emiatt ér százszor annyit, mint a helyes, de unalmas verziók :)
Örömmel látom, hogy az elmélet-sárkánymozaik-darabok kezdenek a helyükre kerülni
Az A5 - F/A alapot nem linkeltem a fórumra, hanem ezt vettük együtt még március 22-én (a titkárnőm mindent nyilvántart), és valóban ez a lényeg, hogy egy A-kvintre szabadon választhatunk többféle skálát: A-moll és A-mixolíd is mehet. Egyébként a lokriszi skálán kívül az összes A-ról indított modális skála* mehetne az A-kvintre, de mi ezt a kettőt választottuk, mert a zenei alapban utána egy F-dúr akkord volt, és ezt is figyelembe kellett vennünk. Ezért egy A-kvintre játszott 3 keresztes A-dúr skála után már túl nagy ugrás lett volna visszakanyarodni az F-dúr akkordhoz.
------------------
*értelemszerűen a dúr/moll modális rendszerből, ugyanis vannak más modális rendszerek is: a melodikus moll móduszai, stb.
Úgy érted, hogy szerepeltetted a B (angolosan Bb) hangot is)? A két akkord közül melyikre történt ez? Majd elmondom, miért kérdezem.
Ha tudásom nem csal meg, akkor az A5re elvileg az összes A modális skála* jó, kivéve a lokriszi.
De a móka szerintem ott kezdődik, amikor rájössz, hogy igazából bármit nyomhatsz amiben szerepel az A5 két hangja (A, E). Persze ha nem megyünk el nagyon mesze, akkor szerintem érdemes bekalkulálni a következő akkordot, legalább egy átvezető hang erejéig. Bár ebben az esetben ez sem ad sok megkötést mert így 4 hangunk lesz: A E (A5ből) és F A C (F-dúrból). Ami végül egy Fmaj7.
*nem tudom hogy kéne értelmesen leírni. Úgy értem A dúr, A dór, A mixolíd, A líd stb.
(ha valami oltári baromságot írtam, vagy nem sikerült magyar mondatot konstruálni, akkor elnézést)
Nem tudom biztosan állítani, hogy az A-ra játszottam rá az F dúr skálát. Este lövök erről is, és az ominózus tappinges/disszonáns szólóról is egy részletet, aztán kielemezzük.
Most, hogy befejeztem a gitározást és átolvastam, amit írtatok/írtam, már látom, hogy sikerült elég hülyén fogalmaznom. Épp egy elég furcsán hangzó tappinges szólót próbáltam ki Tamás múltkor linkelt A5 - F/A zenei alapjára, amikor is azt próbálgattam, hogy az A kvintre hogyan szól az A mixolid, majd egy véletlen folyamán azt vettem észre, hogy már egy F dúr skálából álló dallamot játszok. Aztán a mixolidból dúr lett, az is jól szólt, úgyhogy gyorsan becommenteltem valamit, hogy el ne felejtsem mit akarok majd kérdezni. A tesztelésem eredménye azt hozta, hogy az A kvintre simán mehet az Am, A mixolid és A dúr skála is.
Látjátok, ez történik, ha elkezdek zeneelmélettel foglalkozni, beszélek hülyeségeket!
A mixolíd az egy skála, arra már ne játssz rá semmit! :) Általában adott 7-es akkordra szokták rájátszani az akkord alaphangjának mixolídját (pl. C7-re C mixolíd).
A legjobb ezt úgy megtanulni, hogy megnézed, milyen akkordok illetve modális skálák helyezkednek el a hangnemed egyes fokain, és akkor azokat rögtön tudod használni. Pl. C dúrban CM7 akkord és C-ión(dúr) skála, Dm7 akkord és D-dór skála, Em7 akkord és E-fríg skála, stb...és akkor a hangnemedhez és azoknak az akkordjaihoz rögtön tudsz skálákat kötni. Persze ez a legalapabb felállás :)
töröm egy ideje a fejem h hogy jött neked ide az Fm :D De még nem jöttem rá :D Amúgy A dúr sztem mehet rá, kicsit fura hangzása lesz, de sztem még a lid is mehet rá :) Az az 1 hang ide vagy oda :D Nah de az én szavamra senki ne adjon :D
Jó felé tapogatózom, ha azt mondom:
Bármely mixolidra rájátszható a megfelelő dúr skálája és ennél fogva a párhuzamos mollja (tehát pl Am mixolid esetén az A dúr skála és/vagy az Fm skála)?
nem néztem, de üres a felvétel sáv, nincs rajta hanghullám ábra, továbbá az input jel a cubaseba csak annyi amennyi a hd500 nyers vonal hangja, amit mellesleg nem annyira sikerült még lehúznom a line6 midi settingsbe..
nem csak a a problémád h a kis "monitor" gombot nem kapcsolod ki? Felvétel előtt benyomod ugye h halld mit gitározol, viszont ha vissza akarod hallgatni akkor vissza kell nyomnod a "monitor" gombot.
Vki segítsen vmi oldallal, vagy programmal, vagy mi tanáccsal megtanítani 1 hónap alatt angolul társalogni :D Szóbeli angol érettségi lesz nemsokára :)
Tudom h kicsit offolok most, de védelmemre szolgáljon h angolul tudni már gitározáshoz néha kell tudni, mint mikor linkeltétek a 2 sztár gitáros beszélgetését. :D
Próbáld meg utánna énekelni a dallamot és ha kell hangonként énekeld, keresd ki gitáron a hangot és írd le
próbálj meg frazír mentes egyszerű nem gyors dallamokat keresni, lehetőleg ahol tiszta intonáció van nem ilyen blues country féle mili hajlításokkal tűzdelt cuccot
A napokban olvastam Tom Hess egy cikket, és a hozzá készült videót is megnéztem. Alapjába véve jó dolgokat mond szerintem, de lenne egy "kis" problémám:
az énekdallamokat nagyon nehezen szedem le, nem tudom miért. A különböző szólók leszedése már egész jól megy (kivéve, ahol hangzatokat, harmóniákat játszanak, azzal még kicsit szenvedek - igaz eddig ezeket nem is gyakoroltam, csak a hangközfelismeréseket), de az énekdallamokat valahogy nem tudom leszedni. Van erre valami trükk, ami miatt nehezebb lenne, vagy máshogy kéne próbálnom, mint egy dallamot leszedni?
Milyen olyan egyszerű énekdallamú számok vannak, amikkel érdemes lenne elkezdeni?
Köszönöm. Segített a mutatóujj. Nem tökéletes de szerintem az már csak azon múlik hogy megszokjam a mutatóujjas fogást.
Még egy kérdés. A smoke on the water szólót már 2-3 hete napi szinten tanulom és gyakorlom de a gyors részeknél még van hogy tévedek vagy lefagyok. Jobban a gyors részeket gyakorlom, lassan megy, de amint gyorsítok a tempón már nem megy. Úgy gondolom ez abból fakadhat hogy az ujjaim még nagyon lassúak mivel lassan le tudom játszani a szólót még csukott szemmel is. Milyen tapasztalatod van e téren? Mi tudnál javasolni?
Ezen a héten a „classic rock” szóló második részét nézzük meg. A szóló első részének leírása itt olvasható.
A mai rész zenei alapja az Em-C-G-D akkordmenetre épül, amelyet joggal nevezhetünk „egymillió dolláros” akkordmenetnek, hiszen a legnépszerűbb slágerek százai épülnek erre az akkordmenetre. A zenei alapban a fenti akkordok kvintfogásokkal szerepelnek, de a szóló során az itt említett harmóniákat gondoltam mögéjük.
A szóló, amelyet az alapra készítettem (0:31-nél indul a mai szakasz):
A zenei alap akkordmenete, amelyben ma a 17. ütemtől induló szakasz, azaz az észak-izlandi sárgarépa színében pompázó ütemek szerepelnek:
17. ütem: itt indul a szóló második félideje. Mivel új akkordmenet kezdődik, ezért hasznos egy fontos (és ezáltal stabilan hangzó) fokra megérkezni a 17. ütem elején. A szólóban 0:31-nél induló H hang tökéletes választás e célra, hiszen a kíséretben levő E5 akkord kvintjét (a skála 5. fokát) szólaltattam meg. Ez azonnal helyreteszi a hangzást. Természetesen nem kötelező ilyenkor az 1-3-5. fokok valamelyikén megállni, nyugodtan lehet kísérletezni a szép és izgalmas 2. fokkal is, de ennek ilyenkor az az ára, hogy az új szakasz kérdőjelesebben indul. Ez lehet előny is, hátrány is. Mivel itt a „classic rock” szóló volt megcélozva, ezért az 5. fok jelentette a biztonsági megoldást.
18. ütem: a C5 akkordra oktáv-párokat játszottam, először D, majd A, majd megint D hangokból. Annak köszönhetően, hogy a 17. ütem eleje stabil lett, most máris lehetőség nyílt az érdekes fokok behozatalára: a C5-re játszott D és A hang 2. és 6. fokot jelenít meg.
19-20. ütem: az oktávos menet vége E hangon áll meg, ami a 19. ütemben szereplő G5 kísérethez is egy 6. fokot ad hozzá. Az ütem közepén indul a teljes szóló legnehezebb szakasza, egy tapping+legato kombináció (0:36). Aki ezt a hangzást szereti, annak Jorn Viggo Lofstad munkásságát ajánlom, aki a Pagan’s Mind zseniális (nem túlzás: zseniális) gitárosa. A rovatban tervezem majd Pagan’s Mind szólók elemzését is. A konkrét futam a H-húron indul, és a bal kéz 3 hang/húr jellegű skáladobozokat játszik (7-8-10. bund), míg a jobb kéz ehhez még hozzátesz egy hangot tapping segítségével (12. bund). Ízlés szerint egy-egy oda-vissza csúszás is kerül a tapping-mozdulatba (12-13-12. bundok). Utána ez a séma ismétlődik a többi húron is: a konkrét bundok változnak, de a felépítés ugyanez.
21-22. ütem: a fenti futam is egy stabil hangot céloz meg végállomásként: megint a H hangot választottam az E5 akkordra, ez „hazatérés” hatást kelt a futam végén. (Az E hang, azaz az 1. fok is ilyen hatást keltett volna, ebből a szempontból az 1. és az 5. fok hatása hasonló tud lenni.) Ebben a két ütemben egy ritmikai motívum jelenik meg, és egy enyhén módosított verzióval rögtön meg is ismétlődik.
23-24. ütem: ez a két ütem végig D5 akkordot tartalmaz, ezért van idő és tér a fokokkal való játékra: a 4. fok (G hang) indítja az ütemet, amely rögtön hozza is a saját hangulatát (a 4. fok mindig nyitott hangulatú), és utána a 3. fokra zár be. Ezt követően az 1. fok, a D hang jelenik meg. Utána az ütem hátralevő részében az 5. és 7. bundokon megtalálható üveghangokból raktam ki egy emelkedő sorozatot, ügyelve arra, hogy a sorozat vége H és E hangokból álljon, hiszen ez a pillanat már átlóg a következő ütembe, ahol az ugyancsak E és H hangokból álló E5 akkord indul megint.
25-26. ütem: az előbb említett stabil fokokra érkező üveghangok karos süllyesztését tartalmazza az ütem, majd a 26. ütemben a rövid G hangot követően egy F# szólal meg, amely azért érdekes, mert a kísérő C5-re játszva ez a lídes hangulatot (dúr akkord, megemelt negyedik fokkal kiegészítve) hozza létre. Ez a hangulat még így is létrehozható volt, hogy a kíséretben csak kvintfogás van (C5), azaz a dúr akkord „hivatalosan” meg sem jelent. (Persze a harmóniamenet egyértelművé teszi amúgy is a fül számára, hogy a C5 itt csakis egy C-dúrt helyettesíthet.) A lídes fok nagyon szép sejtelmes hangzás, 0:48-nál hallható ez a zenei világ. Nem túlzás azt állítani, hogy ez az egy hang egy teljes zenei világot nyit ki. A „LÍD” feliratú ajtó mögött a csodák birodalma helyezkedik el, ahogy ezt Satriani „Flying in A Blue Dream” című száma is mutatja. Az ütem végén még egy 22-->24. bund nyújtás van a vékony E húron. Ez az önálló hang, amelynek motívum-szempontból sem előzménye, sem folytatása nincs, nagyon hatásos: olyan mint egy felkiáltójel.
27-28. ütem: hagyományos hangzású részek vannak itt, két szempontból is: a szóló stílusa is hagyományos rock-világ, és a fokok is nagyon stabilak, sok 1. fok, egyedül a C5-re kerül egy rövid 7. fok, amely még mindig viszonylag stabil, és egy szintén rövid F#, azaz egy ismételt lídes pillanat (4#), de ez most nincsen kiemelve. Ez a nyugodt dupla ütem jól előkészíti a következő 4 ütem száguldását.
29-30. ütem: technikailag végig ugyanaz történik itt: egy tapping, majd két hang bal kézzel, végig azonos húron. E három hang után ugyanez a séma kerül át másik húrra. A két kéz az E-moll pentaton skálát követi. Az első két triola: 19-14-12 a G-húron, majd ugyancsak 19-14-12 a D-dúron.
31-32. ütem: a 19-20. ütemhez hasonló tapping+legato kombináció á la Jorn Viggo Lofstad, amely a H-húr 12-15 bundjától (amelyhez a tapping a 17-18-17-es csúszást teszi hozzá, mivel díszítésként még az F hang is megengedett ilyen rövid időre) egészen a vastag E-húr 14. bundjáig megy le. A 14. bundot egy lassú nyújtással vittem fel a G hangig (1:01), ezáltal a befejezés nem „ül le” azonnal, hanem van benne egy kis súrlódás, amely aztán szépen megnyugszik.
A mutatóujjadat nyújtás során kicsit tartsd előrébb a többi ujjnál, hogy az eggyel vastagabb húrhoz hozzáérjen. Így alapesetben ki tudod küszöbölni a nem kívánt zörgéseket.
Ha még ezután is marad zörgés, az már valószínűleg a bundok állapota miatt lesz.
Akadt egy kis problémám a nyújtásokkal. Amikor egy húrt nyújtok az ujjam a felette levő húrt is mozgatja ami idegesítő zajjal jár. Hogyan lehet ezt kiküszöbölni? Van valami spéci kéztartás vagy húrlefogás? Az a baj hogy hiába tompítom a húrt felül ha az alatta levő bundhoz és hozzá és nyikorog. Annyit még hozzá kell hogy tegyek hogy a bundok teteje nem íves hanem egy kicsit el van laposodva. Viszont van egy két hely ahol meg teljesen jól szólnak a nyújtások és még ha a felette vagy alatta levő húrokat tologatom akkor sincsenek zavaró zajok.
Hosszú távon mindig az a nyerő, ha a gitár nyakának minden pontját (összes húr, összes bund) azonnal tudod név szerint. Ez eleinte nehéz feladatnak tűnik, de nem nehéz, csak idő (tehát sok gitározás:) kell hozzá.
Utána a skálát is tudni kell hangról hangra, az adott hangnemben. Ha ez is megvan, akkor jön el az a pillanat, amit mondasz.
Minden egyéb megoldás csak tüneti kezelés. A skáladoboz alakját persze lehet memorizálni, a gyors futamoknál jól jön, de az igazi szabadság akkor jön el, ha tudod a hangokat.
Nem vagyok egy hangszaki de az EQ nagyon fontos azt tudom :)))
ugyanis minden hangszernek megvan a maga helye a HZ palettán ahol él amitől jól szól.
Emiatt EQ-t minden hangszer megérdemel.
Sokszor nem is hozzáadni kell hanem elvenni. Pl akusztikus gitár basszus gitár esetében lehet vágni az akusztikus mélyeiből pl 125HZ alatt. Így pl érthetőbb lesz a basszusgitár.
És ugyanígy lehet helyet csinálni minden hangszernek.
Pl próbán ha keverőről szól több hangszer pl zongora basszus gitár akkor ezért is lehet hogy hangerőverseny kerekedik, mert senki nem hallja magát rendesen.
Holott egy eq-zás sokat javíthat ilyenkor a végeredményben
Ami a szólógitár szandokat illeti nagyon sok pilincka vékony beállítással találkozom.
Sokan spórólnak a közép frekikkel pedig pont az a tartomány ahol él a hangszer. Emiatt jobban át is szól a zenekari közegen.
Nálam általában a basszus félig vagy akörül a közép 3/4 a magas szintél fél körüli állapotban van.
ettől lesz érthetően vastagabb a sound nem a mélytől.
az meg ha valami magában jól szól zenekarban meg nem vagy fordítva tök normális dolog, ahogy az is, hogy egy gitársand valamely dalban él valamelyben meg ratyi
Más más hangszeres közegben más más beállítás kell
ezért van hogy a pénzes nagy muzsikusok több gitárt hazsnálnak, több erősítőt visznek színpadra sokszor ugyanabból a fejből többet más más beállítással.
Ha már csak pl nézek egy standard hangolást kontra egészhangos lehangolást megváltozik a sound tulajdonsága, lomhább lesz.
