Jónás Tamás (instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek)
Instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek
Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!
Szerintem mi nem abba a generációba születtünk bele... A mostani nagymamák mikor még fiatalok voltak még tárcsázós telefon volt... Mi azért már konyítani fogunk az újabb dolgokhoz mert a kezelésben már nem fog szerintem változni sokat... Nem tudok elképzelni egyszerűbb és jobb kezelőt mint az egeret. Szóval szerintem ennél jobbat már nem találhatnak ki :)
A tanárnak alkalmazkodnia kell a diák határaihoz, fel kell ismernie hogyan tudja azt tovább tágítani, hiszen ezért ő a tanár! Erre a bölcsességre a legjobb példa a Kung Fu Panda (aki nem látta, az biza' nézze meg). Nagyon tetszett benne a mondat, hogy "...téged nem taníthatlak úgy, mint az ötöket...".
szerintem ez sokunkkal megesik, mármint, hogy anyáink kérdeznek a pc-vel kapcsolatban és 10szer kell elmagyarázni nekünk egyértelmű dolgokat
Én olyankor arra gondolok, hogy majd amikor én kérek segítséget a gyermekeimtől valami még nem létező technika hazsnálatához és majd jól nem, fogom felfogni :))) ő meg majd mondja, hogy nem igaz hogy nem fogod fel apu:)
Alap igazság az élet minden területén:
"Nincs rossz diák, csak rossz tanár!"
Erre jó példa, hogy pl anyukám is diablozik (ne röhögj ) és rengetegszer kell neki elmagyaráznom számomra triviális dolgokat. Amikor tizedjére mondok el valamit, akkor jut általában eszembe a fenti bölcsesség, olyankor türrelmet erőltetek magamra és próbálok én változtatni és abból kiindulni, hogy bizonyára én csinálok valamit rosszul. Nehéz dolog a tanítás.
Govennek volt egy felismerése. Mivel mindneki szeret magából kiindulni ő is azt gondolta hogy minden hallgatójának csaka gitár létezik.
Aztán volt egy tanítvány aki sok ezer dolláros gitárjával talán a Layla-t akarta megtanulni és Govan rákérdezett hogy hogy van az hogy ilyen drága gitárt vett és nem is érdekli az improvizáció meg az ehhez hasonló izgalmas dolgok.
A pubi meg elmondta hogy neki teljesen más szakmája van, jól keres, simán megengedheti magának ezt a hangszert, de tudja hogy sosem lesz zenész, nem is akar. Viszont boldoggá tenné ha ezt a dalt el tudná játszani, mert neki ez csak kikapcsolódás.
Azóta pl Guthrie is másként gondol a tanulókra.
Én annó meghaltam Daczi minden hangjáért amit tanított, ma is emlékszem az óráira, és egész héten vártam hogy mehessek hozzá.
De annó tanítványaimon láttam hogy ők pl nem feltétlen lelkesedtek amikor azt mondtam , hogy okké, skálázzunk :)
én annó ahhoz mértem a mennyiséget hogy, hogy egy átlag oktató videó feldolgozása rendes munkával kezdő koromban tényleg hónapokat vett el. Ma már sokkal gyorsabb de nyílván már sok év van mögöttem
illetve annó a magántanárom óránként kb 5-6 dolgot írt le ami 1 hétre elég is volt :)
Manapság azért annyi inger ér minket, hogy ember legyen a talpán, aki ki tud benne igazodni! Amikor reggel sietek munkába és már azon agyalok, hogy mit-hogy kéne majd lekódolnom, lehet én is elmennék egy hegedűművész mellett. Legalább is nem merném azt állítani, hogy biztosan megállnék!
Hogy mi lesz híres és mi nem, abban manapság nagy szerepet kap a media. Ha egész nap death metalt játszanának a tv-ben, hidd el, hirtelen megnövekedne a d.m. hívők száma és elkezdenének üresedni a discok és megtelni a koncert helyek. Ilyen világ ez, könnyű befolyásolni az embert...
Igen, láttam.
Engem ledöbbentett (annak ellenére, hogy már évtizedek óta fixa ideám: az 'érték' önmagában nem látványosság ... főleg egy ilyen talmi-lover világban) ... az érem másik oldala, hogy sajnos nem lehetünk mindig mindenre befogadókészek ... de azért ilyen 'nyilvánvaló' érték mellett igy elsétálni.... hmmm
Számomra a legfontosabb tanulság: az életben nagyon sok érték 'elvész' vagy legalábbis az emberek elmennek mellette. Nem is az érték maga kap figyelmet, hanem szerencse és alkalom függvénye, hogy mely értékből lesz látványosság és mi az ami mellett az emberek elrohannak. Szerencse, alkalom ... és hogy kinek az érdeke ... az 'összeesküvés elmélet' hivók szerint pl. a Beatles is csak azért lehetett hires, mert a felsőbb hatalomnak ez egy érdeke volt (szerették volna megfigyelni, hogyan hat a társadalomra egy ilyen 'sokkoló', bomlasztó és olcsó művészet ... állitólag maga John Lennon is elismerte, hogy a hatalommal kötött egyezség segitette Őt a sikerhez)
Az ilyen tapasztalatok kitisztitják a fejemet: az én zenei tevékenységem ne szóljon arról, hogy meg akarok felelni másoknak vagy elismerés után hajtok. A 'siker' az vagy jön vagy nem: ha jókor van az ember jó helyen (időben, térben... családban))... a görcsös egzisztenciális érvényesülési törekvésekkel max. annyit érhetek el, hogy a zenei tevékenység már réges-régen csak elvesz az életemből és nem ad hozzá semmit ...
Szóval ha mindenki szarik rám: legalább legyen egyensúlyban:))
Nagyon jó példa volt erre a főiskolán két matek tanárom, még Krisztus előtt 5.000-ben. Mindkettő nagyon okos matematikus volt (nem csak tanárnak, matematikusnak is kíválóak voltak). Egyikőjük 6 tonna jegyzettel járt be órára és megaludt a tej a szájában, annyira lassan, vontatottan, unalmasan adta le az anyagot.
A másik minden jegyzet nélkül, frissen, üdén érkezett minden órára és annyira magas szinten nyomta az órát, annyira jól tartotta fent a figyelmet, hogy hétfőn reggel 8-tól fél 10-ig is ittuk minden szavát (pedig ilyenkor még a kijózanodás/ébredés fázisában van egy fősulis).
Egyszer meg is kérdeztem, hogy hogy van az, hogy minden jegyzet nélkül jön be és így keni-vágja az anyagot, ráadásul tényleg ő az egyetlen tanár, akinek sietek az óráira, mert egy másodpercről sem akarok lemaradni? Mondta, hogy azért néhány éve már a pályán van, annyiszor adta már le az anyagot, hogy akármilyen előadást kell tartania, egyszerűen a rutin elviszi a hátán az egészet.
Nyilván, alapvetően nyitott személyiség volt, akinek az intelligenciája nem hogy gátolja a szociális képességeit (mint sok kockánál, ugye), hanem épp segít neki, hogy minél közvetlenebb tudjon lenni, tud figyelni minden hallgatóra, egyből látja, hogy egy adott közönségnek milyen módon kell leadnia az anyagot, tudja mikor kell egy frappáns poént bedobnia, hogy a hangulat ismét maximumon legyen, nem mellesleg ő nem úgy kezdte az oktatást, hogy "Akkor nézzük az axiómákat...", hanem rögtön egy poénnal: "Hát...hazudnék, ha azt mondanám, hogy az itt elhangzottak 95%-át akárhol is fogják majd használni, de sajnos azt is meg kell tanítanom..." .
Ezek alapján azt hiszem kijelenthetjük, hogy egy előadás akkor igazán jó, ha egy hozzá nem értő ember is élvezettel hallgatja azt! Ezt elérni majdnem olyan, mint Govan szintjén gitározni. Ugyanakkor nincs kétségem afelől, hogy Tamásnak idővel ez is menni fog, csak kell még maximum 1-2 előadás.
Wow, nagyon sok érdekes téma érkezett tegnap és ma!
Holnap írok majd, és mesélek a workshop-ról is. (Köszönöm a véleményt is Molekula kollégának, én is hasonlóan látom a dolgot, mindig van bőven csiszolnivaló. Szerintem amúgy nem volt túl sok az anyag, mert a résztvevők megkapták TAB-on is az elhangzott anyagokat, tehát hónapokon át tudják majd gyakorolni.)
az megvan amikor egy világhírű hegedűs egy baromi drága hegedűvel lement az aluljáróba a világ legszebb jobb híresebb nem tudom milyen műveit játszani és a kutya le sem szarta.
Normál körülmények közt pedig több száz dolláron vásárolnak jegyet a koncertjeire a világ minden táján?
nem láttam Tamás előadását, de a hozzászólásod korrektnek tünt. És beleéreztem magam abba, hogy nehéz feladat 2 órát prezentálni figyelni mindenkire, és arra hogy az átadott anyag mennyisége ne legyen fölöslegesen sok.
Hasznosak az ilyen külső visszajelzések
Van olyan hazai oktató aki nagyon elismert és méltán az de ahogy beszél az ember elalszik tőle:))
Viszont nagy kedvenc instruktor Govan akinek minden szava kincs:)
tényleg úgy van, van aki tudja, van aki tanulj és van akinek sosem fog menni :)
Jogos! Azért remélem a kifejtett részek nem hangzanak úgy, mint maga a szó, hogy 'negatívum'! Egy hosszú nap után, éjfél körül már lehet hogy én sem fogalmazok túl jól.
Talán egyszer képes leszek egy teljes számot összerakni vagy megtanulni. Ahhoz viszont annyit kellene gitározni, amennyit mostanában nem tudok.
Ilyen kis töredékek összerakásából is sokat lehet tanulni, és ez is sok örömöt és elégedettséget tud szerezni.
A zenét az egyik krameres sráctól "loptam". Én is karcosnak hallom egyébként.
Van még egy tapasztalatom:
az én fejemből időnként kiesnek dolgok és ez igaz a szinpadi zenélésre is: néha egyszerúen úgy elfelejtek dolgokat, hogy ha agyonütnének sem jönni vissza a fejembe. Egy időben ezt több gyakorlással próbáltam meg kompenzálni, de a különböző memorizálási módszerek sem voltak túl sikeresek. Persze több gyakorlással jobban rögzül, de ha játék közben a memóriámra és a tudatosságra próbálok koncentrálni, akor csak egyre görcsösebb leszek.
Aztán egyszer álmodtam valamit, amin elgondolkodtam. ÁLmomban apukámmal beszélgettem, egy Les Paul volt a kezemben és egy Mark Knopfler dalt játszottam. Egy olyan dalt, amit előtte soha. Álmomban olyan önműködő volt a zene: leültem és játszottam. Pedig soha az életben nem pengettem előtte azt a dalt, még csak leszedni sem próbáltam.
Nem egy bonyolult riff: Donegan Viszont álmomban mindenféle mérlegelés és agyalás nélkül eljátszottam. Felébredve még frissen, emlékeztem hogyan játszottam álmomban .. kézbe vettem a hangszert ... és ... megszólalt a dal: azzal az ujjrennddel ahogy álmomban játszottam.
Persze nem egy bonyolult dal ... de normál esetben én még egy ilyen dalnál is keresgélem először a hangokat. Nagyon sok gondolkodni valót adott, hogyan is működik az agyam.
Végül arra jutottam, hogy most igyekszem játék közben nem figyelni semmire. Ha megvolt a 'vért izzadós' periódus, akkor utána játék közben már próbálom teljesen elengedni magamat és olyan intuitivan kezelni a hangokat, ahogy álmomban tettem.
Van még egy storym a zongoraművész ismerősrről: vizsgái előtt, az utolsó évben munkát vállalt a kistarcsai iskolában. Bartók estre készült és a szünetben leült gyakorolni az iskola pianinóján. Egyszer csak vörös fejjel berontott egy tanár és már majdnem üvöltött, amikor meglátta hogy Tamás ül a zongoránál. Elnézést kért és bevalotta: Ő azt hitte a gyerekek püfölik a hangszert.
Tamás összeomlott: végzős zeneakadémistaként tényleg úgy szól a játéka, mintha a gyerekek össze-vissza püfölnék a zongorát? Elég nehezen lehetett talpra állitani a letargiájából :)) Tanulságos volt
ez nagyon jó, de nem rég volt még vki aki ilyen részletet betett fórumba... Annyira rossz h nincs eleje vége :D Mi értelme gitározni ha nem egy kész számot próbálunk előadni, de ilyen kis részletekből születnek a számok.
ilyen rövid felvételre nagyjából ennyit lehet írni:
Ez egy remek részlet amit mindenképp be lehet tenni egy szám közepe felé vagy átmenetbe. Csinálj belőle egy egész számot :)
soundról még annyit h nagyon szép a gitár hangja! De a háttérzenét nem tudom h te csinált-e alá de vmi nem stimmel vele.... Lehet h csak az én fülesemmel van probléma de nálam mintha túl lenne vezérelve
Sztem nagyon ügyes vagy!
Bárcsak én is tudtam volna igy gitározni kislány koromban:))
Anno én azt figyeltem meg a koncentrálással kapcsolatban, hogy az én gitárjátékomból nagyon sokat elvett. Egy koncerten a Flying in a Blue Dream következett épp, amikor nagyon elegem volt a rossz hangositásból és 'beleszarok az egészbe' attitóddel álltam a dologhoz ... lekerült a teher, nem akartam 'megfelelni' csak játszottam ahogy jött. Két dolgot vettem észre: egyrészt sokkal jobban esett a zenélés, mésrészt meglepetésemre sokkal jobban szólt a zene ...
Egy zongoraművész barátommal beszélgettünk egyszer arról, hogy Ő hogyan készül Liszt és Bartók estekre ... úgy gyakorol:
1. Vért izzadós periódus
Iszonyat sokat foglalkozik a technikai részletekkel, feszegeti a korlátait, gyorsit, lassit
2. A koncert előtti egy két napon már nem foglalkozik keményen az anyaggal. Nagyon lazán kezeli a zenét, inkább érzelmileg próbál feltöltődni.
3 Jó esetben a fellépés napjára lesz egy 'hiányérzete' ami a koncerten ad egy pluszt.
Mindketten úgy tapasztaltuk, hogy a laza napokban valahogy letisztul az emberben mindaz amit a kemény gyakorlással fejlesztett. Helyükre kerülnek a dolgok fejben, szinte maguktól.
A sportolók is hasonlóan szokták. Van egy periódus, amikor hullára edzik magukat (a kemény edzések mellett a minőségi pihenés és a regeneráció legalább olyan fontos). Majd a verseny előtti héten már csak nagyon lazán úsznak. Ez a 'formába hozás' periódusa, amikor ugyancsak kialakul a 'hiányérzet', hiszen a szervezet igényelné a terhelést ill. a korábbi extrém edzések után picit 'megpihen' ... a verseny napjára kell a formnak ' kicsúcsosodnia', ilyenkor már inkább 'zsigerből' kell tolni a mozgást és nem a részleteken gondolkodni ...
Sztem ha a gitáros felkészülés is hasonló módszer szerint történik, akkor a felvétel/koncert időpontjára csúcsformába tudja hozni magát a húrnyűvő
Amúgy hogy van az, hogy neked már reggel ilyen jó a frizurád? Nekem sosem sikerül (igaz, nekem hajam sincs:))
Először feljátszottam egy lendületből a szólót, majd javitottam a hibás részeket.
Az Alwas elég gyorsan elkészült.
A Cryin'-al viszont hihetetlen mennyiségűt szenvedtem. Olyan soundot kevertem ki, amiben minden apró részlet előjön, minden apróségra jól reagál ... igy a legapróbb koszolás is 'üvöltött a felvételen', annyira kellett figelnem arra, hogy ne legyenek felesleges mozdulatok és ott utólag nagyon sok részt újra kellett venni. Annak ellenére szenvedés volt a felvétel, hogy ez a legkedvesebb dal, amit szeretek játszani és elég gyakran előveszem. (viszont most vettem észre, hogy lemeradt a vége, kiexportálom újra és feltöltöm majd ismét)
Vinnie Moore írta le ezt a sztorit az első oktató videója készítéséről. Nem semmi sztori, a videó meg jó :)
I This video was filmed in New York City just before the Mind's Eye CD was released. When we were recording Mind's Eye, Tommy Aldridge was getting ready to do an instructional video for Hot Licks� Video. He took a few of the tunes that we had recorded along with him and played them for Hot Licks President, Arlen Roth. Arlen liked the tracks and gave me a call to see if I would be interested in doing a video.
The story of making this video is something that I will never forget. I was scheduled to film on a Saturday. A drummer was in to film his video on Friday, and did not quite finish everything, and so he had to come back in to finish up on Saturday morning. I ended up waiting around for him to finish for SEVEN HOURS! He finally finished at 6:30 p.m.
We now had a big problem in that I was returning home on this evening, and the last train home out of New York City was leaving at 8:30 p.m. So, Arlen and I sat down for about five minutes trying to decide whether we should go for it or forget it and reschedule. At one point we had decided to reschedule, but then we decided to go for it. We had to leave at 8 p.m. to get to the train station on time which meant that we would have around 1 hour and 15 minutes to do an hour-long video! What were we thinking? We had to be crazy to try this.
Luckily, as usual, I had come extremely prepared and well rehearsed. The first 55 minutes of the video is totally live with absolutely no stops. NO EXAGGERATION! About 55 minutes into the taping, I made a mistake, and we had to stop once and continue for the last 5 minutes. The entire video was done with one stop. There was a big clock on the wall, and if you watch the video, you can see me looking over at the clock a few times.
I had done an hour-long video in one hour and five minutes. We immediately left the film studio and hurried to the train station where I got on my train as it was leaving. Amazingly, we had pulled it off. This video was Hot Licks' biggest seller for years. I have gotton so much positive feedback from players about this, that it astonishes me. I am really glad that I could be an inspiration to so many guitarists.
Sziasztok! Tegnap szerettem volna én is ott lenni, de végül máshogy alakult a dolog.
Ma reggel korán keltem és nekiálltam gondolkozva gitározni.
Egy motívumot fel is vettem. Igyekeztem használni a Tamástól tanult alapelveket, figyeltem a fokokra és a szerkezetre.
Tudom, gyakorolni kellene, és leginkább metronóm mellett gyakorolni.
Elnézést, elfelejtettem a legfontosabb negatívumot! Kevésszer hangzott el a "Van kérdés?" kérdés! Igazából talán csak a legvégén kérdezted meg, pedig szerintem folyamatosan visszajelzést kell kérni a közönségtől, pláne, ha látod rajtuk, hogy kicsit félénkek. Azt hiszem volt egy olyan rész, amikor téma váltás volt, és mintha a hátsó sorokban lett volna némi tanakodás, hogy pontosan hogy is van valami, de végül is nem kérdezték meg, de félek inkább a bátortalanság miatt.
Remélem nem gond, hogy ezeket leírom! Tartottam már néhány előadást, sőt, fősulin egyik tantárgy keretében azt is vettük, hogy milyen a jó előadás, vitatkoztam is a tanárral, hogy szerinte a (sinusos) hullámos görbével leírható előadás a jó, ahol a maximum értéknél van a figyelem a csúcsponton, a minimum értéknél meg az van, amikor annyira nem figyelnek, szerintem meg az a jó, amikor nem hagyod, hogy a görbe egy bizonyos érték alá süllyedjen, hanem frappáns poénokkal, érdekes storyval - mint a Himalája rész - mindig fenntartod a figyelmet.
Ha szabad, írnék néhány szót a mai Guitar Workshopról!
Először is mindenki nevében köszönöm, Tamás, hogy ilyennel fáradoztál, bizony többször kellene hasonló rendezvényeket szervezni! Ha szabad, a véleményemet ilyen pozitív/negatív formába önteném.
Pozitív:
1. 2,5 óra alatt rendkívül sok és hasznos információ hangzott el. Azt nem tudom, hogy ennek hány %-a marad meg azokban, akik nem foglalkoztak a témával régebben, mindenesetre biztosan mindenki tanulhatott néhány nagyon jó dolgot!
2. Az egész jól össze volt rakva: hangosítással, kivetítővel, - számomra már ismerős - ábrákkal, vicces beszólásokkal és a közönség soraiból kiválasztott emberkékkel közösen szólózva (ezen utóbbi szerintem lehet példaértékű volt, nem nagyon láttam még olyan workshopot, ahol az előadóval együtt lehet zenélni).
3. Látszott, hogy nem itt találtad ki, hogy miről akarsz beszélni (na nem, mintha nehezedre esne improvizálni akármiről is ), de mindig nagy különbség van felkészült és felkészületlen előadó közt!
4. Nagyon jó alapokat választottál a bemutatóhoz és hát abból a szempontból is szerencsés voltál, hogy a rock/metal tábor tette ki a jelenlévők legalább 70-80%-át.
5. A Himalája-s példád ütött, főleg, ahogy az abszurd képeket behoztad ("...bent van a barlangban, ahová nem rég bekötötték az internetet...", "...szeptember van, a Himaláján ott van egy Jak ... már augusztusban elfogyott az utolsó fűcsomója", amivel az amúgy is vicces csendéletet nyakon öntötted némi abszurd humorral! Ezt szintén kifejezetten néztem a jelenlévők arcán, azt hiszem az volt az est csúcspontja!
1. Az előadás nem triviális dolog, ezt bizony gyakorolni kell. Vannak emberek, akik ösztönből jól adnak elő bármit, vannak, akiknek gyakorolni kell és idővel fejlődnek, és vannak, akiken isten sem segít. Ebből a hármasból, ha nem haragszol, azt hiszem még a másodikban vagy. Picit bátrabban kell megnyilvánulni, bizonyos mondatoknál nem voltam benne biztos, hogy tudod mit is akarsz kihozni az egészből, a közönséget pedig picit célorientáltabban kell irányítani (amikor látod, hogy senki nem mer jelentkezni, menj elébe a dolgoknak, jelölj ki egy szekciót, hogy pl az első két sorból szeretne-e valaki felmenni melléd, és ne hagyd sokáig állva a levegőt, mert az megöli az amúgy elég jó hangulatot). Jó példa erre - ezt majd nézd meg a tanítványaidon, hogy mekkora különbség lesz -:
a. Szeretnéd kipróbálni egy zenei alapra, amit most megbeszéltünk? (Töprengeni fog, bizonytalan lesz, hiszen most azzal foglalkozik, hogy bizonyítania kell és nem is a zenével fog foglalkozni...Többek közt nekem is ezért megy szerintem nehezebben a videokészítés, na mindegy...)
vs.
b. Elindítok egy zenei alapot, játszd rá, amit most megbeszéltünk! (Nincs ideje a körülményekkel foglalkozni, egyből ott a feladat, a zene és a szóló és ezekre fog figyelni.)
2. A közös zenélés nagyon jó dolog, de itt volt olyan, amikor már kicsit átestetek (egészen pontosan a két szólózós sráccal) a ló túlsó oldalára (itt már elsősorban a közönséget néztem, mert tudtam, hogy úgyis le fogom írni a véleményemet, egyfajta segítségnyújtás gyanánt). A közös zenélés addig jó, amíg a közönség meg nem unja, ezt pedig neked kell figyelned! Neked kell irányítanod azt, aki fent van veled és akinek láthatóan még fogni kell a kezét (ezt nem a srácoknak szántam negatív kritikaként, itt csak arra akartam célozni, hogy tőled, mint előadótól elvárt, hogy kézben tartsd a dolgokat és ha kell, akkor idejében leintsd az amúgy lelkes szólistákat).
Semleges:
1. Ezt nem tudom ki-melyik pontba sorolná, meg fentebb már írtam is, de külön megemlítem megint, mégpedig, hogy nem volt ez kicsit túl sok információ ennyi időre? Pláne, hogy ha jól emlékszem inkább a "2-10 év közt gitározok" csoportban voltak a legtöbben. De lehet csak nekem tűnt kicsit soknak, nem tudom...
Összességében:
Még egyszer mondom: több ilyen kéne! Látszik, hogy van rá kereslet. Picit nagyobb hírverés kell neki, ha ne adj isten még 1-2 másik vendég-zenészt is tudsz hívni, az csak külön hab a tortára, de a lényeg, hogy remélem - és szerintem ezzel nem vagyok egyedül -, hogy nem ez volt az utolsó ilyen rendezvény! Továbbá mindenképpen gratulációm az egészért, szép munka volt és ismét megmutattad, hogy valaki lehet úgy is nagy gitáros, hogy nem magát reklámozza! Sőt, inkább úgy mondom, hogy ettől lesz valaki nagy gitáros! Ha azt vesszük figyelembe, hogy augusztus óta, amióta "ismerlek" mennyi mindent köszönhetek neked, azt hiszem a sok műmájer sztár-gitáros elbújhat melletted.
Hú, apám, ez az Always with You... Ezt egy hozuamban toltad fel, vagy studiosan, szerkesztve? Mondjuk akárhogy is, nagyon eltaláltad. Már sajnálom, hogy nem én vagyok az anyukád.
Ohh, de hát azt nem is mondtad, hogy ebben van improvizáció. Akkor amit face-en írtam, azt vedd különösen pozitívnak, ugyanakkor ezek után kétszer annyira is tartom a leírtakhoz magam! K.Ö.V.E.T.K.E.Z.Ő. S.Z.I.N.T!
Egyfelől érdekes dolog ez. Én alapvetően nem tartom magam jónak, ha improvizálni kell. Nehezen kapom el a fílinget, és nehezen tudom hosszabb ideig fenntartani az érdeklődést, ezért nincs egy improvizálós videóm se, és a versenyeket is mindig kigyakorlom. Ellenben, időnként előfordul (általában akkor, amikor frissen ülök le gitározni), hogy egy akár számomra tök új alapra is elsőre kijön egy teljesen kerek, korrekt, jó szóló, amit még élvezek is hallgatni játék közben:). Aztán persze ilyenkor soha nem megy a felvétel, utána pedig másodjára-harmadjára, de még huszadjára sem tudom ugyanazt, vagy legalább valami hasonlót eljátszani. Ez néha rendkívül dühítő tud lenni, hiszen olyan ez, hogy már megtapasztaltam, hogy "bennem van" a dolog, de utána többször az istenért sem akar kijönni:). Ezt most csak az improvizáció szóbakerülése miatt írtam le. Valóban jobban járnál egy megírt, kigyakorolt szólóval, viszont én úgy gondolom, hogy érdemes improvizációkat is rögzíteni, több okból is. Egyrészt, ha véletlenül jön közben egy világmegváltó dallam, akkor meglesz róla a felvétel, másrészt pedig te magad is tanulhatsz belőle, elemezheted a saját játékodat. Egyébként szerintem nagyon sokat fejlődtél mióta először láttam rólad videókat. A múltkor az egyik videódban (sajnos már nem emlékszem, melyik volt az, azt hiszem, valami lassabb cucc) pl. kimondottan szép vibratokat láttam, folyamatosan javul a hangképzés, ami egy nagyon fontos tényező, úgyhogy gratulálok, és így tovább!:)
Köszönöm a véleményt!Ebből tudok tanulni! Igen, a "kreativitás"-ban is igazad lehet, mert nem sokat gondolkoztam azon, hogy mit játsszak rá, próbáltam "improvizálni", így inkább a biztonsági zónámban maradtam. Ki szerettem volna próbálni, hogy milyen az, amikor nem előre megírt szólót gyakorlok ki és veszek fel. Ez az első ilyen videó és a hibái ellenére is vállalom, de valószínűleg maradok a kigyakorlós verziónál!
Ne haragudj ha kicsit kemény leszek most hozzád, gyönyörű lány vagy, szeretlek meg minden mert egyetlen lány vagy köztünk :D De ez technikailag és felépítésben se tetszett. Látszik h tényleg túl koncentrálod. Felépítésben nem voltál túl kreatív, szinte végig lépegetsz csak, vagyis szögletes a játékod. A nyújtások pedig hamiskásak, nem illik belekötni a vibrato használatba se mert az mindenkinél "egyedi" de erre is kicsit jobban oda kéne figyelj. Nagyoktól lesd el hogyan csinálják és kísérletezz vele hogyan szól szebben.
Érdekes történet. Nekünk is volt hasonló. Hajlamosak voltak a lányzenekart érdekesen felkonferálni, mi meg csak pislogtunk, hogy mi nem ezért vagyunk itt...persze közönségünk az lett, de nem épp olyan, mint amilyenre mi vágytunk!
Ez nagyon súlyos, de nagyon bejön a humora ...
Nézem a többi videót ... a szektabuli hatalmas ...
atalmas:))
Erről eszembe jutott egy régi story:))
Meghivtak egy lovas bemutatóra gitározni. Én voltam az egyetlen fellépő, backint trackekre játszottam mindenfélét gitáron. A válogatésra a 'Sufring with an Alien'-t adtam be ... ez alapján válsztottak és azt mondták: csak ilyen gyors, technikás dolgokat kérnek. Próbáltam lebeszélni róla, de nem sikerült. Maradt ez megközelités. Elkezdtem készülni a műsorral.
A fellépés előtt egy héttel feljön hozzám a szervező, ogy megmutatja a meghivót és plakátokat. Azt hittem kiszaladok a világból!! Úgy szerepeltem a műsorban, mint 'AZ ÖRDÖG GITÁROSA' ... először azt hittem, hogy ez valami kandikamera vagy szivatás .. de nem ... teljesen komolyan gondolták ... A rendezvényt lebonyolitó kisváros és a környező települések ezzel voltak kiplakátolva ... foglamam sem volt mit tegyek ... egyrészt egyeztethetett volna velem is, másrészt meg mindenki azt hiszi majd, hogy ezt én komolyan gondolom ... én vagyok az ördög gitérosa:))))
Oh jaj ... még most is sirok ha ez eszembe jut...
Megoldódni látszott a helyzet, mert a gyakorlástól egyszer csak felszakadt a bőr a körmöm alatt és az ilyesmi nálam akkoriban több mint egy hét latt gyógyult ... de Ők elvittek orvoshoz, Aki két nap alatt rendbe hozta ... lemondani sem tudtam ....
Ki kellett állni a szinpadra és szembenézni az emberekkel, Akik azt gondolták rólma, hogy azt gondolom: én vagyok az ördög gitárosa ...
Néha, amikor ez eszembe jut, rémülten böngészek a neten, hogy esetleg valaki megörökitette ezt a szégyent és valamelyik video megosztón ott tolom, mint sátánista gitárhiró:)))
Megmutatom az 'Anyák napja' gitárversenyre beadott nevezésemet. Vasárnap lesz a zsűrizés, szoritsatok értem:))
Anyukámnak ez a kedvence. Már nagyon régóta nyaggat, hogy játszam már el neki. Most készitettem egy felvételt, bármikor meghallgathatja. Azt hiszem legalább 5-6 éve nem játszottam ezt a dalt.
Egyúttal készitettem egy 'Apák napja' felvételt is.
Ill. ha már nosztalgiáztam, akkor elővettem még egy régi kedvenc gitárost:
Azt vettem észre, hogy a 'Days of Wine and Roses' röviditve DoWar ... és ha visszafelé játszom a szólót, miközben magamban mondom a szolmizációs hangokat, akkor az jön ki: Kill them All ... azt hiszem ez is a szabadkőművesek manipulációja. Legyetek éberek és óvatosak mit gyakoroltok!:))
Köszönöm, igen ezen még sok-sok munka lesz, csak gyorsan fel akartam rántani, mert a felelgetős rész megszületett fejben így nem akartam, hogy elfelejtsem :)
Így van, köszönöm a tanácsot! Eredetileg én is éreztem, hogy ott még lehet változtatni kellene, de így, hogy megerősítetted, így volt biztos.
Az apró kilógások tényleg a felvételnek köszönhetőek, ami azért fura, mert pl koncerten nincs bennem lámpaláz és ott sokkal jobb teljesítményt szoktam hozni. Persze az állandó "lekapcsolom a kamerát, törlöm a sávot Cubas-ben, újraindítom a felvételt" lépések megtörik a játékot, ez is lehet az egyik ok (meg hát lássuk be, nem vagyok még elég jó ahhoz, hogy tökéletesen játszak, de ezt ki merem mondani és dolgozom az ügyön ).
Igen, arra is jó, ha megvan a stabil alap, de mondom, nálam akkor is segít, ha valamiért az istennek nem sikerül normál tempóban eltalálni a hangokat, ilyenkor begyorsítok - nyilván ekkor még rosszabb lesz a játékom -, és eredeti tempóra való visszalassítás után az agyam úgy érzékeli, mintha eleve lassabban játszanék, mint az eredeti verzió, így néha sikerül túllendülni a nehéz részeken. Kezdő autó vezetőknél, akik nem mernek gyorsan menni, segít, ha 50-ről felgyorsítanak 80-ra, majd vissza 50-re, ilyenkor az 50 kb 30-nak tűnik. Ezt az indoklást persze a rendőrök nem fogadják el, szóval csak óvatosan.
Szeretem keményebben megfogni a hangokat, a túlságosan lágy játék nem az én stílusom. A ritmikára nagyon figyeltem, mert az alap nem "folyamatosa", hanem kisebb lüktetős részekbőll áll, ezért több helyen - pl amit Tamás is jelzett, az arpeggios résznél - nem szól jól hozzá a folyamatos játék. Az eredeti verziómhoz képest - ami nálam a tervet jelenti, amiből később kielakítom a végső verziót - vagy 5 helyen kellett átírnom a ritmika miatt a szólót.
A vibratokba meg már nagyon belemagyarázunk mindent, és lassan már az én fülem sem tudja, hogy mi a jó és mi a nem jó. Gyorsabb tempójú hangok mellé nem szeretek lassú vibratot használni, szerintem amit ebben a szólóban használtam, az ide illik (a régi szólókban meg tényleg sok helyen volt rossz, de azokat már megbeszéltük).
Ez így teljesen jó. Ha pl. megvan a 120 BPM tisztán, akkor nyugodtan lehet továbblépni, és 125-ön folytatni. A Rock Discipline videóban Petrucci részletesen be is mutatja, hogy ő hogyan feszegeti a határait.
Ez a módszer tényleg működik. Az az előfeltétele, hogy már a stabil alapok meglegyenek, és akkor valóban meg tudja dobni a dolgot egy 120%-os verzió. Tehát nem annyira egy nehéz technika begyakorlásának kezdeti szakaszában ajánlanám, hanem inkább a gyorsítási edzés vége felé.
ahogy megfogod a hangokat, talán vibrató miatt, nekem mindig a régi idők metál szólóit idézik csupa jó emléket ébreszt bennem, igazából sztem ez a fajta vibrálás illik a saját arculatodhoz
dallam szempontból a többszólamú részek nagyon jók lettek, ritmikailag is pörgősen jöttek ki a lépések, nekem tetszett
Elküldte Tomi és jóváhagyta, hogy ezzel induljak.
Jaja a delay sebességét még nem volt türelmem kiszámolni.
Még csak vázlatolás van.
Enyém a megtiszteltetés Pumpi mester
Elkezdtem a Miki versenyére témázgatni, a Pumpi feat. Tamás alapra, egyelőre még a közepe üres, a bridge piköpp sounddal kísérletezgetek, íme:
Sound test
Szerintem sokan hajlamosak túl alaposnak lenni a technikai dologgal.
Én mindig is azt csináltam, hogyha valamit el tudtam játszani 120 bpm-en, akkor azért is 125-re tettem fel. Ha nem ment, visszavettem. Szóval inkább "felülről" próbáltam meg mindig is keresni a határaimat, kicsit kilépve a komfortzónámból.:)
Persze ez nem azt jelenti, hogy valaki egyből 160 bpm-en kezdje el a dolgot, hanem ésszerű határokon belül csinálja.
Amikor gyakoroltam a gyorsolvasást, a tankönyvben írták, hogy az idegpályák, meg mindenféle ezzel kapcsolatos dolgok sokkal jobban működnek (koncentráltabb az ember, könnyebben rögzül a memóriában stb.), ha kicsit túlterheljük őket.
Ezen kívül meg persze a Petrucci-Hess módszereket ötvözöm, amit már sokszor leírtam itt.:)
na pont ezt a 'bármilyen alapra rátekerek' dolgot gondoltam volna elkerülni....
ha gitározom, akkor a zene érdekel, ezért teszem... ha az alap nem érdekel, és nem mozdít meg semmit, akkor mi jön? matek? minek?
"Nektek a technikai gyakorlásnál milyen módszerek szoktak beválni?"
Ha a lassított dolog nem válik be, én néha - és ezt halál komolyan mondom - azt szoktam csinálni, hogy felgyorsítom a nótát 120-130%-ra és "eljátszom" ezen a sebességen az egészet. Nyilván az egész ratyin fog szólni, de az agyam ilyenkor rááll a gyorsabb gondolkodásra, így amikor visszalassítom a számot eredeti tempóra, az olyan lesz, mintha eleve lassabban játszanék. Nálam ez tényleg bevált 1-2 helyen!
Sokan nem szeretik ezt a srácot, most meghallgattam hogyan játssza el pl a cannon rockot, magamba azt gondoltam h szegénykém inkám maradt volna az akusztikus gitárnál
De viszont akusztikus számokat nagyon jókat csinál... pl itt van ez is nekem nagyon tetszik :)
Felmerült a kérdés, hogy ezt a Rise To Remain videót (modern, technikás metál) hogyan lehetne a leghatásosabban begyakorolni, különös tekintettel a sok 5-6 húros arpeggióra (Jason Becker-en nevelkedett a videón látható gitáros), és a sok gyors skálafutamra, pl. 3:39-től.
Én mindig azt szoktam mondani, hogy 3 dolog kell a precíz technikához:
1) metronóm
2) türelem
3) fokozatosság
Mindig a lehető legtisztább, legpontosabb lassú sebességet kell kijelölni, és aztán innentől 5 BPM lépésenként emelni a tempót, metronómmal. A vége felé már 2-2 BPM emelés fog kelleni.
Nektek a technikai gyakorlásnál milyen módszerek szoktak beválni?
- Sweep, tapping, legato, hibrid - régi technikák új köntösben
- Egzotikus skálák
- A siker kulcsa: ritmusok
- A gitárszólók három dimenziója
- Hogyan gondolkozz improvizáció közben?
- Saját, egyedi zenei világ létrehozása
Ahogyan Gergő megfogalmazta, úgy teljesen rendben van, mert kitűzött egy magas célt, és emellett kitűzte a saját világ kialakítását.
Konkrét híres gitárosok szintjét én olyan szempontból szoktam figyelni, hogy mi a legjellemzőbb erőssége az illetőnek. Satrianinál például a groove és az erős, fogós témák ilyenek. Guthrie esetén a játékosság (amúgy neki MINDEN az erőssége:). Andy James a hangközök kombinálásával és a logikai adagolásokkal (5+7+5+7 tizenhatodból felépített elemek) csinál nagyon érdekes dolgokat (a brutálisan jó technika csak hab a tortán, a technika manapság csak idő kérdése, annyi helyről lehet összeszedni).
Ezért ha ezt a hármat képzeletben összegyúrjuk, akkor egy groove-os, játékos, és nem szokványos, mégis fülbemászó zenei világ jön ki.
Ugyanakkor nincs kétségem afelől, hogy Tamásnak idővel ez is menni fog, csak kell még maximum 1-2 előadás. 
Azért remélem a kifejtett részek nem hangzanak úgy, mint maga a szó, hogy 'negatívum'! Egy hosszú nap után, éjfél körül már lehet hogy én sem fogalmazok túl jól.
Köszi a hozzászólást!
nap az idén. (nekem)
