Jónás Tamás (instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek)
Instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek
Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!
F.....................G
meg egy még nagyobbat balra,
Am...........Em
Elment tehát Malackához,
F..............C
Hogy megnézze, mit csinál.
Am.........F
De Malacka már hót koki volt,
D7...............G
És őssze-vissza hányt.
Így hát elindult hazafelé,
Miközben sűrűn fogyott a fehér por,
Arra gondolt, az almáriumban,
talál még egy kis szívnivalót,
Hogy kimelegedjék ugrándozott,
S jó nagyokat lépett,
A hidegre való tekintettel,
Ugyancsak betépett,
Üdv!
Remélem nem offolok nagyon, kis segítséget szeretnék kérni, szerintem a többségnek itt pár perc alatt kivitelezhető, farsangkor a kolléganők Bródy Micimackót szeretnék elénekelni a céges bulin és nem bírom lefülelni az akkordokat, a neten található kottáknak meg szerintem nem sok közük van az eredetihez, a hangnem se stimmel egyiknél sem. köszi ha valaki tud segíteni.
Amiről te beszélsz, az szerintem kicsit más dolog. Nekem rengeteg olyan album volt, amit meghallgattam, és éreztem, hogy tetszik, ez jó. Utána hallgattam még, és elkezdtem kihallani a finomságokat, amik első hallásra nem is jöttek át - egyszerűen fejlődött a hallásom is ez idő alatt, és maga a zene is ért egy kicsit a fülemben.
Amiről Tamás beszélt az az, hogy az agy alkalmazkodik az ingerekhez, így azt érezheti az ember, hogy egyre jobban tetszik neki.
Próbáld meg azt, hogy egy ideig sokat hallgatod majd a legközelebbi szólódat, egymás után (egyre kisebbnek fognak tűnni azok a hibák, amik elsőre bántják a füledet). Utána pihenteted egy pár napig, újra meghallgatod, és csak azt tudod mondani, hogy "ez meg mi a pitsa, hogy játszhattam fel ilyen sz*rul...?!":)
És részemről - szerintem - nem azzal van a gond, hogy nem vagyok nyitott az újszerű dolgokra. Sőt, még az olyan zsenik zenéjét is szeretem, mint Trent Reznor , vagy Buckethead. Sőt, hallgatok kifejezetten fúziós zenéket is. A problémáimat meg lentebb már kifejtettem a nyertes művel kapcsolatban, nem ismétlem magam.:)
Értem. Igazából az AD dob mintáiból dolgoztam, eredetileg nem is akartam ebből még így videot csinálni, egyszerűen csak néhány suta hangot leszámítva megütött egy szintet, aztán úgy voltam vele, hogy miért ne? A többi nótát már megpróbálom kottázva elkészíteni.
De mégis mi a baj ezzel, hogy többször meg kell hallgatni? Nekem a Dream theater volt ilyen. Az Images and Words albumról egyedül a Pull Me Under volt, ami tetszett első hallgatásra. Aztán, amikor nem volt kedvem visszaváltani, egyszer csak azt vettem észre, hogy a többi szám is tetszik. Szépen lassan megismerkedtem a többi nótájukkal és ma már egyértelműen ki tudom jelenteni, hogy tetszik, amit csinálnak. Igen, elkezdtem hozzászokni, ahogy ahhoz is hozzá lehet, amit a srác művel. Az ő védelmében ki merem jelenteni, hogy nem ő szar, hanem akinek nem tetszik, az kevés ilyet hallgatott még és nem elég nyitott erre. Persze ezzel sincs gond, nem kell ilyet hallgatni, de a srácot már akkor elkezdték fikázni, amikor még kanyarban sem volt a végeredmény és ez baromira zavar. Még jó, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel, akkor tényleg megijednék magamtól. A leveses hasonlatod inkább fogalmaznám úgy, hogy a srác túl sok csípős / egzotikus fűszert használt, ami egy átlag európai gyomrot gyorsan meg tud ülni. Pedig jó kis leves az, csak sok wc-re járást követel, mire a gyomrunk hozzászokik.
Annyira látom lelki szemeim előtt, amikor szólózol koncerten és le lehet olvasni a szádról, hogy "elment Alma dugni...gazdagrétre hogy gazdagrétre hogy elmenjen hogy elmenjen hogy...".
Ez fontos mondat, mert a többszöri meghallgatás, és az ezzel együtt járó megszokás nagyon sokat számít mindig. Van az a meghallgatási mennyiség, amely után az említett majonézes győztes szólóját egyöntetűen dicsérnénk. De ez nem az adott zenének köszönhető, hanem az agyműködésnek, amely a már elraktározott jelenségeket ismerősként köszönti, egy nagy adag vidám neurotranszmitter-levesben pancsolva.
Valószínűleg a srác a saját zenéit eleve úgy írja meg, hogy azokra passzolnak a futamai. Erre az alapra viszont nem annyira, pedig ez egy "modern metál enyhe djent-jelleggel fűszerezve" stílusú alap volt - és mégis, szinte térden álva könyörgött az alap, hogy a dallamosság felől közelítsék meg.
Friss hasonlat: a győztes nem megfűszerezte a levest, hanem egy nagy tál borsot tálalt fel, amelybe két csepp levest is elhelyezett.
a csapkodó idegbeteg produkcióhoz annyit, hogy ez így van megírva és lekottázva.
A videón nem Karlheinz Stockhausen-t láttad!
A X. zongoradarab nyitánya mindenkörülmények között ugyanígy fog megszólalni!
Ő egy kortárs "zseni" volt...
Vannak extrémebb dolgai pl. preparált zongorával, de írt darabokat basszus oboára, fuvolára (van egy műve, az Ypsilon, ami pl. mikrotonalításra épül) , hárfákra komponált egyaránt, foglalkozott elektronikus zenével, az szerzeményében (Gesang der Jünglinge) az énekhangot bontja alkotóelemeire...
De "legbetegebb" darabja az szerintem, amit vonósnégyesre és 4 helikopterre írt... :)
Legjobbtudomásom szerint, ezt a berlini fal lebontásának tiszteletére "komponálta"...
0:47-től a lábdobokra utaltam, én ott is kivenném a folyamatos tizenhatodokat, és helyette valamilyen ritmizált lábdobot tennék, amelyik egybeesik az ott levő gitártéma fő hangsúlyaival. És ezekre a hangsúlyokra mehetnének crash-ek is.
A pergő lefelezése jó ötlet volt itt!
Figyeltem a majonézes nyertessel kapcsolatos véleményeket, de eddig nem szóltam hozzá.
Többször meghallgatva nekem egyre jobban tetszik, persze messze van azoktól (még) amiket igazán szeretek hallgatni.
Ez a belinkelt zongoraprodukció viszont egy csapkodó idegbeteg dolog, aminek meg aztán végképp semmi a köze a zeneiséghez szerintem.
Nyilván mindent alá lehet támasztani elmélettel, matematikával, de a zene nem erről szól.
Az igazi zene szívből és lélekből jön és ez teszi befogadhatóvá, kedvessé számunkra.
Ha egy zenei produkciót úgy lehet elfogadtatni a hallgatósággal, hogy először elmondják, hogy ez egy magasan képzett zenész, a zenéje komoly elméleti és matematikai alapokon nyugszik, akkor az már régen rossz.
Ezektől függetlenül az, hogy milyen a jó zene mindig ízlés kérdése marad.
lenne még egy oylan kérdésem is, hogy más több felvételemnél észrevettem, talán mindegyiken, hogy ugrál a hang stereoba, az alap néhol fölhangosodik néhol lehalkul, valamelyik frekvncia elnyomja a másikat, vagy nem tudom helyesen leírni, de nem tudom mi okozza
pl 1:30 amikor 2 hang szól egyszerre a nyújtásnál megélénkül a gitár hangja, itt jobban ki lehet hallani, de ha jobban megfigyelitek végig ilyen (kivéve az 1:20as rész, ott belejavítottam utólag meg nem szólt szépen, uh a 2 gitársáv miatt olyan)
megfontolandó dolgokat írtál! azt magam is észrevettem, hogy a nagyon magas hangokat ritkábban használom, de így több figyelmet fogok fektetni erre is, a technikát is fejlesztgetem, csak nem akarok olyan dolgokat beletenni amivel még túlvállalnám magam, mostanában am rámentem inkább a részletgazdagságra a technikai elemek helyett, ezt próbálom első soron jelenleg fejleszteni
A Stockhausennel és a hasonlókkal szerintem semmi gond (bár nem ilyesmit hallgatok itthon), mert ezek a zenék "egyben vannak": önmagukkal alkotnak egységet. A Mayones-győztes azonban egy hagyományos alapra próbálta ráhúzni ezt a világot, ami nekem egy kicsit olyan, mintha ezt a lenti Klavierstücköt egy Bon Jovi-számra játszaná valaki. Szerintem viccnek egyszer jó, de a zene (legalábbis nekem) valami más.
Nekem az a véleményem, hogy azért annyira mégsem vagyunk kevesek hozzá.
Az atonalitásnak, a kakofoniának is van rendszere (és tud harmonikus is lenni), nyilván valamikor ezzel kelt és feküdt a srác. Rendesen megtanulta, iill. betanulta a skálákat.
Valójában semmi nagyon különlegeset nem csinált, csak alkalmazott egy olyan dolgot jól, ami nem szokványos, és ezzel elérte hogy nagyon sokan beszéljenek róla, megjegyezzék a nevét, fizimiskáját, stb.
Marketing szempontból csilagos 7-es!
Szerintem egyébként csak annyira emészthetetlen amit csinál, mint pl. Bartók, Liszt, vagy Stockhausen.
Ezeket is meg kell tanulni hallgatni és hallani, anélkül értékelhetetlen...
Csak saját felelősségre! :)
Ja igen, még egy dolgot általánosságban: bízz jobban magadban és ne mások véleményétől függj! Olyan stílust alkoss, amit te szeretsz. Ha olyat akarsz játszani, amit mások szeretnek, azt nem fogod élvezni. Ha te nem élvezed, a hallgatóság sem fogja.
Nekem tetszik az az irány, amerre haladsz. Két dolgot vettem észre, mi nekem hiányzott a játékodból:
1. Használd bátrabban a magas fekvést is. Akkor igazi a játék, ha a teljes nyakat bejárod (nem csak a fekvésre, hanem a húrokra is értem).
2. Picit több technikai elemet vinnék a játékba. Maradhat a játék melodikus, de egy lassan, de hangonként határozottan kipengett arpeggio (ala Petrucci-style), egy 2-3 húros legato, egy finom tapping, vagy egy erőteljesebb tremoló-játék sokat dobna a hosszú távon is élvezhető, változatos játékon.
Egyetértek nekem is tetszik amit csinál. Kicsit a Jazz jut eszembe róla amit annyira nem is lehet élvezni mint1 rockszámot de mégis imádom hallgatni mert valamiért rohadt jó:D Ez már csak ilyen megmagyarázhatatlan jelenség :D
nem tudom mi a bajotok a majonézes námberúnóval.
próbáljátok meg többször meghallgatni!
nem egy slágergyanús dolog az tény, de iszonyat mennyire beég néhány része a fülbe.
nem ilyeneken szocializálódott itt a közeg az tuti.
talán azt a részt leszámítva mikor a 2x fekvésben matat (0:39 körül) egész fülbemászó tud lenni.
fogadjunk, hogy simán lehet rá zeneelméleti megfejtést csinálni, szóval a fásszon tuti NEM összevissza gurgulázik. csak nem vagyunk hozzá elég képzettek! mondjuk, hogy Birta Mikit és Petát kiakasztotta az számomra rejtély (különösen Miki).
ez má' mindenképp az "annyiraszarhogymájó" kategória győztese.
szégyen-nemszégyen bevallani KEVESEK VAGYUNK HOZZÁ. fáj bevallani
szeretnék egy olyan jellegűt kérdezni, hogy a legutóbbi videómmal kapcsolatban mi az amire rá kéne menni jobban, milyen területre fordítsak tudatosan nagyobb figyelmet?
a ritmusok pontossága ilyen, bár a felvétel is bezavar egy minimális lámpaláz, de tudom, hogy erre jobban oda kell figyelnem, még mire érdemes szerintetek?
én még mindig tartom véleményem, ezt a versenyt Tamáséval ellentétben meg lehetett nyerni technikával, nem mintha nála nem számított volna, mert akik nyertek profik voltak, de nem az volt a szempont, mert sok ügyes játékos volt még a mezőnyben, de a zene volt a főcím
a 0:53-as motívum még tetszik, de komolyan most erről szól a ZENE? hol az élvezet, gyakorlatilag mindegy hogy mi az alap, eljátssza rá a kromatikus skáláit egykét passzoló hanggal ügyes ritmikával és technikával, aztán megvan a nyertesünk.. de lehet nekem szar az ízlésem (dehogy az, ez nem ZENE..)
ráadásul az egész finalista csoport -néhány kivételével- ugyanilyen, végig tappingelik a számot, semmi erőteljes hangulat, az abszolút kedvenceim be sem kerültek... Tamás versenyén ezt is elég jól megsaccoltam, mert tényleg olyanok nyertek akik megérdemelték
Szerintem a versenykiírásokban nem voltak ilyen jellegű szabályok.
Zenei szabályokat meg nem sértett a srác.
Nem véletlenül létezik annyiféle stílus, és születik mindig újabb.
Bizonyára vannak még akiknek tetszik, és persze akiknek nem. És ez így van jól.
Ha szétbontom kisebb részekre a nevezését, nincs ezzel gond. Olyan dolgokat, használ, amit a jazzben rendszeresen szokás. De ekkora torzításnál egyszerűen ezeknek a jellege elvész. Ha az alap is, meg a szóló is tiszta lenne, mindenki lefosná a bokáját, de legalábbis sokkal kevésbé lenne megosztó.
De továbbra is az a baj, hogy a néhány tized másodperces "mini feszültség oldásoktól" eltekintve nincs benne oldás.
A virtuozitás és az öncélúság nem azt jelenti szerintem, hogy szemközt szarjuk a dolgokat, hanem hogy megtanulunk lavírozni közöttük.
Persze a célját ő is, meg a Mayones is elérte; de én ezek után csak akkor veszek ilyen márkájú gitárt, ha ingyen van.:)
A versenyhez meg annyit, hogy a legközelebbi nemzetközi versenyre biztos angol névvel fogok nevezni. Van egy teóriám, miszerint a mi kiejthetetlen Kelet-európai nevünk nem épp a legeladhatóbb...:) (nem mintha esélyem lenne bármilyen mezőnyben is)
Az én új nevem meg "Hamis a baba!" lesz. Aki nem tudja, hogy ez egy film cím, annak szerintem ez kifejezetten nem vicces. Lehet, hogy aki látta, annak sem...
Átgondolva: direkt azért ezt az ürgét választották, mert így fix hogy mindenki a gitárosok közül erről fog beszélni az elkövetkezendő x napban. Meg a youtube-on is, facebook-on is...Ha egy brutál jó dallamos, feelinges de technikás produkció nyert volna, annak nem lenne ekkora visszhangja. Mivel ez botrányos, ezért ez nem más mint hatalmas promóció a cégnek...
Egyébként szerintem is botrány, hogy ez a srác lett a Mayones győztes. Azt még megértem, hogy adtak neki egy helyet a top10-be, mert elég felkapott, meg egyedi jelenség, de győztesnek kihozni egy zenei versenyen erősen gáz, szerintem. Nagyot csalódtam a zsűriben.
Te tetted fel? Azt javaslom, hogy olvasd el rendesen a feltöltési szabályzatot, különben biztos, hogy törölni fogják! Nem a tartalom, hanem a forma miatt. Mindent pontosan úgy kell csinálni, ahogy a szabályzatban van.
Egyszer esküszöm megtanulom a zeneelméletet és elmagyarázom nektek, hogy mit csinál, és zeneelméletileg miért helyes, amit csinál. Addig is vállalom, hogy nekem biza' 100%-is tetszik a játéka, mert ez bizony az én fülemnek kellemes.
Lehet nem leszek "népszerű", de nem is célom. Vannak benne részek amik különösen tetszenek, sőt lopni való...
Persze én már öreg(szem) Hangilag szerintem teljesen rendben van, inkább az arpeggio huszárságból kellene visszavenni, meg néha egy egy hangon megállni.
Kevesen tudják, de ennek a szólónak az eredeti szerzője, K.József olvasztár. 1971-ben írta ezt a szólót a csepeli vasüzemben, a dolog érdekessége még az, hogy csak kalapácsot, csavarhúzót, fúrógépet és frissen készült acél elemeket használt. A mű eredeti címe, Iparizaj grand opus c#minor.
Nem a játéka a rossz, az profi. Az érzésmentességgel van a baj, és a mondanivaló hiányával. A "szóló" felépítetlenségről nem is beszélve.
Malmsteen meg már akkor brutál jó gitáros volt, amikor ez a srác max rugdalózóban tipegett, vele nem lehet összehasonlítani.
Szerintem meg Tamás játéka egyáltalán nem populáris, hanem progresszív, ami szintén nem egy pop műfaj, mert egy átlag rockzenét hallgatónak komplex és nehéz lehet. Viszont ettől függetlenül is, tele van érzésekkel, gondolatokkal, és nem utolsó sorban dallamokkal.
Semmiképpen sem populáris, mert ez a zsenialitásnak egy másik oldala, amit nagyon kevesen szeretnek. Én minél többet hallgatom, annál jobban tetszik. Semmilyen módon nem hasonlítanám össze mondjuk Tamással, mert nem is lehet, mindketten zseniálisak, csak egyik populáris, a másik nem.
Egy kicsit olyan ez, mint a Malmstten-os dolog. Az én fülemnek egy idő után már unalmasak a szólói, állandóan ismétlődő motívumok, néhol tényleg értelmetlen tekerés, élőben pedig továbbra is tartom, hogy pontatlanul játszik. De ettől függetlenül ő Malmsteen, ezerből is megmondod, hogy ő játszik és rengetegen istenítik, de ettől nem lesz isten, ahogy sokan fikázzák, de ettől még nem lesz rossz. Ezzel a sráccal ugyanez van. Aki nem bírja befogadni a stílusát, az azt mondja, hogy amit csinál, az szar. Pedig nem lesz szarabb, mint Malmsteen játéka egy olyan szemében, aki már M.-t unja.
Meg sem lepődök a majonéz verseny győztesén. Ismét egy zseniálisan jó példa arra, hogy a nemzetközi versenyeken tesznek a feelingre, vagy a dallamosságra. Számomra ez nem zene amit a gyerek produkált, a nullát sem közelíti meg nálam ha pontoznom kellne.
Köszönöm szépen! Csak egy nótának keresem a korrekt kottáját, remélem itt megtalálom.
don't stop me now.
Ha nem akkor majd lehallgatom, ahogy szoktam. Köszi!
Nekem öregembernek ment, ha konkrét oda figyelte. Neked miért ne menne? Amúgy "gyors" ( abb ) játéknál ahogy fazsi is írta valóban javul a dobálózás, de nem szűnik meg! Csak nem látszik annyira, és nem olyan nagy volumenű a felesleges mozgás. Szerintem ez is egy rossz beidegződés, de gyógyítható.
Én néha ( :rolleyes ) próbálok erősen koncentrálni kimondottan a bal kezemre, és akkor sok, sok gyakorlás után fejlődik a kalapács ( is ) short contact-ban.
Én az utóbbi időben nagyon sokat nézegettem különfélegitárosok kéz és ujjtartását, mozgását, de nincs semmi megfejtés vagy okosság.
Amit leszürtem, hogy amíg az ember el tudja játszani amit akar, illetve tud fejlődni, teljesen mindegy hogy emelgeti az ujjait. Ha gyorsabb téma van kipengetve, akkor úgy sem emeli fel az ujjait annyira, mert nincs rá idő, de ezt észre sem veszi az ember játék közben.
Nagy gitáros nevek között is vannak olyanok, akik vagy a pengetőt tartják furán, vagy amásik kezük fogja szokatlanul a húrokat.
Akkor szoktam "eldobálni" az ujjaimat ha muszáj nagyobb erőt kifejtenem. Itt a hammer és pullok miatt volt, ( húronként egy pengetés )mert nem akartam sok torzítást használni hogy minél tisztábban szóljon. de ettől még igaz az észrevételed, jó lenne még erősíteni az ujjakat. Viszont ha nem látod, akkor nem rossz amit hallasz sztem....
Olyan stílust alkoss, amit te szeretsz. Ha olyat akarsz játszani, amit mások szeretnek, azt nem fogod élvezni. Ha te nem élvezed, a hallgatóság sem fogja. 
