Jónás Tamás (instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek)
Instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek
Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!
Én mutattam volna? De k. jó fej vagyok! Amúgy jó lett a szóló, gratula! Amit tegnap, vagy mikor átküldtem presetet, hajítsd a kukába! Ma vettem észre, hogy az 1-es amp bal oldalon, a 2-es amp jobb oldalon szól, ráadásul az 1-es hangosabb, szóval nagyon gagyi lett. Csak zene mellett nem tűnt fel. Ma megcsináltam jól, na most aláz!
*az alap egy helyen igen csak megkívánt egy dream theater dallamot, amit MolekulANUS (nem a hátsó fél) sötét nagyúrnak köszönhetek, mert ő mutatta a számot
közben zenélgettem, és sikerült egy hangyaszaporítószervnyit javítani a képminőségen, + sztem a sound is jó amit kitekertetem, hibák sajnos vannak benne
Úgy látszik, a legjobb félreértések azok, amikor nem is nagyon értjük félre egymást A szépség nemcsak szubjektív, de tértől és időtől is roppant függő dolog, mint ahogy erre többen is rámutattak. Ezért ha szép dolgot szeretnénk létrehozni, nemcsak a magunk ízlésével érdemes tisztában lennünk, hanem azzal a közeggel is, amiben alkotni szeretnénk. Ha lehetséges ilyesmi, szerintem egyszerre kell nyitottnak lennünk a külvilágra és magunkra. S hogy tovább szaporítsam az egymást kizáró (vagy annak látszó) követelményeket, szerintem akkor lesz szép valami, ha egyszerre ismerős és új, kiszámítható és meglepő, megnyugtató és felkavaró. A kiszámítható dolgok tudománya többé-kevésbé elsajátítható, a meglepő dolgokat azonban magunkban kell felfedeznünk. Aztán hogy sikerül-e ezeket az egymástól elütő dolgokat összehangolnunk, az az ízlésünktől, az önkritikánktól és a szerencsénktől függ talán a leginkább. Az első kettőn lehet dolgozni, a harmadikban pedig bízni kell.
egyszerű, bár korántsem nyilvánvaló, a vezetéknevem Kustán, és az első és jelenleg utolsó zenekarunkban a ritmusgitáros nevezett el így , nekem nagyon megtetszett
A Loner kapcsán az jutott eszembe, hogy itt a szépséget azok a finomságok erősítik, amelyet Gary Moore zsenialitása hozott létre. Az eredeti akkordmenet és dallam simán nevezhető szokványosnak is, és Gary Moore emelte ezt fel a játékával.
Rendben, köszönöm a tippet! Most épp körvonalazódik egy nagyon jó összeállítás szakértői segédlettel, de ha bármi kérdés még felmerül, akkor élek majd a lehetőséggel.
Aki Malmsteen-t és Romeo-t játszik*, annak minden szavára oda kell figyelni:)
-----------------------
*Ráadásul Fender YJM és Caparison gitárokon!
"Szép az, ami érdek nélkül tetszik" -mondta Kant és vélhetően igaza is van. Nem tudom, hogy lehetséges-e, van -e értelme ezt zene-matematikai síkra terelni, holott nyilván van abban okság, hogy nagyon sok embernek (gitárosnak) a "Loner" pl. egy szép melódia. Azt gondolom, hogy sokaknak az egyszerűbb harmóniák miatt lesz talán könnyebben befogadható (szép?)a dallam, de arra képtelen lennék válaszolni, hogy két - mondjuk úgy - egyszerűbb harmóniasor után miért érezzük az egyiket szépnek, a másikat gagyinak..
A Parker Fly Deluxe különleges gitár, Dave Martone is ilyenen játszik, aki szintén az egyik kedvenc gitárosom.
Egyébként a topik pörgését az is jól jelzi, hogy százzal nagyobb sorszámú kérdésre válaszoltál (a #17006 helyett a #17106-ra). Egy-két nap alatt simán elérünk száz hozzászólást, és valószínűleg a 06-os végződést követted, így történhetett. A sors érdekessége, hogy #17106-nál is pont olyan téma volt (a kedvenc gitárokról), amelyben szintén kíváncsi voltam a gondolataidra. :)
Idemásolom, hogy #17006-nál melyik téma volt, és ha van kedved & időd, akkor ezzel kapcsolatban nagyon érdekelne, hogy milyen összefüggéseket szűrtél le az évek során:
------------------------------------------------
Körkérdés
Bár a "szépség" fogalma nyilvánvalóan szubjektív, de ettől még lehetnek általánosan megfogalmazható közös alapelvei a szép dallamoknak*. Ti hogyan fogalmaznátok meg ezeket az alapelveket?
Például a kisebb és nagyobb hangközök váltakozása egy dallamban mindenképpen ilyen.
-------------------------------
*Legalábbis a nyugati kultúrára leszűkítve. A Delta Cephei csillag 4. bolygóján élő hrezzwedfwgdfw faj egyedeire kifejezetten a 13/16-odban előadott spanyol nyolcfokú skála hat megnyugtatóan.
Örök hűséget fogadtam én is, ( sosem feledem, szerelem volt első látásra ) ennek ellenére már jó pár megcsaláson túl vagyok, és a többnejűséget sem ítélem el hangszerfronton. Most viszont komoly házasságtörést fontolgatok.... Ha lesz rá lehetőségem akkor azért mégis a többnejűséget fogom választani!
Nekem volt PCI-os EMU-1212m, de nagyon kényelmetlen volt a gép hátsó részéhez dugdosni a kábeleket. A külsőt sokkal több 'extrával' lehet felszerelni (sokféle csatlakozás), mert nem kell helyszűke miatt a miniatürizálásra törekedni.
Nekem pl. sokkal jobban bejön a mostani külső, nekem sokkal kényelmesebb és praktikusabb.
Teljesen egyetértek! Én is az i5-öt javaslom, illetve SSD-ből a samsung 840 128GB-os (nem pro) is nagyon jó eredményeket mutat és nem is drága. (~27eFt). A 64GB win7-hez szerintem kevés, mivel erre telepíted a stúdiós programokat is és fontos az élettartam miatt, hogy ~70%-nál ne legyen jobban lefoglalva.
Praktikusabb a külső. Több helye van a tervezőknek, egy kábellel bedugod, nem szenvedsz kábelköteges megoldásokkal (Emu 0404 PCIe). Persze van egy fordítva is, vannak (általában méregdrága) kártyák, amik PCIe csatlakozóval csatlakoznak (sokkal nagyobb, gyorsabb tud lenni az adatátvitel mint pl USB-n, vagy Firewire-n), a hátoldalán meg van egy BUS amivel a külső hardverhez csatlakozik ami a lényegi munkát ellátja (a belső kártya csak a kommunikációért felel, esetleg DPS van még rajta, de az AD/DA átalakítók a külső egységen vannak).
Általában a szgépen belül elég szép zajt tudnak összeszedni a kártyák (ha ott történik az AD/DA átalakítás), ami nem túl kívánatos. Drága PC-s játékos hangkeltőknél szoktak árnyékolni is pont emiatt.
Őszintén szólva nem sok gitár fordult meg a kezemben, de a Metalmolekula által szépen megírt érzelmi viszonyulást tökéletesen meg tudom érteni.
Én lassan 16 éve nyúzom a Nighthawkot, és azt hiszem, nagyon rosszul érezném magam nélküle. Annak ellenére, hogy van a világon kényelmesebb, drágább, szebb, jobban rezgő stb. hangszer. Amikor először kézbe vettem, valamiért azt éreztem, hogy ezen a gitáron biztosan nem fog múlni a zenei fejlődésem – és most is ezt gondolom, talán ezért sem volt nehéz kitartani mellette. Ha tehetném, valószínűleg tobzódnék a jobbnál jobb gitárokban (nemrég volt a kezemben egy Parker Fly Deluxe és egy méregdrága akusztikus, mindkettőtől el voltam ájulva), de ha van egy olyan hangszerünk, ami jobb zenére sarkall minket, akkor szerintem mindenünk megvan.
Egyébként, ha már így felmerült a PC téma, az okosokat kérdezném:
hogyhogy a külső hangkártyák terjedtek el jobban a zenészek körében, nem pedig az alaplapra szereltek?
De én megnéztem amikor belinkelted, és nekem nagyon bejön.:)
Szeretem a ilyen zenék atmoszféráját, valahogy benne van az a nyers ösztönösség, amit én minden zenészben, zenében keresek.
Ezeket az infókat is nagyon köszönöm, és meg is fogadom a tanácsokat. Ezekről a tényekről (pl. SSD viselkedése, ha sok minden van rajta) fogalmam sem volt, és jobb így, hogy előre tudom őket, nem pedig belefutok menet közben a gondokba.
Alaplapról nem írtál semmit, bár igazából úgysem tudnék ahhoz érdemben hozzászólni, én is csak tesztekre tudnék alapozni. Az fontos, hogy stabil legyen. Ezen kívül prociból én i7-est tennék bele, ha már egyszer... bár ez is olyan dolog, hogy nem tudom, hogy DAW-ok szempontjából mennyi különbség van pl. egy i3 és egy i7 között, és hogy ár/értékben megéri-e a dolog, de szerintem érdemes utánanézni.
2001-2002 körül váltottak először arculatot, akkor jött be a Sonar...
1.3-nál megint tudtam vele normálisan dolgozni, mint előtte 9Pro-nál.
8.5-re be is ért a dolog rendesen, csak felvásárolra a ROLAND...
érdekes vmiért nem nagyon emléxem az 1.3 és a 8.5 közötti időkre, a 3-as rémlik egy kicsit, de...
mindegy... :)
kijött a Sonar X1, megint lehetett tanulni sokadszorra, hogy mi hol van...
és nem tudtam a képernyő sivárságával megbarátkozni, meg nagyon nyűgös volt az interface kezelése vmiért.
más is így lehetett vele, mert az X2 hálistennek úgy néz ki a hogy kell, és minden úgy működik ahogy kell! :)
Pedig van 5400-as 2TB, sőt a Hitachi csinál 5900-asat is. A consumer SSD piacon a Samsung jelenleg az egyik (ha nem a) legjobb, teljesen felesleges más termékei miatt előítélettel kezelni őket.
Nekem is Samsung SSD-m van, előtte Intel volt, de Intelt már nem mernék venni a 300-as sorozat fiaskója után. (Majdhogynem vissza kellett hívni a teljes sorozatot).
Sőt van Samsung vinyóm is, igaz az utolsó szériából, az pl működik pár éve hibátlanul, csak kezd szűk lenni :).
Reaper esetében a HT nem támogatása egyszerű, nincs probléma vele, nem instabil, egyszerűen azokat a "magokat" nem használja.
Cubase nem tud mennyire szereti a HT-t, Cakewalkot meg messziről kerülöm, kb 2001-2002 óta. :)
a Samsungot nagy ívben kerülöm elvből, egyszer hagytam magam rábeszélni egy winyóra, kár volt...
videovágásnál mindenképp jól jön a HT és ugye akár ki is kapcsolható...
A rípert nem ismerem, cca. '97 óta Cakewalk-ot használok.
...nem tudok olyan esetről hogy Win7 alatt a HT miatt instabilitás lépett volna fel programokban...
inkább az XP-s időszakra volt jellemző, hogy a Hyperthreading galibákat okozott!
Elmélázva az ASIO beállításokban te is fellelheted az alábbi információt: "Minél alacsonyabb buffer méretet állítasz be, annál kisebb latencyd lesz, ez viszont annál jobban terheli a procit.". Biztos, hogy ezen akarsz spórolni 10-20e ft-ot? Én az i7-et, 4 maggal és két 4bg-os memóriát legalább 1600mhz-cel javasolnám. Spórolj a videokártyán szerintem.
A lap alján van tesztelve a Reaper is. Igaz ott a könnyű mérhetőség tekintetében egy render ideje van tesztelve, de ugye ez tükrözi azt is hogy mennyi plugint képes kezelni a szoftver az adott hardveren, mielőtt összecsuklana a terhelés alatt. Sok szoftver nem szereti a Hyper Threading-et, a Reaper sem. Annak igazi mag kell. (A 3200-as HT-s, a 2100-as nem, mégis szinte egyformán teljesítenek Reaper alatt.)
Ha teheted akkor i5.
SSD tekintetében én mindenképp a Samsung 840 Pro szériára szavaznék, vagy a régebbi 830-asra (nagyon durván túl vannak méretezve, a gyárilag vállalt 3000 teljes újraírás helyett pl egy 830-as 25000 teljes újraírás után mondta be az unalmast). A 64GB-nál figyelni kell arra, hogy ne túl sok programot telepíts rá mert az SSD-k 80% feletti adatnál gyorsabban öregednek, illetve a tempójuk is csökken. Ha van rá keret akkor 128GB, ha nincs, akkor nadrágszíj. A proci fontosabb.
Memória terén én 1600Mhz/CL9-es késleltetésű ramokat vennék, árban ezek alig drágábbak (1-2 ezer forint különbség), viszont a kisebb késleltetés miatt latency kritikus alkalmazásoknál származhat előnyük (az audiofelvétel pont ilyen).
A merevlemez milyen fordulatszámú? Ha lehet akkor 7200-asat, ne 5000-eset, azon fogod tárolni az audio fájlokat, lejátszásnál és felvételnél is fontos.
mennyivel lenne drágább, ha i5-öst rakatnál bele? Az alaplap milyen lesz, tudja-e Hypertrading-et (a 2 magot 4-nek, a 4-et nyolcnak kezeli)? Jótanács: Ne spórolj a hűtésen!
Akkor ebből az következik, hogy máshol is viszonylag hasonló zenei rendszerek alakulhattak ki. Akkor így még jobban érdekelne egy shredder* játéka az Ursus Maior csillagképből!
----------------------------
*akit talán Neetsmlam Eiwgny-nek hívnak!
Egy záró kérdés PC-összerakás témakörben: voltam egy PC-üzletben, ahol a vázolt igények alapján előkészítettek összerakásra egy konfigurációt a számomra. Leírom az egységeket:
Adata 64GB SSD meghajtó
Chieftec CTG-500-80P táp
Intel Core i3-2100 processzor
Két darab Kingston 4GB DDR3 1333Mhz memória
Western Digital 2TB 64MB SATA3 merevlemez
A kérdés: van-e köztük valami, ami szerintetek módosításra szorul? (Akár a gyártó miatt, akár a teljesítmény miatt.)
Érdekeseket írtál*. Ezek alapján, ha jól rakom össze, akkor azt is megfogalmazhatjuk (erre utalt Szgabor is), hogy a szépség fogalma a zenében sok esetben függ az addig zajló dolgoktól is, azaz itt nem abszolút, hanem relatív szépség-fogalomról beszélhetünk**.
Köszönöm a Debate említését is e témában!
--------------------------
*szokás szerint
**Ez amúgy létezik a pszichológiában is. Ha 20 percig kell nézned közelről a vasorrú bába 21. sorszámú bibircsókját, akkor utána szépnek fogod látni a vasorrú bába lányát, aki ugyanolyan ocsmány, de legalább fiatalabb.
Nem szükséges más bolygóra menni, múltkor emlegettük itt a mikrotonalitást, és hogy tovább korbácsoljam a kedélyeket elővehetjük a különböző hangolásmódokat...
általánosságban ugyebár mi a kiegyenlített-hangolást használjuk, ahol az oktáv 12 félhangra van osztva és a szomszédos hangok frekvencia viszonya mindig állandó...
de pl. a tiszta-hangolásban már elő kerül a nagy és kis egész fogalma, a fél hang mellé. :)
Nincs itt ellentmondás, mert az agy azt az élményt raktározza el legerősebben, amelyhez a legerősebb érzelmek és/vagy érzetek* társulnak.
--------------------------
*Az állatvilágban is így működik ez a dolog. Sima survival instinct. Ha egy macska egyszer felugrott a még forró főzőlapra, akkor többet oda SOHA nem ugrik fel. De a hideg főzőlapra sem.
Szerintem elegendő annyi is, hogy egy távoli csillag egyik bolygója kicsit közelebb kering a csillaghoz, és kicsit eltérő a bolygó tömege, máris valami teljesen más zene jöhet így létre. A hangszerek felépítése is nagyon más lehet a fenti viszonyok függvényében (pl. felforrósodó gitárhúrokhoz ritkábban lehet hozzáérni, tehát sok szünetjel van a zenéjükben, stb).
ez érdekes... mert ugye itt a földön már nemzetek között is van némi eltérés, vagy az univerzum rezgése mindenhol egyformán rezeg ahogy mi is halljuk...
A feszültség-feloldás páros kulcsfontosságú. Ez az, amit a többször belinkelt kollégánk a majomész* versenyen nem alkalmazott, mert ő végig feszültséget keltett, és egy-két mikro-feloldást alkalmazott, ami csak az addigi über-feszült részhez képest volt csak enyhe feloldás, abszolút értékben az is feszült maradt.
Arra nagyon kíváncsi lennék, hogy más bolygókon más értelmes lények is 12 hangra osztják-e az oktávot, és 7 hangra* osztják-e az alapvető modális skálákat.
2004-ben volt 50 éves a stratocaster. Rendeztek egy versenyt, amin Thomas Blug is "nevet szerzet", és Birta Miki is az élmezőnyben végzet. Az ezt követő koncerten Wembley-ben még Ő az őserő is ott lehetett:
ha a dallamod megvan akkor a harmóniák már adják magukat.
a backing hangulatát meg az adja, hogy 6/8 dob nyugis alap tempóval, clean gitár bontogat, valamilyen szimfónikus szőnyeg kell hozzá. Refrén szóló mint kiemelt részeknél meg torz gitár kisér.
általános megszokott dramaturgia
Amúgy Zsolti jól kitalálta mert szinte versszaknak ugyanazt játsza el 3szor csak mindig egy oktávval magasabban
Ma megcsináltam jól, na most aláz! 
Köszönöm! Írtam ma délelőtt a nicknevednél szereplő címedre és elküldtem benne a "tartalék" email-címemet, mert valamiért nem jött át a mail-ed.
) ennek ellenére már jó pár megcsaláson túl vagyok,
és a többnejűséget sem ítélem el hangszerfronton.
