Jónás Tamás (instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek)
Instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek
Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!
nem baj az, nem vagyunk egyformák, én ezt is rongyossá hallgatom, ma is már megvolt párszor :D, rájöttem, hogy én különösen szeretem a feszültség utáni feloldódást a zenében, itt pedig van feszültség bőven :D
A meghallgatás sorrendje tényleg sokat számít ilyenkor. Én például azt figyeltem most meg, hogy az elsőként meghallgatott hangzás legyőzte a többieket: amikor a Peavey-t hallottam először (ami a videón sorrendben az első hangszín), akkor a többi hangzás esélytelen volt, magasan a Peavey tetszett a legjobban. Egy későbbi alkalommal a Mesa Boogie Dual Rectifier-rel kezdtem, és utána mentem a Peavey-re, és ekkor pedig a Mesa Boogie kiütéssel győzött.
Ez is jó tanulság arra, hogy mennyire relatív alapokon születnek az ítéletek, benyomások. Az agyunk mindig viszonyít valamihez, sokkal kevesebb az abszolút igazság, mint gondolnánk. És nem csak a zenében van ez így, hanem az élet minden területén: a kommunikáció témakörében tanítják is ezeket az összehasonlításra alapuló módszereket.
Stanley Jordan jelenleg zeneterápiával (is) foglalkozik, úgyhogy Szgabor kollégának különösen ajánlom a munkásságát, mert tudom hogy hasonló irányokban is gondolkodsz.
Nálam sincs abszolút győztes, az alábbiak szerint tudnék többet megnevezni:
1. Mesa Boogie Dual Rectifier, Mesa Boogie Mark IV, Peavey 5150, EVH 5150 III
2. FAS Modern, ENGL Powerball
Egyébként meg bármelyik sound-ot elfogadnám magamnak azonnal.
Na most tuti utálni fogtok és jól lenéztek, de nekem ez isten igazából nem tetszik. :) Két okból:
1. Amikor véget ért a nóta, 1 hang nem sok, annyit nem tudtam belőle visszaidézni fejben. Ez nálam annyit tesz: nem slágeres (legalábbis az én fülemnek nem).
2. Ahogy hallgattam, nem találtam benne olyan részt, amit szívesen meghallgatnék még egyszer, amit azért tekernék vissza, mert iszonyatosan megfogott és adott valami pluszt. Nagyon szépen játszik a srác, ehhez nem fér kétség, de számomra ebben ki is merült a nóta. :( Végig azt éreztem, hogy "Jó, jó, szép a játéka, meg minden, de jöjjön már az a rész, ami miatt ez egy jó nóta lesz!".
Bocs. :(
imádom az új számok közül ezt különösen, amikor belép a torzított gitár az első 2 alkalommal az valami felemelő, lemez minőségen még kontrasztosabban szól, de hát nem kell mondani, mert ha valaki, ő különösen ért a dallamok szárnyaltatásához
Szerintem is rendben van ez, de a lefelé pengetős riffeket hogy oldod meg, hogy legyen "súlya"?
Torsten Koehne is azt mondta, hogy ezzel szívott sokat.
Szerintem mind állati jól szól, nem döntök direkt egyik modell mellett sem.
De ha azt kérdeznéd melyik fejet választanám, ha tehetném, vagy az ENGL Powerball, vagy a Peavey 5150 lenne a választás. De mivel nehéz volt eldönteni, így már tudom, hogy nekem modellezős cucc kell.:P (egyelőre biztosan)
Karácsony után, már tudok majd hangkártyával dolgozni és normális cover és saját videókat feltölteni.
Mivel kíváncsiak vagytok a sutaságomra , ezért felnyomtam egy ilyen unplugged 20másodperc cicergést.
Íme.
néhány balkezesnél megtalálható a kétkezesség is, nagyon érdekesek ezek a dolgok, mostanában olvastam bizonyos tehetséges emberekről akiknél mind megtalálható valamilyen rendellenesség, egy barátommal is beszélgettünk erről, hogy végletként az autisták pl bizonyos dolgokban rendkívül jók, de a skizofréniáról is olvastam, mint művészek gyakori betegsége, meg hogy a kreativitással van összefüggésbe
persze nem illik ebből viccet csinálni, de ha már eszembe jutott leírom:
-Nem zavar hogy magamban beszélek?
-hát őő.. nem
-téged meg ki kérdezett?
Nekem a Mesa Boogie Dual Rectifier volt a leg bejövősebb,másik kettő tetszett még:a FAS Modern és a Diezel Herbert. Párszor meghallgattam ezeket más-más sorrendben, először a Diezel, majd a FAS hullott ki.
Sziasztok! A nyolcvanas évek közepén voltam katona, és abban az időben találkoztam egy ilyen "jelenséggel".... Mármint hogy rendesen jobbosra felhúrozott gitáron játszott egy balkezes srác. Egyszerűen megfordította a hangszert, és csodát művelt. Egy honvédségi vegyes fesztiválon találkoztunk, és Nyári Karcsi akivel együtt nyomtuk a bakaéletet azonnal lecsapott rá. Azóta sem hallottam felőle, de remekül kezelte a hangszert.
Más: Még mindig csak olvasgatni tudok itt ( is ) jól elintéztem a gépemet...
igen ez echte Hendrixes megoldás :D, de akit említettünk nem így játszott fordítva, neki az E1-es húr volt az E6-os helyén játék közben, tehát mintha fordítva olvasnád a tabulatúrát :D
Köszönöm Tamás! Mellesleg le sem tagadhatnád hogy a zene magas fokú szakértője vagy! Rengeteg északi zenét hallagatok, és gondolom valahogy tudat alatt beférkőzik a játékomba. De ez nem semmi hogy ennyire észreveszed!!! No de aki profi, az profi...le a kalappal előtted Tamás...
Jah, balkezes vagyok, de jobbos húrozással, faternak volt egy jobbos gitárja, della nem volt balosra, így ez volt az egyetlen járható út.
Ez az én gitárom, ezen láthatod is:
http://www.deadaltimber.com/reference.html
Tamás is mutatott itt egy gitárost, aki meg kezdő korában a jobbkezesre húrozott gitárt áthúrozás nélkül fordította át magának balkezesre és úgy tanult meg rajta mesteri módon gitározni.
Most minden rosszindulat nélkül, de a kezei úgy állnak (főleg a pengető keze), mint aki mozgássérült. Ezek ellenére úgy játszik, mint pl. Marty Friedman.
az igen :D, erre szoktam a régi tanárom példáját mondani (itt már a könyökötökön jöhet ki) :D, hogy ha valaki fejen állva tud jól gitározni akkor csinálja úgy :D, persze mindig a papírforma szerint tanultunk, mert az egyedi megoldásaim nem voltak túl sikeresek :D..
Akartam csinálni egy rövid videót amiben megmutattam volna hogyan tartom a pengetőt meg hogyan támasztom az ujjaimat. De még egy normális kamerám sincs, meg egy normális gitárom se, de még egy normális szobám se. (Mármint nem oktató jellegű pengetőtartás mutatvány lett volna :D hanem hogy mennyire nagyon szabálytalanul csinálom az lett volna a lényeg) Szóval lehet hogy áttérek a nem támasztásos dologra, mert támasztással nehéz a húrváltás, de nem támasztással meg 3x lassabban megy minden.
Őt nem tudom, ismeritek-e? Uli Jon Roth tanítvány, hozzá hasonlóan, egy speciális nyakú gitáron játszik, ahol a bele lehet kapaszkodni jobban a magasabb hangokba is (fülemüle effektus).
Nem állítom, hogy technikailag nincs jobb nála, mert nagyon nem lenne igaz, de nekem nagyon bejön a dallamformálása és a játékosságaitt egy szólója
A Perspectives lemezen játszott az End Of The Beginning nótában, mert az már Becker betegsége után készült, tehát a dalt megírta, de már nem tudta feljátszani.
itt nézhető a dal
Michael Lee Firkins hihetetlenül egyéni módon használja a kart, és annyi groove van benne, mint egy hadseregben - ráadásul Jason Becker egyik lemezén azt is bemutatta, hogy a hagyományos shred műfajban (sweep-hegyek, stb.) is zseniális.
Ez igencsak harapós metál lett, jó volt hallgatni! Nekem leginkább a többszólamú részek tetszettek, amelyek többször is visszatértek, például 0:59-nél. A szólófutamok is hatásosak lettek, ezeket már a Gourmet Groove-ra készített szólódban is örömmel fedeztem fel. A 3:08-tól induló befejezés is nagyon tetszik!
Kérdezted, hogy ez a szám így is megáll-e, vagy pedig kell hozzá még további szólam. Én úgy érzem, hogy a riffelős részek némelyikéhez kellene még szólam, pár erős & visszatérő szólógitár-téma tenné fel a pontot az i-re. Ezenkívül a dobot kell még megtámogatni hangerőben, és ha van erőteljesebb, testesebb pergő-hangminta kéznél, akkor ez is segíthet.
Jöhetnek majd az új zenék is ide, az eddigiek a jelek szerint általános tetszést arattak:)
Sűrű hetek voltak, úgyhogy most jutottam el oda, hogy írjak a második zenédről. Meghallgattam ezt is többször, akárcsak az elsőt. Tulajdonképpen hasonló benyomásaim lettek, mint amit legutóbb is írtam: még a főtémákat kellene fogósabbá tenni, alaposabban felépíteni. És akkor fülbemászóbb lesz a teljes zene.
Az 1:35-nél induló dallam például nagyon jól indult, ezt ki lehetett volna hosszabban is dolgozni, visszatérésekkel, variációkkal, a dallam többszöri megjelentetésével.
3:32-nél a megállások nagyon jók és hatásosak voltak, ez egy jó példa arra, hogy akár kevés hanggal is el tudsz érni "fülbemászást".
És amit szintén írtam az előző zenéd kapcsán is: érdemes kitűzni azt a célt is, hogy olyan zenéket alkoss, amelyeket csak te tudsz megírni, más szavakkal: amivel csak te tudsz hozzájárulni a világhoz. A mostani szám nagy részében a C-D-Em harmóniamenet ment, és ezt ilyen formában már sokan felhasználták, tehát vagy a ritmust, vagy az akkordokat (ideális esetben mindkettőt) kell úgy kitalálni, hogy a végeredmény egy újszerű, friss élmény legyen.
Az irány jó, úgyhogy csak haladj tovább errefelé, hallgass rengeteg különféle zenei stílust, és tanulj is meg különféle zenéket olyan gitárosoktól, akiket mostanában hallgatsz. Így akkor elkerülhetetlenül belekerülnek a kezeidbe ezek a dallamvilágok, és ezekből egy saját stílus fog kialakulni.
Nekem abból a Z2 van (EVL Z2) és abba raktak kizárólag saját (EVL Pentagon aktív) hangszedőt. Kifutott széria, elég ritka is, de nekem a többi hangszerem mellett ez is bevált. Még hangszedőt sem cseréltem benne, mert elég bika így is...
Én a matekot jobban utálom. Olyan elvont dolgokat veszünk amiknek már rohadtul nincs értelme. De ugyan így vagyok a biosszal, a fizikával és a töltelék tantárgyakkal (pl. ének, rajz, etika, média stb.). Az irodalmat/magyart se kedvelem, de ott valamivel könnyebb a helyzet, mivel bármit bele tudsz magyarázni. :D A törihez meg seggelés kell és magolás ami nem megy tehát, azt se szívlelem, de annak legalább van értelme/haszna.
De lényegében az egész oktatás el van baszva. Semmelyik tantárgyhoz se kötődöm. Mindet gyűlölöm. Inkább zenélek.
A tanárom minden második szava "ugye". De halál komolyan :D Egyébként meg engem apám megtanított beszélni, szóval a képzés helye szerinti részleges hasonulásból kialakított összeolvadás a gyök alatt minusz három ... Jajajj
Tudom, hogy elterjedt, sajnos... nem tudom elképzelni, hogy hogyan nem akad bele valakinek a nyelve.:)
És persze, erre mondtam, hogy ennél már csak "rosszabb" (a gyakorlás szempontjából) lesz.:) A legegyszerűbb, ha zenészt nevelünk a gyerekből, és lehet együtt gyakorolni.:D
Digitális cuccok közt a GTR-nek eddig a legtutibb a dinamikája. Jövő héten megyek hangszerboltba fülessel, és kipróbálom a HD500-at, kíváncsi leszek mit hoz.
A Cort is elég tutinak tűnik, pontosan ez milyen típus?
Gyakorolni család mellett a legnehezebb... A leckét félre lehet tenni, a gyermeket nem. Illetve igen, de az meg eléggé el nem ítélhető bunkóság.
A "nem-e" annyira elterjedt, hogy rendszeresen hallani főiskolát, egyetemet végzett fiatalok társalgásában is. Sőt, az egyik kollégám végzettsége szerint középiskolai magyartanár és néha "nem-e"... Na, az a durva!
Nekem körül-belül 4 éve nincs annyi időm gyakorolni a suli miatt, mint amennyit szeretnék. Hidd el nekem: ennél már csak szarabb lesz.:)
Egyébként abból a szempontból fontos, hogy szerintem az embereknek legalább az anyanyelvükön meg kéne tudni normálisan szólalni. Vannak olyan nyelvtani dolgok (pl. nem-e), amivel ki lehet kergetni a világból. De ez nem az iskolától függ.
Annyira felesleges tantárgy... Úgy csinálnak mintha valami nem tudom milyen tudomány lenne... Az egész egy mese. most csökkenő sorrendben állok belőle :P (5,4,3) :D Meg mondjuk pikkel rám a tanár, mert nem bírja a matekosztályos tanulókat ígyhát engem is utál :) De ez kölcsönös :)
Én mindig totál érdektelen voltam, sőt, egyenesen utáltam a magyart, ellenben valahogy mégis sikerült megtanulnom emberien fogalmazni... nem tudom, hogy ez mennyiben köszönhető az iskolának, de miután ott utáltam, feltételezem, hogy semennyire...:D
Életetekben mentetek már valaha a magyarral mint tantárggyal valamire?? O.o?-( csak ideges vagyok hogy a suli miatt egyre kevesebb időm van gitározni, de 3-2est ne kapjak... elvárás mindig van:D )???
ezt én is észrevettem, szerencsére azért voltak dallamos számok is rajta bőven, az előző lemezéről minden egyes szám a kedvencem volt, a címadón kívül, mert az Petrucci-s volt, valamiért nekem nem jön be, pedig mestermunka ahogy zenél, talán ezzel van a gondom, túl precíz :D
pedig már beszéltünk róla itt is, akkor mondta Tamás, hogy ez tényleg így van, van is valami anyaga, konkrétan 3 ha jól emlékszem a Petrucci style, Timmons, 80's
látom vannak itt gondok, mindenkinek elcsattant az agya , engem meg elkapott valami kórság, most keltem, hogy megnézzem nem-e jeleztek vissza egy önéletrajzomra, de am nem tudom mi lelt, tegnap még semmi bajom nem volt
Sfogli valóban Petrucci és Timmons vonalon nőtt fel. Az előző lemezén talán jobban kiemelte a Timmons-hatást, itt az új lemezen kicsit több Petrucci-t érzek. De egyértelműen megvan a saját stílusa Marco-nak, főleg a frázisokban, díszítések módjában, és persze a dallamvilágban érhető ez tetten*.
Én kicsit az újítást, a váratlanságot hiányolom az új lemezéről, de cserébe nagyon hallgatható lett. Élmény hallgatni, ahogy játszik, abszolút szárnyalás, és hihetetlenül precíz egyben.
Én csak azt tudom, hogy a Relatív Hibahatár nevű poszt-punk-grunge-nu-jazz együttes használta nagyon sokat a Likert skálát. Főleg a "Teljes Mértékben Egyetértek" című számukban, amelynek a végén a basszusgitáros szétveri a lábdobot, a gitáros pedig beugrik a közönség közé, akik épp nem figyelnek és nem kapják el.
Jó az új Marco lemez de még emészteni kell.Nyilván van benne Timmons hatás is de azért elég sok az egyedi dallam és megoldás, nem lehet semmilyen skatulyába tenni.
Kétségbeejtő analfabétizmus, hogy az új Sfogli lemez kapcsán 1 ember sem említi a hatások között Timmonst !!! Ömlenek a Timmons dallamok a Marco gyerekből.
Tomi meghallgattad már ? Vélemény ?
Egyértelműen! A záróvizsgára tanulás közben azon gondolkoztam, hogy a kérdőívezéshez használt "ötfokozatú Likert skálának" mi lehet a zenei megfelelője? Hogyan lehetne eljátszani?
, annyira nem jön be.
No de aki profi, az profi...le a kalappal előtted Tamás...
