Jónás Tamás (instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek)
Instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek
Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!
Nekem a hangszínem borzalmas. :D Akivel holnap találkozok, az majd tapasztalhatja. Mármint énekelni nem fogok - illetve ez a pálinka mennyiségétől függ :D -, csak beszélgetni, szópoént osztani.
aki hangszeren játszik annak általában az ének is megy, ez nálam is így lenne, ha az énekhangom nem a beszédhangtartományommal egyezne meg , tehát nem hamis, csak 4-5 bundos :DDD
ezt a képet Peti (CSillagPatrik) osztotta ma meg facebookon, és nem bírtam kihagyni szóval ha valaki nívósan kíván melegedni hajrá!
na lehet hogy úgy alakul hogy lesz egy hd500-asom, gitarshopon hirdetik, elvileg garancia is van még rá, csak meg kell szerveznie a garancialevelet, de ahogy néztem elég sok mindent hirdetett már, meg holnap küld képet is, uh talán most összejön
Évente sok százezer gyerek határozza el, hogy focivilágbajnok lesz. És mennyinek sikerül? Négy évente kevesebb, mint két tudat embernek. A maradéknak akkor kár volt belevágnia, és nem lehet boldog élete, a megye kettőben játszva?:)
Fogadd el, vagy sikeres leszel, vagy nem. Ez sok mindentől függ, nem csak tőled. De te nem tehetsz többet, mint a saját részedet beleteszed (ahogy azt most is csinálod). Ha valamiben rossz módszereket használnál, szerintem Tamásnak az is leesne, és szólna, szóval ez sem lehet gond szerintem.:)
De nem okoskodok többet, ha szeretnéd kérdezel, ha nem ejtjük.
Érdekes állat az ember , igazából ha belegondolsz akkor a gitárosok közül csak az lehet boldog akik elismert? mert ha belegondolsz akkor a gitárosoknak csak viszonylag kis százaléka lenne az, a sok unrated, vagy tökéletesen felfedezetlen gitáros sem biztos hogy boldogtalan, elvégre ezt az ember elsősorban saját örömére csinálja
úgy általában az életben is ritka sajnos az az ember aki abból él meg amit szeret, tehát egy olyan munkával, amiért elhivatottsággal tud dolgozni
te például zenekarban játszol, ez már másoknak is örömet okoz nem csak neked, ráadásul egy olyan műfajban aminek valljuk be nagyobb a rajongótábora mint az isntrumentális rocknak
és itt vagyok én akinek esze ágába sincs zenekar közelébe menni (bár az idő megváltoztatja az embereket, de jelenleg ez van) mégis tökéletesen boldogít a dolog
de ha neked ezek a céljaid, amiket írtál, és ettől leszel boldog akkor nyomasd, mert ahogy Tamás is mondta, minden elérhető gyakorlással
"ha esetleg mégsem leszel olyan zenész, mint szeretnél, akkor boldog sem leszel."
Szerintem a világon egy ember sem lesz boldog attól, ha nem sikerül neki valami, amit eltervezett, főleg, ha amúgy nagy erőfeszítéseket is tesz érte, szóval ha így van, szerintem nem velem van a gond, hanem egyszerűen az ember az ilyen.:)
Ja és én sem okoskodásnak, vagy támadásnak szántam. Csak a magam módján próbálok segíteni mindenkinek. Aztán, hogy ezzel ki mit kezd, az már az ő döntése.:)
Nem, nem ő vagyok, bár tény, hogy érdekel a pszichológia.:)
Egyszerűen oda akartam kilyukadni, hogy a szavaidból azt vettem ki, mintha a siker kellene a boldogságodhoz. Vagyis ha esetleg mégsem leszel olyan zenész, mint szeretnél, akkor boldog sem leszel.
Ha rosszul értelmeztem bocsánat. Nem vagyok én senki, hogy megkérdőjelezzem az önismereted.:) Csupán az intuíciómra hagyatkoztam, ami ilyen esetekben be szokott jönni többnyire.
Véletlenül nem Csernus a vezetékneved amúgy? :D (még az előző hsz-edre reflektálva:)). "Félsz a kudarctól!" "Tudattalan elszólás!":) Nem volt tudattalan, azért mondtam, mert kérdezted/kérdeztétek. Egyébként félre ne érts, nem "támadok", csak nem teljesen értem, hogy hova szeretnél kilyukadni:)
a belinkelt Kozma Norbi opusz-ból azt a bátor következtetést vontam le, hogy Te is rocksulis vagy, azonbelül KN növendék. lehet, hogy ez "végzetes" tévedés volt?
a csákó nagy bűvész, sokat lehet tőle tanulni (ha hagyja...)
egyébiránt a RS-ban tudtommal sok lány is tanul, csak az ismeretségi körömből tudok több dobost
több szónak is egy a vége, jó helyen vagy itt, sok jó téma felvetődik és érdemes figyelni a témákat.
csak előre a lenini úton! (én még a cocializmusban szocializálódtam )
biztos vagyok benne hogy fain eredmény születne, am olvastam hogyan fejlődött a vibrátód, engem speciel itt a forumon egy téma kapcsán Laci ébresztett rá, amikor fejtegette, hogy mennyire sok különbség van akkor ha tudod hogy milyen a jó vibrátó, uh köszönet LACI! :D
nézegettem a sky and sand coveredet, még jóval a verseny előtt, igen csak tetszett, te is hallgatsz sok más stílust azon kívül aminek élsz? (sztem mindent meg kell hallgatni, sok szám szerintem csak akkor lesz értékelhető, ha "esélyt" adunk neki, ez tök olyan mint az embereknél, nem mindenki érdekes első ránézésre)
Tomi majd a Kiss of Life szólót dobd már fel, ha időd engedi, nem sürgős, mert van millió tanulni valóm még, de majd akarok neki szentelni pár órát.
Köszi!
én állnám a fogadást, ha fel tudnék menni holnap (nem mitnha kiderülne az igazság), de valószínű hogy nem tudok, am nézd meg a Hendrix emlék koncertet, ott is elég szépeket hoz Orianthi, Vai, Satriani, és talán Tony Macalpine is mellette játszik, utóbbiban nem vagyok biztos
Egy kerek egész sörben mernék fogadni, hogy azt bizony Vai papa játszotta a stúdioban, amire Ari-Ori imitál a klippben. :D Na mindegy, én az ilyen gitárosokat nem tudom méltatni, de ez már talán ízlések és pofonok, de főleg pofonok kérdése.
ez relatív, hogy kinek mi a csinos, nekem ő például nem feltétlen az, de ez nem erről szól, sztem van benne erő ahogy játszik, simán hallani lehet a különbséget ha valaki csak betanul egy számot, vagy ha valaki érzéssel játssza, és Orianthinak benne van a szíve a dologban
Jajj, ne már. Ezektől az Orianthi, meg Desiree Bassett-jellegű emberektől kapok agy****t. Ezekben mégis mi a jó (azin kívül, hogy Orianthi csinos :D)? Batten már mondjuk más kategória. :)
igazából a lányok többségében nincs meg az a hajlam hogy szólózzanak, legtöbbjük az akusztikus gitár éneklős verziót válassza, de vannak tökéletes ellenpéldák, de azt hiszem be sem kell mutatnom
Nyugi nem bántódtam meg, de most tisztázzuk azt, hogy 100%-ban a zene és a gitározás miatt vagyok itt a fórumon. Mivel lányokkal ilyenekről sajnos nem tudok beszélgetni, de nekem meg ez az életem! :D
Az előző hozzászólásodban a kuzmicsos vmit én sem értettem, ha elmagyarázod, akkor válaszolok arra is!
megint csak az a gyökere szerintem, hogy nagyon sok Satrianit hallgattam, és nála elég népszerű motívum a vízszintes gangonkénti fel és lemenetel, tehát beleivódik az emberbe a sok fél egész hangköz, pláne ha játszogat is vele
azért nem tudok az abszolút hallásra úgy tekinteni mint tehetségre, mert a fejemben megvan hogy ha hallok egy számban egy énekdallamot (hogy a példánál maradjunk) akkor tudom, hogy hogyan lehetne folytatni a dallamot a hangnemen belül, tehát megvan a szolmizálás, rengeteg más dallamot tudnék énekelni rá, viszont gyakorlatba meg azon múlik, hogy mennyire ivódott bele az emberbe, mennyi gyakorlata van, hogy ezeket a fejében meglévő dolgokat le tudja játszani a hangszerén, és ez utóbbi nem tehetség, mert régen nem ment, később jobban, aztán egyre jobban, és remélem még jobban fog, tehát teljes mértékben tanulható
én nem tanultam sosem zenét intézményes keretek közt ezért a szolmizálás nekem kimaradt teljesen, nem érzem most hiányát, de nem tudom ha tanultam volna akkor mit mondanék rá.
nem azt hiszem értem és szerintem én is pont így csinálom, ugyanígy egyből pl a dalok énekdallamát le tudom játszani gitáron, be tudok csatlakozni, mint ha gitáron dúdolnék
az a része is megy hogy ha más hangközt fogok azzal is ugyanúgy tudom folytatni, ez érdekes így leírva, mert először igazán magamra ismerek más által leírt dologban
A modális skálák benne vannak a kezemben. De én nem úgy gyakoroltam anno, hogy ide kisszekund, oda nagy, meg felemelt x. fok...
Elindultam C-ről: dó ré mi fá ...
aztán D-ről: ré mi fá szó...
Mind a 7 indításból tudom szolmizálva a skálát. Így hangnemtől függetlenül tudok bármikor bármit játszani.
Mivel a szolmizációs hangok helyét tudom, bármilyen dallamot (pl. dalok énekdallama), rögtön tudok játszani is, mert magamban real-time szolmizálom és rögtön tudom, hogy mit kell fognom. Persze ez csak a közepesen nehéz dallamokig igaz.
Kicsit komplikáltabb, de szintén működik nálam, hogy egy adott hangnemben szolmizálok, aztán átváltok egy másik hangnemre és abban folytatom. Ebből zeneelméleti szempontból az jön le, hogy egy eol skáláról (sima moll skála) átváltok dór-ra vagy frígre. Csak én ilyenkor nem a hangközöket számolom, meg a skálák közti félhang-különbségeket, hanem más alaphangról szolmizálok.
Ezt élőben lenne egyszerű bemutatni, így kicsit bonyolultnak tűnhet :)
Ha lesz időm és energiám lehet, hogy csinálok egy videót róla.
Ez nem félelem kérdése, hanem "ésszerűség" kérdése, "ami nem megy, ne erőltessük" címszóval. Persze azért esetemben árnyaltabb a kép, mert a "nem megy" azért erős túlzás úgy érzem. A zenélésből való megélés és az önkifejezés a valóságban független egymástól (sok "amatőr" gitáros simán jobban játszik, mint egyes "sztárok"), és mint írtam, esetemben utóbbi volna a cél, de természetesen az előbbinek is örülnék (ki nem?), csak nem az az elsődleges szempont. Mondjuk olyan értelemben viszont van kapcsolat a kettő között, hogy ha az ember nem tud megélni a zenélésből, akkor muszáj lesz mással foglalkoznia, ami viszont elveszi az időt/energiát a zenétől, és emiatt sok tehetséges ember is elkallódhat. De ezen nem érdemes rágódni, mert ez most egy ilyen világ, sokat nem lehet tenni ellene. Nem is erről akartunk beszélni. Folytatnám szívesen, de most mennem kell suliba, majd ha hazaértem, jelentkezem, ha lesz még miről beszélni:)
Picit off - csak így a zeneelméleti hozzászólásokat olvasva kicsit elgondolkoztam.
Zenei általánosba jártam + zeneiskolába, ismerem a kottát, az alapvető zeneelméleti dolgokat, mégis a mai napig szolmizálok mindent. A dalokat is így szedem le. Pl. a lenti G7 akkordnál se azon gondolkozom, hogy milyen skála megy rá, mert én a modális skálákat is szolmizálva oldom meg.
Azon szoktam gondolkozni, hogy ez mennyire jó vagy rossz.. Mert ad egy nagy rakás korlátot (próbáljatok jazz-t szolmizálni :), viszont sok minden könnyebb is..
Volt egy csomó gondolatom, de elfelejtettem nagy részüket.
Az első dolog, amit már mondtam, hogy félsz a kudarctól. Amitől pedig félünk, az energiát von el tőlünk, és a céljainkra való koncentrálástól. Magyarul önmegvalósítástól. A kérdés csak az, hogy mi a fontosabb számodra, a siker (mondjuk az, hogy megélhess a zenélésből, vagy, hogy híres zenész légy), vagy az önkifejezés? Erre neked kell rájönnöd, és ameddig úgy érzed, hogy a kettő nincs átfedésben, bizonytalan leszel.
A másik dolog meg a tudattalan elszólásaid.:)
"Elszomorítja az embert", "ha ez a fejlődés nála lassabb, mint más, tehetségesebb embereknél".
Külső dolgokhoz méred magad. Másokhoz, mások véleményeihez. Pedig te magad is félig már megfogalmaztad a sikereid titkát: egy éve jobb voltam, mint két éve. Nem jobb vagyok, mint ő volt két éve, ha érted.;)
Ezt az akkordos dolgot bemutathatnád, mert érdekelne, ha van kedved.
Én nemrég elkezdtem használni komolyabban a Guitar Scales Method nevű progit. Eleinte eléggé nyögvenyelős, de szerintem érdemes belemenni, mert a fokokat, skálák-harmóniák összefüggéseit jól elmagyarázza, ráadásul viszonylag interaktív is (nekem a hallásom sokat fejlődött tőle).
én a paul gilbert féle skála felrakást tanultam meg, használtam kva sokáig. Abszolúte jó rockzenében, átlátható.
De most mutattak nekem egy másik verziót, ahol az akkordból indulva helyezik el a skálát a gitáron. Más gondokodás, és ezért izgalmas, mert habár ezeket is lehet doboznak titulálni, mégis kimozdít az eddigi dolgaimból.
Megengeded, hogy részletesebben kielemezzem ezt a hsz-edet?:)
Azért kérdem így, mert nem akarok okoskodni, meg másokat közszemlére tenni. De így neten keresztül úgy ismerlek, mint aki fogékonyabb az én elvontabb észjárásomra.:)
Én egy szóval sem mondtam, hogy rossz a zeneelmélet. Azt mondtam, hogy a tanítását kell nagyon jól kezelni. Egyensúlyba hozni mindent, mert minden ezen múlik.:)
szerintem a dobozokból az segít legjobban ki ha többet gondolkozol vízszintesen, én am 5 dobozzal tanultam meg végigjátszani a gitár nyakát, ezek közt elvileg lenne ilyen + hogy kijöjjön az összes modális skálának megfelelő ujjrend, de igazából az csak annyiban különbözik hogy melyik hangról indítjuk, egy hangnem megtalálásában sosem agyalok a hangnemen lefogok 2-3 hangot és már tudom is mitől merre mehetek
már olyan furcsán hangzik ez a doboz szó
"Mióta a dobozokat használom megváltozott az életem!"
"Segít a kutyasétáltatásban!"
"25 kilót fogytam 10 nap alatt!" (persze mindet a teleshopból loptam)
Teljesen igazad van Csabi, a szívemből szóltál. A kreativitás nagy úr am, de sztem aki zenélésre adja a fejét abba már valamilyen szinten tuti megvan.
én pl utálom ha megkérdezik tőlem, h ogy szerinted, hogy játszom?
mert ha jó a srác úgyis tudja, valszeg nem is kérdezi meg, de ha gáz és azt mondom, hogy figyelj, ez így nem jó...változtass, gyakorolj inkább úgy csináld...akkor könnyen én leszek a beképzelt büdösbunkó
ha meg azt mondom elkerülve a sértődést, hogy jaaa ez fasza, akkor mi értelme volt az egész kérdésnek?
sosem tudtam mit kezdeni az ilyen helyzetekkel:)
bár én maximalista kötsög szemmel nézem a dolgokat ezen a téren.
Válaszolok szívesen, bár azt hittem, hogy az első hsz-embe benne volt a lényeg, semmi többről nincs szó. Korábbi versenyek után is többször elbizonytalanodtam kicsit (nem azért, mert nem értem el helyezést, hanem mert közelében sem voltam), de persze akkor sem hagytam abba, és úgy érzem, hogy minden "talpra állás" után sikerült tovább fejlődnöm a gitározásban. 1 évvel ezelőtt jobban játszottam, mint 2 évvel ezelőtt, most pedig jobban játszom, mint 1 évvel ezelőtt (többek között Tamás óráinak köszönhetően). Szóval végül is, amíg van fejlődés, addig nincs gond, csak kicsit elszomorítja az embert, ha ez a fejlődés nála lassabb, mint más, tehetségesebb embereknél:)
Szerintem nincs különbség aközött, hogy melléfogsz egy hangot, rájössz, hogy ez is jól szól, majd egy tanár elmondja, hogy az amúgy ilyen, meg olyan skála hangja, és aközött, hogy a tanár elmondja milyen skálák vannak, lejátszod őket és meghallod, hogy tényleg jól szólnak. Én már 30-as fejjel (mármint 30 év, nem centi :D) inkább azt mondom, hogy először gyakorlattal egybekötött elmélet (a száraz elmélet unalmas), és csak utána a kísérletezgetés, mintsem fordítva. Persze ez csak a saját hibáimból adódó tapasztalat, nem kell egyetérteni. :)
Azért elég sok olyan gitárost látni, akik ezt vallván 0 elméleti tudással nekiállnak "improvizálni", zenét/szólót írni, és az eredmény sajnos olyan is lesz. Gitárversenyeken is gyakran látni ilyeneket, és a legdurvább, hogy sokan annyira "megszokják" a maguk teljesen hamis/rossz játékát, hogy ha valaki kritizálja őket, akkor nem is értik, hogy mi a gond. Szóval azért nem árt rendbe tenni a dolgokat. Persze vannak ellenpéldák is, van, aki zseniálisan játszik úgy, hogy nem ismeri a szabályokat.
A probléma ott kezdődik, hogy azt az autodidakta-érzésből zenélő dolgot teljesen tökön lövik a tanításnál. Minden tanár elmondja, hogy érzés így, feeling úgy, dög meg amúgy - utána kapsz a fejednek egy lexikonnyi zeneelméletet, és csak azt kérdezed, hol ebben az érzés? Talán még oda is eljutsz, hogy ez csak matek. Emlékszem, nálam ez úgy ment, hogy elkezdtem játszogatni, egyszer csak mondom kipróbálom ezt a hangot, és tetszett. Elmentem a tanáromhoz, mire közölte, ez bizony egy harmonikus moll.:)
De ehhez az kellene, hogy az ember merje tágítani a konfortzónáját. De ilyenkor a rendszerező, logikus bal agyfélteke közbelép, hogy 'ó"A-a, nem szabad, hamis lesz, felejtsd el!" Pedig ez lenne a nyitja az egésznek. Legalábbis az otthoni játéknál, amikor senki nem hallja, hogy mit fogsz félre. Aztán már úgy mész jammelni, hogy tudod mi hangzik jól, és mi nem.
Jah nekem is elég emocionálisnak tűnik a Laci srác, ami sztem teljes értelmetlen egy ilyen sportágnál, ahol nincs abszolút érték és ahol maga az "utazás" rejti magában az örömöket!!!
Nekem ezekből a hozzászólásaidból úgy tűnik, hogy nagyon félsz a kudarctól, hogy értelmetlenségekbe ölöd a pénzed, energiád, és az egész életed.
Mennyire érzem jól?
kuzmakuzmics=Kozma Norbi, ha nem volt a jelbeszédem elég érthető (előfordul, hogy annyira elvonom magam, hogy rajtam kívül senki nem érti mire akarok megjukkaddnyi... )
Azt hittem a kuzmakuzmics név a játékfejlesztés portálon használt 'Kuz' nickemre utalt, ezért gondoltam, hogy esetleg ismersz. De lehet nem is nekem válaszoltál lentebb. :)
nem akartalak én megbántani!
csak úgy láttam az ifjoncokban megbuzogott a vér a felbukkanásodtól, ami így is van rendjén. erre próbáltam a magam gyenge módján reagálni
örülök, hogy itt vagy és csak így tovább!
egyébként aki a fendert (mi a jobb a strató vagy a tele ) szeresse rossz ember nem lehet
Sokat agyalok egy hozzászólásomon, mert szeretek igényesen fogalmazni. Hasonlóan az improvizációhoz: abból a kevésből, amim van, tudom, hogy mikor-mit használhatok. Vannak mintáim, vannak előre begyakorolt mozdulataim, ezeket esetleg improvizálás közben cserélgetem, változtatom, ezáltal olyan dolgot létrehozva, ami új. Ettől függetlenül ennek az alapja az a néhány doboz, amim van. Minél több dobozom lesz, annál változatosabb lesz a játékom is. Akár a régen kigyakorolt mozdulatot változtatod, akár tudatosan a 12 hang valamelyikét használod, a játék alapja- ahogy én látom - a doboz. Más kérdés, hogy a dallamos, slágeres játékhoz sok tapasztalat kell, amihez nem elég pusztán az elmélet, sokat kell gyakorolni, hogy halld mire-mit lehet jól játszani. Végülis ez is a dobozok használata, csak ez már egy magasabb szint.
én voltam..
amúgy "ittmegboldogult" tudjukki (volt fórumtársunk) aranybecsű besorolása szerint ez a "szunyogvibrátó". (lehetne a gitárversenyen is ilyen kritikai kategórizálást beiktatni, hiszen, aki (még) így gitárol nem biztos, hogy tudatában van ennek jelentőségével. így egy fejlesztendő területre hívhatná fel a figyelmet a nagyrabecsült zsűri - amúgy volt pár necces húrmozgató, akinek gyenge ez a terület, csak visszafogtam magam, hogy ne pofázzon az aki még egy alapfokú húrnyúvasztással se indult... )
nem vitatóm higanyfreddy érdemeit, csak azt sajnálom, hogy nem tudott még magasabbra jutni a technikájában. szóval ez nem köpködés, hanem a megfosztottság miatti bánat.
mennyit agyaltál a szavakon, mondat szerkezeteken, ragokon, amíg a hozzászólásod leírtad? Mennyit magoltad a szavakat ülve a nappalitokban gyermek korodban, hogy ez a szék ...igen a szék, megjegyzem hogy holnap az oviban beleszőhessem a mondatomba.
Tanultad, mert most tudod, de már készség szinten használod. És nem gondolkozol rajta.
A zenével is ez a helyzet. Aki azt hiszi hogy a két kéz dolgozik téved. Az agy dolgozik. Vagy azon hogy dobozokat hoz elő , hogy tudd mit játssz, (mintha a hrsz írása közben szótáraznál) vagy azon, hogy az adott zenére milyen dallamot kerekíts.
Szóval igazad van, a dobozok a tanulás folyamatában kellenek. Pláne egy olyan komplexebb műfaj esetében mint a jazz. De a játék közben már nem azon kéne gondolkodnod, hogy mely doboz is kellene nekem.
Az hogy otthon kidolgozol egy szólót valahol improvizálás, mert olyat csinálsz ami még nem volt még ha tetű lassan is teszed. Sok gyakorlással ez elmehet odáig hogy nem kell szüttyögnöd csak játszol és kész.
a vakolat le szólózását igenis én hasonlítanám. ugyanaz a 12 hang van amit használsz. Egy A moll/C dúr szóló esetében is vannak harmóniák amikre figyelsz, és amikre ha reagálsz, van hangulat tempó stb.... Jazzben sincs ez másként.
Itt jegyzem meg hogy nézve jazz oktatókat sok gitáros nem feltétlen skálákban gondolkozik hanem akkordokban. Tyúk tojás szitu, de ez a megközelítés jól használható nem jazz zenében is. Fel tudja dobni a játékot rendesen.
Szerintem Steve-nek nem 100 doboza van, hanem a 12 hangja. Voltak dobozai tuti amikor otthon tanulta a zenélést. De színpadon már nincs neki.
Miért lehet az hogy sokszor kisgyerekek is úgy nyomják a jazz-t mint állat. 6 évesen is akár. Gondolod hogy konzit végzett? :) szart, ebben nőtt föl, gyerekkorban olyan az agyunk mint a porszívó, borzasztóan fogékony. Mennyi mindent tanulunk meg kiskorunkban amit egész életünkben alapvető módon használunk
Ha ilyen közegben nősz fel, ezt szívod magadba, ovis korodban nem matchboxol hanem hallgatod, nézed apád, nagyapád jazzt játszani, és még foglalkoznak is veled, akkor valószínű tudnál is improzni jazzre különösebb elméleti felkészültség nélkül is. nem is lenne fontos tudnod mit játszol, csak játszol
Nyílván felnőtt korban ez már szívás, kell az elmélet hogy megértsük a folyamatot.
Erről az egészről Guthrie Govan jutott eszembe. Elég sok videoját láttam és úgy tűnt ő nagyon jó példa arra, hogyan kell a rendelkezésre álló dobozokból új dobozokat készíteni. :) Egyik számomra leglenyűgözőbb újítása ebben a videoban látható 01:32-nél. A világ egyik legegyszerűbb megoldásából - pentaton skála - szerintem zseniális technikát alkotott. :)
Igen, azt a hasonlatot szoktam ilyen esetekre mondani, hogy ideális esetben a skáladobozok és a zeneelmélet is olyan, mint a számítógépen a háttérben futó alkalmazások. Megvan, telepítve van, végzi a dolgát, de nem figyelünk oda rájuk túlzottan, hanem csináljuk, amit akarunk.
A doboz önmagában se nem hasznos, se nem káros. Olyan mint (!!! hasonlat jön !!!) a konyhakés: lehet szeletelni vele gesztenyés tortát is, és bele is állíthatjuk a szomszéd lakó hátába. A kérdés tehát az, hogy hogyan és mire használod ezeket, mint ahogy ezt írtad is az írásod utolsó soraiban.
Még annyit, hogy az utolsó mondatom ("Úgyhogy nem a visszajelzés fontos, hanem a kitartás.") az ilyen nagy horderejű külső visszajelzésekre vonatkozott, mint amire utaltál: tehát hogy érdemes-e folytatni a gitározást, van-e benned sok potenciál, stb. Ilyen nagy kérdések esetén veszélyes másokra hallgatni, még szakértőkre sem érdemes, lásd a kosárlabdás példámat.
A külső visszajelzés a részletek tekintetében viszont hasznos lehet: hogyan érdemes az ujjakat tartani, mennyire jó a vibrato, stb. Ez teljesen más nagyságrend, és ebben valóban tudnak a szakértők segíteni másoknak. Az életvezetésben nem, azt egyedül kell.
Srácok: ha az általatok említett dobozok nélkül is lehetne improvizálni, akkor én - aki sajnos 100% autodidakta módon tanultam, mindenféle zeneelméleti segítség nélkül - simán tudnék jazz alapra improvizálni. És lám, mégsem tudok. Pedig úgy gondolom jó dallamvilágom van és ha otthon kell kidolgozni a szólót, akár még a jazzre is tudnék alkotni, viszont improvizálni nem tudok, mert hiányzik hozzá az a sok doboz (1 van, azt maximum a fejemre húzhatom :D). Ne említsük egy lapon, hogy a tipikus A moll / C dúr hangnemben leszólózóm a vakolatot, illetve egy komoly jazz alapra imprózok. Érzésből is csak akkor tudsz játszani, ha tudod, hogy miből válogathatsz, csak míg mondjuk Steve-nek 100 doboz is rendelkezésére áll és emiatt változatosnak tűnik a játéka, egy kezdőnek van mondjuk 3 doboza. Megint más, ha a 100 dobozból csak 2-t használsz, de inkább akkor ez a tehetség, hogy a rendelkezésedre álló dobozokból mennyit ÉS hogyan tudsz felhasználni. Szerintem...
Erről az jutott még eszembe, hogy jó dolog a külső megerősítés és visszajelzés, de veszélyes is erre támaszkodni, és nem szabad külső véleményekre építeni a fontos döntéseket. Híres példa, hogy Michael Jordan-t 16 évesen elküldték a gimis kosárcsapatból*. Tehát az ő esetében is egy igazi szakértő mondott ki egy egyértelmű véleményt. 100 emberből 99 azt mondta volna: "Hát... ha a kosáredző mondja, hogy nem érdemes ezt csinálnom, akkor ő biztos tudja. Leszerelem a garázsunkról a kosárpalánkot, eladom, és veszek nyulakat. Azok szaporák, és nyulanként 5 dollárt kapok értük a hetipiacon. Így évente akár 400 dollárt is kereshetek, ráadásul szeretem is a nyúlpaprikást."
A száz emberből 1 mondta azt, hogy "Nem baj, én ezt szeretem csinálni, azért is megmutatom." Ő lett Michael Jordan.
Úgyhogy nem a visszajelzés fontos, hanem a kitartás.
--------------------------
* Öcsi, ne erőltessük ami nem megy, miért nem próbálod ki a sakkot inkább? Olyan intellektuális fejed van.**
** Nem biztos, hogy ezt mondta a kosáredző, de a lényege ez volt.
Amiről írsz szerintem az a képzelő erő. Más szóval kreativitás. Lehetne tehetségnek is írni.
Az hogy megtanulsz egy skálát játszani, vagy tudod, mikor kell használni az azon múlik az agyad mennyire fogta fel a feladatot amikor megtanultad. De hogy hogyan használd, két verzióban tudom elképzelni. Az egyik amikor bebiflázol egy rakás figurát innen onnan Lopkovicz eszköztárát tudatosan használod. Alapi Pisti szavaival élve ez nem tényleges zenélés hanem lecke felmondás. Ez az amikor tudod, hogy most melyik dobozt használd. De szvsz amennyi szabadságot ad az tudás hogy mik a dobozok, könnyedén skatulyába is zárhatnak. Beleragadsz a megtanult klisék világába és ott is maradsz. A zenélés szabadsága pedig pont arról szól, hogy új utakat találj, alkoss valami újat.
Jó útja ennek, ahogy írtad, hogy fülre játszottad a skálákat. Sokkal aktívabb ilyenkor az agyad mint ha tudod hogy a skála a 12-14 bundok között van, bármit pengetek jó lesz.
Ha megnézed a "nagy" gitárosokat/zenészeket akkor nem azt találod a gondolkodásukban, hogy úúúúú ide most beteszem ezt a skálát és azt az arpeggiót. Hanem játszza amit érez, az más kérdés hogy utólag a zeneelmélet segítségével nevén nevezi és meg tudja magyarázni Nem hiszem hogy Hendrix könyvben olvasta volna hogy tekerd ki a marshallt és sípolni fog a gitárod. Vagy McCartney - sok hangszeren játszik iszonyat kreatív ember, de nem hiszem hogy élete során túl sokat foglalkozott volna elmélettel. Ahogy tudom, kottát sem ismeri.
Amúgy a művészlelkek agyműködése is szemmel láthatóan más Máshogy látják a világot mint a nagytöbbség. És mivel máshogy látják, más reakciók jönnek ki belőlük. Máshogy értelmezik a dolgokat. A kapott információkra nem a klisés betanult leckék szerint reagálnak. nem véletlen hogy egy csomó művész több művészi ágban is jó. zene-rajz, és mittudom én még miben
szóval valahogy úgy kéne, hogy legyen zene amiből jön az elmélet(dobozok), és nem fordítva hogy vannak az elmélet-dobozok és ebből legyen zene.
Csak olyan esetben lehetett tudni ezt, ha az adott gitárosról voltak fent a YouTube-oldalukon információk a tanulmányokról. Pár ilyen esetre emlékszem. De biztosan voltak még rajtuk kívül is ilyenek.