Jónás Tamás (instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek)
Instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek
Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!
szabály - nem árt ha hangnemben vagy. De persze van arra is lehetősséged hogy nem, ami arra lehet jó hogy feszültséget csinálsz a harmóniára amit oldasz végül.
veszel egy c alaphangot, és nézd végig hogy a 3-as hangzatai hogy szólnak.
c re dmoll pl: d f a
9-11-13
vagy c-re e moll 3-5-7 - dúr majornak fogod hallani
c-re g dúr 5-7-9 major9 hangzása lesz
össze is köthetsz 2 hármashangzatot hm-d-ből hm7-es lesz
azt vágom, hogy akkordbontás, csak nem tudom miylen szabályok szerint, lényegébe mint ha lefognék egy akkordot, és lassan végigpengetném húronként, csak más sorrendbe, mint egy skálát, vagy van valami szabályszerűség benne, illetve, még azt szeretném emgkérdezni, hogy ilyen lágyabbak is vannak-e, mert nekem mindig az ilyen Malmsteenes dolgok jutnak róla az eszembe, a fúziós gitár lickek is ilyenek? azok jobban tetszenek
ha a metál ördög oldalamra hallgatok akkor azt mondom jah, a legfajább hangköz pláne ha kvart lesz belőle
A szépség meg relatív. Mivel összecseng ezért tartja a világ kevésbé érdekes hangnak. Illetve egy harmónián belül sem olyan fontos a szerepe.
Sok olyan akkordfogás van ahol egyszerűen nem szerepel, mert nélüle is meghallod hogy milyen akkord szól. Persze nyílván nem alterált akkordokról beszélek.
De pl gonosz lehet egy tercelés is metál világában is, lásd Mustaine from Tömeghalál.
ha kvint helyett csak az alaphangot döngeted sem lesz kevesebb érzetet a sound vastagságát leszámítva.
mindegyik más hang elhagyása akár terc szeptim szext radikálisabban megváltoztatja az akkord hangzását.
kvint a legszebben szóló hangköz pedig... amator rock eggyütesek a kvint miatt állnak össze XD és zuzák az alaphangot a kvintet és az oktávját az alapnak, és sztárok :D akkordoknál mondjuk a terc jobban megadja a hangulatát mint a kvint, de pont azért sztem mert ha úgy nézzük a hangközök közül ez áll legközelebb az alaphanghoz (kivéve az oktávot mert az ugyan az a hang)...
vagyis a kvint az alaphangal jobban összecseng mint a (kis-nagy) terc... remélem azért nagyából én ugyan úgy hallom a hangokat mint ti és nem mondtam nagy hülyeséget :D
tudatosság: Nem oly rég Alapi Pistivel beszélgettem és mesélt egy tehetség kutatóról ahol egy ismert muzsikus volt a zsüri. Volt egy gitáros srác aki baromi ügyesen játszott mindent ami a könyvben meg van írva. És a zsüri arc azt mondta neki, hogy ez az a pont a játékodban amikor felejts el mindent amit tanultál, csak játsz.
Ne gondolkodj, hanem csak játsz.Amit megtanultál azt tudod, nem kell már rajta gondolkodni.
Személy szerint egyetértek. Sem ránézésre nem szimpatikus, de még a játékával sem győzött meg, hogy rosszul gondolom.
A csalás része meg olyan, hogy nem ő az egyetlen, aki ilyenekkel operál...:)
Én ezt anno úgy csináltam, hogy teljesen visszaléptem a pentatónok szintjére, és alig egy hangot vettem be plusznak - de nem modális hangot, és nem is blues hangot. Fontos első körben, hogy ismerd ezek oktávját, először egy dobozban, majd vetítsd ki az összesre. Ha megvan vedd bele különböző módon a játékodba. Ha megvan tedd ezt még egy hanggal. De számomra mindig kell az, hogy valamilyen pentatónokhoz viszonyítsak - kivéve, ha az egyhúros lineáris skálákat használom. Számomra, ha dallamokra törekszem, ezek sokkal jobban használhatók mint az egy fekvéses-többhúros skálák, mert a fél-egész-egy és fél hangközöket jobban átlátom.
Még megpróbálhatod azt is, hogy a hangnemváltásnál egy fekvésben maradsz, de kiszámolgatod, hogy melyik dobozból melyikbe kell lépni ugyanabban a fekvésben.
Amúgy a tudatosság és a hiánya érdekes; az sem jó, ha túlságosan a tudatosságra törekszel, meg az sem, ha egyáltalán nem. Találd meg azt az egyensúlyt, ami nem zár keretek közé, de mégis magabiztosan tudod mi történik.
A hangok neveit én egyébként elvétve használom csak, és egyelőre nem is érzem hiányukat. Egyszerűen az én térlátásom (vagyis inkább annak hiánya) nem képes ennyi infót kezelni.
van ám, én is érzem, hogy a "tündér a csillagokban" szöveg mögött, van pl egy ellentmondásos pokol kutyái és milliónyi halott fájdalmas sikolya , haveromékkal összeülünk gitározni, akkor mindig lehúzzuk a mélyet, első állásba rakjuk a pickuppot, hangszín full lecsapva, és nyomatjuk is
nah megérkezett a szájharmonikám :D 1 hete vártam már és végre megjött :D vki tud közületek szájharmonikázni? :) szívesen fogadom a tanácsokat hogyan érdemes elkezdeni kicsit más mint a gitár :)
én meg úgy gondolkodtam eddig hogy ha alaphangtól felfele megyek a lólépést az mindig az 5. fok... szóval sztem így is lehet szép képet festeni :D De te a mester én meg majd hülyén halok meg max :D
Pedig nagyon lényeges ez. Abban, hogy az adott hang hányadik fok, hatalmas plusz információ van. Mégpedig az, hogy mindegyik foknak van egy saját hangulata, világa, érzelmi töltése. És ha ezeket tudatosan használod, akkor tetszés szerint te fested meg a zenéd hangulatát.
Ha viszont pusztán* vizuálisan/dobozban gondolkodsz, az olyan, mintha véletlenszerűen festenél képet.
-----------------------------------
*ezt a szót még sosem használtam.
ez mind tök jó, de én ehhez lusta vagyok :D Tudom már rég hogy tudnom kéne a hangokat a gitár nyakán, de keveset foglalkozok vele mint kellene... és nem érzem magam bezártnak, hogy csak a dobozokat tudom hol vannak... talán vizuálisan jegyzem meg hogy hol van az alaphang (és a fontosabb hangok) a dobozon belül... a többit meg érzésből próbálom, és fül alapján...
Mondjuk én múltkor úgy kezdtem el gyakorolni hogy beraktam egy mixolid alapot és a 3 fontosabb hangokat játszottam külömböző helyeken és mindig viszatérve próbálom megnevezni hogy mi a neve a 3 hangnak... utánna pedig váltottam alapot mondjuk frig re, és annak keresgéltem a 3 fontosabb hangját... de ezt is inkább vizuálisan jegyzem... fokokat csak akkordozásnál érdemes tudni szerintem... most szóló közben tudom h a C dúrba a kvint G,akkor fölösleges tudnom h az most pont az 5. fok... legalábbis én így nem látok értelmét.
Köszi az ötleteket mindkettőtöknek. A dobozolás megy az egész nyakon (modális dobozok közvetlenül egymás mellett/egymásban), viszont a hangok és fokok megnevezése így elmarad nálam, és ezért gondoltam, hogy el kéne kezdeni megtanulni Tamás megközelítését, mert az erre épül, és akár a dobozokkal kombinálva már erős fegyver lehet.
A dobozolásnak szerintem fontos eleme, hogy minden fekvésben menjen minden hangnem. Akkor nem "zár be". Mert képes leszel a teljes gitárnyakon játszani a hangnemben.
És jó módszer szvsz, segít tájékozódni. Sokan használják a nagyok közül is.
Mindenképp érdemes tudni melyik hang hol van a hangszeren és azt is érdemes tudni ahogy írtad, mi minek hányadik foka. A dobozolásból ez megtanulható amúgy, csak tudd melyik hang hol van a nyakon és az adott akkord milyen hangokból áll.
Ezt vagy beseggeled vagy esetleg kötöd akkord-dobozokhoz. Amelyik szimpatikusabb.
Kezdetnek válassz olyan hangnem lépéseket amik közel esnek egymáshoz. Aminek egy hang eltérése van.
Akár lehet ez egy G7-C7 váltás.
Itt könnyebb észben tartani a módosult hangokat ugyanis h-ból lesz b . A többi hang közös.
Jó módszer a harmóniák kifejezésére hogy az adott harmóniára az akkordhangokat használod csak. Azaz itt: g h d f és c e g b.
Blues körre is alkalmazhatod ezt a módszert. Nagyban segíti a jó hangot jó helyre problémát. Ez eleinte nagyon visszafogja az embert, nem is olyan könnyű. Mert nem játszhatod a már megszokott begyakorolt virgákat. Be vagy kényszerítve pár hangra. Ebből kell élvezhetőd alkotnod. Amúgy itt gyúrhatsz a ritmusvilágra is rendesen.
Ezzel a módszerrel nagyon érezhetővé teszed a hangnem váltásokat. Később természetesen hozzáadható a többi skálahang és egyéb megfejtések.
ajánlott irodalom:
Herb Ellis - All the shapes you are könyve. Ebben Ő egy 32 ütemes körön keresztül szemléltet de a könyv mondanivalóját le lehet korlátozni kezdetben 1 harmónia váltásra.
Ő a doboz elméletet tanítja de akkordhoz rendeli a dobozokat. Ha minden akkord felrakásra megtanulgatod a dobozokat szintén lesz annyi mozgás tered, hogy ne érezd magad bezárva.
Frank Gambale Techniqe Book I-II. Kiveséz minden akkordot amivel találkozhatsz, skálák, pentatonok arpeggiók hangközök tekintetében. Gigantikus mennyiségű ötletet tartalmaz. Talán még túl sokat is:)
De, megtanít gondolkodni, ha találkozol egy akkorddal, akkor fogod tudni, hogyan ötleteld ki, mik azok a dolgok amiket játszhatsz rá.
Pontosan így van, teljesen jól összefoglaltad. Ezeket mind egyszerre kell tudni játék közben.
Tulajdonképpen csak annyit kell tenni, hogy minél több alapra játszol oly módon, hogy rákényszeríted magadat arra, hogy a fentieket figyeld. Akár olyan áron is, hogy ütemenként csak egy vagy két hosszú hangot játszol. (Nyilván egy-egy gyors futamnál nem kell minden egyes hangot megnevezni, olyankor csak fel- vagy leszalad az ember, és ilyenkor a dobozok nagyon jól tudnak jönni.)
Még kb. egy éve, a #681-es anyagnál írtam arról, hogy természetes dolog, ha eleinte egy új kihívás esetén nehézségek vannak. Idemásolom:
"Minden tanulási folyamatnak van egy tudatos szakasza. Autóvezetésnél is eleinte az ember feszülten figyel az elindulásnál, sebességváltásnál, mert ha nem erre koncentrálna, akkor felcsavarodna az első villanyoszlopra. Aztán ha már elég sokáig gyakorolta a dolgot, és párszáz órát levezetett, akkor onnantól már úgy vezet, hogy közben a rádiót hallgatja, fél kézzel az ablakon könyököl, és arra gondol, hogy hogyan rúgná Martens bakanccsal fenékbe a főnökét, közben telefonál haza, hogy a kacsa most már bekerülhet a sütőbe... és így tovább. És ennyi tevékenység mellett is jól vezet, csak úgy mellékesen, oda sem figyelve. Na, pontosan ez a célunk a szólózással, a motívumokkal, az ismétlésekkel, a technikai elemekkel. Ezt a szabadsági fokot kell elérni, és ehhez kell első körben a párszáz óra tudatos szólózás. Mint ahogy mindenki meg tud tanulni jól autót vezetni, úgy mindenki meg tud tanulni jól szólózni is. A veleszületett adottság kérdése itt nem számít, ez a tényező egy magasabb szinten lép csak be."
Tehát a siker garantált, mivel az emberi agy BÁRMIT megtanul, amit eleget gyakoroltatnak vele. Erre van szerkezetileg is kihegyezve: a sokszor megismételt dolgok bekerülnek a tudatalattiba, és onnantól nem is kell tudatosan odafigyelni. Erre írtam tavaly az autóvezetést példaként, de tulajdonképpen a futás, járás, cipőkötés is ilyen: gyerekként megcsináltuk párszázszor, nagyon koncentrálva, és onnantól magától megy. Furcsa is lenne, ha úgy kéne ma is futnunk, hogy "na lássuk csak: most a jobb lábamat behajlítom, közben a bal még nyújtva van..."
Tehát ha minden hosszan kitartott hangnál magadban leolvasod a hangot és a fokot, és összeveted ezt az aktuális akkorddal, és ezt a folyamatot párszáz szóló esetén megcsinálod, akkor ezzel be is programoztad magad erre.
Erre az alapra egy rövid, pár ütemes szakaszra játszottam fel egy részt korábban, az úgynevezett "egyenes arpeggio" technikához készítettem egy gyakorlatot. Egyébként tényleg nagyon jó alap, bár Guthrie után kb. annyira nem érdemes megfogni egy gitárt, mint egy jegesmedvével szkanderezni, ha előtte pisztrángillatú dezodort használt az ember.
Mick Goodricknál olvastam egy szerintem igen hasznos tanácsot erre: próbálj meg egy húron (!) improvizálni első lépésben
1. Segít beazonosítani a hangokat, fokokat, mert világosabban látod a viszonyokat.
2. Garantáltan kilépsz a dobozokból, mert nincs más választás.
3. Mivel hangi ugrásokra kisebb a lehetőség, kiderül, mennyi mindent lehet elmondani ritmussal, dinamikával, szünettel satöbbivel.
Aztán ha nagyon pengén megy, lehet lépni két húrra. Itt ugyanígy el lehet időzni, csak itt már lehet egyértelműen játszani a hangközökkel stb.
Jó játék nagyon.
ööö technika... hát játszottunk egy régebbi zenekarommal Angrát meg Dragonforce-ot, hogyha tekerőlant technikára gondolsz :D
Most meg Fellsilentet és Animals As Leaderst kéne tanulnom, de azokkal egyrészt vért izzadok másrészt lusta vagyok mocskosul sajna
Na, megpróbálok ismét megfogalmazni egy olyan kérdést, ami mindenkinek hasznos lehet, bár nem biztos, hogy egyszerű lesz rá röviden válaszolni...:) Első sorban Tamástól kérdem, de természetesen mindenki véleménye érdekel. Arról van szó, hogy én eddig skáladobozokban gondolkodtam/mozogtam, ezek segítségével tudok hangnemben maradva improvizálni. Tamás viszont rávilágított arra, hogy ez nem mindig jó dolog, mert sokszor "bezárja" az ember játékát bizonyos keretek közé. Váltakozó hangnemű alapnál pedig hatványozottan problémás kezd lenni a dolog (számomra legalábbis), mert nehéz elég gyorsan átrendezgetni a dobozokat ahhoz, hogy ne legyen törés a játékban, és megmaradjon a lendülete. Szóval az érdekelne, hogy hogyan érdemes elkezdeni más megközelítést megtanulni? Milyen gyakorlattal érdemes kezdeni? Biztosan nehéz lesz, mert kezdetben gondolom kevesebbre leszek képes a skáladobozok félrerakásával, de abban reménykedem, hogy később megtérül a dolog. Ha jól értem, minden lefogott/lefogandó hangról kb. azonnal kéne tudnom, hogy melyik hang (vagy ami még fontosabb: hanyadik fok), és persze azt, hogy adott hangnemben milyen hangok szerepelnek, hanyadik fokok vannak esetleg le/fel szállítva stb. Itt most egy kicsit elakadtam, mert nem tudom, hogyan kellene ehhez hozzáfogni, hogy hatásos legyen? Azt veszem észre, hogy van már olyan rutinom és olyan hallásom, hogy félretéve a dobozokat is el tudok játszogatni, és legtöbbször jó hangokon közlekedek, de azért ez még messze nem tökéletes, és ami még fontosabb: Semennyire nem tudatos. Szóval ki mit ajánl, hogyan kéne átlépni ezen a problémán?
Hát ez rossz. A sound, a maszatolt játék, a rossz értelemben vett exhibicionizmus (lásd még: ripacs). Valami olyat kellett volna választania, amit tisztán el tud játszani, és hitelesen elő tud adni. Amúgy a gitár nagyon cool, azt elfogadnám, sokkal több van benne ennél a hangnál.
Ricsit már több versenyen lehetett látni, és bár nem ismerem őt személyesen, nekem spec. nem túl szimpatikus. A legutóbbi Guitar Idol versenyen pl. egyértelműen csalással jutott be a top100-ba (irreális nézettséget generált(atott) magának), és talán a Laney verseny döntőjébe is így került be, de erre már nem emlékszem, lehet, hogy oda a zsűri vitte. De mindegy is, tekintsünk el ettől, térjünk rá a játékára: Nekem személy szerint semmilyen élményt nem ad (főleg ez a felvétel ezzel a botrányos gitársounddal... persze ez lehet, hogy nem az ő hibája volt), annyit látok, hogy ügyesen kigyúrt mindenféle sweep arpeggiot, és ezeket egymás után pakolgatja ilyen neoklasszikus alapokra. Érzelem, dallam 0. Persze az ő dolga, ha ő ezt tényleg élvezi, és még közönsége is van hozzá, akkor hajrá, csinálja. Csak szerintem a zene nem erről kéne szóljon.
Igen, szerintem vagy rosz a felvétel, vagy rossz a technika... mivel tovább jutott kiváncsi leszek a következő produkciójára, remélem ott már normális kihangosítás lesz, és nem ilyen "végig darálom a számot menő vagyok"-at fog játszani, mert nekem az ilyen darálás nem jön be...
Nem hallgattam végig, de csak nekem tűnik úgy, mintha tök darabos lenne az egész? Mintha nem "érnének egybe" a hangok, hanem tele lenne hézaggal. Arról nem is beszélve, hogy nagyon beállt dinamikáját tekintve egy szintre.
kifejlődik az magától csak gyakorolj (érzésből) xd komoly szakmai vélemény, amit mindenre mondani... :D amúgy legtöbbet a lábdobolás segít sztem... Meg próbálj olyat hogy megy egy ütem, és mindig máshogy játsz 1 hangot. Felezd, vissza egész hangokat pengess ki csak, és ezt váltogasd... mondjuk nem sokáig fogod bírni, mert idegesítő... szóval inkább improzz xd
Hú, jazzt egyáltalán nem vettem még, de lehet róla szó. Inkább bossa novát vettem eddig, de a harmóniák terén vannak átfedések a kettő között.
Bluesban már tapasztaltabb vagyok egy fokkal.:)
Technikailag melyik számok azok, amiket el tudsz játszani, de a legnagyobb kihívások számodra? Csak, hogy tudjam a szintedet.
Pl.: nekem Vinnie Moore Morning Starja 80%-on kb. de nem emlékszem pontosan.
Erre a ritmusos dologra meg Victor Wooten is csinált egy videót, ez is elég beteg.:)
örülök, hogy tetszik , de most hogy hazaértem, és visszahallgattam, észrevettem, hogy az eredetihez képest van benne egy túl hosszú szünet ami kicsit bántja a fülem
Hú most nem nagyon vagyok itt, de ha van valami akkor szólj nyugodtan, mert bármilyen lekvárolásban benne lennék :) (nevem alatti elérhetőségeken bármikor elérsz)
Stílusból leginkább az ilyen lazább, dallamosabb dolgok állnak a kezemre talán legkönnyebben, de amúgy jazzt és bluest kéne tanulgatni rendesen.
Akkor már ide megírom a tippemet ritmusérzékkel kapcsolatban is, nem kifejezetten szóló ritmizálás, de a lüktetés elkapásában sokat segít(ene nekem is, ha csinálnám rendszeresen) az, ha 2-4-et üt neked a metronóm.
Tehát ha 120bpm-ben akarsz gyakorolni, akkor a metronómot állítsd 60-ra és minden kattanást 2-nek és 4-nek vegyél. Emily Remlernek van erről videója youtube-on, majd lesd meg ;)
Tamás erre az alapra készítettél már improt? Ha nem itt az ideje nagyon kíváncsi lennék mit tudnál rájátszani :) Persze hogyha van kedved és időd :) nem akarlak semmire se ráerőszakolni (vagy mégis? )
Scott Henderson-nak van erre egy nagyon jó módszere. Tegyél be egy "minimál" zenei alapot, ahol csak egyetlen akkord megy. Persze valami jobbfajta, groove-os jellegűt, ahol valami "banyak riff" megy, hogy indonéz barátaimat idézzem. Válassz ki négy hangot, például a moll pentaton skála öt hangjából négyet, a két vékony húron. És próbálj minél hosszabb ideig játszani erre az alapra, csak a kiválasztott négy hang használatával. Mivel ebből a négy hangból túl sokféle dallamot nem lehet összeállítani, így rá leszel "kényszerítve", hogy kizárólag a ritmusokkal operálj, csak a ritmusokkal foglalkozz, állandóan keress új ritmusokat. Ez nagyon hasznos gyakorlat.
A napokban eszembe jutott egy kérdés, kerestem a tartalomjegyzékben, de nem találtam.
Szóval te is, meg a tanárom is mondta, hogy feküdjek rá a ritmusérzék javításra. Van esetleg valami bővebb tanácsod erre, hogy hogyan induljak el? Nem konkrétan a ritmusgitározásra gondolok, és nem is arra, hogy hogyan kéne pontosabbnak lennem, hanem arra, hogy szólóban hogyan fejlesszem ezt.
De pontosan ezt mondtam, hogy felesleges csak itthonra koncentrálni. Amikor egy Satriani koncerten itthon lezárják a fél nézőteret, és így sincs tele, akkor nincs miről beszélni. Amikor meg Tátrainak is csak úgy megy, hogy összeáll a Charlie-val, akkor meg végképp.
Amúgy meg azt mondtam, hogy egyelőre lekvározás szinten működne a dolog. Engem most ez érdekelne, de ki tudja a többi tag mit hozna. Én kompromisszum képes vagyok, ha a többiek is. Amúgy meg nem feltétlenül kell csak a szólógitár(ok)nak szólózni, vannak mások is a zenekarban. Minden esetre egyelőre a többi tag legyen meg, akikkel már lehet gyakorolni, amíg esetleg énekest keresünk.
Nagy hangerőn meg a hibák teljesen máshogy jönnek ki, mint kicsin. Éppen ezért nem is kell annyira félni tőlük (vannak amiket el lehet kamuzni, és el is szoktak, van amit nem). Ami inkább lényeg, hogy a szám részeit ne keverje össze az ember, tartsa a tempót. De meglepődnél egy-két profin, hogy mennyit hibáznak (és most ne vedd mérvadónak a koncert DVD-ket, azok is megjárják a stúdiót...).
Egy "urban legend" keletkezésének lehetünk tanúi itt:) A rosszul beírt név nem stimmel, ilyesmi nem volt. De az valóban igaz, hogy nagyon tetszik, hogy külföldön a Jonas számít a keresztnevemnek
A "Jonas Tamas" sorrendet még rögtön az elején eldöntöttem, hogy külföldre is így marad. Ezt a sorrendet szoktam meg, és azt gondoltam, hogy ne mindig mi igazodjunk a külföldhöz
És amúgy valóban minden külföldi "Dzsonasz"-nak szólít, és én ezt nagyon élvezem. Olyan, mintha kaptam volna még egy személyiséget
Már évek óta én is automatikusan úgy írom alá a leveleket, hogy "All the best - Jonas".
azért sokat számít, hogy felkarolják-e azt amit csinálsz, meg lehetne tölteni emberrel egy ilyen koncertet itthon is, de a rétegzenéből kifolyólag szerintem elsősorban nem az előadón múlik
A nagyok is hibáznak am, benne van a pakliba, mivel rétegzene, nem hinném, hogy laikusok lesznek a koncerten, egyszer itt hallottam, hogy Steve Vai is állított már le egy számot, mert elbaszták, elkezdték előröl, elvégre nem discoba megyünk, itt számít az emberi tényező
Tamásnak se biztos hogy menne ez Magyarországon... és ha neki nem megy itthon, nem látok rá sok esélyt hogy másnak is menni fog itt :) Viszont nagyon sok tudást igényel, sokkal többet mint akármi más, most lesz 1 órás koncertet azt úgy kell végig játszanod hogy tudj újat mutatni, és tudd lekötni a közönséget lehetőleg minimális hiba nélkül... (vagy legalábbis pár CD-nyi számod se árt amit elő tudsz adni) én akkor érezném magam ehhez elég jónak ha 1 órát tudnék úgy improzni, hogy olyan hibákat ejtek csak, amit laikus nem vesz észre, és változatos lenne végig a játékom... mondjuk ez csak 1 vélemény... lehet hogy itt Mo.-on is népszerű lesz az inst.
hát ha Tamás lenne a belépő szint akkor sokan kihullanának a mezőnyből szerintem azért kezdésnek olyan komoly tudás nem kéne, de abban egyetértek veled, hogy közönség az nem biztos, hogy lenne rá, főleg kezdő szinten, mármint ilyen első zenekarként
Viszont! kezd el nyomjátok, nem kell egyből fellépni, de ha instrumentálisat akartok, akkor csináljátok azt, ugyanúgy fejlődni fogtok, sok sikert!
Évek óta erre várok, hogy legyen zenekarom. Kifogásokat kerestem, tologattam, hogy miért nem még. De rá kellett jönnöm, hogy felesleges várni egy bizonyos szintre, amikor érdemes elkezdeni, mert nincs ilyen. A mai fejemmel, amikor már az első pentatón fokot ismertem, meg azt a 4 akkordot, már akkor el kellett volna mennem. Csinálni kell, mert az húz felfelé. És nem is biztos, hogy a magyar piacra kell koncentrálni. Sőt...
progresszív rockos instrumentális ötlet... hát szerintem ahhoz még fejlődni kéne legalább olyan szintre mint Tamás :) és egyáltalán nem népszerű az instrumentális zene itthon nem lenne hallgató... szóval sztem elöbb hozz össze egy zenekart énekessel, tapasztalatott szerezni, elvégre Tamásnak is volt zenekara elötte, és még ő is csak most gondolkozik olyanon h instrumentálisba koncertet fog adni...
A zenekaros dolog: először volt egy zenekar Veresen, ahol lakom. Nem nagyon akar működni, mert senki nem mond semmit, hogy mi van. Mondtam, hogy küldjenek hanganyagot, hogy tudjak készülni, de semmi. Lehet azt otthagyom (pedig még nem is zenéltünk...), de link emberekkel nem akarok zenélni.
Van egy csávó, itt vidéken, aki mint menedzser hirdeti magát. Egyelőre nem tudom hova tenni, szerintem nagyobb a szája, mint a tudása. Nem tudom hova tenni egyelőre, majd meglátjuk. Ha bejön bejön, ha nem tovább állok.
Aztán még szintén itt vidéken, van egy csoporttársam, aki basszerozik. Lehet vele lesz valami, de eddig csak jam szinten gondolkodunk. Ha megy a munka, szerzünk dobost, szintist, esetleg még egy gitárt; és én örülnék valami progresszív rockos instrumentális őrületnek, de ki tudja mi lesz még addig.
Tudom, buktam a határidőt, de remélem látható a próbálkozás, és lesz valami a megegyezésünkből...;)
(ja igen, K_Mate, asszem te írtad, hogy jönnél jammelni. Az a helyzet - remélem olvasod -, hogy még a srác is nagyon (újra)kezdő, és én is, egyelőre jammelünk egyet-kettőt mi, aztán ha kicsit jobban belejöttünk hívunk téged is - persze ha áll a dolog még részedről. Sajnos leghamarabb két hét múlva tudunk vele zenélni, szóval még nem mondok semmi konkrétat. Téged akkor milyen stílusok érdekelnének?)
Ezt már kérdezték Tamástól :D és aszem vhogy úgy volt hogy rosszul írta be vhova a nevét és elterjedt így, de neki tetszik h külföldön azt hiszik a Jonas a keresztneve, és meghagyta így... Lehet később még tanulni fogják a gyerekeink a magyar történelem könyvekbe, a legnagyobb magyar gitáros lecke keretein belül :D
Grat!:) Egyébként eszembe jutott már korábban is, lehet hülye kérdés: A külföldi megjelenéseid alkalmával miért nem Tamas Jonas-ként vagy megnevezve? Így most nem az van, hogy kint mindenki azt hiszi, hogy a Jonas a keresztneved?:)
Megjelent egy új interjú és lemezismertető Indonézia egyik legnagyobb gitármagazinjában, a Gitarplus februári-márciusi dupla számában.
Nekem legjobban az alábbi részek tetszenek:
"Kata Jonas, permainan gitarnya di lagu tersebut sangat intens, dan banyak riff berat ala Meshuggah di beberapa bagian." - vajon ki lehet az a Kata?
"Di sini, Jonas banyak menggunakan Dunlop CryBaby wah untuk mendapatkan nuansa sound ala Steve Vai. "Farewell" dan "Chance" sendiri bernuansa balada dan Jonas sangat menyukai permainan solo yang indah dari Brett Garsed di "Farewell". Sementara di "Chance", Jonas mengarahkan cita rasa komposisinya ke pola rock balada ala Gary Moore."
Szegény Malmsteen mester és Steve Vai eléggé kiszorult az oldal jobb szélére...
Nekem ilyen hogy kedvenc gitárosom, háát így még nem neveztem ki senkit... nekem az összes tehetséges gitáros a kedvenc gitárosom :D inkább kedvenc számaim vannak különböző gitárosoktól :) mostanság úgy vagyok h már nem is hallgatok senkit... ha kedvem van zenét hallgatni benyomok egy háttérzenét és hallgatom magamat :D
ilyenekkel kéne tele lennie a könnyűzenei piacnak sajnos ami ma döntő többségében könnyűzenét jelent, az ilyen autotune-al feljavított hamis énekhang elektronikus aláfestéssel, annyira buta zenéket csinálnak, 2-3 hang berreg, nem fog tőle fejlődni a zene
Szerintem am, ha egy Guthrie Govan lebutítaná pár számát, akkor olyan slágerek lennének, hogy meg sem találnánk az állunkat , de ő azt szereti, ez a srác meg ezt , de nagyon tetszik, ki is rakom facebookra Gondolok itt pl arra amikor a Coldplay ellopta Satriani számát, és az egyik legnagyobb slágerük lett
Kicsit kevesebb John Mayer, kicsit több John Scofield-féle feszültség, és akkor rögtön bekerülne a kedvencek közé. Viszont marha ügyes így is. Csak a csúnya hangok hiányoznak nekem.
Ha már megint volt ilyen "kedvenc gitárosdi" és nagyjából előttem minden kötelezőt sikerült felsorolni hadd mutassak nektek egy srácot aki miatt többször is a padlón keresgéltem az állam.
Első körben megnyerte az Australia's Got Talent-et (igen ám... valahol kimagaslóan tehetséges emberek is nyernek TV-s tehetségkutatót) a Tommy Emmanuel-re hajazó virtuóz akusztikus gitározásával. Utána volt szerencsém látni, hogy hihetetlenül jó számokat ír és elektromos gitáron sem rosszabb egy kicsivel sem, mint akusztikuson.
Nos, már énekelni is megtanult, jelenleg egy személyben Tommy Emmanuel, John Mayer és Justin Timberlake nekem, ennél jobban kevesen csinálják ilyen fiatalon ezt a zenebizniszt szerintem
Nos akkor: Smokin' Joe Robinson
Nem tudom kinek mi jelent legtöbbet egy zenész esetében, de amíg pl. Guthrie Govan egy abszolút favorit azért, mert egy másik bolygóról küldött tökélyre fejlesztett robot, addig ez a srác legitározza az emberek 99.9%-át és még populáris zenét is csinál.
igen csúnyán elnéztem... vmiért csak a 6. fokig számoltam :D Majd ha már tudok felvenni élőben is kipróbálom, és köszi szépen rengeteget tanulok tőled mostanság :) és hogy ennyire segítőkész vagy mindenbe! örülök hogy ilyen emberek vesznek körül itt a fórumon, jó kis társaság alakult ki :)
Még annyit, hogy bluesban sok esetben nem kapod meg azt az információt hogy az akkord dúr vagy moll. Egyszerűen senkinél nem szólal meg egyértelműen az ezt eldöntő terc hang. Ilyenkor pláne bármelyiket használhatod.
De pl az lehet picit fura ha mondjuk dúr akkordra hosszasan kitartod és erőlteted a kis terc hangot. De ugyanakkor ez ad egy feszültséget súrlódást amit oldhatsz azzal hogy ellépsz róla. Vagy lejjebb akár az alaphangra vagy a 9. fokra vagy feljebb felet mondjuk a dúr tercre.
A blues fontos eszköze a feszültség keltés oldás. De ezt eddig direkt nem kevertem bele.
Lehet sokan ismeritek már az alapot, én csak most bukkantam rá neten. Ha nem csal a fülem H-moll ba van az alap... nagyon jó kis improkat lehet rá játszani, én személy szerint előszeretettel használtam a "B" hangot, nagyon jó kis hangulat fele viszi a játékot ez az 1 hang :) jó szórakozást :)
Az F7 akkord skálája az f mixolíd aminek hangjai összehasonlítva a C moll pentatonéval:
Fmix: f g a b c d eb
cmp: c eb f g b
mind az 5 pentaton hang benne van a mixolídban.
c -kvint
eb-7fok
f-alaphang
g-9.fok
b-11.fok
Szóval nem hogy disszonáns hanem pont hogy illik is rá.
van alaphangod meg 7-esed. A terc szól az alap akkordból.(amit a zenekarod játszik)
van kilencesed. Ha IV foknál 7-es akkord helyett F9-et játszol még funky-sabb lesz. népszerűbb, többet használt szerintem mint a 7-es.Szóval a g hang tuti!
Ha van olyan hangod ami nem illik rá akkor lépj róla tovább és jó eséllyel "jó" hangra lépsz. Még jól is tud szólni a "nem jó" hang ilyen esetben.
Gisz hang kérdése:
Az a gisz hang legyen inkább ab és akkor mindjárt látjuk hogy ez az f hang kis terce vagy moll terce és ahogy írtam korábban nagyon is elfér mindkét terc. SŐT!
"Gyengébbik nem gitáron" téma: Én már láttam 1-2 tényleg jót, de tényleg nincsenek sokan. Valahogy nincs akkora feeling a játékukban, még ha technikásak is, és lejátszák a hangokat megfelelő sorrendben, megfelelő sebességen, akkor sem. Nem tudom, miért, mert más hangszereken meg tényleg sokkal több hölgy jeleskedik. Ahogy egy volt gitáros "kollégám" megfogalmazta: "A gitározáshoz f*sz kell." (Természetesen tisztelet a kivételeknek!:))
)...
, haveromékkal összeülünk gitározni, akkor mindig lehúzzuk a mélyet, első állásba rakjuk a pickuppot, hangszín full lecsapva, és nyomatjuk is 
, de most hogy hazaértem, és visszahallgattam, észrevettem, hogy az eredetihez képest van benne egy túl hosszú szünet ami kicsit bántja a fülem
)
