Jónás Tamás (instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek)
Instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek
Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!
Felvételt bárhol lehet készíteni, csak kamera kell, gitár, meg valami zenelejátszó eszköz, amin hallod a számot, és már indulhat is a felvétel.Szerintem érdekesebb a képi megjelenés, mint a szobában ülve vagy állva pengetni.Olyanokból már van 100millió a tube-on...:)
Írt a youtube-on egy üzenetet hogy nagyon bejönnek neki a videóim, és mi lenne ha csinálnánk egy közös számot.Amúgy van valami köze Magyarországhoz is, mert magyar felesége van
Bocsi mindenkitől berakom még egyszer, mert az előző törölve lett.Ebben a mixben már korrektebbek a hangerők, és ez a végeleges.Tamás, kérhetek én is véleményt?
Nagyon köszönöm a biztató szavakat, nagyon örülök, hogy leírtad a véleményed, mert ez nekem (nekünk - itt a fórumtagoknak) nagyon sokat számít.
Erőt ad a letargikusabb napokon a zenéléshez.
Az általad leírtakkal teljesen egyetértek:
1. a tremolókaros résznél az volt a baj, hogy végig rajta kellett tartanom a kezem a karon és nem engedtem mindig vissza teljesen, ezért hallható, mintha elhangolódott volna. (persze e mellett még el is hangolódhatott)
2. Az egységesség hiányát én is éreztem, valóban inkább ötleteim voltak, amik külön külön születtek és ezeket raktam össze.
Az utolsó mondatodat elmentem magamnak, hogy mindig elő tudjam húzni, ha úgy érzem rosszul mennek a dolgok.
Még egyszer köszönöm a segítségedet és az elemzésedet.
Hello!!Köszönöm szépen a részletes elemzést, örülök hogy tetszik :) Sajnos az effekt amire gondolsz az a kanadai srác gitár sound-ja, nekem sem tetszik, majd megpróbálunk legközelebb valami jobb megoldást. :) Az én gitárhangom pedig Line 6 POD HD, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a meleg csöves sound-okat! ( Szóval a videón én vagyok az a nagy fejhallgatós gyerek )
Jó híreim vannak, ugyanis pont azok a tényezők megvannak rendben nálad, amelyeket utólag nehéz megszerezni. Ilyenekre gondolok, hogy feeling, dallamérzék, az érzelmek átvitele a zenébe, stb. És ez tényleg jó hír, mivel ezek olyan adottságok, amelyek jó ha már "gyárilag" megvannak az emberben.
Ha ezek mellé a jó adottságok mellé a zenei tudatosság is egyre inkább odakerül, akkor nagyon szép eredményeid lesznek. Úgyhogy ezek valóban jó hírek, mivel egy akkordmenet elemzését könnyebb elvégezni, ezek csak kipipálandó (de kimondottan szükséges) dolgok, az adottság a lényeg.
A konkrét esetben arról van szó, hogy a nyitó akkordmenet a kíséretben ez: H-moll - F#-dúr - A-dúr - E-dúr (itt-ott szeptimekkel dúsítva, de a hármashangzatok szintjén ez a négy akkord van). Ez az akkordmenet megköveteli néhány fontos hang használatát. A H-moll akkordban H-D-F# hangok az alkotóelemek, a F#-dúrban F#-A#-C#, stb. Ezeket a fontos hangokat menet közben fejben kell tartani, még olyan esetben is, amikor szándékosan nem őket választod, hanem egy színesebb hangot.
A 0:05-1:10 közötti hosszú szakaszban, a legvége kivételével mindig a fenti 4 akkord ismétlődik. Azért is emlegettem, hogy jó híreim vannak, mert amit ebből a szakaszból pusztán érzéssel kihoztál az minden elismerést megérdemel. Igazán szárnyalni viszont onnantól fogsz, ha hozzáveszed az egyre nagyobb fokú tudatosságot.
Úgy is elképzelheted, hogy az adottságaidat egy űrhajónak képzeled: ez bárhova eljuttathat téged. Az üzemanyag a tudatosság. Ha ebből csak kevés van, akkor az űrhajónak akármilyen adottságai vannak, nem fog messzire eljutni.
2:09-től a fent említett akkordmenet tér vissza, itt szépen sűrítetted a hangokat, tehát hallatszott, hogy a teljes szóló irányát is szem előtt tartottad. 2:44-től egy másik akkordmenet indul, ezt is a fenti módon kell majd elemezni a fontos hangok tekintetében. Kellenek ezek a viszonyítási pontok. A szólód hangulata, dallamossága nagyon jól sikerült, úgyhogy ezekre az adottságokra csak elhatározás és egy kis idő kérdése, amíg felépíted a zenei tudatosságot is.
szegény tamás most aztán elemezheti a lemaradásokat :D sajnos most kevesebbet tudok lenni családi problémák miatt, de sok kitartás kívánok mindenkinek a gitározáshoz!
Biciklipumpa funky szólójának elemzése jön (#4016):
Ez egy rövid zenei alap volt, de ennyi idő alatt is jól demonstrálta Pumpa, hogy milyen erő és hatalom van az ismétlésekben. Bátran használtad ugyanazt a motívumot és variációit 0:04 és 0:20 között, és ez az ismétlés többet ért és többet hozott a konyhára, mintha tizennégyféle ötletet dobtál volna be, futamokkal, technikai fesztivállal. Persze ehhez az is kellett, hogy ízléses és jól megválasztott motívumról volt szó. Úgyhogy nekem az az alapelvem ilyen téren: When in doubt, repeat! (más szavakkal: inkább túl sokat ismételjünk, mint túl keveset.)
0:20-tól a folytatás is feelinges volt, és amikor 0:33 után visszatért az első részben használt motívum, akkor ez a visszahozatal még tovább erősítette a hatást.
Ez egy sárkányos szóló volt tehát - a lehető legkevesebb elemből, sok ismétléssel ilyen jó szólók születhetnek! Albert Collins játéka jutott eszembe (és ez nagy szó), mert ő az, aki ilyen sok ismétlést ilyen magától értetődően alkalmaz.
Folytatva az elmúlt egy hetes lemaradásomat, most Fazsi szólójáról írok, a Staind alapra (#4017):
Az első 18 másodpercben érdekes adagolási ötletet használtál: a 0:04-nél induló ritmikai téma másfél ütem hosszúságú, azaz amikor 0:10-nél újrakezded, akkor egy másfajta hangsúlyon indul, mint először. Tetszett maga az ötlet is, és az is, hogy a második indulás eltérő kanyarral folytatódott, és így válaszolt az első dallamra. A második ismétlés után a befejező hangok pedig kiegészítették a szakaszt, hogy ismét néggyel osztható legyen. Úgyhogy ez az ötlet nagyon szépen indította a szólót.
Érdekes volt 0:26 után a tremolókaros téma. Elég vad hangzást hoztál létre, első hallgatásra talán furcsa is volt, de ahogy többször meghallgattam, rájöttem, hogy tetszik Egy-két hang a tremolózástól kicsit elhangolódott menet közben, de ezt leszámítva szépen vitted át a tremolós részból a dallamot 0:40-hez, ahol a zúzda szakasz indul. Ezek az unisono-nyújtások voltak talán a leghatásosabb részei a szólónak. A nyújtások végén 0:48-nál az A hang (moll skála 6. fok) ezúttal is kényes pont, ahogy Davidhway elemzésében is említettem.
0:53-tól a befejezés a szóló kiemelkedően legszebb része szerintem. Tökéletes hangokat választottál, nagyon szép dallam alakult ki, különösen 0:56-0:58 között, amikor a kíséret is mozog és a dallamod nagyon szép harmóniákat pakolt a kíséret tetejére.
Összességében talán az egységesség érzése hiányzott egy kicsit, de az ötleteid kezdenek egyre kerekebb irányokba haladni, és pont azon az úton haladsz, ami a "Nagyon Jó Szólók" feliratú tábla irányába vezet.
az eleje annyira nem jól indul, de aztán bepörög :) kellemes volt hallgatni. szerintem rosz az effect amit használsz az elején, olyan műanyag hang :S és annyira nem illik a háttérzenéhez. 1:20 től már effect jó nagyon. technikailag szépen ki van dolgozva, hibát csak te találhatsz benne.
1:15 után nagyon tetszik amiket beletettél tappingel magas hangokat. nagyon jól feldobják és "fűszeressé" teszik a solot.
1:35 nél nagyon jó ismét az effect, mondhatni tökéletes :D nagyon szépen kibontakozik a solo egészen 1:50 ahol ismét visszahoztad azt az effectet ami miatt ez a rész nem tetszett.
röviden technikailag, felépítésileg a solod végig tökéletes!(10pont :D) csak a vége és az elején lévő effect ami nem passzol. és most egész jó példa vagy arra h mennyire fontos a jó effectezés.
semmi más dolgod nincs ezzel a soloval mint h átváltod az elején és a végén az effectezést, és már adhatod is el az mtv-nek xD
Igazán szívet melengető volt, hogy ennyi idő távlatában is eszedbe jutott meghallgatni a próbálkozásaimat. Külön köszönöm a bíztató szavakat és az építő jellegű kritikát. Valóban nem könnyű számomra a tökéletes ritmusvilágot megtalálni ebben a műfajban, de gyúrok rá:) Fusios zenében szívesebben játszom dór skálákat moll környezetben, itt próbáltam vele vigyázni. De mint hogy a basszus is megjeleníti ezt a lehetőséget muszály volt kicsit beletenni. Üdv majd küldök még ha lesz időm...
Szia!
Bocs a késésért de csak most jutottam gépközelbe.
Igen van benne kompresszor,elég erős reverb,EQ is van,delay is, egy nagyon pici feedbacker és Ovrdrive blues torzítóval gyengén fűszerezve.Az erősítő pedig egy S/P
Pro Crunch csatorna szimuláció.Ezt egy Boss GS 10-sel csináltam.A torzított résznél pedig egy HésK TRIPLE erősítő lead csatornája szól.
Ez a szóló kísérletezőbb volt, és ennek örültem, kevésbé épült a pentaton skála köré. Rögtön az indításnál az E# hang behozatala nagyon jó lett (ezzel C#-mixolíd világot hoztál létre, amelyet a kíséret itt meg is enged). A középső szakasz volt a hagyományosabb megközelítés a skála szempontjából, itt a pentaton világot nagyon jól színesítetted, részben a ritmusokkal, részben néhány gyorsabb pillanattal, úgyhogy ez is jól sikerült.
A 0:34-nél levő A hang mutatja, hogy a moll skála 6. foka milyen kényes tud lenni, és mennyi odafigyelést igényel. Itt egy gyorsabb futam végeztével landoltál az A hangon, és a füled rögtön "szólt" hogy innen tovább kell menni, és ezt nagyon jól meg is oldottad, egy G#-re való lelépéssel. Egy új kör első, hangsúlyos hangjaként a moll skálák 6. foka furcsán tud szólni, kicsit szinte olyan, mintha skálán kívüli hang lenne. (Cserébe viszont az egyik legszebb színezőhang, ha megfelelő pillanatban rántjuk elő.)
0:34 után szép volt, ahogy az említett A->G# lépést többször is megismételted, ez a rész ritmikailag is kimondottan jól alakult.
A gyors részben is érdekes megoldást választottál a gyors tapping-ötlettel, majd a lesüllyedéssel. 0:50 körül az A# (megemelt 6. fok) behozatala ötletes volt. Ha itt a dór hangulatra gondoltál, akkor külön gratula, ha pedig csak a hangzás megtetszett, akkor is jó az ötlet, mindenesetre jó tudni, hogy a dór hangnem a moll skála 6. fokának megemelésével hozható létre. A szóló befejezése is szép volt, az újabb felmenetellel, és a lehető legjobban passzoló hangokat választottad a megálláshoz.
Köszi még egyszer a szólókat, és jöhet majd még több!
...akkor időrendben az első beküldött zene Davidhway két szólója volt a Staind alapra.
Első szóló (#4005):
Az indításban jó ötlet volt, hogy blues-os megközelítést alkalmaztál, finoman megnyújtott kis tercekkel (E hangok). A bevezetésben a markánsabb ritmuskezelés még sokat dobott volna ezen a szakaszon. Ez jelenthet ritmusismétléseket is, vagy azt, hogy néhány nagyon feszes, rögtön feltűnő ritmust használsz. Ezek nélkül a blues-os, pentatonos megközelítés nem használható ki teljes mértékben.
0:15-nél szép volt a megállás. Utána 0:17-0:24 között egy kifejezetten jól sikerült ritmuskezelés indult el, pont olyan, amire fentebb utaltam. Ez itt nagyon jó lett, ismétlésekkel, egymásra utaló részekkel, azonos darabszámokkal. A szóló elejére is egy ehhez hasonlót gondoltam, az első benyomás nagyon lányeges.
0:35-nél a hangmagasságbeli váltás is erős dolog volt, ahogyan a magas rész után egy oktávval lejjebb mentél, és így elő tudtad készíteni a gyors felmenetelt a megfelelő helyen.
0:49-nél volt az első olyan hosszabb hang, amely a pentaton skálából kívül jött, azaz a hétfokú moll skálából volt kiválasztva (konkrétan a C#-moll skála 2. fokáról van szó). A moll skála 2. és 6. foka nagyon jól alkalmas hangulatfestésre, mivel nekik nincsen pentatonos jellegük és hatásuk.
A szóló vége szépen felment olyan magasságokba, amilyet a befejezés igényelt. Összességében rendben volt minden, a fenti két dologra érdemes majd még jobban koncentrálni (ritmusokkal való játék, és a nem pentaton hangok adagolása). Mindjárt hallgatom a második szólódat, és írok arról is.
Legkönnyebben úgy lehet ezt elképzelni, hogy oktávonként minden betűt pont egyszer szabad használni egy adott modális skálában. Így a C#-mixolíd skála eleje C# D# E# F# lesz, nem pedig C# D# F F#.
A hivatalosabb magyarázat pedig az, hogy a modális skálák szomszéd hangjait szekund hangközök választják el, és a szekund hangköz a szomszéd betűt jelenti. Ez még olyan esetekben is így van, mint a spanyol fríg, amely E F G# hangokkal indul, és az F-G# közötti 3 bund távolság is szekundnak tekintendő (mégpedig bővített szekundnak), nem pedig kis tercnek.
Sokszor viszek gitárt ilyenkor is, kivéve ha Prágába megyek*, vagy ha repülés is van. Most az utóbbi eset állt fenn, úgyhogy csak egy mp4 lejátszó jelentette a zenét. Egyébként annyira szeretek gitározni, hogy pont emiatt jól jön évente 1-2 hét nélküle, utána frissebb szemmel fogom meg a hangszert**.
------------------------
* ott úgysem nyúlnék soha hozzá
**imádom a képzavarokat!
Amúgy nyaralásra is szoktál valami zeneeszközt vinni, vagy ezek a napok teljesen a zenementes övezetbe tartoznak?
Mert Kirk Hammet nyilatkozta azt, hogy a 365 napból 362-n gyakorol.:)
Köszi! Nyaralás volt, Sárkányföldén. Érkezik majd az elemzés hamarosan. Lehet hogy beletelik jó pár napba, mert a jövő hét eléggé szerződésaláírós és szervezős hét lesz, több irányban is. De azért igyekszem.
(Na, akkor ezennel elkezdem feldolgozni az egy hét lemaradást, amit a nyaralás okozott Írok majd az összes feltett számról is, ahogy sikerül haladnom.)
Igen, cisz-mollban van. Az F hang, amit a #4061-nél említettél (és ami hivatalosan E# hang), azért passzol rá, mert a Staind alap bizonyos részeire nagyon jó a C#-mixolíd hangnem, amelynek 3. foka az E# hang. (A skála: C# D# E# F# G# A H C#)
Szia, köszönöm szépen! Írok majd ide is, ha már rendelhető az új lemez. Az előző album is rendelhető, még akad belőle néhány darab. Örülök hogy tetszik a topik, szerintem is nagyon jó közösség alakult ki itt, és ez még csak egyre jobb lesz.
Gratulálok az új kislemezetekhez, belehallgattam, hallatszik hogy profin összeraktátok!
Na, Tamás engedélyével, Boross Laci tanárom kérésére, szeretném nektek belinkelni Laci alábbi Facebook oldalát, ahol az új albuma teljes egésze meghallgatható.
Véleményeket, kritikákat szívesen továbbítok, persze csak a kulturáltabb fajtából.:)
Itt találhatsz egy olyan pengetési gyakorlatot, amely a váltott pengetés stabilitását segíti.
A legjobb megoldás egyébként az lenne, hogy felteszel ide egy saját zenét (videó vagy hangfelvétel), mert akkor az alapján pontosabban meg lehet határozni, hogy milyen jellegű gyakorlatot javasoljak. A SoundCloud.com segítségével tudsz belinkelni mp3-at, videót pedig a youtube-ról.
persze hogy van :) de egyébként ha metronómra gyakorolsz, szinte akármit, amit te találsz ki az is jó. Tamáshoz egyszer leírta nekem hogy mik kellenek ahoz hogy megtanulj nagyon gyorsan és biztosan pengetni. (Tamás kéne egy topic tartalomjegyzék már régen volt.) ha beírod youtubera hogy " picking lesson guitar" rengeteget kihoz. megkeresem neked amit nekem javasolt Tamás csak adj egy röpke pár órát amíg megkeresem :D utána keress egy olyan gyakorlatot ami tetszik is, és mehet rá a gyakorlás :)
Ehhez én annyit tennék hozzá, hogy igazából az sem baj, ha rontasz. Mi van, ha mellényúlsz? Semmi! Meg hal valaki? Ugyan! Jó eséllyel a közönség meg se hallja, legfeljebb az a kettő, aki szintén gitározik, az meg tudja, hogy benne van a pakliban. A lényeg, hogy élvezd, amit csinálsz, hogy elhidd, hogy jó vagy. Ha ez jön le rólad, ha ezt sugárzod, akkor a hallgatóság is jól fogja magát érezni. És ez a lényege az egésznek. A hangszeren játszik az ember, a szóban is benne van, hogy ez játék, szórakozás, buli. Azért van, hogy az ember jól érezze magát, a zenész és a hallgató egyaránt.
Nem magamtól vagyok ilyen okos, erről egy másik topiktulajdonos tartott egy kis előadást a gitársulijában
egyébként én már csak háttérzenére gitározok(kb 2 hónapja), gyors legato futamokat is mindig arra gyakrolok ütem miatt. egész jól megy már. de háttérzene nélkül szinte mindig rontok :D annyira megszoktam h háttérzene nélkül nem tudok gitározni XD
Ez így van, de a kevesebb, jól felépített, megtervezett gyakorlás mindig jobb, mint a sok összedobált tananyag,a miben nincs rendszer!
Az enyém pl.: bemelegítés egy kis lassú improval, utána kéz szinkronizációs gyakorlatok metronómra, utána a tananyag amit adott a tanárom, közben megspékelve egy kis improval, ha nagyon úgy érzem, hogy kikapcsoltam. Kéne még hallást fejleszteni is, meg ismételni is, de idő meg energia híján ez neces...:S
Az egyik része ennek tényleg az önbizalom, hogy mennyire hiszel magadban, teljesen máshogy szólal meg a hangszer egy önbizalommalteli zenész kezében.
A másik az, hogy amíg a hibát vizualizálod belül, addig azt is fogod elérni, amint a közel tökéletes játékot látod magad előtt, akkor már arra fognak ráállni a kezeid meg az agyad. De egyébként tényleg szoktak a legjobbak is hibázni, csak ez koncerten nem jön ki, a nagy hangerő meg az emocionális töltete miatt. Stúdióban meg ha kell egy hangot is újravesznek, hogy tökéletes legyen (még koncert dvd-k esetében is...!)
De egyszer egy jazz dobos mondta: "Ha félreütöttél egy hangot, javítsd ki azzal ahogy utána játszol!"
Szóval én azt mondom, hogy nem a hibátlan játékot kell megcélozni, hanem a közel tökéletest: ez stresszmentes, mert nem vagy rákényszerítve senki által (leginkább magad által nem), hogy tökéleteset alkoss, de mégis elérhető kihívás (stúdióban is fog hibázni az ember, és ott is újra kell majd venni a dolgok egy részét, arra se lehet teljesen felkészülni).
Amúgy meg ha sok technikás darabot tanulsz meg, akkor a lassabb dolgok sokkal biztosabban fognak menni. Ha meg még ezt kiegészíted pengetési gyakorlatokkal, kromatikus ujjgyakorlatokkal, kézszinkronizációs gyakorlatokkal, akkor az meg már messze elég - feltéve, ha fejben is helyretettél mindent...:)
Ez egy gyakori jelenség, tanítás közben is sok gitárosnál tapasztalok hasonlót, és néha én is beleütközöm. Ahhoz, hogy túlléphess rajta, több dologra is szükség van:
- egyrészt közelítsd meg új módon az elrontás fogalmát. (Ugyanígy a hiba, kudarc fogalmát is, és bármilyen rokon értelmű fogalmat is.) Én azt vallom, hogy a hiba, a kudarc, az elrontás jó dolog. Hogy miért? Két okból is. Egyrészt mert így még több jó dolog történik velem (ez félig vicc, de félig komoly!). Másrészt pedig a hiba mindig rengeteg információt kínál. Többet lehet belőle tanulni, mint abból, ha valami elsőre sikerül. A hiba csak annyi, mint amikor csónakban evezel, és látod hogy kicsit közelebb kerültél a kelleténél a folyó szélén a belógó ágakhoz, és egy mozdulattal módosítod a pályát. A hiba csak egy jelzés, hogy módosíts valamit, semmi negatív vagy végleges dolog nincs benne, csupán része az élet dinamikus folyamatának. Tehát gondolj az elrontásra derűsen. Meg fogod látni, hogy már ettől is 50%-ára fog visszaesni a hibázásaid száma.
- másrészt pedig alapigazság, hogy amire számítunk, az következik be. Az élet sok területén ez nem feltűnő (de ott is igaz), mert ott számos külső körülmény is bejátszik. De a gitározásnál ez vegytisztán megmutatkozik. Ha félsz, hogy elrontod, akkor ezzel parancsot adsz ki az idegrendszerednek, hogy "vigyázz, ez nem fog menni", és mivel az ujjaid is részei az idegrendszerednek, ezért igen hamar be is következik a hiba.
Próbáld ki a következőt: válassz ki egy konkrét számot, amiben van egy futam, amit rendszeresen elrontasz. És egy hétig mindig gondolj erre a futamra úgy, hogy "na, ez gyerekjáték, jól begyakoroltam, öröm lesz eljátszani". Ne csak gitározás közben gondolj rá így, hanem napközben bármikor. Néha akár szánj is rá pár percet, és gondolatban játszd el párszor ezt a futamot hibátlanul. Egy hét múlva hatalmas változást fogsz tapasztalni, nem csak ennél az egy futamnál, hanem általában is. Utána ezt a módszert kiterjesztheted a teljes gitározásra, és ugrásszerűen csökken majd a hibaszázalék.
bárcsak tudnám hogy lehetnék hibátlan :D rontani mindenki ront még a leghíresebb gitárosok is.
amíg nem hiszed el magadról hogy tudsz gitározni, nem is fogsz tudni :) lehet egy kicsit nagyképűen hangzik, de e nélkül... h nincs önbizalmad nem fog menni a gitározás és ez az életben sok helyen így van. szval először agyban dől el, a többi meg rendszerességen múlik. h mindennap leülsz és gyakorolsz. több múlik a rendszerességen mint hogy hány órát ülsz ott 1 huzamba. hosszú út ez. egyébként én is hasonlóan érzek mint te, és sokszor rontok én is :) de kíváncsi vagyok hogy Tamás mit fog erről írni. :)
Sziasztok. Arra lennék kíváncsi,mint gitáros a gitárosoktól.. a gitár játék közbeni bizonytalanság honnan eredhet? Amikor gyakorlok attól félek hogy el fogom rontani,és van bennem egy kis bizonytalanság.. pedig rengeteget gyakorlok.Mit csinálhatok rosszul?
Már vártunk.:)
Megkérdhetem, hogy miért voltál távol, vagy ez magánügy?
Nemrég tettem fel egy improt, majd elemezd légyszi, ha eljutottál odáig. Köszönöm!:)
Üdv mindenkinek, visszatértem! Örömmel látom, mennyi minden történt itt, amíg távol voltam. Még egy kis türelmet kérek, amíg mindent átolvasok, és reagálni tudok a dolgokra, addig is sárkányos gitározást!
Ha a többiek is hobbi szinten gondolkodnak, akkor semmi hiba, de nem biztos, hogy örülnek egy ilyen kikötésnek. Egyébként meg, ha van kedved hozzá, mindenképpen próbáld ki, legrosszabb esetben kiszállsz, ha nem tetszik.
Ok, majd megpróbálom a zenekart, ha lesz erősítőm. Meg majd kikötöm, hogy hobbi szinten akarom csinálni eleinte, semmi komoly terv. Csak attól félek, hogy a labilisságom miatt a tökük tele lenne velem...:S
Amúgy a zenélést meg az önkifejezés miatt kezdtem el.
Az elsőnél LTD KH-202, szétgyalázott, hangolhatatlan, girbe-gurba 10-es elixir (fontos összetevő ), valamennyire visszatekert hangszín poti, hogy ne karcoljon annyira. A szoftver része pedig a (nálam) szokásos tubescream, fej, v30-as láda, sm57 sztereóban (más mikrofonozási algoritmussal megy a két oldalra). Negyed triolás delej, rívörb.
A másodiknál LAG A-200ST 9-es elixirrel. De van még egy különbség. Első Koch szimuláció, második Recto szimuláció. Általában a Recto-t használom. Nyilván nem próbáltam ki A/B teszten, hogy mennyire szólna így egy igazi motyó, ill. tudom, hogy nem így szólna. Az erősítőmodell EQ-ját sem szokásom tekergetni annak biztos tudatában, hogy jobb úgyse lesz tőle. Ill. keveréskor, de ilyen jam-eknél nem kevergetek sokat.
Amúgy az elsőnél túl halk lett a szóló, de ilyenkor mindig meghagyom, hogy emlékezzem: "ilyen amikor csak úgy letekeri az ember 6dB-t anélkül, hogy meghallgatná". Szóval ilyen önvudu, hogy legközelebb rendesen megcsináljam legalább az arányokat.
Ha lesz időd, remélem részletezed még. Van egy olyan sejtésem, hogy lesz kompresszor a dologban.
egy zenekar mindig segít. ha érzel magadban elég ambíciót menny el mindenképp ! ha nem érzed magad eléggé elhatározottnak az nem baj szerintem, mert pont ezért jó egy együttes, egymást segítitek és nagyobb kedvel megy a zenélés. arról nem is beszélve hogy zenekarral sokkal jobb játszani :)
Rengeteget rögzítek, és hallgatok vissza, ez nem az első volt - csak az első amit nyilvánosságra hoztam.
A bajom az, hogy nem érzem, hogy fantázia lenne a játékomban, unalmas, monoton. Így hát a kedvem is elmegy tőle. Most költöztem le vidékre egyetem miatt, úgy terveztem elmegyek zenekarozni is, de nem tudom érdemes lenne-e, a labilis formám miatt is, meg a tudásom miatt is.
eddig ez tetszik a legjobban erre az alapra. hadd gratuláljak! nem csalódunk benned soha Imi!!!! én nekem erre az alapra 41 utáni rész van csak meg, az eleje olyan mintha a dobos nem tudna dobolni xd és szenvedek vele. és ilyen szép hangszínt sem találtam még erre az alapra mint amit te :P
Köszi.Ezt a hangszint magamnak állítottam össze,sokszor használom.
Nekem is lenne egy kérdésem hogy az első számnál miket használsz,milyen effekt,milyen gitár szól mert nagyon jó telt hangzása van a gityónak,meg persze a szóló is nagyon jó lett.
Köszi. Hagyod érvényesülni az a zenekart, szép dallamok, nagyon tetszik a építkezés is. Bugyborékolós tiszta hangszín. (Hogy csináltad? ) Hadd gratuláljak viszont!
javíts ki ha tévedek. de szerintem gitárosaurus barátunk a sima moll pentaton C#,E,F#,G#,H skála helyett C#,E,F,G#,H játszott. ugye jól mondom :) én se vagyok jó az elméletből :P
az 1. fasza. A 2. ról annyi a véleményem, hogy tökéletes! érdekess jó arányban van a tekerés és a lassú rész. eddig is tehetségesnek tartottalak, de mostantól Gitarosaurus-nak foglak tartani!
Mivel nem nagyon vagyok jártas zeneelméletben ilyen szinten, így ezek az elnevezések nekem nem sokat mondanak, viszont hatásosan szólaltak meg a játékodban.
És a korábbiakat is rögzítetted és visszahallgattad, vagy csak játszottál kedvedre egy-egy alapra? Mert a kettő egészen más. Ha rögzíti az ember és visszahallgatja sokszor csalódás éri, mert játék közben úgy érezte, hogy jól ment. Én is jártam így sokszor sajnos. Viszont minél többet rögzítesz, annál több információd lesz a saját játékodról, így jobban tudsz fejődni is.
A formáról meg annyit, hogy én is elég rossz formában vagyok egy ideje sajnos, de azért szorgalmasan gitározok, gyakorolok, amennyi időm csak van rá.
Az első impro nem azt jelenti, hogy ténylegesen az első, hanem azt, hogy az első amit belinkeltem ide, ezen kívül volt már jó sok - csak hogy romboljam a nem túl magasra épített váramat egy picit.
A felvétel nekem is serceg sajnos, mert későn vettem észre, hogy túl hangos a rendszerhangerő. Meg a fülesem is érdekes hangokat hallat: kattog, meg nincsenek magasai meg mélyei. Az a hang amit otthon kikevertem hangfalon ezen a fülesen ótvar szarul szól, már nem tudom hova tekerni az eq-t a pod farmban (így sikerült túlvezérelni szerintem).
Köszi a kritikákat, megpróbálom magam összekapni, mert mostanában nem vagyok formában...
Örülök, hogy tetszik! A második kezdésénél és 0:42-től a körök első felére szűkített kvartos moll pentatont használtam, szerintem az fogta meg a hallógyökereidet. Az első 0:50 pedig egy szűkített szeptim arpeggio. Ezt a másodikból kihagytam, pedig nekem is az jött be az elsőből.
Ezek nagyon jól sikerültek, tetszik mind a kettő.
Az első nekem kb. 0:50-től tetszett a legjobban, a másodiknak pedig a kezdése és a 0:42-től kezdődő része.
Az is tetszett, hogy nem előre kiszámítható szóló volt egyik sem, hanem változatos és fordulatos.
Gratula!
Egy-két hang a tremolózástól kicsit elhangolódott menet közben, de ezt leszámítva szépen vitted át a tremolós részból a dallamot 0:40-hez, ahol a zúzda szakasz indul. Ezek az unisono-nyújtások voltak talán a leghatásosabb részei a szólónak. A nyújtások végén 0:48-nál az A hang (moll skála 6. fok) ezúttal is kényes pont, ahogy Davidhway elemzésében is említettem.
