HANGMESTER.HU
 
 
 
 
 
E-mail cím:

Jelszó:
Emlékezz rám


A WEBÁRUHÁZBAN TÖRTÉNŐ VÁSÁRLÁSHOZ NEM SZÜKSÉGES REGISZTRÁCIÓ

WEBÁRUHÁZ

PENGETŐS

BILLENTYŰS

FÚVÓS, VONÓS

ÜTŐS

EFFEKT/PROCESSZOR

ERŐSÍTŐ

FÜLDUGÓ/FEJHALLGATÓ

FÉNYTECHNIKA

HÚR

KOTTA

MIKROFON

KIGÉSZÍTŐ

HANGRENDSZER

KEVERŐ

AJÁNDÉK, KOBOLDOK

IRODA



A FÓRUM legfrissebb témái

Csöves Gitárerősítő

2024. március 18

***YAMAHA billentyűsök

2024. március 16

LINE6 - VARIAX

2024. március 16

In Memoriam...

2024. március 11

Jónás Tamás (instrume

2024. március 08

ADOK-VESZEK-CSERÉLEK

2024. március 08

Offtopic

2024. március 07

***IBANEZ***

2024. március 02

Vizelde

2024. február 20

Gitáreffektek

2024. február 08

JÁTÉKTECHNIKA

2024. február 08

BÚÉK 2023 Karácsony

2024. január 15

*MARSHALL.hu KLUB *

2024. január 12

Akusztikus gitárok

2024. január 12

***FENDER***

2024. január 11

***GIBSON***

2024. január 11

Oktáv, nyak stb. beállít

2024. január 04

***Squier***

2024. január 02

***JACKSON***

2024. január 01

Fotók, képek, GALÉRIA

2023. december 27

YAMAHA gitárok

2023. november 27

***SX gitárok***

2023. november 27

CORT GITÁROK

2023. november 13

A számítógép és a z

2023. november 10

ZENEELMÉLET

2023. november 08

GITÁRÉPÍTŐ - GITÁRF

2023. október 29

Videó & mp3 linkek

2023. október 29

KEVERŐK, Hangkeverés...

2023. október 01

ZOOM

2023. szeptember 26

BLUES

2023. szeptember 14




HANGMESTER.HU AKCIÓ
Alpine Plug&Go Általános füldugó kulcstartós tárolóval
Általános füldugó kulcstartós tárolóval

Alpine Plug&Go Általános füldugó kulcstartós tárolóval


Akciós ár:
2 365 Ft


HANGMESTER.HU AKCIÓ
50% BLACK FRIDAY Soundsation SS gitár zsámoly
Fémből készült, állítható, fekete lábzsámoly gitárhoz

50% BLACK FRIDAY Soundsation SS gitár zsámoly


Akciós ár:
3 800 Ft


HANGMESTER.HU AKCIÓ
Gitár Light Capo
kápó

Gitár Light Capo


Akciós ár:
1 990 Ft



hangszermagazin.hu

SZAKMAI BESZÁMOLÓ: MEGJELENT NAGY KRISZTA VIDEÓKLIPJE - CSAK A PÉNZ
2024. február 29.





hangszermagazin.hu

SZAKMAI BESZÁMOLÓ: MEGJELENT VASKÓ MAKKA ÚJ VIDEÓKLIPJE
2024. február 28.







Legfrissebb használt hangszerek:
SoundSation
84 900 Ft
Elektronika
75 000 Ft
Gretsch
219 000 Ft
Line6
65 000 Ft
Fender
245 000 Ft
Fender
160 000 Ft
Dean
160 000 Ft
Roland
105 000 Ft
Steinberg
99 990 Ft
Hughes&Kettner
23 000 Ft
Elektronika
23 500 Ft
Peavey
200 000 Ft
KARÁCSONY UTÁN ÚJRA KÉTSZERESÉRE BŐVÍTJÜK A HANGSZERBOLTOT
2023. december 24.
ITT A NOVEMBERI 10%-OS KEDVEZMÉNY KÓDJA! NYISD MEG A CIKKET!
2023. október 28.
Iskolakezdési KOTTA és HANGSZER AKCIÓ -10%
2023. szeptember 10.
A HANGMESTER.HU SZERVEZI A VILLON TRIÓ JUBILEUMI ERDÉLYI TURNÉJÁT
2023. április 19.

HANGMESTER FÓRUM KÖNYV...
A készülő, fórumozók által írt HANGMESTER Könyvről...

Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!

Témák


Pyra (Eddie Van TOTEM) 2013-12-27 15:33 |  #44
így van és néha jelen van a fórumon Mikky Slade néven.
Válasz 'Patkó' hozzászólására (#37)

Pyra (Eddie Van TOTEM) 2013-12-27 15:32 |  #43
Szólunk a Szántai Zsoltinak, szerintem ha a kiadó lát benne fantáziát egy hónap alatt simán kész a fordítással.
Válasz 'metallik' hozzászólására (#27)

ToMo 2013-12-27 13:26 |  #42



ToMo 2013-12-27 13:25 |  #41



ToMo 2013-12-27 13:25 |  #40
http://imageshack.com/a/img11/1700/45go.jpg csak próba elnézést kérek előre is.

Patkó 2013-02-12 00:19 |  #39
én legalábbis tőle olvastam itt a fórumon először vagy hat éve
Válasz 'dcsabi' hozzászólására (#38)

dcsabi 2013-02-11 08:29 |  #38
Árpi esetét Leó jegyzi mint szerző?
Válasz 'Patkó' hozzászólására (#37)

Patkó 2013-02-11 07:47 |  #37
bocs, összekutyultam a dolgokat, miki volt a másik gitáros, árpi az egy másik zenekar
Válasz 'Semmi Cicó' hozzászólására (#35)

cukilali55 2013-02-11 05:19 |  #36
Te is qrva régen jártál a vizeldében! Hiányzol ám!
Válasz 'Patkó' hozzászólására (#34)

Semmi Cicó 2013-02-11 04:47 |  #35
Óóóóóóó istenem!!! Disco Express !!!! mekkora rajongójuk voltam, istenem!!!!

Van egy elképesztő írás az erdélyi turnéjukról ... én napokig röhögtem-sírtam rajta!!!

http://discoexpress.hu/

TURNÉ
Válasz 'Patkó' hozzászólására (#34)

Patkó 2013-02-11 02:16 |  #34
régi fórumozó, jó ideje nem járt erre.
a disco express egyik gitárosa, a sztoriban szereplő árpi a másik gitáros volt, de már kivált a bandából.
Válasz 'slowhand_joseph' hozzászólására (#23)

metallik 2013-02-11 01:40 |  #33
mármint az áruházon belül, vagy a külső részben ahol a donpepe/kínai/maláy és egyéb etető objektumok vannak?
Válasz 'Trlt felhasznl' hozzászólására (#32)

Trlt felhasznl2013-02-10 06:39 |  #32
Van abban a tescóban egy jó kajálda 790ft leves-főétel-desszert menüt lehet venni, és rendesen finom, és jó a választék is. Igaz ezek féladagok, de nekem bőven elég..:)
Válasz 'Trlt felhasznl' hozzászólására (#31)

Trlt felhasznl2013-02-10 06:38 |  #31
Ma bent voltunk a Váci úti hangszerboltban. Nagyon olcsón lehet gitárokat kapni Hello Kitty stílusban...:) Gergő fiam (9) be is nevezett egy nyereményesre..:) De legalább a pengetők árai kompenzálják..:) Na mindenesetre gratula és hajrá. Tényleg a tescóhoz lettek igazítva az árak..

rebla 2012-11-16 09:41 |  #30
Válasz 'Ricsi' hozzászólására (#29)

Ricsi 2012-11-16 09:37 |  #29
A készülő könyv egyik fejezete:

MIJAFASZÉR NEM LEHET MEGJAVÍTANI A BALKEZES TOPIKOT MÁR FÉL ÉVE?
Aki többe takar tudni, rendelje meg a könyvet a frissen nyílt teszkós Hangmesterben. Sajátmárkás termék.

Jorn 2012-11-16 06:07 |  #28
Hát, szerintem ezt (is) csak eredetiben lehet olvasni majd...

Amúgy miért pont ezt szeretnéd ? MegadetH-ről, Mustaine-ről van még 3 másik könyv legalább, persze azok is csak angolul... Én egyet megveszek eredetiben majd, ajándékba, de még nem döntöttem el, melyiket...
Válasz 'metallik' hozzászólására (#27)

metallik 2012-11-16 01:31 |  #27
ugyan más jellegű könyv, de keresem ennek a magyar változatát (ha egyáltalán megjelent)






kapor 2011-10-11 16:42 |  #26
A winamp-hoz létezik egy ún. Pacemaker plugin, azzal meg lehetne oldani bizonyos minőségben. Persze vannak biztos profibb hangszerkesztők, amik bizonyos frekvenciát kiszednek-halkítanak, én csak ezt ismerem.
Válasz 'szogedifiu' hozzászólására (#25)

szogedifiu2011-10-09 21:31 |  #25
Szeretném a segítségeteket kérni! Van egy mp3, egy vers, narrátorral. Szeretném valahogy a narrátor hangját eltűntetni (tudom ez lehetetlen) vagy csak minimálisra halkítani, mert kéne nekem maga a sima zenei aláfestés... Én szeretnék majd rábeszélni.
Tudtok ebben segíteni hogy és mivel kell?
Köszönöm!

battereye 2011-03-22 11:59 |  #24
Hát elég szakállas sztori, vagy 4-5 éve olvastam, és már én sem Leo tolmácsolásában(Korodilasz nyomta be ide, nehogy elfelejtsük, thx érte :)).
Leo Sunshine amúgy a Disco Expressz gitárosa(vagy volt legalábbis), nem tudom, hogy ír-e még ide, és milyen néven.
Válasz 'slowhand_joseph' hozzászólására (#23)

slowhand_joseph 2011-03-22 11:45 |  #23
Ki ez a Leo Sunshine? - merhogy ímélben már évek óta kereng ez sztori.
Válasz 'Khalim' hozzászólására (#17)

deadhand 2011-03-22 11:32 |  #22
na ez kibszott nagy:D
Válasz 'Khalim' hozzászólására (#17)

origami 2 2011-03-22 10:59 |  #21
Ezen besírtam!Zseniális!!Biztos mindenki olvasta már de nekem új volt.
Válasz 'Khalim' hozzászólására (#17)

 2011-01-19 14:36 |  #20
Stand Up szinten ebből a sztoriból meg lehet élni!:)
Válasz 'Khalim' hozzászólására (#17)

 2011-01-19 14:35 |  #19
halesz egykis időm bedobok 2 trú sztorit én is...

najó hármat! :)

 2011-01-19 14:34 |  #18
ilyen sztorim nekem is volt! :)

Válasz 'Szacsa' hozzászólására (#16)

battereye 2011-01-19 12:20 |  #17
Hát, akkor egy szép történet, Leo Sunshine tollából :)


"Egy szép történet. Kicsit hosszú, de megéri...

Egy ismerősömnek (Árpi) volt egy autója. Szép volt, jó volt (Opel Senator 3.0), neki mégsem volt elég jó. Egy szép napon elhatározta, hogy dögösíteni kell.
Elkezdődött a tuning.
Először jöttek a szokásos dolgok: szélesebb felni, tök fekete fólia, brutál erősítő, stb. Igen ám, de ilyenje sok embernek van, így nem lehet kitűnni a tömegből. Na, akkor jött az ötlet: ha Michael Knightnak van, akkor neki is kell, és ezzel elkezdődött a KIT-hadművelet.
Úgy kezdte, hogy a műszerfal összes szabad helyére kapcsolókat és ledeket barkácsolt. Ezek nagy részének semmi funkciója nem volt, csak (szerinte) jól nézett ki. Mások szerint inkább hasonlított Pirx kapitány valamelyik járgányára, de neki tetszett. A legjobb az volt benne, hogy volt nyolc kapcsoló, ami sorba volt kötve a gyújtáskapcsolóval. Cselesen ezeket úgy építette be, hogy egy részüket megfordította, tehát az autót csak egy bizonyos kapcsolóállásnál lehetett indítani.
Ennek a lopásgátláson kívül az volt az értelme, hogy szerinte baromi imponáló volt, ahogy kapcsolgatott indulás előtt. "T'od, ahogy a helikopteren, az amcsi filmekben. Mégis csak komolyabb így a gép, nem?" Persze eltelt egy-két nap, amíg ezt az állást megtanulta. Addig úgy nézett ki egy indítás, hogy beült, az összes kapcsoló lefelé mutatott. Elkezdte vadul kapcsolgatni, és minden kombinációnál megpróbált indítani. Minden indítás előtt jött a "Hopp, most megvan, most a jó"-szöveg, de általában csak negyedszerre-ötödszörre találta el. Én már rég tudtam a helyes állást, de a marhája képtelen volt megjegyezni. Persze nem segítettem neki, csak együttérzően bólogattam az anyósülésen. Egyszer megkérdeztem tőle, miért nem írja le. Azt mondta, azt elveszítheti, és akkor könnyen ellopják az autót.
Elképzeltem, hogy valaki talál a parkolóban egy cetlit, hogy "fel-fel-le-fel stb.", és felderül az arca, hogy "Aha, megvan a Senator kódja, elő a pajszert!"..... Aztán persze szépen lassan megtanulta a kódot, és egy idő után már kezdett unalmas lenni a dolog, ezért újabb furfangos eszközök kellettek.
Ekkor jött (őt idézve) "a behatolási- és eltulajdonítási kísérletet megakadályozó kompjúteres (így, k-val, hosszú ú-val ejtve) rendszer". Én itt már nem akartam beülni mellé, mert tudtam, hogy nem fogom megállni röhögés nélkül. De a hosszas unszolásra ("Nézzed má' meg, hogy mit bír a gépsárkány, mer' ilyet még nem lattá', öcsém!") beültem.
Az újabb okosság nem volt más, mint egy lepukkant 486-os laptop, amit ráapplikált a riasztóra, egy aktív hangszóró az anyósülés lábterében, plusz valahol hátul egy mágnes egy reed-relével. A hangszóró azért kellett, mert riasztáskor a laptop mindenféle okosságot mondott. Árpi úgy képzelte, hogy ha el is lopják az autót, a riasztó megszólal, és a tolvaj megijed a hangtól, ami ilyeneket mond:
"Tolvaj!", "Az autó 15 másodpercen belül leáll!", "A rendszer értesíti a rendőrséget.", stb. A mágnes a reed-relével kapcsolta a laptop áramellátását.
A baj az volt, hogy úgy volt megoldva, hogy csak saccra lehetett tudni, hova kell tenni a mágnest a csomagtartóban, nem volt megjelölve a helye.
A másik gond az volt, hogy akivel íratta a programot, az csak Windowsra tudta megírni, úgyhogy innentől kezdve így nézett ki az indulás: Árpi körberohant kétszer az autó körül, ellenőrizve, hogy nincs behatolási nyom, távirányítóval kinyitotta az ajtókat, nekem be kellett ülnöm, mert ő elhelyezte a csomagtartóban a mágnest ("Ne haragudj, de ezt még neked sem mutatom meg."), előre jött, beállította a kapcsolókat, indított, fülelt, hogy bootol-e a laptop, káromkodott, hátrament, igazított a mágnesen, vissza előre, fülelés, laptop bootol. Ilyenkor ülni kellett még egy ideig, mert a Windows még nem indult el, és ha a program nem álló autónál indult el, megszakította a gyújtást. Mivel csak saccra tudtuk, mennyi ideig tart, ücsörögtünk pár percet. Ekkor összegerjedt az autó hifije az aktív hangszóróval, ami borzalmas hangon visított.
Elkezdett gyűlni a tömeg a parkolóban (én meg próbáltam úgy tenni, mint akinek semmi köze az egészhez). Látszott rajtuk, hogy rendszeres nézői a mulatságnak, mert volt, aki rutinosan egyből a mászókára ment fel, hogy lásson a többiek feje felett.
Ekkor jött az, hogy elkezdett vonyítani a riasztó, és a hangszóró a lábamnál megszólalt olyan hangon, mint egy vízbefojtott Sokol rádió: "Tolvaj!", "A motor le fog állni!", stb.
Kezdtek röhögni az emberek (én meg kisebbre húztam össze magam). Ő pedig üvölt: "Gerjed, b*zmeg, összegerjed, k*rva riasztó, k*rva laptop, k*rva programozó!" Itt jött még egy félperces k*rvás felsorolás, ordítva természetesen, és a programozó meg az egész mindenség lovakkal és felmenőkkel történő közösülésére bíztatása.
Fontolgattam a menekülés lehetőségét, de már túl sokan álltak körülöttünk, és nem voltam benne biztos, hogy át tudom törni a bámészkodók gyűrűjét. Árpi hozzáfogott, hogy: gyújtás lekapcsolása, motorháztető felnyitása, laptop lehúzása a riasztóról, riasztó kikapcsolása kulccsal, fenyegető "F*szt néze'?" a tömegnek, matatás a motortérben, csatlakozók pöcögtetése, "Ne nyújjá' hozza, öcsisajt!" a közelebb merészkedő kisgyereknek, motorháztető le, beülés, indítás, várakozás a bootra, szokásos visítás, szerencsére most nem riaszt, indulhatunk.
Persze padlógáz, visít a gumi, a tömeg szétrebben, és mi "kottonájdzsó"-t torzítva, műszerfal-rezegtetve üvöltő hangjaira otthagyjuk a parkolóban a tömeget.
Főhősünk boldogan húzza ki magát az ülésben, és büszkeségtől sugárzó arccal
csak ennyit kérdez: "Na?" - Elgondolkodom, mit is mondhatnék. Például
megkérdezhetném, hogy mi van, ha a tolvaj nem rakja helyére a mágnest, és akkor
a laptop nem indul el, nem tiltja le a gyújtást, nem óbégat, mint a haldokló
rinocérosz, és úgy általában, simán el lehet lopni az autót. Vagy megpendíthetném, hogy a sok szar (r'edti a rendors??? :D) árából vehetett volna egy rendes riasztót is, de nem szólalok meg, mert az ember úgyis hiába magyarázza egy apának, hogy kockafejű a gyereke, az akkor sem érti meg, ha megáll a sör a kölyök fején...
Nyár volt, fiatalok voltunk, és ilyenkor sok marhaságot csinál az ember. Árpi persze többet, mint a normálisabbja. Ez régebben történt, még nem volt meg az Opel Senator, csak egy szakadt Ladára futotta. Abból is csak olyanra, ami annyira rozsdás volt, hogy nem lehetett tudni, mikor hullik ki az ember alól. Mindig azt vártam, hogy egyszer kiszakad az alja, és Árpi úgy fogja hajtani, mint Flintstone a járgányát. Műszaki persze évek óta nem volt rajta, így csak a szerencsén múlt, hogy mikor bukik le.
Persze, ez sem lehetett olyan, mint az átlag, ezért volt itt is optikai tuning ezerrel.
Ekkoriban Árpi még nem rendelkezett jelentős tőkével (vagyona gyakorlatilag a széteső félben lévő Ladábol, két farmerból és néhány pólóból állt), ezért nagyrészt leleménnyel kellett pótolni a hiányzó anyagiakat. Hát, leleményben nem volt hiány.
Felkerültek ugye az alap dolgok: rókafarok, műszőr kormányborítás, aprópénztartó, halálfejes váltógomb, órás visszapillantó (sajnos csak egy törötthöz tudott hozzájutni, de lényeg, hogy óra volt benne), "multifunkciós műszer", ami egy hőmérő, iránytű és óra mahagóni-utánzat keretbe foglalt kombinációja volt, és itt ki is merültek nagyjából az anyagi lehetőségei. Ekkor jöttek a segítőkész haverok, akik első hallásra kicsit furcsállották Árpi kéréseit, de aztán a hecc kedvéért megcsinálták, amit kért. Első lépés volt a műszerfal. Látta egy újságban, hogy egy sportkocsinak polírozott alumínium borítás volt a műszerei körül, és hát persze, hogy neki is kellett. Miután kiengedték az ügyeletről, ahova a sorjás alumíniumlemez által szétvágott tenyerével ment kötözésre, új ötlettel állt elő: alufólia lesz a megoldás.
Finoman megemlítettem neki, hogy az nem túl strapabíró, meg gyűrődik is, de nem hallgatott rám. Egyik haverja szüleinek volt egy Ápisz-szerű boltjuk, és onnan szereztek vagy harminc tubus Technokol Rapidot, és kiadta az utasítást a haverjainak, hogy mindenki csenje el otthonról az alufóliát. Mikor elég sok összegyűlt, megkezdődött a ragasztás. Én csak a végére értem oda, hát, mit mondjak, nem volt egy semmi látvány.
Először is totál meghülyültek a ragasztó gőzétől, mert zárt garázsban csinálták.
Mikor odaértem, sejtettem, hogy gáz lesz, mert méterekről olyan szaga volt a garázsnak, mint egy festékgyárnak. Árpi csak ennyit tudott hozzáfűzni az eseményekhez: "hehehe". Meg néha azt is, hogy "atom lett, hehe". Ültek a haverjaival a garázs betonján, mint marhatök a mezőn, néztek maguk elé, és vigyorogtak.
Megnéztem az autót. Ez sem volt semmi. Láthatólag jobbról kezdték a mutatványt, mert ott még ollóval voltak vágva a darabok, de gondolom, közben hatott a ragasztó, és mire a kilométeróráig jutottak, már annyira zizik voltak, hogy azt is beragasztották. Be volt ragasztva a kormány, a sebességváltó, a szellőzők, a bal oldali ablak felé, a bal ajtókárpit, egy kicsit mindkét ülés, és úgy általában csöpögött minden a ragasztótól. Az elején még odafigyeltek rá, és próbálták kisimítani a fóliát, de a végén persze ilyen apróságokkal nem törődtek, és ettől az autó úgy nézett ki, mintha Bádogember vezette volna, aki egy szörnyű balesetben széttrancsírozódott.
Kivonszoltam őket a levegőre, és akkor vettem észre, hogy a napsütésben csillog fejük és a ruhájuk, mint Szűcs Judit fénykorában, diszkókiránynőként. Csak rájuk nem üveggyöngy volt varrva, hanem sikeresen magukra ragasztották a levágott, lehullott alufóliadarabokat. Néztek rám kitágult pupillával, teljesen megzavarodva a fénytől, és szemkápráztatóan csillogtak. Olyanok voltak, mint két szerencsétlenül járt ufó, akik nem tudják, hol landoltak.
Másnap kapartunk. Harmadnap is. A negyedik napon beláttuk, hogy a Technokol az erősebb. Árpi kicsit elkeseredett, mert a műszerfal enyhén szólva furán nézett ki, az itt-ott feltépett alufóliával, ezért gyorsan újabb csinosítás után kellett nézni.
Jött a szárny. Egy igazi szárny, ugye elég komoly pénzekbe került volna, ezért maradt a szögvas, két rúdra hegesztve, amikre menet volt vágva. Fúrtunk két lyukat a csomagtartón, átdugtuk a rudakat, csavar fent, lent, és készen volt a "szárny".
Árpinak baromira tetszett, és megsértődött, amikor a "Na, milyen?" kérdésre én azt mondtam, hogy "Legalább van egy alkatrész, ami nem rohad". Egy volt a probléma: le kellett festeni. Neolux nem jó, mert nem tartós. Mivel fessük?
Árpi azt mondta, hogy olvasta valahol, hogy az apróbb hibákat körömlakkal szokták javítani, mert az hasonló az autófestékhez. Próbáltam felhívni a figyelmét arra az apróságra, hogy ez nem apróbb hiba, hanem egy bazi nagy vasdarab, aminek befestéséhez jó sok körömlakk kell, de nem érdekelte ("Majd felhígítjuk!"), irány a "butik". Akkoriban még nem nagyon vettek a pasik (mi még inkább fiúk) körömlakkot nőknek, úgyhogy furcsán néztek, amikor előadtuk, hogy piros körömlakkot szeretnénk. Mondtam Árpinak, hogy én azt hallottam, hogy a körömlakk másképpen néz ki felkenve, mint az üvegben, ezért ki kéne próbálni, mielőtt megvesszük. Ezt nem kellett volna mondanom. Amikor az eladónő nem nézett oda, Árpi suttyomban kinyitotta az összes piros és bordó körömlakkot, és minden körmére festett egy-egy pöttyöt. Kijöttünk az üzletből, és megpróbáltuk kitalálni, melyik szín illik az autóhoz. Eléggé belefeledkeztünk a dologba, mert arra eszméltünk, hogy egész szép nézőseregünk lett. Akkor jöttem rá, hogy állok egy női butik előtt, nézem ahogy a haverom a kifestett körmeit próbálgatja, hogy melyik megy a kocsijához, és közben arról vitatkozunk, hogy melyik a szebb szín.
Árpi ügyesen feltalálta magát: "Csak a szárnyamra kell." Na, ettől kitört a
röhögés. Megvártuk, amíg eloszlik a tömeg, visszamentünk, és megvettünk 1, azaz
egy darab lakkot. Sikerült kunyerálnunk egy lánytól körömlakklemosót, és
felhígítottuk a lakkot. Szép rózsaszín lett. Reméltem, hogy nem festünk
vele, de festettünk. A "szárny"-at ettől kezdve egy foltos, rózsaszín szögvas képezte (á la Barbie mobil).
Ja, a lényeg, amiért az egész cécó volt: Árpi a fagyis lányt akarta elkápráztatni a csodajárgánnyal. A lánynak ugyan egy másik pasi tetszett az I-es Golfjával, de Árpi úgy gondolta, hogy egy full-extrás Lada mégiscsak imponálóbb egy fapados Golfnál.
Egy dolog volt hátra, a kipufogó. Árpi szerzett egy vascsövet, ami szerinte kitűnő kipufogó lett volna. Én, mikor megfogtam a csövet, és éreztem, milyen baromi nehéz, gondoltam, hogy baj lesz, de nem szóltam, mert tudtam, úgyis hiába. Elmentünk valami lakatos haverjához, aki kiröhögött minket, és elküldött a fenébe. Árpi bedühödött, és "Na, akkor majd én!" felkiáltással előszedte a forrasztóját, hogy majd azzal. Ráhagytam. Egy fél kiló ónnal ráforrasztotta a csövet, és elindultunk becserkészni a leányzót. Az első ötven méter után lejött a cső, és elkezdett zörögni. A második ötven méter után az ősrégi kipufogó megadta magát, és leszakadt mindenestül. Sebaj, így úgyis jobb hangja van, kipufogó be a hátsó ülésre, gyerünk tovább. A fagyizó előtt pár száz méterrel megálltunk, és Árpi előállt a haditervvel. Én előremegyek gyalog, kihívom a lányt a fagyisbódéból, és szóval tartom, amíg Árpi meg nem érkezik.
Úgy tervezte, hogy odafarol majd a lány elé az autóval, és elviszi egy körre ("Hogy lássa, mi az élet."). Kérdeztem tőle, hogy ezt a farolás-dolgot próbálta-e már.
Mondta, hogy nem, de nem lehet nagy dolog. Én biztos, ami biztos alapon kinéztem magamnak egy villanyoszlopot fedezéknek, és elindultam. Odaértem. "Szia, gyere ki egy kicsit, légyszi." - "Most nem lehet, sokan vannak."
(Hoppá, erre nem számítottunk.) "De valami nagyon fontosat akarok mondani." - "Mondd el itt, nem mehetek ki." (Közben hallottam, hogy Árpi közeleg. Ezt egyébként mindenki hallotta, mert kipufogó nem lévén, az autónak olyan hangja volt, mint egy Zetor traktornak, amikor elakad a szántásban.) "De gyere ki, mert..."
Itt tartottam, amikor baromi nagy fékcsikorgás, egy reccsenés és csörömpölés, majd csend. Árpi megjött. Féltem hátranézni, mert azt hittem, letarolta a fél utcát, de nem. Csak éppen az autó félig az árokban volt. Árpi próbált úgy tenni, mint aki direkt így akarta az egész mutatványt, de nem volt túl meggyőző. Már csak azért sem, mert az egyik kerék elég furán állt.
Mondhatni, kitört.
Árpi gyorsan kiugrott az autóból, és jött a fagyisbódéhoz. Nem vette észre a kereket, mert a másik oldalon volt. Érezte, hogy furán áll az autó, de gondolta, majd csak kijön az árokból (ezt később mesélte). Elkezdtek beszélgetni, és csodák csodája, a lány levette a kötényét, és elindultak az autóhoz. Árpi meglátta a kereket. Sápadtan beült. Ült... Még mindig ült... "Na, megyünk?"
* kérdezte a lány. "Ja, csak előbb nézd meg, milyen frankó a műszerfal.
Klassz, nem?" (Itt kezdtem el röhögni.) Lány szétnéz a foszladozó alufólián: "Ööö, aha, klassz. Nem megyünk?" - "Áh, még nem, majd később. De hallgasd milyen hangja van." Beindítja (harmadszorra sikerül), gázpedál pumpálása. Lány:
"Jézusom, megsüketülök. Inkább menjünk, mert mindjárt vissza kell mennem." - "Menjünk inkább később, most csak dumáljunk." - próbálta Árpi elkerülni az elkerülhetetlennek látszót. "De hülye vagy, ezért hívattál ki, hogy most nem is viszel egy kört?!" Árpi ettől bepöccent, és szerencsétlen lányra zúdította az elmúlt napok összes kudarcát (persze ordítva): "Nem megyünk, b*zmeg, mert kitört az a kib*szott kerék, és különben is, elegem van, hogy még mindig tiszta lakk a körmöm, meg a tököm is ragasztós lett, ez a rohadt alufólia meg nem jön le..."
Idáig hallottam, mert itt már sírtam a röhögéstől. Innentől már nem olyan érdekes a történet. Jött egy rendőrautó, igazoltatás, kiderült, hogy nincs műszaki, szülők felhívása, büntetés kilátásba helyezése, amit valami ismerős egy üveg piáért elsimított, a szülők szörnyülködtek, később röhögtek.
Az érdekes a dologban, hogy évekkel később Árpi nem mint élete mélypontját emlegette, ahogy ült félig egy árokba borulva álmai nőjével, hanem ezt mondta:
"Tudjátok, ha akkor öt centivel eltekerem a kormányt, meg lett volna a buxa." Hát, igen, sok múlik néha öt centin. Gondoljatok erre, miközben (néha) vadul tekergetitek ide-oda a kormányt.

Nyár. Nyaralás. A budapestiek tudják, milyen érzés megszabadulni a Rákóczi úton araszoló 7-es busz heringkonzerv-feelingjétől, és a metrón a lábadra lépő "fokhagymát-reggeliztem-pálinkával"-típusú emberektől. Ilyenkor az ember lazít, és néha ökörségeket csinál. Árpi persze, a szokásosnál is nagyobbakat.
Az volt a gond, nem volt autó (az ezeröcsi ugye megreccsent előző nyáron). Sebaj, nagypapi (Árpié) szívesen odaadja az ezeréves Varnyút. Megy? Megy, csak nincs műszakija, de ha lejöttök érte Balatonra, vihetitek, a faluban, kertek alatt lehet vele menni. Ez Árpinál soha nem volt akadály, úgyhogy irány a pályaudvar.
Reggel 8-ra volt megbeszélve a találka, annak ellenére, hogy a vonat csak 1 órával később indult. Azért kellett ilyen korán, mert majd "Becserkészünk egy-két vadat, hogy ne legyen olyan unalmas az út. Majd Árpi bácsi megtanít a fortélyokra." Megemlítettem, hogy köszönöm, boldogulok egyedül is, de persze fölöslegesen. "Nyár van, apám, érted? Ilyenkor nincs cicózás." (Később kiderült, hogy azért kellett korán kimenni, mert ment volna át hozzá az aktuális barátnője reggel...) Ez az indulás előtti napon történt, és ismerve Árpit, nem sok jóra számítottam másnap, de ő megígérte, hogy kivételesen normális lesz. Persze én értem oda előbb, és vártam. Az járt a fejemben, hogy lehet, hogy mégsem lesz semmi gond Árpival, tanult az elmúlt nyár hülyeségeiből, és normális lesz tényleg.
Alapvetően azért rendes gyerek, csak hát kicsit hülye. Na, idáig jutottam Árpi tömjénezésével, amikor ezt hallom (reszelős hang): "Gyerünk Janó, meg tudod csinálni. Mondjad neki a ribogzisat." Ez meg mi lehet?
Odaballagok a lépcsőhöz, ahonnan lelátni az aluljáróhoz (a fedetlenhez, a Déli előtt), és mit látok? Természetesen Árpit, ahogy röhög, két torzonborz fickót, és elég szép tömeget körülöttük. (Árpi a vonaton mesélte el, hogy a nagypapának szánt pálinkába fogadott két szerencsétlen csövessel, hogy nem tudjak elmondani három egymás utáni nőnek, hogy "Pici, parányi dezoxiribonukleinsav-darabka vagyok, de te hívhatsz génnek.").
Amikor odaértem, ezt láttam: Árpi röhög, az egyik torzonborz odalép egy középkorú nőhöz, és elkezdi, hogy "Kicsi ribogzi vagyok, hívjá' g-nek". A nőn látszik, hogy egy szót sem ért az egészből, és riadt szemekkel keresi a menekülés útját. A csöves áll előtte, és néz Árpira, hogy jól csinálta-e. De ő kegyetlen, és int, hogy nem jó, gyerünk a következőhöz. Közben persze röhög, az idiótája. Ezen elmulatott volna egy darabig, ha nem cibálom el onnan. A csöveseknek odaadta a pálinkát, és mentünk jegyet venni.
Jó nagy a sor, várhatunk. Azaz várhatnánk, ha Árpi nem lenne Árpi. Elővesz egy papírlapot, és átcsörtet a tömegen: "Elnézést, szabad lesz. Itt dolgozom. Köszönöm.", és odafurakszik a pénztárhoz. "Csókolom, Marika, meghoztam az új kérdőívet, tessék kitölteni, viszem fel az irodába.", ordítja, hogy mindenki hallja, majd suttogva: "Két diákot kérek, Kiliánig." A pénztáros néz rá nagy szemmel, és kiszól jó hangosan: "Hova kéri a két diákot?". Árpi próbál úgy nézni, mint Garfield, amikor megeszi Jon kajáját, és mosolyogva magyaráz a tömegnek:
"Ez a Marika, milyen vicces asszony!" - "Kiliánig" - suttogja. Az emberek röhögnek, mert mindenki hallotta a pénztárost, de úgy látszik, jó kedvük van, mert nem verik
meg. Megúsztuk.
A vonaton nem sok minden történt, attól eltekintve, hogy Árpi szóba elegyedett egy öregasszonnyal, akiről kiderült, hogy most megy vissza a falujába, ahonnan 74 évig ki sem mozdult. "Nem tetszett soha vonaton ülni?" - "Nem, a menyem hozott fel Pestre kocsival." Árpinak majdnem sikerült rádumálnia, hogy húzza meg a vészféket, mert ő rosszul van. Szerencsére az utasok nem engedték. Megérkeztünk.
Árpi első dolga volt (az elfogyasztott jelentős sörmennyiség hatására), hogy teli torokból elkezdett ordítani kifelé a vonatablakból: "Megjöttünk, reszkess Balaton!". Két rendőr sétált a peronon, akik erre rögtön megfordultak, és méregették Árpit. Szerencsére az egyikük rádiója megszólalt, és elsiettek. Pechemre Árpi meg utánuk kiabált: "Megijedtetek, mi?" (Reméltem, hogy már nem hallják, de mint később megtudtuk, hallották.) Szóltam Árpinak, hogy kéne szerezni egy üveg pálinkát a nagyapjának, ha mar megígérte cserébe a kocsiért, mert a miénk ottmaradt a csöveseknél. Árpi szerint nem jó a bolti pálinka, mert az öreg csak házit iszik, de nem baj, mert egy ismerőse otthon csinál pálinkát, majd tőle szerzünk. Elmentünk hozzá, de kiderült, hogy nincs pálinka, ellenben kaptunk egy üveg 96%-os etilalkoholt. "Nem baj" - mondta Árpi - "majd rakunk bele fűszert, és olyan lesz, mint a vodka, nagyfater úgysem tudja, mi az." Na, ennek fényében vettünk egy zacskó sót, és beleszórtunk egy csomót az alkoholba. Árpi egy kicsit leöntött belőle, és felengedte vízzel, hogy mégse legyen olyan erős. (Egy liter alkoholba két ujjnyi vizet.) Elmentünk a nagyszülőkhöz. "Árpikááám!" - puszi-puszi, előkerül a "vodka". "Na, nagyfater, ilyet még nem ittál, ez szibériai vodka, az elvtársaktól hozattam külön neked." - "Há', dehogynem ittam én mán, Árpikám." Hoppá! Most mi lesz?
"Ööö, nagyfater, óvatosan, mert ez nagyon erős, ez nem sima vodka." - "Ugyan, Árpikám, egy vodka nem lehet olyan erős, mint az én házi szilvám.", és meghúzta az üveget. Én készülök rá, hogy kiugrik a szeme, és kiköpi a protkót, de ő csak megrázza a fejét. "Hinnye, a keservit, ennek aztán van huzatja." - mondja, és még egyet kortyol! Kimegy pohárért, hogy igyunk mi is a megérkezésre. Én próbálok tiltakozni, de Árpi szerint innunk kell, mert különben megsértődik, és nincs autó.
Visszajön az öreg, tölt, egészségünkre. Én bedöntöm a számba, de nem nyelem le (nem vészes, csak mintha olvadt acéllal öblögetnék). Árpi lenyeli hősiesen.
Elvörösödik, könnybe lábad a szeme, de próbálja tartani magát. Amikor a nagyapja újat tölt, én kiköpöm az egészet a hervadozó szobapálma cserepébe, annak már úgyis annyi-alapon. Újabb kör után Árpi már csak párás szemekkel néz maga elé.
Tőlem a szerencsétlen pálma újabb adagot kap. Próbálom felhozni az autó-témát, de a nagypapi újabb kört tölt. Árpi matt részeg, én pedig nem tudom kiköpni, mert a nagyapja engem néz. "Aztán, fiam, te hova valósi vagy?" - "Hmhhmmhhm." - mondom. Árpi megmenti a helyzetet, mert elereszt egy olyan böfögést, hogy a nagyapja ősz haja megrebben, és a kutya elkezd vonyítani az udvaron. "Ez derék volt, Árpikám! Látom, szereted a jófajta italt." Sikerül rávennem őket, hogy tápászkodjanak fel. Elindultunk a garázs felé, és útközben az öreg magyaráz:
"Aztán Árpikám, ez nem valami úri autó, tudod. Öreg már, viseltes, de azért jól szolgál." Árpi ebben a pillanatban lefejeli a fűzfa alacsony ágát, és elterül, mint egy béka. Az öreg észre sem veszi, megyünk tovább a garázshoz. Kinyílik a garázsajtó, és eláll a lélegzetem...
Középen állt egy barna színű rozsdahalmaz, ami valamikor talán egy autó lehetett, amíg nem érte nehéztüzérségi támadás, és nem locsolták le valami erősen korrodáló anyaggal. Arra gondoltam, hogy még egy MÉH-telepen is elhajítanának vele minket a francba, nemhogy ebbe valaha két nő be fog ülni...! (Annyira senkit nem lehet leitatni.) A dolgot tetézte, hogy az autónak kellemes hasmenés színe volt. (Ezt ma úgy mondanák, hogy "Hamvas, őszi erdő-metál".) Egyébként az egész garázs úgy nézett ki, mint egy lepusztult ócskavastelep.
Körben a polcok tele voltak zsúfolva ezeréves, olajos, pókhálós autó- és ki tudja milyen alkatrésszel. Ekkor ért oda Árpi, fején egy púppal, amiből vidáman csordogált a vér az arcára. Egyébkent tök sáros volt, mert a fűzfának köszönhetően beesett a virágágyásba, ahonnan (a "vodka" hatására) csak nagy nehézségek árán szabadult. Láthatóan ez őt nem zavarta, mert el volt foglalva egy akkora hengerfejtömítéssel, hogy én először azt hittem, egy Kispolski padlólemeze.
"Nagyfater, b*szki, te tankszerelő voltál a Don-kanyarnál?" Na, itt elkezdődött egy félórás mese nagypapa ifjúkoráról.
Közben Árpival azon vitatkoztunk, ki vezessen. Ragaszkodott hozzá, hogy majd ő. Én mondtam, hogy akkor én gyalog megyek. De nem, de igen. Na, mondtam neki, hogy ha ki tud állni a garázsból az utcára, akkor vezethet. Árpi beült. Az alkohol ködén át homályosan emlékezett, hogy ilyenkor mit is kell csinálni, és gondolom, megpróbálta beállítani a visszapillantót. Én csak azt láttam, hogy egy határozott mozdulattal letöri a belső visszapillantót. "Nagyfater, oszlik a verda!", bosszankodott, majd nézett előre hunyorogva. "Mit nézel?" - kérdeztem tőle. - "Azt, hogy kiférünk-e a garázskapun." (Egyébként ez valahogy így hangzott: "azotygiférüngeagarásgabunnn".) A kapu olyan három méter széles lehetett, úgyhogy elkezdtem aktívan félni. A nagypapa vadul magyarázott, hogy mire vigyázzunk, Árpi koncentrált, hogy kijussunk, én meg próbáltam magam bekötni, de az öv sehol.
Ekkor - számomra teljesen váratlanul - padlógázzal beletolattunk a mögöttünk lévő polcokba. Potyogott a sok alkatrész, én ordítottam, mert azt hittem, ránk szakadt a garázs, a nagypapa ordított, hogy jajj, az autója, Árpi ordított, hogy ő se maradjon ki a buliból. Így elordibáltunk egy ideig, aztán - amikor már az összes kutya üvöltött az utcában -, én átültem, nagypapa a lelkemre kötötte, hogy óvatosan vezessek, és elindultunk.
A Wartburg kicsit leamortizálódott hátul, de sokat nem rontott rajta a dolog, lévén, hogy eddig sem volt kimondottan szalonautó-állapotban. Na, haladtunk szép lassan, amikor Árpi bejelentette: "Hányni fogok!". Sajnos azt elfelejtette hozzátenni, hogy most azonnal, úgyhogy mire megálltam, már ott volt az ölében a matéria. De jó! Megálltunk, Árpi nagy nehezen levette a gatyáját (a nagy része arra ment), a tiszta részével úgy-ahogy letörölgette a pólóját és az ülést, és a gatyát bedobta az árokba, mondván, hogy nem bírja elviselni a szagát, majd holnap érte jövünk. Akkor már elég fáradt voltam, és csak az érdekelt, hogy minél előbb hazajussunk, ezért ráhagytam.
Döcögtünk az úton, Árpi egy szál pólóban, mert hogy az eldobott rövidgatya alatt nem volt semmi, én szenvedtem a kormányváltóval, és nem láttam semmit. Gyanítani kezdtem, hogy Árpi nagyapja takarékossági megfontolásokból zseblámpaizzókat szerelt a tompított helyére, mert a lámpánk kb.. húsz centire világított el. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy sötét alak mellett húzunk el, akinek világított az egyik keze. Két választás volt: vagy E.T. mégsem ért haza, és itt telefonál a nagy magyar éjszakában, vagy a közúti ellenőrzés.
Féltem, hogy az utóbbi.
Sikerült a rendőr után kb. harminc méterrel megállni. Gondolkoztam, hogy visszatolassak-e, de mivel akkor vezettem kormányváltós autót először, ez nem tűnt egyszerűnek. Persze próbálkoztam szorgalmasan, úgyhogy az odaérkező szervet hangos váltórecsegtetéssel fogadtam. Fiatal rendőr volt, próbált laza lenni: "Nem bírunk a lóerőkkel? Száguldozunk, mi? Na, lássuk a papírokat." A helyzet az volt, hogy nekem akkor még nem volt jogsim. Az autón ugye, nem volt műszaki, és mint kiderült, a forgalmit sikerült otthagyni Árpi nagyapjánál. Próbáltam a helyzetet finoman, adagolva vázolni, hogy a forgalmi még van, csak otthon hagytuk, és persze az én jogsimat is, de Árpié itt van, csak ő ivott egy kicsit, és mivel törvénytisztelő fiatalemberek vagyunk, ezért nem akart volán mögé ülni.
Pechemre Árpi egy kicsit pontatlanul mérte fel a helyzetet, és megszólalt: "F*szom má', mér' állítottak meg ezek minket?".
A rendőr rávilágított Árpira, és visszahőkölt. Mondjuk nem csodálom, mert Árpi úgy nézett ki, mint aki egy különösen perverz szado-mazo orgiáról jön, ahol jól megverték, lehányták, és elvették a ruháját. De a rendőr visszahajolt, és elkezdte behatóan vizsgálni Árpit. Egyszer csak feláll, és odakiabál a rendőrautóhoz: "Gyere csak, Pista, megvan a vonatos gyerek!". Puff, készen vagyunk. Ezek most keresztüllőnek minket, és elkaparnak az útszéli árokban. Ekkora pechünk nem lehet!
Odaért Pista. (Akkora lelógó harcsabajusza volt, hogy még ebben a helyzetben is majdnem elröhögtem magam.) Benéz, meglátja Árpit: "Hát ez az Árpi, az X. Y. unokája." Hoppá, itt tényállás van. A rendőr ismeri a nagypapát... Lehet, hogy mégis megússzuk? Elmeséltették velem, hogy mi történt, röhögtek Árpin, de még nem engedtek el. A fiatalabb mindenképpen bosszút akart állni az állomáson elszenvedett sérelmekért. Egy ideig elvitatkoztak a rendőrök, hogy mi legyen, aztán a fiatal visszament a kocsihoz, és elkezdett vadul rádiózni, aztán visszajött: "Na, mehettek. Téged meg, öcsi, meg ne lássalak még egyszer jogsi nélkül vezetni, értve vagyok?" Volt köztünk kb. egy év korkülönbség, de valami azt súgta, hogy ezt ne tegyem szóvá. Rendőrök elviharzottak, és mi is elindultunk. Nem akartam elhinni, hogy ennyivel megúsztuk.
Hát, nem úsztuk. Mentünk kb. két kilométert, amikor megint kék villogó tűnt fel mögöttünk. Azt hittem, ugyanazok a rendőrök, de nem. Ezek hárman voltak, és mindhárman odajöttek. "Kiszállni a kocsiból!" (Na, ezek sem udvariaskodnak fölöslegesen.) Árpi elkezdett nyekeregni, hogy nincs rajta gatya, de nem hatotta meg őket. Kiszálltunk. "Kezeket a kocsira, széles terpesz." Mit volt tenni, megcsináltuk. Ekkor elment mellettünk egy turistabusz. Mivel a rendőrautónak égett a lámpája, és ránk világított, elég jól látszódtunk. El tudom képzelni, mit gondoltak a buszon lévők, amikor látták Árpit világító fehér seggel egy rendőrautóra hajolni. Egy darabig elröhögtek rajtunk a rendőrök, aztán elengedtek.
Ekkor értettem meg, hogy a fiatal rendőr szólt a többieknek, és valószínűleg Balaton összes rendőre ránk vadászik, hogy Árpin röhögjenek. Négyszer állítottak meg. Egy rendőr le is fényképezte, mondván lesz min röhögnie öreg napjaiban.
Nagy nehezen hazaértünk, és én megfogadtam (sokadszor), hogy Árpit kerülni fogom a jövőben, de persze nem tartottam be.
:) "

bluevoodoo 2011-01-19 12:06 |  #16
Az egyik kedvenc sztorim Atirokihoz kapcsolódik

" Ezt Atiroki írta: OFF: Szombaton Bluewoodooval olyat sprinteltünk egy 4x12-es gitárládával a szolnoki vasútállomáson, hogy elérjük a békéscsabai vonatot, hogy le a kalappal a kiscsákó előtt, bírja a tempót, de komolyan... "


A történet lényege az volt, hogy volt nekem egy 93-as Dean ML Dimebolt gitárom, amit el akartam adni, és Atit érdekelte a dolog, beajánlott érte cserébe egy Jackson Kelly-t + egy Peavey XXL 4x12"-es ládát. A helyzetet bonyolította, hogy a gitár Pesten volt, a láda Martfűn Atinál, nekem akkoriban pedig még Békéscsabán volt zenekarom, így ott volt a cucc is. Atival végül elboltoltuk a két gitárt Pesten, majd megbeszéltük, hogy akkor elmegyek valahogy a ládáért Martfűre. Mivel se jogsi, se kocsi nem volt épp, ami rendelkezésre állt volna, gondoltam, hogy sebaj, megoldom vonattal. Minden ment rendben annak rendje és módja szerint, én megérkeztem vonattal Martfűre, Ati kocsijával elmentünk, lecsekkoltam a ládát, mondtam, hogy oké lesz a dolog. Ládára a kartondoboz ráhúz, Suzuki Swiftbe beletetriseztük (enyhén túlméretes volt a láda, 50 kg és a hagyományos Marshall 4x12"-nél szélesebb és magasabb is), majd irány Szolnok, ahol el tudtam kapni a békéscsabai gyorsat. Igenám, csak mikor leparkoltunk, akkor már kiderült, hogy nagyon kevés idő, kb 2-3 perc van a vonat indulásáig, úgyhogy kikaptuk a ládát, és szó szerint sprintelve vittük a vágányokon keresztül a peronra, végül sikerült éppencsak, hogy elérni a vonatot, és hazaszállítani a ládát.

Xanax2011-01-19 11:55 |  #15
az az aranykor volt. te, gregorius, és még egy páran olyat alkottatok az off-ba, majd a waggába, hogy az lehetetlen reprodukálni. akkor 7/24-be fórumoztam :)
micsoda idők voltak :D!!!
Válasz 'Concrete' hozzászólására (#759)

Yogi2011-01-19 11:53 |  #14
f
Válasz 'Mistana86' hozzászólására (#13)

Yogi2011-01-19 11:53 |  #13
Szerintem ezt a topikot per def. nem lehet szétofolni.
Válasz 'md1987' hozzászólására (#10)

Blaze2011-01-19 11:52 |  #12
Hű, ahogy látom itt volt valami időhurok

buvarbund2011-01-19 11:50 |  #11
neoffojjámá
Válasz 'md1987' hozzászólására (#10)

Fox2011-01-19 11:48 |  #10
Egy újabb topik, ami szénné lesz offolva...

0000-00-00 00:00 |  #783
Mondjuk az azért eléggé durva lenne, hogy mi muzsikusok, mert még magára venné pár igazi zenész és muzsikus, akik egyáltalán nem írnak itt, vagy egyáltalán nem mennek bele semmiféle vitába és fasssságba itt! :)))
Inkább így írunk mi Hangmester fórumosok lehetne :))
Válasz '' hozzászólására (#)

 0000-00-00 00:00 |  #761
és Bakter kollégát se feledjük ugyebár... :)

Atirokival néha össze szoktam futni.
Ők is ott próbálnak ahol mi.
illetve mi februártól már nem.
Luxus fentartani a termet ha csak a cuccáll benne, mi meg nem zörgünk.
Válasz '' hozzászólására (#)

Fender59 0000-00-00 00:00 |  #759
Az annyira nem érdekel, de a Domestos-os kommentjei örök életemre beleégtek az agyamba. Az a kör megakemény volt. Plusz néha vissza szoktam lapozni a wagga-ban arra az időszakra, amikor Gregg megérkezett a Fórumra meg itt volt még Atiroki meg Snakepit kolléga rendszeresen posztolgatni. Ott akkor olyan félelmetesen komoly dolgok mentek a wagga-ban, hogy még mostanában is megszakadok a kommenteken, századszorra is...

Amúgy már csak hárman maradtunk, akik elég ritkán, de azért viszonylagos - párhavi - rendszerességgel még mindig irogatunk a wagga-ba... Mert, hogy még megvan, csak le lett virtualizálva. Őszintén remélem Barnáék nem is fogják soha törölni... Oltári nagy veszteség lenne...
Válasz '' hozzászólására (#)

ivandzso0000-00-00 00:00 |  #758
Jó ötlet!

És reklámnak se utolsó!
Válasz '' hozzászólására (#)

Fender59 0000-00-00 00:00 |  #754
Húúú, abból csak megakáosz lenne, Barna...

Viszont, ha komolyan foglalkoztat a gondolat titeket, akkor szerintem valami olyasminek tökre lenne értelme, hogy a Fórumon eddig elhangzott őrült komentekből összeszerkesztetek valami anekdota-gyűjteményt, vagy ilyen idézettárat vagy hasonlót.

Annyi ökör állatság meg annyi teljesen jófejség hangzott itt el már az elmúlt X-ben, hogy szerintem egy elég komoly gyűjteményt lehetne összerakni, amolyan "Így írunk mi, magyar muzsikusok" koncepció jegyében.

Ha tényleg minden maxi-kemény beszólást meg kommentet begyűjtenétek, elég ütős kis almanach jöhetne össze... Még a wagga topic is megvan ráadásul, ami forrásnak nem semmi...

Persze baszom meló lenne, de én tuti megvenném, hogy röhögjek jókat megint...
Válasz '' hozzászólására (#)

0000-00-00 00:00 |  #771
Félhomály, füst, a sarokban egy ráncos, öreg, munkában megőszült gyapottszedő ül egy fasámlin. A kantáros farmerja kopott, piszkos, a jobb térde kikandikál egy szakadáson. Az öreg ölében egy szivarosdobozból tákolt 3 húros gitárszerűség, ujján egy whiskys üveg nyakából fabrikált cső. Játszogat magában, azt az igazi bluest, ami csak erre a vidékre, a Mississippi deltájára jellemző.
Csend lett. Whiskyt kortyol a lábánál lévő üvegből, a félig elszívott cigijébők kipöcköli a hamut, a füle mögé szúrja. Egy elképzelhetetlenül mély, rekedt, pia áztatta hang rázza meg a pajtát:
" A Tibusz felhívott ma reggel..."

Harry 0000-00-00 00:00 |  #778
A címe már megvan nálam, de nem írom ki, mert lenyúlja valaki.
Simán kihoznék egy 100 oldalas kis glosszát
Válasz '' hozzászólására (#)

2011-01-19 11:07 |  #2
Megérett a dolog.. ..itt az idő, hogy készüljön egy nagy HANGMESTER FÓRUM LEXICON... :)

buvarbund2011-01-19 11:07 |  #1
Egy.



Témák


 
VÁSÁRLÁSI INFO

A HANGMESTER.HU oldalain található anyagok a HANGMESTER-Online Kft. írásbeli engedélye nélkül nem használhatók fel!

HANGMESTER.HU Ügyfélszolgálat: hangmester@hangmester.hu
© Copyright 2003-2024 HANGMESTER.HU .:. Minden jog fenntartva.
. : A tévedés és az árváltoztatás jogát fenntartjuk! . :
A weboldalon feltüntetett árak csak internetes megrendelés esetén érvényesek
és kizárólag aktuális készletünk erejéig, melyről visszaigazoló e-mailben tájékoztatjuk vásárlóinkat/érdeklődőinket.
Minden weboldalunkon leadott rendelés csak akkor tekinthető visszaigazolt megrendelésnek, ha kollégánk e-mailen egyértelműen megerősíti,
hogy az adott termékből van jelenleg készketen általunk megvásárolt és bevételezett modell.
Weboldalunkon feltűntetett árak nem számítanak árajánlattételnek.

CAMPONA HANGSZERBOLT (1222 Nagytétényi út 37. Földszint, New Yorker üzlettel szemben)
NYITVA MINDENNAP: 11:00 - 20:00 | +36-20-323-0641 | hangmester@hangmester.hu