Hát nem is tudom,
Csinálj végig majd 50 évesen ekkora turnét, ennyi helyen,
lehet, hogy te is fáradtabb lennél.
De azért nem állt le egy percre sem Dickinson sem és a többiek sem.
Szerintem, nagyodd bulit itt még sosem nyomott senki, amiben ekkora lendület és mozgás van!
A kritikus, meg akkor kritizáljon egy világszerte ekkora tömegeket megmozgató Zenekart, ha Ő maga kiáll egy szinpadra, és nem 35ezer, csak 3ezer embert meg fog tudni mozgatni!
Pfújjj de utálom az ilyen büdös borz újságírókat!
Ki a faszt érdekel, hogy hogy szólt a Maiden, tetszett, vagy nem? Ennyi. A magyar újságírás nem szól másról, mint az önjelölt szakértők megfogalmazott kritikáiról, mely mögött gyakran silány a háttér, de hatalomvágyból kritikus cikket kell írni, ma már mintegy kötelességből.
Ok, nem volt a hangzás tökéletes, de Maiden koncert volt... Hülyét kapok már ezektől a cikkektől, hogy: "Jó volt, DE..." Milyen "DE", nincs "DE"... jó volt és kész. Tetszett vagy nem, ez a lényeg.
Annyira meg nem volt trágya a sound.
egy kis rivjú múlt keddről. Radiohead, Berlin-Wuhlheide, Kindl Bühne.
Berlin: hangulat, felette az ég, borús, de ide az kell, más, de mégis ismerős, olyan, amilyennek lennie kellene minden nagyvárosnak.
A helyszín: szabadtér, eső, kit érdekel, emberek, amerre a szem ellát, Berliner Kindl, sok, inkább képek.
Koncert, nehéz szavakban, azok ott haverok, jó ismerősök, minden úgy történik, ahogy kell történnie, állsz, érted és nem érted egyszerre, csak állsz, minden rezdülés elér, jönnek a kedves hangok, fények, képek, énekelsz, de nem hallod, csak a többi sokezert, összebújsz, boldog vagy. Vége, furcsa csend, megint meg kell szokni majd.
Ma, John "The Father of the British Blues" Mayall koncertjét zabáltam a pecsában. Hats off, micsoda produkció!!! , micsoda közönség (nem is gondoltam volna, hogy ennyi blues-szerető ember él MO-on, tökéletes élmény volt, jól vagyok, köszönöm, "what a fantastic crowd here" !!!
Hatalmas volt a Queensryche, megérte 3 órát várni rájuk! tényleg meglepően jó volt a hangosítás, azt hittem, hogy ha pecsa, akkorkása, de szerencsére nem, nekem hatalmas élmény volt, és nagyon össze volt rakva a show, én többször megborzongtam, annyira hatásos volt! főleg, mikor Mary öngyilkos lett, na az hihetetlenül jól meg volt csinálva,le a kalappal!
Sajnos a magyar zenei sajtóban jelen évő, kritikát író embereknél mind ugyanaz a probléma: annyira értenek a témához, hogy beleszójanak, de annyira már nem, hogy ÉRDEMBEN szóljanak bele... de a legjobb az, amikor okoskodnak össze-vissza, lásd az említett cikkben, hogy "Végig gondolkodtam, mi lehet ennek az intenzív zajongásnak a hatásmechanizmusa, miért értékelik sokan muvészi fokon eloadott muzsikának a folyamatos, szünetek és értelmezési pontok nélküli produkciót. " vagy azt a részt, amikor mérhetetlen tapasztaatával kifejti, hogy "Nekem eleve gyanús, ha önmagában egy dobfelszerelés fenomenális látványt nyújt. Ez a bizonyos Weckl-széria pedig kifejezetten szép, sugárzott róla, hogy új, a cinek szinte érintetlenek, az általam nagyra tartott dobosok szerelésénél jóval többdarabos kollekció inkább egy kiállítási tárgyakra emlékeztetett, mint egy agyonnyüstölt, bejáratott hangszerre. A dzsesszben nem lehet külsoségekkel takarózni, a zenei hatást nem lehet a detonalitás érzetével felcserélni, és nem lehet úgy állítani valamit, hogy azt nem támasztjuk alá, mert az eloadó ilyen esetekben könnyen leleplezodik." ... szánalom, szerintem. Ha egy kicsit köze lenne az egészhez, szerintem nem írna ilyen marhaságokat le...
Nagyon király koncert volt, de magyarázza meg valaki, ha Geof Tate nem UFO akkor hogy a picsába bírja ezt így végigcsinálni esténként? Láttam őket "91-ben a M.O.R.-on itthon akkor is király volt. Jól szólt és a szinpadon nem volt se kontroll, se láda csak egy Digitech midi pedál, bár a szélén feléjük fordítva volt valami Marshall szerű cucc lehet az volt bemikrofonozva, meg a legvégére kifordult az egyik lábdobból a mikrofon (és a szünetben a jót igazgatták).
Aki lemaradt annak képek:
http://galleries.cikkportal.hu/Koncertek/Album6.htm
Tegnap Queensryche volt a pecsában...
Hát ... még nem tértem magamhoz. Baromi jó volt! Operation: Mindcrime I-II. + 3 dal az Empire-ről. A zenekar hibátlanul játszott, és a szand is lemezminőségű volt. Ilyen jó megszólalást nemcsak a pecsában nem hallottam, hanem szinte sehol még! Jó volt a show is, tiszta Broadway-musical! Nagyon sajnálhatja, aki nem volt ott.
Nekem bejött a buli bár tényleg "érdekesen" szólt, főleg hátrébb a keverőpultnál, ahol elvileg a legjobban kéne...haverok elmondása szerint minden különösebb megerőltetés nélkül tudtak beszélgetni, olyan halk volt...
Jómagam pár sör elfogyasztása után 1,5 perc alatt beküzdöttem magam a színpad elé..,ott azért jó hangulat volt:)))
Párszor láttam már őket élőben szerintem 95-ben a Bon Jovi, Helloween, Hbloxx zagyvalékkoncertten, szóltak és játszottak kurva jól, meg megemlíthetném a 2003-as E-klubbos bulijukat ami a várakozáson felül baromi energikus meg jólszólós volt...A ZP-s buli nekem azért marad émény, mert sikerült kezet fognom dedikáltatnom és beszélgetnem pár mondatot Nick Holmes-szal, meg a kopasz gityóssal Aaron-Aedy-vel...Elmondásuk szerint fingjuk nem volt hogy kerültek ide...bár gondolom ez az általános...:DD
Nekem a Draconian Times meg a One Second a két favorit,bár az uccsó két lemez is elég jóra sikeredett.Csak a régi számokat nagyon nem kéne koncerten erőltetniük,mert Holmes konkrétan önmaga nagyon rossz paródiája,amikor "hörögni" próbál.Ez a félig éneklés-félig szavalás dolog nagyon gagyi meg gáz sztem.
ZéPé érdekes hely...
Egyszer voltam olyan hülye, hogy amikor megkérdezték: "szúró-vágófegyver?" azt mondtam: kösz,nem...
Rohadt csúnyán néztek, de nem volt gond...
Paradise Lost meg nekem már akkor nem tetszett, amikor kilencvenvalahányban a Szigeten nyomták.
Pont akkoriban jött ez a váltás, és a kötelező régi számok mellett nagyon erőltették az új, elektronikus, sampleres hülyülést. Én meg az Icon, meg a Draconian Times lemezeiket szeretem.
A kritikájával nem az a baj hogy nem tetszik neki, -mint kiderült már a műfaj sem tetszik neki- hanem az a baj, hogy olyan indulatos nézetei vannak amiből hiányzik az alázat. Mert nekem sem tetszik a Dave Weckl sok lemeze, és szerintem is sok a szinti, benne, de hallom a játékán azt a csodálatos qualitást és szinvonalat ami vitathatatlan. Ha Chick Coreának jó a dobolása akkor annak ellenére hogy nekünk nem tetszik ezért vagy azért, lehetne annyi tisztelet és alázat bennünk hogy ezt legalább szem előtt tartsuk. Ráadásul ez lenne a szakmája, minthogy kritikát ír, bár ez inkább volt kritizálás, sőt kötözködés mint sem kritika. Ha már zenészként nem tudunk róla, akkor legalább mint kritikusról tudjuk hogy annak se jó. Így biztos nem. Inkább az egész műfaj ellen van egy alapvető ellenszenve amit még szenge korából szívhatott magába egy rossz zenei környezetben, és most nyilván azt hiszi ez így helyes. Nem baj. Ez a szólás szabadság: Ha Anettka lehet műsorvezető, Végső Zoltán miért ne lehetne kritikus? Nem az lényeg ugyanis, hogy mit mond, hanem az hogy ki mondja. Tehát történetesen ha ezt a Chick Corea nyilatkozta volna a Weckl zenekaráról akkor ez szomorú lenne, de ha így is gondolná, még akkor sem tenné, és tudjátok miért? Mert neki van inteligenciája. És ezt nem egyetemeken tanítják ezt otthon anyutól és aputól kellene megtanulni, de ez már egy másik történet. De ha Végső Zoltán nyilatkozik az nem jelent semmit. Mert kicsoda is ő nekünk? Vagy Neked? Én bízom az emberek helyes értékitéletében, és eszerint egy ilyen stílusú megszólalással csupán magát minősiti. Ennyi.
Én ennek örültem már tavaly a Living Colour-ön is...
szarok én ZP-re, oda menjen inkább a tizenéves kisgyerek, nem az én korosztályom, kerülöm a helyet, mert akárhányszor nézem a sorban kígyózó tömeget, nem kerüli el a figyelmem a soka bikanyakú paraszt biztonsági sem, aki már ott melegít a sarokban, hátha meg tud egy-két zsúrpubi málészájú rokkert pakolni, valami ürügy folytán...
Meg jön a kérdés: "Vágó/szúróeszköz vannáaad?"
Utálom a helyet, de ebből az egyből kifolyólag nem rossz...
Hozzák még el a Cult-ot, Monster Magnetet, Black Crowes-t, meg az Iggy Pop-ot, és akkor revidiálom a nézetem, az lesz a kedvenc helyem...
Viszont a kidobók ott külön figyelmet érdemelnek, akkora szarállatok, hogy nemigaz, agresszív tukkók...
Ráadásul azt a Rio nevű helyet, amely a híd túl oldalán helyezkedik el, légvonalban, azt napalmoznám szívesen, de minimum egy jó himlővírus bombát dobnék a tánctérre...
Jééézusom, ott milyen formák vannak.... eszem megáll... tiszta balkán bazeg.. mindenki ott landol egyenesen a gyúróterem és a bronzárium után, felpüffedt primitívek, mennek "puncázni" - elmondásuk szerint...
Nem baj, had izzadjanak a jó 45 fokban a speed-től, jó az, egészséges, főleg gyúrás után, majd csak ambulancián kötnek ki, vagy a toxikológián.... még a drogok is szarok, amiket tolnak.... mindegy..
hol is tartottunk?
Ja Paradise Lost... hát az egy kurva jó banda, keserű egy muzsika, de ami jó az jó, Greg mackintosh meg egy ikon...
Szimpatikus arcok, állítólag élőben, ha beszélnek velük, akkor sem nagyarcú köcsögök...
Szerintem tök mindegy, Paradise Lost volt, azt annyi.... látszott, hogy melegük van, fasz kivan, stb... de eltekintve attól, hogy nem volt minden fullos, pár szám megszólalt rendesen...
Nekem szubjektíve nem is ez volt a lényeg, nem stírölöm meg csekkolom, hogy mi hogy szól, mennyire profi, etc...
ez akkor is egy kurva jó kultikus banda, nekem már csak a régi emlékek miatt is megérte megnézni és pár számnál azért rendesen kirázótt a hideg jó értelemben, itt a dallamokon volt sztem a hangsúly, nem mindig a qualitás a lényeg...
nem szólt borzastóan, bár belátom, nem szólt túl jól, ettől függetlenül én örültem, hogy láttam őket..
Host lemez meg bárki bármit mond, egy fantasztikus lemez, ha a megfelelő pillanatban hallgatod, mondjuk egy érzékenyebb percben, akkor nagyon átjön, rendesen visz, együtt érez veled, ha szomorú vagy... nem egy kibaszott kommersz, anyagias, klisés lemez, hanem egy őszínte kísérletező album volt, ami kibaszott jóra sikerült, full respect...persze emellett azért énnekem is a Shades of God volt mindig az etalon.. az egyszeri és megismételhetetlen, nem klisés metál, nem megfejtegetős virtuózkodó maszturbálás és nem is prosztó dzsi-dzsi hentelés...
Úgy ennyi, egyetértek részben, de akkor is jó volt látni őket...
Sztem gyenge volt...a 200-at mondjuk megérte,de egyrészt eléggé unott volt a banda,másrészt nagyon szarul szólt,harmadrészt hamis volt az egyik gitár végig,de nagyon,az ének meg a régi hörgős nótákban vicc kategóriába sorolandó.
Lesz még alkalom, ne csüggedj... Háát, a Sepu előtt láttam én is először, nem tegnao volt valóban..
Én is tegnap tudtam meg valakitől véletlenül, hogy lesz....
Egyébként nem volt agyonreklámozva, mégis moccani nem lehetett a zp-ben.....
A csókák kicsit megöregedtek, de jól tartják magukat, Mackintosh és Holmes megint hosszú séróval nyomja, vége a depeche mode korszaknak...
A "The Enemy"-vel indult a buli, háát az kikúrt nagyot szólt, volt As I Die, minden... végén meg Say Just Words... háát, annál nem is lehetett volna jobb zárás...
Jó, kicsit fáradt buli volt, de nekem gyerekkori kedvenc volt és pár nóta azért rendesen betonozott a buli...
Én nem vagyok nagy metal-fan, de ezt a bandát csíptem....
Tito y tarantula:
31 éves létemre mondhatom: életem legjobb koncertje volt!!!
eslô sorban, félmeztelenül tomboltam, pacsiztam Titoval, táncoltam a színpadon, és utána még dumáltam is vele a backstageben, + kaptam egy kurva nagy aláírást a hátamra... ha valaki ott volt: én voltam az a barom, aki legelôl a félcsövön állva félmeztelenül tombolt
Hát az "öregek" mindenkit aláztak. Ahogyan a Les Paul-lal nyomta Knopfler, olyan volt, mintha a gyomrodban vájkálna.
Na jó ez kicsit bizarr, de szerintem pazar volt!!!
hányingert kapok ha a dobosnak új fényes cintányérja van amin megszólalnak a felharmónikusok. A jó dobos ismérve hogy a szponzoroktól leharcolt cuccot kap, berepedt tányérokkal :)
amúgy is fakezű Weckl. az ütőt is úgy fogja mint egy buzi :)))
én azt nem értem, hogy a tisztelt főszerkesztő urak miért engednek ilyen lóf@sz-jóskát érvényesülni, ha eleve nem tud objektívan szemlélni egy előadást. pláne hogy kritikáról van szó. próbál jófejkedni a hülyegyerek, de egy komolyabb pozitívumot nem mond el a majd" 2 oldalas lehúzás közben. és különbenis: még a billentyűs szintijét(gondolom valami occó" Nord Stage) is fikázza. mi köze hozzá, háu ic luk lájk?
Bár nem aktuális már e téma, de engem még évek után is mélységesen megráz és felháborítónak tartom az efféle hangnemű cikkek megjelenítését. Felháborodásom tárgya: http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=MUBIRALAT0418&article=2004-0503-1029-07MDUG
Nyugodtan tekintse meg Dave Weckl honlapját, hogy mely zenészekkel teljesített.
Ez ilyen jellegű amatőr cikkek az önök periodikáját is leminősítik!
Kérem, hogy töröljék az archívumból, ezt a kritikán aluli kritikát,
(ahogyan Kant mondaná nem elég a tudás ahhoz stílus is szükségeltetik!)
valamint szeretnék hozzájutni VÉGSŐ ZOLTÁN email címéhez.
Attól még, hogy kedves Zoltán úr Zenei Főiskolát végzett és megtanult kritizálni nem feltétlen jelenti azt, hogy komponálni is tud.
A cikk több mint árulkodó! Íme néhány irigysége bizonyítékául szolgáló sor:
"pedig a fúziós dzsessz és az említett zenészek korántsem a szívem csücskében helyezkednek"
"Nagyon jól körülhatárolható, együgyű 4/4-es lüktetés adja számainak alapját, társai pedig kiszolgálják azt az öntetszelgést, aminek eredményeképpen ma nagyon sokan azt képzelik, hogy a hűvös, grammra kimért megszólalás, a néhány hatásvadász, könnyen ismételhető pártaktusos frázis elegendő a jó dzsesszhez. "
Hogy lehet úgy Zeneiskolát végezni, hogy valaki nem szereti a fusiont ?
A válasz egyszerű, Zoltán úr nem annyira felkészült, elért egy közép szintet nem érti a fusion lényegét, és irigykedik!
Egyértelmű, hogy a cikk írója polihisztornak hiszi magát!
Valahogy úgy, mint Petőfi kritikusai akik őt bírálták a Latin metruma miatt!
Ismételten közölném, hogy az ilyen jellegű amatőr cikkek az önök periodikáját is leminősítik!
Tisztelettel:
Halmay István Jenő
Post Scriptum: levelem az impresszumnak
a dub trio kőprofi volt. a földig hajolok előttük
mesélhetnék a gitáros 4 muff-járól (volt vagy 20 pedál különben körülötte), a "soha jobban megszólaló basszerost nem hallottam" basszeros space echo-járól és moogerfoogeréről és a ládák sub-tartományáról, a dobos hogyan csavarja magának a visszhangot is külön fejezett lenne, samplereztek emellett mindhárman... mélyszántás, döngölés, elszállt dub, hibátlanul, pedig a gitárosnak beszart az egyik kombója meg pedál kiiktatás is volt, hibás hang nélkül nyomták hidegvérrel amíg mi megjártuk , 90 perc + visszataps, alázatosság, szerénység, természetesség. színtiszta csillagos tizes volt a koncert.
Lenne még vmi, bár off, de nincs olyan topic.... A Cliff Moore koncerten láttam egy hosszú barna hajú, barna szemű lányt aki nagyon tetszik nekem, és én állat nem szólítottam meg. Fekete csizmát, térdfarmert, és egy flitteres fekete pulcsit viselt. Kisebb társasággal volt, közöttük volt egy középkorú, szőke, piros pulcsis hölgy is. Ha netán van akkora véletlen ebben az életben, hogy ráismer vki közületek, akkor légyszi jelezzétek nekem! Köszi.
Szasztok! Volt vki tegnap este közületek a Cliff Moore koncerten? A buli közben beszállt a bandához egy srác, aki egy Fiesta Red Straton tépte a blues-t, és énekelt is. Ember.... Ki ő? Amúgy k jó volt szerintem az egész, eszméletlen jól játszanak!
Köszi,nem szoktam írni,anno a suliújságban volt 1-2 megnyilvánulásom,de semmilyen újságba/webzine-be nem írtam eddig.(Illetve hazudok,mert a delay.hu-n volt pár írásom,meg lesz is még,miután hazamentem.)
2007-ben először került megrendezésre a patinás ProgPower fesztivál Skandináviában,méghozzá a dán főváros,Koppenhága adott neki otthont.A kétnapos fiesta második napjára mentem,mert az első napon nem volt olyan név,ami nagyon megmozgatott volna,míg a második nap főzenekara a nálam már-már isteni szintre avanzsált izraeli Orphaned Land volt,és a többi bandáról is sok helyütt jókat olvastam,úgyhogy épp kapóra jött,hogy le tudtam őket csekkolni élőben is.Egyébként a 175 koronás (kb 6000 forint) beugró igencsak barátinak mondható a felhozatalt tekintve,hiszen kis túlzással élve ezen zenekarok bármelyikéért kénytelen a magyar prograjongó leszurkolni ennyit egy budapesti koncerten. (Az első napon a főzenekar Threshold mellett a dán Mercenary,a norvég Circus Maximus és a francia Spheric Universe Experience kapott lehetőséget.)
Este 6 előtt kicsivel érkeztem a szimplán The Rock névre keresztelt klubba,ami a dán főváros központjában,a sok sétálóutca egyikén található.A magyar klubokhoz képest Kánaán ez a hely,annak ellenére,hogy a nézőtér még a Kultiplexnél is jócskán kisebb.A koncertterem kétszintes,és a dánok kínosan ügyelnek arra,hogy a lenti küzdőtéren ne legyen dohányfüst,a dohányzó rész az emeleti erkélyen,a színpaddal szemben kapott helyet.A színpadtól balra kis kordonnal elválasztott,biztonsági emberek által őrzött nyitott backstage helyezkedik el szintén galériás megoldással,így a fellépő zenekarok nyugodt körülmények közt tudják végignézni a kollégák produkcióját,viszont a backstage-ekre jellemző készülődésbe bepillantást nyerhet a közönség,ami nekem különösen szimpatikus volt.
7 óra után nem sokkal el is foglalta a deszkákat az este első zenekara,a svéd Andromeda.Ők vegytiszta progmetalt játszanak,ha rokonítanom kellene a zenéjüket valamivel,akkor leginkább a Fates Warning és a Zero Hour zenekarokat említeném párhuzamként.Rögtön az első dalnál szemet (fület) szúrt az arányos,tiszta hangzás,nagyon jó munkát végeztek a hangosítók (és ez később így volt az egész este folyamán).A koncerten a prímet Johan Rheinholdz gitárja és Martin Hedin billentyűjátéka mellett David Femberg éneklése vitte.Magas fekvésű,hajlékony hangja erőteljesen és tisztán szólt végig az olyan dalokban,mint a II=I albumról ismerős Mirages (nálam most a kedvenc progmetal dal),az első albumos In The Deepest Of Waters,vagy a legutóbbi,Chimera album jó érzékkel megírt és elővezetett lírája,a The Hidden Riddle.Szimpatikus volt a csapat kiállása,és a korai kezdés ellenére szép számú közönség gyűlt össze a színpad előtt.(Mellesleg itt kezdett szöget ütni a fejembe a gondolat,hogy minden skandináv metalzenekarban van egy Horváth András-klón,jelen esetben a gitáros emlékeztetett teljesen a Dreyelands sorait erősítő gitároscimborámra,még a gesztusait tekintve is,feliratkozva ezzel Mikael Akerfeldt 2 évvel ezelőtti szigetes fizimiskája és Matthias "IA" Eklundh mellé. :))
Rövid átszerelést követően színpadra lépett a szemtelenül fiatal srácokból álló finn Machine Men.Legutóbbi albumukat,a Circus Of Fools-t meghallgattam párszor,de nem fogott meg annyira,mint amennyire a világ metalsajtójának nagyrésze beharangozta.Viszont kétségkívül az elkövetkező idők egyik legjobb koncertbandájává érhet a zenekar,ha így folytatja.A valóban leginkább Bruce Dickinson szólóanyagaiból merítő zenét elképesztő energiával szabadították a közönségre,ami az Andromedához képest foghíjasabb volt,az első sort gyakorlatilag szerény személyem és a turnémenedzser alkotta.A zenészek kiállása részben a skandináv glam vonalat juttatta eszembe,ám ez szerencsére a zenén nem érződött,irgalmatlan lendülettel nyomták az olyan slágergyanús dalokat,mint a Circus Of Fools,a No Talk Wihtout The Giant,a nyakatekert ritmusú Shadow Gallery,vagy az első lemezes Scars & Wounds.Az apró termetű Antony a színpad minden apró szegletét bemozogva,miniatűr Bruce Dickinsonként vezényelte le a show-t,ami igencsak impozánsra sikeredett.Azt hiszem,ezek után nekifutok újra a lemezeiknek,mert van potenciál a bandában rendesen.
Harmadikként az általam az izraeli folk/metal zászlóvivők mellett leginkább várt,komplex death/thrash-ben utazó Darkane következett,akikre már csak azért is kíváncsi voltam,mert a soraikban tudhatják a metal világ egyik legízesebben ütő brutális dolgokban utazó dobosát,az utánozhatatlan cinmunkájáról híres Peter Wildoert.Na ez a koncert intenzitásban mindent lemosott a színről.Az új énekes Jens Broman imádnivaló figura,lelkesen üvöltötte végig a megpakolt tehervonatként a közönségen átszáguldó 45 percet.Igen jókedvű koncert volt,mosolyogva prezentálták az olyan brutális energiabombákat,mint az első lemezes Convicted,az Expanding Senses-ről ismerős Violence From Within és Fatal Impact,vagy az új lemez olyan dalai,mint a Secondary Effects és a Fading Dimensions.Nagyon tömény programot nyomtak a srácok,az egyetlen igazi pihenőt a kimértebb tempójú Chaos Vs. Order jelentette.Éppen ezért elég is volt a szűk háromnegyed óra a Darkane produkciójából,pont akkor lett vége a koncertnek,amikor már kezdett elég lenni a sorozatban kiszórt thrash gránátokból.
A negyedik zenekar okozta az első kisebb csalódást.Míg a Machine Men kiköszörülte a csorbát,amit a lemezteljesítménye nyújtott nekem,a kicsivel fél 10 után színpadra lépő olasz Eldritch inkább megerősítette,hogy egy erős középmezőnyt képvisel a progresszív power metal stíluson belül.Eleve az énekes jófejkedő kiállása inkább csak ártott,mint használt a műsornak,túlzásba vitt színészkedésével nevetségessé tette az amúgy színvonalasan játszó együttes koncertjét.Dalaikban leginkább a 80-as évek második felének prog-power bandáinak hatása érezhető (Crimson Glory,Queensryche,Lethal),keverve egy csipetnyi korai Dream Theaterrel és egy kis slágeres dallamos metallal.Viszont sok momentum nem maradt meg a dalokból,talán ha több olyan opuszt játszanak,mint a koncertet záró The Everlasting Mind Disease,akkor sikerülne könnyebben megbarátkozni velük.Sajnos a technika sem segítette őket,a kiöregedett Serie B futballistára emlékeztető külsejű szólógitáros Eugene Simone gitárja a koncert nagyrészében olyan pocsékul szólt,hogy nem egyszer ki kellett mennem,úgy sértette a fülemet.A nagyobb elismerést meghozó El Nino album két dala (Scar és From Dusk Till Dawn) mellett a Portrait Of The Abyss Within (World Apart,The Everlasting Mind Disease,Shallow Waters) és a Neighbourhell (Save Me) lemezeket is megidézték,bár a hangsúly a legutóbbi Blackenday korong dalain volt.
A második főzenekarként aposztrofált Firewind - akik a pólók tanúsága szerint erős bázissal bírnak Dániában - követte a hevenyészett érdeklődést kiváltó olaszok műsorát.A zenekarról én előzőleg csak annyit tudtam,hogy itt gitározik a vitathatatlan kvalitásokkal,bár szerény véleményem szerint kevés egyéniséggel játszó görög gitárhős,Gus G.,illetve hogy a játék neve true metal.Nos azt kell mondanom,hogy turnétemetés ide,jókedv oda,kevés ennél vásáribb metalprodukciót láttam eddig életemben.A 2. nóta után gitár-és billentyűpárbaj,ezerszer eljátszott,izgalommentes és klisés dalok tömkelege,egy folyamatosan ripacskodó énekes és egy magát frontembernek képzelő dobos,nagyjából ezek voltak a fő momentumok,amiket a koncertélmény a szürkeállományomba vésett.A legrosszabb az volt,hogy mindezt a közönség iszonyatosan kajálta,pedig jópár nóta olyan szinten borzalmas volt,mintha vmi trúmetál stílusgyakorlatként elővezetett Eros Ramazotti sláger volna.Az énekes amellett,hogy ripacs,nem tudja használni a mikrofont,az erőteljesebb részeknél olyan távol tartotta az eszközt,hogy semmit nem lehetett hallani az éneklésből.A bandában egyébként elképesztően jól játszik Gus G. (amellett,hogy szólói leginkább az unalmas tekerés kategóriába tartoznak),de a billentyűssel folytatott párbajban kiderült,hogy utóbbi sem gyenge gitáros,ugyanis amellett,hogy az egész buli alatt felváltva billentyűzött és ritmusgitározott,kellemes szólókat is megeresztett itt-ott.De összességében véve egy igazi,a 80-as évek szellemiségéből a számomra negatív dolgokat megidéző show-nak lehettem szemtanúja,és akármennyire szimpatikus figura Gus G.,az fix,hogy én Firewind koncertnek vagy lemeznek többé a közelébe sem megyek.
Viszonylag hosszabb átszerelés után következett a fő attrakció,a keleties hatásokban bővelkedő folk/metal zenében utazó izraeli Orphaned Land.Az együttesről tudni érdemes,hogy az idáig megjelent három albumuk (Sahara,El Norra Alila és Mabool) a legeredetibb népzenei hatásokkal tűzdelt metalzenekarrá tette őket,illetve hogy zsidó voltuk ellenére a Közel-Kelet arab országaiban is hatalmas a népszerűségük.Nekem pedig éppen kapóra jött a koppenhágai látogatásuk,mivel Európában igen kevés koncertet adtak idén,és a romániai bulira sajnos nem sikerült eljutnom nyáron.A zenekar mesterműve,a Mabool nyitódalával kezdték el a programot,és a Firewind után némileg megcsappant közönség csodálattal vegyes áhítattal nézte,ahogy a két gitáros,Yossi Sassi és Matti Svatizky ontják azokat a jellegzetesen egymásba csavarodó riffeket és dallamokat.Különösen Yossit volt nagy élmény nézni játék közben,egyszerűen áramlik ebből a figurából a zene.Minden szólóját és apró dallamot mosolyogva dúdolt játék közben,de az egész zenekarról a derűs hangulat áradt.Az este egyik más fellépőjén sem látszott,hogy ennyire élvezik,amit csinálnak.Kobi Farhi énekes pedig a klasszikus rock nagy énekeseit,főleg Robert Plantet és Ian Gillant idéző mozdulatokkal,gesztusokkal vezényelte a zenekart,tökéletesen hozva mind a durvább,mind pedig a dallamos énektémákat.Az 1992-es The Beloved"s Cry demótól kezdve minden kiadványt megidéztek,volt Seasons Unite,Find Yourself Discover God,Like Fire To Water és a The Sahara Storm a morcosabb,death metal közelibb érából,de az utolsó lemez olyan slágerei,mint az Ocean Land,a Halo Dies vagy a Kiss Of Babylon sem maradhattak ki.Volt egy igen hangulatos blokk,amikor Yossi Sassi és Kobi Farhi egyszálgitárral adták elő a csapat himnuszaként emlegetett The Beloved"s Cry-t és a Mabool lemez The Storm Still Rages Inside-jának egy áthangszerelt betétjét,de már újra teljes zenekarrá kiegészülve elnyomták a közönség által követelt Neverending Way-t is,az eredetinél némileg súlyosabb,riffesebb formában.A tömeg extázisban táncolt az olyan népdalok metalzenekarra hangszerelt verzióira,mint a Norra El Norra vagy az El Me"od Nala,előbbinél a hangulatot fokozandó egy hastáncoslány is színre lépett.Sajnos mint minden jó,egyszer ez a koncert is véget ért,méghozzá az elsőlemezes Ornaments Of Gold című lírával.A zenekar (a többi banda példáját követve) kijött utána közönségtalálkozni,a színpadon kívül is ugyanolyan szimpatikus,szerény benyomást keltve,mint ami a deszkákról is lejött.
Nagyon kellemes élmény volt ez a ProgPower Scandinavia,és igazából az a helyzet,hogy még a relatíve ismeretlenebb bandákkal szemben is olyan érdeklődést tanúsított a közönség,ami mindenképp példás.Nem voltak magukon kívül,öntudatlanul fetrengő csúcsszórakozók a közönség soraiban,igen kulturált és szimpatikus publikum gyűlt össze erre az estére.Ha legalább ilyen erős összeállítást sikerül jövőre is összehozni a szervezőknek,akkor egy biztos látogatójuk már lesz!