Rohadt jó lett volna ott lenni a koncerten, de sajnos nem jött össze. Számomra az ideális frontember mintapéldánya SB. Hihetetlen energia árad belőle és eszméletlen hangja van. Persze ez mind ízlés kérdése is és biztosan sokakat kiver tőle a víz, de én nagyon kedvelem!
Mc-Fly, király a beszámolód!
A BY the way nekem sem jött be, kb. 4-5 nótát kivéve. A Stadium Arcadium-ból is lehetett volna inkább egy erős szimpla albumot csinálni. Nem beszélve az albumokra nem került maxi-s nótákról, amik általában jobbak, mint az albumon lévők...de összességében sztem jó, h tovább működtek, sok jó nótát írtak a Calif. után is. Sajnálom, h kiszáll.
Kiedis passz. Annyira nem érdekel.
A rengeteg off után jöjjön akkor egy kis koncerkritika.
Az előzenekar után békésen iszogatva vártuk Bachot, egyik haverom épp mesélt valamit Reb Beach-ről. A mellettünk álló srác meghallotta a nevet, és bár magyarul nem nagyon tudott, rögtön felcsillant a szeme:) Odacsapódott hozzánk, és mondta, hogy neki is az egyik kedvenc bandája a Winger. Kiderült, hogy angol a srác, és már egy éve utcazenészkedik Bpesten. Főleg a Deákon, az Astorián, meg a Ferenciek terén az aluljáróban szokott játszani. Aztán mondta, hogy a napokban is lenn zenélt, amikor hallja, hogy a vonuló tömegből kiválva valaki nagyon ujjong, és odamegy hozzá gratulálni. Akkor ismerte meg: Seb Bach volt az. Aztán leült mellé az ótvar téli aluljáróba, és elnyomták a Little Winget. Ja, és felírta a vendéglistára a bulijára. Kb. ekkora egoista rocktsztár a fickó, ha nincs a közelben kamera:)
Maga a koncert számomra katarktikus volt: iszonyat éneklés, pontos, jó kiállású, jókedvű zenekar, megőrülő közönség. Ezt az embert az Isten is frontembernek terembette. Egy méter távolságból nem tűnt sem ripacsnak, sem pózernek. Biztos vagyok benne, hogy a kiválásos történet sem fekete-fehér, és a koncert után elhiszem, hogy azért is lépett ki/rúgták ki, mert nem tudták ráerőltetni a többiek a szar, lagymatag shoegazer "rock"-ot, ami azóta is divat sajnos..
A közönség viccesen vegyes volt: sok hozzám hasonló, a 80-as évekről lemaradt huszonéves, de idősebbek, fiatalabbak, cicababák is bőséggel Elég durva mészárlás ment a küzdőtéren, néha már nekem is kicsit sok , de egy rock koncerten ezerszer inkább ez, mint a csöndben bámuló közönség, esetleg a "ne haragudj, de nem látunk a hajadtól"-szindróma.
A 19 éves gitáros nagyon ízesen játszott, de azért látszott rajta, hogy kicsit meg van illetődve. Az emblematikusabb szólókat általában a másik, albínó kopasz arc tolta. A dallamokat szerencsére megtanulta rendesen, nem öncélúskodta el a szólózást, a régi rajongók is azt hallották, amit szeretettek volna. Emellett persze minden tag 100%-os biztonsággal kezelte a hangszerét. Úgy érzem, hogy ebben a ligában egy kicsit más a viszonyulás a technikai tudáshoz, nem ciki, mint nálunk. Bár tény az is, hogy nem a fórumos nemtudást védő észosztók szoktak világturnézni
A műsor az első két Skid Row lemezre és az Angel Down-ra támaszkodott. Az előző turnéállomáson kb. feleennyit játszottak, de jól megérezte a mester, hogy egy ilyen beindult közönséggel nem teheti meg, hogy 9 szám után végeszakad a mókának. Ezekre emlékszem a setlistből:
* Back in the saddle
* Slave to the grind
* Monkey Business
* You don't understand (Angel down)
* Love is a bitchslap (Angel down)
* By your side (Angel down)
* 18 and life
* Big guns
* Here I am
* I remember you
* Youth gone wild
Szóval a lényeg: Nagy buli volt, nálam idén talán az AC/DC nyomta le egyedül.
És azóta is gondolkozom, hogy rá kéne cápáznom a talkboxodra
"A South Park-i gyerekek eközben szembetalálják magukat a New York-iakkal, akik lenézik őket és olyan trágár szavakat ismernek, amiket ők nem. Eric Cartman hamarosan felfedezi a barna hang létezését, melynek hatására állítólag mindenkinek hasmenése támad és a nadrágjába ürít. A fiúk úgy döntenek, visszavágnak a New York-iaknak és kicserélik a kottájukat egy olyanra, melynek utolsó hangja a barna hang. Véletlenül azonban a szervezők az összes kottát lecserélik erre az újra. Amikor a gyerekek felfedezik a kottacserét, megpróbálják leállítani a koncertet, de már késő; a barna hangot élő adásban lejátsszák és így a világon élő összes ember a nadrágjába ürít (néhányan, mint például Kenny McCormick, ebbe bele is halnak). A New York-i fiúk hamar rájönnek, ki cserélte ki a kottát, de ez a tett lenyűgözi őket és beismerik, rosszul ítélték meg a South Park-i gyerekeket."
Uhh...Egyéves kisifiam van, ennél szarabb dolgot nem tudok elképzelni, ami történhet...
Nem fog felvidítani, de legalább megosztom az örömöm: most tudtam meg, a májusban születő második gyerkőcünk is kisfiú...
Amúgy meg részvétem.
Köszönjük Neked, Joe-nak és Gregmaestronak, hogy jelenlétetekkel emeltétek az est fényét. Találkozunk december 22-én a Delíriumban a Te koncerteden, illetve január 20-án a Kolibriben!
Hát, a nyolcvanas években rettentő sok szar született, az szerintem a homokosok évtizede.
Rap,New Wave, hajmetál, csupa feminin férfi a színpadokon - a hátam borsózik tőlük nem pozitív értelemben.
A kilencvenes években sokkal jobb dolgok születtek. Ott csak a rave és leszármazottai keserítették meg az ember életét, de legalább volt mellette grunge meg indie.
mintha nekem bejönne:D
utálom az egész sztárallűrös pózer szart, kivéve ha önirónikus, vagy ha tényleg halálosan komolyan van gondolva, és el is hiszem neki, hogy megdöglik, hogy csücsöriccsen.
New York Dolls, meg t rex egyedül a glamből, a többi nekem kuka.
Tegnap este baró volt a közönség :)
És tényleg jó volt dumálni, kár hogy éjfélkor penderített a hely bár lehet hajnalig ott ültünk volna és akkor most lenne nagyon rossz :)
Köszönjük hogy jöttetek! brenda Greg huneone urak!
Elég durva mészárlás ment a küzdőtéren, néha már nekem is kicsit sok , de egy rock koncerten ezerszer inkább ez, mint a csöndben bámuló közönség, esetleg a "ne haragudj, de nem látunk a hajadtól"-szindróma.
Akkor jövő kedden! 
