Hogy teljesen megkavarjam a szart: Les Paul fazont De egyébként egy strat humbival a hídnál még jó lehet esetleg. Vagy igazából bármi, rockandroll-t bármin lehet játszani, pl. balalajkán is.
Szóval akkor egy (kezdőbb) gitárosnak az affy azt mondod elég?
Van most gs egy, rem nem szedik le a linket az adminok.
http://gitarshop.hu/?tart=hirdetes&id=2032&lang=hu
Erről tudnál valamit modnani?
Amugy köszi a segítséget, mert már 2 hónapja nem tudok dönteni milyen gitárt vegyek. A Tele és a Strato között még mindig vacillálok, hogy melyiket vegyek.
Ti rocknrollosabb, gunsnrosesosabb zenéhez mit ajánlanátok inkább?
Eladó egy szép JÁVOR jobbos Squier nyak. A bundok síkba csiszolva és a nyak beállítva, így kegyetlenül mélyre lehet engedni a húrokat, anélkül, hogy zörögnének.
Nyilván, egy ilyen összehasonlításnak kurvára nincsen sok értelme, mert azt senki nem kérdőjelezi meg, hogy azért a Fenderek jobbak, mint a Squierek.
Én csak azt akarom itten elmondani, hogy mivel mindkettő esetén beszélhetünk nem kis szórásról minőségileg, igenis lehetnem átfedések mindkét irányban.
Nekem volt a kezemben olyan HW1, aminek olyan szinten volt döglött a hangja, hogy egy Vorson mellé sem tettem volna oda.
Míg volt a kezemben kurva jól szólós Squier, aminek Isten az atyám jobban tetszett a hangja, mint egy Fenderé.
Ennyi, és nem több.
És csak ez az elvakult sznobizmus bassza a csőrőmet, hogy egy akármilyen gányolt lepra Fender szükségszerűen, a lényéből fakadóan jobb, mint egy Squier, csak mert az van rápingálva, ami.
Jövő héten valamikor összefuthatunk, bár most sokat próbálunk eléggé, valamikor dec elejére van két koncert lekötve, és még be kell lapátolnom vagy tíz nótát. A gyerek mellett hétvégenként nem nagyon jut idő gyakorlásra, így eléggé húzósak a napjaim.
De szívesen megmutatnám a squieremet, (ha addig el nem adom mégis ), mert kiváncsi vagyok a véleményedre.
Rossz az alap ötlet. Nem egy kurva jól sikerült Squiert kell
összeereszteni egy átlag fenderrel, hanem sok squiert sok fenderrel. Ha általánosan igaz, hogy nem hallom a különbséget akkor a Baross téren fényes nappal...
Azért mégsem kéne hagyni.
Az egy sunburst gitár volt, 2 darabból tehát nem fedlapos.
Az éger java volt benne, és maga Lápi mondta, hogy volt rövid ideig egy nagyon jó széria.
A szedők nem tudom mikor kerültek bele, de az a gitár torony magasan verte a kategóriáját, és nem egy egyszerű régebbi éger STD. volt.
De ezt szerintem telefonon is megbeszéltük.
Azért arra baromi kiváncsi lennék, hogy a sok okos megfejtő egy "vaktesztben" is meg tudná e mondani, hogy egy jobban sikerült Squiert hall vagy egy "péntek délutáni" Fendert, vagy akár egy Variaxot.
Kötelező olvasmány a témában Gorilla Modoros Fender Gitáros pösszenete.
Az SQ meg a JV nem viszonyitási alap, azok lettek később a japán fenderek, csak Squier van ráirva. A Fender név inkább jelent minőséget, mint a JV utáni Squierek. (tisztelet a kivételnek)
Én még emlékszem, mikor volt ilyen éger jávor fogólapos SQ-d és szó szerint azt mondtad neke, " volt már pár Fenderem, volt a mexikói standardom, és a Classic Player 50, de ez a gitár sokkal jobb azoknál."
Közeli eléggé az biztos, de akkor is SQ.
Tény, hogy a Fenderben is sok pénz megy a logora, de azért tartanak egy szintet, hogy mindig egy picivel jobb legyen.
Pl. mexi. Fender.
Szerintem mindenképpen használtat nézzél.
Én nem régen adtam el egy makulátlan sunburst affyt 32-ért tokkal.
A standardok között meg válogatni kell nagyon. Az újak gyanis agathis (fenyő) testűek, ami meg ugye, bár volt vesézve a téma, és egyesek állítják, kkurva jó, de szerény véleményem szerint nem gitárnak való faanyag.
A régebbiek közül volt egy két széria, ami éger volt, azok viszont betyár jó darabok.
Majd jön Saci aztán le leszek tromfolva, de meglátásom szerint eléggé Fender közeliek.
Az affy is éger, ebből a szempontból nekem jobban tetszik, mint a standard, azonban a teste vékonyabb, vagy fél centivel, mint a standardé, vagy a Fendereké, és ez nem csak érzetben jelentkezik, ha kézbe veszed, de a hangja is, tapasztalatom szerint, még jó hangszedőkkel is valahogyan "vékonyabb".
Aha értem. És szerinted mi éri meg jobban használtan egy Standard vagy újonnan egy Affy?
Mert nagyon nem tudom eldönteni használtan v újonnan vegyek gitárt...
Jaja, ebben van valami, azonban nem találsz benne hibát. A kidolgozása valami hihetetlenül gyönyörű.
Olyan ez mint a régi japán chopper motorok. Nevetségesen néznek ki a csicsás barokkos formáikkal, a "csepel tacskó" kormányukkal, barokkos fotel ülésükkel, egyszerűen akkoriban a japán designerek nem érezték a stílust, viszont baromi jól használható, megbízható darabok.
Japánban a kilencvenes évek elejéig markánsan az volt az irányvonal, hogy a saját izlésükre formálták a dolgokat, és hát lássuk be a távolkeleti túlcicomázott ízlésvilág nem mindig volt párosítható bizonyos letisztult formákkal, ami az európai, illetve amerikai vásárlók számára vonzóak voltak, de a műszaki tartalom, amivel megtöltötték a dolgaikat vitathatatlanul kifinomult, és kompromisszummentes volt.
A strat a leginkább univerzális gitár szerintem. Baromi sok mindenre jó, bár szerintem semmire nem tökéletes.
Ezért szoktam én vendéglátós hangszernek hívni.
Nem is a hangminőségbeli problémák a lényegesek, mert hangszedő csereberével szinte minden gitárból ki lehet hozni egy legalább elfogadhatónak nevezhető hangot.
A probléma inkább a minőséggel van. A HB-k többnyire eléggé csapnivaló anyagokból készülnek, gyenge a kidolgozásuk, hamar recsegőssé válhatnak a potik, szar tremolók, gyorsan kopó bundozás (Bár az agyon dicsért CV-k ben is elég szar bundok vannak), de ami a fő baj, hogy van köztük sok selejt, ami a boltokba kerül. Pontatlan bundozással, olyan nyakkal, ami elkezd pikk pakk csavarodni.
Szóval szerintem messziről kerülendő kategória.
Ha stratban gondolkodsz, a belépő szint a Squier affy, ami már hangszernek nevezhető, a bullet még a felejtős szint, vagy az SX stratok, amikre alapból költened kell, (potik, kapcsolók cseréje azonnal, rendes beállítás, és ha a tremet is használni akarod, akkor kulcsok cseréje azonnal, ) viszont ha ezeket megcsinálod, nagyon jó kis lapát lesz a végeredmény!
Hát basszus, szerintem addig, amíg meg nem tudom állni, hogy megint elvigyem próbálni, mert akkor ismét kiderül számomra, hogy nem tudom mire használni. Mert otthon örömködni zseniális nekem, de a zenénkbe nagyon nem paszol bele.
A stratot se lehet gondolom beskatulyázni mint a többi gitárt se, hogy ez csak erre vagy arra jó ugye? Vagy tévedek?
Lehet hülye kérdés lesz , hogy hangminőségben miben más egy pl Harley benton és egy Squier st strato? (gondolom ég és föld :D )
Wingrider, van sejtésed a gitárod meddig lesz nálad? Mert nekem még idő míg az 50 k összegyűlik :S Pedig lehet jól járnék ha tőled venném...
Ehh bassza meg, Marcang instrukciói alapján bekötöttem megint az SD-t megy az auto split, megszűnt az ellenfázis okozta vékonyodás a 2. kapcsoló állásban, és csessze meg, marad ez a szar, mert annyira jó, hogy kár lenne eladni.
Használni nem tudom mire fogom, de marad, mert ennyiért ilyen jó gitárt úgysem fogok találni, hogy a rosseb vinné.
Ja, az Lp pozőr, az SG randa, a Strat vendéglátós, de lehet imádni mindet.
Egyébként meg az a fő ok, hogy sokkal inkább tudnék használni egy LP-t, mint egy stratot. Levittem próbára, tényleg baszottul jól szól, meg minden, de mégsem ez a hang kell nekem.
Számomra beigazolódott megint ez a "vendéglátós hangszer" szindróma. Rengeteg dolgot tud, de semmit nem tökéletesen.
Ez van.
Squier Standard Strat
Made in Indonesia.
Éger test!
Jávor fogólap.
Novi új hangerő potival.
Lábnál egy SD Litle 59.
Adom természetesen a gyárit is hozzá.
Igazi Fender közeli élmény! Fix 60000.- (SD nélkül 50000.-)
Cserebere kizárólag Vintage V100-ra.
Óbuda
Kontakt a nevem alatt.
Egyéb.
Édesapám zongoratanár, és nem tartja sokra a rockzenét, és akkor finom voltam. Kézzel lábbal hadakozott ellene, hogy "huligán villanygitáros beatzenész" legyek.
Nos, mikor megkapta az első nyugdíját, abból vette ezt nekem.
Igaz, a használati értéke gyakorlatilag nulla, mert meg van kissé csavarodva a nyaka, iszonyat magas húrmagasságot lehet csak beállítani rajta, az összes poti, meg a kapcsoló is halál kontaktos, viszont komoly érzelmi értéke van. Soha nem válnék meg tőle.
Nekem volt Hohner LX250G LesPaul, rétegelt testtel, domborított lemez toppal, csavarozott nyakkal, és Isten az atyám, betyár jól szólt.
Nyilván nem úgy mint egy maha ragasztott nyakú, de komolyabb gitár, de szerintem az ilyen alja ragasztott nyakú LP copikat is simán kenterbe verte.
én anno v52ben próbáltam egy (off:) cimar stratot (70 es évekbeli jap. cucc), bazi jól szólt (blues deluxon v devillen). amíg nem néztem meg a trem blokknál h rétegelt, addig nem is feltételeztem vna a hang alapján. 60 pénz körül volt.. gondolkodtam rajta mert pl 2. hanszernek kiváló... de tényleg az eladással vannak a legnagyobb gondok. sztem tök mind1, h milyen márka és régi 40-50-nél többet nem ér egy szendvicsgitár, mert nagy a valószínűsége h az emberen marad.
Amit feltétlen tudnod kell róla:
Some early 90's examples held a serial number with the prefix M followed by 7 numerals, featured the a high gloss maple neck with a slimmer 40mm body made from plywood.
a koreai squier II szériáról tudtok nekem mesélni? ez egy 91es darab lenne, M-es szériaszámmal, fehér, és natúrnyakas. milyen anyagokból lehet ez? állítólag eredeti hangszedők vannak benne, amik japánok.
Srácok! Feltöltöttem a zenekarom egyik világ slágerét a dalversenyre.
Ha van időtök tegyétek meg ,hogy szavaztok rá.
http://www.rtlklub.hu/dalverseny/5999_csirkefarhat
Nem off mert egy Squier standard Jass Bass szól a felvételen:9
Köszi.
Üdv!
), mert kiváncsi vagyok a véleményedre.
kell a pörgés mi?
)
de fehér
a csirke jó 
