"Mát 16,18. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. "
Jezust sokan gunyoljak, de mi rosszat tett? gyogyitott menthetetleneket, csodakat tett. az egyhaz amelyik a nevet felvette, csak a penzt huzza, majdnem minden vallas ezt csinalja. jezus nem alapitott egy egyhazat sem
Majdnem teljesen egyet értek veled!
Viszont azért az általad felvázolt helyzet nem ennyire egyszerű.
Ha csak a kereszténységen belül maradunk, azt látjuk, hogy több egymástól valamennyire eltérő egyház van.
Az "anyaszentegyház egyedül üdvözítő mivoltát" a katolikusok mondják.
Más keresztény egyházak nem a saját egyházukat mondják egyedül üdvözítőnek, hanem a bűneinkért keresztrefeszített és feltámadt Jézust.
Tehát nem egy intézmény az üdvözítő, hanem egy Élő Személy.
Jézussal semmi gond nincsen,csak az egyházzal mely számtalan gyógyítót elégetett. Nem hiszek az anyaszentegyháznak egyedül üdvözítő mivoltában, sem a társadalom felett való állásának jogosságában. Az egyház bűnös, és törvénye véreskezű.
Mondták már sok vaknak, hogy van Isten.
Sőt, igazából nem is az a lényeges üzenet, hogy van Isten, hanem az, hogy Isten elküldte a Gyógyító és Megváltó Jézust.
És ennek hatására bizony gyógyultak meg már vakok.
Az viszont igaz, hogy hit nélkül lehetetlen befogadni a Gyógyító és Megváltó Jézust.
bár nem mostani a post, de hadd szóljak kicsit bele. nem (csak) azt nézték, hogy az emberek mennyire elmennek a szép dolgok mellett, hanem azt (is), hogy a művészetnek (és nem csak a művészetnek) csak adott intézményi keretek között/adott kontextusban van értelme/értéke.
Hideg januári reggel volt amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.
Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett.
Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett.
Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.
A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze.
Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.
A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.
Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben.
A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap.
Én nem mondtam olyat, hogy nyúlás, csak annyit mondtam, hogy nem kicsit hasonlít a VH-re! 1ébként ha az általam írt két nótát meghallgatod, sztem eszedbe fog jutni, hogy talán mégis van vmi igazság a dologban!
Miért lenne ez nyulas ? Az azomban elképzelhető hogy Rex Carrol a Whitecross gitárosa is Van Halenen nőt föl, őt halgatva tanult gitározni.Én mind a két zenekartól hallottam jó egypár számot(albumot) de nem jutott soha eszembe hogy VH-t utánoznák( ettől persze még lehet hasonlóság)
Tévedés ne essék, csak érdekességképpen foglalkoztat a dolog, nekem a VH többek között azon zenekarok közé tartozik, amiken felnőttem! A hasonlóság biza ordít, nem lehet elmenni mellette szótlanul!
Szerintem ez egy zseniális összeállítás. Egy hatalmas zenei tabló kellemes dallamra, mondjuk így. Úgy elmegy az az öt perc, mintha 20 másodperc lett volna.
Ez azért kicsit sántít!!!
Merthát ugye csak a refrént játszani, hangnemeket, tempókat alakítgatni nem túl szép dolog csak azért, hogy "na tessék, ez ugyanaz!" De sok tényleg frankón passzol
Ha jól tudom a whitecross 90-91 körül adta ki a Good Enough számot.. Steve meg 95-ben a Juice-t.. attól még hasonlíthat...egyébként ma már nagyon sok szám hasonlít egymásra...egyébként szerintem is inkább EVH szerű a szám, de nekem nagyon bejön...
Meg hát ugye ott vannak azok a tipikus 4 akkordos dalok.. Mind egy kaptafa...
Mikor NY-ban laktam az ottani gyülibe ahova jártunk ezt a cd-t kaptuk meg. És azóta s nagyon szeretem.
Egyszer még csinálok egy ilyen zenekart.....
Ez stank:
"De tök mindegy, úgysem az a lényeg, hogy "honnan jött az ihlet", hanem az, hogy jó legyen a szám..."
Na, azért ne legyünk mar ennyire részlehajlóak kérem!:D
Múltkor a HírTV-n láttam egy brazil gyülekezetet, ahol mtállal dicsőítettek. Volt kb. 15-20 fiatal, pont úgy néztek ki, mintha esti koncertre mennének, daráltak a színpadon, aztán imádkoztak, prédikáció, gyűjtés... frankó.
Egyébként én is keresztény zenész (is) vagyok, és most azt csinálom, hogy különböző keresztény énekeket, különböző stílusokban játszom (ballada, rock, jazz, country,stb) kisérőautomatikás szintetizátorral.
Amik ki vannak írva a Bibliában a zsoltárok elé, az az Ószövetségi zsidó népnél (Krisztus előtt) volt irányadás (hogy melyik dallamra énekeljék).
Lutherék meg jóval Krisztus után zenésítették meg (újra) a zsoltárokat, az adott kornak megfelelő dallamokklal.
De ezek nem gregorián dallamok, hanem olyan dallamok amelyek abban az időben "slágerek" voltak.(A mostani Református énekeskönyv 150 zsoltára is ezeket a dallamokat tartalmazza)
Tehát Lutherék (a Reformáció után) nem gregoriánban énekelték a zsoltárockat, esetleg csak az akkori Katolikus Egyház énekelte továbbra is gregoriánban.
DE ezt sem Lutherék találták ki: elég, ha kinyitod a Bibliát. A legtöbb zsoltár elején fel van tüntetve, hogy "A kamesternek: xy dallamára" Pl. ilyen is van, hogy "a Szőlőtaposók dallamára". Namost én nem vagyok zenei lexikológus, de nem hinném hogy a szőlőtaposást valami éteri gregorián zenére művelték
Sokszor kreativ zenékben is felfedezhetőek hatások, nincs ezzel semmi baj.(bár persze azért vannak pofátlan lenyúlások is)
Az meg jó poén, hogy amikor a Reformáció korában Lutherék megzenésítették a Bibliai zsoltárokat, kocsmákban is énekelt akkori világi "nóták" dallamaira ültették át a bibliai szövegeket.
Hallgass be akármelyikük CD-ibe, és utána dönts, mit honnan nyúltak. kreativitás, meg nyúlás, röhej. Hát ne haragudj,bocs, de ez rohadtul kiakasztott most.
és MIÉRT NEM jöhetett volna a saját kreatív hívő lelkükből? Én mondjuk most ezt nem hallgattam meg, mert pont a melóhelyen vagyok, és nincs se füles, se hangszóró.
Azt viszont el kéne már felejteni, hogy attól, hogy valaki hívő nem tudna jó zenét csinálni vagy akár kitalálni. Van egy képed arról, milyen az "ún. európai keresztény" zene, de valójában egy pici részét sem ismered, kivéve azt, amit a filmekben mutogatnak, vagy az utcán látsz. Ugyanúgy képes egy hívő szar zenét csinálni, mint egy ateista, ennek semmi köze sincs a hívőséghez. Ez egy adottság. Ha meg EVH nyúlás a szám (amit most nem hallok), az magában gáz. Nem tartom ugyanis akkora zenének, amit ő csinált, amiből annyira érdemes lenne nyúlni.
Ha akarsz kreatív JÓ hívő zenészeket a fórumról, akkor esetleg nézz be, MIKET játszik Birta Miki vagy Harry. De hadd ne folytassam a sort... mert van még.
Egyébként van Magyarhonban olyan vallasi zkr akit érdemes meghallgatni?
Azt nem is feszegetném h esetleg van e olyan akik az alabbi szint felét csak megközelítik.
Nekem ez a típusú életigenlős celebra nagyon bejön! Nem úgy mint az európai felfogas h érezzük úgy magunkat mintha mi is a kereszten lógnank! brrr
Ej, itt a vég, mindenki meneküljön :). Tegnap engem, mint 100% ateistát beengedtek egy kis falu katolikus templomába kígyós metálgitárral, kísértem a kórust, és előadtam a Moldvát Wolf Hoffmanhoz hasonlóan. Akkor elkárhozok? :) Sebaj a pokolban legalább vannak rocckoncertek :)))
1-2 ezer nevetséges kispályás :)
van egy indiai kollegám, ő mesélte, hogy náluk 3-4 MILLIÓ Isten van és ő mindegyikben hisz.
De nem hinném, hogy a hit mértékegysége az az Istenek száma amelyekben hiszel.
Te el vagy kissé tájolva...ateista az, aki nem hisz semmiféle istenben(Istenben). Én hiszek, ergo nem vagyok ateista. És itt nem számít, h a többi ezrfszomtuggyamennyi istenben nem hiszek.
Ha a szakadék szélén áll vki, vki más meg az illető előtt egy lépéssel, az már a szakadékban van, hiába csak 30 cm-rel van arrébb. Ugyanilyen marginális a különbség az ateista és a bármilyen, akárcsak egy istenben hívő között. Lényegi különbség, nem számszerű.
Hogy Te mit hiszel, mit csinálsz, az a Te dolgod.
A százalékszámításnak itt semmi keresnivalója...:)
Én máshogy értelmezem az ateista fogalmát, és az általad beirt wikipédás idézet is azt mondja ateistának aki egyetlen Istenben sem hisz.Tehát sem az egyistenhivők, sem a többistenhivők nem ateisták.
Onnan tudom, hogy az én Istenem van "kormányon" , hogy kijelentette magát, és amikor reménytelen helyzetben segitségül hívtam, megszabadított, és azótta is szellemi kapcsolatban vagyok vele.
Az emberekbe bele van oltva a természetfeletti útáni vágy (még ha egyesek nem is foglalkoznak ezzel), és ezért az emberek maguknak is tudnak kitalálni isteneket, ezért van sok kitalált isten is az igazi Isten mellett.
Te azt irtad, hogy tudod, hogy nincs Isten.
Honnan tudod?
Attól hogy valamit/valakit nem tapasztaltunk, attól az még lehet, igaz én sem hittem Istembe sokáig, de utánna megtapasztaltam.
.
