Itt van a karácsony, és itt van a söröm,
Melyiket szeressem, el kell döntenöm!
No lássuk az érveket:
Elsőként?
Hallgassunk éneket!
Ha ünnepi dalt éneklek,
azt csak neveti mindenki,
mert biz számból hiteltelen,
nem hisz el azt senki.
De ha sörtől nótám kezdzem,
s húzatom a „Vén cigányt”,
minden ember szive rebben,
s avval hallgatja énekem.
No, s a másik lényeges,
a szeretet,
mi szóra érdemes!
Igaz szeretet, tart egész évben,
sörben úszva, vagy épp nélküle,
a karácsony három napig,
s álszent szeretetre kötelez.
Azt hiszem, hogy itt el is dőlt ez a nagy dilemma,
egy-egy korsó csapolt sört, tegyetek az asztalra,
nótázzunk együtt egy jó nagyot,
s legyünk mindig boldogok!
Ma megint vettem hangszert saját nekem.
Csak pár nap még, és a fa alá teszem.
Tőlem kapom, és meg is leszek lepve,
Csapkodok majd, mint a faszorrú lepke.
Kicsomagolom, csak úgy leszedem a héját,
Csendben élvezem a brutalitás báját.
Aztán be is fűtöm, játszom kicsit a népnek.
Másnap megtudom, ez az ünnep is szép lett.
Nem vagy Te oly bátortalan gyerek
Rég bevallottad már, a pinnna a mindened
Mit is tagadjam kedves kőttő társam
Azt nyaldosni, én is imádom
De azért, nehogy magas labda legyen
A szerszámom is áll még keményen
Mielőtt megjegyezné egy kedves Tesó
"Lalibá, már csak nyelvvel megy a meló"?
Egyetlen egészséges testrészem
A barlangból kivéve, dombok közé teszem
Ezt a játékot addig folytatom
Mignem verítékezni kezd a...,ki nem mondom
Kisült az első adag bejgli
A második még a hátát égeti
Fazekakban érik a töltött káposzta
Sok éhes szájat jól lakatva
Egy fazékkal Sopronba viszek
Jó halászlére be is cserélek
A kacsák pucolva, tisztítva
A fagyasztóban várnak sorsukra
Meghoztam ma az ünnepi fenyőt
Tartójában várja, hogy ékesítsék őt
Így szenteste, munkából hazatérve
Nyugodtan várjuk, ki betér estebédre
Jó ég Tudatlan barátom
Hogy az eszed csak a baxáson járjon
Én a képeket azért küldtem el
Lásd a NŐ milyen terhet cipel
Gondoltam kettőnknek jobban megy
Szép terhét hogyan könnyítsük meg
De látom "piszkos" fantáziád
Nem a segítség eszméje itatja át
Így most magamra maradva ismét
Gyorsan megmentem a hölgy lelki üdvét
Hajnalban kelek, régi rossz szokásom,
telt hólyagomtól mindig áll a károm,
elmegyek, s ürítek kávéval kezembe,
ezután oszt belenézek íméljeimbe!
Így vót ez ma is, s már nyugodt volt pecsem,
jött egy emil Lali bától, gondoltam meglesem
„Slovenka-Gabrielle” isten áldta begye…
ettől lett veres, meredt pecsem hegye.
Nézem a képeket, a monitor már ugrál,
ugyan mi segíthet, e tudatlan kínján,
vesszőm, duzzad majd szét reped már,
ám ha hiszitek- ha nem: párom menstruál.
Arany egy komám, sose keseregj
Túléltünk ezeknél nagyobb rettenetet
Pár hónapig jutott nekem is keserű kenyér
Bőrömön tapasztaltam, a 47 mennyit ér
Igaz a duplája sem okoz gazdagságot
Kicsit viselhetővé teszi e szarságot
Szerencsére azonban jelenlegi munkám közben
Elég sok szemét forog a "kezemben"
Amit aztán otthoni munkával rontva, bontva
Leadok, négy százalék adót azonnal levonva
Alkohol, nem old meg az semmit
Legfeljebb fokozza szerettink keservit
Temetkezz a punciba inkább gyakorta
Ne a májzsugor vigyen el a sírba
Jó kívánságaid köszönettel veszem
Mert tudom, hogy szívedből küldted őket nekem
Viszont kívánok én is minden minden jót
Egészséget, szeretetet, áldott karácsonyi ünnepeket
Fogadalmam kicsit szüneteltetem
Ezt is csak a Vizelde kedvéért teszem
Boldoggá tette a szívem Vizeldénk Őrzője
Ki hosszú szabadságról ismét betért ide
Remélem szavait jól értelmezem
Ebben az esetben kalapom emelem
Húsvétra a nyúl engem is megörvendeztet
Dagad a pocakja kisebbik gyermekemnek
Viszont most mág a Jézuska közeleg
Kívánok néktek békés ünnepeket!
Ejj Lali báttya, bevallom nagyon megleptél,
könny ült szemem sarkán, „megrázott” az ímél.
Igen, eltüntem, mint lágy szar,
kit jól szétvert a nagy vihar…..
jöttem egykor, mint kemény duhaj
majd eltüntem, mint f@sztalan bivaly!
Vihar jön-vihar megy, az ember ázik,
s ha ver az élet, lelkem nem pofázik.
Telik- múlik az idő, a remény lassan kihal,
szép országunkat, tépázza a zápor s vihar!
Barátaim taszítja a sors idegen honba,
47-ből megélni, csak matolcsi tudna.
De még rosszabb talán, hogy ott vagyunk kutyák,
hol hosszú éveken alatt, jóra nevelt atyánk.
Gyerekeink éheznek, asszonyaink sírnak,
külföldi hitelek a pokolba nyomnak,
az alföld meghalt, tehénbőgés sincs,
errefelé már, egy széles mosoly is kincs.
No, de nem panaszkodom tovább,
hisz baj mindenütt akad,
de tudd, vidám rímre szám,
emiatt nem fakadt.
Próbáltam az alkoholt, az öreg vigaszt,
de megcsalt, s elhagyott, hmm rehab.
Nem sírok tovább, boldog ünnepeket neked,
semmi gondot, jó sok csókot, s öleléseket!
Finom, sört- bort s egyéb drága nedűt,
szerelmes éjszakákat, sok-sok derűt.
Láss boldog gyermek arcot, mi éltedet szépíti,
boldog új esztendőt,s vele ébredő, magyarok istenit!
Van nékem agy doktor barátom
Ő a kardiológusom, s nem bánom
Fiatal versenyző a pályán
39 laza év, a vállán
Azért jutott most eszembe
Szidja Ő is az okost telibe
Mert hogy én már hüjjje vagyok hozzá
Azt a korom megmagyarázná
Pedig a haladás nincs ellenemre
Ha mindent a józan ész vezérelne
Ám amennyiben Te úgy látod
A bonyolult technikát kihasználod
Kívánok hozzá erőt, egészséget
Türelmet, s felálló képességet
Aztatatat jó szívvel veszem ha
Tapasztalatid megosztod velem.
Meg ne bánd jó Doktor eztet
Mert az okos telefon kikezdi az eszet
Kaptam én is egyet, a szolgáltatótól
Hamar megszabadultam én ettől a jótól
Ha pár napig még nálam marad
Mondom Néked, kalapácsom töri szét az agyast
Undormány egy szerkezet, aki kitalálta
Zárnám véle be rácsos kalitkába
Megyek mindjárt, kirakom a falra,
Ipod nanóm eladom a faszba,
Beadtam a derekam, kell nekem a pénz,
Kotász doktor új telefont néz...
Nem hülyét ám... okosat, szépet!
Legyen mivel hülyíteni a népet!
Kell ide a sok gigaram, megahertz,
Egy bekapcsolás ne legyen már 5 perc...
Telik az idő, haladnék a korral,
A fejlődésre koccintok majd borral.
Amivel a napot lopom,
Amiért a fizetésem kapom:
Jövök-megyek, intézkedek,
Aláírok, pecsételek.
Nem kifejezett mérnöki meló,
Nem gyártás és nem is M.E.O.
Kotász Úrnak a töke tele,
Egy-két-há', készülj Vizelde!
Jön a fos, a hugy és a szar is,
Plafonig dzsuvás lesz a fal is!
Régen jártam erre, a Vizeldében,
De nem csak én, ugye kérem?
Elkerülte a budit a sok ember,
Ki ha kell, verset írni nem mer.
Kiürült a trécselő asztal itten,
Nem ülnek legények, rendelés sincsen.
Por lepi a széket, ágyat és az asztalt,
Kiszáradt a lefolyó, nem látott pisát, sem szart.
Ültem otthon a csendben, csak nézve.
Az idő múlását zsírosan emésztve.
Néztem a dobozt, hol van sok kincsem,
Emlékek, hangok, fölös már egy sincsen.
Sok közülük Tőle jött, és győzött meg,
Csere vagy készpénz, tökmindegy.
Nekem csak egy név volt, de kedves,
Nem gondoltam volna, hogy elmegy.
Hagyott nekem sok szép effektet, dalt.
A dobozban pedig még sok hely maradt.
Már nem kérdezi, hogy a fogam mire fáj...
Köszönök mindent, nyugodj békében: Balla Mihály.
Ismét majd elfelejtettem
Tulajdonképpen, pisálni gyüttem
Rohanva, futva kerestem az ajtót
Közben, lapoztam is vagy kettőt
Most, hogy végre célba értem
A falakat jól benedvesítem!
Ez így van Tezsvírem bizony
Én is mennék, de ketyegővel nem bírom
Nem a kolbászos kerítést keresném
De, tisztességes munkámért a bért, megérdemelném.
Itthon, dobnak egy kis alamizsnát
Amiért alig adnak, csak vajacskát
Közben a töküket vakaró, semmirekellő főnökök
Tömött zsebekkel hirdetik a szebb jövőt.....
Olvasom, hogy mennek külföldre a népek.
Gondolom anélkül, hogy körülnéznének.
Szinte sehol sincs kolbászból az élet,
Idegen maradsz, de gyúnyt már érted.
Szomorú ami otthon van, csak ezt látom,
Hagytam ott családot és sok barátom.
Globalizáció, maffia, politika, bank, részvény...
Magunk által kreált börtön, népek nyakán köszvény.
Csendes magányomban
Lazán fibrillálgatok
S közben egy kis blues-t
hallgatgatok
Bonamassa, ki kedves
fülemnek
Kezében, hol egy Gibson,
Hol egy Fender
Csendül meg
Merengek az elmúlt
évtizedeken
Hol, mikor rontottam el
gyermekem.
Változtatni, én már
nem tudok
Bennetek van bizodalmam
eszes fiatalok.
Nincs mit írni, mégis benézek,
Látni kell, merre vannak a zenészek?
Verset írnak, sírva vigadnak, vagy játszanak?
Az élet ha kell, ha nem, menten elszalad.
Lám itt a tavaszi zsongás
Fémtesóban van tenni akarás
Addig is, míg éhes a lompos
Egy nyolcsorosat ide betoszott
Jó szokását remélem megtartja
Akkor is ír, mikor kiürült a farka
Nálunk még a hó az úr,
Ám előbújt a nap is
Kicsi melegétől
Jobb lett a kedvem is
A sok lapátolástól
Fáj most kezem, s lábam
Kicsit pihentetni
Itten megálltam.
kedves cimbora!
ha jöttödet látom
legott vígabb lészen
télvégi világom
lucsok,sár itt is van
pocsolya mint tenger
ha útra kél ungrándoz
a falusi ember
de tavasz jő nem soká
a macskák folyvást basznak
ez biza már jele
az üde tavasznak
Esik az eső, zuhog a hó,
Nagyot reccsen a lapátoló,
Hóban úszik az Álomhotel,
Ropog a tűz, puha karfás fotel.
2013-02-22 09:58 |
#7785
Jóféle gyógyvízbe az mostan kiázott,
erős a gyanúm, hogy közben jó párat tornázott.
Jön már a jobb idő csak győzzem kivárni,
ha mással nem slaggal a zöld füvet locsálni.
Bíz csurgott az, ma délutántól
A nap is erőlködött jó párszor.
Ám most nem arra gondoltam konkrétan
Ványadt, öreg pöcsömre céloztam
Tartanám e falakat nedvesen,
De örülök, ha a flasztert csepegtetem.
Hopp, mi van itt,
Semmi!
Senki nem akar
Pár rímet
Kiereszteni?
Ennyire borzasztó már a tél?
Nincs egy dalnok,
Ki a tavaszról zenél?
Nem kell nagy dolog!
Elég, mint nálam, ha
Az eresz picit csurog!
Kőttő társak
Gaz tesók
Mitől a közöny
A tátongó kór
Ez oldalakon
Hol lángolt a szó
Egy sor sem születik
Némaság honol
Nem kell nagy dolog
Elég a kicsi
Néha, néha egy poéta
Farkát itt csavarja ki!
Vastag dunna, mi takarja a tájat
Vakító fehérség, meddig szem elláthat
Ablakból nézve, gyönyörködtető
Kilépve az ajtón, dideregtető
Rég nem látott, hatalmas hótömeg
Megdolgoztat embert, s gépeket
Kiket munkájuk az utakra szólít
A köszönet szava nekik szól itt
Van abban a képben kicsi versike
Áldott hangulatban tettem ide be
Mivel én csak pénzköltő vagyok
Oly fennkölt sorokat bíz nem írhatok
Tudom, e kis vétkem nékem elnézed
Ebben a pár sorban elnézést is kérek
Hitem most is az Istenben vagyon
Az embereket cserben sosem hagyom
Levezeklem méltatlan tettemet
Vizeldénkbe rakok jó sok rímeket
E szent hely őrzőjének hála
Nedvesek maradtak a falak máma
Áldott legyen Néked is az ünnep
Sok finomság töltse meg bendődet!
Patkó barátom, fogadd szavam,
Mert csak most láttam, mi van.
Versedből kitűnik, barátod ment el,
Írom ezt az Őszinte részvéttel.
A húrokat ne sajnáld, van ott másik,
Apáinkkal, elődeinkkel parolázik.
Az égi zenekar nagy és híres,
Felhő Marshall toronyból letekinget.
A fájdalom nem szűnik, csak enged,
Egy életen át kell cipelni a terhet.
Majd mi is megfáradunk, engedünk a létnek,
Pótolni, azt nem! De talán lesz ki helyünkbe léphet.
Ó, hát itt van e szép nap újra,
Kinek fa esett rá, lüktet a lábujja,
Aki megúszta, boldogan díszít,
Elrontott csomagolásból papírhalmot épít.
Színes gömböket vigyázva aggasd,
Még csak a felét törted, magad nyugtasd,
És ott van a csúcsdísz, amihez létra is kell
A tűlevél a zoknidban árulkodó jel,
Jövőre bizony műfenyő kell
nincs többé zene, meghaltak a hangok
ritmust nem vernek, csak zúgnak a harangok
az utolsó húr örökre leszakadt
drága barátom, nélküled mi maradt?
elszürkült a világ, eltűntek a fények
hol eddig út volt, az szakadék lett végleg
arcodat szelíden fedte be a halál
a te fájdalmad megszűnt, de bennünk otthont talál
lüktető dallamok, hangok, fények, szavak
egyszerre mind eltűnt, csak hamu és könny maradt
Fehérbe öltözött az anyaföld
A kék égből lett szürke
Komor fellegek mögül
Még a nap sem süt le
Foga van a fagynak
Bele mar mindenbe
Vastag falak mögé
Dideregve bújunk be
Olyan vagyok, mint egy törpevízmű
Folyik belőlem a sárga nedű
Egyetlen problémám van itten
Nincsen társam, ki besegítsen
Pediglen az tudvalevő dolog emberek
Egy ember nem csinálhat itten árvizet!
Háború dúl kies honunkban
Győztest nem avatnak biztosan
A nemzeti együttműködés dacára
Egyre mélyül az árkok árka
Néha fellobban az értelem lángja
Szaporodni látszik a rőzsehordók árja
Segíteni kéne a tűzet élesztőket
Ne aludjon ki lángja a reményt keltőknek
Úgy szeretnék valami lenni,
Amit már nem lehet elkenni.
Vagy inkább mégsem lennék az,
Sebre gyógyír, lélekre tapasz.
De nem, inkább egyik sem kéne,
Békért harcolnék, repülnék az égre.
Áhh, már az sem izgat igazán,
Csak levél lennék fának tavaszán.
Ez sem jó, csapongok minduntalan,
Mégis biztos egy lennék: Önmagam.
Vajh, miért kell írnom megint?
Hiszen az előzőek szerint
Csak a Vizeldébe nézek be,
De valaki nagyon érezte,
Hogy a hülyék seregének
Valakit vezzérré neveznének.
De ez van, mást nem vár az ember,
Legyen az király, kurva, vagy gazember.
Nyugodtan hajtom álomra ősz fejem
Köttő társaim megjelentek e szent helyen
Örömmel olvastam a míves sorokat
Keserveket, bút, s a bajokat
Lényeg a lényeg kedves Tezsvírek
Megvagytok, jól vagytok, és éltek!
A holnapi napot a naptár ünnepként jelöli
Bár szerintem senki nem megy ünnepelni.
Felkeressük a békés, csendes temetőket
Mondunk egy imát, hol szeretteink pihennek
Sokat írtál, ez most biztos,
De a billentyűzeted nem piszkos!:)))
Hogy ha nem látsz egye fene,
Szemed száraz, homok bele
Szállt mint a hó, teljes hévvel,
Mégis meleg Számum széllel!:))
Miki rovatában megy a csihipuhi
Higgadt fejjel ezt, hogyan Birta ki
"Papírra" vetett pár okos mondatot
Rá is vetődtek azonnal a "nagyok"
Hajtja a semmit, ki az asztalra sosem tett
Onnan inkább folyton, el, el vett
A vitába most, én bele nem szólok
Mert a végére még agyvérzést kapok
