Hi!
Kéne egy olyan program, amivel egy iskolarádióban tudnánk zenét lejátszani szgépen keresztül.Vst pluginokat kell tudnia kezelnie.Esetleg winamppal, jet audioval vagy bármi mással meg lehet -e ezt oldani?
V
dobfelvételnél erősen javallott a kompresszor használata láb, pergő és tamok esetében. Attól szólnak olyan bivalyul (jobb felvételeken), nem az e.q-tól. persze utólag is lehet szofttal kompresszálni, de a vassal felvételkor többre mész.
nem valószinű, hogy célravezető egy valószinűleg más dobon, más felvételi láncon, más helységben feljátszott dob eq görbéjhez igazítani a dolgot szerintem. Sokkal inkább a mixben equznám a dobokat, amikor a többi hangszerrel együtt szól. Mert ugye végül is egy mixbe fognak bekerülni a dobsávok is.
technikailag lehetséges hasonlóan equzni a dolgot, de a saját füled sokkal mérvadóbb, hogy jól-szól-e vagy nem, semmint pusztán adatokra meg görbékre, illeve paz-ra hagyatkozni.
Sziasztok! Még viszonylag kezdő vagyok és a véleményetekre lenne szükségem! A keverős fórumra is írtam már ezt, de még nem válaszolt rá senki. Hátaha itt... Szerintetek mennyire beteg ötlet, hogy az otthon felvett dobfelvételnél a dobtestes sávokat úgy eq-zzam, hogy paz analizeren keresztül a "gyári" Russ Garfield-es hangszínekhez igazítsam?
A felvétel egy felvételhez alkalmas akusztikájú teremben történt Audix szettel, Soundcraft spirit keverő előfokain egy Emu 1820m-es hangkártyával 96khz/24 biten Cubase 4-essel. A dobos eléggé profi, hangolásilag és játékilag is. Kompresszoraim még nincsenek, az effekteket csak a számgép csinálja. Ha bármi tanácsotok lenne, amire érdemes kipróbálni keverésileg, illetve, amit semmiképp, nagyon megköszönöm már előre.
tipp: távolabból vedd, picit nagyobb gainnel, popifilter a forrás és a mic közé kb, a mikót döntsd meg egy hangyányit, hogy az egész membrán ne egyszerre kapja a szaftot.
Samplitude-t használok én is masterre, bounce-ra, néha felvételre is, ha aránytalanul nagy a különbség a felvett anyagon, tehát nem képes egy helyben állni a kuncsaft, és hol halkabb és hol hangosabb, nem szándékos a dinamika, akkor keress jó kompresszort ami dinamika szerint kompresszál. pl. neodymium, nagyon hasznos tud lenni azoknál akik nem tudnak stúdióban valamit felvenni.
üdv,
ahogy lentebb egy kollégának javasoltam, már a felvétel folyamán kondícionálni érdemes a jelet. Konkrétan, felvétel során egy finom kis kompresszióval megkínálod a dolgot, ének esetén 2-3-as ratioval ~5 ms attack és ~50ms release time-al. a threshold érték értelemszerően csak finoman, a lényeg, hogy a felveteli host progiban IS figyelni kell a bemenő jelet. Itt maradj -12 és -3 dB szint között. A mikrofonelőfokban is érdemes odafigyelni a megfelelő kivezérlésre, de tartózkodj a túlvezérléstől.
Ezáltal jobban ki tudod használni a 24 bit adta dinamikatartományt (rögzítésnél ugye ez javallott) és a felvett ásv sem lesz annyira szőrös, sem túl halk.
kompresszálni csak ésszel persze. Popfilter alapkövetelmény, ahogy a mikrofon is, a nemkívánatos sybilance-effektusok elkerülése érdekében is, persze a végeredmény nagyban függ maga a mikrofon minőségétől is.
"Hallottam h egy valamiféle szűrővel le lehet vágni a "szőröket". hogy lényegébe egy db határ fölé ugró hangokat le lehet vágni/compresszálni lehet. "
Az ominózus eszköz a limiter. Az idézettel szemben ez nem levágja a szőröket, hanem nem engedi a beállított szint fölé menni a jelet (ez a treshold érték). Ami levágja a jelet, az a clippelés, az viszont erősen nemkívánatos, minekután torzulást okozhat a jelben. Persze a túlontúl agresszíven beálított limiter is torzíthatja a jelet, éppen ezért kell ügyelni a beállított treshold értékre. A sok csúcsot részint már a kompresszor is kordában tartja, de védelemre jó a limiter, de itt a kívánt érték végülis az, hogy 0dB szintet ne haladja meg a felvétel során a bemenő jel. Ez nem azt jelenti, hogy 0dB-is ki kell vezérelni a jelet, mert kell hagyni egy kis headroomot, ha úgytetszik tartalékot, ezért javasoltam fennt, hogy -12 és -3 dB közé (és ne fölé) essen a felvételi jelszint.
Jah és ki szeretnék még térni a dolog szoftveres részére is.
Rapes dolgokhoz az alapok, nem gond (reason, fl, orion)
De a felvételekhez én eddig SoundForge(1998), Audition, majd nemrég Samplitude-t használtam.
időrendbe ebbe a sorrendbe :D
1értelmű h a Samplitude magasan veri a többit (nálam legalábbis) egy gondom akadt vele.
A kész anyag, ill külön-külön a sávok "szőrösek".
Halk az anyag.
Először aszittem h a popfilterhiány miatt és a c, p.. betűk szólnak nagyot de pár alapba is előfordul.
Elkezdtem (60-80)%ba normalizálgatni, külön külön, de valami szörnyű meló :D és nem is szép
Hallottam h egy valamiféle szűrővel le lehet vágni a "szőröket". hogy lényegébe egy db határ fölé ugró hangokat le lehet vágni/compresszálni lehet.
Tudnátok tanácsot adni...
Rengeteget ront a minőségen és sajnálom is.
Először is, bocsi az elírásér. Nem firewire, usb.
A firewire amúgyis túl drága lenne.
mint azt írtam is, első körbe 1-2 max 3 sávos Rapes énekelgetős felvételek lesznek, csak ha látom h van értelme a dolgonak, vágok bele a zenekari témába.
Addig (főleg hejszűke miatt) marad sajnos a "lift", de a semminél több.
Mindenképpen olyan cuccokat akarok venni (főleg keverőre gondolok) amit ne holnapután kelljen lecserélnem, ha zenekarra kerülne a sor. Tehát szeretném, ha min. a dob kivételével minden hangszer ráférne mégha nemcsak az alap 3gityó 2 ének felállás is van hanem még pár hangszer (szinti, esetleg fúvos). Aztán max a dobot külön. Ilyen átmeneti megoldás vagy valami hasonló.
Jah, és persze nem csillagászati áron :D
Vacilálok tehát az ATH-M40fs-on és egy másik keverőn.
Véleményt kéreknék még a
"Monitor:
Behringer MS 20 (késöbb Behringer Truth B2030A)
Behringer Sub B2092A"
irottamhoz is.
141-em van nekem is, de meg kell hagyni, hogy huzamosabb viselet (pl több mint 15 perc) után igencsak nyomja az ember fejét. de a hangja kárpótol a fájdalomért
szerintem a xenyxet direktbe nyomhatod a gépre, nem véletlenül az a faja usb-s kijárat neki, de én nem tennék a láncba ilyen pultot. bőven jó ha monitorozásra használod.. apropo, van egy AMEK pult az ismerettségi körömön belül, nem kell vkinek?
nekem van egy AKG k280asom, oldalanként dupla membrános, viszont nyitott a drága. szépen szól, viszont élőre sokkal jobbszeretem. van még AT M40fs is, az meg elég jó lineáris, viszont ha ezen jól szól valami akkor mindenhol jól szól:) a k141-et meg annyira sokan használják, hogy az meg azért kezd referencia lenni, viszont én picit idegenkedek a hangjától..
Én is ilyen fülest vettem. A hangja szuper, viszont nekem bizonyos frekvenciákra berezonál. Nagyobb hangerőn meg nem szereti mélyeket.
De lehet hogy csak az enyém hibás, meg hát nincs a kategóriában összehasonlítási alapom.
Hát, az AT és az AKG használható. Hangszerekhez érdemes lenne egy SM57-et szerezni, valamint egy csöves mikrofon előfokot (elsőre talán jó a Behringer, de inkább ART). A süketszoba méterben ennyi? :) Éneket talán fel lehet venni, de elég kellemetlen "liftben" énekelni, dobszeró meg felejtős. Amúgy jó lesz ez, sok sikert.
Egy kérdés.
A keverő USB-s firewire. Jól gondolom h akkor nem kell hangkari?
Első körben, főleg Rape, énekelgetős zenék és hangszerek felvételére, késöbb komlett zenekari felvételek készítésére.
Ezért is a 16os keverő, bár a dobonál valszeg kevés lesz, ahogy a süketszoba is, de majd akkor meglátjuk:)
bereccsenni semmiképp nem fog a szó szoros értelmében, hanem ott, ahol túllövés van, ott torzítani fogm méghozzá menthetetlenül. Sehogyan sem mehet 0dB felé a digitális jelszint. Legpraktikusabb egyébnként a rögzítő szoftverben figyelni a jelet, lehetőleg maradj -12 és -3 dB szint közt. Felvételkor fontos kondícionálni a jelet, hogy jobban ki tudd használni a a dinamikatartományt, valamint jobban kordában tarthatod a bemeneti jelet. de csak ésszel!
én úgy szoktam, hogy felvételnél mindíg a leghangosabb rész menjen pont 0dB alá pont, de ez általában úgy néz ki hogy már azért sem sírok ha a leghangosabb rész -1db, ez még pont elfér az én tűréshatáromon belül. azért is jó ez, mert ad egy pici headroomot a zenésznek, ha esetleg annyira vágja a témát hogy dinamikázni szeretne, hangosabban illetve halkabban játszani. így sosem torzul, és így szeretünk szintezni, mert tudjuk hogy mekkora határon belül mozog dinamikailag a zenész.
egyébként jelkondícionáláshoz használj limitert, amit az előfok és a hangkari közé iktatsz be, és kimeneti jelét (maximumát) beállítod 0dB-re, így nem fogod túllőni a hangkártyádat, mert a limiter még egy váratlan csúcsot (peaket) is megfog.
a behringer mic100-200-as előfokja azt mondja, hogy a sárga tartomány még nem gáz, gáz akkor van ha a piros led (clip) kivillan. Normál esetben úgy állítsd be, hogy 0db-ig menjen fel, esetleg ritka túllövésnél +3 +6dB-ig (az még sárga, nem fog torzítani) de annál nem menjen tovább. Tehát beleérhet a sárgá(k)ba, csak ne legyen ott huzamos ideig.
Típusfüggő is, hogy ténylegesen valós dolgot mutat-e a kivezérlésjelző, meg az sem mindegy, mi a célod vele. Analóg cuccokkal ellentétben a digitálisakat nem igazán lehet túlvezérelni, szóval ha pl. fel akarod venni az előfokot, akkor a digitális rész túlvezérlésének elkerülése a cél. Tehát tökmind1 milyen led milyen színben tündököl, használd a füled, és ha erős jelnél torzít meg klippel vegyél vissza.
Van egy mikrofon előfokom és van rajta kivezérlésjelző. Meddig szabad, vagy meddig célszerű kivezérelni a felvételt? 0dB felett már sárgák a ledek abba még "beleérhet"?
2008-05-19 10:39 |
#3721
A "mix-re" az nálam insertet jelent. Nem is lenne túl sok értelme aux-ra küldeni master közben.
speciel dinamikaeffekteket meg e.q.-t nem illik auxban használni csakis insertben. a zengetés egészen más, mert az nem dinamikaeffekt, azt már lehet insertbe is (bár nem szokás) meg aux-ba is küldeni.
Hát ha nem a reverbről lenne szó, akkor mondjuk modulációs effektet nem rakunk mix-re, de olyanok, mint a dinamika, hangszín meg zengetés mehetnek mindenhova, elvileg.
általánosságban elmondható, hogy az olyan effekteket, amik nem a dinamikával játszanak, azokat aux-ban használják, magyarul az effektezett jelet rákeverik az eredeti jelre. hasonlóan, a delayhez, a flangerhez, chorushoz. éppenséggel lehet insertben is, ebben az esetben jóval erősebb az effekt hatása, mivel a jel teljes egészében átmegy az effekten és nem csak egy része.
Ha a reverb "effekt", akkor insert, ha "tér", akkor meg inkább sen deffekt. De amúgy számolási kapacitástól meg munkamódszertől függ, nincs rá szabály.
Halihó!
Lenne egy kérdésem. Bizonyos effekteket (konkrétan pl. reverb) sávonként szokták rárakni a felvételre, tehát hangszerenként vagy pedig globális, az egész mixdownra. VAgy is-is.
Sürgősen ELADÓK az alábbi cuccok! Mindegyik teljesen hibátlan, házi stúdióban voltak használva.
Komoly érdeklődők jelentkezését várom!
Érdeklődni:06-30-960-41-57 mayericsi@freemail.hu
Behringer Autocom Pro XL (MDX 1600) 19.900 Ft.
Behringer Ultragraph Pro (FBQ1502) 14.900 Ft.
Rocktron Gainiac 2 19.900 Ft.
T. C. Electronic G- Sharp 64.900 Ft.
T.C . Electronic G-Switch (bontatlan) 14.900 Ft.
bazeg tedd már fel adokveszekbe, meg az apronetre, nemigaz hogy nem viszik el ennyiért, meg nem igaz hogy majd egy egész oldalt írsz a cuccról közbe low budgetes dolog:) ráadásul pont a legizgibb fejtés közepére vágod be, nemá plz:)
A fül jellegzetes becsapása. Szerintem nem, hanem az alsó szólamnak ott van vége, ahol a felső kezdődik ha ismét meghallgatod, és ilyenkor a "hülyezenész" agya "beáll" a skálára és azt hallja ki jobban, tahát azt hallja folytatódni.
ELADÓ!!!
Prodif Plus hangkártya
Súdió és digitális felvevõ kártya
-1-1 sztereó analóg ki-/és bemenet 20bit 48kHz-en
-1-1 sztereó digitális ki-/és bemenet 24 bit 96 kHz
-8 csatorna digitálisan ADAT formátumban
-Win 95, 98 és NT driverek
A SEKD bemutatja Prodif Plus nevû hangkártyáját. A PCI kártya 1-1 sztereó analóg ki- és bemenettel rendelkezik, maximum 20 bit/48kHz-es jelfeldolgozással. Digitálisan maximum 24bit 96 kHz-es mintavételezésre képes így a hangátviteli frekvencia meghaladja a 40000 Hz-et, ami már jóval túlvan az emberi hallásküszöbön. Digitálisan az SPDIF, az (asszimetrikus) AES/EBU és az ADAT formátumot is ismeri.
Specifikációk:
- a Windows Multimedi Manager-ébe integrálható
- az összes standard felvevô, editáló szoftverrel mûködik
- több kártya is használható egy drive-val
- teljesen duplex (egyidejû felvétel és lejátszás)
- a "felvétel lejátszás közben" üzemmódban egyszerre lejátszik és felvesz
- bekapcsoláskor automatikus hardver teszt
- zéró látenciájú monitorozás
- hardver pitch támogatás
- a másolásvédelmet figyelmen kívül hagyja
- Win 95/98/XP, NT, MacOs driver-ek
Jellemzõk:
- rövid PCI kártya
- könnyû Win95/98 plug & play installáció
- # az alábbi csatlakozók találhatók a kártyán: 1-1 sztereó analóg ki- és bemenet, 2 x1/4" sztereó jack
- 1-1 digitális sztereó ki- és bemenet 2 xToslink (optikai)
- 1-1 digitális sztereó ki- és bemenet 2 x RCA Cinch
- jumperrel választható bemeneti jelszintek (-10dBv / +4 dBv )
- az analóg kimenetek 0,5 dB-es lépésekben állíthatók (alacsony
ellenállású fejhallgató pl. közvetlenül hallgatható a kimenetrôl)
- az elektromos be- és kimenetek föld-mentes átalakítóval
rendelkeznek
- digitális bemeneti és kimeneti formátumok:
S/PDIF, AES/EBU, ADAT
(amely surround felhasználást is lehetõvé tesz)
- audio jelfelbontás: 8, 16, 20, 24 bit
- analóg mintavételezés: 11,05 - 48 kHz-en
- digitálos mintavételezés: 32, 44.1 48, 64, 88.2 96 kHz-en
- AD/DA konverter: 20-bites, high performance
- jel/zaj viszony: 90 dB
- * driver szet Win 95/98/XP/NT és Macintosh platformokra
Rendszer követelmény:
* Windows 95 v. 98 v. XP
* szabad PCI busz slot
* szabad IRQ (interrupt)
Hát lehet. Nekem a Falling is nagy kedvenc, pont azért, mert változatosan hangszerelt zene. Azon a lemezen hangszerelésileg és hangzásilag nagyon komolyat alkottak.
"Visszatérve a pontosságra, a dob és az ének számít a legjobban. Ha azok szarok és pontatlanok, akkor ki is lehet dobni az anyagot, mert agyonvágja. Legpontatlanabb szerintem a basszeros lehet, de nem ajánlott!"
Éppenhogy a bass, mint a ritmusszekciónak a része ugyanolyan pontosnak kell lennie, mint a dobnak, de pontosabbnak, mint a gitárnak és az éneknek, szintinek stb. Ha nincs pontos, stabil alap, amit a dob&bass csinál, na akkor lehet a kukába vágni az egészet.
Az éneknek tonálisan kell pontosnak lennie, nem feltétlenül ritmikailag, sőt a jó énekes többféleképpen rá tudja énekelni ugyanazt a verzét ugyanarra a dallamra. Mert tudnia kell függetlenítenie magát. Éppen ezért az énekesnek nagyobb a játéktere így.
Én annyit fűznék az alábbiakhoz, hogy ha valaki ma látja először az 1977-es Star Wars-t, csodálkozik rajta, hogy ez a gatyi kartondobozos műanyagmakettes izé hogy nyerhetett annyi díjat, és hogy lehet 8.8 pontja az imdb-n. Na ugyanez szerintem működik zenére is: az Iron Maiden hangzása számomra fapadosnak számít a mostani keverések mellett. Viszont mielőtt nekemesnétek, én nem magáról a zenéről beszélek, hanem a hangzásról. Nálam ez a kettő külön szokott szerepelni, mert vannak olyan zenék, amiket nagyon szeretek, pedig rosszul szólnak. Viszont vannak mindenféle műfajból olyanok is, amik kifejezetten idegesítenek, viszont hangmérnöki szempontból csak pislogok hogyan lettek összerakva.
Hmm, szerintem a legújabbnak szörnyű a masteringje. Sőt, mintha nem is lenne. Az Octavariumé elmegy, az Awake meg kicsit régimódi .
Ha már jól kevert Dream, akkor nekem a Train meg a 6 degree.
pl. agyonkompresszáltan is jól szólós: "as I am" ha jól írtam a címét
Visszatérve a pontosságra, a dob és az ének számít a legjobban. Ha azok szarok és pontatlanok, akkor ki is lehet dobni az anyagot, mert agyonvágja. Legpontatlanabb szerintem a basszeros lehet, de nem ajánlott!
Az utcai zenehallgatással a fülecskéket is tönkre lehet vágni, amitől bizonyos frekvenciákat egy idő után már nem hall az ember, így megint hangosabbra veszi... ördögi kör.
Szörnymaster kategóriában meg nálam Top1 a Systematic Chaos a DT-től. Még a "finom" akusztikus akkordbontások is úgy dörögnek, mint egy triggerelt pergő
Azért ez erősen stílusfüggő, egy ilyen rock/doom/stoner cuccot persze hogy nem bolygat az ember (meg azt jobb is egyszerre felvenni hogy ott legyen a feeling) de egy progmetál, vagy valami keményebb cuccnál szétesik a zene ha pontatlan a dob. Amúgy meg gyakoroljon mindenki, főleg a dobosok...Ez hiányzik a leginkább az emberekből
a dobosok általában késnek, a gitárosok sietnek, mindíg csak a bézer a pontos. Na jó, meg a szintisek. Az énekesnek meg nagyobb a pontatlansági toleranciaküszöbértéke, szóval az meg nem is igazán számít.
Kell a minimális pontatlanság a zenében, de nem mindegy, hoyg melyik hangszer pontatlan. A dobnál azért rizikós a dolog. Bár nálunk is a gépi dob szerkesztő emberke órákat szórakozott, hogy a velocitit és a dobütéseket szabadkezileg is randomizálja (szerintem hatásos ).
Ezeket a régi lemezeket sávonként vették fel anno? Mert ha a banda egyszerre pontatlan, akkor nem is az
Ejjjh pedig nincs is jobb mint húzogatni a sample-kat, ráadásul sokszor tak nélkül (mert a dobos nem tud arra játszani) és lazán odadobja, hogy "hééé há rakd már helyre hát hallod mit játszok, tuttatuttura, oszt kész" haha volt már ilyen eset nem egy.
Egyetértek veled, de arról az oldalról, hogy én nem vállalok olyasmit, hogy "helyreteszem a dobot" stb. Babám, az van fenn, amit játszol, én ugyen nem nyúlok bele! Abszolut favoritom az említett lemezekből Black Sabbath Heaven and Hell. Azóta sem hallottam olyan jó anyagot és hangot...
Amúgy meg egy másikfajta "háború" is van. A pontosság-háború.
BBalage-val beszélgettük ezt a múltkor. Manapság igyekeznek mindent minél pontosabban felvenni, minél inkább "vonalra-játszani". Alapjában véve evvel nincs baj, de egy bizonyos szint fölött, emiatt könnyen lehet gépies a végeredmény. BBalage mondta, hogy épp áthallgatja a Maiden sorlemezeket, kronológiai sorrendben, és biza az első 3 lemez tele van hibákkal, pontatlanságokkal, hamisságokkal, de valahogy mégsem zavaró mértékben. Ettől még baromi jó lemezek, és élőek, lélegeznek. Akkoriban még nem voltak szarrá kormetikázva a stúdiólemezek. Vagy: a régi Deep Purple/Led Zeppelin/Black Sabbath lemezek milyan faszák már, azt ott sem minden atompontos, meg vokálkihúzott.
Félreértések elkerülése végett nem a pontatlanságot, meg a hamisságot dicsőítem, mert egy lemez legyen szépen felénekelve/feljátszva, de közben ne felejtsen el ÉLNI a zene.
Meg kicsit analógiát éreztem az RMS-háborúnak nevezett jelenséggel. Ti mit gondoltok erről?
Nézzétek meg a mai zenehallgatási szokásokat: metrón, villamosban mp3 lejátszó hallgatása viszonylag nagy alapzaj mellett, kocsiban, munkahelyen rádió hallgatása szintén nagy alapzaj mellett, zenei csatornák háttérzeneként, nem igazán optimálisak a körülmények. Ráadásul, ha egy szám gyengébben szól az átlagosnál, mindenki csodálkozik, hogy "milyen bénán csinálták meg, fel kell tekernem a hangerőt, hogy halljam a kocsiban". A rádiók ráadásul az adásprocikkal még hozzátesznek a dinamikavesztéshez. Sajnos erre van igény, és a legtöbb embernek fel sem tűnik, hogy az mp3 milyen mértékű lebutítása a minőségnek, ráadásul a dinamikának - ha egyáltalán hallott már róla valaki - az RMS-t, esetleg hangerőt képzelik. Mindez már odáig jutott, hogy a filmzenék alatti klasszikus darabok sem elég jók natúrban, már azoknak is gyomrozniuk kell, hogy a speckó effektek mellett megállják a helyüket.
Viszont metrón nyitott rendszerű 1000 Ft-os fülessel lepukkant mp3 lejátszóval alig hallasz valamit egy normális dinamikával rendelkező számból, a Banni Benassi Satisfaction vagy a Madonna Hung Up szénnékomprimált izéjét viszont még a kocsi elejében is hallják... Persze ez kétes előny, de valós igényeknek tesz eleget: tudj zenét hallgatni a manapság előforduló rossz lehallgatási szokások között is.
a rádióknak nem kis szerepe volt ebben. kicsi dinamikatartomány, sokféle zene.
valóban, annyira "hozzászokott" már főleg a fiatalság (vagy rászoktatták) hogy ez tűnik természetesnek. a túlküldés okozta torzítást már-már hiányolják, ha nincs benne.
A felvételi minőségjavulásokat is (192kHz/24bit) is dobhatja az ember a kukába pl a bakelitlemezhez képest, hogyha az elkészült anyagot aztán úgyis lebutitják 128kbps-es empéháromra.
Ja, kb. ott volt a csúcs, utána jelentek meg "bizonyos" zenekaroknál a stúdióban "kozmetikázott" (újra feljátszott) "élő" koncertlemezek, és a "mastering". Mert ugye, ha gyenge a nóta, told fel a hangerőt... az majd eladja...
egyik rekordokat döntögető eladott lemez a Pink Floyd: Dark side of the moon. Szinte nem is volt se mastering limiter, se semmi extra. Változnak az idők.
Azokba a régi "hifikbe" azt bírtam, hogy az emberfia nem unatkozott zenehallgatás közben, hanem azt piszkálta :), mivel az emberi fül is idővel elfárad és jöhet a még mély, még magas, és így tovább. Én a minimál cuccokat szerettem (NAD és társai), bekapcsolod és jól kell szólnia. Ha nem, akkor emberünk ("a hangmester") elszámított valamit :).
Az lenne a jó, ha a zenekütyükben ott lenne a kívánt "maszter". Akinek az kell, kapcsolja be. Régi rekkes hifikben is volt kompi, eq, reverb. Ma már egy ájpod nagyságú vmi is képes lenne erre. Szép álom...
A rockzenei lemezeknek ma már gyakorlatilag nincs dinamikája.A 90-es években elkezdődött "loudness war" a csúcsára érkezett,minden lemezt igyekeznek minél jobban kivezérelni,ettől olyan szinten kompresszáltak az albumok,hogy huzamosabb idő után rendesen idegesítő hallgatni őket szemben a régebbi,gyengébb hangzású,halkabb lemezek sokkal lélegzőbbek,és valahogy sokkal kellemesebb őket hallgatni,mint a modern,hangfalrobbantó rockprodukciókat.És sajnos a mai kor embere már ehhez van hozzászokva.Nemrégiben voltam otthon a szüleimnél,ahol a CD gyűjteményem van,és megdöbbentő élmény volt meghallgatni a 84-es Maiden lemezt,süt belőle a dinamika,mai füllel sem poros,és nem válik 3 szám után idegesítővé.
De az igényes zenét igényes rendszeren illik hallgatni. A többi legyen az ájpodosok problémája :) Sándor szemére is azt vetik sokszor, hogy túl dinamikus (kb. olyan szélsőséges, mint egy DD/DTS film). Ha minden pengetés ugyanúgy szólalna meg az sem lenne normális. Nekem szimpatikus ez az elszántság, hogy igyekszik kihagyni a "tudatmódosító" készülékeket.
Egy jó akusztikus felvételi lánc végére balgaság is lenne eq-t biggyeszteni. Na de az elkészült felvétel visszahallgatása, élvezése már nem könnyű falat. Szvsz minden albumból kéne legalább "hifi" és "ájpod" verzió, mert a minőségi felvételek hallgathatatlanok nagyobb alapzajban.
Viszont elég ritkán fordul elő, hogy ugyan az a tartományhatára annak a résznek, aminél mondjuk csökkenteni akarjuk a dinamikát, mint aminél EQ-zni is akarunk. Szóval elméletben nem helyes, gyakorlatban viszont időtakarékos lehet.
nem is mondtam, hogy a kettő az ugyanaz. jól is néznénk ki. De elég hatásos megfejtés lehet, ha tartományokban(range) gondolkozunk, nem konkrét frekikben. (lo, lo-mid, hi-mid, hi)
A kettő azért nem ugyanaz. A multibanddal ugyan bele lehet piszkálni a hangképbe is, mert ha az állított dinamikatartomány határpontjai között változtatod a sáv hangerejét, az változtat a hangképen. Viszont az eredetileg akkor sem EQ-ra való, hanem dinamika beállításra.
Hát ha zenéről beszélünk, és nem a valósághű reprodukció a cél (ami egyébként amúgy is lehetetlen), akkor azért nem sok olyat tudok elképzelni, amikor nem használnak EQ-t (esetleg ilyen elvadult akusztikus megszállott felvételek esetében). A könnyűzene EQ meg kompresszor nélkül számomra elképzelhetetlen.
No végre egy reveláns hsz, így kénytelen vagyok reagálni. Szerintem is a fázistolás a ludas, csak ezt így soha sehol nem láttam leírva. De van pár nyitott kérdés még!
A példának hozott 500Hz HPF keményen eltolja az egész megmaradó tartományt is. Eq-függő mennyire (tervezés-, programozás- és nem árcédulafüggő). Ez sem túl egészséges, de ez már elfogadható magyarázat az eredeti kérdésemre, mert a többi sávhoz képest minél kisebb fázistolás a kívánatos (dobnál ez különösen fontos) és az emelésnél pont az tolódik leginkább, amit megemel. Személy szerint én ezt elfogadom, mint elméleti indok a vágás mellett.
Vannak lineáris fázismenetű digitális eq-k is, amiknél ez az egész nem állja meg a helyét és azért ezek elég elterjedtek mára. Ritkán használok másmilyet, mert azok szétcseszik a hangot mind emelésnél, mind vágásnál. Az analóg kütyüket modellezők és maguk az analógok különösen gyengék etéren. Tekeri az ember ide oda, de legjobb kikapcsolva lenne. Ezzel nem újabb vitát nyitnék, csak megjegyeztem...
(A gyakorlati érveid alapok, bár nem ez volt a kérdés lényege.)
Ja és ha valami hiányzik a felvételből, és valami drasztikus emelés kell, akkor az jópár dologt jelenthet:
1. rosszul vetted fel, gyakorolj még egy kicsit vagy menj utcaseprőnek
2. rossz miksivel vetted fel, és tudtad, hogy nem is lesz jó a felvétel, de majd beleemelsz eq-val: reménykedj, hogy akinek csinálod rosszabb füle van mint neked, vagy menj utcaseprőnek
3. Nemes cselekedet a közterületek tisztaságáért áldozni az életed, főleg ha jó a társaság, és így már eleve nincs is semmi problémád.
Márpedig az, hogy általánosságban az emelésnél jobb a vágás az egy általánosan elfogadott tény az EQ-zás területén. Vannak helyzetek, ahol persze az eemlés a könnyű megoldás, de sok példa van rá, amikor inkábba vágás ajánlott.
Sok időm most nincs, de pl iylesminél jobb a vágás:
1. Vegyük csak a szar minőségű pluginekből (és ugyanúgy persze vasakból) eredő fázis problémákat. A megpiszkált frekik esetében a vágás is, és az emelés is guyanúgy fázisproblémákat okoz. Viszont ha vágsz, akkor a fázisproblémás frekik többi frekihez viszonyított erősségét csökkented, emelésnél meg pont jól kiemeled. Ez mondjuk egy elég egyértelmű előnye a vágásnak...
2. Pl. felveszel valami jobb kompival, és a rossz gain staging miatt a limiter is működésbe lép felvétel során, vagyis van egy jól kivezérelt jeled, amit meg akarsz EQ-zni. Ebben az esetben gondolom nem kell amgyarázni, hogy a sávra rátett boost ha esetleg 0dB fölé megy hogyan fog szólni. Persze ezt lehet kompenzálni előtte néhány dB csökkentéssel, de nem igazán elegáns megoldás...
3. A sound design során tekerhetsz mindent amerre akarsz, de a sávolás/mixelés során a hangszereknek meg kell csinálni a helyét a mixben. Ilyenkor normális esetben van idő azzal molyolni, hogy sávonként megnézed, mi az ami az aktuális hangszert/hangszínt úgy igazán jellemzi, melyek azok a frekik amik miatt ezt első pillanatban felismerjük, és melyek azok, amelyek nem hordoznak túl sok információt, csak ott vannak és esetleg más hangszertől/hangtól veszik el a teret a mixben. Pl. egy lábcin: minek szóljon a mély tartományban. Ráraksz egy 500Hz-es high pass filtert, és ugyanúgy cinül szól, viszont nem nyúl bele a basszusgitárba. És így tovább. Tehát itt is a lényegtelen dolgok kivágásán van a hangsúly, mivel könnyeb megállapítani a füllel azt, mi az ami nem kell túlzottan a hangképbe, mint kitalálni, hogy mi az ami hiányzik.
Hát lehet. Nekem a Falling is nagy kedvenc, pont azért, mert változatosan hangszerelt zene. Azon a lemezen hangszerelésileg és hangzásilag nagyon komolyat alkottak. 
Na jó, meg a szintisek. Az énekesnek meg nagyobb a pontatlansági toleranciaküszöbértéke, szóval az meg nem is igazán számít. 
képzelik. Mindez már odáig jutott, hogy a filmzenék alatti klasszikus darabok sem elég jók natúrban, már azoknak is gyomrozniuk kell, hogy a speckó effektek mellett megállják a helyüket.
De elég hatásos megfejtés lehet, ha tartományokban(range) gondolkozunk, nem konkrét frekikben. (lo, lo-mid, hi-mid, hi)
Szerintem is a fázistolás a ludas, csak ezt így soha sehol nem láttam leírva. De van pár nyitott kérdés még!
