Marshall JVM erősítő saját szemmel - II.rész

Szubjektív teszt

2008. január 11.

Külcsín és belbecs A fej mérete nagyjából megegyezik a többi modern Marshall fej méreteivel. 750 x 310 x 215mm és 22 kiló. A súlyelosztása jó, nem billen el az emberfia kezében mint a pl. a Fender fejek egy része.
Külcsín és belbecs

A fej mérete nagyjából megegyezik a többi modern Marshall fej méreteivel. 750 x 310 x 215mm és 22 kiló. A súlyelosztása jó, nem billen el az emberfia kezében mint a pl. a Fender fejek egy része.


Az előlapon 2 nagy kapcsoló, 8 kisebb kapcsoló és 28 potméter vár bennünket. Első ránézésre ez rengeteg, de a sok tekerentyű rövid idő alatt kiismerhető mivel mind a 4 csatornán ugyan azokat a paramétereket lehet állítani és a reverb/zengető is csatornánként állítható, így tulajdonképpen csak (4x6)+4 van. A hátlapon a hangláda kivezetések (1x16, 2x8, 2x4 ohm), az effekt loop send/return kivezetései, a cső pufferelt effekt loop jelszintjének állító gombja (+4dBu, -10dBV), az effekt loop keverő potmétere, a puffer nélküli loop kivezetései (ez igazából inkább előfok és végfok insert), ennek a ki és bekapcsoló gombja, a láda-szimulált DI XLR kimenet, a lábkapcsoló kimenete, MIDI in és thru csatlakozók és a betáp csatlakozó.




Az erősítő fekete dobozából a 4 alsó csavar eltávolításával lehet az erősítő házát kivenni. Az első kellemetlen meglepetés az, hogy a csavarok nem az alumínium ház előre kialakított furatába, hanem csúszó alátétekbe kerülnek. Ez az összeszerelésnél elég problémás lehet, mert a dobozba fúrt lyukakat egy szintbe kell hozni az alu ház alátétjeivel. Az alátéteket csak belúlről-alulról lehet mozgatni, így ha visszatettük az erősítő házat a dobozba, már nem tudjuk mozgatni őket, ha elmászott ki kell venni a házat megint. A dobozt elég tágra vették, így valószínűleg elsőre nem megy vissza pontosan a helyére, ilyenkor lehet próbálkozni, hogy finom mozdulatokkal a helyére kerüljön minden.
Ha idáig eljutottunk, akkor már csak a csavarokat kell becsavarni, de ebben is lehet probléma, mert ha nem elég pontosan lett beigazítva, a csavar ki tudja lökni a helyéről az alátétet és kezdhetjük az egészet előröl. Borzalom.
A szétszedés után egy viszonylag letisztul nyáklap fogad, amin jól látható a biztosítékok helye és itt található a 3 kivezetés amivel a végfokcsövek munkapontját mérhetjük és a 2 potméter amivel a munkapontokat lehet állítani. Ez megint az ergonómia megcsúfolása. A 2000-es szérián szépen kivezették ezeket a ház hátsó részére, így mindenféle szerelés nélkül lehetett állítani. A JVM-nél ha nincs erre kialakított munkapadunk, akkor valahova ferdén le kell támasztani a házat és káma-szutra legszebb jeleneteit felelevenítve egyik kézzel tartani a multiméter 2 mérő-tüskéjét, mint kínai evő pálcikákat, közben órás csavarhúzóval leheletnyit tekerni a potméteren, mert az hiper érzékeny, és csak �gondolatnyi�-t szabad állítani rajta, vigyázva, hogy az előbb utóbb megjelenő izzadtságcseppek a homlokunkról ne a nyákra cseppenjenek. Borzalom No. 2.



Mint a 28 potméter egy nyáklapra van felfogatva, amitől kicsit gagyi fílingje van a potiknak, de a tervező szerint ez azért lett így kialakítva, mert egyébként a hagyományos rögzítési módszerrel a sok potméter és a hosszú előlap miatt túl nagy felületi feszültség jelentkezett volna és szállításnál széthullott volna az egész.

Megkérnék minden nagy lendületű lelkes hobbi munkapont beállítót, hogy inkább
bízza szakemberre a dolgot, mert könnyű tönkretenni az erősítőt és akár egy halálos áramütést is sikerülhet figyelmetlenségből összeszedni. Mindenesetre a technikusok nem fogják szeretni.



Az JVM előfokban 4 db ECC83/12AX7 cső van (valójában 5 ilyen típusú cső van benne, de az utolsó 5. a fázis fordító, már a végfok része.)
Ezek sorrendben triódánként (a Vx jelölés a cső sorszámát jelöli balról jobbra, ha az erősítő hátlapját levettük és hátulról beletekintünk. Minden ECC83-as cső 2 triódát tartalmaz)