Ákos és a Roland hangszerek kapcsolata - INTERJÚ

Ákos és a Roland és a Boss

2010. szeptember 27.

Ákos vitathatatlanul az egyik legnépszerűbb előadó, dalszerző, "a korszak csepűrágója" ahogy ő fogalmaz. Modern, mégis a múlt édes-bús megidézője; egyik kezében Krúdy novelláskötete, a másikban kivont gitár. Közben családapa, ne felejtsük.
- Az a típus vagy, aki már gyerekkorában vagy egész fiatal korában szövegeket, verseket írt, vagy a zene hozta ki belőled az írásra való igényt?
- Kölyökkorom óta írtam verseket, meséket, a zenélés csak felerősítette ezt a késztetést. Tulajdonképpen máig egy gimnáziumi álomba ragadva élek.



- 1993-ban, amikor szólókarrierbe kezdtél, milyen érzésekkel tetted? Főleg azok után, hogy a Bonanza Banzai kultikus zenekar volt már működése alatt is�
- 1992-ben a Bonanza Banzai a csúcson volt, tele voltam újító ötletekkel, de ezekre az volt a válasz a zenekartól, hogy nem ezt várja tőlünk a közönség. Így az egyetemi diplomamunka és a zenekari elfoglaltságok mellett készítettem el a szólóanyagomat, mert kísérletezni akartam. Azt mondtam magamnak, ha csak tizedannyi fogy belőle, mint a Bonanza-korongokból, nekem már az is jó. Egy évvel a dalszerzés és a stúdiómunkák kezdete után megjelent a Karcolatok, a Hello lett az év dala, komoly szakmai elismerésekt kapott és legnagyobb meglepetésemre a közönség a zenekari lemeznél is sokkal jobban fogadta.



- Örök megújuló vagy. Mi hozza ki belőled, hogy kaméleonként változol a színpadon, és ugyanígy változtatod a zenét is? És mindezt úgy, hogy mindig ugyanolyan magas szintű produkció az eredmény.
- Ebben a műfajban a formai megújulás időnként kötelező, már csak azért is, hogy ne veszítsem el érdeklődésemet a saját munkám iránt. Frappírozó hatású, ha az ember időnként új kihívásokat keres, a kényelmes, bejáratott utakról letér. A lényeg, ha van, úgysem változik. Magyarországon van egy jól bejáratott modell: találj egy sikeres működési formát és ragaszkodj hozzá foggal-körömmel a sírig. Nekem ez nem szimpatikus. Szükségem van arra, hogy a dalaimnak változatos megjelenést adjak, hiszen ennek a játéknak az lenne a lényege, hogy fenntartsa a szerző és a közönség érdeklődését. Ha már számomra sem lenne érdekes a saját produkcióm, hogy várhatnám el, hogy mások érdeklődjenek iránta?



- Amikor elkezdtél zenélni mi volt az az üzenet, amit el szerettél volna juttatni az emberekhez, és mi az üzenet ma?
- Az üzenetközvetítés állami monopóliumát meghagyom a Magyar Postának: csak arról szeretnék beszélni, dalt írni, ami valóban foglalkoztat. Ha sikerül, az már magában is elég jutalom, a közönség szeretete pedig a különdíj.



- Nagyszabású koncertsorozatra szántad el magad negyvenedik születésnapod alkalmából, amit aztán folytattál 40+1 címen. Rengeteg stresszel járhatott. Mennyire tudod kiélvezni az ilyen a fontos eseményeket? Úgy tűnik, hogy meghatározó volt ez az évforduló. Mit jelképezett számodra?
- A tavaly lezárult jubileumi, akusztikus turnénk apropóját kettős évforduló adta: nem csak negyven lettem, hanem éppen húsz esztendeje álltam először a nagyközönség elé. Ilyenkor óhatatlanul végiggondolja az ember, milyen utat járt be, út volt-e egyáltalán. A húszévnyi daltermésből kedvemre szemezgethettem a repertoárhoz. Zenésztársaimmal együtt fülig érő szájjal játszottuk végig a műsort, a 40-es koncertek kapcsán kapcsán olyan tömegű pozitív visszajelzést kaptam, mint pályám során talán még soha. A koncertsorozatot 65 ezer ember látta, a belőle készült dupla koncert-CD platina lett, a DVD már dupla platina: kívánni sem lehet méltóbb évfordulót. A turné valóságos utazó Roland-bemutató volt: a főszereplő egy RG-7-es koncertzongora, Czomba Imre szólaltatta meg, ahogy a digitális V-harmonikát is. Szakos Krisztián egy V-Synth és egy Fantom-G billentyűit sanyargatta, Samu pedig jónéhány dalban használta a PK-5-ös MIDI pedálsort.



- Mikor találkoztál a Roland cég nevével és mikor kerültél kapcsolatba a Roland hangszerekkel?
- A cég nevét régóta ismertem már, amikor � talán 17 évvel ezelőtt, még a Bonanza idején � a cég magyar részlege hangszerekkel kezdte támogatni a munkánkat. Tulajdonképpen azért van ma saját stúdióm, mert anno a Roland jóvoltából elkezdhettem otthon komponálni. A �94-es Test lemezt például teljes egészében egy JV-880-on és egy JD-990-esen írtam a dolgozószobámban. Előbb egy szinti, aztán kettő, de akkor már keverő is kellett...: így indultam el a stúdióépítés lejtőjén.



- Jelenleg milyen Roland és Boss cuccokat használsz? Mi fogott meg bennük? Miért szereted ezeket a hangszereket, eszközöket?
- A kedvencem a VG-99 típusjelű gitárkütyü, midikontrollernek és hangforrásnak egyaránt hibátlan, inspiráló eszköz. Van egy tucat Boss gitárpedálom és a stúdióm központi darabja egy JP-8000-es szinti: fantasztikus analóg modellezés, de maszterbillentyűnek is használom, jól jön a rengeteg gomb a szoftverek vezérléséhez is. A JV-2080-ról nem tudok lemondani, az összes létező bővítőkártya benne van, eddig minden lemezemen hallatta a hangját. Sokan elavultnak tartják, de ragaszkodom hozzá, nemcsak azért mert jól programozható, hanem mert ennek az elődje, a 880-as volt életem első komolyabb hangszere, így szabályosan érzelmi jellegű a kötődés. Az évek során rengeteg Roland cuccom volt, elektromos dobtól kezdve vokóderen és mintavevőn át temérdek szintetizátorig. Egyszer rendrakás címszó alatt eladtam a JD-990-esemet, azóta is sajnálom.



- Miket használsz az idei koncerteken?
- A 2010-es, rockosabb előadások a súlyosabb, érdesebb gitárhangzásra építenek, ezért elég sok holmit, dobot, gitárcuccot viszünk a turnéra. Egész biztosan továbbra is használjuk majd a V-Synth-et és a Fantomot is, de Szakos már bejelentette igényét egy nyakba akaszthatós AX-Synth-re is, hogy velünk rohangálhasson a színpadon.

HANGMESTER.HU