 |
|
|
Interjú Nagy "Kimnowak" Gergővel
"...jöjjön ide a külföld, ha akar valamit :-) "
Hosszú stúdiómunkálatokat követően vadonatúj albumot dobott piacra a Kimnowak együttes. A folyton eltűnő-előbukkanó
formáció új, "A HÁZ" című albuma minden bizonnyal az egyik legérettebb és legkiforrottabb album az eddigiek közül.
Nagy Gergővel (basszusgitár) beszélgettem a stúdiómunkálatokról, a zenekar múltjáról-jövőjéről, valamint arról, hogy neki
mit jelent ma, 2003-ban Magyarországon zenélni.
-Miért pont most vágtatok bele egy új anyagba? Fontos, hogy időről-időre
kiadjátok új dalaitokat, vagy elsősorban a közönség elvárásának kívántok
megfelelni?
-Időnként eltűnünk, aztán előállunk valamivel. Akkor készítünk új lemezt, ha van elég zene és szöveg. És még szólnak
is valamiről. Elég rég játszunk együtt ahhoz, hogy felsimerjük, mikor van olyan állapotban a zenekar, hogy belevágjon
valami újba. Természetesen külső feltételek is kellenek, valamilyen épeszű szerződés, amelyben el lehet kezdeni dolgozni.
-Hogyan jut el az ötlet a stúdióig? Együtt rakjátok össze az anyagot, vagy
demo alapján tanuljátok otthon a dalokat?
-Elég izgalmas és elég lassú folyamat ez a Kimnowakban. Többnyire Pribil Gyuri a zenei ötletek gazdája, ő otthon több
kazettányi anyagot vesz föl magának egy szál gitárral. Aztán ebből szelektál és a próbára már csak azt hozza le, ami
kiállta a válogatás szempontjait. A próbán aztán gyúrjuk az anyagot, mindenki szabadon hozzáteheti az ötleteit -
azért próba a próba - és így alakulnak ki a dalok. Az énekdallam és a szöveg a Péter területe, lassan dolgozik, sokat
gyötri magát a szövegekkel. Néha akkor van csak kész, amikor már rég lejárt minden stúdióidő és mindenki halálosan ideges,
de megéri rá várni. A Gyurinak és a Péternek is határozott elképzelései vannak a hangszerelésről, ezt összhangba kell
hozni valahogy; legtöbbször sikerül. A stúdióban a döntő szót általában a Gyuri mondja ki. Most nagyon közel került
az egész folyamathoz a Nyíri Sanyi, a dobosunk, mert ő volt a lemez hangmérnöke. Minden dalról nagyon eredeti víziója
volt hogy hogyan kéne szólnia. Kikövetelte magának, hogy hagyjuk dolgozni és igaza is volt.
-Egyszerre játsszátok fel a mankót? Esetleg MIDI-alapokat gyártotok előre?
-Dob, gitár, basszus és mankó ének egyszerre megy föl, aztán megtartjuk, ami tetszik. Cserélgetünk, variálunk, a
gitárt mindig lecseréljük, mert a Gyuri sokszor öt-hat komponensből rakja össze azt az egységes soundot, amit hallasz.
Az utómunka elég hosszú nálunk, hangszerelési-variációk, mozaikkockák rakosgatása.
-Meghallgatjátok egymást bent a stúdióban? Közös ötletekből építkezik a
munka, vagy esetleg zenei rendező vezényli a munkafolyamatokat?
Persze, bent vagyunk amikor a másik játszik. Nem 0-24-ben persze, de jelen vagyunk. Egymásra reflektálnak a szólamok.
Nagyon át tud alakulni egy dal a próbateremhez képest; illetve talán nem is átalakulás ez, hanem kibomlik egy lehetőség,
ami benne volt.
-Keverésnél kik ülnek a pult mögött?
-Nyíri Sanyi. Magányos műfaj. A lehallgatás után mindenki - de főleg a Gyuri - hozza az észrevételeit. Hagyunk időt
az alapos hallgatásra is, napokig üldögél mindenki az anyagon, bele is szólhat, mindenkinek lehetnek szempontjai.
A HÁZ lemezhez mi is hoztunk zenét, én meg a Sanyi, ott mi mondtuk ki a döntő szót.
-Mennyi időt töltöttetek a TOMTOM-ban?
-Most sokat. Ez a Tom-Tom Records végtelen türelme miatt volt lehetséges. Nem tartottak minket nyomás alatt, nagyon
nagyvonalúak velünk.
-Miben volt más a mostani stúdiózás, mint a korábbiak?
-Nyíri Sanyi szerepe miatt. Szinte producerévé vált az anyagnak, a saját lelkesedését szinte beleinjekciózta a többiekbe.
Korábban a zenei rendezést mindig a Gyuri végezte, most minimum közösen. Nekem azért volt más, mert feljátszás közben
éreztem, hogy nagyon jól fog majd szólni a basszusgitárom a végeredményt hallgatva. Ez magabiztosságot adott.
-Miben más ez az anyag a többi KIMNOWAK lemezhez képest?
-Nekünk azok voltak a jó lemezeink, amelyeken valamilyen látomás összefogta a dalokat. A Fekete zaj, vagy az Utcazene
ilyen volt. A HÁZ ebbe a sorba illeszkedik. Amiben nagyon más: érződik rajta az újrakezdés lendülete. Modern, több
rétegű, kétezres évekbeli, izgalmas hallgatnivaló. Hogy dícsérjem még magunkat: az erénye a zenekarnak, hogy
lemezről-lemezre hajlandó újra kitalálni magát, eldobni a receptjeit.
-Milyen arányban vannak azok a dalok az "A HÁZ"-on, melyeket rendszeresen
előadtok élő bulikon is?
-Ezzel az anyaggal lehet koncertezni, élő verzióban is megélnek a dalok. Nyomjuk is őket, már a lemez megjelenése
előtt is műsoron volt 3-4. Most még több, minden alkalommal ott vannak ezek az új dalok.
A koncert direkt visszajelzés. Van az új lemezen olyan szám, amely élőben rögtön nagyon sikeresnek tűnt; már készül
is hozzá a videoklip…
-Milyen visszhangot vártatok s az érdeklődés beváltotta-e a hozzá fuzött
reményeket? Van igény az efféle igényes rockzenére?
-Miért ne volna rá igény? Igény van, fórum nincs. Sem rendes sajtója, sem média reprezentációja nincs
az értékorientált rockzenének. De mi most rém elszántak vagyunk: megteremtjük a létfeltételeinket, ha már nem
adottak :-) A fogadtatásra nem panaszkodhatunk; a kritikák - már amelyek léteznek, mert zenei sajtó, ugye nemigen
van - nagyon pozitívak voltak. A koncertek is jók...ezen az ösvényen már tovább lehet menni.
-Egy kicsit más: Nem okoznak gondot a KIMNOWAK muködésének Péter színházas és televíziós
tevékenységei?
-Péter színházi közegben nőtt fel és ez nagyon jót tett a rockszínpadi munkájának. Egyedülálló, amit csinál, kevés énekes
van, aki a megjelenésével és a mozgásával is hat és akkora figyelmet generál, mint ő. Ami a munkáit illeti, a
Kimnowakban mindenki szimpátiával figyeli a színházi törekvéseit - dolgoztunk is vele együtt színházban - most végzi
a koreográfus szakot a Táncművészeti Főiskolán, lételeme, hogy ebben a műfajban dolgozhasson.
Az várható volt, hogy egy olyan erős előadót, mint ő, előbb-utóbb felfedez a tévé magának. Az más kérdés, milyen
munkákat ajánlanak fel. A tévés melóinak egy része nyilván a megélhetésről is szól, de azt látom, izgatja ez a médium.
Ismerem húsz éve, a Pétert minden érdekli, ami közlés, kifejezés, kommunikáció. Komoly feladat számára, ha olyan
kísérletekben lehet benne, mint a TV Sziget is volt. Egy ilyen közegben megjelenni, ez nem árthat a zenekarnak semmiképp,
sőt.
-Mit jelent neked ma Magyarországon zenélni, vágysz-e külföldre, s meg
lehet-e élni ma kizárólag muzsikálásból?
-Tizenéves korom óta zenélek, része az életemnek. Nem vagyok született muzsikus - talán örökre zenehallgató maradok,
ha nincs egy kamaszkori zenekar és benne a barátaim - van az életemben más is. A kamaszkori ügyet aztán nem hagytuk
elveszni. A kezdetek még a 80-as években voltak, megélhetésről szó se lehetett, szabadság sem volt és pénz sem.
A Kimnowakban is csak ritkán tudtunk annyi pénzt keresni, hogy csak zenéből élni lehessen. Dehát a zenéléshez elsősorban
nem pénz kell. Hanem épp a szabadság. Sajnos, egyikünk-másikunk nagyon komoly egzisztenciális harcot vív, hogy a mai
körülmények közt megéljen. Én talán szerencsésebb vagyok, eltartom magam egy "civil" munkából.
Külföld? Nem megyek, jöjjön ide a külföld, ha akar valamit :-) Ez persze csak vicc… Mit mondhatnék? Naná, hogy érdekel,
de itt egy gettóhelyzetben dolgozunk, sajna, ez van. De legalább az emberben mindig megmarad a kellő mennyiségű düh.
Kapcsolódó linkek:
www.Kimnowak.hu
www AHAZ.net
Következő interjúalanyok:
Borlai Gergő
Alapi István (EDDA)
Nagy János (European Mantra)
További interjúk hamarosan olvasható itt, a HANGEMSTER.HU "OkOsSáG" rovatában...!
Te kitől szeretnél kérdezni? Írd meg az
okossag@hangmester.hu címre! Köszönjük!
|
|
|
|
