Kilencedik alkalommal került megrendezésre február 22-én (a megszokottakhoz hasonlóan vasárnap este) a zenész körökben jogos köztiszteletnek örvendő Martonosi "Gyuri bácsi" által szervezett dobos farsang. Szinte már nem hír, hogy az eseménynek otthont adó Dózsa Művelődési Házban baráti légkörben jeleskedhettek a jazz, a blues és a rockzene elismert képviselői, azonban idén már a szórólapok is jó előre sejtették, hogy ezúttal egy picit mélyebb értelmet nyer az össznépi megmozdulás, a "Nemzetközi gála a Visegrádi Négyek jegyében".


"Tisztelt Látogatóink!…
… Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia belépése az Európai Unióba még erőteljesebb összefogásra készteti e négy országot, melyet a "Visegrádi Négyek" szövetsége biztosít. Ezzel az apró, de jelentős lépéssel (kulturális találkozónkkal) is közelebbivé, szorosabbá tehetjük kapcsolatunkat. Szinte jelképes kitekintésnek szánjuk a francia Paco Sery jelenlétét, aki az egyik meghatározó EU-ország képviseletében teszi teljessé a közeledő egység megszületésének szimbólumát."


A szervezők tehát a békés összefogásra késztettek, melyhez minden bizonnyal a legmegfelelőbb nyelvet, a zenét választották… S gondolok itt szó szerint a hangszerekkel előadott zenére, ugyanis az előadások nagy része instrumentális (s természetesen több helyütt kizárolag ütős hangszerekkel előadott) muzsika volt.



Gesztus értéke mellett nagy hasznát vehette az érdeklődő az ország különböző "zenész-pontjain" megtalálható 20 odalas programfüzetnek, melyben magyar és angol nyelven is olvashatóak voltak a zenészekről, a programról és a rendezvény céljáról megfogalmazott legfontosabb gondolatok.


14:00 órától látogathatta a mindenre nyitott zenész a hazai forgalmazók és gyártók által létrehozott rögtönzött hangszerkiállítást, melyben a YAMAHA, a Premier, a Pearl és egyéb márkák aktális újdonságait bárki kipróbálhatta, majd a bemutatódarabok egy részét árengedménnyel értékesítették akár azonnali megvásárlással.


A két szintes (pontosabban galériás) művházba beérve hangszerbemutatók kavalkádjába csöppentem. A Big Stick és Csibi dobverők széles választékának erdején átverekedve magam, fantasztikus hangulatú jam-melés fogadott, ugyanis a YAMAHA "demo-szobájában" a bemutatót Pusztai Csaba (Yamaha dobok) és Studinczky "Szatyi" László (Yamaha basszusgitárok) tartotta. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy ehhez fogható rendezvényen még nem volt alkalmam részt venni Magyarországon, már-már "Frankfurt Messe" érzetem volt néhány perc után. A YAMAHA standon a Rydeen dobszereléseket több méretben is megtekinthetőek és kipróbálhatóak voltak, s természetesen a szólisztikusabb gitárosok sem unatkozhattak, hiszen a bemutatók után önfeledten próbálgathatták a legújabb elektroakusztikus és elektromos modelleket. A billentyűsök számára az előtérben kaptak helyet a fejhallgatókkal felszerelt gépcsodák.





A rendezvényen több helyen is felbukkantak a MACKIE hangrendszerek. A kisebb változatok, melyekben kifelé az SRM450-ek voltak a meghatározók az emeleten dolgoztak a hangszerbemutatók alatt, azonban az igazán nagy MACKIE technika a hangversenyteremben kapott helyet, melynek köszönhetően az eszeveszettül nagy hangerő mellett is adott volt minen feltétel az igazán professzinális megszólaláshoz.


A BEYERDYNAMIC cég mikrofonjai mellett sem mehetünk el szó nélkül, ugyanis az eseményen részt vevő összes ütős hangszer (!) az Opus széria segítségével szólalhatott meg. Az Opus 65 és a leújabb Opus 99 mikrofonokat a lábdobokhoz, az Opus 83-at és az Opus 53-at overheadként és lábcinekhez, az Opus 66-okat pedig a pergőkhöz használták a technikusok, míg az tamok felett az Opus 67 és az Opus 87 típusok kaptak helyet. Az, hogy Borlai Gergő évek óta kizárólag a Beyerdynamic mikrofonokat használja, köztudott, azonban ezen az estén ismét egy széles szakmai csoport bizonyosodhatott meg arról, hogy ez nem lehet véletlen...


A gálaműsor a Madarász "Madi" Gábor nevével fémjelzett NO TV klasszikus rockkoncertjével kezdődött. Az együttes korábban demo-zenekarként múködött Marshall hegyekkel, KORG billentyűkkel, Gibson, Epiphone és Music Man gitárokkal, azonban mára önálló fomációvá nőtte ki megát. Madi nyakában ezúttal is Music Man lógott, az effekt szekcióban pedig a Lexicon MPX1 volt a meghatórozó.


Az ezt követő Test Jazz Group előadásán már helyet kaptak a különféle indiai percussion hangszerek (Murugan Mohan által), azonban a műsort számomra sokkal inkább a Regály György által bűvölt KORG hangszrek (középpontban a KARMA) határozták meg.



Bár a tervek szerint Julius Petrus közös előadással állt volna színpadra a zenekarral, ez valami oknál fogva nem jöhetett létre, így az igen tehetséges szlovák dobos dobszólókkal kápráztatta (és tényleg) a ritmusra éhes közönséget.


Bár a műsor kétharmadánál kapott helyet a European Mantra, talán nem vagyok egyedül, amikor azt gondolom, holy a dobos farsang csúcspontja volt a fergeteges, s helyenként már betegesnek tűnő zseniálisan megkomponált hangkavalkád. Borlai Gergőék (Nagy János - billentyú, Lukács Peta - gitár, Papesch Péter - basszusgitár) színpadra lépését őrjöngő tapsvihar fogadta, s a fél órás produkció alatt érdekes módon a büfé is kiürült...
Szokatlan anyaggal koncertezik az együttes, mely valószínűleg igen nehezen befogadható olyan zenekedvelők számára, akik csupán "kikapcsolódni" és nem "dolgozni" járnak a koncertre. Laikus minden bizonnyal komplett őrülteknek tekinthetné a színpadon őrjöngő és a nézőtéren kigúvadt szemekkel és tempósan mozgó kézzel-lábbal hullámzó szakmabelieket, ugyanik a European Mantra valóban egy teljesen új dimenziója a zenélésnek. Mindennemű elfogultság nélkül mondhatom, hogy valami hasonlót élhetett át Beethoven közönsége egykoron, s remélem, hogy Borlaiék is -az említett komponistához hasonlóan- méltó helyükre kerülnek évtizedek múlva.


Az ezt követő -utolsó- részt az egykor Pet Metheny-vel is dolgozó Cezary Konrad nyitotta, majd az ezúttal Vasvári Band dobosaként közreműködő francia Paco Sery színre lépése következett, melyet a szervezők minden bizonnyal az est nagy "durranásának" szántak.



S akinek mindez még mindig nem volt elég, annak igazi csemege (vagy ha úgy tetszik, hab a tortára) volt a gálát záró Szendőfi - Cezary dobpárbaj, melyben természetesen mindkét fél győztesen távozott...


Mindig nagy dilemma egy ilyen rendezvénynél (dobos farsang, vagy a ceglédi dobos gála), hogy van-e értelme, s szabad-e egyátalán szembeállítani ilyen nagy tehetségeket, s lehet-e eredményt hirdetni néhány egymást követő zseniális előadás után. A választ persze én sem tudom, de egy biztos: én a Europien Mantra anyagát "dúdoltam" hazafelé a kocsiban...