|
OLvAsÓi TESZT
Behringer
UB2442FX-PRO
Teszt (vagy legalábbis valami ahhoz hasonló)
Amikor
először megláttam (még csak a dobozát) átvillant az agyamon, hogy már
láttam ilyet valahol! Aztán kicsomagolva a pultot, ez az érzés csak erősödött.
Utána arra is rájöttem mire hasonlít. Aki látta már a Mackie 1642 VLZ-PRO
keverőjét, annak ez is ismerős lesz...
Először
a külcsín:
Szép színes, az elrendezése logikus és áttekinthető (ez a már említett
MACKIE-ről nem minden esetben mondható el...). Én ugyan jobban szeretem
a fekete/sötétszürke pultokat, de hát a divat nagy úr... Ez legyen a legnagyobb
bajunk a keverővel!
A gyári specifikációk
impozánsak, de mint tudjuk nem minden esetben mérvadóak. Mit is "tud"
a delikvens:
- 8 mikrofon/vonal csatorna,
3 sávos EQ-vel, féparametrikus középpel
+insert, direct out
- 2 mirofon/sztereó vonal
csatorna, itt már 4 sávos fix-frekis EQ van
- 2 csak sztereó vonalszintű
bemenet ld. fennt
A kimenetek mind a pult hátulján,
a bemenetek mind a tetején vannak. Nekem ez bejön, van aki nagyon fúj
rá. Apró meglepetés: a főkimenet aranyozott XLR csatlakozó.
Minden
csatornán van 2 fix POST aux (az egyikről megy a belső effekt), 2 kapcsolható
PRE/POST aux,panoráma, mute, solo, tolópoti, peak-led vagyis a szokásos
körítés. A csatornák egyenként választhatók a 4 GROUP közül valamelyikre
vagy a MASTER-re, vagy egyikre sem. (ez utóbbi fontos lehetőség, majd
később kiderül miért...)
Még mindíg
nem kapcsoltam be, csak elkezdtem "játszani" a pulttal. A tekerőpotik
nincsenek a házhoz rögzítve, vagyis aki nagyon galád akar lenni, az ujjal
tudja oldalirányba mozgatni őket, ezekkel tehát csak óvatosan!
(Na, azért annyira nem vészes a helyzet, találkoztam már durvábbal is,
a Dynacord Powermate keverőerősítőin.) A tolópotik jók, nem fújja el őket
a légyfing, de nem is kell ötkilós csavarlazító-kalapács a megmozdításukhoz.
Eddig bíztató!
És akkor végre
bekapcsoljuk a keverőnket!!! Megvan. A cucc amivel próbáltam:
- 2db Garry Live-M hangfal
egy Garry Powercube végfokkal hajtva
- Shure PG58 ének- és
EV Co4 hangszermikrofonok
- Klotz kábelek, Neutrik
csatlakozókkal
Mivel
a pult egy együttesé és volt alkalmam velük lenni a próbákon, ezért gyakorlatilag
egy hétig majdhogynem egyhuzamban tudtam nyúzni.. Természetesen megnéztem
konzervvel is, itt az "abszolút referenciák" a következők voltak:
- Bikini
- A világ végén
- Bikini - Temesvári vasárnap
/ '97-es BS koncert-cd
- Guns 'n Roses - Ciwil
war
Ezeken kívül pedig a következőkkel
hallgattam meg:
- Bill "kapitány"
- Buta fiúk doktora (és az egész Bort, bluest, békességet cd...)
- Karthago - Utolsó szó,
Requiem / a szintén '97-es, szintén BS koncert-cd-ről
- P.Box - Legyek az első
- Ossian - Titkos ünnep,
Emlékek völgye, Pogány Ima, Végállomás motel
- Europe - Final Count Down
- Liquido - Narcotic
- Guns 'n Roses - Sweet
Child o Mine
Dinamikája
egész jó, az EQ-k szintén. Az EQ-kel korrekten ki lehet vacakolni a
jó hangott, bár nem lehet drasztikusan széttekerni a hangszínt, legalább
ha valaki nagyon béna nem tudja teljesen elszúrni a hangzást... :-)
Ami
nekem nagyon tetszik a pultban, az a beépített effekt. Ugyanis a beléje
írt algoritmusok szerintem nagyon szépen szólnak. Nyilván nem Lexicon
hangzást kell várni a zengetőktől, de ahhoz képest, hogy ezért a pénzért
gyakorlatilag "grátisz" van benne a pultban; nagyon jó és
jól is használható. Egyik negatívuma, hogy a presetek paramétereit nem
lehet állítgatni... És ez pont azért fájó, mert szépen szólnak és jó
lenne néha ezt a szép hangzást pofára alakítani... A másik, hogy eléggé
zajos. Ez zenei szövetben egyáltalán nem vehető észre, de ha mondjuk
egy szóló énekest, vagy akusztikus gitárt akarok megzengetni, akkor
bizony csúnyán hallatszik a zúgás.
No mindegy.
Örüljünk, hogy van effektünk... :-)
Két nagy
blokkra vannak osztva az effektek: parallel és insert típusú effektekre.
Az előbbiek a reverbek, delay-ek, flangerek, phaserek, egyebek és ezek
kombinációi; míg az utóbbiak kompresszorok, egyéb dinamikaszabályzók,
és hangfal /cső/... szimulátorok.
A parallel effektek között lehet találni villanygitárhoz,
énekhez, ... megfelelő mindenfélét. Kísérletezgetésre fel!
Az insert effektek sajátja, hogy azt a csatornát,
amit az insert effektre el szeretnénk küldeni !sehova! sem kell route-olni,
csak az 3-es auxon kell elküldeni az effektre, de nem kell külön a MASTER-ra
vagy egy GROUP-ra választani. Ezen effektfajták közül a dinamikaprocesszorok
egyértelműen felejtősek, hiszen beallítási lehetőség nélkül ezek halott
dolgok. Az Ultrabass egy szubharmonikus-generátor, szerintem egész jó,
de én nem használtam önmagában, csak úgy, hogy pl. a basszgitárt választottam
a MASTER-ra, és mellékesen ráküldtem az effektre, oszt a kettőből már
egész jó dolgokat lehet összerakni. Amik viszont nekem nagyon bejöttek,
azok a szimulátorok. Ezeket ki kell próbálni, de szerintem nagyon jól
meg vannak csinálva.
És még egy kedves dolog Behringer bácsitól! Az utolsó
"effekt" egy 1kHz-es teszthang-generátor, jelszintbeállításhoz.
Az effekthez tartozik egy lábkapcsoló bejárat a pult hátulján, valamint
egy kivezérlésjelző, amivel a bejövő jelszintet lehet figyelni, nehogy
csúnya digitális torzításba kergesd a DSP-t.
Elsőre
szokatlan volt, hogy a kivezélésmérő működése eltér a "normálistól"
ugyanis alapból semmihez sincs rendelve! Én ahhoz szoktam, hogy alapból
a MASTER-t mutatja és ha valami kiválasztok akkor azt a valamit. No
itt a MASTER-t is külön választani kell rá. Szokás dolga...
Egy kicsit
akkor a hangjáról is. Amit először hallottam, amikor bekapcsoltam, az
az, hogy nem hallottam semmit. Vagyis alapjáraton korrekten zajtalan
az egész. A zenéket a következő módon használtam "tesztre":
Adott egy Samsung discman,
aminek van vonalkimenet (nagyon jó dolog...), egyszer a pultba volt
bedugva a discman, majd meghallgattam úgy , hogy egyből a végfokba ment
a discman vonalkimenete. Így derült ki, hogy mit tesz hozzá, vagy vesz
el a pult.
Első megállapítás, hogy a dinamika a helyén marad. Nem lapítja
össze, talán csak egy hangyányit, de gyakorlatilag ez nem vehető észre.
A Temesvári vasárnap-ban a szólógitárok gyönyörűek és a kíséret is húsos
marad. A sztereó teret viszont (szvsz) összébb nyomja, bár ez se vészes.
A "Világ végén" suttogós éneke ugyanolyan sejtelmes marad,
és a basszus is helyén van.
Általában elmondható, hogy nem csinál masszát a zenéből,
bár néha elvesznek apró részletek. A zúzást ugyanúgy különösebben feltűnő
változások nélkül viszi át, mint a mondjuk a "Requiem" lírai
hangulatát.
Élő hangszerek
esetén is elmondható mindaz mint az előbb, azzal a különbséggel, hogy
nyilvánvalóan kevésbé tűnnek fel ezek a "hibák". Gyorsan be
lehet állni vele, mert ha megtekerem az EQ-t, akkor változik is a hangszín,
nem kell tökig kitekerni az EQ-t ahhoz hogy változzon.
Ami viszont
egyértelműen negatív a cuccban, az az, hogy szélsőséges helyzetekben
és !nagyon hajtva! zajos. De ésszel használva ez nem vehető észre. Szóval
szerintem kisebb klub-bulikhoz tökéletes!
Mit lehet
még egy keverőpultról írni? Én már most nagyon szeretem... :-)
|

















|