De még mennyire...
Az OverKill "96-os "The Killing Kind" albumán vannak pl. olyan szólók, hogy abszolút nem azt várod, ami lesz belőlük.
Nem tudom, hogy Comeau, vagy Marino követi el őket, de pl. elindul egy szóló, viszonylag jól passzol a hangnemhez, de nagyon nem azzal ér véget egy skála, mint amire számítanál.
Ettől lesz egyedi, és nem kiszámítható.
Megy a futam, és már előre hallod, hogy az ilyesminek milyen hang/nyújtás szokott lenni a végén ééééés.....valami totálisan más lesz, mint várnád.
Zseniális megoldások vannak azon a lemezen.
"Vegyünk egy új szóló felépítést, játszogat az ember, kijön valami, tetszik neki, megy a számba, aztán a közönségnek vagy tetszik vagy nem. "
-Valószinüleg az ami kijött oda, az nem hamis, mert akkor nem illene bele...tehát valami elméleti alapja van. Ergo, vagy megkérdi magától, hogy Hé man!!! Ez a félhang hogy a picsbe szólhat itt jól, mikor annak nem kellene itt lennie...és megtanulja/utánna jár. Avagy leszarja és el sem ér a kérdésig, ergo a véletlen műve, az is hogy legközelebb ilyet csinál-e vagy sem. Míg az első variációnál, ha megérti és tetszik is neki, akkor tuti máskor is használni fogja ezt a megoldást!
bár ha a rendező maga is pedofil akkor nem alkalmazza a kis szekund irritáló hangzását, hanem lágy mollos dallamokat játszik gyermeki kistercekkel :)
bocsánat, de muszály volt gonoszkodni egy picit :)
Szerintem ez a legtöbb szakmával így van. Ha elég időt töltesz vele intenzíven akkor ezek a dolgok működnek. Persze vannak a Mozartok akik születésük pillanatától hallják a zenét.....
Igen ezt arra írtam hogy korábban azt írtad, van 8 hang ami nem illik a szólóba. Erre reflektáltam. Egyébként az hogy egy szólóban vagy akkordban vagy hangszerelésben mi számít rossz hangnak azt alapvetően a zene és a stílus illetve a felhasznált terület dönti el. Mondok egy példát:
Mondjuk Levente Péter gyermekműsorában a gyerekdalok sajátossága az egyszerüség mert ez tiszta abban az értelemben hogy a gyerekek könnyen és gyorsan felfogják. Nyilván ha az ekusztikus gitár c dúrt játszik akkor a brácsa ha C#-t játszana az igen csak fals lenne. De ha ugyanezt a gyerekdalt egy filmben hallod ahol azt látod hogy a játszótéren játszanak a gyerekek de egy bokor szemszögéből látod ahonnan egy pedofil készülődik valami rémtettre akkor az egyszerű gyerekdal egy direkt falsá tétele indokolt és alátámasztja a szituációt.
Ilyen és ehhez hasonló példát lehetne mondani sokat, csak érzékeltetni akartam hogy a legegyszerübb doglok és a legelképesztőbb disszonanciák is lehetnek jók a megfelelő helyen
Ismerek egy srácot, akusztikus gitározik, semmi szóló, csak akkordok, rohadt sokat tud, de szinte csak disszonánsokat épít egymásra valami kegyetlenül jól hangzó módon. Akkor mi is a rossz hang?
Vagy itt van a lentebb linkelt úriember és a Nevermore, gyakorlatilag a zene nagy rész disszonanciára épül.
Arra gondolok hogy ha valaki elméleti tudás nélkül játszik jó dolgokat (egy csomó ilyen van) az hallja mire mi szól jól. Aki meg elméletet tanul és úgy játsza a jó dolgokat az meg azt is tudja miért. Tehát ha valaki jó dolgokat játszik autódidakta és mikor megtanulja az elméletet nem cseréli ki azt a 8 hangot mert megérti miért szól jól az amit játszott. ha pedig rossz hang van bent az elméleti tudás nélkül is rossz csak akkor nehezebb megtaléálni a jó hangokat ha nem értjük miért
A zene ott van a fejemben és szól akár hangszer nélkül is. A gitár egy eszköz most amin ezt megszólaltatom. Ez azóta tudatosult főleg mióta az elméletet zongorán is tanítom. Technikailag borzalmas vagyok zongorán hiszen nem tanítottam meg a kezemet rá mi hova menjen de a zenét hallom és lejátszom esve botolva amit hallok
Kicsit másra gondoltál mint én, én egy szólóírásról beszéltem, te meg egyfajta improvizációról.
Természetesen ha valaki megtanul egy csomó technikai trükköt, és valamennyire érzi a zenét, akkor minimális elmélettel is jó helyen tudja elsütni a jó fikcsót.
Egyébként szerintem is hasznos dolog az elmélet, bár én is épp csak kapisgálom az alapokat.
szerintem[persze én sem vágom az elméletet(sem)], aki már ismer minden hangot a gitáron és ismeri a technikákat is amit használni szeretne, annak max. meggyorsítja és megkönnyíti a zeneszerzést, jobban összetud rakni fejben is dolgokat, meg átlátni olyanokat amit a gitáron matatással nem olyan könnyű, de egy hobbigitárosnak szerintem nem olyan fontos, persze mindenkinek más az igénye.
Egyrészt olvastam is róla, másrészt az azért "gyanus" ha a nóták 30 év távlatában is üreshúros kvint grooveok, teljesen akkordmentesek és az mimprovizáció eszközei sm lépik túl sosem a blues skála-La pentaton körét
Na igen ,ez is egy kérdés lett volna:) Hogy mondjuk te amikor játszol csak nyomod,vagy megy a dallam a fejedben amit utána lefogsz? Utobbi nekem nem megy:)
Igen a siker definíciójával más vizekre eveznénk....
De a többivel vitatkoznék picit mert ezek nem egészen így működnek ahogy mondod. Az elméleti tudás nem korlátozza hanem kibőviti a kreativitást, tehát az ihletettség mint olyan az nemhogy nem szűnik meg hanem elmélyül a tudás talaján (ez milyen volt má"...:D) szóval a Scott Hendersontól kérdezték (ő egy blues-jazz gitáros aki embertelen ízzel és feelingel gityózik) hogy mire gondol miközben játszik. Azt mondta semmire, és az rég rossz ha szóló közben bármire is gondol az ember. Gondolkozni gyakorlásnál kell. Ott kell összerakni a dolgokat kézben és fejben egyaránt. Ez bekerül a "vinyódba" és bulin már csak szívből játszod az állat dolgokat
Hát vannak erre árulkodó jelek....
Egyik kedvenc ilyen zenekarom az AC/DC én 1980 óta hallgatom. Angus Young miatt kezdtem el gitározni abban az évben. De ők következetesen ugyanazt csinálják ugyanazokkal az eszközökkel 30 éve...van még pár ilyen zenekar
Másrészt az elméletnek van hátránya is (majd jön aki megkövez ezért) de nem csak kitágítja a gondolkodást, hanem be is határolja.
Vegyünk egy új szóló felépítést, játszogat az ember, kijön valami, tetszik neki, megy a számba, aztán a közönségnek vagy tetszik vagy nem.
Ugyanez a folyamat, csak épp emberünk rájön, hogy miközben imprózgatott, vagy vagy 8 hang ami nem illik a szólóba elméletileg, aztán addig filózik míg kicseréli őket, aztán valami más lesz az egészből. Közönség szempontjából édesmindegy.
Persze van a harmadik lehetőség, aki tudja hogy pár hang nem stimmel, de leszarja.
Persze ez emberfüggő, de szerintem vannak páran akik a 2. esetbe ragadnak bele.
A közönségnek meg természetesen tökmindegy, nem ezen múlik a siker.
Szóval a zenélésben mások a célok, és a különböző célok eléréséhez nem minden területen kell elmélet. A könnyűzenék legtöbbje sosem lenne olyan mint amilyen ha az azt létrhozó zenészei magasan képzett muzsikusok lettek volna. Ez tény de engem mint egyént ez akkor sem "vígasztal" vagy érdekel, mert az én céljaim mások, tehát a magam részéről magamra nézve ugyanolyan fontos marad az elmélet tudása és használata...mások a céljaiom ami miatt csinálom
Én is rengeteg olyan zanét szeretek hallgatni ahol a muzsikusok elméleti tudása szinte a 0-val egyenlő de ez egyáltalán nem érdekes és nem is szempont. Szeretm hallgatni mert jó és kész. De nem lennék a helyébe mert beleőrülnék ha 30 éve ugyanazt kellene játszanom.
Ez mindig az egyénen magán múlik: Ki miért zenél és mit akar kezdeni vele....
Az elmélethez millió zenésznek semmi köze sincs. Természetesen a világsztárok zöme is ilyen. A jó zenéhez nem kell elmélet, ez csak egy belső igény ami hajtja az mebert hogy tudja és értse amit csinál. Ebben a vonatkozásban nem különbözik más szakmától, tehát minden t lehjet csinálni csípőből és tanulva is. Jó példa egyébként Jimi Hendrix aki tök autodidakta volt és halála előtt nem sokkal kezdett Miles Davishez járni elmélet órákat venni és mellesleg gondolokodtak egy közös produkción is. Kár hogy nem jöhetett létre.
Szerintem az elmélettel illetve annak ismeretével el lehet mélyülni a zenében és a zeneszerzésben és egy csomó olyan dolog nyílik meg amiről addig még csak fogalmunk sem volt. Ez természetesen nem illeszkedik mindig a nagykönzönség izlésével, de mint kezdtem az elméletettel az foglalkozik aki így vagy úgy de késztetést érez a tankásra mert zavarja hogy amit csinál arról fogalma sincs...
Szerintem csak ott a gond, hogy elmélet nélkül, egy idő után a technikák egymás után eljátszása lesz, az elmélet meg olyan új dolgokat ad ami magukból a technikákból nem következik.
Egyébként igen, Sceletor se tudja az elméletet, és jól játszik.
Hogy híresebbet is mondjunk:
Ő is magától tanult, persze valószínűleg vágja az elmélet részét is, különben nemnagyon tudna olyan zenét írni amilyet.
persze, sok jóember van aki nemtud gitározni, de még furulyázni se...
amúgy vannak, pl. sceletor is aztmondta, hogy nem gyakorolta külön a skálákat, végülis, szerintem is lehet úgy is jónak lenni, tulképp ha az elmélet nem olyan fontos, a tecnikákat meglehet tanulni anélkül is.
A problémádra az idő ad választ. Ez pont egy olyan probléma aminek megoldásához az egyik tényező az idő. Ezen kívül más tényezők is befolyásolják a sikeres megoldást pl az hogy hány évesen teszed fel a kérdést magadnak és az is hogy a problémát hogyan akarod megoldani. Tehát egyedül avagy segítséggel. ha egyedül akkor honnan fogod tudni hogy eredményes e ahogyan gyakorolsz, ha segítséggel akkor meg az hogy kitől remélesz segítséget. A probléma szerintem minden gitárost érint egy ponton és különbözőképpen állnak hozzá: Van aki türelmesen lelassítja magát és módszeresen gyakorlatokkal lassan majd a tempót fokozatosan gyorsítva próbál eredményt elérni. Vannak akik a kérdés feltevésekor illetve a probléma szembesülésekor eldöntik hogy: "Ááá ez nekem úgy sem megy" - esetleg meg sem fogalmazza magának csak a problémás részeket különböző technikákkal próbálja majd eltusolni és a dolog ott marad megoldatlanul. Sok professzionális játékosnál is hallható ez a jelenség nemcsak itthon de szerte a világban. Szerintem is az lehet eredményes ha egy problémás technikai kérdést "megeszünk" tehát atomjaira szedjük szét a problémát és lassan kockánként összerakva már megérezzük minden hangját mozdulatát és hangsúlyát és a helyére kerül a dolog. Az hogy mennyi idő alatt sikerül ez az az elején felsorolt szempontokon múlik: Mennyi időd van rá, hogyan gyakorolsz és hány éves vagy
"...Én nagyon sokáig nem mertem ehhez a híres dalhoz hozzányúlni, noha a lejátszásához szükséges összes technikai ismeretnek már messze birtokában voltam..."
"...az improvizáció minőségétől függetlenül ennek minden egyes hangja én vagyok. Ez nem egoizmust jelent, hanem az önkifejezés csodálatos perspektíváját és én erre már képes vagyok, sőt ezt másoknak is meg tudom tanítani..."
Ismerem nagyjából a korlátaimat, nem leszek én gyors szólógitáros soha, sajnos nem vagyok már tinédzser. A napi meló után kikapcsol a gyakorlás, ha van éppen kedvem, ennyi. Vegyesen hol egy kicsit skálázok, hol dalokat próbálok fül után megtanulni vagy csak akkordozok, ami jön. Inkább a pontos, szép játék érdekel, mint a sebesség. Emellett csodálom a speed gitárosokat, de nem akarok az lenni. Viszont egy jó tanulási szisztéma kell szerintem. Nekem szimpi a Pénzes féle gitársuli a neten.
szerintem zene és beállítottság függő a dolog. nem kell mindenkinem nemtudom, malmsteen-nak lenni (sőt senkinek se kéne )
de én is úgy tartom hogy egy kreatív ötlet, egy jól megírt dal sokkal többet ér mint egy unalmas, másfél perces gitárszóló. de persze ez is környezett függő. én spec nagyon unalmasnak tartom. főleg azért, mert a legtöbb esetben a gitárosok önkielégítését szolgálja...
szerintem hülyeség állandóan azon görcsölni, hogy egyre gyorsabbak legyünk és erre direkt gyakorlatokat beiktatni... a tempó majd jön magától, nyilván ahogy az ember egyre ügyesebb és rutinosabb, úgy egyre technikásabb és gyorsabb is lesz egyben
persze ez csak egy vélemény, de én a magam részéről többre tartok egy kreatívabb feladatot, vagy gyakorlatot, mint órákig skálázni metronómra
Ilyet én is nyaltam be, kb. pár hónapja...pont tőletek kérdeztem mit tudok rosszul, mert itt meg másképp van:DDDDDDD
...de kiderült ez meg az is, hogy én is hülye vagyok:DDDDD
Jaja. Ha elmélyülök a Sabatella füzetben vagy külföldi anyagokat nézek, még úgy is megzavar a jelölésbeli különbség, annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele.
Volt már, hogy csak néztem egy darabig, mire a homlokomra csaptam: "Ja, az nem az a B..." :D
Egyébként érdemes Alapit megnézni, nagyon érdekes amit az improvizációról tanít.
Alapi nagyon jól elmondja a lényeget a pengetésről. Nem lehet belekötni.
De a lényeg az, hogy amiket felsoroltam az mind MAGYARUL van. Magyar gyeröknek magyar tanárt, magyar égre magyar ufót ésatöbbi... :)
A két keze szinkronjára panaszkodott a kolléga, ha jól vettem ki a szavaiból...erre őket tartom a legjobbnak. Az általad felsoroltaktól is lehet tanulni persze. De a pengetési gyakorlatokat náluk láttam a legkidolgozottabnak.
Mondjuk az Alapi újabb iskoláját nem látttam. Nekem még a régi VHS van meg, azon skálákat darál föl-le...nem az igazi.
Satriani mondta, lassan járj tovább érsz. ne siettesd a folyamatokat mert nem lesz szép a végeredmeény
és egy rossz berögződést később nehezebb kijavítani
lassan, nagyon lassan kell játszani sokat metronómra, !odafigyelve! hogy az összhang egyre jobb legyen a két kezed között. szerintem nem azt csináld hogy számokra rájátszol skálát, hanem azt hogy keresel pár egyszerű számot és megtanulod őket. kigyakorlok őket lassan, aztán egyre gyorsabban amíg nem megy az eredeti tempoval. érdelemszerűen ne slayer-el kezd
Nyugtassatok meg, hogy az csak a kezdők betegsége, hogy fejben hallom, amit szeretnék játszani (hiszen napi 8 órát zenét hallgatok) de sehogy nem akar összeállni egyenlőre a gitár nyakán a dolog. A pengető és a lefogó ujjaim között elveszik a szinkron, ahogy egy kicsit gyorsítok. Néhány skála sablont is tudok már, de nincs olyan lassú szám a világon, amiben alkalmazni tudnám. Sajna tanárhoz nincs lehetőségem járni, marad a szakirodalom.
most figyelem, hogy hajlamos vagyok én is így játszani, talán a kezdetekre vezethető vissza mert mikor először fogtam gitárt én így pengettem egyszál hüvelykujjal :)
Sokan pengetnek így, legalábbis én már több jazzistánál láttam ezt... Viszont döbbenetesen szarul szól ezen a nylon húros gitáron Benson játéka. :S Pedig szeretem, ahogy játszik.