Jah, tegnap néztem meg a Some Kind of Monster-t megint. Tanulságos....
Új M pár számát hallottam, de bele kellett tekernem, mert nyúltak nagyon a dalok....
Evergrey - Torn lemez.
Ez most jött ki, jól sikerült, hangulatos anyag. Végre lehet hallani a basszusgitárt is, mondjuk most már igazi szakember kezeli... (Jari Kainulainen)
Csáó
Wall of sleep-hez hasonló zenéket keresek, tehát még ilyesmi előadókat, tud vki ilyeneket? A trouble, saint vitus, meg ilyesmiktől modernebbre gondolok. Aki is esetleg nem ismerei a WOS-t, csak ajánlani tudom:
http://mp3.metalindex.hu/?zenekarid=138
Raise the flag of doom high!
2008-08-03 11:29 |
#5434
Monster Magnet - Powertrip. eszméletlen feeling és azok a fender stratok úgy szólnak, ahogy kell(persze ezt nyílván sokan vitatják, hiszen itt kőkemény rockról van szó, nem pl bluesról, amire szintén nagyon jók). és a refrén:
I"m never gonna work another day in my life
The gods told me to relax
They said I"m gonna be fixed up right.
Most épp a To Mera idei lemeze forog (először), a Delusions, és igen kellemes muzsikát tartalmaz.... és nem csak azért, mert az egyik kedvenc énekesnőm a dalospacsirta! nagyon fasza zúzós, de hangulatos lemez. legalábbis eddig... de megszavazom a bizalmat. Már a Pain Of Salvation előtt is bejött a zene.
Ennél jobb billentyű és gitárszólót én még nem hallottam, pedig már elmúltam tizennyolc. Sajnos csak coverben tudom prezentálni
Petrucci 1:29-nél kezdi aztán jön Rudes is és orgazmus a köbön...!!!!
Liquid Tension Experiment
Black Sabbath-Wheels of Confusion
Ez a szám túlmutat a korán, még ha csak hat hangból áll is
A szövege pedig igazán jó: Az ártatlanság csak egy szó a sok közül
Elnyálasodott=minden klisét bevetni (tűz, kígyó, véres pofák, kutyapórázra kötött meztelen buxa , meghatóan teátrális dallamok, stb), hogy a 14 éves, nyakukba pentagramot akasztó "vérmes" közönségnek minél jobban el lehessen adni
Nincs összehasonlítási alapom, a régi dolgaikat nem ismerem.
Írtam volt, nem kimondottan az én zeném, de ez a szám bejött valamiért.
De az "elnyálasodott" kifejezés tetszett.
ez a dimmu nem sokat változott, mióta utoljára hallottam (kb 5-6 éve), legfeljebb annyiban, hogy elnyálasodott ugyanazok az unalmas szaggatott kvintek...
Úgy látszik, ezeknél a mai divatmetál bandáknál az az egyetlen fejlődési út, ha a károgás mellé elkezdenek popdallamokat énekelni... in flames is pl. (pedig a régi anyagaik kurvajók, csak kár, hogy fejlődni nem tudnak)
Slipknot - Psychosocial
Már az All hope is gone is odabaszott, de ez az új szám még rátesz egy lapáttal. Asszem erre készül majd a klip is, nagyon kíváncsi vagyok...
Szerintem ilyen egyszerű, húzós témát még nem is írtak...a kezdő riff pedig akár Pantera is lehetne
Danger Danger - Bang-Bang!
Thin Lizzy - Chinatown
John Norum - Eternal Flame
Last Autumn"s Dream - Break the chains of destiny
Last Autumn"s Dream - Doin" Time
Survivor - Desperate Dreams
Survivor - Broken promises
Tyketto - Forever young
Lillian Axe - Dyin to live
most így nyár felé ezek
Kedvenc számok:
Meshuggah - Bleed, future breed machine, obzen, in death/is death
Necrophagist - stambwound, extreme unction
Hypocrisy: Adjousting the sun, apokalipse
Lamb of god: Redneck
Pantera: Walk
Alice in Chains - Them bones, Man in the box
Hát egyszerűen nem hallgatok már ilyeneket( úgy 5 éve kaptam kölcsön kazin a Master of Puppets-et és a Nevermore Dreaming Neon Black albumát; ezeknek tulajdonítom be a változást)...
De pl. múltkor fórumon valaki belinkelt egy Edguy számot, na egyből elővettem a Mabdrake albumot, és egy hétig azt hallgattam
A következő korszakomat meg a Pantera Official Live albumától számítom
Korbácsot meg kb. 5-6 éve szeretném elolvasni, de eddig valahogy nem került rá sör...na majd idén...
Elmúltak....??? Bakker... Akkor csak én vagyok későn érő típus? A "Dark Ride", és a "Better Than Raw" albumokat egyszerre kaptam meg, és pont akkor olvastam Clive Barkertől a "Korbács"-ot. (Az mekkora könyv már...)
Azóta is ha meghallom a két lemez bármelyik számát, eszembe jut a "Korbács". Viszont érdekes, hogy a "Raw" nekem nem tetszett annyira, mit a "Ride". Helloween-től egyébként a "Keeper...II" az abszolút kedvencem, az összes számával együtt.
Az volt a legelső igazi metál lemez (meg a "Kill"em All"), amit életemben hallottam a Bon Jovi, meg Europe-korszakom után, ezért különösen "gyengéd" szálak fűznek hozzá.
első könyvem volt Dicktől, és (bár az utószóban is megemlítik, hogy még a fanatikus Dick-rajongók is az egyik legnehezebb könyvének tartják) biztos, hogy fogok még tőle olvasni!
És akkor majd ezzel kezdem:)
A sztori és az elméletek mellett a szokatlan írói stílus volt az, ami megragadott; gondolom ezt a többi könyve sem nélkülözi:)
) 
) 
