Köszi erre gondoltam ja. az látszik is rajta hogy sokal kényelmesebb minta Gibson, viszont azt nem értem akkor anno miért volt ez a lószjut dolog. Amúgy köszi az infót. egy Termontit lehet én is beszerzek valamikor persze SE verziót.
Ez megint egy érdekes kérdés amit nehéz megválaszolni. Volt korábban jonehany Gibson ló és már prsm is. Úgy gondolom, mindkét gyártó jó hangszereket képes csinálni. Igazan 2 különböző erezem van, amikor használom oket. A Gibson -okkal van egy spirituális tartalma is, úgy mint egy plexi marshallnak. Ha kiállsz vele a színpadra mindenki tudja hogy mit használsz. Ugyanakkor nekem egy kicsit nyersebb hangszerek. Olyan mint egy régi sportkocsi, mondjuk egy ford mustang. A per minden szempontból próbálja a legjobbat a kezedbe tenni. Ez személyes, de a nyak nekem valahogy jobban bejön. A jatekerzet sokkal komfortosabb olyan mint egy modern sportkocsi. Talán minden szempontból a PRS jobban segíti a gitáros munkáját, de ha egy gibson van nálad, akkor valahogy azt érzed, hogy te vagy a világ kozepe... A hang az persze minden típusnál már és már. Én személy szerint a PRS t preferálom és a következő gitár ami érkezni fog egy ujján PRS lesz, elsősorban a gyönyörű kinézetük miatt. Szóval, nem tudom hogy pontosan erre gondoltál e a kérdésednél, de rövidre zárva a két gitár más. A PRS egy mérnökileg tökéletesen kialakított, csúcs gitár, ami sokszor sokkal több mint amit egy Gibson tud adni, de ha egy gibson LP ré van szükséged, azt egy PRS nem fogja megadni neked. Eggyik sem rost választás.
Érdekelne a véleményed, hogy a PRS mennyire hasonlít a Les Paul-hoz? Gondolom nem csak a modernebb megszólalásában. Mert pl egy ESP eclipse sem hasonlít játékérzetre egy LP-hez ( nem ér fel hozzá ) pedig az formára jobban hasonlít rá. Volt már a kezemben prs de akkor egy ládát próbáltam és nem a gitárra koncentráltam.
Nehez kérdés. Szeretem mindet... Mind mas...
A shecter strat amelyik utazott velem amerikaba, eszméletlen jó strat. Joparan ismerik itt a fórumon. A Gibson a legöregebb, neki már igazi személyisége van. Amikor rajta játszol, úgy érzed, hogy te vagy a rock... A régi singlecut egy modernebb hangú rock gitár és mindenképpen akartam egyet szerezni. A p90 mccarthy Prs egy eszméletlen jó hangú es gyonyoru gitár. Az egy limited edition. Ha jól tudom 100 db t gyártottak, de ez nem igazan érdekel, csak annyira tetszett, hogy meg kellett venném. A fender tele egy igazi dög. Minden ki lett benne cserélve, Klein epic pickups, bridge, elektronika, mindenből a szerintem legjobb. Amikor használom, kivétel nélkül a hangtechnikusok dicsérik a gitarhangomat... A 2 Tom Anderson a legprofibban összerakott hangszerem. Hihetetlennpontos és gyors nyak, zajmentes lehetőség, eszméletlen jó hang. Itt kint ,nagy gond a 60 hz zaj, szóval a singlecoil hangszedos hangszerek elég sok esetben nehézen használhatok és ekkor segít az elektronika. Sokoldalú hangszerek, a hangszín pot8 nagyon jó helyen dolgozik. Ha vonalból kell játszani, akkor is nagyon jól dolgozik a narancs TA. A két gitár fája más ezért a hangja más. A narancs a legtöbbet használt, és általában a másik tom anderson a tartalék, ha szakadna a hur. A martin Hd28 lrbaggs elektronikával pedig egy nagyon ütős akusztikus gitár. Imádon. Szóval mind nagy kedvenc. Az éppen játszott zenei stílustól függően választom ki melyiket használjam. Ha lehetőség lenne, szívesen használnám mindet a fellépéseken, de sajnos az azért odébb van...
Hali. 2001-es PRS CE22-es Mc Carty gitarhoz milyen volume potméter forrásról tudtok, illetve milyen 500K-s potmétert javasoltok? A rajta látható szám : E-0010 1323. Most ez van benne. A jelenség: finoman recsegő-sercegő zaj és a potisapka mozgatására változik a jellege és intenzitása. Csak pengetéskor hallatszik.
Háááát, magamat is eléggé megleptem ezzel a bolttal...
Viszont egyátalán nem bántam meg. Egyátalán nem kerestem superstartot, egyszerűen csak szembejött ez, iszonyat jó áron, és arra gondoltam, hogy ha valaha akarok majd egy superstartot, akkor ennél vagányabbat nehéz lesz találni. Úgy vettem meg, hogy ki se próbáltam.
Nem lettem hair-metálos attól, hogy most van egy ilyen gityóm is, továbbra is a Fenderek meg a Gibsonok meg az oldschool csöves erősítők maradnak a kedvenceim, és a zenei ízlésem sem változott meg ettől. Egyszerűen csak imádom a gitárokat, és szerintem elkel a háznál egy floydos superstart is, ha már belefér.
Pl. ezt a teljesen beteg Kerry King-féle tremolo-akrobatikázást még sose tudtam kipróbálni, mert valszeg darabokra szaggattam volna a strat húrlábát. Ezen meg körbetekerem kétszer a tremolókart a gitáron, aztán mégis visszaáll oda ahol volt, és még a hangolás is pontos marad...
Egyszer írtad is, hogy sikerült megszabadulnod nem kevés súlyfeleslegtől.Nehogy elkeseredj!Egy férfi, az 100 kg alatt nem férfi!Ahogy egy disznó is csak malac!
Egyébként, én mindig szoktam volt mondani, nem vagyok szép, ám roppant gusztusos....
A feldobás utáni következményekkel is számolj.....( már csak magamból indultam ki, bár a legutoljára betett fotóján Tiborunk jelentős súlytól szabadult meg.Vagy csal a fotó?)
Ezzel a zenekarral évente 10 buli van csak, mindig október-november környékén. Minden évben teljesen új műsor van, amit a főnök arra az évre épp kitalál. Minden évben 40 új számot kell betanulni, 7 tagú zenekarral, táncosokkal, koreográfiával, úgy, hogy júniustól tudunk csak nekiállni próbálni. Ja, és mellette persze főállásban dolgozol is...
Ha minden hétvégén ugyanazt a 40 számot játszanánk, akkor menne is fejből egy idő utáén. De így?
Egyik közösségi oldalon 2 fénykép van rólam (is) egymás mellett, 2 nyári fellépés, két különböző formációban. Az egyik zenekarnál mindenki előtt volt kotta, a metál zenekarnál egyikünk előtt sem. Szerintem ez természetes nincs ezzel semmi baj.
Legutóbb egy ilyen "öregfiúk" koncerten láttam az énekes csókát vadul ipodozni éneklés közben.
Bakker, 40 év alatt tanulja már meg a számokat (Black Sabbath, Thin Lizzy, Uriah Heep és társai).
Volt ideje rá, ezt nyomják X éve...
Én vagyok a főnök...
...mondjuk jelen pillanatban mindenki más is
Előny, hogy szófogadok magamnak
Hááá, próbálj meg 40 számot fejben tartani. Nem a kedvenc számaidból 40-et, amiket ismersz jól, hanem 40 olyat, amit a főnök bemond neked...
Meg azért ez műfajfüggő is. Ebben a pop-hakniskodásban szerintem simán elmegy, mert ez nem koncert, hanem ilyen táncos/énekes ugrabugra, ahol a zenekar csak azért nincs a zenekari árokban, mert nincs zenekari árok...
Legviccesebb, hogy pont a legkönnyebb számokat a legnehezebb a fejben tartani. Ugyanaz a 3-4 akkord, és három ilyen szám után már nem tudod melyik melyik. Meg én állandóan elfelejtem, hogy milyen hangnemben vagyunk, mert próbák alatt állandóan mozog, hogy mit milyen hangnemben játszunk az énekesektől függően.
Amúgy én is tökre lenéztem ezt a hakni műfajt, de már nem, mert ez is zenélés, és iszonyat lehet élvezni... Főleg, ha közönség is van. Az iszonyat jó érzés, amikor van reakció arra, amit csinálsz, és nem csak a barátnőd, meg két haverod álldogál a keverőnél, amig játszol
A Rauley-t egy Marshall lábkapcsolóból csináltam, Alesis volt, de nem hasonlított, azt is átszabtam egy kicsit.
A H&K-t egy Triampból fabrikáltam. Boss pedálok többnyire fent vannak.
Az ADA-t meg egy Tech 21 Midi Moose-ból ollóztam össze...
Szerintem simán benne van a pakliban. Gondolj bele, mennyire fárasztó lehet az, amikor kiteszed a lábad a házból, és ömlenek rád az autgramm-kérők, meg a selfiezők, meg akik cask egy pillanatra meg akarják simogatni a szakállad.
Röhögnék, ennyi év után kiderülne, hogy állszakáll, és otthon él egy másik életet szakáll nélkül úgy, hogy nem kell tartania attól, hogy lépten nyomon felismerik.
Ne már! Szerintem már egész amerikai polgárháborús generálos kezd lenni. IMÁDOM!
Amúgy sajnos épp most tervezgetem, hogy tényleg levágom. Túl sok macera van már vele. Eleve azért növesztettem meg, mert utáltam borotválkozni, de ezzel már több macera van, mint annó a borotválkozással. A szakállat megtartom, cask sokkal kisebbre vágom, hogy kevesebb legyen a macera vele.
Most hétvégén akartam levágni amúgy, már ott álltam a tükör előtt a kezemben a szakállnyíróval, de végül nem volt szivem hozzá. Talán majd most hétvégén...
Jaja. Ezzel a Vox+Tele kombinációval nagyon megtaláltam a tutit magamnak. Nagyon, nagyon tetszik ahogy most szól a cuccom, és tényleg átjön mindenen, anélkül, hogy bömböltetnem kéne.