Na, akkor egyenlőre úgy néz ki, hogy lesz a Te csöves cuccod, a Gaborke és az Ádám hozza a Rolandot, én meg a Rocktront. Még egy basszus alapot kell kerítenem
Mivel egy barátommal szokta ezeket gyártani, akármelyikből tudok akár egy darabot is hozni, úgyhogy az nem gond ha csak neked kell!
Egyébként eddig így áll a résztvevők névsora : Jorn, WildBob, Vadőr Norbi, Gaborke, ÖdyÁdám, Nagy Tomi és Andris, 80's fan, Fireman, Stranger meg én! Vannak egy-ketten, akik még nem tudják biztosra mondani az érkezésüket!
Egyenlőre nincs más jelentkező, úgyhogy akkor Te leszel a demonstrátor! Ezt csak azért sajnálom egy kicsit, mert kíváncsi lettem volna a "füledre"!
Akkor én viszem a Roland JC-120-at,az "épített" Focus 2000-et, meg megpróbálkoznék ezek közül valamelyikkel backing track-re, ha szakmailag kellőképpen toleráns a "közönség": Bon Jovi: Runaway, Guns n roses: Welcome to the jungle , Motley Crue: Kickstart my heart
Ronni és Pete nekem is kedvencek, dalokban gondolkodnak, ami a legfontosabb.
Ronni hangzása ráadásul eléggé egyedi, nem is árulja el a titkot senkinek... :)
Jorn! A többi az saját mutatvány, lehet vele ismerkedni, aki úgy gondolja :P
Richie! Az tény, hogy ilyen full higain hangzásnál nem jön ki belőle az a Kramer íz, de más hangszíneken én azért érzem benne! Na lehet csak odaképzelem, igazából én egy modern metálhoz alkalmas hangszert kerestem, így a választásomat egy percig nem fogom megbánni :) Egyébként meg nem csak stílusszerelmeseknek játszunk, mindenkinek a véleménye érdekel minket az egész dologról ;)
Bajban vagyok, mert a Ti zenétek nem tartozik a fő érdeklődési körömbe, így nem nagyon értek hozzá! Szóval inkább csak a gitárról szólva, elég masszív hangja van és egyéb körökből is elég sok dicsérő szót hallottam már az Assaultokról, szóval nem tűnik rossznak. Amit én sajnálok (és ezzel szerintem a hozzám hasonló régi vágású Krameresek is így vannak), az az, hogy (így a felvételeken) nem hallom azt a nagyon karakteres Kramer hangot! Véleményem szerint ennek a gitárnak a tervezésekor nem is nagyon volt szempont a tradíciókhoz való kötődés, inkább a modern elvárásoknak történő megfelelés!
Összességében én nagyon szívesen megnéznék egy ilyen gitárt közelebbről is, kár hogy nem jössz a találkozóra, de persze a nagy távolság miatt megértem!
Készítettem egy felvételt a Deltával.
Amióta elkészült a gitár, azóta csak ezzel játszom, pedig nem Kramer felírat van a fején! Számomra ez is egy Kramer gitár.
Vegyék csak azok, akiknek a márkanév a lényeg. Mi inkább a jó hangszereket gyűjtögetjük. Én a régi japánokra esküszöm, de most pl. két "vintage" koreai rétegelt lemez gitár okozott hatalmas meglepetést, úgyhogy lassan nálam megdől minden elmélet.
Igen, nekem például AKG K401-em volt, zenehallgatásra fantasztikus (bár azt nem tudom, a ma gyártottak milyenek... :) de mivel zárt konstrukció, ezért hosszútávon kényelmetlen érzés volt, beleizzad a fülem, főleg gitározás közben :) Lehetett volna tovább keresgélni persze, de itt abbahagytam.
Mint azt beszéltük is, a logót fizettetik meg most már eléggé gátlástalanul.
Az meg egyre kevésbé érdekli őket, hogy mitől is szólna az a gitár rendesen.
Ezt meg, Ádámmal próbáltuk is.:))
Nem kellett hozzá "vájtfülűnek" lenni, "zongorázni" lehet a különbséget. A két cuccnak köze nincs egymáshoz. Nem véletlenül lehet 5.000-ért venni kínai DS-1-et, és 25-ért eladni a japánt. De szerintem ugyanez igaz a gitárokra is. Hallottál 3-4 éves USA Fender Stratocastert mostanában? EGY VICC... és 150-et is kifizetnek érte. De meg is érdemlik.
Nyilván nem tudja visszaadni a füles azt az érzést, mint amikor megküldöd a cuccot rendesen, de a füles (egy jó füles) egy elfogadható kompromisszum lehet! A fülesekkel nekem az a bajom, hogy mindegyik másként "szól", szóval ami nekem otthon jól szól, az nem feltétlen ugyanúgy jön vissza a hifiden, vagy a fejhallgatódon!
Nekem otthon a gyakorláshoz teljesen jó, mert nem zavarok senkit, és engem sem zavarnak a külső zajok, és a család is élheti a maga életét a gitározásom mellett, szóval elviselhető kompromisszum!
Én arra lennék kíváncsi, hogy ha mindezt úgy hallod, hogy nem tudod, hogy mi szól, akkor mi lenne az eredmény? Félre ne érts, nem a hozzáértésedet, vagy akárki hozzáértését kérdőjelezem meg, csak már én is tapasztaltam ezt-azt és a tapasztalatom azt mondatja, hogy időnként számít a látás is a hallás mellett!
A minap összehasonlítottuk a fiam 1980-as japán DS-1 torzítóját egy még csak nem is kínai, hanem taiwani DS-1-el. Konkrétan olyan volt, mintha mp3-ban játszana le, vágta a mélyet és a magasat is. Nagyon kíváncsi lennék, hogy a szintén 80-as Roland Jazz Chorus és egy mai között is hallható-e a különbség.
Panelban laktam 10 évig, és sosem volt gond a hangerővel :)
Nem üvöltettem, mondjuk nyugdíjasok laktak körben, némelyik tévéje hangosabban szólt, mint az én erősítőm :)
Egy jó analóg cucc azért szobahangerőn is élvezhető. Nem kell üvöltetni.
Meg hát én abból indulok ki, hogy valahol mégiscsak próba vagy koncert lesz a vége, így arra építem fel a cuccomat :)
Mások a szempontok, de nincs ezzel gond.
Csak akkor szoktam közbeszólni ilyen témában, amikor már nagyon elmegy olyan irányba, hogy a modellezős mindenre jó és mindent lemos, miközben koncerteken átütő hangzást még nem hallottam ilyenekből. (de megint: én az élő zene szempontjából nézem)
Ezzel nem nagyon lehet vitatkozni. Sajnos a fogyasztói társadalom egyik legrosszabb része az, hogy a minőséget mint olyat nem tartják fontosnak,csak a mennyiséget!
Mennyire volna élvezetes meló után este a panelben megküldeni egy nagy csöves cuccot, miközben a szomszédok a dobozhangú tévéjükön a Budapest éjjel-nappal aktuális részét nézve pihentetik magukat?
Abból vérfürdő lenne.
Inkább digitális modellező cuccot használok, és jól érzem magam.
Még egy dolog, maguk a zenehallgatóknak az igényszintje.
Itt hihetetlen a visszafejlődés.
Sokan már csak laptopon hallgatnak zenét, már a CD is a múlté...
Akkor dobtam egy hátast, amikor nemrég vettem egy LCD tévét, egy neves japán gyártótól. Sokkot kaptam a hangjától. Bámtó dobozhang, akárhogyan állítom.
És ez egy jó márka, és el lehet adni a még ennél gyengébbeket is !
Csak házimozi rendszeren tudom elviselni a hangját... A régi analóg tévé hangja high-end hangzás, ezekhez képest...
A házimozi őrület is elmúlt amúgy, emlékszem sokan abban látták a hifi jövőjét, de ha körülnézek, csak műanyag dobozos retteneteket látok...
Ma már nincs "music center", a család leül és meghallgat egy albumot egy aránylag normális cuccon (Videoton, Unitra stb... :) a zenét is gyorséttermi módon is minőségben fogyasztjuk, 500 gigabájt mp3, laptopon hallgatva... szerintem élvezhetetlen.
Szóval, a technika fejlődik, az emberek hangzáskultúrája is, csak az éppenséggel visszafelé... minden szírt el lehet adni, csak reklám kérdése. (X gitáros is ezt használja - hát persze... :)
A modern szó azt jelenti, hogy tömegtermeléssel, olcsón előállítható :)
A múltkor az ESP elnöke nyilatkozott, hogy alig találnak használható hangszerfát.
El lehet képzelni, mi kerül akkor pl. az LTD-be, illetve a többi gyártónál is hasonló a helyzet...
Digitális és modellezős alatt én mást értek, bár valahol ugyanaz.
A régi Zoom multikban volt például digitális torzító, úgy rémlik. Hát az rettenet. Késett a hang tizedmásodperceket, ráadásul papírzizegéshez hasonlított :)
A modellezős digitális koncepció jobb, egyértelműen.
Digitálisban az effektek is jók, amíg volt TC Electronicom, nagyon szerettem.
Vitathatatlan, hogy nagy a fejlődés, de a csöveket már eltemették párszor, mégis itt vannak, sőt, hangsúlyosabban, mint a 90-es években.
Hehe... nem rossz a felvetés, de gondolom, hogy a fejlesztők nem úgy állnak neki a modellezésnek, hogy vesznek egy szar hangú erősítőt és azt veszik alapnak! Feltételezem, hogy van annak valamilyen szakmai háttere, hogy milyen hangot próbálnak előállítani!
A modellezős cuccok sem egyformák, erre itt van egy példa! Sajnos az angollal nem állok úgy hogy értsem a magyarázatokat (csak részben), de hangminták alapján nekem itt (is) az Eleven Rack a nyerő!
Csak egy érdekesség:
Az utóbbi pár hónapban 3 különböző Marshall JCM2000 is megfordult nálam.
Mind különbözően szólt :)
Oké, a csövek különböztek (új, régi, gyári, nem gyári), de mindezt leszámítva is nagy volt a különbség.
Egyik tetszett (metalra is), a másik mondjuk GNR-re oké, a harmadik nem tetszett egyáltalán. Hiába volt csőcsere, munkapontbeállítás.
Szóval egy széria, és 3 különböző hangzás. Ennyire szórnak.
Ekkor merült fel bennem, hogy akkor pontosan mit is akar utánozni egy JCM2000 modellező algoritmus ? Melyiket a 3 közül ? :)
Persze, nem kategorikusan akartam kijelenteni, hogy csak ez vagy az a jó.
Vannak példák mindkét oldalról.
Én a lentebb leírt véleményeket osztom, de ez nem jelenti azt, hogy csak azok lehetnek jók.
Nekem a modellezős dolgok nem tetszenek, szinte azonnal hallom, hogy az szól-e vagy sem.
Viszont vannak dolgok, amiket nem tudom, hogy lehet-e egyáltalán bármikor helyettesíteni digitális technológiával.
A fejlődés már csak ilyen! Nem biztos, hogy mindenben az új dolgok a jobbak, de nagy általánosságban azért kijelenthető, hogy nem visszafele fejlődünk, így van ez a hangszerpiac tekintetében is! Az egyéni ízlés az egy másik dolog!
Ha abból a fejlődésből indulok ki amin az ide vonatkozó technológia keresztül ment az elmúlt 20 évben, akkor szerintem nem nagyon lőttem mellé! A szubjektív emberi érzéseket meg sosem lehet majd a zenéből kizárni. Megjegyzem, szerencsére!
Egyébként én olyat nem írtam sehol, hogy ez vagy az a cucc a jobb, nem is gondolom, hogy ez egyértelműen eldönthető!
Természetesen van olyan csöves motyó ami nekem is tetszik, sőt a gondolat bennem is ott motoszkál a gondolat, hogy be kellene újítani egy csöves fejbe, de most a kíváncsiságomon kívül semmi nem indokolja, mert nincs zenekar és nem is nagyon tervezem a zenekarozást!
Ahogy minél nagyobb teret nyernek a modellezős megoldások, úgy a csöves erősítők egyre drágábbak tudnak majd lenni. Aztán mikor valaki ráébred, hogy ha hangot akar akkor nem lehet megkerülni a jó öreg csövet, akkor egyre mélyebben kell majd a zsebbe nyúlni.
Egy valamiben biztosan jobb lesz egy évtized múlva is a csöves cucc. Oldszkúúl, vintédzs, retró lesz belőle, ezért ragaszkodni fogunk hozzá, gyűjteni fogjuk, stb...
Mentális pluszt jelent majd, ha ilyenen játszhatunk.
Ahogy most is inkább egy 1986-os Barettával játszok, pedig játszhatnék mai modern (jó minőségű) gitáron is.
Bízom benne, hogy a digitális és analóg vonal egymás mellett fog haladni, és csak a körülmények és anyagi lehetőségeink szabják majd meg, hogy mikor mit fogunk használni.
Az biztos, hogy ha volna egy passzív Seymour hangszedős verzió a Prominy V-Metal szoftverből, akkor azt gondolkodás nélkül megvenném.
Még mielőtt esetleg jönne az a válasz, hogy a kislemezünk nem is szól úgy mint egy nyugati profi anyag, azt azért hozzátenném, hogy négy nótát játszottunk fel kompletten, alapokkal, szólamokkal, szólókkal, énekkel, és vokálokkal együtt mindössze 20 óra alatt és ebben a beállás is benne volt!
Nem is az a kérdés, hogy ördögtől való-e vagy sem, hiszen a technika fejlődésével el fogunk oda jutni, hogy a mai csöves cuccokon már mindenki röhögni fog és nem is értik majd, hogy miért ragaszkodnak egyesek ehhez a régi technológiához és igen, a generációk között is vannak különbségek, máson nőttek fel és más az ízlésük. Értem, hogy mit mondasz az általad hallani vélt apró rezdülésekről, nüansznyi dolgokról és el is fogadom, hogy Te a csövesre esküszöl, de én pl nem idegenkedek a modellezős cuccoktól, sőt, nekem pl nem nyújtja ugyanazt az érzést a csöves cucc, mint a tranyós! Valószínűleg azért nem mert mást szeretnék hallani!
Mesélek egy példát. Amikor két éve a kislemezünket vettük fel, akkor a stúdióban vittem egy JCM800-as fejet és a Roctronomat. Pont azért vittem a JCM-et mert nem akartam hogy korlátozva legyek, gondoltam ha a stúdióban jobban szól majd a JCM, akkor azon játszom, de nem szólt jobban! Próbálgattam, tekergettem, a stúdiósok is okoskodtak, nekik már tetszett is amit hallottak, de nekem nem! Addig morgolódtam, amíg kierőszakoltam, hogy tegyünk egy próbát a Rocktronnal. Mit ad Isten, jobban szólt! A stúdiósok álltak tétován, hogy most ez hogy a fenében lehet? Úgy lehet, hogy én ahhoz vagyok szokva, mert azt szeretem, ahogy a tranyós szól és az általad kiemelt részletek, engem pl kifejezetten zavartak, mert nekem meg azok a visszacsatolások hiányoztak, amit a tranyós cuccom ad nekem! Ezek mind szubjektív dolgok!
Én nem venném a bátorságot, hogy kijelentsem, hogy ez vagy az a cucc jobb vagy rosszabb, de azt állítom, hogy egy, másfél évtized múlva semmiben sem lesz jobb a csöves cucc egy modellezősnél, de lehet hogy sokat is mondtam az egy évtizeddel!
Mindezzel együtt nem tartom ördögtől valónak a modellezést, minden jó valamire, a demót mi is azzal vettük fel, mert kényelmes, gyors, variálható. (a dobot is modelleztük, nemcsak a gitárokat)
A digitális modellezős cuccok panellakásban is jól használhatóak akár fejhallgatóval. Sokunknak ez a legfontosabb szempont.
A hardverek egyre erősebbek, a szoftverek is egyre pontosabbak. Vannak cuccok, amikben már ott van az az érzet, amitől jó gitározni.
Analóg nagy cuccon is csak bizonyos hangerő felett jön az a bizonyos visszacsatolás, amiről Jorn ír. Tényleg nagy érzés, amikor a gitár teljesen másképp reagál attól függően, hogy az erősítő előtt hogyan helyezkedünk. Ezt a panellakásban minimál hangerővel soha nem fogjuk tudni produkálni, esetleg egy sustainer rendszert okosan használva imitálhatunk valami hasonlót...
Youtube videón elég nehéz bármit is megkülönböztetni :) De lehet, hogy stúdiókörülmények között is, hiszen ezeket a cuccokat is úgy készítik.
Részemről a lényeg az, hogy én, mint gitáros nem érzem azt a "visszacsatolást", amikor modellezősön játszom. Az apró (!) gitárkezelési zajok, tompítások, üveghangok stb. elvesznek, a szólóknál meg egyszerűen nem tud sírni a gitár.
Lehet, hogy aki hallgatja, nem veszi észre a különbséget, nekem azonban nem nyújt inspirációt.
Teljesen szubjektív, persze. Kinek mire van kihegyezve a füle.
Azért azt hozzáteszem, hogy a modellezős világban eddig még fel sem merült, hogy milyen típusú csöveket használnak az adott erősítőben. A hozzám (csöves erősítő ügyben) járó kollegákkal viszont sokat tudunk agyalni, fülelni azon, hogy melyik márka hogyan szól, nem is beszélve a különböző előfokcsövekről. Jelentős különbségek vannak a hangban, ha A vagy B előfokcsövet rakok a torzító részbe... De ez csak élőben jön ki, és főleg a rajta játszó gitárosnak fontos. Videóról, telefonról, koncertfelvételről stb. visszahallgatva valószínűleg nem lenne különbség, "csak" annyi, hogy a gitáros nagyobb élvezettel, feelinggel játszik, mert inspirálja az a bizonyos organikus hangzás.
De persze a fordítottját is el tudom képzelni, aki már modellezősön nőtt fel, annak az analóg csöves "érzet" a fura, nem tud vele mit kezdeni, esetleg zavarja, és ezért nem is játszik olyan jól...
Szerintem meg ez ugyanannyira szubjektív dolog, mint a "legendás Kramer hang"! Pro és kontra is lehet felhozni pozitív és negatív példákat és mivel mindenki ízlése egyéni, ezért nincs abszolút tuti megoldás!
Nézzétek meg ezt a videót és mindenki tegye a szívére a kezét amikor véleményezi. Ha nem tudjuk, hogy mikor melyiket halljuk, akkor én nem nagyon hiszem, hogy bármelyikünk meg tudná mondani, hogy melyik a modellezett és melyik a csöves hang! Na mindegy, ez csak az én magánvéleményem! Persze az nyilvánvaló, hogy egy 50 ezer forintos tömegcucc, nem mérhető egy profi csöves cucchoz, de pl ez az Eleven Rack ez elég jólszólós!
Szoftveres cuccon nincs meg az a visszacsatolás, hogy érzem, tényleg én játszom a gitáron, minden aprósággal, hibával együtt, tehát oda kell figyelni nagyon, mert minden részlet számít.
Nemrég beszéltem a Zolival és mondta, hogy jön veletek! 
Én a régi japánokra esküszöm, de most pl. két "vintage" koreai rétegelt lemez gitár okozott hatalmas meglepetést, úgyhogy lassan nálam megdől minden elmélet. 
