tibi, megmondom neked mi van. aki ilyen dolgot előszed, az valami botfülű fasz. bedugja a 50 rongyos gitárt, azon is szarul játsza a metallica riffeket. aztán azt hiszi, ha életében véletlenül egyszer a kezébe kap egy prs vagy gibson gitárt és azon is eljátsza szarul a metallica riffet, az majd gecijó lesz. hát nem. amúgy a "drágagitár" fikázók figyelmébe ajánlanám a napokban látott lamborghini-s dokumentumfilmet. na, ott. ja még egy eszembe jutott. még régen ez volt a mesa-nál a reklám.
“Quality exists, when the price is long forgotten!” F. Henry Royce
Casco nem volt, de ha lett volna sem fizet, mert a vihar miatt vis major van. A fa magánterületről dőlt ki, nekik volt felelősség-biztosításuk is, de - mint mondtam - a vihar elég erős volt ahhoz, hogy vis major legyen, ráadásul a fa egészséges volt. Itt a vége a történetnek...
Féléves tandíjam 193.000,-
Fél évente egy USA Strat... Már lenne nyolc...
F59 Tibit viszont szerintem nem lehet űberelni a Fordjára viharban rádőlt fával. Annyi pénzből meg egy egész zenekart el lehetne látni iszonyat cuccokkal...
Oké, nem nyafogok, sajátban lakunk, nincsenek anyagi gondjaink, minden okés.
OFF vége.
Ne is mondjátok Holnap utalja át a bank a 11millás lakás árát azaz 6-ot mert atöbbit beleadtuk...felujítás nem egy nagy etvász és már, hogy még el sem kezdtük(csempe,szőnyeg,konyhabútor,festékek,szobabútor,függöny)= 600E!!!!!!Mi marsall meg gibzsa figyelne itt ebből hallod!!! Szakad meg a szivem, de van lakásom, van hangszerem is...és örülök hogy jövő héttől már ott lakom a családkámmal.
Már lassan meg se merek szólalni, mert 4 oldalas viták indulnak. Ha superunknown vagy ki így gondolja legyen. Ha mi,meg úgy hogy csak drága hangszer a nyerő, akkor meg az is hadd legyen. Kit érdekel. Játszani tudjon oszt kampó, ha meg nem tud, akkor azon még a másfél millás PRS se segít. De ez is kit érdekel.
Én magamról azt hiszem annyit, hogy elértem a hangzásom a Fenderemmel, a marci cuccommal, és a kis kütyüimmel. Ez vagy bejön valakinek vagy nem, de engem ez a hang inspirál a szinpadon, hogy jobb legyek. Ami a leginkább bánt, hogy lehet el kell adjak mindent és olcsóbb cuccra kell váltsak, ami nem a sznobizmusom miatt derogál, hanem azért, mert nem tudom, hogy mikor jutok hozzá megint egy ilyen cucchoz. Nem az ára miatt, hanem mert ezekből nem áll minden sarkon egy.
De még reménykedem........
Igazából azt gondolom erről a témáról, hogy elsősorban senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki milyen értékű hangszert vásárol, és hogy miért teszi. Ez totálisan magánügy.
Ha valaki megteheti, és ebben leli örömét, akkor kortól, nemtől, tudástól függetlenül tegye csak meg!
10 éve egy 6000 Ft-os görbe nyakú fos Monarch-al kezdtem, ma meg MM-em van, és akkor mi van?
A semmiből kezdtem, és eddig jutottam, megdolgoztam érte, úgy érzem, hogy meg is érdemlem, és mivel nekem a zene, a hangszer a legnagyobb örömforrás, ezért nem is sajnálom rá a pénzt. Nyilván annyit én sem adok értük, mint a magyar vicces bolti árak, de hát ki mondta hogy onnan kell venni?
Anno, tini csóró koromban én is sznobizmusnak tartottam, ha vki nem tudott játszani, és ilyen cuccai voltak, ma azt tartom sznobnak, aki nem tud játszani, ilyen cuccai vannak, ÉS kérkedik a hangszereivel!!!
Akinek csak simán van, és boldog vele, az egyáltalán nem zavar, sőt örülök, hogy megtehette.
Rengetegen elb..ák a pénzüket szeszre, drogra, partykra, gépeznek, vagy egyéb költséges hobbyjuk van.
A zene azonban az a műfaj, ami mindenkinek a legtöbbet ad vissza, és ez nem tudás függő, ugyanis emlékszem, mikor még fakezű siheder voltam, már akkor nagyon sokat jelentett a gitár. Ráadásul, ha vkinek jó, minőségi hangszerei vannak, amelyek tartják az árukat, jó befektetés is lehet. Nekem már megmentette párszor a seggem, hogy volt mit eladjak, ha hirtelen pénz kellett.
Az, hogy ki hogy szól, pedig nem csak a gityón múlik, sokkal inkább erősítő-hangfal kérdése, no de leginkább a fülé-beállítások!! Sokan a millás cuccokból sem tudnak értékelhető hangot kicsikarni, én meg csinálok akár egy ratyi vermonából is olyat, hogy a csodájára járnak.
Szóval, ha valaki megteheti, hogy hangszert vegyen a nagyon drága kategóriából, hát hadd tegye, miért fáj ez bkinek is? Ezt nem tudom megérteni..
Az embernek nem kell úgy tudnia vezetmi mint a sumáher. De attól még vehet bárki egy jó sportkocsit(netán egy Ferrarit),nem?
Egyébként ez a "minekvennidrágagitárt" dolgon minden zenészpalánta túlesik sztem. Persze h vehet az ember bazi jó hangszereket 100 rongy körül, ezt senki se kétli...de jönnek majd azok a problémák amik eleinte nem érdeklik az embert...hangolódik, félévente vinni kell beállítani mert elmászkál az oktáv,zörögnek a húrok...egyszercsak kiesik a pikapkeret...nem pontos a tremoló. Sokan ezeket egyszerűen megunják, és vesznek fél milláért egy olyan fát ami nem szól jobban mint az ötödannyiba kerülő kolléga, de a fentebb említett problémák nem jelentkeznek. Vannak kivételek, de hát az csak erősíti a szabályt.
Például nekem életem hangszere egy tizenvalahány éves(tehát fiatal) japán kőris strato. Nincs a világon az a gitár amiért megválnék tőle(ez komoly!!!), viszont szenvedek, hogy sose lehet pontosan beállítani, nem is túl kényelmes, tremolózni nem lehet vele. De ez még momentán nem érdekel:D
Ne már! Mindenki olyan gitárt vesz, amilyet szeret meg, amilyenre van pénze. Nem kéne ezt túldimenzionálni. Akármiben lefogadom, ha beütne a lottó, akkor mindenki, aki most itt nagy kajáénul fikázza a milliomos kis köcsögöket, akik PRS-eket vesznek maguknak pedig csak "vakirnyálni" tudnak, rohanna egyből a Medgyesihez és összevásárolná az egész boltot csak azért, hogy elmondhassa, hogy olyanja is van. Én legalább nem azért vettem, hogy elmondhassam, hogy ilyenem is van, hanem használom...
"attól még mosolyogni fogok az 1 milliós gitáron vakirnyáló embereken akik úgy szólnak mint a seggem"
Egy vakirnyáló ember szerintem teljesen mindegy, hogy milyen hangszert fog a kezébe,mert az nem való se színpadra,se közönség elé. Aki meg szobagitározáshoz vesz ilyet, valószínűleg vagy nem normális, vagy tele van pénzzel. Más alternatívát, nem nagyon tudok elképzelni, bár ott van még a fanatikus, bár gitározni nem tudó egyén. Annak viszont tutira nem hallja senki (a szomszédokat leszámítva) a vakirgálását. Persze mint már említettem, valakinek már a puszta birtoklás is komoly örömforrás, tudástól függetlenül. Te nem érted, hogy akkor minek vesz meg egy ilyen gitárt, ő meg azt nem érti, hogy te ezen mit nem értesz.
Annó Bécsben a StelzHammerben próbáltam egy 43 000 schillinges PRS-t ,semmivel nem szólt jobban mint az akkor 18 000 schillinges Gibson LP Custom,sőt szerintem szarabbúl szólt,de ez teljesen lényegtelen mert nem erről szól a történet,felesleges összezagyválni a dolgokat.Az egyik Rolls a másik BMW M5.
Azt hiszem elég normálisan beszéltem veled, és nem sértőn.Ha viszont nem nekem címezted a lentebbi mondandód, akkor máskor írj címzette.
Ja és nekem (ha rám gondoltál) nem 200ezres stratóm van.
Mindenben így van egy szint felett,már nüansznyi különbségekért is komoly pénzt kell fizetni,ennyi.
Nem kell ezt túlragozni,el kell fogadni,vagy venni olcsóbb cuccot.
ez a harmadik gitárom. ez talált harry.
egyszer már tényleg bedőltem a medgyesynek, ez is talált fender.
de én nem győzködöm magam hogy jobb az olcsóbb gitár, nem is mondtam ezt, tessék visszaolvasni. azt mondtam, hogy nem ér 5* annyi pénzt. ezt ma is tartom. igen mindenki vegyen olyan gitárt amilyet szeretene, amilyet megvehet, én attól még mosolyogni fogok az 1 milliós gitáron vakirnyáló embereken akik úgy szólnak mint a seggem és soha nem fogom ezt gondolni:
"...de sokkal nevetségesebbek a drága gitárokon hobbigitároskodóknál. Ez utóbbiak legalább jól tudnak szólni". 200-300 ezres árkategória szerepelt a postomban nem 60-70 ezer. Szerintem - de te ezt már csak jobban tudod hisz még neked is 200 ezres stratód van saját bevallásod szerint - egy ilyen kategóriájú gitáron mindenki kurvajól szól, aki tud gitározni. Nem hiszem, hogy a nagyok a gitárjuk miatt szólnak jól. Attól talán nüansznyival, élőben, még hihetetlenebból szólnak, de légy nyugodtan, a te 200 ezres stratódon játszva is lehugyoznád a bokád örömödben, és nem azon gondolkodnál, hogy "hú ott egy kis mély egy kis magas egy kis sustain, egy kis él kell ennek a soundnak".
persze nem vagyok hülye, nyílván jobb fa, jobb sound, jobb munka, de nem arányos. nagyon nem. ez minden - esetleg tolakodó, provokatív elszólás mellett amiért sorry - amit gondolok.
Félre értettél. Én nem az irígységre gondoltam, hanem arra, hogy hogyan gondolkodtunk/tam a drága gitárokról, és hogyan győzködtem magam, hogy miért jobb az olcsóbb
Mondjuk az igaz, hogy ha valaki elég kitartóan űz egy hobbit és forgatja bele a pénzét, akkor kis lépésekkel elég hosszú idő alatt nagyon messzire el lehet jutni. Nyilván senkinek nem - vagy pontosabban csak nagyon keveseknek - lesz úgy méregdrága PRS-e, hogy kitalálja, hogy ő márpedig gitározni szeretne, aztán másnap bemegy a Medgyesihez és vesz 50%-kal többért egy PRS-t, mint amennyit amúgy ér a gitár. Mindenki kis lépésekkel jut előre...
Engem sosem érdekelt, hogy kinek milyen gitárja van és esküszöm nem irigykedtem senkire. Engem csak az érdekelt, hogy nekem milyen van meg milyen lesz...
A 2. és 3. bekezdéseddel teljesen egyet értek.
De szerintem az szenvedély kezdete előtt te is meg én is így beszéltünk, aztán jöttek a tapasztalatok és itt tartunk.
Az a baj, hogy szerintem a legtöbben, akik ki vannak akadva a drága gitárokra egyszerűen csak nem hallják vagy nem látják azt a különbséget, ami egy drága gitár és egy olcsó gitár között van. Hangban, kidolgozásban, minőségben, faanyagban, bármiben, sajnos az a büdös nagy igazság, hogy igenis elég komoly különbség van. És nem 5-ször jobb, hanem 10-szer!!!!. És ezt én mondom, aki odavan a jó kis 2 kilós ütött-kopott prosztó Fenderekért.
Erre a "mulatságossá teszi a hobbigitárost" dologra meg nem nagyon tudok mit reagálni. Mindenki olyan gitárt vesz, amilyet akar meg amilyet megengedhet magának és kész. Ráadásul szerintem a klubbokban igénytelen szar hangszerekkel, igénytelenül szóló "hobbigitárosok" sokkal, de sokkal nevetségesebbek a drága gitárokon hobbigitároskodóknál. Ez utóbbiak legalább jól tudnak szólni...
Végül pedig: bedőlni a Medgyesi kamu marketingdumájának... hát, nem tudom... erre nem lennék túl büszke...
Reflektálva a mondandódra.
Nekem volt egy PRS custom22 tentop (tehát nem gagyi kategória) és 2 hét után elsefteltem. Jól szólt, de nem annyira, hogy megtartsam. Nem az én esetem volt. Nem vagyok oda aPRS-ekért, főleg a koreai dolgokért nem, de a fülemnek hiszek, nem a névnek. Egem nagyon meggyőzőt a PRS SE singlecut és lesz is egy. Nekem bejött, neked pedig a Framus. Ha framusból kérdeznél itt valakit is nem hiszem, hogy többet tudna róluk, mint én, és ezt most minden nagy arc nélkül mondom. Nagyon jók, de itt már ízlések és pofonokról van szó, hogy most eldöntsük prsSE kontra Framus.
Gondolom a 2-3 gitárodon lehetsz túl, így aztán nem olyan nagy tapasztalattal. Az a lényeg, hogy neked tetszik a Framus és jó is választottál. De, hogy ki milyen hangszerrel álljon színpadra, figyelembe véve a profizmusát....hát ezzel nem értek egyet.
Ismerősek az érveid, és fogsz még máshogy is nyilatkozni. Van egy cimbim, aki nem nagyon tud gitározni, de volt amikor 5 Gibson L5 custom lógott a falán. Ő meg tehette, és miért ne, de tudod egyet nem lehet megfizetni: a tudást.
Részben egyet is értek veled, részben nem. Az ár/értékarány tekintetében én is osztom a véleményedet. Lényegesen alacsonyabb árfekvésben is lehet már találni olyan gitárokat, amik simán felveszik a versenyt az 500.000-1.000.000 Ft közötti gitrokkal. Mind alapanyag, mind hangzás tekintetében.
A mondandód másik felével viszont nem értek egyet:
"mulatságossá tesz egy hobbigitárost, vagy egy kis zenekarban játszó zenészt."
Miért tenné azzá?
Azért mert valaki nem lesz világhírű rocksztár, de tegyük fel még csak nem is hivatásos zenész, aki ezzel keresei meg a mindennapi betevőt, miért ne vehetne egy ilyen gitárt, ha neki az tetszik?! Egyrészt ilyen kategóriájú gitárokat ált. nem első gitárként vesznek meg az emberek. Nyilván már az árukból kifolyólag is előtte jó néhány darab megfordul a kezükben. Egyszerűen az tetszik nekik és kész.
Mindenki másban keresi és találja meg a boldogságot. Valaki pl. abban, hogy egy ilyen kategóriájú gitár büszke tulajdonosa lehet, pláne ráadásul akkor, ha ő maga dolgozott meg érte, kereste meg az árát, és nem a papa-mama tolta alá. Mondom mindezt úgy, hogy én is hobbigitáros vagyok, amatőr zenekarban játszom hobbi szinten. Valószínűleg soha nem leszek rocklegenda, gitáristen, de még csak nem is fogok soha ebből megélni. Jelenleg van egy k**va jó gitárom, amivel rendkívül meg vagyok elégedve.Használtan vettem ezen gitárok árának töredékéért, mégis ha bele pusztulok is előbb, vagy utóbb szert fogok tenni egy ilyen (PRS), vagy egyéb csodára. Egyszerűen csak azért mert ettől leszek boldog.
Én is egy Se Singlecutot akartam, úgy mentem be a megyóhoz hogy azzal jövök ki, de a Framus Panthera Pro lenyomta, nem is kicsit. Tudom hogy drágább, de annyival nem, mint amennyivel melegebb, erősebb a PRS-nél. Szerintem persze, ezt hangsúlyozni kell, mert mindekettő egyértelműen jó hangszer, de a PRS nagyon papír-konstrukció volt nekem... Könnyű, ugyanakkor kényelmetlenebb, gibsonos virsli nyak, kisebb bundtáv, és akárki akármit mond, határozottan kisebb hang. A Pantherában egy-egy centivel vastagabb a mahagóni és az jávor rész is. Ezt nem lehet tagadni, bárki megnézheti élőben... Aztán hogy ez milyen hatással van a hangra és kinek mi tetszik az egyedi. Ezt csak azért mondtam el, mert én 1-2 hónapig mindent elolvastam a PRS SE Singlecutról, totál beleszeretve, remegő lábakkal mentem be, hogy végre megkaparintom:) és hát lenyomták... Nem volt könnyű, 2 óra kellett a döntéshez, de ha nem annyi pozitív előítélettel és PRS javára írandó imádattal megyek be, lehet hogy fél óra is elég lett volna:D
vélemény / kérdés:
miért vesznek emberek 800 ezres, meg milliós hangszereket, ha nem Larry Carltonnak, Robben Fordnak stb stb stb stb-nek hívják őket? Tehát ha nem profi, turnézó előadók?
Mert az más hogy vki megteheti, és megveszi - mondjuk van fölös 100 millája és egyet erre áldoz, mint hobbi-gitáros, , miért ne? - de aki gyűjtöget szerencsétlen 5-10 évig egy ilyen durva hangszerre az miért teszi? Mármint félre ne értsetek, senkinek nem akarom megmondani mi a tuti - ezt nem is tudnám mert magam se tudom:) - nem akarok offenzív lenni, de ez miért jó? 200-300 ezres hangszerek akár egy életre is kitartanak, gyönyörű szépen szólnak, és bármelyik profi is koncertezne rajtuk, ha épp nem világsztárok lennének szerintem...
akkor minek?
Egyszerűen az ár/minőség függvény 200-300 kategória felett már irreálisan magasan emelkedik!!! Nem hiszem el hogy egy PRS Singlecut, az én 230 ezres gitáromnál, valóban 5* (!!!) jobban szól, mint ahogy az ára mutatja... Nyilvánvalóan butaság ezt hinni, itt másról van szó. Tudom is miről, de e ki nem mondott sznobizmus, míg megbocsátható egy világhírű zenésznek - mindig is az volt - addig szerintem mulatságossá tesz egy hobbigitárost, vagy egy kis zenekarban játszó zenészt.
Mindenkinek szívesen várom a véleményét.
Üdv!
sziasztok....
Szükségem lenne a PRS SANTANA II gitár bekötési rajzára a PRS honlapon csak a Santana I-é van fent...és az a két kapcsolós változat...nekem meg az egy kapcsolós kéne...viszonylag sürgős volna....köszönöm a segítségeteket....
Szia!
Az egyik tanítványomnak volt egy SE Singlecut. Hangszerkészítőként mondom: semmi kivetnivalót nem találtam rajta. Azért csak "volt" mert azóta lecserélte egy Custom 22-re :o)
De ha már a kivetnivalók szóba jöttek: khmm....hát nem azé" de amit nemrég vettem McCarty rosewood...tutijó a gityó!!De 800.000.-ide vagy oda,a fényezése illetve famunka hagy némi kívánnivalót magaután. Ezektől függetlenül nagyon szeretem, mivel hangilag hibátlan. Az SE gitáron NEM TALÁLTAM SEMMI HIBÁT!
Szóval bátorítalak, próbáld ki őket a Luther utcában....már ha Pesten vagy környékén lax... Nem fox csalódni, sőt lesz csodálkozás :o)
igen ezeket ismertem, de ebből nekem nem sok jön le. full torzított hangon oltári szarokat cibál a hülyegyerek... és ő kipróbálta, nem élt vele sokáig meg játszott rajta évekig. ilyen tapasztalatra volnék kiváncsi.
köszi azért!
Itt egy kis leírás/kritika/demó. A két jószág teljesen különböző jellegű hangszer, de állítólag a PRS nagyon odafigyel az SE-széria minőségére, és a sokat emlegetett ár-érték arányban nagyon jól megállja a helyét. Meg amúgy is.
Sziasztok!
PRS SE singlecut-ra, vagy SE customra cserélném le a mostani LINE 6 VARIAX 600-amat, ha el tudnám adni végre:)
Gondolkozom még erősen egy Fender Highway One-on, de az jutott eszembe hogy ha egy amerikai gitár 160 ezer itthon (ottani munkaerő ára kétszerese mondjuk a koreainak) a koreai SE széria meg 200 ezer akkor, azért komoly minőségbeli külünbségnek kell lennie egy SE singlecut meg egy Strat Highway ONE közt, a PRS javára, vagy rosszul gondolom?
Mit tudtok mondani az SE Singlecut-ról, azon kívül, hogy össze nem mérhető az amerikaival - biztos igaz, csak nincs rá pénzem. Szóval ár és stíluskategóriájában mennyire jó vétel? Jazzes- Bluesos dolgokat játszanék rajta és amit próbáltam annak nagyon szép dinamikus, odacsípős meleg hangja volt...
Előre is köszi
Állítólag valami "Brutus" fantázianévre hallgat a motyó.
Egy másik you tube videon is ezt fényezi és mutogatja a csóka, de nem találtam név alapján róla semmit a neten. Mindenesetre szépen hozza a soundot, bár ebben a PRS-bek is komoly szerepet tulajdonítok.