most hallgatom (a kocsiban) a Dream Theater Live At Budokan tripla CD-t.
segítség!!!
megsüketültem? -> vödörhangú, kicsit visszhangos koncertfelvétel, hamis énekkel, néha bizonytalankodó gitárral.
EZMEGMI? van tapasztalata valakinek?
Najó, eléggé szétoffoltuk már a topicok Drímmel, mindenki elmondta a véleményét, mostmár továbbléphetnénk. Szerintem Pink Floyd über alles, meg Ayreon, meg Pain of Salvation. Queensryche-tól meg a Promised Land az isten.
" Mayhem Grand Declaration Of War-ja (teátralitásban messze felülmúlja a Dreamet,libabőrös leszek mindig,ha hallgatom)"
Hát igen az még 1 zseniális lemez!! Na,olyat se hallottam túl sokat ebben a műjban, totális progresszió!!
A krómkulcs sem rossz, az első 2 album első 4-4 számából csináltam egyet (az utánalévők nem tetszettek) és nagyon hangulatos kis élmény néha a végighallgatása.
Meg lehet hallgatni a vele készül Pleasant Shade Of Grey lemezt a Fates Warningtól,nagyon durva lemez,sztem simán Scenes szint.(Mondjuk nincs úgy szétvirgázva)
Ja,és a kiváló konceptalbumok közül kihagytam az izraeli Orphaned Land Mabool c. lemezét,aki izgalmas metalzenét akar hallani,mindenképp szerezze be!Elképesztő,csak sajnos megmaradt kultnak az összetettsége és eklektikussága miatt.
Sztem Moore volt a legjobb,nem feltétlenül technikailag,a játéka nagyon sokat hozzátett a zenéhez hangulatilag,nem tolakodott előre,mint Rudess (LaBrie mellett engem is ő zavar leginkább),súlya volt a játékának.(Pl. Mirror eleje vagy Space-Dye Vest)
De nem ám:)
Teljesen funkciótlan tekerős virgák, unalmas hámasbontások egyfolytában a zongorás részeknél, tudod ezek a kis futamok, biztos ismered. Egyszer összeszámoltuk, egy kis introban (!) vmi huszonakárhány ilyet nyomott bele.
A szólói borzalmasak...
Nekem Sherinian volt a kedvencem, klasszisokkal jobb volt, színesebb a játéka, a hangzásai is, stb. Moore is százszor jobban illett oda. Rudi jobban zavar, mint lebri:)
Sztem meg nem illik a hangja a zenéhez.Legalábbis amióta durvulások vannak.A régi lemezekkel nem volt gond ilyen téren (bár sztem a legjobb Dreambeli teljesítményt a slágeres Falling lemezen hozta),de amióta rekeszteni a meg üvöltözni próbál...hát... Érdemes meghallgatni az Ayreon The Human Equation c. lemezét...ott ilyen lájtosabb progrockos környezetben énekel a csóka,és elképesztően jó.Sokkal érzelemd
sabb a hangja,mint a Dreamben,nem kell erőlködnie,rekesztenie,egyszerűen kurvajó,amit művel,és tökéletesen illik a zenébe.Míg a Dreamből sztem kilóg.
Nekem csak LaBrie-vel van bajom. Nagyon jó a hangja, de a fülével baj lehet, mert néha olyan rettenetesen hamisan énekel, hogy az már fáj. A lemezeken ez persze nem hallatszik, mert gondolom addig énekeltetik a stúdióban amíg sikerül eltalálni a a hangnemet, na de a koncertek...
Szerintem egyértelműen ő a DT gyenge pontja.
Háhá, még nem vagyok profi. De majd az leszek:)
Nem a fusionról van szó, csakhát az már nagyon tábotűz fíling, vagy hogy mondjam, amolyan álhippis mosolyalbum... Amúgy kedvelem a drím zenészeket, meg a zenéjüket is (régebbieket inkább), de vannak olyan dolgaik, amik számomra szétcseszett dolgok. Mint pl ez a danolászás, széttekers is :)
Erre mondom, hogy különböző az ízlésünk.
Nyilván te profi zenészként más szemmel nézed illetve más füllel hallgatod az az összeölelkezve danolászás tényleg távol áll a fusiontől szóval megértelek
Igen, ismerem a sztorit, dvd is megvan.
Ennek ellenére én nem tartom olyan zseniálisnak az ilyet, szerintem a történet sem vmi nagy durranás (film-forgatókönyvhöz végképp nem hasonlítanám), már akkor bugyutának találtam, mikor meghallottam:) Na mindegy, ez az én bajom.
Amúgy a gospel-es rész szintén nem tetszett, mert amit ott lebrivel visítoznak meg átölelve danolásznak, az nagyon nyálas, pfujj! Petrucci is széttekeri a nőci szólóját, nem hogy hagyta volna inkább magában, sokkal jobb lett volna.
Volt azért jópár ilyen album...Operation:Mindcrime (az első konceptuális metallemez),A Pleasant Shade Of Grey,A Streets-től felfelé a Savatage lemezek (ezek zseniálisan megcsinált darabok,kb 3 lemeznyi kiegészítő szövegkönyvvel a bookletekben),Soundchaser a Rage-től,az összes Pain Of Salvation,Dreaming Neon Black a Nevermore-tól,durvább vonalon a Mayhem Grand Declaration Of War-ja (teátralitásban messze felülmúlja a Dreamet,libabőrös leszek mindig,ha hallgatom),stb
--> Amúgy a scenesnél hogy érted, hogy "tematikus íve van, önmagában az ötlet is zseniális" ?
Úgy értem, hogy a Metropolis 2000 album nem különálló számok, hanem egy összefüggő történet az egész, de komoyl időbeli törésekkel, akár egy film-forgatókönyvnek is elmenne a történet szálainak szövése. Amolyan metálmese Ilyennel elég kevéssel találkoztam még prog.metál műfajban.
A témaválasztás az, ami szerintem zseniális ötlet. Arról szól ugye, hogy egy fickó nem érti, mik a képek amiket álmában lát, elmegy egy agyturkászjoz, aki hipnotizálja, és akkor előjönnek a képek az előző életéből. Kiderül, hogy a előző életében ő egy nő volt, akit féltékenységből fiatalon brutálisan megölt a barátja. Először egy újságcikk sejlik fel, az egyik nóta (a második) gyakorlatilag ennek a cikknek a "felolvasása", aztán még visszább mennek az időben és szépen kibontakozik az egész tragédia. A végén, immár a jelenben van egy kanyar, hazamegy a fickó a pszichológustól, de az követi hazáig, faltesz a fickó egy lemezt, az agyturkász pedig hátulról leszúrja, esés közben elcsúszik a lemezjátszó tűje és az utolsó szám azzal ér véget, hogy hosszú ideig csak a félrecsúszott tű sercegése hallszik.
A sztori fordulatai nagyon illenek a Dream zenéjének hangulatváltásaihoz, a végkifejlet (Victoria halála) pedig zenei orgazmusba torkollik (a Metropolis DVD-n ezt úgy adták elő, hogy egy kisebb gospel-kórust is meghívtak, hát nem gyenge az összhatás...).
úgy látom az EMBER nem csak engem zavar. őket nem? életreszóló szövetséget (szerződést) kötöttek? degáz, pedig a többiek nagyon ott vannak a szeren. de mint látható a leggyengéb láncszem igencsak lerontja az összképet...
finkfloydos(pinkfloyd)= annak dallamvilága, NEM IDEVALÓ! aki szereti szeresse, de egy DT-től nem kérem azt a primitiv dallamvilágot, ami ráadásul annyira jellegzetes, hogy kisüt az utánérzésekből.
majomdalolás: idióta, hamis, szar ének. rossz előadásmód. unszimpi ember.
a kettő nem zárja ki egymást, azaz fingfloydos -nemegyenlő- majomdalolás. de ez a két jellemző együtt fostalicska a javából...
Most hogy visszaemléxem a DT koncira, mintha Dominici jobban énekelt volna , mint LaBrie. Vagy csak nekem tűnt úgy? De mindenképp energikusabb volt, idősebb kora ellenére.
remélem beintene egy jókorát. a Symphony X az egy kerál banda. a DT ismertebb, felkapottabb, de sehol sincs hozzá képest.
zenei mélységben meg teljesen bealázza.
elvakult vagyok a témában, de akkor is...
valamit biztos rosszul csinálnak, mert csak az igazán hozzáértők szeretik a Symphony-t. a Dream azzal a faszkalap énekesével, a pinkfloydos majomdalolásával értékelhetetlen szar számomra.
lehet petrukkit isteníteni, meg a gitárját favorizálni, de nekem akkor is Romeo az ász!
Hát igen, ott még voltak olyan témák, amelyeket anélkül, hogy meg ne tanulnám, nem tudok megjegyezni, pl. Caught in a web, Innocence faded, vagy olyan témák mint a Take the time unisonoja, a Learning to Live zsenialitása,stb-stb. Azok az igazán nehéz nóták, nem ezek a mostani darálók. Az ilyen huszonperces dolgok közül meg csak a Change of Seasons írta be magát nálam a legjobb nóták közé, a többit nem tudom értékelni.
Az a vicc, hogy nem a magasakkal voltak bajok, mint rendesen, hanem a tök mély részeknél énekelt borzalmasan alá..Portnoy is vétett pár elég nagy hibát, a szokásos igen zavaró mértékű gyorsulás-lassulás mellett. Petrucci szólóiból sokat nem hallottam a bugyborékoláson kívül, sok helyen, főleg az arpeggioknál eléggé koszosnak tűnt, amit csinált, de ettől eltekintve
Petrukkinak nagyon szar műsora van, főleg ahhoz képest, amit még az Awake lemez turnéjának idején is művelt, szaladgált, grimaszolt, élvezte a játékot. Most meg kimegy, láb felpakol, és mint egy gép, lenyomja az aktuális programot. Azért annyira nem nehezek azok a témák, hogy egész koncerten alátámasztva kelljen játszani őket..
Hát középtájon álltam, szóval messzebb voltam 15 méternél, de azonkívül, hogy énekeltem egy jót, és láttam ezt a kék gityót..vhogy a Wooten-től meg Emmanuelltől libabőrős lettem egy párszor, itt viszont semmi..
Remélem van ott, vagy 40-60 asztal. Bécsben vannak óriási, hangulatos kocsmák. A Magyar zenekarokat imádják, imádnák, ha sokan énekesek tudnának kommunikálni velük!!!! Az Osztrákoknál nincsenek jó csapatok!
"Számomra DT rulez forever"
Nálam is így volt. Azt hittem egy időben, ez a csúcs, meg minden s hogy ennél jobban úgysem fogok már hallani:) Aztán hallottam
Amúgy a scenesnél hogy érted, hogy "tematikus íve van, önmagában az ötlet is zseniális" ?
Amúgy nem tartom rossz albumnak, azt, hogy nem tetszik, a metropolis számra értettem, ami az images-en van.
DT: sokminden leíródott itt, ízlésben hiába győzködjük egymást, mert különbözőek vagyunk.
Én nagyon szeretem a DT-t (akárcsak dr_kotasz, ahogy látom), megvan minden korábbi lemezük, és meg fogom venni az újat is. Valóban a Metropolis a legjobb, szerintem is, csodálkozom hogy Landmine épp ezt nem szereti, pedig zeneileg szerintem az a legváltozatosabb, a dallamok odabasznak, tematikus íve van, önmagában az ötlet is zseniális, szerintem a Dream csúcsa egyértelműen. Második kedvencem a régi jó Images and Words, nem bírok leszokni Myung futamairól, hihetetlen jó az az album is. A Train of Thought-ot amikor megvettem, utáltam, miért kellett ennyire eldurvulni, aztán mára már a kedvenceim közé tartozik, nagyon megszeretttem.
De az eddigi Dream lemezeket már rongggyá hallgattam, ezért mindig nagyon várom, hogy kiadjanak valami újat, és mindig nagyon hálás vagyok, ha kiadnak egy új dalokat tartalmazó lemezt (egy időben a Metropolis 2000 után azt hittem már nem is akarnak új nótákat írni, sorra jöttek ki a régi cuccok koncertváltozataival...).
Számomra DT rulez forever. Ez van.
Ja, és a Yes-szel is így vagyok
Az új DT-ről nekem most a Repentance/Prophets of War/Ministry of Lost Souls hármas gyün be nagyon. A Constant Motion az már túl Metallica, azt nem szeretem annyira.
pl a leraning to live nekem annyira szét van esve, hogy.
abban annyi dolog van, hogy már túlzás.
viszont ugyanazon a lemezen a ték dö tájm még kurvajól egyben van.
összességében talán a falling, a change amik leginkább bejönnek, előbbi pl a remek hangszerelése miatt. aztán az övék. :)
(a rajongói nagy kedvencek, mint pl metropolis, vagy home nekem pont nem tetszenek)
Ebben IS jók sztem, de FŐLEG abban, hogy a teljesen különböző stílusok közt a legnagyobb természetességgel ugrálnak. Olyan könnyedén kötik össze a témákat, hogy ilyen természetességgel nem sokan tudják. Szerintem ebben is nagyok. Egyszerűbben fogalmazva: rettentő jó DALSZERZŐK!
Hát. Azért sztem eléggé arra mennek rá olyan húde nagy dolgokat nem vonultatnak azért, inkább tekernek és 60 téma/dal. Ettől teknikás. Te hogy látod? Miben látod, hogy olyan jók? Nem a teknikában, a gyorsaságban, a sok tördelt témában?
Rust In Peace,Countdown To Extinction és Youthanasia hármast ajánlom,neked inkább az utóbbi kettőt,az első még elég thrash,bár sztem az a legjobbjuk.A Countdown és a Youthanasia két kurvajó lemez,iszonyat dalcentrikus,mégis tele van komplex megoldásokkal,jól szólnak és izgalmasak.Kb. mintha a Metallica a fekete lemez után nem ment volna át retro/stonerbe,hanem abban a szellemben írtak volna még 2 lemezt.Én imádom őket.
Nemtom, én nem érzem, hogy direkt csak a technikára mennének rá. Régebben tuti nem ez volt a jellemző. Egyszerűen csak gecijó zenészek, és nem félnek mindezt megmutatni.
Ebben mondjuk egyetértek velük... ha már tudunk zenélni mint állat, miért rejtsük el?
>
Érdemes meghallgatni az Ayreon The Human Equation c. lemezét...ott ilyen lájtosabb progrockos környezetben énekel a csóka,és elképesztően jó.Sokkal érzelemd
