Szerintem Obama, Bush, Putyin, meg az ehhez hasonlókhoz sokkal több gyilkosság köthető.
Csak ők másokkal húzatják meg a ravaszt, ő meg meghúzta maga is.
Szerintem nem dőreség, csak tisztában kell lenni azzal, hogy mi alapján, milyen szempontból és miért vonsz párhuzamot. Arra kívántam rámutatni, hogy "nagy formátumú" politikus pl. lehet valaki attól is, hogy sok ember halála kapcsolódik hozzá. Lásd Sztálin vagy Hitler. A "nagy formátumú" nem pozitív jelző (és nem is negatív... teljesen semleges, illetve számomra nem bír erkölcsi tartalommal), csak annyit jelent, hogy nagy volt a hatása. Nem mellesleg a legjobb politikusok általában nem olyan emberek, akiket kedvelni szoktunk, vagy akit szeretnéd, hogy a lányod után koslasson. Pl. ezért is utálom a politikát úgy általában.
A két történelmi korszak közt párhuzamot vonni, szerintem dőreség.Kádárt is szokás "nagy formátumú"politikusnak nevezni, de én még sem tartom annak!És ha már ő is tömeggyilkos volt, akkor Castro simán mészáros.Nekem, köszönöm szépen elegem volt a kádári korszakból, na ehhez képest kéne megkérdezni a kubaiakat.
Amint pl. Napóleon is icike-picikét diktátor volt, meg elég sok ember halála is köthető a nevéhez. És a sort elég sokáig lehetne folytatni. Ettől még valóban a 20. század egyik fontos alakja Castro. És a Mein Kampf-ot is sokan olvassák a mai napig, nem feltétlenül csak neonácik (pl. én is tervezem már jópár éve, márpedig ha bármiféle politikai irányzat követőjének lehet nevezni, akkor az leginkább anarchista volna...)
RIP Fidel Castro. A XX. század történelmének egyik legnagyobb formátumú alakja hunyt el. Ha valaki akar valami egészen zseniálisat olvasni, szerezze be az önéletrajzát.
"Az első három LGT lemez mellé még oda kell tenni a Képzelt riportot, és a Kovács Katinak meg a Cininek írt két lemezt, így kerek a sztori." - Melyik lemezekről van szó? érdekelne... Köszi!
Ezért írtam én azt, hogy hitelesebbnek tartom a saját nótát, még akkor is, ha technikailag, szakmailag nem olyan tökéletes. ( Ami hitelesebb az még attól lehet szar is. )
" nem szerettem azt az előadói műfajt, ahol az énekesnek semmi köze sincs a nóta megszületéséhez, hanem csak elénekli a neki írt dalt. "
OK, persze, igazatok van, de lássátok be, főleg manapság nem minden énekes végzett zeneakadémia zeneszerzés szakot aki , többnyire úgy született, hogy nincs szerzői vénája, és szövegírást tekintve még jó, ha nem funkcionális analfabéta.
Egy példával hadd jöjjek elő: Imádtam a Katona Klári lemezeket, a Presszer sztem jobb dalokat írt neki, mint saját magának. Aztán a végén Klári nekiveselkedett és maga írt zenéket és szövegeket (pl.: Fekete gyöngy), hát nem lettem libabőrös tőlük.
Mondjuk én egyikük lemezeit se vettem, különösen nem pult alól - a Kati nyilvánvalóan jobb énekes szakmailag - nem szerettem azt az előadói műfajt, ahol az énekesnek semmi köze sincs a nóta megszületéséhez, hanem csak elénekli a neki írt dalt. Talán ez a rock lényege, ami annak idején megfogott, hogy a saját zenei és szövegi gondolatok hitelesebben jönnek le a színpadról még akkor is, ha technikailag esetleg nem olyan tökéletes a főhős, mint egy "előadóművész".
38 nagylemez, 60 körüli kislemez, 20 körüli külföldön kiadott kislemez - a wiki szerint. Bárcsak így hátráltatták volna pl. a Syriust a felsőbb szinteken :)
Ahogy a mostani interjúkból, visszaemlékezésekből kiderül, gondolom Kovács Katinak a karrierjét felsőbb szinteken eldöntve hátráltatták, ahogy csak lehetett.
Gondolom ha zöld utat kapott volna, akkor lett volna több jobb lemez.
De jó, hegy eszünkbe juttattad. Az első három LGT lemez mellé még oda kell tenni a Képzelt riportot, és a Kovács Katinak meg a Cininek írt két lemezt, így kerek a sztori.
Különben jól példázza, hogy szegény énekesek mennyire ki vannak téve a dalszerzőknek, csóró Katinak azóta sem volt ilyen minőségű zenéje (persze attól még sikeres lett, de ez már a közízlés gondja)
Na csak, hogy nehogy valakiben megragadjon a "fakezű" jelző...
https://www.youtube.com/watch?v=LtFEBwXX3pY
Barta egyik legszívszorítóbb, leggyönyörűbb szólója. 3.00 után kezdődik.
Elképesztően zseniális, ha megírt, ha nem, annyi érzés feszül benne, hogy még mindig libabőrös leszek tőle.
Hát, hogy is mondjam, az "off" nekem kicsit off, nagyon vegyes felvágott és időnként a politika konkolyszemei is keverednek a tiszta búzába...
Szóval, ha már LGT-nél tartottunk, "valaki, valaki, valaki mondja meg" és folytassuk ott
Ismét egyetértek!Hozzáteszem, hogy szívesen olvasnám az off kocsmában a szíves dolgot.Elvégre bár kocsma jellegű, de mi tehetjük kávéházzá.Talán ma inkább arra is hajaz.......
Szívesen. De tartok tőle, hogy nem ez a legmegfelelőbb topik. Lehet kéne egy újat csinálni, amin a zenéinket, kedvenc hangszereseinket és nem utolsó sorban hangszereinket kibeszélhetnénk. Számos ötletem, sztorim van nekem is. De pl. nem itt szeretném Lali bátyónak elmondani, hogy Blackmorenak volt-e szíve...
Szóval valami "Neked mit jelent a zene", vagy valami sokkal ötletesebb címen kéne folytatni.
Az elmentek hadd pihenjenek, épp elég hangoskodás jutott nekik osztályrészül itteni életükben a stagen.
Laci bácsi!
Még reggel írtam valamiféle választ ezen gondolataidra, de aztán elszállt a céges net.Roppant sajnálom, hogy nem vagy LGT fan!
Volt szerencsém a mély bíbort eredeti felállásban látni, hallani.Imádom a muzsikájukat, de mivel Blackmore-t említed,elismerve virtuozitását, számomra mégsem a "zenéltek gitáron" kategória.Világosabban, nekem hiányzik a szíve a játékából.Tán emlékszel, az akkori hozzáértők egy Hendrix nevű urat jelöltek meg a legjobbnak és az első tízben szerepelt az én kedvencem Jimmy Page is.Ami az Ő gitárjátékában van az mi szívemnek legkedvesebb.
A hetvenes évek elején volt a KITT Egylet.Bár nagyon fiatal, mondhatni zsenge gyerek voltam, és tátott szájjal hallgattuk Bélát.Anyai ágon földim, és a nyarakat zömmel itt töltötte.Előfordul, hogy valamire rosszul emlékszem.Az idő mindent megszépít......A petőházi Kinizsi vendéglő teraszán, hűs korsó sörökkel bármi megtörténhetett. Laci valamiért nem kötődött annyira kisvárosunkhoz.Béla viszont ma is fújja a helyben ismert "település" neveket, melyekről idegen nem is hallott.
Béla nem írt az Illésnek dalokat. Nem kevered a Lacival? Mondjuk neki is csak a Fonográfos-korszakban játszották a dalait Szörényiék, előtte az Illésnek ő sem írt.
1. A búcsúkoncertes bakeliten a Vihar előtt se kutya!
2. Mindig összeszorul a torkom, ha ezt a topicot fönt látom, ez úton most köszönöm mindenkinek, hogy végre nem csak rossz híreket közöl, hanem mintha élne.
(Akkor is, ha vita miatt, nem baj, mert ez nem olyan szalmacséplés, mint a milyen cuccot vegyekben...)
Tényleg sokan hallgattuk azokat (+ Yes, Genesis, King Crimson, Jethro..). Az 1968-73-as időszak - nem tudom mitől - valami iszonyat termékeny volt, mindenki akkor csinálta a legjobb anyagait. Ennek fényében mondom, hogy az LGT első 3 lemezét ezek mellé oda lehet tenni, nem vallnak szégyent. A későbbi zenéik már más történet.
Az Illés sajátos "hungarikum", ami csak a hazai közegben ül. Persze tagadhatatlan a hatásuk és Levi bá' azért valamit letett az asztalra... (..biztos így került hozzám a Fonográf lemezeken hallható Morris-a)
Soha nem voltam LGT fan, sőt... ráadásul abban az időben volt választék bőven /dübörgött a Deep Purple, Black Sabbath, Led Zeppelin, Uriah Heep, Pink Floyd stb/ az én korosztályom már inkább őket választotta, és valahogy megszoktuk, hogy a gitárosok pl. Blackmore /remélem még sokáig nem látom ebben a topikban.../ "zenéltek a gitáron". A szólókat nyilván megírták, különben senki nem emlékezne rájuk:)
A legtöbb gitáros /profi, amatőr/ megérzi, hogy mi az, ami másban egyből /akár huszonévesen/ megvan, és benne talán sohasem lesz meg...
Szerintem Bartában megvolt "az".
Levente érdemei - dalszerzőként, énekesként vitathatatlanok, a magyar beat alap arca, örökre beírta a nevét a nagy könyvbe.
(Az már nem az ő hibája, hogy a Mártha István hangszerelésének köszönhetően igen sikeressé vált István a király után néhányan elhitették vele, hogy ő Közép-Kelet Európa legnagyobb élő zeneszerzője és attól kezdve ontotta a szarnál szarabb ún. rock operákat.)
De gitárosként nem jegyezett zenész, ezért fura, hogy az egyik legízesebb sounddal játszó gitárost, Bartha Tamást ő minősíti fakezűnek.
Tisztelem a véleményed, sőt mint tudod, gitárosként is nagyra tartalak!DE, az Omega, gondolok itt a "trium"-i időszakra számomra sokkal, de sokkal több zenészt birtokolt.Nem eltagadva, Szörényit emberileg sem bírtam......Ráadásul az Illés zenéjéhez szorosan köthetők a Tolcsvay testvérek.A kevesek által ismert Béla bátyó is rengeteg muzsikát írt nekik.
a helyzet az , hogy a Szörényinek egy gitáros sem tetszett pedig akkor már bontogatták a szárnyukat olyan gitárosok mint a Bencsik , Mogyorossi , Radics . A Bartával meg szerintem az volt a külön probléma , hogy nem volt túl barátságos típus ráadásul két külön zenei világ.
Szörényi Levente azt nyilatkozta róla, hogy még egy 66-os hungária koncerten hallotta, és kifejezetten fakezű gitárosnak tartotta.
Ehhez képest szerintem a "Rég volt, így volt" Hungária lemezen akkorákat gitározik, hogy kiesik a kónusz a hangszóróból.
Igazad van, de olyan jóízű, kerek dolgokat játszott, amikről nem gondoltam,hogy megírtak. Ettől még persze nagyon szerethetők. Bartát kölyökként egyszer láttam koncerten, ahova kamarazenekari próba után ingyen beengedtek - sorfordító élmény volt (hegedűt gitárra).
Bocs az offért.
A megírt szóló játszás szerintem nem hátrány. Inkább örül a közönség, ha a lemezről ismert figcsiket hallja, mint valami folyamatos kísérletezésnek, ami vagy kigurul, vagy nem.
A Barta egy született tehetség volt, nagy kár érte. Én is nagy rajongója voltam mindig, de érdekes, több forrás is azt állítja, hogy a szólóit megírta, koncerten is mindig ugyanúgy játszotta.
Abban az időben két zenekarunk is volt, a Syrius és az LGT, akik nemzetközi mércével mérhető, mondhatni világszínvonalú muzsikát játszottak.
Ma?????
Nem tudom ki hogy van vele, de Barta Tamás gitárjátékától, még ma is, libabőrös lesz a talpam is...
Emlékeim szerint, amikor megkérdezték Pressert, hogy miért hagyta abba a klasszikus zenét /Antal Imrénél tanult/, azt válaszolta, hogy "mert meghallottam Bartát gitározni".
Pedig abban az időben, még csak "szokol rádióból" lehetett gitározni tanulni...- kb akkor találták fel a "szmok on vötröt" is:)
Sokat vesztett vele a hazai könnyűzenei élet.
Pedig Varsóban "elveszett".Omega buli helyett Louis Armstrong-koncertre ment, és a számos remekműve közt az LGT-vel énekelte, hogy NEM ADOM FEL.Az Úr máshogy döntött.Pedig annyi mindent nem szeretett még.Most már együtt énekel az álom arcú lánnyal.
Legyen Neki könnyű a föld.
Nekem sokat jelentett. A Kiállítás képei szólt az első hazai sztereo rádióadás próbaidejében, nyilván a hanghatás és akkoriban még újszerű terek, effektek miatt - egész nap hallgattam és anno még szalagos magnóra vettem fel.
A korai lemezei még a midi előtti időszakban készültek, nem voltak letölthető groovok, kész zenei alap-konzervek, vagyis ragyogó billentyűs volt. Akkoriban számos elektronikus zenei kísérlet született, nálunk is, hát inkább nem minősítem azokat az antizenéket. Ő jó ízléssel nyúlt a klasszikusokhoz és még a Debussy, Ravel feldolgozásai is remekül sikerültek, pedig azok alapból is nagyon jól hangszereltek voltak. RavelÉs egy fontos: minden darabja azonnal felismerhető volt, bármit dolgozott fel.
Aki általános képet akar kapni munkásságáról, annak a Different Dimensions cd-t ajánlom.
Az idei évben már sok nagy zenész elment s még sok július van...
Isten veled Shinan.
Ha valakinek jelent bármit: Isao Tomita, 5 May 2016 (aged 84)
Leginkább a Muszorgszkij/Egy kiállítás képei feldolgozásával robbantott (1975-ben). Nagyon nagy szám volt annak idején. Énekórán is ezt a verziót hallgattuk Pictures at an exchibition
Nyugodjék békében..
aki , többnyire úgy született, hogy nincs szerzői vénája, és szövegírást tekintve még jó, ha nem funkcionális analfabéta.
) 
