Lehet hogy csak túl sok Hetesi Zsoltot olvastam. Szerinted technikailag milyen lehetőségek vannak még a gitáron? Szerintem a jövőben is lesz egy- két zseniális gitáros, akinél minden összejött, de a gitárosok 99,99 %-ának ez elérhetetlen szint marad.
Köszi skacok!
nagyon sok videot vettem fel voltak ennél sokkal matekosabbak is csak azokat mindig elcsesztem valahol végül belefáradtam és ez volt az egyik amit be mertem válalni
Szerintem is létezik egy szint, ahol már nagyjából a gitározás evolúciója véget ér.
Mint ahogy minden másnak is van egy ilyen szintje.
Pl.: a ruháké, cipőké, már szerintem elérte ezt a szintet.
Persze lehet lépésszámlálót, MP4 lejátszót, meg GPS-t építeni beléjük, de igény nem nagyon van rá, meg értelme sincs sok.
Az akusztikus gitároké , és talán az elektromosoké is elérte már ezt a szintet.
Láttam eccer beszélgetést tapasztaltabb zenészekkel, régi Neoton meg LGT stb. tagokkal, ők azt mondták hogy újat szinte már nem is tudsz csinálni, mert már minden skákát eljátszottak.
Talán ez nem igaz, és azért valami újat (vagy ha nem is újat, de jót )még azért lehet csinálni.
Szerintem butaság, amit írtál, én érdekes módon nem röhögök a 80-as évek gitárhősein, MacAlpine, Vai, Satriani, Vinnie Moore, Kee Marcello már akkor olyan dolgokat játszottak, amibe a mai emberek bicskájának nagy többsége kapásból beletörik.
Akkor a gitározás elérte a csúcspontját, technikailag mindenképp, gyorsaságban meg max ilyen Guiness rekorder idióták vernek rájuk, de az már értelmetlen sportteljesítmény, a zenéhez nem sok köze van, ugyanis nem szolgálja azt!( kb. mint a blastbeat )
Szóval, már nincs új a nap alatt, izgalmas csak az lehet, ami ötvözi a különböző dolgokat, Guthrie és Martone zenéjé/játéka is ilyen. Van benne mindenből, ezért izgalmas!
De nem gyorsabb, és nem is feltétlenül nehezebb, legfeljebb mi nem érjük fel ésszel, mert máson nőttünk fel, és ezt a szó szoros értelmében vett fúziót még nekünk is tanulni kell(ene)..
Én így látom!
a mostani úszók pl. nem mosolyogva nézik vissza az Egerszegi 1991-es világcsúcsát, főleg, hogy most a cáparuhát betiltják, és valószínűleg törlik az ilyenben úszott ÖSSZES rekordot. Vagyis valószínűleg az 1991-es Egér rekord is ÚJRA világcsúcs lesz-marad. Vannak mérföldkövek mindenben, amik nagyon sokáig maradnak. Az orgonisták sem mosolyognak vissza Bach-ra, hanem izzadnak vele. Nem hogy fényévekre nincsenek tőle, de kb. sehol.
Mindig lehet überelni. Miért szerinted itt megáll a fejlődés? Nincs tovább és a gitárosok belesüppednek a jelenbe?
Régebben Malmsteenről hitték, hogy nála nem lesz gyorsabb gitáros a földön. Aztán lett.
ez a forma és tartalom nagyon jó példa én is hasonlót akartam mondani még jóval alább az elmélet és a dallamérzék témában. Nagyon sokszor annyit látok gitárosoknál, hogy maximum azért köt le, mert próbálom megérteni mit csinál nem azért mert olyan tartalommal tölti meg a zenét
"Az akkori gitárosok is mosolyogva fogják visszahallgatni Govant és már fényévekre lesznek tőle..."
Ebben biztos vagy? A következő 50 év fejlődésében én nem vagyok biztos. Szerintem ezt a szintet űberelni már nem lehet.
Mindenfajta zenei stílusnak megvan a maga vibrátó technikája, és hangja. Szar, akkor egy vibrátó, ha nem az adott stílushoz, ritmikához választják meg. Amit Krisztián csinál az abban a zenében jó. Funky-ban, blues-ban már nessze nem használható.
Guthrie-vel én pont úgy vagyok, hogy szívesen elnézem néha a videóit, mert abszolút szórakoztató, és elképesztő az a fölényes felkészültség, amit ő képvisel. Egyben van nála a bődületes technika, az elmélet-beli komplex gondolkodás; és tényleg inspirálóak a motívumai, ötletei, ha valaki a gitárvirtuózkodás mellett kötelezi el magát, és hasonló szinten szeretne zenélni.
Ennek ellenére a lemezét egyszer sem bírtam végighallgatni, mert annyira nincs benne számomra tartalom. Úgy érzem, hogy Guthrie pont azt a tudományos gitározást közvetíti, ami manapság nem véletlenül olyan divatos. Direkt írtam a tudományos jelzőt, mert jobbat nem találhatnék rá. Tökélyre fejlesztett forma, elképesztő bravúrok, csakúgy mint a modern tudományokban.
A tudomány is naponta kápráztatja el az embereket a legújabb felfedezésekkel és eredményekkel. Olyan dolgokat tudunk ma már az ok-okozati összefüggésekről, amit korábban elképzelni sem lehetett. A modern jazz/fúziós zenészek is ezen az úton járnak. Hihetetlen, amiket művelnek.
A tudomány fejlődésének azonban sosincs vége, 50 év múlva a ma tudománya a holnap tévedése lesz (mint az idők folyamán eddig bármikor), és röhögni fognak az akkori tudósok a mostani szinten. Az akkori gitárosok is mosolyogva fogják visszahallgatni Govant és már fényévekre lesznek tőle technikai szinten, elméleti megfejtésekben, virtuozitásban és kreativitásban.
Akárhogy is nézzük, a technikai/elméleti/kreativitásbeli, stb. fejlődés egyfajta verseny, méginkább folyamat, ami sosem ér véget. Mindig jön egy újabb szint. Épp ezért van az, hogy a régi elavul és helyét valami új veszi majd át. Mindig keresnek valami új utat. Miért? Mert a zenélésnek ez a része nem időtlen értékű. Van, fejlődik, elér egy szintet, majd túllépi valami más, az pedig elavul.
A tartalom sosem avul el, nem hiába nem avulnak el a klasszikusok, az olyan alaptézisek, amik nem a formáért vannak, hanem csak eszköznek használják fel azt. A forma az adott korhoz és annak szintjeihez igazodik, ami teljesen múlandó. Nem hiába érezzük ma pont azokat a magasabb rendű érzéseket egy Bach, vagy Beethoven hallgatása közben, amiket száz évekkel ezelőtt éreztek az emberek. A tartalmuk időtlen, sosem múlhat el. S bár ma már egészen másfajta zene a divatos, egészen másfajta hangzások (elektornika ), másfajta technikai elemek, frazírok, stlusok, stb., de mégis megértjük a régi formákat segítségül hívó művek tartalmait.
Guthrie-t ezért nem igazán bírom hallgatni, mert formailag totálisan leköt ugyan, baromira inspiráló e téren és eszeveszett érdekes. Viszont tartalomnak nálam igencsak híján van.
A jazzel kapcsolatban: van az a tény, hogy a legtöbb ember nem tudja befogadni, csak ha érti. Amúgy semmit nem mond számára. Teljesen érthető: nem találják benne a tartalmat. Aki érteni akarja, annak meg kell tanulnia a formák nyelvén, azaz a jazz formáinak (elmélet, frazírok, stílus) nyelvén. Aki megtanulja, az érti, az pedig azért tudja hallgatni, mert aki érti a formát, csak azt képes elkápráztatni (de nem a tartalmával).
Ezzel távolról sem azt akarom mondani, hogy a jazz/fusion baromság lenne, nagyon is zsír dolog az, én is szívesen hallgatom abszolút megvan a jogosultsága, a maga helye de tisztában vagyok azzal, hogy ez a formák zenéje és nem keresek benne többet.
Bocs a kitérőért, csak úgy eszembe jutott gyorsan ez a gondololat
Hát igen, Guthrie az egyetlen olyan mágus, akit tényleg bármilyen stílusban rettenet dolgokra képes. Dave Martone mellett ő a másik hatalmas kedvencem, Dave-et csak azért teszem előrébb, mert sokkal egyedibb és őrültebb a zene, amit csinál, és gitártechnikai értelemben véve is újító!
Amúgy én a vibrátóját nem bírom egyedül, de az félelmetes, ahogy játszik, pengetővel, anélkül, bmilyen stílusban, és az effektjei is zseniálisak
Úgy tudom Henderson mester is állítja hogy ez így van.
Szerintem a ritmus, meg a dög az első és utána jön csak az, hogy mik a hangok. Nem nyúlat írtam hanem nyuszit.
De annak mi köze van a nyúlhoz? A HOGYAN fontosabb, mint a MIT ? ööö. Lehet, hogy én hülye valék, de ezzel annyira nem értek egyet. tartalom és forma azért szeretnek összejátszani.
amikor rámjön az ötperc - ami általában minimum egy órán át tart - akkor ezt a videót MINDIG berakom, és megy a háttérben is. Van, amikor már nem is nézem, mert tudom, úgyis, mit látok. Persze, Weckl szólóját azért mindig vizuálisan is befogadom. Brutalitás... az unisono témák nagyon komolyak.
Nem tudom miért, de hirtelen eszembe jutott a teremtéstöténet bűnbeesése - az ember is csak bele akart kóstolni a jó és rossz tudásába, és mit nem adott volna érte Hát adott is.
imádom ezt az embert :) hogy lehet vki ennyire szerény, vicces és bölcs? egyszerűen imádom, nem tudok elképzelni olyan zenét amiben nem állná meg a helyét 100%-osan. ufo...
az a legjobb benne, hogy bár szinte bármilyen virgát kiráz kisujjból hihetetlen feelinget tud belevinni a játékába, és erről senki más nem tehet csak a nagyöregek: clapton, bb, hendrix, meg a többi akit említ!
MacAlpine oda-vissza penget! Egyébiránt Planet X nagyon jó, volt egy nyaram, amikor 3 lemezt hallgattam minden nap, Greg Howe-t, Planet X-et, és Daczi játékát a Szabadság Rabszolgái c. Bikini lemezről.
A szólólemezei meg baromi jók, főleg a Maximum Security, arról anno 6 dalt tanultam meg, és tképpen azzal tanultam meg tekerni!
Tony McAlpine-t hallgass..de ne a szólólemezeit mert azok uncsik, Planet-X nevű zenekart keress, ott aztán
van bőven polimetria is meg outside játék :D
Hát igen, rockban a legtöbb szólóhoz kell a váltott. Hiányzik is nekem nagyon.:( Amióta Mikitől láttam a múltkori versenyben, hogy lehet azért így is dögösen játszani, elhatároztam hogy átállok. Nekem sajnos meg kell szakadnom, hogy a váltott 150 -160 bpm körül menjen. Pedig sokat szarakodtam a váltottal, de hát ez van. Chicken pickinget én is próbálgatom.
Oh, Gambale-t imádom az őrült arpeggio-i miatt, Henderson-tól viszont falnak megyek..pedig voltam a blues koncertjén, de esküszöm 2 dalnál többnél nem tudtam, hogy ki kivel van Tudom, hogy rettenetes nagy megfejtő, de ő nekem az a gitáros, aki technikailag abszolút unalmas, és mivel nincsenek jó dallamai sem, ezért abszolút élvezhetetlen számomra a játéka és zenéje..
Számomra a legnagyobb gitáros Dave Martone kb. 2004 óta, hogy először meghallottam a zenéjét. Ő rettenetesen jól használja, és el is kezdtem megtanulni pár hónapja, mikor találtam tőle egy videót, ahol mutatja, hogy hogyan kell csinálni..hát bazze, up tempon lehetetlen eljátszani..még.. Meghívtam játszani egy szólót a lemezemre (és elvállalta), "remélem" telenyesi az őrült dolgaival, aztán koncerteken meg majd szívok, mint állat..
Teljesen rosszul érted. Vagy esetleg én magyaráztam rosszul...
A lényeg, hogy én pont nem a mindenre mindent játszók táborát gyarapítom. Az A-mollra A-moll hangsort, az azt jelenti, hogy nem lehet minden harmóniára az adott móduszról indítani a hangsort, mert az ciki, tehát C-dúrban II-V-I-et nem illik úgy játszani, hogy d-moll, G-dúr, c-dúr, mert, hogy az olyan szájbarágós. Nem tudom érthető voltam-e? Tehát szerintem A-mollban, főleg egy improvizációs alap kezdő harmóniájaként, nyugodtam lehet A-moll hangsorral indítani, csak 2X-ra 3X-ra stb, már nem illik visszatérni mindig a kezdőhangra, mert akkor eléggé egysíkú lesz.
Kifejezetten azért írtam az előző hsz-t, mert te azt írtad, hogy:"az aki erre A-mollt játszik az süket. én egyszerűen kivenném a kezéből a gitárt."
Én úgy értettem, ahogy reagáltam, de lehet, hogy rosszul értettem, akkor bocsánat...
Sokan használják a sweep-et főleg fusion-ben, jazz-ben, rockra viszont nem túl jó, mivel az oda-vissza pengetés sokkal pregnánsabb hangokat eredményez.
Én vegyítem a kettőt, attól függően, hogy milyen hangzást akarok éppen, és azt gondolom, hogy nem árt mindkettőt tudni.
Már csak a chicken picking-et kéne megtanulni, de asszem arra sose lesz türelmem
Pont áttértem az economy pickinger, részben azért mert lusta a pengető kezem. Remélem így megoldódik a problémám. Keresem hogy ki még azok akik ezt a pengetést használják, de nem sokan vannak. Idáig a Miki játékában tetszett a leginkább ez a technika.
a harmonikus és melodikus mollnak külön móduszai vannak..
kib. jóak, párat át lehet csórni sima modális rendszerbe pl.
nagy kedvencem a líd-mixolíd (lydian b7)skála domináns akkordokra..
hát ez milyen már, hogy ciki vagy nem...talán ha egy 3 perces Am állóalap lenne az már ciki, de egy 180as swingben egy II-I-V-nél áthussanni
rajta egyáltalán nem ciki :_DDD:d
Én a Jazz-al úgy vagyok, hogy szeretem hallgatni, ha egy pubban vagyok mondjuk egy társasággal, és a háttérben az szól.
Szóval háttérzenének.
De csak arra figyelni, nekem (!) fárasztó.
Itt fogós dallamok aligha ha vannak, viszont rettenet zenélés megy..Félelemetes tudás van, sokat adnék érte, ha csak pár percre belekóstolhatnék abba, hogy milyen lehet ekkora tudással zenélni..
ebből a hsz-edből látom hogy Te a mindenre mindent lehet játszani tábort gazdagítod és így most már értem az előző kérdésed.
innentől viszont nem hiszem hogy meg fogjuk tudni egymás győzni, mert pl. szerintem a-moll-ra nem hogy nem ciki a-moll-t játszani, hanem kifejezetten jó érzés :)
Ha már itt tartunk...ok,hogy általában azzal kezdik a modálisok elmagyarázását,hogy a dúrskálából származtatottak úgy,hogy különböző fokokról indítva játsszuk le az adott skála hangkészletét,illetve mondjuk a C dórt úgy keressük meg,hogy megnézzük,melyik dúrskála második foka C.De mi a helyzet a moll hangnemekkel? Vagy csak annyi,hogy megnézzük,melyik módusz moll-jellegű,és zúzzuk?
én azt mondtam, hogy aki az említett backing trackre A moll-t játszik az óhatatlanul f-et is fog fogni ami istentelenül szarul szól erre szerintem.
mindenre lehet mindent játszani és mindent meg lehet ideologizálni (egyesek már jobban szeretnek ideologizálni mint zenélni), de ha erre a bt-re a-mollban tekersz az szerintem szarul szól a kisszext miatt.
ugyanígy egy C major akkordra is lehet játszani C-dúrt (jól fog szólni szerintem) és mondjuk kis 7-est tartalmazó c mixolíd skálát, ami meg szarul fog szólni mert pont az egyik kulcs hangját nem fejezi ki a használt skálád az akkordnak amire játszod.
de lehet hogy nem is értem a kérdésed és tényleg én vagyok a hülye :)
Nem ugyanaz, csak ugyanazokból a hangokból épül fel...
Én klasszikus összhangzattant tanultam a fősulin és vakargattam is a fejem keményen, amikor elkezdtem Jazz-t tanulni és ott meg direkt nem azt kellett játszani ami le volt írva. Mondta is a tanárom, hogy A-moll-ra A-moll hangsort lehet játszani, csak ciki...
Nem akarok beleszólni, mert fasza lett a videód és innentől nincs is igazán miről beszélni, de szerintem te is kevered kicsit. A dór nem ugyan az mint a G dúr, H fríg, C líd stb. Ezek az elnevezések szerintem az akkord és a skála alkotta hangzásra utalnak. Ha A moll akkordra D mixolídot játszanál, akkor az azt jelentené, hogy rossz hangokra tennéd a hangsúlyt, annak ellenére, hogy a hangok megegyeznek az A dór skáláéval. Szóval nem véletlen az elnevezés.
Nem akarok én sem kekeckedni, de nem azt akartad kérdezni hogy A moll akkordra miért nem mehet az A moll skála? Nem vagyok egy nagy megfejtő, csak kíváncsiságból kérdem, furának érzem, hogy A dórt írtál.
Magyarázd el légy szíves, hogy egy A-dórra miért nem játszható A-moll, már annak ismeretében, hogy az A-dór a klasszikus zeneelmélet szerint A-moll fi-vel. Ez most komoly, nem kekeckedni akarok.
én pont ebben a cipőben járok...folyamatosan keresem az oktatóanyagokat, amiből végre rájönnék, hogy hogyan lehetne a legkisebb energiabefektetéssel megtanulni ezeket a dolgokat, de az az érzésem, hogy az összes oktató vagy csak a felületét karcolja ezeknek a dolgoknak, vagy túl bonyolult módon magyaráz - mondjuk itt jön be a lustaságom is szóval nekem is nagyon jól jönne egy ilyen flash :)
annak idején mondta Feri, hogy csinálni akar egy oktatót, reméltem is, hogy lesz belőle valami, mert megdöbbentő volt, amilyen szinten gitározott... (egy Artec-bemutatón találkoztunk)
Nézd, ha nincs elméleti tudás és rendszer, akkor mindaz lehetetlen, amiről írsz, hogy "három és.."! Max primitív alapoknál, vagy amit amúgy is sokat csinálsz, és a kezedben/fejedben van..
De ha mondjuk elmondanák ezt a backing kört, és te nem tudod, hogy mire mit, akkor baszhatod a dallamérzéked, mert csúnyán be fogsz égni, ugyanis nincs meg a készlet, amiből a helyes hangokat megválogathatod! Persze lehet alibizni, teszem azt egy kitartott hanggal, vagy szünettel megúszni a parás részeket, de azt max egyszer játszod el úgy, hogy ne tűnjön fel senkinek a "csalás".. Metalban is vannak dallamos dolgok, azért a butagitáros Kirk Hammett is írt pár szép dallamot ( Fade to Black szóló pl.), ami miatt én konkrétan gitárt fogtam, meg lehetne még találni példákat, de az tény, hogy ehhez érzék kell, ami nincs meg mindenkinek. De tovább megyek, nem csak érzék, hanem hozzáállás kérdése is a dolog! Kee Marcello szerint a szóló dal a dalban, és eszerint is írja meg őket, felhasználva akár a fő énekdallamokat, ezért is tartják őt a dallamos shred királynak! És tényleg tanítanivaló mind a gondolkodásmódja, mind pedig az, ahogy játszik. Én is sokat tanultam tőle, és a megírt szólóimban törekszem is a dal a dalban dologra, mert ahogy Dime mondotta volt, egy gitáros egy jó szólóban elmond(hat) annyit, mint egy énekes 2 versszakban!
Szóval nálad pl. ha a dallamcentrikusság van a központban, akkor úgy is mondhatnánk, hogy a hozzáállásod megfelelő ahhoz, hogy a többségi hallgatóság számára fogós dolgokat alkothass, ehhez már "csak" annyi kell, hogy tudd miből válogathatsz.
Ezért az elmélet elkerülhetetlen! (meg némi technika, ami kell, hogy kifejezhess mindent, amit szeretnél )
Azért is nagyon jó a Miki és Feri szintű zenészeknek, mert tképpen nincsenek határaik, hiszen gyakorlatilag mindent tudnak a 'mire mit' témakörben és technikailag is a topon vannak, és nem kell mást csinálniuk, csak elereszteni magukat, és zenélni! Óriási fölényük van az átlag gitárosokkal szemben, akik alapvető dolgokkal sincsenek tisztában!
Remélem pár év múlva én is a "klubban" lehetek majd, és a legdurvább fusion őrületben is oda tudom pakolni magam perfekt módon
1: akkor soknak ki kéne , no de a zene mindenkié, és inkább gitározzon az ember, mint teszem azt drogot áruljon, vagy a gépbe dobálja a pénzt, stb..
2: Persze, hogy nem E-n kell megállni, de ezt elvileg úgyis hallja az ember. Amúgy jól mondtad, A-dór, ami ugye G-dúr, (A-dór), H-fríg, C-líd, D-mixolíd, E-moll és Fisz lokriszi.
3. Szerintem nem azzal van a baj, hogy az emberek nem vennék rá a fáradtságot, mert én is baromira vettem volna, csak egyszerűen egy ember sem akadt széles e határban, aki képes lett volna elmagyarázni úgy, hogy meg is értsem miről van szó!
És ez a kulcs! Hozzám járt már olyan srác, aki évekig tanult zeneiskolában gitárt, de azt mondta, hogy a tanár össze-vissza hablatyolt pl. a modálisokról, és ő soha nem értette meg. Nálam kb 2 óra alatt megértette..
Látszik az arcokon, amikor leesik a tantusz, és megértik, hogy ez mennyire egyszerű valójában.
A rendszer meg ahhoz kell, hogy ne csak értsd, hanem hogy használni is képes legyél azt a gitáron ( zongora nem jó, én is tanultam zongorán, és nem tudtam átültetni a gitárra!) Ujjrendek az alapjai az egésznek! Ha azokat megtanulja az ember minden hangról, minden fekvésben, és utána sokat gyakorolva használható figurákat gyárt a hangokból (r-go megtanulja milyen hangokon lehet megállni, és egy-egy futamból hogy tud időben megérkezni) akkor mondhatjuk azt, hogy elkezdett zenélni!
Addig csak sötétben tapogatózás az, ami megy. Kéne csinálni egy buzi nagy gitárklinikát, ahol ezt tömegek érthetnék meg pillanatok alatt, és máris sokkal előrébb lennénk!
)
