Jónás Tamás (instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek)
Instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek
Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!
Igen, tényleg C-re van hangolva a zenekari gitárom, de pont azért vettem egy másik gitárt, hogy azt standard E hangolásban vékonyabb húrokkal tudjam használni impro-hoz, szólók megtanulásához. Ezért én a normál hangolás alapján tanulgatom a hangokat a gitáron húronként. Most az E húrnál tartok.
ezt többször is mondtam már de szerintem egy soloba kell rossz rész is h tudjunk viszonyítani a jóhoz és nagyobb a katartikus élmény :D ez is ilyen ying-yang os vmi :D
A gitározásban is érdemes megtalálni a megfelelő egyensúlyt yin és yang között. Mondjuk véleményem szerint a gitározásban a yint érdemes túlsúlyban tartani, mivel az képviseli a szépséget, az "íveltséget", a díszes, "kalandozós" játékot (szép kanyargós dallamok, egyenletes nyújtások, vibrato stb.), ami szerintem összességében (mivel művészetről beszélünk) többet nyom a latban, mint a yang. A yang ugyanis a férfi princípiumokat képviseli: célratörő, határozott, szögletes, egyszerű. Ennek is megvan a helye a gitározásban is, például egy határozott, gyors skálafutam, vagy arpeggio. Megfelelő helyen és időben megvan a létjogosultsága, de sok olyan gitárost látni, akiknek túl sok yang van a játékában, és másról sem szól a dolog, mint skálahegyekről. Nevezhetnénk bal agyféltekés gitározásnak is. Sok példa van rá, én nem írok most egyet sem, mert nem akarok egy gitárost sem "lehúzni":). Ellenben a Yin gitározás nem olyan elementáris erejű, viszont a léleknek szól, ezért sokkal kellemesebb hallgatni, és több érzelmet szabadít fel, mint a yang. Tipikus Yin gitáros pl. David Gilmour.
Az egy sima skáladoboz, csak szaladni kell felfelé, és 6-8 hangonként kicsit visszaugrani pár hanggal és aztán megint felfelé. Nem kottáztam le annak idején, ezek ilyen "doboz-futamok", csak elő kell venni őket a dobozból, hogy stílszerű legyek.
amit a rádióba bevágtak, az utolsó gyors részhez tehetnél egy tabot. Nagyon hálás lennék érte mert az a gyors futam nagyon-nagyon tetszik, és a gyors pengetést is tudnám vele gyakorolni, mert azt is kell még fejlesztenem :)
Lassú tempó mellett kell azt begyakorolni, hogy minden hang pont összeérjen a következővel. Ha hézag van köztük, az már nem jó. És a másik véglet, az összeszóló hangok sem jók.
Olyan ez, mint a felhőkarcolók építésénél a gerendák összeillesztése. Ha lyuk marad köztük, akkor leesik az építőmunkás. Ha pedig nagy erővel összemennek a gerendák, akkor is gond van.
A beszámolás még ennél is egyszerűbben megoldható, mert minden felvevő program tud ilyen count-in funkciót, úgyhogy mindenki ízlés szerint állíthatja be magának, hogy nyolcadokat vagy negyedeket számoljon-e a program, és akkor rögtön mehet is a felvétel.
Ha várhatóan hosszú távon is D-hangolásban maradsz, és együttes is van, akkor érdemes a valódi hangokat megtanulni. Tehát pl. a 6. húr 3. bundja egy F lenne.
Én annak idején jó pár év után hangoltam egy ideig D-re a Symphony X számok miatt. Úgyhogy én meghagytam a már korábban megtanult neveket, azaz a 6. húr 3. bundja egy G volt a szememben. Aztán később visszahangoltam E-re, és azóta is ennél maradtam.
A topik-tagok között van valaki, aki máshogy hangol? Ha igen, akkor melyik módszer lett a nyerő a hangokat elnevezésével kapcsolatban? (Például Fazsiról tudom, hogy nála C-hangolás van, vele meg is beszéltük annak idején ezt.)
ahányszor meghallgatom borsódzik a bőröm !!! Eszméletlen jó, egyben büszke is vagyok rád hogy igenis Magyarországon lehetnek "nagyok" nem csak külföldön !!!
tehetnél az elejükre beszámolást. Sőt, lehetne két verzió, egy beszámolás nélküli verzió, amit lehet végteleníteni meg egymás után pakolgatni a felvevő progiban, és lehetne egy beszámolásos ami meg konkrétan az adott lecke lesz.:)
Én most kezdeném el megtanulni a hangokat a nyakon, ezzel kapcsolatban egy kérdésem lenne. Érdemes standard hangolásban megtanulni a hangokat, vagy abban a hangolásban, ahol vagyok? (jelen esetben d-n)
Igen, a 2:09 körül sima tappingek vannak, csak a négy esetből kettőnél nyújtás közben.
Utólag vettem észre, hogy ez a négy eset milyen jó tükrös szerkezetet tesz ki:
-tapping a H-húrra nyújtva
-tapping az E-húrra nyújtás nélkül
-tapping a H-húrra nyújtás nélkül
-tapping az E-húrra nyújtva
Szia Tomi!
Az Fm világa tényleg különleges,nagyon tetszik jó lett a videó, részeket nem tudok kiemelni mert az egész szóló Qr..va jó lett!!!Az arpeggiok megint zseniálisak benne!!!Gratulálok!!!
Tamás! Hálás köszönet ezért a hatalmas, és elképesztően részletes elemzésért! Többször is elolvastam, és igyekszem a jövőben leírtakra figyelni.Még egyszer köszönöm!
Nagyon szívesen!
Ezt jól érezte a füled, a D hang néha valóban gyanúsan tud szólni egy Dmaj7 esetén, mégpedig abból az okból, hogy ha abban az oktávban szólal meg a D, ahol a kísérő akkord tetején levő C# is található, akkor ezek súrolják egymást. Még akár a szomszéd oktávokból is "beszólnak" egymásnak. Ilyen esetekben a D is és a D# is kerülendő (ill. a D távoli oktávokban működhet, pl. az A-húr 5. bundján levő D hang már szelídebben viselkedik a sokkal magasabban levő C# hanggal). Vagy egy bátor és rövid D# megszólaltatható, ahogy tetted is, de ez azon is múlik, hogy milyen akkordmenet van. Ha nem lett volna korábban 4#-es akkord, akkor a D# nem szólt volna ilyen békésen.
Nagyon szívesen!
A Lee_Kajko által belinkelt VST inkább ritmusgitárokhoz jó, metálosabb műfajban. A Guitar Rig és társai viszont jók lehetnek. Amúgy egy kis plusz reverb és delay a meglevő hangszíneden is sokat fog lendíteni.
Ez a Reb Beach-féle szóló valóban az egyik legjobban felépített és legkerekebb történet, még 1990-ből. Nem véletlen, hogy mostanában számos olyan gitáros kollégának ajánlottam ezt a szólót, akik már technikailag is jól állnak, mert ezt a 8 ütemes szólót szerkezetileg is olyan tömören és sokatmondóan rakta össze Reb Beach, hogy rengeteget lehet tanulni belöle.
Szia Tamás! Köszönöm szépen a részletes elemzést. Külön öröm, hogy a gyenge pontokat illetően nagyon hasonlóan látjuk a dolgokat. A Disz többé-kevésbé tudatos volt. A Gisz és a kiemelt Disz után nekem azon a helyen épp a D tűnt volna disszonánsnak - ami képtelenség, de való :)
Köszönöm a részletes elemzést! Sajna az ihlet, meg a rá szánt idő is elfogyott a 3. körnél, úgyhogy nem tervezetten, inkább kényszerűségből lett itt vége a szólónak (az impró amúgy enyhe túlzás nálam, mert egyelőre rengeteg erőfeszítésembe került ez a nem egészen 1 perc is...).
Külön nehezemre esik az is, hogyan tegyek bele 1-1 gyors futamot úgy, hogy az ne tűnjön öncélú skálázásnak.
A hangszínen is megpróbálok csiszolni, majd jól kipróbálom a lent belinkelt VST hangszíneket.
Még egyszer köszi!
...sőt, igazából már egy ideje én is gondolkodom ilyen zöld hátteres megoldáson, csak ahhoz át kéne rendezni a szobát/ki kéne dobni egy íróasztalt, meg egy jobb kamera sem ártana... pedig sokat dobna a videókon.
Tamás lehetne egy olyan kérésem, (persze nem akarok okoskodni vagy ilyesmi) vagy belekotnyeleskedni a munkádba :) De tök jó lenne ha elemzéskor az embed kódot is beillesztenéd, az elemzés előtt vagy után a szólóról szebben is nézne ki, és így könnyeben tudnánk részenként visszahallgatni, és nem kéne mindig visszalapozgatni, ha már úgyis részekre bontod a szólót... De ahogy gondolod úgy csinálod ez csak 1 ötlet volt :)
Zseniális kollégánk, Andy Timmons egy 3 körből álló szólónak is teljes befejezettség-érzést tudott adni, mégpedig Kip Winger "This Conversation Seems Like a Dream" című lemezén, a Kiss of Life című számban. Érdemes meghallgatni, 2:42-től indul: http://youtube.com/watch?v=tuBXInJGs9M
A harmadik Emaj7-Dmaj7-C#m7-Hm7 szóló pedig MrBugi alkotása, most ez következik (#8555).
Első kör (0:01-0:14)
Az első négy ütem ritmikailag és a fontos hangok szempontjából is átgondolt és tetszetős volt. Az 1. és a 3. ütem volt a mászkálós (ritmusok és hangközök szintjén is), míg a 2. és a 4. ütem a „megnyugvást” hozta, szekundlépésekkel. Szép kerek történet lett ez így, és a fokokat is jól kezelted. Az Ákos szólójánál is emlegetett 6.fok (jelen esetben a Dmaj7-re játszott H hang) rögtön fel lett oldva a szomszéd skálahangra (lefelé), így ez a „best of both worlds” esete lett: a 6. fok bizonytalanság helyett kellemes feszültséget adott, mert rögtön „átolvadt” a stabil 5. fokba. A szóló hangszíne egy picit nyers lett, és a kör elején voltak apró pontatlanságok, de ezt leszámítva ütős és ötletes indítás volt ez.
Második kör (0:14-0:28)
Nézzük az ütem eleji fokokat, ma ilyen fokos nap van. Tényleg nagyon fontos ezeket célzottan megtámadni. A kör 1. ütemének elején 2. fok szerepelt, ami rögtön a tercre ment tovább. Szép és hatásos kombináció. Az ütem a 7. fokon fejeződött be, ami az akkord egyik kulcshangja. A 2. ütem D#-ről ment lefelé, ami (hasonlóan Viktor megoldásához, lásd lejjebb) csak azért szólt elfogadhatóan, mert egyrészt rövid hang volt, másrészt a fülünk megszokta a D#-t az előző ütemből. De igazából ez egy kerülendő hang ebben az ütemben:) A 3. ütem elején levő H# hang (álneve: C, de itt inkább H#-nek nevezendő) még inkább „tiltott” hang, és a C#m7 akkord csodálkozva pislogott (de szerencsére a H# rögtön lecsúszott G#-re, ami már teljesen rendben van). A 4. ütem elején a megemelt 6. fok szép feloldást kapott az 5. fokra való lépéssel.
Harmadik kör (0:28-0:42)
Ebben a körben a szóló felépítéséről lesz szó. A kör hatásos ismétlődő ritmikai motívumokat tartalmazott, jó volt ide ez a szaggatottság. A hangok, dallamok végig a helyükön voltak. A kör vége szépen felment a magas tartományokba, és egy tudatos 3. fokon állt meg a következő kör elején (G# az Emaj7-re), azaz a szóló felépítésében is látszott a tudatosság. Ez amúgy egy teljesen másfajta tudatosság, mint a fokok azonnali kiválasztása, hiszen itt előre kell gondolkozni. Az egyik azonnali döntés, a másik előrelátás. Az egyik taktika, a másik stratégia. Vagy egy kicsit hozzám közelebb álló példával: a fokok választása azonnali döntés, mint amikor a sárkány az abban a hónapban a falu népe által a barlangjába hurcolt szűzlányt a magáévá teszi. A szóló felépítése viszont ahhoz a tevékenységhez hasonlítható, amikor a sárkány leül, és leírja a követeléseit a következő hónapban várható szűzlány külsejével kapcsolatosan, amelyet a megzsarolt falu népe fog majd a barlangjába hurcolni.
Szóval, ahogy írtam fentebb, a szóló befejezése szépen elő lett készítve. Két okból viszont a szóló szerkezete még tovább csiszolható lett volna. Az egyik ok az, hogy a befejezésig 3 teljes kör telt el, és általában páros számú körök nagyobb befejezettség-érzést adnak. A másik ok pedig az, hogy az első két kör megadta az alaphangulatot, és épp a 3. körben kezdődött meg a „kalandozás”, a szaggatottabb ütemekkel. És ehhez viszonyítva a befejezés túl korán jött, mert így nem alakult ki, hogy mi volt a cél a kalandozósabb, markánsabb 3. körrel.
Összefoglalva, sok tetszetős megoldás volt a szólóban, hallatszott a tudatosság, és szép dallamok és ritmusok is voltak, egy kis hangszín-tuning után sárkányos világ fog elkövetkezni
Most Ákos szólójáról írok, amely szintén az Emaj7-Dmaj7-C#m7-Hm7 zenei alapra készült (#8186).
Első kör (0:02-0:25)
Az Emaj7-es első ütem két darab 6. fokkal indult (oktáv különbséggel). Továbbra is a fokokat emlegetem, mert tényleg mindegyik foknak saját „színe” van, amelyet érdemes tudatosan alkalmazni, mint ahogyan a festészetben is minden színhez tartozik bizonyos hangulat, és egy vérpirosban úszó kép egész más hatást kelt, mint egy hűvös kék színekből álló festmény. Dúr akkordra játszva a 6. fok érdekes hatást kelt, mivel így egy olyan hangzat jön létre, amely a párhuzamos moll akkord kis szeptimmel kiegészített verziójának is tekinthető. Itt például a kíséretben levő E-dúr akkordhoz járult a C# hang, és az E-G#-H-C# hangok együttesen egy C#m7-et adnak ki (persze a basszusgitár E hangja szerencsésen tolja visszafelé ezt az érzést az E6 akkord irányába). Mindenesetre szólókezdésnek ez egy bátor választás, mert nem a legegyértelműbb fokok egyike a 6. fok. A dallam ritmusa és a hangköz-ugrások együttesen egy kifejezetten erős nyitást jelentettek, és ez a 6. fok fent leírt hatását is bőven ellensúlyozta.
A kör 2. ütemére nagyon szépen érkeztél meg (ritmus és hangválasztás szempontjából egyaránt). A 0:10-től induló kanyargós gyors futamról hasonlót gondolok, mint amit lentebb Viktor szólójánál írtam: kicsit túl hirtelen volt a váltás, még nem telt el annyi idő, hogy megtörjük a hangulatot, hiszen még csak pár másodperce indultunk. A hallgató füle mindig sokkal lassabb, mint a gitáros agya, ahogy Scott Henderson szokta mondani. Hagynunk kell a hallgatót „örülni” a témáknak, mielőtt magunkkal rántjuk egy merészebb kirándulásra.
A kör 3. ütemében jó ötlet volt a nyitó ritmika visszahozása. A 4. ütemben már több tér van a sűrűbb hangokra, a kör végét mindig meg lehet „hajtani”, úgyhogy ez a felfelé haladás nagyon a helyén volt itt.
Második kör (0:25-0:47)
Ebben a körben főleg az ütemek eleji kulcspillanatokról írok. Azaz a fokokról. (Emellett ez a kör is számos szép dallamot tartalmazott, ezt persze meg is szoktuk Ákostól.)
A kör 1. üteme ismét egy 6. fokkal (C#) indult, ami mindig bizonytalanabb hangulatot ad. Utána a nyújtásokkal elért G# már a helyére tette a dolgot.
A kör 2. üteme szintén 6. fokot kapott (itt a D-hez viszonyítunk, tehát a H számít 6. foknak). A hatás itt is egy hamisítatlan „6. fok-hatás”. (The 6th Grade Effect – jó filmcím lehetne egy pszichothrillerhez. A jogdíjakat dollárban kérem majd.)
A kör 3. ütemének eleje 4. fokot kapott (C#m7 akkordra egy F# hang). A mollokra játszott negyedik hang nyitott hatást kelt, és ugyan bedobható ütem elejére ez a hatás, de akkor rögtön fel kell oldani a 3. vagy az 5. fok irányába, különben kicsit random hangulata lesz.
A kör 4. ütemének eleje egy megemelt 6. fokot kapott (Hm7-re G#). Itt a tapping-menet épp egy G# hangra érkezett, amely ugyan markáns fok, hiszen ez csinálja a dór hangulatot a Hm7 akkorddal szövetkezve, de itt is igaz, hogy utána egy szomszéd fokra való lépés (bármerre) a leghatásosabb, amely feloldja a feszültséget.
Az ütemek eleje egy ilyen kifejezetten harmóniaváltásokra épülő zenei alapnál kulcsfontosságú, és nagyon meg kell gondolni a hangválasztást. Másfajta zenei alapoknál (pl. egy one-chord vamp típusúnál) ez a kérdés nincs ennyire előtérben.
Harmadik kör (0:47-1:23)
Folytassuk a fokok vizsgálatát, miközben itt is kiemelem a szép dallamokat, ízléses nyújtásokat, és egy nagyon ütős szünetet is 0:59-nél.
A kör 1. üteme egy 2. fokkal (F#) indult. Ez nagyon hatásos tud lenni, nagyon szeretem. Itt kicsit olyan érzés volt, hogy véletlenül érkezett ide a dallam a tapping-rész végén (legalábbis ami a fokok kezelését illeti, hiszen amúgy tudatosan választottad skálahangként, az egyértelmű).
A kör 2. üteme szintén a kvintre érkezett, szép stabil pillanat volt
A kör 3. ütemének eleje (az említett szünet után) 1. fokot kapott (C#m7 akkordra egy C# hang), és nagyon hatásos nyújtással született meg a hang, erős pillanat volt
A kör 4. ütemének eleje ismét egy megemelt 6. fokot kapott (Hm7-re G#). Érdemes összevetni, micsoda különbség van a kivitelezésben az előző körhöz képest: 0:41-nél, ahogy az előző körnél írtam is, a 6# után a lépés nem szekund volt, így a feszültség benne maradt a dologban. Itt pedig (1:03) pont ugyanaz a G# hang mennyire kivirágzott, az utána játszott szomszéd A hangnak köszönhetően. Érdemes 0:41-et és 1:03-at egymás után meghallgatni. Ugyanarra az akkordra ugyanaz a hang került a szólóban, és a különbség hatalmas. Tehát az a „jó” hírem, hogy miután a fokok hatásait már tudjuk, akkor még nem biztos hogy nyertünk, mert vannak minden fokra vonatkozóan további kivételek, kockázatok és mellékhatások is
A szóló egy szép alaphanggal ért véget a záró F#-moll akkordnál. Összességében az mondható el, hogy a rengeteg szép dallamhoz () még tudatosabb fok-választás szükséges, főleg a kulcspillanatokban, a hangsúlyos helyeken (és hangnemváltásoknál még inkább), és akkor nagyon biztató és ígéretes dolgok fognak kisülni. Ott van benned a potenciál a nagy dolgokra, úgyhogy még tudatosabban kell a fokokat is figyelni, mert a zenei fokok a sikerhez vezető létra fokait is jelentik egyben.
Az Emaj7-Dmaj7-C#m7-Hm7 akkordmenetre több szóló is érkezett. Most Viktor szólója következik a sorban (#8195). Viktor már a karácsonyi topik-számunkban is feltűnt ízléses és kiérlelt játékával, úgyhogy örültem, hogy erre a zenei alapra is készített egy szólót.
A szóló 0:15-nél kezdődik, egy szép hetedik és harmadik fokkal (mostanában sokat beszéltünk a fokok fontosságáról, ezért emelem ki őket itt is). Az alaphangon kívül az Emaj7 akkord két legjellegzetesebb foka pont a 7. és a 3. fok, úgyhogy ez kitűnő választás volt. A ritmus is jól igazodott az alaphoz. A 0:19-nél hirtelen megjelenő szünetet külön is kiemelem, mert hatalmasat dobott a témán, pont a megfelelő helyen jelent meg. A Dmaj7 akkordra szépen vezetett át a G#-A indítás. Annak ellenére, hogy ez az ütem szépen haladt el a következő ütem (szintén fontos hangot jelentő) G# hangjáig, én kevesebb hangot tettem volna a Dmaj7-es ütem második felébe. Ha megnézzük ezt a négyütemes kört, akkor egyedül ez a második ütem tartalmaz ilyen mászkálós részt, ez kicsit felbillenti az indulást.
Persze ez mindig szubjektív dolog, mivel azt is lehet mondani, hogy a lassú nyitóütem után kontrasztként jelent meg a mozgalmas második ütem. Mindenesetre én pár hanggal kevesebbet tennék ide. Vagy a négyütemes kör végét is besűríteném. A szóló későbbi részein már nyugodtan lehetnek ilyen dolgok, de a szóló indulásának nagyon karakteresnek kell lennie ritmikai szempontból, és a Dmaj7-es ütem kicsit kilógott. Ezt követően a C#m7-es ütem nagyon szépen hozta vissza az első ritmikai motívumot, és a Hm7-es ütem pedig szintén tudatos és fontos hangokkal zárta le a kört.
A második kör 0:29-nél indult, egy jól elhelyezett felütéssel. Jó ötlet volt folytatni az első kör ritmikáját, még volt benne potenciál. A Dmaj7-es ütem nagyon tetszetős lett a szaggatott ritmusokkal és a szünetekkel. Meglepően vállalhatóan szólt 0:33-nál a G#-D# lépés, amelynek első hangja teljesen szabályos, a D# viszont papíron nem illene ide. Azért szólt mégis elég jól, mert egyrészt rövid hang lett belőle, másrészt az előző ütemben a fülünk megszokta a 4# világát. Ha tudatos hangválasztás volt, akkor bátor és érdekes ötlet, amely jól sült el. A kör harmadik ütemében érdemes megfigyelni a megforduló dallamot: D#-E-G# és utána E-D#-G#, hasonló ritmikával megjelenítve. A Hm7-es ütemben a hosszú E hang szép nyitott érzést hagy maga után (a 4. fok hatása mindig a nyitottság). A következő kör elején a 7. fok kellemesen zárta le a szólót. Még szívesen elhallgattam volna tovább is (és kíváncsi lettem volna a folytatásra, mert pont két teljes kör után jött volna el az a szakasz, hogy a hangulat már meg van kellőképpen alapozva, és innentől már merészebben lehet kezelni a hangválasztásokat és a ritmusokat is.)
Jazz-sárkány gratuláció, szép lett a szóló, és remélem, ezt további zenék követik majd itt a topikban!
Először nekem is elég trágyán szólt, de ha mindent úgy állítasz be ahogy az első videón látható akkor jól fog szólni. Kicsit macerás ,de szerintem megéri.
akárhogy keverem, nekem ezek a programok sohasem feküdtek... lehet gitár, vagy pick up ok miatt nem szól jól, de nekem förtelmesen szól ennek a sound-ja :D
Erre a tavaszias hétfőre egy kis pengetési gyakorlat Guthrie mestertől. A második ütemben minden hangot váltott pengetéssel kell megszólaltatni. A negyedik ütemben a nyújtást meg kell tartani, mialatt a C#-F#-H hangokat pengetjük, és csak ezután kell visszaengedni a nyújtott hangot.
igen ismerem, azt is fogjuk sztem játszani... meg a still got a blues-t is amit végig gitároznom kell... (azt kérték is) nah ott megint egyszerű dologm van mert az elején van pár hang nyújtás utánna impro.. Meg ha megtudom tanulni akkor cry for you-t kéne még :P sajnos zenekar csak ennyi számot enged meg, ahol only gitár van... joe satriani ten words ot se játszhatom mert billentyűs szerint monoton... :/
Hát ez nagyon jó szóló lett,gratulálok!!! visszaidézte gyerek koromat annak idején sokat hallgattam Santanát.Nekem nagyon tetszett tőle még Sambapati c. szám.Lassú de nagyon szép ezt is kéne játszanod,biztos ismered.
"Manapság sokat panaszkodhat itthon egy zenész ember. A szűk felvevőpiac, a kevés hallgató, a csekélyke kitörési lehetőségek, a megbecsülés hiánya, az aránytalan erőfelosztások miatt, stb…
vagy nekiállhat akár dolgozni is az ember, hogy a nyavalygás helyett valami értékeset tegyen le az asztalra. Hiszen először valami minőségi termékre is szükség lenne, amivel házalhatunk, mielőtt nekiállnánk a Tiszaröcsögi kocsmában filozofálni arról, hogy miért is nem sikerült betörni a külföldi piacra azzal a néhány Metallica-feldolgozással…
S láss csodát.
Valamit nagyon tudnia kell annak a mai gitárosnak, akire Steve Vai kiadója is felfigyel. "
Kemény nagyon, biztos jó érzés lehet ilyeneket visszaolvasni magadról a neten :)
Innen az erősító szimulátort tudod leszedni(ott lentebb van egy olyan ,hogy "Download link: LeGion v1.01" ,és arra kattintasz.) http://lepouplugins.blogspot.com/2010/03/legion.html
Innen meg a videós csomagot:
https://rapidshare.com/#!download|351p12|457274209|GuitarToneFiles.rar|9290|R~0|0|0
Remélem így már érthetőbb.
Elvileg kell lennie "VST plugins" mappának ott ahova fel telepítetted a Cubase-t. Oda berakod a letöltött fájlokat. Aztán megnyitod a Cubase-t és a "Devices" menüpont alatt rámész a "Plug-in information"-ra. A megnyílt ablakban a már Cubase-ben található VST progikat találhatod. Nyomsz egy "Update"-et és elvileg meg kell jelenjenek a frissen telepített programok. És kész.
Itt egy videó is hátha segít valamit:
Muchas thanks and many gracias!:)
