Jónás Tamás (instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek)
Instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek
Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!
Bármennyire hihetetlen is a megoldás hibátlan volt, ezért valóban jár valami ajándék. Még nincs ötletem, de ha valakinek a fórumtársak közül van jó ötlete email-ben szivesen fogadom.
A megoldás pedig (mivel senki nem jelezte, hogy itt ne szerepeljen a neve):
Nagyon köszönöm ezt a szép elemzést, az elismerő szavakra pedig igazán büszke vagyok. Különösen örültem, hogy Imi is eszedbe jutott róla, nagyon szoktam szeretni a játékát!
Meg fogom próbálni gatyába rázni a szólót, főleg, hogy egy váratlan de szívesen fogadott taggal bővül a hangszerkészletem Karácsony után szembejött egy Squier Standard Stratocaster (HSS, fat strat), szép mat szürke fényezéssel, szinte újan. Kap új húrokat, és remélem szépen fog dalolni
Szurkoljatok nekem, értünk!
Ma este Orosházán a VÉGSŐ ÁLLOMÁSBAN... Diggin' deep koncert.
Aki a közelben leledzik, és nincs jobb dolga, azt szeretettel várjuk!
Az ötödik szóló Veszti alkotása (#5679). Az eddigiekkel ellentétben ez nem fríges, hanem dúros zenei alap volt, amely az Aerosmith-től kölcsönzött A-dúr - Fisz-moll - D-dúr - D-moll körre épült.
Mivel ez egy jellegzetes akkordmenet, gyorsan változó akkordokkal, ezért az ilyen alapok kulcsa az aktuális akkord fontos hangjainak tudatos alkalmazása (vagy épp tudatos mellőzése, de ez utóbbinál is a tudatosság a lényeg).
A hangszín nagyon tetszetős volt (a delay hangereje kicsit kevesebb is lehetett volna), és jól illett a zenéhez.
A nyitó 20 másodperces kör kimondottan fülbemászó lett, és a fent említett fontos hangok szépen működtek. A markáns D-dúr - D-moll szakaszt (az ilyesmit „elephant in the room” résznek szoktam nevezni tanításkor) is szépen jártad körbe, a közös A hanggal összetartva a két akkordot. 0:09-nél a nyújtás viszont F-ig elég lett volna (F#-ig ment fel, és így sem szólt rosszul, mivel az akkordmenet többi akkordjához szépen passzol), mert itt a D-moll hármashangzat F hangja jelenti a fontos hangot.
A második körben (0:20-0:37) nagyon jól jött vissza az előző téma, egy kis variálás kedvéért. Itt is a D-dúr - D-moll szakasz a kulcs, és itt érdekes megoldás volt a D-E-F-G#-A-G#-F dallam, amely akár egy E-fríg skálából is jöhetett volna. Megvallom, magamtól soha nem játszottam volna ide ezt a dallamot (a G# hang miatt, a többi tökéletes), és tulajdonképpen meglepően jól szólt, ahhoz képest, hogy nem szabadna ennyire jól szólnia A kör többi dallama nagyon rendben volt, tetszett.
A harmadik körnél (ahol a refrén indul az alapban) a szóló nagyon jól érkezett meg C# hangra a kör elején. 0:42-nél már egy F hangot hoztál, itt még a D-dúr akkord uralkodott, egy F# hang emiatt jobb lett volna. Egy másodperccel később már ugyanez a dallam teljesen a helyén ülne.
0:45-nél nagyon jó érzékkel játszottad be a D-C# lépést. Ez jó példa arra, hogy ha az ember „érzi” a zenét, akkor egyetlen finom mozdulattal is lehet varázsolni. 0:52-nél is hamar jött az F, hasonlóan 0:42-höz, viszont az üveghang nagyon szépre sikerült.
1:00-nál a szokásos D-dúr - D-moll szakaszt szépen hidaltad át a közös D hanggal. Ez a kör is tele volt ízléses és finom dallamokkal, akárcsak az eddigiek. A 0:59-1:10 közötti rész teljesen sárkányos lett, az ismételgetések itt rendkívül jól és erőteljesen vitték tovább a szólót (először az A és oktávja, utána az E-A-H dallam ismétlésével). 1:19-nél most a lehető legjobbkor jött az F, a D-moll legvégére került, szépen is szólt. 1:35-nél is teljesen jól kombináltad a D-dúr F# hangját és a D-moll F hangját.
Az egész szólóra vonatkozóan csak azt mondhatom, hogy Veszti szólóját mindenkinek ajánlom meghallgatásra (#5679-hez kell visszalapozni), a dallamérzék szempontjából nagyon sokat lehet tanulni ebből a szólóból. Imi (ibanezrg565 kolléga a topikban) jutott róla eszembe, és ez nagy szó, mert Imi a varázslatos dallamok mestere, és Veszti szólója is tele volt ízlésesen megválasztott dallamokkal.
A negyedik szóló Biciklipumpától származik (#5286). Ez is fríg hangnemű szóló, ezúttal nem az előbbi három szólóban szereplő D-fríg alapra, hanem egy C#-fríg alapra.
Az első két körben (0:06-0:29) szépen felhasználtad a C#-fríg fontos hangjait. Rögtön az indulás is erőteljes volt a 2. fokon, ami a fríg hangnem legjellegzetesebb foka (D hang). Ebben a 23 másodpercben volt egy rejtett erő is: mégpedig az, hogy nagyjából azonos hangmagasságon zajlott a szólód első szakasza, szépen gyűlt a feszültség. Ezt úgy lehet elképzelni, mint amikor egy vadászkutya (elég stílszerű vagyok, igaz?) lekuporodik, összehúzza magát, megfeszíti az izmait ugrásra készen. A kutya látványa mozdulatlanságot mutat, de ez megtévesztő, mert a mozdulatlanság mögött ott vannak a megfeszített izmok, készen egy nagy ugrásra.
Ugyanez igaz egy kis helyen körbejáró, azaz „mozdulatlan” szólóindításra is. Szinte érezni benne, hogy most már egy nagy ugrásnak kell jönnie. 0:29-től ezért egy kifejezetten eltérő hangmagasságú rész kínálkozott volna, ez az a rejtett erő, amire fentebb utaltam. Itt a szólód nem „ugrott el”, kicsit túlságosan egy helyben maradt a középső szakaszban. Emelkedtek egy picit a hangok, de nem eleget. Itt egy kifejezetten kontrasztos rész nagyot ütött volna, nagyon magas (vagy nagyon mély) hangokkal.
A harmadik szakaszban már szépen emelkedett a szóló, és a ritmikai játék is nagyon rendben volt itt. A lehető legjobb hangon zártad a szólót, és összességében egyértelmű a fejlődés, hónapról hónapra lehet hallani ahogy előrelépsz, és egyre tudatosabb és kerekebb dolgokat alkotsz. Ha a feszültség kihasználása is meglett volna a középső szakaszban, akkor ez a szóló már egy dupla kamionos sárkány-elismerést érdemelt volna, de még enélkül is kimondottan jól sikerült szóló lett, úgyhogy gratulálok hozzá.
A harmadik szóló Gitarosaurus műve, szintén ugyanerre a D-fríg alapra (#5254). Gitarosaurus szólói mindig tele vannak egyedi ötletekkel, úgyhogy mindig kíváncsian várom a következőt, és ezúttal is sikerült újszerű dolgokat kitalálnod, például már rögtön az első 20 másodperces slide-gyűrűs szakasszal. Szép volt benne a G# hang 0:16-nál! A slide-gyűrűvel majd még beszélni kell, hogy egy-két hangnál még precízebben találja meg azt a millimétert, ahol a pontos skálahangok vannak
0:20-tól a gyors részben is megmaradt az ötletesség, a ritmikai váltásokkal (rövid megállások), és a hangköz-ugrásokkal sikerült érdekessé tenni a futamot, így nem skálának, hanem gyorsan mozgó dallamnak hangzott.
Az egyik legjobb rész 0:28 és 0:36 között volt, ahol az egymásnak felelgető három motívum, és az őket lezáró, eltérő negyedik sor szerepelt. Ez sárkányos ötlet volt.
A 0:35-0:51 közötti szakasz végén jó volt a megjelenő új szólam. 0:39-nél a hirtelen szünet is tetszett, és az egész szakasz során a nagy ugrások, hangmagasság-kontrasztok is. Ez jó példa arra, hogy egy adott szóló-részben mindig kell valami plusz jellemző, amiről ez a rész „szól”. (Akik hozzám járnak, azok ezt „2. dimenzió”-ként ismerhetik, erről sok szó szokott esni.)
A szóló utolsó 10 másodperce nagyon erősre és érdekesre sikeredett, az oktávos mókákkal (az ilyen játékosságot nagyon értékelem), és a végén a felbontott bővített akkorddal, amit már a szóló feltöltésekor is kiemeltem.
Szóval kifejezetten egyéni hangvételű és ötletes Gitarosaurus-szóló volt. A szóló hossza szempontjából még a Fazsinál részletesebben leírt időhatáron belül voltunk (vagy inkább épp a határon), ahol még a teljes szóló íve könnyebben kezelhető, úgyhogy e szempontból is rendben volt a dolog, az ötletes befejezésnek is köszönhetően.
A következő szóló Fazsi alkotása, ugyanerre a D-fríg alapra (#5250). A nyitó szakaszban nagyon érdekes volt a tremolókaros trükk, amellyel egyre lejjebb vitted a megszólaló kis szekundokat. Ötletes volt, kicsit a Doppler-effektusra emlékeztetett. Kezdésnek igencsak hatásos és bátor megoldás. 0:13-nál is ötletes tremolókar-használat volt. (Ezt korábban is megfigyeltem, egyéni dolgokat tudsz belevinni a szólóidba a tremolókarral.)
A nyitó 15 másodperccel kapcsolatban egyedül a markáns dallamot és/vagy ritmust hiányoltam kicsit. Ez alatt nem feltétlenül egy barátságos, vagy nyugis dallamot értek, lehet nyugodtan vad és disszonáns is, de mindenképpen egy feltűnő, követhető dologról lenne szó. Azért írtam „és/vagy ritmus”-t, mert ha a ritmus nagyon erős, akkor cserébe a dallam ott a háttérbe szorulhat. Itt a nyitó szakaszban a skála nagyon jól megjelent, és szépen kanyargott a dallam, de kicsivel vagy a ritmus, vagy a dallam lehetett volna markánsabb.
Például 0:15-0:30 között a tremolókaros ritmizálásos szakaszra elmondható, hogy jól követhető, erős dolog volt, ez nyitásként is hatásos lehetett volna. 0:31-0:48 között pedig még ennél is markánsabb, ütősebb rész következett, Romeo mester ritmus-forgásaira emlékeztetett, ez a szóló egyik legerősebb része volt.
0:48-tól tapping+oda-vissza csúszást használtál, ha jól gondolom. Ez is kifejezetten ötletes és kellemes rész volt. Ez az ötleted egyébként tapping nélkül egyben egy nagyon jó négyujjas osztott legato-gyakorlat is lehetne:
(Az E-húron 3-4 ujj, a H-húron 1-2 ujj, és csak a húrok első hangját kell pengetni.)
1:03-1:20 között is megvolt a jellegzetes vonás. Az első felében a ritmus vonult szándékosan háttérbe (mivel folyamatos tizenhatodok voltak), de cserébe a tompítás, és a felmenetel sémája vált érdekessé (az első résznél írt „és/vagy” itt is jól működött: a ritmus és a dallam közül legalább az egyik hozzon valami érdekeset). Utána a tappinges folytatás, majd a visszasüllyedés szép keretes szerkezetet alkotott ennél a szakasznál.
A legvégén a második szakasz tremolókaros ritmizálása tért vissza, ez a visszautalás is jó ötlet.
Az első szakaszról írott dolgokon kívül még egy észrevételem van: egy 1:35 hosszúságú szólónál már külön kihívás a teljes ív felépítése, azaz a szóló szerkezetének és mondanivalójának kialakítása. Kb. 1 perc a határ (nyilván tempótól, egyebektől is függően), amelyen túl már megjelenik ez a külön kihívás. Ha ennél hosszabb a szóló, akkor előfordulhat, hogy a részek nem állnak össze egész szólóvá, hanem egymás után rakott szakaszoknak hatnak. Több mód is van, amivel ezt meg lehet akadályozni: az egyik ilyen módszer a dallam, a hangmagasságok kezelése. Ezt a szólódban jól alkalmaztad, volt iránya a szóló egészének. A másik fontos módszer az, hogy a szakaszhatárok ne mindig egyformán a körök végére essenek. A szóló-szakaszok néha túlnyúlhatnak a 4-8 ütemes logikai szakaszokon, néha hamarabb végetérhetnek, vagy akár észrevétlenül olvadhatnak át egymásba. A szólódnál ebből a szándékos „szakaszhatár-elkenésből” (szép szó, most alkottam, le is védetem:) lehetett volna több, túl sokszor állt meg a téma a szakaszhatárnál.
De ezt leszámítva érződött az inspiráció, az ötletesség a szólóban, és a tudatos fríg skálahasználatnak is örültem. Remélem hamarosan új szólókat hallunk tőled, ha a sárkány-tabletták beváltak!
Idénről még öt olyan szóló maradt, amelyről eddig nem írtam, most ezek jönnek sorrendben. Az első ezek közül Juhi D-fríg szólója (#5237). Érdemes lesz ezekhez a szólókhoz visszalapozni, mivel egy kivételével mindegyik fríg hangnemű, ráadásul három szóló is ugyanarra a D-fríg alapra készült, és így jól össze lehet hasonlítani az eltérő megközelítéseket.
A szóló elején a kvintre és a szeptimre (A és C) épülő téma kezdődik, amelyik másodjára felmegy az oktávhoz (D), kellemes MusicMan-es tremolókar-berregtetéssel zárva az első szakaszt.
A második részben oktávos és kvintes történet zajlott, szintén hatásos ismétlésekkel és variálásokkal megtűzdelve. A skála a D-spanyol fríg volt (D Eb F# G A H C D), ez a legjobban használható fríg skála a sok közül. Sokkal markánsabb, mint a mezei D-fríg.
A 0:22-0:31 közötti részt kiemelem, ez igencsak jól sikerült, kezdve a duplázós tappinggel, majd ebből nagyon szépen szólalt meg a rácsúsztatott D hang, és a kör végén a skálamenet is jól illeszkedett ehhez a részhez.
0:31-től szűkített hármasok felbontása jött. A hangmagasságokkal itt szépen játszottál, az előző kör magas hangjai után jó volt a sokkal mélyebb kezdés az új körben. 0:34-0:37 között volt egy kis pontatlanság, de utána a menet szépen visszatalált. 0:39-től örültem a Malmsteen mesterre emlékeztető oda-vissza trioláknak (a legelején egy F hang volt, de szerencsére utána F#-re váltottál), sok éven át Malmsteen volt a fő kedvencem, és mindig örülök, ha rá emlékeztet egy futam.
A 0:44-0:47 közötti részről pár szót: ahogy pont ehhez az alaphoz említettem, egy D-fríges alap el tud vinni a hátán egy D-mollos szólótémát, feltéve ha több oktáv távolság van a két szólam között. Marcel Coenen pont erre az alapra meg is tette ezt, és kifejezetten jól szólt. Itt a szólódnál az volt a helyzet, hogy már nagyon ott volt a fülben az első háromnegyed perc fríges világa, és ezek után már törést jelentett a D-moll F és E hangja. Tehát egy adott riffre még az elején kell kiválasztani a megfelelő skálát, utána már óvatosan kell bánni a nagy változásokkal (nyilván a többféle fríg skála (pl. fríg 6#, stb.) kombinálásával lazábban lehet bánni, ezek rokonai egymásnak).
0:48-tól szépen visszatért a nyitótéma és ezek a variációk fejezték be a szólót. Összességében mind a hangzás, mind az ötletek, mind a szóló szerkezete teljesen rendben volt, a fentebb említett apróságokkal kiegészítve. A főtéma kifejezetten fülbemászó lett, és ez az egyik legfontosabb tényező. Úgyhogy sárkányos gratula a szólóhoz!
Szépen haladsz a Platinum-mal, büszke vagyok! A nyitó témánál a hangok mind a helyükön voltak, jól leszedted. A sorok végén üveghangot kell kipréselni, és utána megrángatni tremolókarral.
ha arra gondolsz ami pl 0:19 után van, az h elengedem a tremolókart, és a cortomon nem olyan mint az ibanezeknél, h ahova tekered ott marad, hanem leng ide oda, meg nem túl passzentos, ezért a berregtetésnek, nem tom h hívják nincs 100%os hangja, ja ide egy kérdés Tamáshoz, ha lehet, ha kitömöm a hátulját vattával akkor nem lesz ilyen zörej?
Ha a TV-ben mondták akkor biztos igaz .Én meg azt hallottam, hogy egy kísérlet eredménye az lett ,hogy a metálosok intelligensebbek a rappereknél. Ez mondjuk szerintem kurvára nem igaz, mindkét oldalon vannak gyökerek és jó arcok.És aki mondjuk rapmetált játszik?
vigyázz mit kérsz még a végén megkapod, vis inkább csak a magam nevében beszélek, tab ide vagy oda, azok a tekerések ahhoz még pokéváltoznom kell Csárizárdá
A blues skálát vágom, bluesra először csak sima blues skálával játszottam, de észrevettem, h ha helyenként kibővítem modálisra, akkor az se hamis, csak jó helyen kell játszani
Amíg másokat "modellezel" nincs baj, azzal van a baj, ha kevesebbnek érzed magad náluk (én ezt éreztem ki a hozzászólásaidból:).
Az autodidakta gitárosoknál sokkal ösztönösebb a zene. Ez egyrészt jó (természetesebb, kevésbé vérprofi), másrészt nem (rengeteg zsákutca, rossz beidegződés). Tanulni lehet tőlük is rengeteget, de az az ő útja, ez meg a tied. Neki is biztos voltak nehézségei (ha indult a Laney versenyen akkor tudom kiről van szó).
Próbáld meg azt, hogy elszakadsz az eddigi gondolkodásmódodtól; vagy kezdj el pötyögni a Cubase-ben valamit VST-kkel, vagy csak egyszerűen csukd be a szemed, pengess meg egy hangot a gitáron, utána egy másikat - de közben ne gondolj se skálákra, se ujjrendekre, se tempóra, semmire, csak arra, hogy feelingben ott legyen. Egyébként ha jól benne vannak a szerkezetek a kezedben nagyon jó trükk az, ha csukott szemmel gitározol.:)
Ha jól szólj ugrálj csak - de vedd fel, mert belülről sokszor máshogy szól mint kívülről...!
Ha meg a modálisokon túl akarsz menni végy bele a játékodba a skálán kívül eső hangokat: pl. tapasztald ki milyen egy blues pentatónt hirtelen rájátszani ugyanannak a foknak a modálisára, vagy egyszerűen csak fogj bele egy olyan hangot ami nincs benne a skálában. Utána próbáld ki milyen érzetet kelt, ha ugyanezt a hangot hosszan, majd nagyon röviden (szinte már staccato-szeren, azaz pontozott hang szerűen játszod; vagy épp nagyon gyorsan fel-le csúszol rá).
Ha új dolgot akarsz elkezdeni nem kell nagy dolgokon gondolkodonod, kezdd ilyen egyszerűekkel. Az viszont biztos, hogy a hét modálissal is rengeteg gyönyörű dolgot lehet játszani, pláne ha kicsit megtanul hangszerelni is az ember és ír magának alapokat.
Erre csak annyit mondok, hogy ne másokhoz mérd magad. Ha már mérni akarod valakihez, akkor mérd ahhoz az emberhez aki egy éve voltál, és ahhoz aki egy év múlva lenni akarsz.
"Aki kívülre tekint álmodik; aki belülre felébred."(asszem ez egy Zen mondás, de mindegy is mert nagyon igaz)
ne akarj még többet mint a 7 modláis. Nekem Tamás azt mondta hogy legalább 2 évig használjam a 7 modálist, hogy megtanuljam használni. Emlékszek vki azt mondta egyszer a fórumon, hogy az elméletet meglehet tanulni nagyon rövid idő alatt (mondjuk 1 hét alatt) de megérteni viszont már évek kellenek.
na ez az amit már nem vágok, elindítom a backinget és érzem mit kell rá játszani, mivel megvannak az egyes ujjrendek jellegzetességei ezért tudom, h onnantól kezdve melyikben vagyok, és föl le milyen helyekre mozoghatok, de sokszor odébb ugrok úgy, h igazából végig se gondolom, h szabad-e, de jó helyre érkezem, de ha valaki rendszeresen gitározik, nem mint én, h pár havonta rám jön és előveszi pár hétre, annál úgy berögződik, h gondolkodnia sem kell hozzá, és azt játszik amit csak akar.
Szeretnék fejlődni, leginkább azt kéne megértenem, h a modális skálákon kívül mit lehet játszani, de ezt se először elmélet alapján, mert abból hiányosságom van, hanem egy random egyszerű szám amikre imprózni szoktunk, és ott konkrétan megmutatni, h mikor lehet azokat a dolgokat belejátszani, h el tudjam képzelni, hogy mégis hogy szól az a hang, és utána sztem ráéreznék szép lassan, v utána jöhetne a magyarázat
engem ismer személyesen is, csak nem tud róla szerintem, mondjuk nem is tudja hogy én fent vagyok a tablón vagy sem...
remélem ezzel szereztem most Tamásnak egy kis fejtörést :D
Csak a mihez tartás végett írtam , egyébként semmi bajom velük, amíg nem kérkednek vele, nem kérnek külön jogokat és nem vonulnak fel az utcán. Vagyis úgy viselkednek, mint minden más normális ember.
Köszi!
No akkor majd, ha nem sértem senki személyiségi jogát, majd feltesszük ide a megfejtést is.
Aki nem akarja itt a nevét látni, az kérem jelezze előre. (Nem vicc)
jó ez 1szeri alkalom, ez nagyon függ a háttérzenétől. Nekem akkor születnek a legjobb ötleteim mikor meghallok 1 háttérzenét, és már akkor tudom hogy nah erre tudok egy jó kis dallamot kitalálni, megfogom a gitárt és csak jönnek a nagyszerű ötletek. Viszont egy olyan hátérzenénél ami alapból nem tetszik ott erőlködnöm kell sokáig és nem lesz olyan jó mint aminél egyből tudok azonosulni a háttérzenével.
...persze itt megint előjön a "zene az nem verseny" dolog, amivel egyet is értek, de azért vannak tényezők, amiket lehet objektíven mérni még a zenében is... még ha szavakban kevésbé is kifejezhető... olyasmikre gondolok, mint az "íz", vagy a "feeling".
igen de midnen skálának megvan a maga jellegzetessége, ami miatt tudod hogy ezt a solo most frigben van mert ismered a jellegzeteségét a frignek. Friget pl a kis secound jellemzi, de erről tamás tudna bővebben mesélni, meg ha visszakeresel arra az időre mikor indult a fórum sokat van szó a modálisokról.
Nálam az a baj, hogy ha tudok is jó dolgokat kitalálni, általában sokat kell rajta gondolkodnom, míg pl. az említett srácnál természetesebben jönnek a dolgok. Jó példa erre mondjuk Birta Miki tavaly decemberi gitárversenye, ahol én napokig-hetekig dolgoztam a szólómon, játszottam rá folyamatosan, míg végül összehoztam a nevezésem. Marci pedig fogta magát, és pár óra alatt "összedobott" egy nevezést, amivel egyből 3. helyezést ért el a versenyen nem kevés jó gitáros között. Én még a legjobb 15-be sem voltam benne...:)
ahha, ezt szoktam csinálni de én a modálisokkal. Sztem aki a modálisnál tudja jól alkalmazni ezt, annak többet nem lesz probléma kiesni a hangnemből még véletlenül se :)
vágom, végig tudom játszani az egész nyakon őket, csak az elméletnek vagyok híján, de valahogy úgy van asszem, h dúr dór frig lid mixolid eol lokriszi, végül is parasztosan annyi, h pl a c d é f g a h c ismétlődik, az az do ré mi fá szo lá ti do, ha végigmész húronként a skálán, meg akkor is ha egy húron lépegetsz folyamatosan előre, a hangközöket betartva, és ahogy felvilágosultam lentebb Szgabor-tól, akkor ez lehet a lineáris skálázás, ha tényleg ez az akkor tudom is miről van szó, mert imádom, hammer onal pull offal föl le szaladgálni
Wow, ez igencsak sárkányos meglepetés, örülök neki nagyon!!
Mivel a képen szereplő kollégák kétharmadával már találkoztam személyesen is, ezért megkísérlem majd, hogy telitalálatot érjek el. Holnapig kérek egy kis nyomozási időt!
Hát amit én tőled hallotam, abból kiindulva kevés ember van aki ilyen solot ír amit te ! neked is nagyszerű a dallamérzéked van !
és akit mondasz ő is a modálist használja csak nem tud róla. Nem támaszkodik talán annyira a skálákra lépkedéseire mint te, és ő 100% kosan a fülére hagyatkozik és a szívére. De sztem ezt te is tudod, hogy akkor lehet igazán szépeket alkotni mikor egy kicsit elfejeti az ember a skálákat.
De egy idő után úgyis megreked az elméleti tudás hiányában (mondaná Tamás)
A lineáris nem zeneelméleti dolog most, csak annyi az egész, hogy nem egy fekvésben játszod a skálát az összes húron, hanem egy húron folyamatos fekvésváltással (fel le megy a kezed a nyakon, de csak egy húrt használsz). A modálisokat itt ugyanúgy tudod használni, csak nehezebb vizualizálni őket, meg nagyon meg kell tanulni a fél-egész lépéseket egy skálában.
Karácsonyi ráérő időmben készítettem egy kis meglepit, illetve Tamásnak egy feladványt.
Eddig ő adott nekünk megoldandó feladatokat, most kapjon ő is egyet. Még nem tudom mi lesz a jutalom a helyes megfejtésért, de majd kitalálom. Mondjuk balról jobbra és felülről lefelé haladva kérném email-ben a "tanítványok" nickneveit és a rendes nevüket is. (ez utóbbit nehezebb lesz, de nem lehetetlen.)
Nekem nem kell részletezned az imprózás hasznát, elvégre rengeteget csinálom.
Viszont ha csak ezt csinálja az ember, attól nagyon beszűkül a játéka, és egy idő után be is fásul (ahogy én is tettem). Ez akkor lesz majd észrevehető, ha kialakulnak a saját sémáid - ilyenkor jusson majd eszedbe amit mondtam.:P
A számokat meg azért is fontos tanulni, mert ha elmész egy zenekarba, akkor ott úgy kell összeszoknia a tagoknak, hogy "Na akkor játszunk egy kis GnR-t". És mások játékstílusát, azt hogy egy adott dolgot hogy használnak így lehet a legjobban elsajátítani.
nah ezt mondjuk nem vágom, hogy mi a külömbség a lineáris és a modális között :/
Én pedig úgy tudom hogy satriani csak modális skálákat használ, én is csak ezeket használom egyenlőre. Igazából legszebb dolgokat szerintem ebből a 7 skálából lehet kihozni. Ha ezeket nem tudod mindenképp tanuld meg és értsd meg. Én nekem is még nyáron magyarázta el Tamás hogy mi a lényege a 7 skálának. Addig vak voltam
Nagyon egyénfüggő a dolog egyébként. Nekem van egy barátom (ő is szólózik a karácsonyi jamben, valaki meg is dicsérte külön a szólóját), aki soha nem vette a fáradtságot, hogy megtanulja az ujjrendeket/skálákat, és legfeljebb a dúrt és a mollt tudja nevén nevezni, viszont jó dallamérzéke van, ezért nagyon jókat tud játszani így is, hogy elméletben gyakorlatilag semmit nem tud. Én tudom a modálisokat az egész nyakon, de mégsem tudok olyan változatosan és ízesen játszani.
wow, durva, jó program lehet, nem is tudtam, h van ilyen
am annyit hozzátennék, ha megengeded, h amikor hallás után tanul meg számokat, akkor ne csak simán csinálja, hanem a skálák alapján szedje le, egyrészt könnyebb is, másrészt segít, h párosuljon az ujjrend is a hangokkal, és így kamatoztathatja imprónál is
Tamás tanácsolta, amikor kérdeztem, h miért érzem sablonosnak olykor a szólóimat, h változatosabban használjam a hangközöket, a wikipédián Satrianinál olvastam egy érdekességet,
sztem a kis hangközökkel való kisérletezések fejlesztik, de nem szabad átesni a ló másik oldalára, sem.
a skálák már más tészta , sajnos nálam az elméleti része 0 a dolognak, anno tanultam a skálákat tanárnál, de sajnos otthagytam, 5 különböző ujjrendet tanultam, rájöttem h ha összekötöm akkor végig lehet vele játszani a gitár nyakát, és azóta autodidakta módon elvagyok ezzel, és érzésből játszom csak sajnos , de örömet okoz és ez a lényeg!
Asszem, talán próbáltam is régen. Biztosan hasznos, de ha az ember kezében van egy hangszer, akkor szerintem fölösleges bármilyen programot használni, hiszen a hangszeren meg tud hallgatni minden hangközt:)
nem tudom hogy te ismered e ezt az EarMaster-t de szerintem abba szinte minden van, amivel lehet fejleszteni.inkább Hangközökkel kell vele foglalkozni, de ilyen nehézségi fokok is vannak hozzá... jó kis progi érdemes kipróbálni.
én pár számnál a kisujjamat nagyon távol tartom, lehet hogy ezért is lassabb vagyok néha a kelleténél... de nekem olyan nyomi a kisujjam, és be is gyullad... nem tudom hogyan fogom használni későbbiekben, lehet hogy követem Andy Jamest
A relatív hallás szerinte hangközök hallgatásával és "memorizálásával" fejleszthető, illetve a hangközöket lehet ismert dalokhoz/népdalokhoz kötni. Pl. nagy terc = boci-boci, kvint = kis kece lányom stb stb... Alapi Steve mondott erre jó példákat a topicjában egyszer.
Tegnap vEgGg kolléga már leírt sok hasznos észrevételt, a nyújtásokkal, vibrato-val kapcsolatban. Még annyit fűzök hozzá, hogy a nyújtásnál minél több ujj legyen letéve egymás mellé. Pl. ha a gyűrűsujjal nyújtasz, akkor mellette a középső ujj és a mutatóujj is legyen lent, és ők is segítsenek a nyújtásban. (Egyben a mutatóujj a szomszédos húr elnémításában is tud segíteni.) Ha pedig a középső ujj nyújt (nálad ez volt a leggyakoribb eset) akkor a mutatóujjnak kell még lent lennie, nem lehet a levegőben.
A rock-vibrato tulajdonképpen nyújtás-visszaengedés sorozatnak is felfogható. A klasszikus gitáron (vagy pl. a hegedűn) használatos vibrato-t alkalmaztad ebben a videóban. Ez is tud jól szólni, de rockzenei környezetben nem annyira szól markánsan.
Még annyit, hogy a mutatóujjnak jóval nagyobb szerepet kell majd adnod. Sok esetben kezdted a középső ujjal a dallamokat. A gitár hangolása miatt a skálák többsége olyan alakú, hogy a mutatóujj kulcsszerepet játszik (sokszor a fontos hangok is neki jutnak).
A kisujj használata is ajánlatos (manapság egyedül Andy James boldogul kisujjhasználat nélkül, de ő ilyen szempontból is különleges, nem érdemes követni), ehhez persze kicsit a kéztartást is módosítani kell. Fontos, hogy mind a 4 ujj nagyon közel legyen a fogólaphoz, minden pillanatban.
Köszönöm, örülök hogy tetszik a Platinum! Szépen leszedted a refrént, még a díszítő csúszást is beletetted. A ritmusgitár itt nagyjából végig kvinteket játszik, de nem a szólótémát oktáv különbséggel, hanem egy eltérő harmóniamenetet.
Majd nemsokára készen lesz a bónusz-csomag a CD-vásárlók számára, és abban benne lesz a zenei alapja ennek a számnak.
Szia András, köszi a szólót! Hallatszott, hogy átgondoltan építetted fel, és az ismétlődő témáknak köszönhetően követhető és érdekes maradt végig. A gyors részek is jókor jöttek, a szóló első felében kontrasztként 0:10-nél, majd a szóló második felétől hosszabban.
0:25-től én más hangokat választanék a szóló legvégéhez, mert az addigi emelkedő gyors szakasz már adott egy lendületet, és ez kicsit visszaesik így. Ha magasabb hangokat teszel a végére, akkor az ennél a szólónál erőteljesebb befejezést tudna létrehozni. Vagy ha mindenképpen mélyebbre mennél a legvégén, akkor néhány nagyobb hangköz-ugrás által sokkal mélyebbre lehetne menni, ez is hatásos.
Mindkét verzió esetén a lényeg az, hogy az addigi mozgalmas témák után a vége is jobban kell hogy mozogjon, nem feltétlenül a hangok sűrűsége szempontjából, hanem hangközök szempontjából.
Tényleg nem szól rosszul, sőt, viszont a zajt valahogy ki kellene küszöbölni, vagy lecsökkenteni, mert szerintem sokat levesz az értékéből.
Majd próbáld ki, hogy távolabb ülsz a számítógéptől, illetve az erősítőtől. Akkor szokott jobban zajosodni, ha ezek a dolgok nagyon közel vannak egymáshoz.
relatív hallás is legalább olyan hasznos mint az abszolút, és mind2 ő fejleszthető. Aki zenével foglalkozik ez mindenkinek kialakul, kinek jobban kinek kevésbe. Nekem sincs szerintem abszolút hallásom, inkább csak relatív. Annyi különbség van a 2 között hogy a relatívhoz kell egy viszonyításos hang. Az abszolúthoz pedig nem kell.
Érdemes fejleszteni, én 1 időbe nagyon nekilendültem, 1-2 napig csak ezt csináltam szinte, de akkor annyira ráuntam hogy hagytam. Azért naponta egy kicsit kell vele foglalkozni mert gyorsan ráun az ember, legalábbis ha csak ezt szeretnéd fejleszteni :)
Azért jó a számtanulás, mert tele van trükkökkel, és ha imprózol tudni fogod, h hogyan hozd létre az elképzelt hangot, am amit leírtál, arról mintha olvastam volna már, azt hiszem Lovrek Krisztián kérdezte erről magonc korában Petát , és, ha jól emlékszem azt a választ kapta, h az abszolút halláshoz köthető a dolog, de Peta rájött egy idő után, h ez neki is megy, szóval kialakul, ha nem jól emlékszem és hülyeséget írtam akkor elnézést kérek
Am ha alkothatok ebben saját véleményt, akkor sztem, ha úgy vesszük abszolút hallásról beszélhetünk, mert tudomásom szerint az az, amikor a leírt hangot vissza tudjuk dúdolni, v hangszeren meg tudjuk szólaltatni, javítsatok ki, ha tévedek, na már most, ha valaki sokat játszik, szabályosan megvannak a skála hangközei a fejében, akkor kialakul az, h megjegyzi, h a kívánt hang hol található.
Volt egy gitártanár, csupán keveset volt itthon, de voltam nála 2 órát, ő azt mondta, h elvárja a tanítványaitól, h ha ő rámutat a gitár nyakán találomra egy hangra, azt egyből vágja rá, ez biztos egy hasznos dolog, de én lusta voltam hozzá.
pedig mentálisan is, hallásilag is, és ritmusérzékileg is rengeteget fejleszt. Mellé egy metronómra gyakorlás és többet nem is kell tudni egy zenésznek szerintem :) nincs szebb az improzástól :) Nem tudom mennyire fontos ehez a számok tanulása, mert én mindig tanultam vmi számot de nekem ez inkább magolásnak számított mindig és soha nem értékeltem többre mint amikor vki felrak ide egy improt. Mert az az ővé, ha beleteszi a szívét is, és úgy próbálja megcsinálni az improt, hogy improzás közbe elképzel egy dallamot és azt lejátsza... nah ez az amiért én elkezdtem tanulni gitározni :)
Karácsony után szembejött egy Squier Standard Stratocaster (HSS, fat strat), szép mat szürke fényezéssel, szinte újan. Kap új húrokat, és remélem szépen fog dalolni 
Diggin' deep koncert.
A kör többi dallama nagyon rendben volt, tetszett.
.Én meg azt hallottam, hogy egy kísérlet eredménye az lett ,hogy a metálosok intelligensebbek a rappereknél. 
, de örömet okoz és ez a lényeg!